Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 11. ÚJ SZÓI SPORT PLUSZ 10 HATÁROK NÉLKÜL OLIVER KREUZER, a Bayern Mün­chen labdarúgócsapatának védője — a Bundesligában szokatlan módon — megúszta az eltiltást. A hátvédet a Schal­ke elleni mérkőzésen állította ki a játékve­zető, a dán Christiansen elgáncsolásáért. üli Höness a „védőbeszédében" előadta a fegyelmi tárgyaláson, hogy Kreuzert és a Bayernt a kiállítással már éppen ele­gendő hátrány érte. így — miután a sportbíró akceptálta a menedzser szavait — mindössze SOOOmárkás büntetést rótt ki Kreuzerre. A LOS ANGELES LAKERS vezetői és játékosai ünnepélyesen elbúcsúztatták Earvin „Magic" Johnsont. A HIV-vírussal fertőzött kosárlabdázó legendás, 32-es számú mezét muzeális tárgyként őrzik majd a Nagy Nyugati Fórumban. Magic a ceremónián könnyekkel küszködve bú­csúzott mezétől, s újra megismételte, amit már korábban is hangsúlyozott: nem adja fel a reményt, szembeszáll a halálos kórral. Sőt, még az is előfordul­hat, hogy részt vesz a barcelonai olimpi­án, amelyen már a proli kosarasok is pá­lyára léphetnek. UKRAJNA labdarúgó-válogatottja ké­szül első hivatalos mérkőzésére. Előrelát­hatólag május végén, Kanada ellen lép­nek pályára. A szövetség vezetői jelenleg Ijeresik a megfelelő szakembert, aki elvál­lalná az együttes irányítását. Legtöbb eséllyel az Olympiakosz Pireusz jelenlegi edzője, Oleg Blohin pályázik. Mellette volt játékostársa, Anatolij Konykov jöhet még szóba. A szurkolók viszont legszíveseb­ben Valerij Lobanovszkijt látnák a kispa­don, ő azonban az Egyesült Arab Emír­ségekben edzősködik. AZZAL, hogy Martina Navrátilová Chi­cagóban megnyerte a 350 000 dollár összdíjazású női tenisztorna döntőjét, gyakorlatilag véget ért a kishíján 20 esz­tendeje tartó rivalizálás. Martina ezzel a győzelemmel az ősi ellenfél, a játéktól már visszavonult Chris Evert utolsó re­kordját is túlszárnyalta. Ez volt Navrátilo­vá 158. tornagyőzelme. „Hazudnék, ha azt mondanám, ez a mérkőzés semiben sem különbözött a többitől". MEGTISZTELŐ felkérést kapott Josef Hickersberger, az osztrák labdarúgó-vá­logatott volt szövetségi kapitánya. Három másik szakember, a német Jupp Heync­kes, a svájci René Hüssy valamint a fran­cia Gerard Houllier társaságában egy UEFA-bizottság tagja lesz, amely megfi­gyeli a BEK tavaszi mérkőzéseit. Vizsgá­lódásuk eredményét írásban is rögzítik majd. E szakmai tanulmánnyal is szeret­né az Európai Labdarúgó Szövetség emelni a kontinens fetballjának nívóját. BORIS BECKER, a világ egyik leg­jobb teniszezője nem garasoskodik, ha a környezetvédelemről van szó. Alaposan belenyúlt pénztárcájába s egymillió már­kát utalt át a Greanpeace ökológiai szer­vezet számlájára. Boris közvetlen barátai szerint pályafutása során több mint 10 millió márkát ajándékozott jótékonysági célokra. SERGIO GOYCOECHEA, az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokság ünnepelt sztárja tavaly nem zárt valami jó évet. Az argentin válogatott kapusa nyá­ron Franciaországba, a Brest együttesé­hez szerződött, ám hamarosan útilaput kötöttek a talpa alá. Ezt követően néhány hónapig nem talált csapatot magának. A legújabb hírek szerint a paraguayi bajnok Cerro Porteno fél évre igazolta. Goycoe­cheának nem szegte kedvét a sikertelen szereplés, s úgy tűnik, a következő sze­zonban a spanyol FC Sevilla kapuját védi majd. EGY VERSENYZŐ meghalt, 30-an pe­dig súlyos sérülést szenvedtek — ez az 1991-es év alpesi sí Világ Kupa-sorozat nem éppen kedvező mérlege. Jóval na­gyobb összegre szóló biztosítást szeret­nének a sportolók. Azt állítják, hogy pél­dául a Német Sí Szövetség által fizetett évi 30 márka arra sem elég, hogy heli­kopterrel kórházba szállítsák a sérült síe­lőt. A világ legjobbjai követelik: olyan biz­tosítási csoportba kerüljenek, mint a rob­banásveszélyben dolgozók... BÁR A TAMPA BAY jégkorongcsapa­ta csak az 1992/93-as idénytől kap helyet a világ legnehezebbnek tartott bajnoksá­'gában, az NHL-ben, azonban az50 millió dollár nevezési díjat már most tavasszal be kell fizetnie. Mivel a szponzorok érdek-. lődése nagy — főleg a japán cégek je­lentkeztek —, úgy tűnik, könnyen össze­jön a szükséges összeg. (sz) A JATEKOSPIAC A MAFFIA KEZEBEN VAN BESZÉLGETÉS MEZEY GYÖRGY EDZŐVEL FOLYTATVA A BESZÉLGE­TÉST, DR. MEZEY GYÖRGY EZ­ÚTTAL A JÁTÉKOS KERESKEDE­LEMRŐL MONDJA EL A VÉLEMÉ­NYÉT A MAGYAR HÍRLAP SZER­KESZTŐJÉNEK. • A múlt héten azt állapítottuk meg, hogy a magyar futball gyer­tyája mindkét végén ég: sorvad, egyre szűkül a csapatok utánpót­lása, ugyanakkor a legjobbakat rendre kiemeli valamilyen külföldi szerződés. Nem kéne mégis sza­bályozni az eladást? — Először is szögezzük le: a té­nyeket el kell fogadnunk. Ma adják, veszik a játékosokat, akik a na­gyobb kereseti lehetőség és eseten­ként a szakmai érvényesülés érde­kében szívesen és gyakran cserél­nek klubot. Joguk van hozzá. A kül­földi munkavállalás általános jog, erősebb, mint bármilyen futballsza­bályzat. Ezért értelmetlen dolog a külföldre szerződés szigorításán, korlátozásán gondolkodni. Az agy­rablás, tudósaink Nyugatra áramlá­sa sem befolyásolható, csak a szak­mai és egzisztenciális feltételek lé­nyeges javításával. • Hogyan lehet így csapatot építeni, játékstílust kialakítani, ha a legjobb játékosokat — éppen azokat, akik fazont tudnak adni a csapatnak — eladogatják? — A fluktuáció komoly szakmai kihívás minden edzőnek. De ne fel­edjük, a játékoseladás-, vevésnek nemcsak negatív, pozitív hatásai is vannak. A tehetősebb kluboknál például igen nagy előny, hogy egy­egy nagy játékos megvásárlásával gyakorlatilag máról holnapra meg tudják újítani a csapatot az edző szakmai elképzelései szerint. Ez utóbbit fontos hangsúlyozni, mert olyan sikeres vérátömlesztés sehol a világon nem történt, amit ne szakmai alapokon indítottak volna el. Úgy le­igazolni játékost hatalmas pénzért, hogy nincs mögötte komoly szakmai indok, egyszerűen elképzelhetetlen a magas szintű profivilágban. • A kiárusító csapatoknál mik a pozitívumok? — Ott inkább nehézségek van­nak. Úgy kell csapatot alakítani, hogy 5-6 főnyi, fazont adó állandó mag adva legyen, ehhez cserélődje­nek a többiek. Akkor válik borzasz­tóvá az edző sorsa, ha a feje fölött adják-veszik a labdarúgókat, min­den szakmai megfontolás nélkül. Csak azért, mert nagy nyereség vár­ható. Ha ebből az 5-6 fős magból emelnek ki máról holnapra embere­ket, akkor az edző valóban kezdhet mindent élőiről. • Ön mondta, a játékoseladás nálunk a csapatok egyetlen esé­lye a fönnmaradásra. — Persze a szükség nagy úr. De ilyenkor a csapat szintentartása szak­mailag megoldhatatlan feladat. Ilyen­kor persze nem szabad ugyanazt a követelményt állítani az együttes elé. • Milyen a mi játékoskereske­delmünk? Jól adjuk el a futballis­tákat, vagy ügyetlenül? — A kérdés azt feltételezi, hogy egyenrangú partnerek vagyunk a nemzetközi játékospiacon. Az igaz­ság az, hogy nem mi vagyunk a fő­szereplők. Sodródunk az árral, igye­kezhetünk érvényesíteni az érdeke­inket, de nem mi határozzuk meg az üzleteket, nem mi kezdeményezünk. Az egész játékospiac a futball körüli maffia kezében van — kivéve a leg­nagyobbakat Maradonától van Bas­tenig, akik túlságosan is a világ sze­me előtt vannak... • Egy maffia van, vagy több? — Természetesen több. Vannak vezérmaffiák és afféle almaffiák. Ők uralják az egész piacot, diktálják az árakat, mi ha ügyesek vagyunk, leg­feljebb pár tízezer dollárral felsró­folhatjuk az árat, de lényegi