Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-24 / 97. szám, péntek

1992. ÁPRILIS 24. fÚJSZÓä HAZAI KÖRKÉP KET VELEMENY A KÉT VÁLASZTÁSI SZÁMRÓL A Központi Választási Bizottság úgy döntött, hogy a koalícióban induló magyar pártok két politikai szubjektumnak tekintendők, és'ezért két külön számmal kell indulniuk a szavazatok megnyeréséért. Konkrétan: a Szövetségi Gyűlés két kamarájában induló MKDM-Együttélés -Magyar Néppárt koalíció a 15-ös sorszámot kapta; az SZNT-be induló MKDM-Együttélés pedig a 20-ast. Hogyan fogadták a döntést az érintett pártok? Az MKDM nevében Protič Mária, a mozgalom választási kampányfőnöke válaszolt kérdésünkre. - Első benyomásunk az volt, hogy a két szám rontja választási esélyeinket. Attól tartottunk, hogy a választók félreértik a dolgot, nem tudatosítják, hogy a szavazóhelyiségekbe a 15-ös és a 20-as szavazólapot is el kell majd vinniük, ha úgy döntenek, hogy a mi koalíciónkra voksolnak. És mert a szavazólapokat nemigen lehet összetéveszteni, remélem, nem lesz fennakadás. Elnökük úgy vélekedett, hogy az új számokkal kapcsolatban többletfeladatok hárulnak mozgalmaikra... - Valóban, a programunk megismertetésén kívül választóinknak most azt is meg kell magyaráznunk, hogy a két szám alatt lényegében ugyanazok a pártok indulnak. Egyszerűbb lett volna a dolguk, ha csak a közös választási számra kellene összpontosítanunk. A választók mintegy 120 szavazólapot kapnak majd, ezek közül kell kiválasztaniuk azokat, amelyekre szavazni akarnak. Ha minket támogatnak, akkor hármat: a 20-ast az SZNT-be, illetve két 15-öst a Szövetségi Gyűlés két kamarájába. Hogyan vélekedik erről az Együttélés? A kérdést Duka Zólyomi Árpádnak, a mozgalom alelnökének tettük fel. - Ha áttanulmányozzuk a választási törvényeket, világossá válik, hogy a számok sorsolásának módja és a vitás kérdések tisztázása a Központi, illetve a Szlovák Választási Bizottság hatáskörébe tartozik. A központi bizottság maga is dönthetett volna e kérdésben, ám a Szlovák Választási Bizottság álláspontját tartotta mérvadónak. • Mit jelent hát a két szám a gyakorlatban? - Természetesen, jobban örülnénk, ha koalíciónk egyazon számmal indulna mind szövetségi, mind szlovákiai szinten. Persze, nem kell túldramatizálni a kialakult helyzetet. Aki ránk kíván szavazni, megjegyzi ezeket a számokat. Lehet, hogy épp ez a „különlegesség" még hasznunkra is válik. 9 Az MKDM-Együttélés SZNT-listáján a Magyar Néppád képviselőjelöltjei is szerepelnek. Összhangban van ez a választási törvénnyel? - A szlovák választási törvény szerint bármely mozgalom akármely más mozgalom jelöltjeit is felveheti a listájára. Vagy megjelöli, hogy más mozgalom tagjáról van szó, vagy függetlenként inditja, esetleg nem is tünteti fel, milyen mozgalmat képvisel az illető. Mi mindenesetre feltüntetjük, hogy a Magyar Néppárt tagjairól van szó. Indításukról egyébként választási szerződést kötöttünk a néppárttal. -rKOMÁROMI NAPOK Ezen a néven kulturális és sportfesztivál kezdődik vasárnap Észak- és DélKomárom közös kezdeményezésére és rendezésében. Ilyenképpen, természetesen, a Duna mindkét oldalán elterülő városban zajlik majd a május 2-ig tartó eseménysorozat - tehát határok nélkül, tehetnénk mindjárt hozzá. A bizonyára sok érdeklődőt vonzó gazdag programból, amolyan ízelítőként, hadd emeljünk itt ki néhányat. Az első napon például helytörténeti, illetve fotókiállítás nyílik, lesz lovas felvonulás, erőemelő-verseny, játék és verses összeállítás a gyermekek számára. A következő napok műsorán tudományos és színházi előadások, hangversenyek, popzenei koncertek szerepelnek, de vásárra, majálisra, sőt, „reformkonyha-kóstolóra" is gondoltak a szervezők. Lesz ezenkívül kölyökfoci-bajnokság, futóverseny, lóverseny, vízilabda-torna és még számos más, érdekesnek ígérkező