Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám, csütörtök

1992. MÁRCIUS 12. PÉNZ NÉLKÜL NEM LÉPHETÜNK MJSZÚI HAZAI KÖRKÉP ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE REFLEX A szlovák kormány egy olyan törvénytervezetet terjeszt a parlament elé. amelyben azt javasolja, hogy a terhesség megszakítása csak indokolt esetekben - súlyos egészségi és megmásíthatalan szociális helyzet - lehetséges S hogy ki dönt ezekről az élet-halál kérdésekről? Egy szakbizottság, amely „egyáltalán nem azonos" ama AB-bizottsággall Azzal a bizottsággal, amelyben helyet foglal egy nőgyógyász is, de a kérdéseket többnyire a nemzeti bizottság korosabb elvtársnöi tették fel, vájkálva a kérvényezők legintimebb dolgaiban A törvénytervezet jogosságát a kormányfő azzal (is) indokolta, hogy ebben az országban védeni kell a meg nem születetteket (magzatokat), meg az orvosokat is. Mert - állítólag - a nőgyógyászok. akaratuk ellenére, gyilkolni kényszerülnek!? S ezért, ugye, a legkézenfekvőbb megoldás a - tiltási Az viszont nem derült ki, hogy az egészségügyi miniszter tájékoztatja-e a kormány tagjait arról, hogy a terhességüket megszakíttató nők 80 százaléka kétgyermekes anya! Szólt-e arról, hogy a gyógyszerpiacon (az Ígéretek ellenére) kevés a jó minőségű fogamzásgátló szer. hogy hazánkban a férfiak elutasítják az óvszerhasználatot. Biztosan arról sem esett egy árva szó sem, hogy nagyon sok beteg, fogyatékos gyerek csak azért születik meg, mert az egészségügyi felvilágosítás (genetikai tanácsadás) nálunk gyermekcipóben jár! Vajon hány miniszter beszélt a fogyatékos gyermekek szüleivel arról, milyen nehézségek, lemondások árán nevelik beteg gyermekulet? Megkérdezték-e ezeket az anyákat: ha tudták volna, hogy beteg gyermeket hoznak a világra, nem választották volna inkább a terhesség megszakítását?! S vaion tudják-e a tisztelt urak milyen a huszadik század végén a fiatalok szexuális felvilágosítása

7 Beszélt-e az egészségügyi miniszter (aki pszichiáter) a nem kívánt (de megszületett) gyermekek lelki traumájáról, az őket nevelő szülök vívódásairól? Eddig (csupán néhány éve) a nők szabadon dönthettek arról, mikor és hány gyereket akarnak Félő. hogy ez a joguk hamarosan a múlté lesz Úgy tűnik, hogy a nők véleményét figyelmen kivül hagyva, a terhességmegszakitás politikai (hatalmi) kérdéssé válik. Mert tiltani könnyebb, mint megteremteni a gyümölcsöző élethez szükséges feltételeket Nem abortusz-törvényt kell hozni, hanem mindenki számára elérhetővé kell tenni a nem kívánt terhesség elleni védekezést, az életkörülményeket kell javítani -erfLEÜTÖTTEK EGY RENDŐRT ÉS ELLOPTÁK A LŐFEGYVERÉT A KASSAI PIACON Tegnap Kassán nagy felháborodást váltott ki a hir, hogy hétfőn a városi sporttelep bolhapiacán állítólag külföldi tettesek súlyosan bántalmaztak egy rendőrt, s a lőfegyverét is elvitték. A Slovenský východ kerületi napilap is beszámolt az esetről, de több információt nem közölt. A helyi esti újságban megjelent rövid írásból kiderül, hogy a 23 éves rendőrt délben ütötték le Szolgálaton kivül a piacon tartózkodva arra lett figyelmes, hogy a FÁK-beli turisták fegyvert árulnak Közbelépett, de Eszméletlen állapotban szállították kórházba A Večer szerint egy, már rendőrkézre került szuhumi lérfi a gyanúsított. Megtalálták nála a rendőr ellopott fegyverének teli tölténytárát. (g-g) TANKÖNYVÍZU KOMMENTÁR Nem könnyű feladat történelmi eszmefuttatást írni olyan eseményekről, amelyeknek még élnek a tanúik. Kétszeresen nem könnyű itt, a Kárpátmedencében. ahol minden múltbeli eseményről, folyamatról legalább kétféle értékelés fogalmazható meg. És a kisebb-nagyobb kaliberű történészek élnek is az ebből kínálkozó lehetőségekkel. A magyarok és a szlovákok egyaránt Még szerencse, hogy