Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám, szerda

1992. ÁPRILIS 15. IÚJSZOM SPORT PLUSZ 10 KOSÁRPARADE Szögezzük la már a legelején: az amerikai NBA (Nemzeti Kosárlabda Egyesület) a világ legjobb kosarasainak gyűjtőhelye. Ami a labdarúgásban az olasz A-liga, az a kosárlabdában az egyesült államokbeli NBA A műholdas tévéadásoknak köszönhetően egyre több bajnoki mérkőzést láthatunk, a divat révén pedig a L. A Lakers trikók vagy a különböző kosaras sportcipők terjesztik a hagyományos kosárlabda amerikai változatát. Az alábbiakban a világ legerősebb bajnokságáról, az NBA-ról közlünk néhány érdekesebb adatot. Összesen 27 csapat mintegy 300 kosarasa lép hétről hétre a pályára az NBA-ban, amelynek küzdelmei október végén kezdődnek, április utolsó hetében érnek véget, melyet a rájátszás követ, és június közepén dől el az elsőség sorsa. Az együttesek két ligára (keleti és nyugati), továbbá mindkét liga két csoportra (Atlantic, Cent,ral, illetve Midwest és Pacific) oszlik. A csoportokon belüli sorrendet, mivel a csapatok nem azonos számú mecscset játszanak, a megszerezhető pontok százalékában állapítják meg. A játékidő négyszer 12 perc tiszta idő. Ezalatt minden egyes gárda hét pihenőidőre jogosult, amelyből leg. feljebb négyet lehet az utolsó negyedben kivenni. Hogy pezsgőbb legyen a találkozó képe, csupán 24 másodpercig birtokolhatja a csapat a labdát. A játékosok öt személyi hibát „gyűjthetnek be" meccsenként, a hatodik után kiállítás jár. Mivel az amerikaiak imádják a statisztikát, így szinte minden mozzanatot feljegyeznek. Figyelembe veszik a játékos mezőnydobásának pontosságát, büntetőinek hatékonyságát, a le' pattanó labdák megszerzését, gólpasszaik számát, megállapítják dobásblokkolásainak összegét, rossz passzainak számát, meccsenkénti pontátlagát és még sorolhatnánk. E statisztikák szerint egy mérkőzésen a liftiry-^ew Yórk Knicks összecsapásán kerek 100-at szerzett. Chamberlain egy másik rekordot is tart: 1945 bajnoki mérkőzésen egyetlen egyszer sem küldték le a pályáról hat összegyűjtött személyi hiba miatt. Összesen a legtöbb pontot Kareem Ábdul Jabbar, a Los Angeles Lakers játékosa érte el, aki 1560 találkozóján 38 000-et gyűjtött össze. Szenvedélyes győzniakarás jellemezte, elég csak arra gondolni, hogy Bruce Lee-vel edzett. Egyébként a nevéhez fűződik a legtöbb kosaras „Oscar-díj", ami a szezon legjobb játékosának jár; 21 éves NBA pályafutása alatt hatszor érdemelte ki. Az NBA legmagasabb játékosa a szudáni Manute Bol (Golden State Warriors) a maga 231 centiméterével, míg a legalacsonyabb Tyrone Bogues (Charlotte Hornets) 159 cm-vel. A legtöbb pont egy mérkőzésen,a Detroit Pistons—

Denver Nuggets találkozón született, ahol is a végeredmény 186:184 lett a detroitiek javára. Minden kosaras álma, az NBA legnagyobb trófeája, a győzteseknek járó aranygyűrű. Csúnya mohóság, de a bőrödet is otthagynád érte — mondogatják a játékosok. Bili Russelnsk ellenben a tíz ujja is kevés lenne ahhoz, hogy összes bajnoki gyűrűjét viselhesse, hiszen 11 elsőséget szerzett a Boston Celtics csapatával. E gárda egyébként az NBA szuperbajnoka. Eddig 16-szor végzett az élen, ebből 1958—1965 között nyolcszor zsinórban. Úgy gondolhatnánk, a legismertebb játékosok kapják a legnagyobb évi fizetést. Nem így van. A csodálatos Patrick Ewing (New York Knicks — 4,3 millió dollár), ä legendás Magic Johnson (L. A. Lakers — 3,2 millió), a szárnyaló Michael Jordan (Chicago Bulls — 3 millió) csak irigykedhet John Williamsre, aki a Cleveland Cavarliers csapatával elképesztő szerződést kötött: hét évre 26,5 millió üti markát, melyből a tavalyi idényben 5 milliót kapott kézhez. Kiszámították: Williams jelenlegi fizetése mellett egyetlen mérkőzésért 61 000 dollárt kap. (só) ÚJKORI OLIMPIÁK ÚTILAPU AZ ELSŐ BAJNOKNAK A görög nép nemzeti ünnepén, 1896. április 6-án 80 ezer ujjongó athéni jelenlétében megnyitották az első újkori olimpiát. György király elmondta az azóta hagyománnyá vált 16 szót, ágyúk dördültek, galambok röppentek a levegőbe és a kórus csodálatos kantátát adott elő. A NOB tagjai ott álldogáltak a főhelyen. „Mindez az ön műve" — súgta a német Walter Gerhardt Coubertin báró fülébe. És a tudós szeme elhomályosodott. Annyi buktató, annyi akadály után végre sikerült, a Nagy Alkotás kikerekedett. Valami szépet, újat adott a világnak. Abban a pillanatban megszólalt Coubertin mellett egy amerikai hölgy. A kellemetlen pulykahangú fajtából, amilyennel a világ bármely pontján találkozhat az ember. „Én már részt vettem egy olimpián — mondta. — Két esztendővel ezelőtt San Franciscóban..." Lehet, hogy ez csak pletyka. Régen volt 1896... A NOB tagjainak minden erőfeszítése ellenére a részvétel jóval elmaradt a várakozástól: a 34 meghívott ország közül mindössze 12 képviseltette magát (Ausztrália, Bulgária, Dánia, Franciaország, Chile, Magyarország, Ausztria, Németország, USA, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia) 295 sportolóval, akik nyolc sportág (atlétika, kerékpár, lövészet, úszás, toma, súlyemelés, vívás, tenisz) 44 számában versenyeztek. A sportban vezető szerepet játszó angolok még nem ismerték fel az olimpia jelentőségét, és akárcsak az amerikaiak, csupán harmadrangú versenyzőket küldtek Athénba. Magyarországról 8-tagú csapat indult el a görög főváros felé. A korabeli Pesti Hírlap tudósítója a következőket írta az utazásról: „A küldöttek teljes erőben és training kellős kőés onnan 36 órai hajózás a tengeren Pireuszig. A traininget még utazás közben sem volt szabad megszakítani. Az első traininget a szerb—tőrök határon, Zibevee állomáson tartottuk meg. Csaknem szomorú véget ért. Ugyanis Kell

her Gyula barátunk, aki a 40 km-es marathoni távfutásra készült, futás közben átlépte a határt. Visszajövet négy törők határőr meglátta a sebesen futó Kellnert és fegyvert ragadott, hogy reá lőjön. Természetesen megakadályoztuk ebben. De csak nagy nehezen bírták fölfogni, hogy minek fut valaki át Szerbiába, s onnét vissza, ha már egyszer Törökországba érkezett..." Egyébként a magyarok voltak a formaruha meghonosítói. Mindenki egyforma sportmezben és szalmakalapban vonult fel az ünnepélyes megnyitón. Az olimpia középpontjában — akárcsak ma — az atlétika állt. Az eredmények azonban messze elmaradtak az akkori — még nem hivatalos — világrekordoktól. Egyrészt azért, mert korai volt az időpont és Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok az antik stadion igen éles kanyaraival sok nehézséget okozott a futóknak, másrészt, a rajtnál csak töredéke jelent meg az akkori legjobbaknak. Az amerikai Bürke például 12,00 mp alatt nyerte a 100 métert, a világcsúcs viszont már 10,8 volt! Hasonló arányt mutat a 400 m (54,2:48,8) és a távolugrás (635:721). Burke a rajtjával is magára vonta a figyelmet. Nem állva várta