Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-06 / 82. szám, hétfő

RIPORT - INTERJÚ A MAMA ES A BABA . (A KOMÁROMI KÓRHÁZ KORSZERŰSÍTÉSÉRŐL) ÍÚJSZÓM 1992. ÁPRILIS 6. P 1 I dr. František Tóth főorvos ként nem észleltem változást, az udvar továbbra is felvonulási terület, hiszen a hozzáépítés még nem fejeződött be. - A látszat csal - közölte egy nagy adag optimizmussal dr. František Tóth, az osztály főorvosa. - Az új szárny építését körülbelül júniusban fejezik be, de az osztályon az eltelt időszakban sok minden javult. A kórházban a csend, a nyugalom lepett meg. A folyosókon nem járkáltak a járóbeteg-kezelésre érkezők, akik azelőtt zavarták a fekvő betegek nyugalmát - Annak idején csak így tudtuk megoldani a rendelést, kezelést. Szerencsére, ez már a múlté. A szomszédos épületszárny földszintjén megnyitottuk az új rendelőket, ahol a betegek végre méltó körülmények között várhatnak a kivizsgálásra - mondta dr. Tóth. - Bevallom, nem is ennek örülök a legjobban - majd megmutatta az üvegfallal kettéválasztott világos termet, melynek mindkét oldalán kényelmes karosszékek és telefonkészülékek vannak: a szülök találkahelyét. • - Bennünket rettenetesen zavart, hogy a kismamákat szülés után elzártuk a külvilágtól, hogy csak az emeleti ablakon keresztül beszélhettek szereteikkel. És természetesen sajnáltuk az újdonsült apukákat, akik bármennyire is szerették volna, nem láthatták az újszülöttet, amíg a mama és a baba nem hagyták el a kórházat. Ezért, amikor úgy gondoltuk, hamarosan elkészül az új szárny és 15 ággyal bővül a szülészet, lemondtunk két kórteremről - hét ágyról - és a nagyszombati Beuer magánvállalattal megcsináltattuk a találkahelyet. A szülők nemcsak láthatják egymást, hanem a telefonkészüléken keresztül beszélgetve örülhetnek egymásnak. Az üvegfalon levő kisablakon keresztül az anyuka átveheti a neki szánt csomagot, és ha az apuka ügyes, a kicsit meg is simogathatja. Mondanom sem kell, ezzel az „újítással" valamennyien nagyon elégedettek vagyunk. Szinte megrendelésre szólalt meg a cssengö s a terem üvegfalán túl megjelent egy férfi. Leült, s feszült arccal várt. Csak akkor derült mosolyra, amikor kórházi köpenyben megjelent a felesége. - A kicsit nem láthatom? - kérdezte az apuka. - Még inkubátorban van, de ne aggódj, nincs semmi baja - nyugtatta férjét a kismama. Elhagytuk a termet, hogy a fiatalok zavartalanul beszélgethessenek. - Az anyuka már második hete fekszik az osztályon. Hát nem volna szörnyű, ha ez alatt az idő alatt csak az ablakból láthatná a férjét? - fűzött a látottakhoz kommentárt a főorvos, majd megmutatta a korszerűen felszerelt rendelőket és bevezetett az orvosi szobába. - Ezzel önmagunkat leptük meg. Ügyes kezű mesterek felújították a leírásra szánt szekrényeket, asztalokat, amivel megtakarítottunk egy kalap pénzt. Végre méltó körülmények között tudjuk fogadni a betegek állapota felől érdeklődőket, s van egy hely, ahol megbeszélhetjük a napi teendőket. Nagy szükség volt, van a korszerűsítésre, s ha minden igaz, jövőre a nőgyógyászati osztályt is átépítjük. De addig ebben a mi jó öreg kórházunkban nekünk és az ápolószemélyzetnek pótolnunk kell azt a kényelmet, amely a szomszédos járások modern kórházaiban már évek óta adott. PÉTERFI SZONYA ill Telefonrandevú a kórházban (Mer