az egyszerű emberek, akik szenvedő alanyai voltak a békeszerződéseknek és az ezeket követő határkiigazításoknak, majd évtizedekkel később a határkiigazítások revíziójának, később pedig a határrevizió revíziójának, viszonylag ritkán olvasnak közelmúltunkkal foglalkozó történészi dolgozatokat Ha több ilyen müvet olvasnának, statisztikailag kimutathatóan növekedne a magas vérnyomásban szenvedők száma, és az inzulinfogyasztás is rohamosan fokozódna. Mert némely célirányos históriai eszmefuttatások nem olvashatók az ember egészségi állapotának veszélyeztetése nélkül Nekem is felszökött a vércukrom, amikor tegnap a Národná obrodában Stanislav Mráz történelmi fejtegetését olvastam. Formálisan a Magyarországon működő Rákóczi Szövetségnek a kassai kormányprogram semmissé nyilvánítását szorgalmazó felhívására reagál, a valóságban hangulatot kelt, és eközben nyilvánvalóan számol azzal, hogy akiket megállapításai a „másik" (szlovákiai magyar) oldalon érintenek, viszonylag ritkán olvassák az Írásnak teret adó napilapot. A történelmi vázlat keretét alkotó adatok úgy igazak, ahogy azokat a szerző leírta. A bécsi döntés dátuma valóban 1938 november 2-a, és valóban a Harmadik Birodalom érdekeit szolgálta, s az is igaz, hogy több mint 10 ezer négyzetkilométer teriilelet csatoltak el Csehszlovákiától. Tény, hogy 1945-ben a határokat visszacsinálták, majd a dél-szlovákiai lakosságot egészen közelről érintve megkezdődtek a kassai kormányprogramból következő intézkedések. Eddig terjednek azok az adatok és nem tovább, amelyeket az 1938-at követő évtized eseményeit megélt bármelyik szlovákiai magyar is méltatlankodás nélkül elfogad De vajon mit tud kezdeni ezzel a mondattal: „A kormány kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz megtorlást lojális magyar nemzetiségű állampolgárai ellen"? Semmit se tud vele kezdeni, mert személyes tapasztalatai ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A dél-szlovákiai magyar ember általában nem politizált, hanem csak tudomásul vette a nagypolitikai döntéseket, igy 1945 tavaszán még derűlátó is lehetett, hogy „ha lojális volt, nem lesz megtorlás" Minimum nem volt illojális, hanem csak tette a dolgát így fölöttébb meglepődött, amikor a felszabadulást követő nyáron komisszárok jelentek meg az udvarán, és rásütötték a kollaboránsság bélyegét. Annál inkább rásütötték, minél jobb gazda volt. így minden faluban kollaboránsnak minősítették a 3-4 leggazdagabb embert, és beleültek a vagyonába. Ma már bizonyítható. hogy furcsa „partizánok" ültek bele. Olyanok, akiknek gárdista múltjuk miatt Szlovákia északibb tájain égni kezdett lábuk alatt a talaj Kétes kritériumai voltak a magyarok viszonylatában a kollaboránsságnak és a háborús bűnösségnek, és kétes elemek érvényesítették ezeket a kritériumokat Stanislav Mráz visszaemlékezése szerint azok, akik a háborús bűnösség szempontjából makulátlannak bizonyultak, kérhették csehszlovák állampolgárságuk visszaadását. Az ilyen kérések elbírálása „egyénenként történt" 1947es szlovákiai magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy: reszlovakizálás. Aki fogcsikorgatva (vagy anélkül) hajlandó volt megtagadni nemzetiségét, az visszakapta állampolgárságát. Aki nem volt hajlandó, az harmadnap már valahol Csehországban találta magát kényszermunkán, vagy pedig rákerült a Magyarországra telepítendők listájára A szerző a dátumokból, alaptényekból összeállított keretet mellébeszéléssel tölti meg. Nem nevezi nevén a gyereket. De hát mondom, a cikkel nem is minket, szlovákiai magyarokat szólít meg, hanem a nemzetibb szlovákokat „tájékoztatja" arról, hogy mi vár rájuk, ha netán nem Jozef Markuš elképzelései szerint rendeznénk közös dolgainkat Van egy érdekes vonása némely szlovák értelmiségiek