Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám, szerda

1992. ÁPRILIS 22. ÚJ szói SPORT PLUSZ 10 HAT NAP MÚLVA: 56. JEGKORONG-VB AZ ÉRMESEK Pontosan hat nap múlva Prágá­ban és' Pozsonyban elkezdődik az 56. jégkorong-világbaj­nokság. íme, az ed- |(| MOfCIT ftlll digi vb-k színhelyei aumim mtimm és érmesei. 1. (1920) Antwerpen: 1. Kanada, 2. USA, 3. Csehszlovákia; 2. (1924) Chamo­nix: 1. Kanada, 2. USA, 3. Nagy-Britannia; 3, (1926) St. Moritz: 1. Kanada, 2. Svéd­ország, 3. Svájc; 4. (1930) Chamo­nix-Berlin: 1. Kanada, 2. Németország, 3. Svájc; 5. (1931) Krynica: 1. Kanada, 2. USA, 3. Ausztria; 6. (1932) Lake Piacid: 1. Kanada, 2. USA, 3. Németország; 7. (1933) Prága: 1. USA, 2. Kanada, 3. Csehszlovákia; 8. (1934) Miláno: 1. Kana­da, 2. USA, 3. Németország; 9. (1935) Da­vos: 1. Kanada, 2. Svájc, 3. Nagy-Britan­nia; 10. (1936) Garmisch-Partenkirchen: 1. Nagy-Britannia, 2. Kanada, 3. USA; 11. (1937) London: 1. Kanada, 2. Nagy-Bri­tannia, 3. Svájc; 12. (1938) Prága: 1. Ka­nada, 2. Nagy-Britannia, 3. Csehszlovákia; 13. (1939) Bázel-Zurich: 1. Kanada, 2. USA, 3. Svájc; 14. (1947) Prága: 1. Cseh­szlovákia, 2. Svédország, 3. Ausztria; 15. (1948) St. Moritz: 1. Kanada, 2. Cseh­szlovákia, 3. Svájc; 16. (1949) Stockholm: 1. Csehszlovákia, 2. Kanada, 3. USA; 17. (1950) London: 1. Kanada, 2. USA, 3. Svájc; 18. (1951) Párizs: 1. Kanada, 2. Svédország, 3. Svájc; 19. (1952) Osló: 1. Kanada, 2. USA, 3. Svédország; 20. (1953) Zürich-Bázel: 1. Svédország, 2. NSZK, 3. Svájc; 21. (1954) Stockholm: 1. •Szovjetunió, 2. Kanada, 3, Svédország; 22. (1955) Krefeld-Köln-Dortmund-Düs­seldorí: 1. Kanada, 2. Szovjetunió, 3. Csehszlovákia; 23. (1956) Cortina d'Am­pezzo: 1, Szovjetunió, 2. USA, 3. Kanada; 24. (1957) Moszkva: 1, Svédország, 2. Szovjetunió, 3. Csehszlovákia; 25. (1958) Osló: 1. Kanada, 2. Szovjetunió, 3. Svéd­ország; 26. (1959) Prága: 1. Kanada, 2. Szovjetunió, 3. Csehszlovákia; 27. (1960) Squaw Valley: 1. USA, 2. Kanada, 3. Szovjetunió; 28. (1.961) Genf-Lausanne: 1, Kanada, 2. Csehszlovákia, 3. Szovjetunió; 29. (1962) Colorado Springs: 1. Svédor­szág, 2. Kanada, 3. USA; 30. (1963) Stock­holm: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Csehszlovákia; 31. (1964) Innsbruck: 1. Szovjetunió, 2, Svédország, 3. Csehszlo­vákia; 32. (1965) Tampere: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svédország; 33. (1966) Ljubljana-Zágráb: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Kanada; 34. (1967) Bécs: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3, Kanada; 35. (1968) Granoble: 1. Szovjetu­nió, 2. Csehszlovákia, 3. Kanada; 36. (1969) Stockholm: 1, Szovjetunió, 2, Svéd­ország, 3. Csehszlovákia; 37. (1970) Stockholm: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Csehszlovákia; 38. (1971) Bern-Genf: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svéd­ország; 39. (1972) Prága: 1. Csehszlová­kia, 2. Szovjetunió, 3. Svédország; 40. (1973) Moszkva: 1, Szovjetunió, 2. Své­dország, 3, Csehszlovákia; 41. (1974) Hel­sinki: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svédország; 42. (1975) München-Düssel­dorf: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svédország; 43. (1976) Katowice: 1. Csehszlovákia, 2. Szovjetunió, 3. Svédor­szág; 44. (1977) Bécs: 1. Csehszlovákia, 2. Svédország. 