Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-25 / 98. szám, szombat

PUBLICISZTIKA iÚJSZÓÄ 1992. ÁPRILIS 25. KÉSIK A MAGYAR NEMZETISÉGI TÖRVÉNY •i ii Ä KISEBBSEGEKROL - DE NEM NÉLKÜLÜK Szerdán Budapesten tárgyalt Pavol Demeš, a nemzetközi kapcsolatod szlovák minisztere. Egyebek között Entz Gézával és Wolfart Jánossal, a magyar kormány két illetékesével a nemzetiségi kisebbségekről is konzultált. E látogatás utáni napon Budapestről azt jelentették, hogy a készülő nemzetiségi törvény ügyében a kormány és a nemzetiségek képviselői nem tudtak megegyezni, ez utóbbiak elutasították a tervezetet, mondván: kezdjenek új tárgyalásokat. Az interjúk a két magyar szakértővel még e közlemény ismerete nélkül készültek, de jó hátteret adnak a megértéséhez. Ugyanakkor érzékeltetik," miként kezeli a magyar komány a nemzetiségi kérdést, szűkebb és tágabb vetületekben egyaránt. Tehát megkérdeztük: WOLFART JÁNOST, a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökét • Miért annyira vontatott a nemzetiségi törvény kimunkálása? -Az a törvényelőkészítési módszer, amelybe Magyarországon belekezdtünk, azért is lassú, mert bevontuk az előkészítésbe a kisebbségeket. Más volna a helyzet, ha a kormány egyedül dolgozza ki a törvénytervezetet, véleményezteti és gyorsan a parlament elé terjeszti. Azt is figyelembe kell venni, hogy nincs minta, nincs modell, sem a szomszédos országokban, sem másutt. Lélekszámukat tekintve nem túl nagyok a magyarországi kisebbségek, de 13 féle kisebbségről van szó. S hogy megkülönböztetések nélkül, az egyenjogúság elvét tiszteletben tartva készüljön olyan törvény, amely mindegyiknek megfelel, és senki nem kerül hátrányba, az nagyon nehéz. A kormány már három olvasatban tárgyalta a tervezetet, amelyet tavaly a kisebbségi kerekasztal résztvevőivel készítettünk elö. Ezt követően néhány olyan módosítás is bekerült, amit a kisebbségek sérelmeztek. Ezeket a kormány hajlandó megváltoztatni. Az egyik paragrafusban a taxatív besorolásról, a másikban pedig a nemzeti és az etnikai kisebbségek definíciójáról van szó, és az abból adódó eltérő szabályozásról, az önkormányzat, illetve az autonómia létrehozásáról. Úgy látom, hogy a kisebbségi szervezetek a kifogásaikat nem konkrétan fogalmazzák meg, hanem általánosságban iítasítják el a törvénytervezetet. Arra hivatkozva, hogy az úgysem megy át az ő aláírásuk nélkül, hiszen kétharmados törvényről beszélünk. Tehát itt már sok pártpolitikai szempont is belejásztik a dologba, s ez már nem egyértelműen a kormány és a kisebbségek párbeszéde. Jobb időkben és jobb helyeken egy törvény előkészítése több éves munka, abban az értelemben is, hogy elfogadják, bevezetik, és később a gyakorlatnak, kívánalmaknak megfelelően módosítják. Nálunk nincsenek olyan tapasztalatok, amelyeket figyelembe lehetne venni a törvény kulcseleme, az önkormányzatok terén. Az önkormányzatiság Magyarországon is újdonság, hát még a kisebbségi önkormányzat. Ha megkérdezzük az alkotmányjogi szakembereket, akik nem emelnek ellene kifogást és aztán az érintetteket, láthatjuk, hogy a helyzet településenként más és más. Ezeken a településeken a kötődés több rétegű, nehéz szétválasztani a településen lakó polgárt a kisebbséghez tartozó polgártól. Tehát azok, akik véleményt mondanak, ugyancsak nagy felelősséget vállalnak. • Van elképzelése arról, hogy mikor kerülhet a tervezet a parlament elé? -Szívem szerint ezt a törvényt már tavaly, a második félévben vagy legkésőbb az év végén a parlament előtt láttam volna. Jósolni nem tudok, de magam is érzem, már nagy szükség lenne a törvényre idehaza is, meg külföldi kihatásai miatt is. • Nem számítva a kisebbségi kerekasztalt, a kormány mennyire figyel oda a kisebbségek igényeire? -Tudatosítjuk, hogy nálunk nehéz helyzetben vannak a szlovákok, mint a nemzeti kisebbségek többsége. Hiszen területileg nagyon szétszórtan élnek, és az utóbbi évtizedek migrációs mozgása a közösségépítés ellen hatott. A rendszerváltozás után elindult egy önszerveződési folyamat, amely még nem zárult le. Ezt nem vezérelni, hanem támogatni kell, olyan eszközökkel, amilyenekre a parlament által megszavazott költségvetés módot ad. Például a kormány legutóbbi kihelyezett ülését Békéscsabán tartotta. Itt a megye, tehát az ott élő szlovákok gondjai is terítékre kerültek. Több olyan probléma merült fel, amelyek a két állam, két kormány együttműködésével oldhatók meg. Az egyik, hogy ne Szegedre, hanem Békéscsabára kerüljön a Szlovák Kultúra Háza, hiszen ebből az ottani szlovák kisebbség sokat profitálhatna. A másik kérés a televíziós átjátszóadóra irányult. Arra, hogy lehetővé kellene tenni számukra a pozsonyi szlovák adás vételét. A közlekedési és hírközlési tárca szakértője kifejtette: lehetne viszonylag egyszerű, olcsó és a kölcsönösségen alapuló megoldást találni. Úgy, hogy a Szlovákiában élő magyarságnak is ugyanazt nyújtsa, amit a nálunk élő szlovákok számára. Egy mikroláncú átjátszóadó volna ez, a szóban forgó adásokat készítő országok egyúttal kölcsönösen lemondanának a jogdíjról. így a műsorok mindkét fél számára ingyenesek lennének. A mikroláncú átjátszás nem igényel olyan nagy befektetéseket. Javasoltam is Demeš úrnak, hogy vegyék fontolóra ezt a lehetőséget. ENTZ GÉZA politikai államtitkárt, a Miniszterelnöki Hivatal Határontúli Magyarok Titkárságának vezetőjét • Eredményesnek tartja a Demeš úrral folytatott tárgyalásokat? -A szlovák-magyar kapcsolatok mai szakaszában konkrét eredménynek minősül az is, ha a két ország politikusai elbeszélgetnek a közös gondokról. Találkozónknak nem volt előzetes napirendje, ezért inkább eszmecseréről beszélnék, nem tárgyalásokról. A szlovák-magyar kapcsolatok általános vonatkozásairól beszélgettünk. Egyetértettünk, hogy a kisebbségi kérdés nem választható el attól az európai folyamattól, amelyhez a szlovákok és a magyarok is csatlakozni akarnak. A két nemzet ellentéteinek a feloldása csak ebben a keretben képzelhető el. Idéztem Demeš úrnak a saját cikkét, amelyben a szlovák-magyar kiegyezésről írt. Ez hasonlóan fontos, mint Nyugat-Európában a németek és franciák kiegyezése, ami Nyugat-Európa stabilitásának lényeges elemévé vált. Hasonló szerepe lehetne a Magyarország és a szomszédai közti kiegyezésnek. Ezzel párhuzamosan történik a német -lengyel kiegyezés folyamata, ami bizonyítja, hogy ez alól nem lehet kibújni. Még akkor sem, ha olyan súlyos tehertételek vannak, mint Bős-Nagymaros, s ha olyan bizonytalanságok is közrejátszanak, mint a szlovák-cseh kapcsolatok, Szlovákia önállóságának a kérdése stb. Ezek olyan tényezők, amelyek jelenleg nemigen teszik lehetővé konkrét egyezmények megkötését, de tárgyalni kell róluk. • A konkrét eredmény nagyon kevés. — Tudok pozitív példát is mondani. Ilyen a magyar-ukrán viszony. Létezik egy magyar-ukrán kisebbségi nyilatkozat, amelyhez harmadik félként csatlakozott Horvátország is. Tehát már három ország együttműködésének konkrét formájáról van szó. Ezt úgy is lehet értelmezni, mint magyar javaslatot arra, hogy államközi viszonylatban miként lépjünk előre a kisebbségi ügyek rendezésében. E nyilatkozattal összhangban rövidesen megkezdi a munkáját egy magyar-ukrán és egy magyar -horvát kormányközi bizottság a kisebbségi kérdésről, s ebbe a kisebbségek képviselőit is bevonjuk. Tehát ezek olyan kormányközi vegyesbizottságok iesznek, amelyekben nem kormányszintű szervezetekként a kisebbségek képviselői is részt vesznek. Az elv: nem róluk, nélkülük, hanem velük együtt kívánunk dönteni. Ez olyan lehetőség, amelyet ha a szlovák fél is megragad - és mi ezt reméljük akkor jelentősen előreléphetünk. • Van más példája is? -A határokon átnyúló