kulturális-művészeti, valamint sportesemény - Dunán innen, Dunán túl. -bor KOMÁRŇANSKÉ-DNI NEM MIND ARANY, AMI TRANSZFORMÁCIÓ A SZÖVETKEZETI VAGYON NEVESÍTÉSÉNEK BONYODALMAIRÓL Több mint negyven évig nem volt szüksége a parasztembernek arra, hogy saját érdekeinek védelmében a jog útvesztőiben gyakorlati kérdésekre keresse a választ. A rendszerváltás folyamatában viszont az elmúlt időszak jogsérelmeinek orvoslására hozott törvények egyszeriben garmadával szakadtak rá az érintettekre, s bizony ember legyen a talpán, aki a paragrafusok útvesztőiben manapság képes eligazodni. A földtörvény, kárpótlási törvény, transzformációs törvény előírásainak értelmezése gyakran ütközik ellentétes érdekekbe, s a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény évtizedekig csak sejtetett szabályainak kölcsönös vonatkozásai gyakran adnak félreértésre alkalmat. A gondok ismeretében ügyes vállalkozók és pártok is megpróbálták kisajátítani maguknak a törvények értelmezését. Vélhetően elsősorban ennek ellensúlyozására vállalkoztak a Szlovák Mezőgazdasági Minisztérium képviselői arra, hogy Szlovákia-szerte tömören, kérdezz-felelek formában válaszoljanak a transzformációban érintettek kérdéseire. Annál is inkább, mivel az említett törvény által megszabott 3 hónapos jelentkezési határidő vészesen a végéhez közeledik, a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonának nevesítésére jogosult személyeknek április 28-ig jelentkezniük kell. Az ügyben felmerülő időszerű kérdésekre a minap Galántán Jozef Kršek szlovák mezőgazdasági miniszter válaszolt. A felvetett kérdésekből kiderült, hogy a transzformációs folyamat gyakorlati megvalósítása körül máig is nagyon sok a fehér folt, a bizonytalanság. A szövetkezetek elméletben jól felkészültek, ismerik a törvényt, bár talán éppen ez ad nekik némely esetben lehetőséget arra, hogy a törvény betűjének ismeretében a paragrafusok kacskaringós útvesztőibe kényszerítsék a jogban járatlanokat. Mással ugyanis aligha magyarázható például az az eset, amikor a szövetkezet bírósági végzéshez köti az igazolt és visszaigényelt földtulajdon visszaadását, noha erre a törvény nem kötelezi. Általános gond, hogy az egymáshoz szorosan kapcsolódó törvények értelmezése gyakran összemosódik, főleg a laikusok fejében. Mást rendez ugyanis a földtörvény, mint a transzformációs vagy pedig a kárpótlási törvény, bár mindegyik a földdel foglalkozik. Hangsúlyozni kell, hogy a transzformációba jelentkező jogosult személyek valójában csak a szövetkezeti vagyon nevesítésének alanyai, vagyonrészük sorsáról a későbbiek során már önmaguk döntenek. Leggyakrabban felvetődő kérdések az állami gazdaságok „transzformációját" érintették. Amint azt a miniszter is hangsúlyozta, az állami gazdaságok vagyona nem transzformálható, még azoké sem, amelyek egykoron szövetkezetekből jöttek létre. Egyedüli lehetőség, hogy a földtulajdonosok a kárpótlási törvény értelmében visszakérik a tulajdonukat, s ezután alakithatják újjá a szövetkezetet. Kárpótlásként viszont csak a bevitt élő és holt leltárt kérhetik vissza, a gazdaság által létrehozott vagyonra nincs jogigényük. A mezőgazdasági minisztérium ugyan javasolta a törvény módosítását, a parlament azonban ezt nem fogadta el. Sok gondot okoz a transzformációs folyamat előkészítőinek a ledolgozott évek kiszámítása. A minisztérium tájékoztatása szerint a régebbi időkben alkalmazott gyakorlat alapján folyamatos tagviszony esetén a növénytermesztésben 160 ledolgozott munkanap is egész évnek számít. Mi lesz azokkal a szövetkezetekkel, amelyek egykoron összevont gazdaságként működtek, majd a rendszerváltás után szétváltak, azonban máig sem sikerült megoldást találniuk a vagyonmegosztás módjára? Ha nem sikerül az év végéig kidolgozniuk és elfogadtatniuk a transzformációs tervezetet (a saját vagyon felosztását), felszámolásra kerülnek. Köztudott, hogy az előző gazdaságirányítási rendszert tervutasításos gazdálkodása következtében nagyon sok mezőgazdasági vállalat az akkor még kedvező hitelfeltételek között jelentősen eladósodott, s a szorító gazdasági feltételek miatt napjainban szinte kilátástalan helyzetbe került. Ezeket hogyan transzformálják? A szövetkezet felosztásra kerülő tiszta vagyonát a könyvviteli aktívumok és passzívumok összevonása után számítják ki. Ha ez a vagyon negatív előjelű lesz, az Állami Vagyonalap kezelésébe kerül át. A felvett hiteleket továbbra is fizetni kell, s igy azokat a jogutód örökli. Ezzel kapcsolatban még sok a tisztázatlan kérdés, várhatóan a transzformáció lefolyása után is a legégetőbb problémák közé tartozik majd. Szükségesnek látszik eloszlatni azokat az aggályokat, amelyek szerint a transzformációban résztvevők túlzottan megszedik magukat. Joggal kérte az egyik szövetkezet képviselője, hogy a minisztérium hozzon nyilvánosságra egy transzformációs modellt, amelyből kiderülne, mire számithatnak azok, akik már előre dörzsölik a markukat. Annál is inkább, mivel az a vagyonfelosztás, amelyet némely szövetkezetben már tavaly elvégeztek, nem számítódik be a vagyonrészek meghatározásába. A törvény ugyanis ebben az esetben teljesen egyértelműen a tiszta vagyon 50-30-20 százalékos arányban való felosztását szabja meg. A szövetkezetbe bevitt vagyon értékének meghatározásakor a minisztérium csak legvégső esetben ajánlja a kárpótlási törvényhez kapcsolódó törvényrendelet alapján hektárnormativában (26 800 korona) megszabni ennek az értékét. S bár nem tartozik a transzformációs törvény hatáskörébe, főleg Dél-Szlovákiában számtalan olyan eset várható, amikor egy-egy parcella birtoklási jogáért kettő, sőt esetenként több jogos(?) tulajdonos is jelentkezik. Ebben az esetben a legrégebben nyilvántartott tulajdonos előjogát veszik figyelembe, a többi „pótföldet" vagy pedig pénzbeli kárpótlást kaphat. Hozzá kell tenni, hogy a készpénzzel való kárpótlást is szabályozza a törvény, ezek szerint készpénzben legfeljebb 10 000 korona fizethető ki, a fennmaradó tulajdonrészre jutó összeget értékpapírok formájában kötelesek kiutalni. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ BÉRSZABÁLYOZÁS - AZ ÁLLAMI VÁLLALATOKNÁL A szövetségi kormány törölte az év első felére vonatkozó bérszabályozási rendeletét, ugyanakkor nem szüntette meg az idei bérszabályozás általános alapelveit. Pavel Hoffmann, a szövetségi kormány alelnöke, s egyúttal a Szövetségi Gazdasági és Érdekegyeztető Tanács elnöke a Tanács tegnapelőtti ülését követő sajtótájékoztatón a kérdéssel kapcsolatban még elmondotta, hogy a kormány a szociális partnerek két alapvető észrevételére reagált. Elsősorban arra, hogy a bérszabályozás korlátozóan hat a vállalatok tevékenységére, illetve az általános bérliberalizációs követelésekre. A kormány arra a következtetésre jutott, hogy ebben az időszakban elsősorban az állami vállalatoknál van még szükség bérszabályozásra, mivel ezekben a privatizáció előtt álló gazdálkodó szervezetekben a legnagyobb a veszélye a bérek „elszabadulásának". A bérszabályozás tehát nem vonatkozna a magán- és szövetkezeti vállalatokra, illetve a 30 százalékos külföldi tőkerészesedésű vállalatokra, igy mintegy 1 200 000 dolgozót nem érintene. Pavel Hoffmann elmondotta továbbá, hogy a kormány azt javasolja, a bérszabályozásban a nyereség költségekhez viszonyított arányából induljanak ki. Három bérszabályozási sávot javasolnak, melyek szerint differenciálnák a bér megengedett növekedését. Az egyik sávban azok a vállalatok lennének, melyek nem érnek el nyereséget, a következőben azok, amelyek nyeresége nem haladja meg a 12 százalékot, a harmadikba pedig a 12 százalékosnál nagyobb