a start" nagyon feldühítette az indítót és nevetésre késztette a nézőket. „Mit képzel ez az amerikai? Talán csak nem imádkozik az indulás előtt?" — csodálkoztak a szurkolók. Úgy látszik, jól „imádkozott", mert mindkét vágtaszámot megnyerte. Akkor még csak kevesen tudták, hogy sokkal előnyösebb rajtolni „imádkozó" állásból... Nem volt ajánlatos viszont indulni az olimpián az egyetem tudta nélkül. James B. Connolly, az újkori olimpiák első bajnoka klasszikus nyelveket tanult a Harvard Egyetemen. Tanulmányi útnak tekintette az athéni kirándulást is. És ha már arra jár... 13,71 méterig jutott a hármasugrásban, kereken 101 centivel verte a második helyezettet. Kapott érte egy olajágat és egy ezüstözött érmecskét. Odahaza pedig — útilaput a talpa alá. A hármasugrást ugyanis április 6-án rendezték, és hogy valaki a szorgalmi idő alatt különvakációt vegyen magának (Connolly saját költségén utazott Athénba), azt nem viselték el a professzorok. Úgy kirúgták, hogy a lába se érte a földet. Aztán — valamivel később, 1953ban, 80. születésnapján — díszdoktorrá avatták. A Harvard Egyetemen... Persze közben történt vele egy és más. Annyira megszerette a hármasugrást (az olimpián ismerkedett meg vele, különben távolugró volt), hogy hetente edzve világcsúcsot javított (14,93), amely 15 évig állta a rohamot. Szabadidejében kalandregényeket írt... Sok megmosolyogtató eseménye volt az athéni olimpiának. Egy-egy érem sorsa például gyakran a véletlenen múlott. Boland angol úr éppen Görögországban üdült, amikor fülébe jutott a hír: a férfiak részére teniszversenyeket is rendeznek. Benevezett és kölcsönkért felszerelésben, kölcsönvett ütővel egyéniben és párosban (egy német atlétával az oldalán!) olimpiai bajnok lett. Egészen furcsa számok is szerepeltek műsoron. Például a testsúlykorlátozás nélküli birkózás, amelyet a német Schumann nyert meg (az első napon nem tudta leteperni görög ellenfelét, másnap kellett folytatni), aki a győztes német tornacsapatnak is a tagja volt. Súlyemelésben két versenyszám szerepelt: egykarú emelés és kétkarú. Természetesen itt sem léteztek súlycsoportok. Bármilyen módon a fej fölé lehetett emelni a vasat. Volt 12 órás kerékpáros verseny is. Ebben az oszíf!%,ííf7

hRriötti

Uteres teljesítménnyel. Az úszóversenyeket a tengeren rendezték, a Zea-öböl gyilkosan hideg, talán 13 fokos vizében, úgyhogy a rajtot követően egymás után kellett kihalászni a meggémberedett versenyzőket. Nem úgy a magyar Hajós Alfrédot! Tizennyolc éves fejjel két olimpiai bajnokságot nyert! (100 és 1200 m). Méghozzá oly fölénnyel, hogy célba se ért, máris felhúzták az árbocra a magyar zászlót. 500 méteren is akart indulni, de nem volt annyi ideje, hogy rajtra jelentkezzen, gyors egymásutánban rendezték a számokat. A görög sajtó „magyar delfinnek" nevezte a budapesti egyetemi hallgatót, aki így emlékezett vissza a versenyre: „Pisztolylövés jelezte az indulást, s vadul nekivágtam a tarajos, hideg víznek... Észre sem vettem, hogy a vízben kifeszített kötél horzsolta a mellemet, csak úsztam, úsztam... Azt se tudtam, hányadik helyen vagyok. Még fel sem eszméltem, amikor a mindinkább erősödő moraj és a tömeg zúgása jelezte: a versenyzők célba értek. Egyszerre csak a kiáltásokból »Zito I Hungáriái" »Éljen Magyarország!" hangjai váltak ki, s a versenybíróság hajóján a legmagasabb árbocra felhúzták a magyar zászlót. A zenekar pedig rázendített az osztrák himnuszra. De egyszerre elhallgatott, és a hirtelen beállt csendben néhány ember ajkán megszólaltak a magyar himnusz hangjai. Az volt az érzésem, hogy a kis magyar kolónia tagjai intették le a zenekart és énekelték el nemzeti himnuszunkat..." Hajós Alfréd eredménye a 100 méteren 1:22,2 perc volt, a második helyezett amerikai ideje nem ismert, mert csak egy hivatalos „stopperórás" volt — Angliából. Az 1200 méteres gyorsúszásnál már volt annyira ügyes az időmérő, hogy feljegyezte a Hajós mögött célba érkező eredményét is: Hajós 18:22,2, Androu (görög) 21:03,4 perc. Mit mondjunk? Tetemes különbség. Azóta sem nyert ilyen előnnyel senki olimpiai bajnokságot úszásban... Úgy tartja ma a legenda, hogy a görög király az olimpia zárónapján fogadta az összes bajnokot és valamennyi győztessel kezet fogott. Hajós Alfréd utolsónak állt a sorban, ő volt a legfiatalabb. A király barátságosan kezet nyújtott és német nyelven megkérdezte tőle; „Hol tanult meg ilyen csodálatosan úszni?" Hajós Alfréd pirosra gyúlt arccal zavarában így felelt: „A vízben, fenség.,.'' Azt is emlegetik, a budapesti Műszaki Egyetem akkori dékánja rossz szemmel nézte a sportolókat. Hajós Alfrédnak engedélyt kellett kérni a dékántól. Végül is, az ivászat, a kártya, a tánc, a sport nem vezethet semmi jóra. No, felőlem el is mehet!" w

r,tf a „íUi—. ~ et&ltAr, arcrtán sem lett nyájasabb, hogy a kétszeres olimpiai bajnok hallgató visszatért és újra jelentkezett. „Egyáltalán nem érdekel, mekkorát ugrottf!) — írta levelében. — De biztosithatom, sokkal kíváncsibb leszek arra, miként áll helyt a vizsgáin!" Hajós Alfréd 1924-ben a szellemi olimpián, az építészeti kategóriában, Lauber Rezsővel együtt készített uszodatervével másodk helyezést szerzett. így született meg Budapesten a Nemzeti Sportuszoda, amely ma már Hajós Alfréd nevét viseli. TOMI VINCE (Részlet a Vox Nova gondozásában május folyamán megjelenő Bajnokok és legyőzöttek című könyvből.) CHOVANEC SIKERES VISSZATÉRÉSE Jozef Chovanec 1960. március 7én született, már 18 esztendősen bemutatkozott a Sparta Praha csapatában, az I.labdarúgóligában. Majd Chebbe került, ahol katonaéveit töltötte. Az akkori újonc egyik legjobb játékosa volt, leszerelése után szinte elképzelhetetlennek tűnt a letnái kiub összeállítása nélküle. A nemzeti tizenegyben 1984. Tmárciusában Erfurtban, az egykori NDK ellen debütált, mindjárt csapatkapitányként. Két évvel később a szakértők őt választották Csehszlovákia legjobb futballistájává. 1989. januárjában a világhírű Philipscég által támogatott BEK-győztes PSV Eindhoven szerződtette — egymillió guldenért. Ez volt a csehszlovák labdarúgás első "nagy" átigazolása. A kiváló söprögető három és fél évre kötelezte el magát a holland együtteshez. Azonban csak néhányszor kapott helyet a kezdőcsapatban, és tavaly ősszel visszatért a Spartához. Remek teljesítményére felfigyelt Milan Máčala is, és másféléves szünet után ismét lehetőséget adott Chovanecnak. Meg is hálálta a bizalmat, ő volt a mezőny legiobbja az angolok elleni találkozón. így utólag elhamarkodottnak tűnik a hosszú szerződés az Eindhovennél. Eŕedetileg a Barcelonába távozott Ronald Koeman helyére szerződtették, azonban Chocanec legnagyobb csalódására összesen csak 45 percet játszott ezen a poszton. "Hamar meguntam a mellőzést, s távozni szerettem volna. Sajnos, nem olyan volt a menedzserem, aki kiállt