3. Szovjetunió, 45. (1978) Prága: 1. Szovjetunió, 2, Csehszlovákia, 3. Kanada; 46. (1979) Moszkva: 1. Szov­jetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svédország; 47. (1981) Stockholm-Göteborg: 1. Szov­jetunió, 2. Svédország, 3. Csehszlovákia; 48. (1982) Helsinki-Tampere: 1. Szovjetu­nió, 2. Csehszlovákia, 3. Kanada; 49. (1983) Dortmund-Düsseldorf-München: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Kana­da, 50. (1985) Prága: 1. Csehszlovákia, 2. Kanada, 3. Szovjetunió; 51. (1986) Moszk­va: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3, Ka­nada; 52. (1987) Bécs: 1. Svédország, 2. Szovjetunió, 3, Csehszlovákia; 53. (1989) Stockholm: 1. Szovjetunió, 2. Kanada, 3. Csehszlovákia; 54. (1990) Bern-Fribourg: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3, Cseh­szlovákia; 55. (1991) Turku-Tampere-Hal­sinki: 1. Svédország, 2. Kanada, 3, Szov­jetunió, 4. USA, 5. Finnország, 6. Cseh­szlovákiát!), 7. Svájc, 8, Németország; 56. (í992) Prága-Pozsony: ??? Tizenkét válo­gatott vesz részt a vb-n (április 28-május 12,), a körmérkőzéses sorozatban két ha­tos csoportban küzdenek az együttesek, majd következik a play off. Az olimpia évében (1980, 1984 és 1988) nsm ren­deztek világbajnokságot! (zsi) KI A FORMA-1 PELÉJE? VÁLOGATÁS A SZÁGULDÓ CIRKUSZ ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Az idei Forma-1-es autós világ­bajnokságon NIGEL MANSELL ala­posan ráijesztett ellenfeleire, há­rom futamgyőzelme tekintélyt pa­rancsoló. Tavaly ugyanúgy kezdő­dött a vb, csak akkor AYRTON SENNA magasodott ki a mezőny­ből. Éppen az 1991-es szezon kap­csán ötlik fel a kérdés: vajon há­nyan gondoltak arra, hogy ez volt minden idők legkiválóbb pilótáinak versengése? Talán túlzásnak tűnik az állítás, ám a statisztikák önma­gukért beszélnek. Tavaly két há­romszoros világbajnok (PROST, PI­QUET) és egy kétszeres világelső (Senna) versengett a pontokért. Az 1950-től vezetett összesített kimu­tatások szerint a legtöbb F-1-es rajtot PATRESE, Piquet és Prost tudhatja maga mögött, a legtöbb pontot Prost, Senna és Piquet sze­rezte, az első rajtkockából leg­gyakrabban Senna rajtolhatott, a legtöbb futamgyőzelmet Prost és Senna érte el és végül a leggyor­sabb körök számát tekintve Prost a legeredményesebb. Vagyis min­den jelentős mutató élén tavaly még aktív pilóta állt! Talán ennél is érdekesebb volna megállapítani, az eddig rajthoz állt mintegy 250 pilóta közül vajon ki volt a legjobb? Ki volt a Forma-1 Peléje? Nem könnyű a válasz, hi­szen a rendezőelvek nem tisztázot­tak. Mi a döntő? A világbajnoki cí­mek, a futamgyőzelmek, vagy az összegyűjtött pontok száma? Per­sze minden rangsor kissé szubjek­tív, mégis vágjunk bele! A Forma-1 negyvenkét éve során eddig 22-en szerezték meg a világ­bajnoki címet, közülük 11 -en több­ször is. A kör tehát leszűkült 11 