történelemszemléletének Elismerik, hogy a második világháború után a kommunisták mindent rosszul csináltak Azt azonban, ahogy a magyarok viszonylatában a nemzetiségi kérdést megoldották, a lehető legtökéletesebbnek tekintik, amelyen már nincs mit tökéletesíteni. Nyilatkozatokat tesznek arról, hogy hogyan érzi magát az itteni magyar, és hogy hogyan éltünk 1946-ban, 1968-ban, illetve hogyan élünk ma. Megfeledkeznek arról, hogy közérzetünk minősítése dolgában mi vagyunk a leailletékesebbek TÓTH MIHÁLY AZ ERŐS ÖNKORMÁNYZATOKÉRT A SZLOVÁKIAI VÁROSOK ÉS KÖZSÉGEK TÁRSULÁSÁNAK II. KÖZGYŰLÉSE (Munkatársunktól) - Pozsonyban, az egykori Szakszervezetek Házában tegnap 1562 küldött és 42 vendég részvételével tartották meg a Szlovákiai Városok és Községek Társulásának II. közgyűlését. A 2187 szlovákiai várost és községet képviselő társulás az egyik legjelentősebb társadalmi érdekvédelmi szervezet Szlovákiában A közgyűlésen Ján Čarnogurský szlovák kormányfő és A. Nagy László az SZNT alelnöke is részt vett és felszólalt. Rajtuk kívül a kormány szinte minden érintett tárcáját miniszterek és miniszterhelyettesek képviselték. Számos parlamenti képviselő - főleg az állam- és közigazgatási bizottság tagjai - is tevékeny részese volt a közgyűlésnek. A vendégek között voltak az ausztriai városok és községek szövetségeinek küldöttségei is. Miloslav Hetteš, a társulás elnöke főbešzámolójában az önkritikát sem kerülve vonta meg a szervezet tevékenységének mérlegét, értékelve a tényt, hogy a társulás népszerűsége az első közgyűlés óta jelentősen megnőtt. Bírálóan szólt viszont arról, hogy ezt a társadalmi erőt és akaratot a kormány nem akarta kellőképpen tudomásul venni. Nem sikerült megkötni a kormánnyal a tervezett együttműködési szerződést, ami annak is okozója volt, hogy a társulás kapcsolatai a kormánnyal nem válhattak rendszeressé, így eredményességük is hagy kívánnivalót maga után. így történhetett meg, hogy az önkormányzatokat közvetlenül érintő törvénytervezetek a társulás véleménye nélkül emelkedtek törvényerőre. Ján Čarnogurskýnak megjegyzéssel kellett kezdenie a felszólalását: „Ha nem akarják, nem szólalok fel!" Azután viszont a küldöttek megszakítás nélkül végighallgatták a kormányfőt, aki a társulástól több konkrét javaslat előterjesztését sürgette. Tájékoztatta a küldötteket a kormány törvénymódosítási javaslatairól, amelyek az önkormányzatok tevékenységének leltételeit hivatottak javítani. A vita nagyobb részét a kormány hét tárcája képviselőinek felszólalása töltötte ki, kevesebbet vitázhattak a polgármesterek. Ennek ellenére az önkormányzatokat érintő minden jelentős probléma - a hatásköröktől kezdve a költségvetésen keresztül az adópolitikáig - bonckés alá került. A közgyűlés megerősítette tisztségében Miloslav Hetteš eddigi elnököt. Új alapszabályt fogadott el, és a programnyilatkozat, valamint a határozati javaslat jóváhagyásával zárta tanácskozását. (mázsár) A VÁLASZTÁSOKIG NEM KÖTNEK KOALÍCIÓT (Munkatársunktól) - Jóformán eseménytelenül zajlott a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tegnapi sajtótájékoztatója. A bevezetőben Duáan Slobodník vázolta a mozgalom kulturális programját, amelynek legfontosabb eleme az alkotás szabadsága és a kulturális tárca struktúraváltása. Az újságírók kérdéseire válaszolva Rudolf Filkus röviden elmondta, hogy mozgalma továbbra is kitart ama nézete mellett, mely szerint a választások előtt senkivel nem kötnek koalíciót és az esetleges későbbi együttműködésről a választások eredményei döntenek. így tehát kizártnak tartja azt is, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalomból kivált szárny a DSZM-mel induljon a parlamenti választásokon. A mozgalom vezetői ezután röviden elemezték a „doktorbotrányt", hangsúlyozva, hogy Mečiart bizonyítékok nélkül támadják. Dušan Slobodník pedig - kihasználva az alkalmat - rövid előadást tartott az újságírói etikáról. Vladimír Mečiar immár harmadik alkalommal nem jelent meg mozgalma sajtótájékoztatóján. Úgy látszik lázasan készül a jövő heti, zsolnai pártkongreszszusra. A DSZM március 14-ével kapcsolatban nem adott ki nyilatkozatot, mert ezt az évfordulót nem tartja jelentősnek. -lovászOLVASÓINK FIGYELMÉBE! Anyagtorlódás miatt a Szovjetunióba Erőszakkal Elhurcoltak névsorát holnapi számunkban folytatjuk. VISSZHANG MAI KOCSMA? E lap március 6-ai száma átveszi az Új Magyarország cikkét, az Irodalmi Szemle Fábry-vitáját „vihar"-rá felfúvandó! Megállapítva a „szent tehenek" meddőségét Nem kívánok fennkölt és kiváltságos irodalmi viharba keveredni, ellenben szeretném az irodalmat kedvelő és szerető, esetleg érettségi előtt álló közemberek figyelmét felhívni a rossz-szájízzel olvasott írás, csak egyik nagy tévedésére - hogy ne buk|anak meg magyarból! Egy mondat idézet: „Ha Fábry valóban akkora érték, akkor nem árthat neki a fricska, túléli, mint Ady (hogy márkásabb nevek is forogjanak) Kosztolányi emlékezetes cik(Folytatás az 1. oldalról) milliós adósságunk, és szükség lett volna 220 millióra az új öntödére. A régit ugyanis már le kellett állítani, meri életveszélyes benne a munka. Az új öntöde felépítése egyébként 270 millióba került, s ezekhez szükséges 220 millió folyósítását „november" után leállították. Mindezt most a Kovosmaltnak kell megtérítenie. Tehát mi nem a nulláról kezdtük, hanem több mint minusz 300 millióval. Még valamit hozzátennék az akkori helyzethez. Az 1990-es árliberalizáció hatását sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hiszen míg korábban a gyár termékei minusz 33 százalékos forgalmi adóban, tehát ilyen arányú állami támogatásban részesültek, az árliberalizációt követően 32 százalékos forgalmi adót kellett fizetnünk, vagyis 65 százalékkal ugrottak fizetési kötelezettségeink és persze termékáraink is. A megnövekedett árak pedig a kereslet csökkenésében mutatkoztak meg • Bizonyára a lakásépítés lefékeződése is megtette a magáét. -Természetesen, hiszen a házgyári lakásokba kizárólag mi szállítottuk a kádakat, mosdókat Ugyanakkor azt is látni kell. hogy termékeink nem olyan szuperszinvonalúak, hogy a megcsappant hazai kereslet miatt feleslegessé váltakért a kapu előtt sorakoztak volna a külföldi vevők Azért sem tudtuk eladni kádainkat, mert nem felelnek meg a közöspiaci szabványelöirásoknak. Es még egy körülmény, ami a gyár helyzetének megítélése szempontjából nem mellékes: két, ha meg nem akkora érték, akkor az derüljön ki minél előbb, hogy túlléphessünk rajta (e mai kocsmán, Adyval szólva)". Sic! A mondat erőltetettsége talán elszenvedhető, ellenben a közismert József Attila szöveget Adyra sózni...? Kínos! (És ez „átment" két lap szerkesztőinek szűrőjén?!) „Én túllépek e mai kocsmán, Az értelemig, és tovább.'" (J. A.. Ars poetica.) Ady Endre A MAGYAR UGARON „lépett" (túl). Úgy tűnik egyiken és másikon sem könnyű (ma sem!) túllépni ,.Lehajlok a szent humusig E szűzi földön valami rág Hej. égig-nyúló giz-gazok. Hát nincsen itt virág?" (A. E.) GÁLÁN GÉZA a már emiitett elemzésből is kitűnik, hogy dolgozóinknak mindössze 45.9 százaléka szakképzett, és ez nagyon rossz arány A főiskolai végzettségűek viszonylatában is nagyon rossz a helyzet A jelentés rámutatott, hogy a munkaeröpotenciál nem teljesíti még a minimális feltételeket sem ahhoz, hogy itt színvonalas termelés folyhasson Az akkori 1700 munkásból több mint ezernek csak alapiskolai végzettsége volt, vagy még az sem. • Bakó úr. térjünk vissza a jelenbe On állítólag több jó külföldi ajánlatot elutasított A lapunkban nyilatkozó