Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 11 ÚJ szól PUBLICISZTIKA 6 A FÖDERÁLIS ZÖLDEK HAVELT SZERETIK Négyszemközt MIKULÁŠ HUBÁ­VAL, aki a Szlovákiai Természet­és Tájvédők Szövetsége elnöke­ként pártok felett állónak tekinti . magát, de nem titkolja szimpátiáját azon zöld politikusok iránt, akik más lehetőség híján az utóbbi idő­ben újfajta politizálásba kezdtek. • Egyesek már régóta elkerülhetetlen­nek tartották, másokat viszont meglepett a Szlovákiai Zöldek Pártjának kettészakadá­sa Mi okozta az események ilyen alakulá­sát? — Az ügy előtörténetéhez tudni kell, hogy a szövetségi hatáskörű Zöldek Párt­ja közvetlenül a novemberi forradalom után jött létre, és ezen belül a szlovákiai szervezet meglehetősen nagy autonómi­át élvezett. Ennek ellenére a tavaly júni­usban Zsolnán tartott tanácskozásukon az önállósulás melett döntöttek és Szlo­vákiai Zöldek Pártja néven szerepeltek to­vább. Szövetségi szinten viszont tudtom­mal még nem tárgyalták meg ezt a dön­" tést, így a Zöldek Pártja továbbra is legi­tim módon létezett Szlovákia területén. Miután a közelmúltban lezajlott iglói ta­nácskozás után újabb tagok érezték úgy, hogy a Szlovákiai Zöldek Pártján belül helyzetük tarthatatlanná vált, ismét sor kerül a szövetségi Zöld Párt tevékenysé­gének felelevenítésére. • Ezek szerint ezentúl két, lényegében hasonló célokért küzdő párt fog létezni Szlovákiában? — Ez a lehetőség még a zsolnai kong­resszus óta fennállt, de a tagság egy ré­sze akkor még reménykedett, hogy a fel­merülő ellentétek elenére is egyben lehet tartani a pártot. Sajnos, a mozgásterük végül annyira leszűkült, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. Szeretném viszont le­szögezni, hogy más mozgalmakkal ellen­tétben ésszerű megegyezés esetén egyáltalán nem szabadna megtörténnie, hogy ez a két párt összevesszen. Mivel jelenleg a legkomolyabb nézeteltérések az államjogi elrendezést illetően alakultak ki, el tudom képzelni, hogy ha a jövőben ez a kérdés aktualitását veszti, koalícióra léphetnek vagy akár újra egyesülhetnek is. • A Jaképnél hagyott" barátok viszont meglehetősen ingerült hangnemű nyilat­kozatot adtak ki. — Sajnálatos, hogy ők az események ilyen alakulására a Pravda egykori stílu­sában reagáltak. Ultraföderalizmust em­legettek, bár nem teljesen tiszta a jelző használatának értelme, hiszen ők soha nem titkolták, hogy a szövetségi állam hí­vei. Felróttak valamiféle jobboldali beállí­tottságot is. Az irreális és teljesíthetetlen szociális követeléseket valóban nem tá­mogatják. Jobboldaliságról legfeljebb ab­ban az értelemben lehet szó, hogy egyet­értenek a tulajdonviszonyok rendezésé­vel, hiszen a környezetvédelem érdekeit csak egy jól működő társadalomban le­het igazán érvényesíteni. Én például kife­jezetten sajnálom, hogy Csehországtól eltérően Szlovákiában nem jött létre egyetlen ökológiai beállítottságú privati­zációs alap sem. • A kialakult helyzet nem gyengíti a zöl­dek pozícióit a választások során? —- Az államjogi elrendezést—vagyis a jelenleg legfontosabb kérdést tekintve — a szlovákiai választók annyira élesen megosztottak, hogy ez a két zöld párt tu­lajdonképpen nem tekinthető választási konkurensnek. Elképzelhető viszont, hogy idővel újabb komoly véleménykü­lönbségek is a felszínre kerülnek. A szö­vetségi Zöld Párt ugyanis elsősorban a hosszú távú érdekekre alapuló megol­dást helyezi előtérbe, és megpróbálja el­kerülni az olcsó populizmust. Újra vissza szeretnének térni a gyengéd forradalom idején hangoztatott eszmékhez, amikor is a NYEE-t a Polgári Fórumtól elsősor­ban a környezetvédelmi szempontok sokkal erőteljesebb hangsúlyozása kü­lönböztette meg. Eddigi nyilatkozataik­ban szinte mindig hitet tettek a Václav Havel által hangoztatott értékek, világfel­fogás mellett, így nyilvánvalóan őt tekintik eszmei példaképüknek. • Személy szerint kik tekinthetők az új párt zászlóvivőinek? — Jellemző módon általában ezt a pártot is azok jegyzik, akik annak idején részt vettek a Zöld Párt megalakításában. Elég megemlíteni csak Jurák Mesíket, Pavel Šremert, Ľubica Trubíniovát, de még sokan mások is megtalálhatók ben­ne, akik a kialakuló ellentétek következté­ben fokozatosan kiszorultak a korábban egységesnek tűnő szlovákiai zöld politi­kából. TUBA LAJOS JÉZUSRA VÁRVA A Time ezekkel a fotókkal illusztrálta Bemstein cikkét Jézus eljön Dunaszerdahely­re. Ez már biztos. Március 17-én, este 19 órakor, a sportcsarnok­ban várja híveit. Andrew Lioyd Webber kétrészes rockoperájá­nak hőseként, Szikora János rendezésében és Krámer György koreográfiájában jelenik meg egyetlenegy alkalommal. A Jézus Krisztus szupersz­tár a budapesti Rock Színház egyik legjelentősebb előadása, s olyan musicalszínészek emelik rangját, mint Sasvári Sándor (Jézus), Makrai Pál (Júdás), Vi­kidál Gyula (Pilátus), Papadi­mitriu Athina (Mária Magdolna), Bardóczy Attila (Heródes) és Bakó Gábor (Júdás Fekete szelleme). — Tavaly novemberben a komáromi közönség láthatta az előadást, ez a mostani, duna­szerdahelyi mennyi nézőre szá­míthat? — Kétezer jegyünk van, ennyi a sportcsarnok befogadó­képessége, de ahogy mondani szokás, reméljük, a csilláron is lógni fognak — válaszolja Tö­rök Elemér, az elóKONCERT vezetője, az előadás turnéme­nedzsere. — Dunaszerdahely után Prá­gában, a Kultúrpalotában mutat­kozik be a Rock Színház társula­ta, ugyancsak a Jézus Krisztus szupersztárral. Ott mekkora ér­deklődéssel számolnak? — A Kultúrpalotába 2800 néző válthat jegyet, s én hiszem és remélem: a siker ott sem ma­rad el. Prágában, a cseh közön­ségnek angol nyelvű előadást nyújt a társulat, csupán a prózai részekben lesz hallható magyar szó, a dalok, hogy „értő fülekre" találjanak, eredeti formájukban hangzanak fel. — Dunaszerdahely és Prága között „félúton" talán Pozsony is vevő lett volna egy előadásra. — Nem feledkeztünk meg er­ről a lehetőségről sem. Pozsony a nyári turné állomása lesz, és akkor nézhetik meg a darabot Királyhelmecen és Kassán is. De gondoltunk mi más városokra is, például Zselizre. Ott is adottak a feltételek egy 110 személyt moz­gató rockopera bemutatásához. Aztán sok függ a prágai fogadta­tástól is... Ústi nad Labem, Ostra­va és Brünn komolyan érdeklődik a darab iránt, még néhány nap és kiderül: merre vezet Jézus további útja. -sz­Sasvári Sándor Jézus szerepében (Méry Gábor felvétele) és a svéd szakszervezetek segítsé­gével már 1981-ben útnak indultak a küldemények. Svéd és dán kikötők­ből jutottak el Lengyelországba a Szolidaritásnak szánt telefaxok, computerek, a nyomda- és video­technika, s főleg: a pénz. A szerző szerint mindezt a CIA, a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért, vala­mint titkos vatikáni források és nyu­gati szakszervezetek finanszírozták. Bersntein azt is tudni véli, közvetle­nül a rendkívüli állapot bevezetése után Washington a Szentszék ren­delkezésére bocsátotta a Lengyel­országról szóló legtitkosabb infor­mációkat is. Reagan és a pápa között nem­csak politikai egyetértés volt a len­gyel helyzet és általában a kommu­nizmus megítélésében. A szerző szerint személyes okok is motiválták őket. A pápát az, hogy lengyel, Rea­gan pedig hívő, ugyanakkor az ame­rikai kormányzat akkori kulcsfigurái, így pl. Casey CIA-főnök, Haig kül­ügyminiszter, „kemény katolikusok" voltak. Bili Clarknek és az AFL-CIO elnökének, Kirklandnek pedig cseh származású felesége volt. Február 20-án a Csehszlovák Sajtóiroda is bő terjedelemben tudó­sított a Vatikán szóvivőjének, Joa­quin Navarrónakés Lech Walesa el­nöknek az üggyel kapcsolatos állás­foglalásáról. Mindketten légből ka­pottnak nevezték Bernstein követ­keztetéseit. De az egész vitának a lényege az, hogy csak a Vatikán és a Washington közötti titkos szövetség tényét tagadják mindhárom oldalon. A Szolidaritás körei elismerik, hogy kaptak külföldi segítséget, amerikait is, és hangsúlyozzák: csak az akkori varsói komunista kormányzat állít­hatta, hogy a Szolidaritás a CIA esz­köze és egy idegen hatalom ügynö­ke volt. A Vatikánt illetően pedig azt húzták alá, hogy a pápa óriási erköl­csi szerepet játszott a Szolidaritás megalakítása és győzelme során, de nem kötött senkivel titkos paktumot. Talán sosem fogjuk megtudni, ho­gyan is történtek a dolgok. Közben a Time arról is írt, hogy a Reagan-kor­mányzat a művi terhességmegszakí­tás ügyében is engedett a vatikáni nyomásnak. De ez már más téma... (-nák) TITOKFELTÁRÁS Kötött-e Reagan és a pápa „szent szövetséget"? Ne higgyük, hogy az elmúlt évtizedek titkainak feltárása, a háttérben meghúzódó politikai machinációk leleplezése csak a volt keleti tömb or­szágaiban folyik. Számos példa igazolja, hogy a nagy szembenállás, a két rendszer közötti könyörtelen politikai és ideológiai harc időszakában, a cél érdekében a nyugati kormányok is nem egy esetben megsértették saját al­kotmányaikat. Most ott is folynak a nem kis vitákat kiváltó tényfeltárások, visszaemlékezések. Esetenként kulturáltabban csinálják mint nálunk, ese­tenként a pillanatnyi politikai érdekeket szolgálják a szenzációk. Miért van minderre szükség? Egyrészt okulásul, másrészt természetes jelenségről van szó, az emberek mindig kíváncsiak voltak arra, amit eltitkoltak előlük, még akkor Is, ha az igazság kiderítéséből közvetlenül nincs semmi hasz­nuk. Például sokan hiszik, hogy néhány éven belül fény derül a Kennedy­gyilkosságra. Érdekes az is, az utóbbi időben a nemzetközi sajtóban a fi­gyelem homlokterébe került, hogy milyen szerepet játszott a nemzetközi politikában a Vatikán. Félreértés ne essék: nem szándé­kunk sem a szenzáció-, sem a han­gulatkeltés, és ítéletet sem akarunk mondani, hogy az adott helyzetben helyesen cselekedett-e vagy sem a Vatikán. Hiszen elmúlt dolgokról van szó, amelyeket sok esetben már bi­zonyítani sem lehet. Ezért csupán tájékoztatásul összeszedegettük annak a lényegét, ami a nemzetközi sajtóban megjelent. Februárban, nem nagy időkü­lönbséggel, két olyan írás látott nap­világot, amelyek elindították a talál­gatások sorozatát. Az egyik a La Repubblicában jelent meg. Az