beleszó­lásunk nincs. • Ez borzasztó! Nem lehet tenni semmit ellenük? — Érvényesíteni kellene a Nem­zetközi Labdarúgó Szövetség alap­vető szabályát, törvényét: játékos­csere csak klub és klub között le­hetséges, közbeiktatott menedzse­rek, ügynökök nélkül. Ezt azonban senki sem tartja be a világon. Ezzel magyarázhatók a hazai közvéle­mény számára érthetetlen szerződé­sek. Sokszor nem a legjobbak kerül­nek ki, vagy nem oda, ahová illené­nek. Az üzleti szempont a döntő, s eb­be belefér, hogy olykor a silányabbat juttatja előnyösebb helyzetbe. • Mondana példát? — Vincze István szerződtetése a Leccéhez szakmai nonszensz volt. Egy fejlődésben lévő, 20 éves játé­kost betenni egy védekező olasz kiscsapatba előretólt éknek, hogy egyedül birkózzon a világ legjobb védelmeivel — az nem érte meg senkinek. Persze a menedzsereken kívül. Vinczét visszavetette a fejlő­désben, a Lecce csapatának nem használt. Ha Pista megfelelő időben, megfelelő helyre kerül, ma világszin­ten rúgná a labdát. • Kérem, mondjon egy-két jó példát is. — Sikeresnek moTidható Kovács Kálmán szerződtetése, aki rögtön berobbant az európai élvonalba, há­zi gólkirály lett az Auxerre-nél, hogy most mi történt vele, nem is értem egészen. Garaba minden vonatko­zásban megállta a helyét. Bognár Gyuri esete felemás. Ő későn jutott ehhez a lehetőséghez, ha előbb kerül ki, a világ egyik legjobb szervezője lehetett volna. Pozitív példa Lőrincz Emil és Petry Zsolt is, jó ütemben, megfelelő időben változtattak. Petry vezéregyénisége csapatának, sokat fejlődött, innen majd lépnie kellene egy még magasabb szintre, akkor biztosan befutná a csúcsot. • Détárinak vannak még esé­lyei? — Őt nagyon súlyos sérülések hátráltatták, nem tudom, a térde ho­gyan jött rendbe, természetesen van esélye, hisz még csak 28 éves. És nagyon tehetséges. • Végül egy bizonyára naiv kér­dés: van-e szerepe a játékos telje­sítményében a klubszeretetnek? Képes-e valami pluszt adni a játé­kosnak ez a kérdés. — Erről ma sajnos valóban nincs értelme beszélni. A klubhűség, hogy úgy mondjam, amatőr fogalom, puha érv a kemény anyagi érvekkel szemben. Megfigyelhető azonban, hogy az idegenlégiósok néhány óv portyázás után, amikor már jól meg­szedték magukat, hazatérnek, s szinte mind otthon fejezi be pályafutá­sát, vagy kezd edzősködni. Ez min­denképpen elgondolkodtató, s azt jel­zi: a vándorlás a játékosból nem öli ki sem a hazaszeretetet sem az anyae­gyesülethez való vonzódást. SZALE LASZLO PROFI KOSARLABDA NBA EGY NAGY DOBÁS Fókuszba került az utóbbi időben az amerikai profi kosárlabda. A mű­holdprogramok révén betekintést nyerhetünk a világ legerősebb kosa­rasbajnoksága, az NBA küzdelmei­be; tavaly a párizsi McDonald's tor­nán a Los Angeles Lakers (Magic Johnson csapata) zsonglőrjei ejtet­ték ámulatba Nyugat-Európát. A közelgő nyári olimpia egyik fény­pontja az amerikai hivatásos labda­munkások szereplése lesz, akik na­gyon erős összeállításban igyekez­nek majd bizonyítani. Leginkább ta­lán mégis Earvin „Magic" Johnson AIDS-fertőzése hívta fel a figyelmet nálunk e rendkívül látványos, óriási nézősereget vonzó sportágra. Tavaly a Chicago Bulls, az NBA története során eló'ször szerezte meg a bajnoki címet; ennek tiszte­letére az USA harmadik legna­gyobb városának 300 ezer lakója rendezett népünnepélyt a metro­polisz központi parkjában. A csa­pat diadalmenete csak halványan jelzi, mennyire népszerű e játék az Egyesült Államokban, messze lekörözve például a kanadai-ame­rikai profi jégkorongbajnokságot, az N H L-t. A kosárlabda története 1891-ben kezdődött, egy springfieldi tornata­nár találta ki, aki olyan labdajátékot keresett, amit télen is lehet teremben játszani. Találmánya bevált: az ápolt elővárosi