Simon János úr is ezt állította március 3-i számunkban - A jelenlegi vezetés a nem egész két esztendő alatt több mint 100 partnerral tárgyalt Simon úr abban a cikkben valótlanságot állit. Ö egy német cég jelentkezésére utalt, amely kispékségek gyártását kínálta fel számunkra Képviselője látta az itteni körülményeket, és tovább nem tárgyalt velünk, mert azok nem feleltek volna meg a céljaiknak % És a többi jelentkező? - Két olasz céggel is tárgyalunk, az egyik a Milánó melletti Tecnogas. egy másik pedig egy dél-olaszországi cég A Tecnogasszal a jövő héten folytatunk tárgyalást Olaszországban. Villanytűzhelyek gyártását kínálják nekünk, azzal hogy biztosítják termékeink eladását Arról is szó van. hogy a későbbiekben gyártanánk gáztűzhelyeket is, jóllehet ezl eddig nem gyártottunk Ez egy szeriöz ajánlat A másik olasz cég, az Arision Merloni ajánlatával kapcsolatban - amely szintén szerióz - azért nem tudtunk lépni, mert közbeszólt a privatizáció Tervünket elutasították - tekintettel a 300 milliós adósságra Még egy partnerról szeretnék szólni. Horstmann úrról, aki Németországból keresett tel bennünket ajánlatával Vele is tárgyalunk, és miatta is sürgetjük a likvidációs eljárás felgyorsítását, mert addig ő sem tud lépni francia és németországi partnerei felé. amig itt nem tisztázottak a körülményei. Akiről pedig ugyancsak sok a mendemonda: Moravčík úr a világviszonylatban csupán nálunk alkalmazott elektrosztatikus zománcozás technológiának a feltalálója. Ó |obb feltételeket kínál a dél-olaszországi ajánlatnál Ismeri a technológiát, ismén az itteni körülményeket. Fizetőképes is. • Összegezhetné a 800 felmondást kapott kovosmaltos számára a perspektívát. . -Tudatosítottuk, hogy pénz nélkül nem léphetünk Veszteségből nem lehel jól startolni. A vállalatvezetés ezérl úgy döntött, hogy: meg kell ejteni a csődeljárást. majd a fentiekben már vázolt tulajdonosváltást. Az ajánlatot tevők javaslatai szerint a kádgyártó, a szerelő- és a zománcozórészlegen két hónapon belül ismét megkezdődhetne az üzemeltetés A többi részleg - így például a közlekedési - ezek számára nyújtana szolgáltatást A régi öntödét likvidálnánk, a már említett okokból. A többi részleg - mint az energc tikai stb - ugyancsak a már említett termelőrészlegeket szolgálná, tehát lesz munkájuk nekik is. Lényeges, hogy valamennyi tárgyaló partner mindenkit foglalkoztatni akar. sót, a későbbiekben számolnak a termelés bővítésével is. • Az elmondottak szerint tehát a kovosmaltosok két hónapon belül ismét munkapadjaikhoz állhatnak, ha... Hol itt a garancia? - Azért vagyunk optimisták, mert a felsorolt ajánlatok komolyak, az ajánlattevők mindegyike örülne, ha már holnap megindíthatná nálunk a termelést. Kasza Tibor polgármester is ilyen optimista? -Igen. Azért is, mert április 1-jével nevezik ki a likvidátori akinek a személyéről még Simon úrnak is korai volt beszélnie. Senki sem tudja, hogy ki lesz az. Amint a gyár mostani vezetése egy konkrét programot tesz le a minisztérium asztalára, tárgyalhatnak a csődeljárás megkezdéséről. Egyébként személy szerint a következőket mondottam a gyárral kapcsolatban a képviselőtestületünk ülésén: Úgy gondolom, hogy a régi fú helyett új fú fog kinőni, ha ez napot és egy kis csapadékot kap. és lehet, hogy az új fú zöldebb lesz a réginél xxx Szívesen zárnám le a cikket a polgármester optimista szavaival, ha biztos lehetnék benne, hogy most már azok, akiken a döntés múlik, nem engedik elszalasztani a kínálkozó lehetőséget Ha biztos lennék abban, hogy a minisztérium megtalálja a megfelelő likvidátori, s hogy a gyár eladásával olyan tulajdonosok, vezetők kerülnek patinás falai közé, akiknek nem lesz mindegy, veszteséget, vagy nyereséget „termelnek-e"... PÁKOZDI GERTRÚD