olasz lapnak a világhírű Simon Wiesenthal, a bécsi Zsidó Dokumentációs Köz­pont vezetője adott interjút, azt állít­va, hogy a második világháború után sok náci bűnös éppen a Vatikán se­gítségének köszönhette megmene­külését. Wiesenthal szerint a nácik­nak több protektoruk is volt a Vati­kánban, így például Siri bíboros. Az ő titkára szerzett Josef Mengelenek iratokat a Vöröskereszttől, s az auschwitzi (oswiecimi) hóhér ezek segítségével menekült Argentínába. Rómában a legismertebb épület, ahová a nácik bekopoghattak, a fe­renceseké volt, a Via Sicilián. Itt a kommunista rezsimek elől menekü­lőknek adták ki magukat. Eichmannt például horvát menekültként jegyez­ték be. Számukra a Caritas nevű szervezet fizette többek között a re­pülőjegyeket. Persze, a Vatikán válaszolt a vá­dakra. Achille Silvestrini, aki 1979 és 1988 között a Vatikán külügyeinek egyik irányítója volt, kijelentette: az egyház mindig segített a keresz­tényeken, a bajbajutott embereken, anélkül, hogy a kilétük felől faggatta volna őket. Róma német megszállá­sa alatt sok antifasiszta talált mene­déket a különböző egyházi intézmé­nyekben vagy közvetlenül a Vati­kánban. A háború után a helyzet megváltozott. Silvestrini elismerte, hogy több volt náci kapott segítsé­get egyházi személyektől, de tagad­ta, hogy ez a Vatikán utasítására történt volna. És most már a közelmúltról. Ha Vatikán, akkor a lengyel kapcsolat, tekintettel II. János Pál pápa nemze­tiségére. Ezzel foglalkozott a másik nagy visszhangot kiváltó írás, amely a Time hetilap idei 8. számában je­lent meg. A szerző nem akárki: Carl Bernstein, a Nixon elnök bukásához vezető Watergate-botrány egyik le­leplezője. Az ő cikkeire oda szoktak figyelni. Ezúttal is sokáig gyűjtögette az anyagot a washingtoni politikai körökben, a Vatikánban és Lengyel­országban. Bernstein arra a követ­keztetésre jutott, hogy miután 1981 decemberében bevezették Lengyel­országban a rendkívüli állapotot é s a Szolidaritás illegalitásba vonult, II. János Pál és Ronald Reagan ameri­kai elnök 1982 júniusában „szent szövetséget" kötött a lengyel kom­munizmus megdöntésére. Azzal a távolabbi céllal, hogy elősegítsék Kelet-Európa felszabadítását a szovjet uralom alól. Ennek egyik fő eszköze a Szolidaritás szakszerve­zet lett volna, amely jelentős anyagi­műszaki segítséget kapott külföldről, elsősorban az USA-tól, a CIA-n ke­resztül. Bernstein állítását szinte minden érintett fél, így a Vatikán, Lech Wale­sa és a Szolidaritás több egykori ve­zetője, valamint Reagan jelenlegi szóvivője is cáfolta. A CIA sajtószó­vivője nem erősítette meg, de nem is cáfolta az írásban foglaltakat, és Bili Clark, az amerikai nemzetbiztonsági tanács akkori vezetője a Zycie War­szawynak adott nyilatkozatában pe­dig azt mondotta, hogy elolvasta a cikket és nem talált benne semmi ki­vetnivalót. Egy kicsit részletesebben: Ronald Reagan 1982-ben, három héttel vati­káni látogatása előtt állítólag aláírta az NSDD 32 szupertitkos doktrínát, amellyel elrendelte a kelet-európai­ak feletti szovjet ellenőrzés semle­gesítését célzó titkos gazdasági és diplomáciai akciókat. Bernstein sze­rint nem sokkal ezt követően a var­sói amerikai nagykövetség lett a CIA legnagyobb kelet-európai bázisa. A legnagyobb amerikai szakszervezeti központ, az AFL-CIO közvetítésével

Next

/
Thumbnails
Contents