együttműködés, amely a határmentiségből, a közeliségből fakadó gazdasági előnyöknek a kihasználása lenne. A határ menti régiók együttműködése természetes eleme kell hogy legyen a szomszédos országok együttműködésének. Egy ilyen konferencia is szóba került. Ezt mi kezdeményeztük, április 28-29-én tartjuk Mosonmagyaróvárott. NyugatMagyarország, Nyugat-Szlovákia és a szomszédos osztrák területek vállalkozói találkoznak majd. Örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy a szlovák kormány is képviselteti magát, tudomásom szerint Demeš úr egyik helyettese és a szlovák pénzügyminiszter lesz jelen. MALINÁK ISTVÁN MÁSOK ÍRTÁK A Szlovák Köztársaság potenciális választópolgárainak kb. 11 százaléka magyar nemzetiségűnek vallja magát. Három politikai tömörülés törekszik e nemzeti kisebbség érdekeinek képviseletére; a november utáni és 1990 májusa közötti időszak, nagy robbanása" során alakult ki a Független Magyar Kezdeményezés, az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom arculata. HÁZTŰZNÉZŐBEN A„CSENDESTÁRSNÁL" Akkor, 1990 júniusában minden kisebbségi politikai erő nehézségek nélkül bekerült a törvényhozásba. Az Együttélés-MKDM koalíció 8,5 százalékos eredményt ért el a választásokon, és ezzel erősítette az ellenzék sorait, míg az FMK, annak köszönhetően, hogy közös jelöltlistán indult a VPN-nel, kormánypárti mozgalommá vált. A mai parlamenti gyakorlatban azonban már értelmét veszítette ez a kiindulási „papírforma". A Mečiar körüli májusi botrány óta módosultak a koalíció és az ellenzék közötti erőviszonyok: az Együttélés-MKDM együttes nélkülözhetetlen „csendestársává" vált a kormánykoalíciónak; a két magyar politikai erő nélkül már egy éve tökéletesen működésképtelenné vált volna a szlovák parlament. Lehetséges, hogy az egy évig tartó önzetlen támogatás játszott közre abban, hogy az FMK márciusi közgyűlése (amelyen e mozgalom felvette a Magyar Polgári Párt nevet) arra kötelezte a párt legfelsőbb szerveit, hogy kiemelten törekedjék az Együttéléssel és az MKDM-mel egy közös választási jelöltlista kialakítására. A Magyar Polgári Párt ugyanazon a napon tükröztette nevében a polgári alapelv érvényesülését, amelyiken koalíciót kezdeményezett a magyar „nemzeti blokk" keretében. Ez azzal magyarázható, hogy működni kezdett a létfenntartási ösztön, és ezt az váltotta ki, hogy a szavazatokat osztják el a parlamentbe bejutott pártok között, amelyeket az 5, illetve a 7 százalékos küszöböt el nem ért pártokra adtak le. A fordító megjegyzése.). A Magyar Polgári Párt logikus elképzelésének volt egy kis bökkenője, és ez a kiszemelt partnerekben rejlett. A magyar pártok vezető személyiségei közötti kapcsolatok sohasem voltak felhőtlenek. De még ha ezt számba vesszük, akkor is meglepő volt, ahogy az Együttélés MELYIK MAGYAR PÁRTOT SZERETI MEČIAR? a szlovák politikában és társadalmi tudatban erősödött a nacionalizmus. PÉLDÁTLAN DIKTÁTUM E döntésnek azonban racionális magva is volt. Az arányos választási rendszerben a kisebbségi pártoknak elsősorban arra kell törekedniük, hogy túllépjék az 5, illetve 7 százalékos választási küszöböt, és ennek megvalósítására a közös magyar jelöltlista lett volna a legalkalmasabb. A legutóbbi választásokon az Együttélés-MKDM koalíció viszonylag jó eredményt ért el. Ha ezt most még kiegészítették volna a Magyar Polgári Párt szavazataival, szavatolni lehetett volna, hogy a magyar választók szavazatai nem hullnak az asztal alá és nem válnak a második serutiniumi szavazat-újraelosztás tárgyává. (A második serutiniumi szavazat-újraelosztásnál azokat iegfelsőbb vezetői a Magyar Polgári Párt ajánlatára reagáltak. Azok a feltételek, amelyek között az Együttélés kész lett volna a közös blokk kialakítására, csak a „példátlan" jelzővel minősíthetők. A politikai gyakorlatban soha sehol nem tapasztalt