mellettem." Az olaszországi világbajnokság előtt többen kifogálsolták, hogy Jozef Vengloš számít a Hollandiában mellőzött labdarúgóra. A rutinos futballista remek formában játszott a Mondialén. Nem is hatott meglepetésként, hogy az FC Genoa, a Galatasaray, a Nürnberg, a Sparta Rotterdam, a Maastricht, az Aston Villa, a Bordeaux és az Espanol Barcelona együtteseitől kapott ajánlatot. "Nem sokkal a vb után már-már elköteleztem magam az Espanolhoz. Össze is csomagoltam, Anton Ondruš intézte az átigazolást. Ekkor Bobby Robson, az angol válogatott korábbi mestere került az Eindhoven élére. Beszélgetésre hívott, ahol közölt: feltétlenül számít rám. Hittem neki, az előkészületi találkozókon rendszeresen lehetőséget kaptam, a bajnoki meccseken újra csak a kispadon jutott számomra hely. Egy éve a Zaragoza jelentkezett, minden készen állt, amikor kiderült, letelt az átigazolási időszak." Tavaly ősszel váratlanul visszatért sikerei színhelyére. Az Eindhoven június végéig kölcsönadta a Spartának, de kevesen számítottak arra, hogy még egyszer vörös mezben kifut a pályára. "Kicsit féltem, de mindenáron játszani akartam. A csapat több tagját csak névről ismertem, bíztam Dušan Uhrtn edzőben. Tudtam, nem okozhatok csalódást." A labdarúgó barátai azt állítják, alaposan megváltozott; annak idején bajnoki mérkőzéseken gyakran idegeskedett, most viszont a pályán nyugodtan viseli el a játékvezető tévedéseit is. "Lelkileg sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, itthon a legkisebb igazságtalanság láttán majd' a bírónak ugrottam. Rájöttem, megengedhetetlen, hogy fegyelmezetlenség miatt meggyöngítsem az együttest. Ilyen felelőtlenségért nyugaton hatalmas büntetést fizet a focista. Bár nem vagyok a legfiatalabb, úgy érzem, teljesítményem nem változott. Sokkal jobban összpontosítok az edzésekre, mérkőzésekre, mint korábban. Az apróságokra is odafigyelek." Többen már leírták őt a válogatottnál, az angolok ellen viszont ismét bebizonyította kivételes klasszisát: remek labdákkal hozta helyzetbe társait, az első gólnál Skuhravýnak csak bólintania kellett, a másodikat szögletből érte el. Eddig 49 találkozón szerepelt a legjobbak között és három gólt ért el. Érdekességnek számít, hogy két alkalommal sarokrúgásból volt eredményes. "Rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen nehéz ellenféllel szemben jól játszottam. Bízom benne, néhányszor még magamra húzhatom a címeres mezt, és a közelgő vb-selejtezőkön a csapat hasznára lehetek." Milan Máčala többször kijelentette, elsősorban azokra számít, akik az élvonalban szerepelnek. Közeleg a június vége, amikor letelik Chovanec prágai vendégjátéka, az Eindhovennél pedig a szerződése. Sokakat foglalkoztat, mi lesz ezt követően. "Már nem akarom mindennáron külföldön folytatni pályafutásomat. A Sparta a kontinens legjobb klubcsapatai közé tartozik, ezt az idei BEK-eredmények is mutatják. A vezetők igyekeznek az anyagiak terén megközelítőleg biztosítani a nyugati szintet. A csapat a továbbiakban még nagyobb sikereket is elérhet, s ha a válogatott és a klub érdeke úgy kívánja, itthon maradok. Harminckét éves vagyok. Néhányan csak legyintenek, mit akar ez az öreg róka? Együtt futballoztam a 37 éves Gerets-cel, a 36 éves Van Tiggelennel, akik olyan teljesítményt nyújtottak, hogy a 15 éwel fiatalabbaknak csak a kispad jutott. Én sem szeretném idő előtt abbahagyni." (szabó)