nyereséggel gazdálkodó vállalatok kerülnének. „Noha a szociális partnerek továbbra sem értenek egyet e bérszabályozási intézkedésekkel, megegyeztünk abban, hogy a kormányjavaslat további tanácskozások kiindulópontját jelenti, némely kérdésekben pedig a köztársasági érdekegyeztető tanácsok döntenek majd. Az egész rendszert úgy készítjük elö, hogy június 1-jétől működhessen" - hangsúlyozta. MIT VÁRHATUNK VLADIMÍR MEČIARTÓL? Egy ideig Szlovákia politikai égboltján tündökölt. Hónapokon át szinte behozhatatlanul vezeti a politikusok népszerűségi listáját. Bizonyára ellenfelei nagy-nagy szomorúságára. Magabiztosan állítja, hogy a választásokra ő és pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elsöprő győzelmet arat. Politikus a javából. Soha nem védekezik a sarokba húzódva. Támadásra támadással válaszol. Ellenfeleinek könyörtelenül visszavág, ha kell, nevetségessé teszi őket, máskor hazugoknak bélyegzi, vagy éles ellentámadással valósággal lehengerli őket. Önvallomása szerint gyermekkorában ministrált, volt sekrestyés, később a kommunista párt tagja, a moszkvai Komszomol-iskola hallgatója, az ifjúsági szervezet járási vezetőségének titkára, majd a rendszerváltás után belügyminiszter és miniszterelnök. Leváltása után mozgalmát szervezi, saját szavai szerint erre áldozva szabadidejét, sőt egészségét is. Polgári ellenfelei frontális támadást indítottak ellene. A szlovák parlamentben az illetékes bizottság hosszas kivizsgálás után terjedelmes jelentésben bizonygatta, hogy Vladimír Mečiar a titkosrendőrség ügynökjelöltje volt, és visszaélve belügyminiszteri beosztásával eltüntetett vagy megsemmisített ügynöki dokumentumokat. Azóta számtalan sajtóértekezleten ostorozza politikai ellenfeleit, hazugsággal és rágalmazással vádolja őket. Bármilyen viharfelhők tornyosodnak is a feje fölött, nem húzódik esernyő alá. Fedetlen fővel áll a vádak zuhalagával szemben, és maga is villámokat szór ellenfeleire. Ez hát ő - Vladimír Mečiar, aki máris a miniszterelnöki székben érzi magát, amelyből több mint egy évvel ezelőtt kellett - nem éppen diadalmasan - távoznia. Bár a döntő szót majd a választók mondják ki, feltételesen fogadjuk el, hogy Vladimír Mečiar valóban a kormányfői szék várományosa. Vajon ebben a tisztségben mit várhat tőle a magyar nemzeti kisebbség? A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom március elején ünnepelte létrejöttének első évfordulóját. Az akkor induló és a mozgalomhoz közelálló Kondor című napilap 5. számában ez alkalomból beszélgetést közölt a pártvezér Mečiarral. A nyelvtörvény ürügyén a magyar kisebbségről is nyilatkozott. Olvassuk csak figyelmesen szavait: ,,A szlovákok és a szlovákiai kisebbségek helyzete történelmi tény, s a történelem együttélésre ítélt bennünket. A kisebbségeknek az európainál magasabb szinten kell biztosítanunk emberi és állampolgári jogaikat. Meg kell nekik mondanunk, hogy ez a mi közös otthonunk, és senki sem kívánja tőlük, hogy a Duna túlsó oldalára távozzanak. Azt is tudatnunk kell velük, hogy a kisebbségi jogok védelme ürügyén megengedhetetlen DélSzlovákia magyarosítása. Az ő esetükben is döntő, hogyan viselkednek a szlovákokkal szemben. Ha például azt javasolják, hogy a Dél-Szlovákiában magyar nyelven kiadott hivatalos okmányok az egész területen érvényesek legyenek, akkor ez a hivatalos kapcsolatokban az egész ország területén a kétnyelvűség bevezetését jelentené, amit nem fogadhatunk el. Ha autonóm közigazgatást vezetnénk be az olyan vegyesen lakott területeken, ahol például a szlovák nemzetiségű lakosság van többségben, de az autonóm közigazgatás magyar lenne, akkor ezt szintén nem fogadhatjuk el. A kisebbségek problémáját külföldön mesterségesen túlpolitizálják. Sokszor tromfként használják a csehszlovakizmus politikájában. Szlovákiában