önkényeskedésről volt szó az Együttélés részéről. A partnerek egyebeken kívül azt követelték a Magyar Polgári Párttól: azonnal lépjen ki a koalíciós kormányból, bírálja a kormány politikáját, nyilvánosan gyakoroljon önkritikát a koalíciói elkötelezettségéért, módosítsa a párt programját, beleértve azt a koncepcióját is, amely a magyar kisebbség területi autonómiájának megteremtésére és a nemzetiségi felsőoktatás kialakítására irányul. A Magyar Polgári Párttal való együttműködés ilyen arrogáns és fölényeskedő elutasításának oka az volt, hogy a másik két magyar párt önbizalommal hitt a 7 százalékos küszöb könnyű átugrásában a Magyar Polgári Párt nélkül. Ugyanakkor abban bízott, hogy majd a Magyar Polgári Pártot hibáztathatja a széles körű nemzeti koalíció létrejöttének meghiúsításáért. Kevesen tudják, hogy korábban néhány tárgyalásra került sor az Együttélés-MKDM és Mečiar között. Mečiar egy, az Új Szónak adott nyilatkozatában lehetségesnek tartotta, hogy létrehozandó koalíciós kormányában majd az Együttélés es az MKDM is helyet kap, de a Magyar Polgári Párt nem jöhet számításba. Lehetséges, hogy a valóságban éppen ez a magyarázata annak, hogy az Együttélés-MKDM-nek nem volt ínyére koalícióra lépni a Magyar Polgári Párttal. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy e két mozgalom legfelsőbb vezetői furcsán viszonyulnak a közös államhoz. Egyfajta jelzésként értékelhető az is, hogy ezek a vezetők megnyilvánulásaikban egyre gyakrabban emlegetik a „nemzet önrendelkezési jogát" (a szlovák nemzetre gondolnak - a fordító megjegyzése). A szlovákiai magyarok körében végzett közvéleménykutatások azonban egyértelműen mást mutatnak. A magyarok 1 százaléka híve az önálló Szlovákiának, 2 százaléka a konföderatív elrendezésre szavazna, és 51 százaléka föderációban, 45 százaléka pedig unitáris államban szeretne élni. (Rövidített változat. A kommentár a Rešpekt 1992/16. számában jelent meg. Szerzője: Peter Schutz) MADACH-BIBLIOTEKA Cselényi László ARANYFÖLD VERSEK, MESÉK, MÍTOSZOK CSELÉNYILÁSZLÓ. ARANYFOLD Versek, mesék, mítoszok A klasszikusifjúsági irodalom nagyobbik hányada eredetileg nem az ifjúságnak íródott, csak az idők során vált „ifjúságivá". Szinte kibogozhatatlan rejtély, hogy hogyan. Eredetileg Cselényi László, az ismert szlovákiai magyar költő sem gyermekeknek szánta az itt összegyűjtött verseit, műfordításait, mítoszátköltéseit, de szövegeinek témája (a világ teremtése, a szülőföld szépségei stb.), valamint inkább játékos, mint klasszicizáló formakultúrája a világirodalom sikeres ifjúsági műveit idézi. Gyűjteménye ugyanakkor afféle poétikai iskola is akar lenni. Szövegeinek alapján a versben járatos szülők rávezethetik gyermekeiket a modern költészet néhány mesterségbeli fogásának (például a központozás elhagyásának s a belőle következő lírai többértelműségnek, a különböző szövegtömbök formai és értelmi rímeltetésének, a montázsnak stb.) a megértésére. (Madách, 1991) Róder Alajos 109 BIBLIAI TÖRTÉNET artŰ RÓDER ALAJOS 1 BIBI A M TÖRTÉNE! A Bibliával napjában együtt élünk. S nem csak a hívők. Ha kis embert s nagy embert látunk egymás mellett, azt mondjuk Dávid és Góliát, a hirtelen vélemónyváltoztatásra azt mondjuk, pálfordulás, s közben esetleg nem is gondolunk rá, hogy tulajdonképpen a bibliai Dávidról, Góliátról és Pál apostolról beszélünk. Csak a görög és latin műveltség épült bele annyira nyelvünkbe, szellemiségünkbe, erkölcseinkbe, magatartásunkba, mint a modern világirodalom több ezer éves első könyve, a Biblia. De mindezt tudatosítanunk is kell. A művelt embert az különbözteti meg a félművelttől, hogy ő a genezisével is tisztában van a műveltségének. S ehhez a műveltsóg-genezistudathoz segítheti hozzá a fiatal olvasóinkat kiadványunk, az Ó- és Újszövetség rövidített, olvasmányos változata. (Madách, 1991) (tőr)