versenyzőre, közülük Jack Brabham, Jackie Stewart, Niki Lauda, Nelson Piquet, Alain Prost és Ayrton Senna háromszor, Juan Manuel Fangio öt­ször bizonyult a legjobbnak. Alberto Ascari, a hőskor legendás olasz baj­noka túlságosan hamar meghalt; csupán 32-szer indult a versenye­ken. Bár a rövid idő alatt is csodá­latos győzelmeket aratott, mégis nem vethető össze azokkal, akik év­tizedig, vagy annál tovább az ab­szolút élmezőnyben tudtak maradni. Jack Brabham, a hallgatag és sok­oldalú ausztrál ellenben hosszú ideig az F-1 prominens képviselői közé tartozott. Nemcsak a verseny­zést, hanem a motorokat is imádta. A hétvégi futamok után, a hétközna­pokon visszavonult műhelyébe „fúr­ni-faragni" újabb és újabb gépein dolgozni. Brabham volt az egyedüli, aki a róla elnevezett kocsin szerzett világelsőséget. Igaz, figyelmét kissé szétforgácsolta a két - teljes embert igénylő - foglalkozás. Graham Hill a legelnyűhetetle­nebb pilóták egyike; 18 szezonjával tartja a rekordot. Mérlegét lerontja, hogy ez idő alatt mindössze 14 fu­tamgyőzelmet aratott és az utolsó években csupán árnyéka volt önma­gának. Emerson Fittipaldi, az első brazil bajnok, sajnos túl sok időt el­vesztegetett azzal, hogy Brabham­hoz hasonlóan saját istállót hozzon létre. Ez ugyan sikerült neki (Coper­sucar-csapat) ám igyekezetének na­gyobb volt a füstje, mint a lángja. Fittipaldi ezzel a sikertelen húzással elvesztette lendületét és az F-1 kö­nyörtelen világára jellemző, a nagy csapatok immár nem nyújtottak neki segédkezet. Jim Clark, csakúgy, mint Ascari, korán halt meg ahhoz, hogy nagyívű pályát futhasson be, Ráadásul két bajnoki címe között volt egy majd hároméves terméket­len időszaka. Jackie Stewart, a skótok büszkesége, már 34 éves korában abbahagyta a versenyzést; kilencvenkilenc Forma-1-es rajt után egyik napról a másikra intett búcsút az autók világának. Az ok: Francois Cevert, akivel egy csapatban ver­senyzett, halála. Niki' Laudát ke­mény fából faragták; közvetlen kö­zelről nézett szembe a halállal, mégsem lett hűtlen a volánhoz. Már 26 évesen világbajnok lett, s hosszú pályafutásába az is belefért, hogy hosszabb-rövidebb pihenőt iktatott közbe. Igaz, a kétéves kiesés (1980­81) alaposan lefékezte őt, ám nagy­sága éppen abban rejlik, hogy visz­szatérte után még egyszer a „trón­ra" tudott ülni. És végül Juan Ma­nuel Fangio, az argentinok ötszö­rös bajnoka, aki nyolc év alatt érte el sikereit. Ez idő alatt mindössze 51 versenyen vett részt, mivel az öt­venes években csupán 6-7 nagydíjat rendeztek egy szezonban. Az objek­tivitás kedvéért hozzá kell tenni, ak­koriban csak egy-két kitűnő autó volt a mezőnyben, köztük az övé, és Ascari halála után egyszerűen nem akadt igazi ellenfele. Most pedig következzenek a még - pontosabban tavaly - aktív piló­ták! Nelson Piquet karrierje libikóká­hoz hasonlít, egyszer lent, másszor fent. Három bajnoki címe között je­lentős üresjáratai voltak, talán azért, mert a dolce vita, azaz az édes élet nagy élvezője. Alain Prost, minden idők legjobb francia pilótája, 3 kate­góriában is az élen áll: a legtöbb fu­tamgyőzelem, a legtöbb pont és leggyorsabb kör az ő nevéhez fűző­dik. 1981-től tavalyig nem volt olyan idénye, hogy legalább 2 nagydíjon ne bizonyult volna az elsőnek. To­vábbi pozitívuma: a Forma-1-ben töltött 12 éve alatt szinte mindig harcban volt az elsőségért. Végül itt van Ayrton Senna, aki eddigi 8 sze­zonja alatt máris átírta a száguldó cirkusz történelmét. Óriási előnye, életútja korántsem lezárt, szerény vélemények szerint is még legalább 1 vb cím benne van. Igaz, Prost sem csapta be végleg maga mögött az ajtót. Ha összegezzük, mit ért el a francia volánművész 8 év alatt, te­hát amennyit Senna töltött az F-1 világában, akkor kitűnik: az utóbbi egy világbajnoksággal többet nyert ez idő alatt. Alain Prost 12 éves rendkívül ki­egyensúlyozott és sikerekben gaz­dag pályafutása alapján bizonyulhat a Forma-1 eddigi legjobbjának. Ám alaposan inog alatta a képzeletbeli trón: Senna, ha még 4-5 évig így folytatja, egyértelműen megelőzi nemcsak Fangiót, Brabhamot és Laudát, hanem Prostot is. (só) A VILÁGBAJNOK NÉMET FUTBALLISTÁK PRÁGÁBAN IDEJE LENNE GYŐZNI MÁR Nincs okuk panaszra a csehszlovák focirajongók­nak: nem egészen egy hónappal az angol válogatott után a világbajnoki cím védője, Németország együt­tese lép pályára Prágában a strahovi stadionban. Mint ismeretes, az olaszországi Mondiale megnyeré­se után az addigi szakvezető, Franz Beckenbauer, a „Császár" (edzői vizsga nélkül) azt tartotta: a csú­cson kell abbahagyni, s lemondott. Helyére a 21 éven aluliak mestere, Berti Vogts került. Az Eb-se­lejtezőkön a walesi megtorpanást követően (0:1) biz­tosan meneteltek védencei, a visszavágón lelépték (4:1) Rushékat. Mivel Rudi Völler góljával Belgium­ban is nyerni tudtak, ők jutottak a svédországi dön­tőbe. Vogts fontos állomásnak tekinti a Csehszlová­kia elleni találkozót. Ebben az évben a német nemzeti tizenegy mindösz­sze egy alkalommal, Torinoban Olaszország legjobbjai­val mérkőzött. Az összecsapást a 86. percben szerzett 11-es góllal a hazaiak nyerték. A német sajtó kritikusan értékelte a látottakat, pedig a csapat gerincét, a világ­bajnokságot nyert labdarúgók alkották. Főleg a 8 (!) Itá­liában futballozó teljesítményét bírálták. Legjobb osz­tályzatot a Kicker szerint a rutinos, 31 éves Guido Buch­wald kapta, aki szinte leradírozta a pályáról Baggiót. Torinóban a következő összeállításban szerepeltek: II­Igner (Köln) - Helmer (Dortmund) Binz (Frankfurt), Buchwald (Stuttgart), Brehme (Inter) - Reuter (Ju­ventus), Hässler (Roma), Matthäus (Inter), Doll (La­zio) - Völler (Roma), Riedle (Lazio). Csereként még szó­hoz jutott: Schulz (Dortmund), Bein (Frankfurt) és Klinsmann (Inter). Tehát Helmeren, Dollon és Schulzon kívül csupa ismert név. Berti Vogtsnak sem tetszett csapata játéka, ezért néhány változást eszközölt a ke­retben. „Visszatér a középpályás Andreas Möller (Frankfurt), ismét lehetőséget kap a Bayern fenegye­reke, Effenberg és a stuttgarti Sammer. (Nyártól az Inter Milánóban folytatja pályafutását). A jobbhátvéd posztján meglepetést tartogatok, már a Wales elleni