zöldövevezetben, a to­ronyházak tövében éppúgy találha­tók kisebb-nagyobb koslárlabda­pályák, mint a New York-i Harlem szegénynegyedében - ahol villany­világítás mellett éjfélig bűvölik a lab­dát. Igazi népszerűsége a második világháború után kezdődött a Nem­zeti Kosárlabda Egyesület, az NBA létrehozásával, majd 1951-től az NBA keleti és nyugati felének szu­perválogatottjai, az All Star csapa­tok gálamérkőzései beindulásával, és a tévéközvetítések hatásával. Egyébként a kosárlabda tipiku­san televíziós sportág; a cserék­nél, idó'kéréseknél, különböző megszakításoknál és szüneteknél máris be lehet iktatni a reklámot a szponzorok nagy örömére. Mivel hatalmas a nézettség, jól jár a hir­dető', a tévétársaság, valamint a klubok és játékosok. Csak össze­hasonlításképpen: az Egyesült Ál­lamokban a profi kosárlabda tíz­szer annyi dollárt kap a tévétársa­ságoktól a sugárzási jogdíjakból, mint a jégkorong. Óriási harc fo­lyik a médiumok között az NBA play off-szakaszának közvetítésé­ért. Jelenleg az NBC társaság uralja a terepet. De milyen áron? Négy évre kapta meg a sugárzás jogát, potom 600 millió dollárért! És még így is megéri, hiszen a ta­valyi döntőt az amerikai lakosság 20 százaléka látta, ami 50 millió nézó't jelent. A bajnokság sztárjait exkluzív szerződések kötik a világcégekhez. Michael „Air" Jordan, a Chicago Bulls legnagyobb csillaga a Coca­Colát, a Nike sportszergyárat és a McDonald's gyorséttermi láncot reklámozza. Legnagyobb riválisa, Earvin Johnson — amíg játszott — a Pepsi-Colát, a Kentucky Fried Chicken gyorsétkezdét és a Conver­se cipőket hirdette. A cégeknek nem kidobott pénz a nemzeti hősökként kezelt kosarasokba fektetni: a Nike cipők Air Jordan nevű fajtájából csak egyetlen év alatt 100 millió dol­lár(!) értékben adtak el. Még a legis­mertebb játékosok sportmezének árusítása is nagy üzlet; Jordan 23­as, Johnson 32-es vagy Ewing, New York Knicks front emberének 33-as trikóját úgy veszik, mintha ingyen osztogatnák. Bár a játékosokat évi 2-4 milliós szerződések kötik klubja­ikhoz, mégis ez csupán aprópénz számukra a reklámokból befolyó összegekhez képest. Talán nem meglepő', hogy az Egyesült Államokban az egyes sportágak, klubok, az egyénisé­gekre, kiugró teljesítményű híres­ségekre épülnek. A kosárlabdá­ban ez különösen élesen megnyil­vánul; az eddig említett kosara­sok, továbbá Larry Bird a Boston Celticsbó'l, vagy Johns Williams Clevelandból, mind-mind megha­tározó jelenségek, akik akár szé­les tömegekre is hatással vannak. Ennek ékes példája újra csak Mi­chael „Air" Jordan esete. A sok­gyerekes néger család szokvá­nyos életéből kitörő' fiú életútjá­val, higgadt, sztárallűröktó'l men­tes viselkedésével sokak példa­képéül szolgál. Tavaly, miután megnyerték a bajnokságot, a vá­ros lapja, a Chicago Tribune így írt róla: „A fajilag feldarabolt Chica­góban nagyon fontos, hogy a fe­hér középosztálybelieknek legyen egy feketebó'rű hó'sük. Olyasvala­ki, akitó'l nem kell félniük, akivel azonosulni lehet. Ez feszültsé­gekkel terhes városunkban nyug­tatólag hat, s egyben a feketebó­rűek szintén joggal büszkék lehet­nek társukra." Ezek után nem meglepő, mennyire megrázta az Egyesült Államokat egy másik csillag, Magic Johnson AIDS-betegsége, akit még az elnök is fogadott. Hallatlan népszerűségét most arra használja fel, hogy új len­dületet adjon az apokalipszis ötödik lovasának tartott betegség leküzdé­sének. Sportpályafutását a legutób­bi Kelet-Nyugat All Star mérkőzésen csodálatos játékkal fejezte be, s ta­lán akkor teljesedne be életútja, ha személyének propagandaereje és népszerűsége révén tényleg segít­séget nyújtana a mind több sportolót is érintő kór leküzdésében. (só)

Next

/
Thumbnails
Contents