y Gábor felvételei) Méry Gábor felvétele JÓINDULAT KERDESE Minek az óvoda? Micsoda kérdés? Annak, hogy a dolgozó nő tudja hova tenni a gyermekét, amíg dolgozik. Ha már nem tud nörszöt fogadni. A helyzet azonban nem mindig ilyen egyszerű, s erre egy levél döbbentett rá. A Marczell család a Dunaszerdahely melletti Nagyudvarnokon él. Marczell Adrianna kisfiát, aki márciusban betöltötte a harmadik életévét, nem vették fel a helyi óvodába, noha azt az igazgatónő még a múlt év őszén megígérte Mivel a gyermekét nem tudta elhelyezni az óvodában, ô sem térhetett vissza munkahelyére, a dunaszerdahelyi kórházba, ami azzal a veszéllyel jár, hogy elveszíti az állását... - Az igazgatónő azt mondta, túl sok a gyerek, nem veheti fel Tamáskát. Az a „túl sok" huszonkettő. Ez annyira meglepett, hogy szóhoz se jutottam. Hiába magyaráztam, hogy az én kisfiamat még az ősszel bejegyezte, s számítottam rá, hogy áprilistól munkába mehetek. Azt válaszolta, sajnálja, de többet nem vehetnek föl, mert már év közben is jöttek néhányan, s betelt a keret. Nem tudom, most mihez kezdjek. A kórházban már bejelentettem, hogy megyek dolgozni, számítanak rám. Ha most a gyerekkel otthon kell maradnom, elveszítem az állásomat. Marczellné kétségbeesetten valami más megoldáson töri a fejét. Anyósára nem számíthat, mert dolgozik, idegenhez nem szívesen adná a gyereket, no meg az anyagiak sem mellékesek. Talán Kisudvarnokon élő édesanyjához hordja majd. Nem lesz egyszerű, mert neki három műszakba kell járnia. Sajnos, nemcsak Marczellné került ilyen helyzetbe. Más anyukákat is elutasította az óvoda igazgatónője Tóth Erzsébetnek is megígérte, hogy kislányát áprilistól felveszi, s most őt is elutasította. Még azt is mondta, hogy az éppen hároméves gyerekeknek az orvos sem ajánlja az óvodát. Tóthné ezek után Dunaszerdahelyen próbálkozott. Sikerrel Kislányát felvették az Észak ll-es lakótelep óvodájába, ahol nagyon jól érzi magát. Persze, az utazás fárasztó, még akkor is, ha az a négyöt kilométer nem is olyan nagy távolság. De mi a helyzet az óvodában? A nagyudvarnoki óvodába pillanatnyilag huszonkét gyerek jár. Két óvónő foglalkozik velük - felváltva. A kisudvarnoki óvodában ezzel szemben harminckettő a gyerekek száma, bár szintén csak két óvónő váltja egymást. A Pozsonyhoz tartozó vereknyei óvodában pedig negyven gyerek ,,jut" a két óvónőre. Hát miért túl sok Nagyudvarnokon a huszonkettő? Van-e valamilyen szabály arra, hány gyereket vehetnek fel egy óvodai osztályba? A kérdést a legilletékesebbnek, a nagyudvarnoki óvoda igazgatónőjének, Gombos Zoltánnénak tettük fel. - A járási tanfelügyelőség az igazgatókra bízza, hány gyereket vesznek fel óvodájukba. A mi óvodánkban nincs külön kiscsoport és nagycsoport. Egy vegyes csoport van, de a huszonkét gyerekből nyolcat már az iskolára kell felkészítenünk, s ez vegyes csoportban nagyon nehezen megy. Azért nem akartunk fölvenni több gyereket, mert három-négy kicsi megnehezíti az egész pedagógiai munkát. Évközben valóban vettünk föl gyerekeket, de azok szeptembertől már iskolába mennek, tehát ez számunkra kötelező volt Hogy más óvodákban hogyan oldják meg a hasonló problémákat, az az ő dolguk. Ha lelkiismeretes pedagógiai munkát akarunk végezni, több gyerekkel nem tudunk foglalkozni. Ezt én mindkét anyukának elmagyaráztam, remélve, hogy megértették. Sót azt is mondtam ha végképp nem találnak más megoldást, még megbeszélhetjük. Mert nem arról van szó, hogy az óvodában nem lenne hely több gyerek számára, csupán a pedagógiai munka eredményessége érdekében nem tanácsos több gyerekkel foglalkozni. Ez így akár igaz is lehet. De sem Marczellné, sem a többi hozzá hasonló cipőben járó anyuka dolgát nem könnyíti meg, ha óvodás korú gyermeküket ilyen pedagógiai megfontoltságra hivatkozva nem veszik fel az óvodába. Egyébként helyesnek tartom, hogy a döntést az óvónőkre bízták, egészen addig, amig vissza nem élnek a szabad döntés adta lehetőséggel. Mert ha már a pedagógiai tényezőket annyira figyelembe veszik, nem lenne szabad megfeledkezniük az emberi tényezőkről sem. Szerintem egy kis segítőkészséggel, némi jószándékkal, kompromisszumkészséggel már nagyobb problémákat is megoldottak, mint három-négy gyerek óvodai elhelyezése. S. FORGON SZILVIA ISMÉT RÓLUNK - NÉLKÜLÜNK Ehhez a témához nem lehet csak úgy „hozzászólni". Nekem 20 év kellett ahhoz, hogy ezt meg merjem tenni, és most arról írjak önöknek, amiről eddig senkivel sem beszéltem, még gyermekeim apjával sem. Már volt egy fiam és egy lányom, mikor újból terhes lettem Mikor terhességemről értesítettem a férjemet, nagyon elkeseredett, és erélyesen követelte, hogy vétessem el. Két hónapig folyt köztünk a vita. Éjjeleket nem aludtam, kimentem a másik szobába sírni, és gondolatban a meg nem született gyermekemmel beszélgettem. Idegileg teljesen tönkre mentem - a férjem győzött. Mikor utána voltam és ébredeztem, állítólag sírtam és azt motyogtam: a kisbabám a szemétbe kerül... Az altatás előtt is ez volt az utolsó gondolatom. Most is úgy érzem, nekem volt igazam és nem a férjemnek. Számomra nem csak egy embrió volt, hanem az én gyermekem. Tudom, halálom előtt is ez lesz az utolsó gondolatom. Ha megszülöm, lehet, hogy nem kapott volna banánt és csokit egyik gyerekem sem, a legkisebb a testvéreitől örökölte volna a ruhát, de szeretetben nem lett volna hiánya és felnőtt volna. Sokszor elképzelem.: fiú lett volna, vagy lány? Ha most élne, milyen lenne? Mindenszentek napján a családom nem tudja, miért viszek a sírokon kívül a feszülethez is virágot, miért gyújtok gyertyát. Ezt csak én tudom. Mindezek dacára az a véleményem, nem szabad beleavatkozni senki magánéletébe. Nemrégen hallottam a televízióban, hogy évente milyen sok gyereket kínoznak halálra a „szülei". Már pedig akkor inkább meg se szülessen az a kis szerencsétlen. Mert vannak olyanok mint én, akik ha már meg kell szülniük, akkor szeretetben fel is nevelik azt a gyereket, de sajnos sok anya mindezt a gyermekén bosszulja meg. Akiben van érzés, az ezt nem akarhatja. A gyermekek, az agyonkínzott, meggyilkolt gyermekek nevében kérem, a politikusok ne avatkozzanak bele a családok magánéletébe - ezt húsz év távlatából, húsz évi gondolkodás után merem kérni. D. M. Kassa Köszönjük az őszinte sorokat és továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit. A neveket és a címeket azért nem közöltük, mert ezek az asszonyok - érthető okok miatt - megkértek bennünket, vallomásaikat kezeljük bizalmasan. Az csak természetes, hogy nem szolgáltatunk ki senkit, ha ez az óhaja. Tehát: a vélemények közlését folytatjuk. A gazdaság átalakítása sok embert negatívan érint, de leginkább a járadékból és a nyugdíjból élőket, a magukra maradt idős embereket. A nyugdíjak reálértéke ugyanis egyre csökken, ugyanakkor növekednek a megélhetési költségek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyesületet hoztak létre. Az egyesület mindennapi gondjaival, az elért eredményekkel és a célkitűzésekkel kapcsolatban feltett kérdéseinkre VILIAM BRZIAK, a Nyugdíjasok Szlovákiai Egyesületének első alelnöke adott választ. • Mikor és milyen céllal jött létre az egyesület, és kik lehetnek a tagjai? - Az egyesület idestova kétéves múltra tekint vissza. Azzal a céllal indultunk, hogy felvállaljuk a nyugdíjasok érdekvédelmét, ugyanis csupán Szlovákiában több mint egymillió nyugdíjas, illetve járadékot élvező él. Céljaink között szerepel, hogy az idős emberek számára a kisebb faluközségekben is olyan életfeltételek teremtődjenek, hogy ne érezzék magukat egyedül, ne kerüljenek a társadalom perifériájára. Egyesületünk politikamentes, bárki tagja lehet foglalkozásra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Tagjaink évente 12 koronát fizetnek. • Terveik, célkitűzéseik közül eddig mit valósítottak meg? - A nyugdíjasok még mehezebb helyzetbe kerültek, mivel romlott az ország gazdasági helyzete, megnőtt a munkanélküliek száma, igy menet közben kellett a megváltozott körülményekhez alkalmazkodnunk. Sikerült,,Harmadik életkor" cimmel havilapot indítani, amely a szponzorunk jóvoltából tizezer példányban jelenik meg. A „Harmadik Életkor" egyeteme néven hároméves továbbképzés tartottak vele lépést, noha korábban a kormány ígéretet tett rá. Szerintünk azzal, hogy a nyugdíjakat nem az év elején, hanem közepén emelik, a kormány több mint 5 milliárd koronát takarít meg. A legnagyobb érvágás az év elején azokat érte, akik nyugdíjasként tovább dolgoznak, mivel a fizetésükNYUGODT ÖREGSÉGET indult az érettségivel, illetve diplomával rendelkező idős emberek részére. Ma már mintegy 550-en tanulnak. Az év végére 15 járásban jogsegélyszolgálatunk lesz. Létesítettünk egy alapítványt, amelyből az idős embereket támogathatjuk majd, illetve panziókat építünk. Az alapítványt egyének, kollektívák támogathatják (A folyószámla 577344019, Slovenská sporiteľňa, oblastný závod Bratislava). Mivel az alapszervezetek és a járási egyesületek önállóak (tisztségviselőink ingyen végzik munkájukat) tevékenységükről nincs részleges áttekintésünk, de azt hiszem ez a kisebb baj. Ennél sokkal nagyobb az, hogy egyre több helyen felszámolják a nyugdijasklubokat, mondván, üzemeltetésükre nincs pénz. • Másra nem panaszkodnak a nyugdíjasok és a járadékból élők? - De igen. A megélhetésre. Tavaly is több mint 50 százalékos volt az infláció, de a nyugdíjak nem bői levonható összeget (adót) száz százalékkal megemelték. Levélben tiltakoztunk a szövetségi és a szlovák miniszterelnöknél, a parlament elnökénél és az illetékes minisztereknél. Tiltakozásunkra, érvelésünkre a legtöbben még csak nem is válaszoltak, mások viszont csak magyarázkodtak, de nem sorakoztattak fel elfogadható érveket. A minap a Szövetségi Gyűlés képviselői klubjainak irtunk. Ha náluk sem járunk sikerrel, akkor majd az alkotmánybírósághoz fordulunk. Ugyanis nehéz elfogadni azt a tényt, hogy a 10 ezer koronán felüli bért 33 százalékos adó terheli, ugyanakkor az a nyugdíjas, aki havonta háromezer koronát keres, 1232 korona adót fizet, vagyis 41 százalékot. Javaslatunkban ennek csökkentését kérjük. • Milyen eszközeik, partnereik vannak, hogy a nyugdíjasok megkülönböztetése elleni fellépésüket az illetékesek figyelembe vegyék? -Jó az együttműködésünk a szlovák kormány munka- és szociális ügyi tárcájával, noha minden intézkedésükkel nem tudunk egyetérteni, de annyit elértünk, hogy a nyugdíjasokat érintő kérdésekben legalább kikérik a véleményünket. A szakszervezetek konföderációjával együttműködési szerződést írtunk alá. Ök kellően érzékelik helyzetünket. Továbbra is támogatják a nyugdíjasok kedvezményes üdültetését. A háromoldalú egyeztető tárgyalások előtt megbeszéljük a kialakult helyzetet, s a legutóbb olyan döntés született, hogy ezeken a tárgyalásokon tanácsadóként az egyesületet képviselő szakember is részt vesz, és nem ül ölbe tett kézzel. Szeretnénk, ha az egészségügyi tárca is kíváncsi volna véleményünkre, mert attól tartunk, hogy az egészségügy átszervezésének leple alatt számos olyan létesítményt számolhatnak fel, amely eddig az idős embereket szolgálta. • Egyesületüknek kétszázon felüli alapszervezetben, több mint százezer tagja van. Nagy erőt képviselnek. A közelgő választásokon melyik politikai irányzatot, pártot támogatják majd? - Igyekszünk megőrizni politikai semlegességünket Ugyanakkor szavazatunkat azoknak adjuk, akik érdekeinket felvállalják és a választások után is védeni fognak bennünket. Tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nehéz, sok a munkanélküli, de ennek az idős emberek ne lássák kárát, ne ők húzzák a rövidebbet. NÉMETH JÁNOS Amikor 1990 nyarán a közel 100 éves komáromi kórházzal, és a betegellátás gondjaival foglalkoztam, láttam, milyen körülmények között kénytelenek létezni a szülészeti-nőgyógyászati osztály betegei és egészségügyi dolgozói. írtam a penészvirágos kórtermekről, a szülészetet a nőgyógyászattól elválasztó mindig nyitott ajtóról, a toldalékszárny építésével együtt járó - a szülő nőket, csecsemőket - zavaró zajról, porról stb. A minap'ismét ellátogattam ebbe a kórházba. Beavatatlan kívülálló-