ezért oly nagy az érzékenység ezekre a kapcsolatokra." Kövessük csak a politikus csavaros gondolatmenetét! Síkraszáll „az európai szintnél magasabb" nemzetiségi jogok mellett. De... Szerinte senki sem kívánja tőlünk, hogy a Duna túlsó oldalára távozzunk. Miért, a harmadik évezred küszöbén, az egyesülő Európában talán ezt valaki még kívánhatná? Vagy vegyük kegynek, hogy a szlovák politika nem tekinti követhető példának a nemzetiségi politika sztálini, azaz a nemzetiségek kitelepítése formájában történő megoldását? Közös otthonunkról beszél, de hangsúlyozni kívánja, hogy a mi esetünkben is döntő, hogyan viselkedünk a szlovákokkal szemben... Hogyan kell vagy kellene viselkednünk? A kisebbségektől talán elvárt meghunyászkodással vagy egyenrangú partnerként? És mi történik akkor, ha netán a szlovákoknak valamilyen oknál fogva mégse tetszik a viselkedésünk? Vagy nekünk a szlovákok velünk szembeni viselkedése? Csak az a döntő, hogy a kisebbség hogyan viselkedik a többséggel szemben? Egyáltalán nem fontos, hogy a szlovákok hogyan viselkednek a magyarokkal szemben? Még ennél is. kacifántosabban fogalmaz a kétnyelvűség és az autonóm közigazgatás kérdésében. Félreérthetetlenül kijelenti, hogy a kétnyelvűség az egész ország területére nem vezethető be. Magyar közigazgatás sem lehetséges ott, ahol a szlovákság van többségben. Igen ám, de arról már nem nyilatkozik, hogy mi legyen a kétnyelvűséggel és a közigazgatással ott, ahol történetesen a magyarság van többségben. A nemzetiségi kérdést valóban túlpolitizálják. De csak külföldön? Itthon, aduként, nem éppen a cseh és a szlovák politikusok használják fel? Mért ez nem a mi adunk. Felettébb sajnálatos, hogy bennünket akarnak tromfként felhasználni akaratunk ellenére. Napjainkban a nemzetiségi politika a nemzetközi kapcsolatok sok esetben meghatározó tényezője. Országok, térségek, világrészek stabilitása, békéje függ tőle. Az önállóságra törő szlovák politikának és politikusoknak is számolniuk kell vele. Vladimír Mečiar nyilatkozatától nem lettünk bölcsebbek. Nagyjából tudjuk, mit nem várhatunk tőle. Pedig nekünk is lehetnek elvárásaink vele szemben. Bizonyára neki sem mindegy, hogy választási győzelme esetén (amiben már most anynyira biztos!) számolhat-e a magyarság képviselőinek támogatásával, vagy ellenzékbe kényszeríti őket. ZSILKA LÁSZLÓ A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 7337/91 Bordácz Jenő, 1922. III. 23., Boldogfa (Kalinvin) 7338/91 Bósza András, 1914. VIII. 24., Dunaradvány (Nyikolajevo) 7339/91 Budaj Ján, 1923. IX. 21., Ruská Vola (Dombasz) 7337/91 Balogh Géza, 1918. IV. 20., meghalt, Radnót (Szibéria) 7440/91 Balász Gáspár, 1922. V. 1., Pered, meghalt (Krasznodar) 7441/91 Balász Gyula, 1914. I. 23., Gömörhorka (Krematovszkaja) 7442/91 Balaskó Lajos, 1912. VIII. 19., Udvard (Asztrahány) 7443/91 Bugár Lajos, 1923. II. 2., Dunaszerdahely, meghalt 7444/91 Balatoni Ferenc, 1916. II. 17,, Egyházkarcsa (Baku) 7445/91 Bankházi János, 1914. II. 28., Kéménd, meghalt (Kujbisev) 7447/91 Barácz Jários, 1919. IX. 30., Farkasd (Sesztroj) 7448/91 Baráth Ime, 1919. IX. 19., Köbölkút, meghalt (Arhangelszk) 7449/91 Bartók József, 1924. I. 12., Háj (Robovka) 7450/91 Bazsó József, 1926. XII. 9., Ipolyság, meghalt (Sepetovka) 7451/91 Blanár István, 1912. X. 21., Királyhelmec, meghalt (Szambor) 7452/91 Behina Jozef, 1923. I. 5., Kassa, meghalt (Dombasz) 7453/91 Belá František, 1908, 11.11., Inám (Szatur) 7454/91 Benő Dezider, 1921. 3. 14., Panyidaróc, (Kijev) 7456/91 Benyus János, 1908.'6. 4., Ipolyság 7457/91 Béreš Pavel, 1928. 5. 15.. Belá, (Sztalinovo) 7458/91 Berky Ernő, 1925. 8. 25., Panyidaróc, (Sztálingrád) 7459/91 Berta Ondrej, 1895. 1. 1., Ťahanovce, meghalt (Janakiev) 7460/91 Bernáth Géza, 1919. 10. 10., Besenyő, meghalt (Almaver) (Folytatjuk)