meccsen is gyengén játszott Reuter. Ami a csatárokat illeti Riedle, Doll és Völler az utóbbi időben - címeres mezben - különösebben nem csillogott, de bízom ben­ne az Eb-ig formába lendülnek" - nyilatkozta a szövet­ségi kapitány. A középpályás Hässlernek az azzurrik ellen szinte csak rossz átadásai voltak, valószínűleg a tartalékok kö­zött kap helyet az alacsony termetű labdarúgó. Reuter is leszerepelt, úgy tűnik Vogts türelme is véges... Azonban az is igaz, hogy a Svédországba utazó csapat kijelölését nem akarja az utolsó pillanatig halogatni a szakvezető. „Tizenöt játékos helye már biztos. Csak sérülés esetén változtatok. Neveket nem mondok, de aki logikusan gondolkodik, az tudja, kikről van szó". A kicker szakí­rója szerint az olaszokkal vívott találkozón szerepeltek mellett a tartalékkapus, Köpke (Nürnberg) és a sérülés miatt hiányzó Kohler (Juventus) is biztos résztvevője lesz a Svédországban sorra kerülő Eb-döntőnek. A játékmes­ter szerepét továbbra is Lothar Matthäus tölti be. A 31 éves középpályás már 93 alkalommal szerepelt a né­met válogatottban és szinte biztosra vehető, hogy megdönti Francz Beckenbauer csúcsát, aki 103-szor öltötte magára a címeres mezt. Tavaly ősszel nemcsak a pályán mutatott játéka miatt szerepelt a lapok címolda­lán, hanem mert tíz évi házasság után elvált feleségétől és a vörös hajú svájci szépséggel, Lolita Morennel él. Nemrégiben betörők jártak a labdarúgó villájában és töb­bek között ellopták az 1990-es év legjobb európai labda­rúgójának járó Aranylabdát. Olyan híresztelések is napvi­lágot láttak, miszerint a középpályás elhagyja a milánói Intert. A Real Madrid az átigazolásért 15 millió márkát fi­zetett volna, később pedig a Glasgow Rangers ajánlata is befutott. Azonban úgy látszik, Matthäus még egy évet je­lenlegi együttesénél tölt. Hazánk legjobbjai eddig 16 alkalommal mérkőztek meg a háromszoros világbajnok (1954, 1974, 1990) né­metekkel. A mérleg csehszlovák szempontból nem éppen kedvező: 16 mérkőzésből három győzelem, három döntetlen és 10 vereség. A gólarány: 24:35. Legemlékezetesebb találkozót 1976-ban Belgrádban vívta a két csapat az Európa-bajnokság fináléjában; 2:2 lett az eredmény és 11-es rúgásokkal Panenkáék bizonyultak jobbnak. Legutóbb 1990. július elsején Mi­lánóban a világbajnokság negyeddöntőjében került egy­mással szembe a két válogatott. Matthäus 11-esével 1:0-ra nyert Beckenbauer együttese. Emlékeztetőül az összeállítások - CSEHSZLOVÁKIA: Stejskal - Stra­ka,Kocian, Kadlec - Hašek, Moravčík, Chovanec, Ku­bík (Griga), Bílek (Némeček) - Skuhravý, Knoflíček. NÉMETORSZÁG: lllgner - Berthold, Kohler, Augen­thaler, Brehme - Bein (Möller), Matthäus, Buchwald, Littbarski - Klinsmann, Riedle. Hányan lépnek közülük ma pályára? Frázisként hangzik, de így igaz: nagyon nehéz 90 perc vár Milán Máčala szakvezető legénységére. A csehszlovák válogatott 28 éve nem nyert a németek el­len. Utoljára 1964. április 29-én győzött 4:3-ra Ludwig­shonfenben... (szabó) Jürgen Klinsmann akcióban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents