Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám, szombat

RIPORT - INTERJÚ IÚJSZQM A POLGÁR ÉS A POLGÁR ÉRDEKE ÖSSZEÜTKÖZIK KIK HÚZZÁK A RÖVIDEBBET? Szerkesztőségünkbe egy kétségbeesett asszonyka telefonált, segítséget kért egy kis falu lakói nevében. Fogalmazása helytálló, mert a panaszosok ugyan Pozsonyban élnek, de otromba, hétemeletes, nyolcbejáratú panelházban egy falunyi ember lakik. Mit is sérelmeznek? Egy szép reggel arra ébredtek, hogy az ablakuk alatt levő parkba bevonultak a teherautók, a földgyaluk, a traktorok, és gyorsan túrni kezdtek. Tvléhányan odaszaladtak, és úgy tudták meg, hogy ezen a helyen egy nagy garázst, autószervízt és autómosót építenek majd. Ámultak-bámultak, mert ezt velük előzőleg senki sem tudatta, ök viszont úgy érzik, hogy ki kellett volna kérni véleményüket, hiszen az építkezés zaját, a motorok zúgását, a kipufogók bűzét nekik kell majd eltűrniük, arról nem is beszélve, hogy annak idején ök parkosítottak, és mostanáig ők gondozzák azt a keskeny földsávot, amely az út és a vasút között van. Elmentek hát tiltakozni a pozsonypüspöki körzeti hivatalba, mert a Dudvážska utca, amelynek lakóiról szó van, oda tartozik. Nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy az a bizonyos földsáv, amelyet évekig senkiföldjének tudtak, Vereknyéhez tartozik, igy Püspöki elöljárói tehetetlenek. Ám a lakók nem voltak restek, felkeresték Ľudmila Lackovát, Vereknye polgármesterét is. Közben (egy órán belül) 150 lakó írta alá a tiltakozást. Ugyanakkor a nagyszünetben a földgépek elé kivonultak a somszédos iskola kisdiákjai: ,,/íf szoktunk játszani, mi is gondozzuk a Iákat, cserjéket, nem akarunk garázsokat.'' A helyzet egyre drámaibb lett, mert a gyerekek lehetetlenné tették a nagy gépek mozgását, és a lakók is fenyegetőztek. A munkások elmentek, a tanulók visszaültek a padokba, ám a levegőben továbbra is ott vibrált a megválaszolatlan kérdés: a hivatal vagy a lakosok többsége dönti el a kés élére került ügyet? Felkerestük Ľudmila Lackovát, mondja el ö, miként látja a dolgokat, és miért éppen oda építik a garázsokat, hiszen a szóban forgó hely nagyon is távol esik Vereknyétől. - Amikor a vereknyei lakótelepet tervezték, építették, szó volt arról, hogy polgári védelmet szolgáló óvóhelyeket is építenek itt, melyeket béke idején garázsoknak használnak. Ám a pénz elúszott, a terv papíron maradt. A telepen ötezer ember él, sok az autótulajdonos, a házuk előtt olyan keskeny úton parkolnak, hogy a szemetasautó sem tud végighaladni rajta. Nem is beszélve arról, hogy napirenden vannak a lopások. Több mint 400 garázsigénylő kérvénye van nálam, vagyis megoldást kellett találni. A körzetben nincs építkezésre alkalmas szabad terület, csupán azt a keskeny sávot „találtuk", amely a vasútvonal és a központ között van, bár Pozsonypüspökivel szomszédos, de a mi területünk. Ide 190 garázst, szervizt, autómosót, benzinkutat, szolgáltatóházat, kamionospihenöt akarunk építeni. A tervet képviselőink jóváhagyták, pénzünk és kivitelezőnk is van. Konzultáltunk a pozsonypüspöki körzeti hivatallal is, nekik az építkezés ellen nem volt kifogásuk, az ottani képviselők is megszavazták a garázsépítést azzal, hogy a körzetükből garázst igénylőket kielégítjük. Erre Ígéretet tettünk. Különben a parkban levő fák nem mennek tönkre, mert máshová ültetik át őket. Nem vagyunk hivatottak a bíró szerepének betöltésére, de néhány tényt közzé kell adnunk. Nagy Vilmos pozsonypüspöki polgármestere tegnap házon kívül volt, és dr. Ondrej Skozler, a hivatal vezetője telefonon nem volt hajlandó nyilatkozni. Viszont megszereztük a környezetvédelmi bizottság 1992. január 29-én elfogadott állásfoglalását, melyet a bizottság elnöke D. Misái írt alá, s melyben az áll: , .Annak ellenére, hogy a garázsépítés nem a mi területünkön történik, szót emelünk ellene, mert a területünkön, a Dudvážska utcában lakókat érinti a leginkább. Amúgy is sokat szenvednek az ablakuk alatt zakatoló vonatok és az arra vezető forgalmas közúton haladó autók miatt. Ezért a környezetvédelmi bizottság jogot formál arra, hogy védje az itt lakók egészségét, nyugalmát. A keskeny parkosított zöldsáv beépítésével nem értünk egyet, annál is inkább, mivel a szóban forgó ház túloldalán már vannak garázsok. Követeljük, hogy a szóban forgó garázsokat máshova, megfelelő térségbe helyezzék. " Közben a „B-V press"-t, a két körzet közös, kéthetenként megjelenő újságját lobogtatva felkerestek a Dudvážska utca lakói. Elmondták, hogy Nagy Vilmost sohasem választották volna meg polgármesternek, ha előre tudták volna, hogy ennyire befolyásolható. Mert egészen mást ígért, és „ez itt van, fehéren feketén" - tették a lapot a szemem elé. A polgármester így nyilatkozott: ,.A környezetvédelem világprogram, ezért ránk nézve is kötelező. Fásítanunk, füvesítenünk kell a lakótelep házai közötti térséget, mert az lesz a lakótelepek tüdeje." Ennek a lapszámnak a túloldalán Ľudmila Lackóvá polgármesterasszony nyilatkozik: ,.A vereknyei kiserdőt parkká alakították át - nyolcmillió koronás költségvetéssel. Most viszont lassacskán tönkre megy. Ennek több oka van. Egyrészt a vegyi hulladékok közeli raktározása, másrészt a talajvizcsökkenés miatt; no meg a terület nagy részét a kiskerttulajdonosok saját belátásuk szerint, sok műtrágyát felhasználva, művelik. Ugyanakkor Vereknye 19 ezer lakója nem tud hova menni, az erdőn kívül nincs itt semmilyen zöld terület. " Ezért érthetetlen, hogy még azt a tenyérnyi parkocskát is felszámolják! Megütköztem ama kijelentésen is, hogy ..néhány ember nem diktálhat egy hivatalnak". Az a néhány ember választópolgár! Voksuk nélkül a posztjukon levők nem kerültek volna be karosszékeikbe. S az emberek azért juttatták őket oda, mert remélték: a polgárok, az ott lakók érdekeit fogják képviselni, védeni. Tudom, nem könnyű mindenki szája íze szerinti döntést hozni. Egyesek garázst, mások egészséges életkörülményeket követelnek. Kár, hogy ez a két szomszédos, jó viszonyban levő körzet nem tud közös nevezőre jutni, És sajnos, a garázsépítés munkálatai annyira előrehaladottak, hogy most már aligha tud bárki is visszakozni. És megint a polgár húzza a rövidebbet. Ez a többszáznyi, a 190 garázstulajdonossal szemben... OZORAI KATALIN - Ez a mi parkunk! - kiabálták az iskolások és útját állták a nagy földgépeknek. A háttérben levő házakban laknak azok, akik nem értenek egyet a garázsépítéssel. E. A. felvétele A játékszenvedély - betegség. Az emberiségnek erről a gyengéjéről nem egy irodalmi mű, filmalkotás készült. A mindent egy lapra feltevő, és mindent elvesztő hazárdjátékosnak - legalábbis a séma szerint - általában csak egy lehetősége marad: a főbelövés. Monte Carlo, Las Vegas és a többi híreshirhedt játékbarlang légköre még nem is olyan régen elérhetetlennek tűnt számunkra. A rendszerváltás után azonban ripsz-ropsz nálunk is nyitottak kaszinókat. Előbb Pozsonyban és Pőstyénben aztán más városokban is. A zseton vagy a krupié kifejezések már nem hangzanak idegenül. Eleinte csak a kemény valutával rendelkező idegenek élvezhették a játék izgalmát, aztán megszűnt a privilégizálás. És játszani már nem csak elegáns termekben, szmokingban és csokornyakkendőben lehet, de füstös csehókban, büfék előcsarnokaiban és várótermekben - flanellingben és farmernadrágban is. Persze itt márványasztal helyett az ,.egykarú banditáknak" becézett automatákon folyik a játék, és dollár helyett megteszi a csehszlovák érme is. Mert sok kicsi sokra megy. A játékautomaták csak éjjel nem hoznak hasznot, nappal szinte megállás nélkül „keresik" a pénzt tulajdonosaiknak. JOZEF RIGÓ: ,,Hiszem, hogy milliomos vagyok." FOLYTATÓDIK AZ IDEGEK HARCA Igy volt ez március 15-én is a Joli Jocker nevű pozsonyi kaszinóban. Egy szenvedélyes hazárdjátékosnak azonban jó napja és kivételes szerencséje volt. A játékautomata képernyője királyi Jockert, négy ászt, és egy zsolit jelzett. Ez a kombináció csaknem 20 ezer korona nyereséget jelentett (19 700). Jozef Rigó azonban nem érle be ennyivel. Ha lúd legyen kövér - alapon újra és újra duplázott és amikor látta, hogy a szerencse továbbra sem pártol el tőle még rátett egy lapáttal. Csak akkor sápadt el egy kicsit, amikor a nyeremény már mintegy 2,5 millió korona körül mozgott. A szemtanúk ájuldoztak, ő azonban - gyakorlati ember lévén - mindjárt intézkedett. Míg barátai őrizték az aranytojást tojó tyúkot, azaz a játékautomatát, ő hivatta a tulajdonost, hogy beszéljék meg, mikor, és milyen módon fizeti ki majd a hatalmas összeget. Az osztrák férfit hamarosan előkerítették, de annak esze ágában sem volt fizetni. Legalábbis nem azt az összeget amit a roma fiatalember követelt. „Az automata meghibásodott, más magyarázat nincs" - állította. Amikor az egyik technikus megvizsgálta a masinát és semmi rendellenességet nem tapasztalt, nagylelkűen felajánlott Rigónak 30 ezer koronát. Amikor az visszautasította, újabb 10 ezer koronával tetőzte az összeget. A hazárdjátékos ezt megvesztegetési kísérletnek tartotta és elutasította a pénzt. A tulajdonos ezután eltűnt és azóta sem mutatkozott. Erről a nem mindennapos sztoriról annak idején mi is beszámoltunk. Beszéltünk Jozef Rigóval, aki tábort vert a játékteremben és kijelentette, addig nem megy el, amig ki nem fizetik a nyert összeget. Elkezdődött az idegek harca. A tulajdonos jogi képviselője Ján Sviček ügyvéd kötötte az ebet a karóhoz, állítva, a gép meghibásodott, a maximális nyereség 30 ezer korona, ennyit hajlandók fizetni. A nagyobb összeg átutalása törvénybeütköző cselekedet lenne. A nyertes megbízója (ragaszkodik a névtelenséghez) a technikus szakvéleményével érvelt és azzal, hogy a maximális nyereség egyetlen automatán sem volt feltüntetve, tehát ilyen megkötés nem létezhet. Közben teltek a napok. Jozef Rigó elszívott egy trafikra való cigarettát, és türelmesen őrizte és őriztette „gépét". Egy hét múlva váratlan fordulat állt be. A játékteremben megjelent két férfi és azzal fenyegetőzött, hogy kikapcsolják a villanyt. Jó másfél óra múlva beváltották ígéretüket. A gépek villogó fényszemei hirtelen kialudtak. Jozef Rigó azonban nem esett kétségbe. Ilyen eshetőséggel is számolt. Videofelvétellel igazolta a gép állását, ráadásul tudta, hogy az áramszünet esetében az automata „emlékezete" minden adatot pontosan rögzít. Ezután tovább folytatódtak a meddő tárgyalások. Az ITS osztrák cég képviselője előbb azt javasolta, hogy vegyék ki a gépből a diszkétát és szakemberekkel vizsgáltassák meg az automata memóriáját. Ebbe Rigóék is beleegyeztek. Ekkor Sviček úr taktikát változtatott. Kijelentette: „Ha a nyertes úgy gondolja, hogy igaza van, perelje be cégünket". Persze a minden hájjal megkent ügyvéd tudta, hogy ez gyakorlatilag nem olyan egyszerű. Az előírások szerint ugyanis a felperesnek a követelendő összeg 4 százalékát előre ki kell fizetnie. Ez Rigó esetében minimum 100 ezer koronát jelentene. Ha nem teszi le az említett összeget nem perelhet, ha viszont nem perel, hogyan kényszerítheti a bíróság a céget, hogy kifizesse a nyereséget? És hogy mennyi valójában ez az összeg? Erre csak az említett szakvizsgálat deríthet fényt, ám az expertízis megvalósításába az ITS cég csak a bírósági tárgyalás után hajlandó belemenni. Ördögi kör. Pedig már kivétették és állítólag biztonságba helyezték a diszkétát az ominózus automatából. Ezt eredetileg azzal a céllal tették, hogy a lemezt elküldik Prágába szakvéleményezésre. De aztán meggondolták magukat. „Az expertízis felesleges, ha Rigóék úgy gondolják, pereljenek". Ráadásul most, ahogy megtudtuk, Ján Sviček már csak nem egész 2500 koronát hajlandó fizetni a nyertesnek. Ennyit röviden egy nem mindennapi esetről. Tegnap ismét felkerestük a potenciális milliomost és megkérdeztük, vannak-e újabb fejlemények ebben a tengeri kígyóhoz hasonlító ügyben? - Semmi újat nem tudok mondani. Várok, mig ki nem fizetnek. • Még mindig a játékteremben alszik? - Nem, annak már nem lenne értelme, hiszen az ,,én" gépemet már üzembe helyezték, felesleges lenne őrizni, de azért egész nap itt tartózkodom. • Ezek szerint még nem adta fel? - Nem. Továbbra is bizom benne, hogy a végén minden jóra fordul és győz az igazság. • A tulajdonossal azóta sem sikerült találkoznia? - Nem. Már kezdem azt hinni, hogy nem is létezik. ORDÓDY VILMOS Jozef Baran felvételei \ 1992. ÁPRILIS 4. DÖCÖGŐ CSAPATJÁTÉK NINCS EGYSÉG A KASSAI ÖNKORMÁNYZATBAN Mi tagadás? nincs irigylésre méltó helyzetben Kassa szabadon választott képviselőtestülete, hiszen sokféle igénynek, rengeteg elvárásnak kellene eleget tennie. Tesz is, csak olykor-olykor úgy tűnik: túlzottan körülményesen, lassan. Tavaly például tömérdek időt pazarolt a város huszonkét közigazgatási körzete munkájának összehangolásával is foglalkozó városi alapszabályra, az évi költségvetési tervet pedig sok-sok huzavonával majdnem utólagosan, az év végén hagyta jóvá... - Minden kezdet nehéz - kommentáltuk akkor nagyon sokan a városatyák kezdeti, helyenként talán fölösleges pártharcokkal is gyengített csapatjátékát - abban reménykedve, hogy a folytatás jobb lesz. Nos, azóta nem kevés víz folyt le a Hernádon, ám a helyi parlament csapatjátéka továbbra is döcögő. Nem szakemberként, hanem néző, szurkoló- s egyben hírlapíróként úgy látom, hogy a játékosok makacssága - tisztelet a kivételnek - okozza a bajt. Az önkormányzat legutóbbi kétnapos tanácskozásán két fölöttébb fontos dolgot kellett a városatyáknak megvitatniuk és jóváhagyniuk: az idei költségvetési tervet, valamint a már igen hosszú ideje alakulgató városi rendőrség parancsnokának kinevezését. Két nap után ezekben a kérdésekben dolgavégezetlenül távoztak a képviselők. Persze, már akik hazamentek, mert nagyon sokan meg sem érkeztek, nem vettek részt a tanácskozáson. A rendörparancsnoki posztra versenypályázat útján akart megfelelő embert találni a városvezetés. Közzé is tette a felhívást, s a jelentkezett személyeket a bizottság annak rendje-módja (?) szerint rangsorolta. A jóváhagyás, illetve a hivatalos kinevezés az önkormányzati testület hatáskörébe tartozik. A képviselők ülésén aztán váratlan dolog történt: a főpolgármester - élve törvényes jogával - nem a verseny-pályázat győztesét terjesztette elő jóváhagyásra, hanem a második helyezettet. Mivel ezzel a javaslattal csak tizenheten értettek egyet, elmaradt a kinevezés. Később, amikor a főpolgármester elmondta, azért nem a győztest javasolta, mert közben kiderült róla, hogy korábban egy, ma már tiltottnak számító nyereményjáték szervezője volt, a képviselők újbóli szavazást kértek, ám a házirend szerint azt csak a következő ülésen lehet. A költségvetési tervezet megtárgyalását pedig azért kellett elnapolni, mert a nyolcvan fös képviselőtestületből csak alig ötvenen voltak jelen, s a költségvetés elfogadásához a testület háromötöd részének a beleegyezése kell. - Ez van - nyugtázhatom a tényállást. Mivel ebben a városban élek, azt is hozzá kell tennem, nem örülök annak, hogy ez van. Elégedettebb lennék, ha a városatyák jobban megbíznának egymásban, s ilyenkor, április elején már az évi költségvetési terv teljesítését elemeznék, valamint a közbiztonsági intézkedések végrehajtását értékelnék. GAZDAG JÓZSEF KULTÚRÁRÓL ÉS PÉNZRŐL Ladislav Snopko Szlovák kulturális miniszter kassai sajtóértekezletén közölte, hogy ez idő tájt a turócszentmártoni, és a zsolnai színház felújítására is jelentős összeget kénytelenek fordítani a tárca költségvetéséből, de Kassa már most megkapja azt a 80 millió koronát, ami leltétlenül szükséges ahhoz, hogy a régi városközpont szívében felújítás és átépítés alatt álló Állami Színház körül végre lebonthassák a pléhkerítéseket. A miniszter részletes áttekintést nyújtott a kulturális tárca pénzügyi lehetőségeiről, szólt a kulturális szférában is nélkülözhetetlen gazdasági vállalkozások fontosságáról és a Pro Slovakia pénzalapról, mely nem intézményeket, hanem az azok által benyújtott, megvalósításra érdemesnek tartott konkrét elképzeléseket, tervek kivitelezését támogathatja. Cáfolta, hogy anyagi nehézségek miatt Szlovákiában a kultúra kilátástalan helyzetbe került volna. (-szák)