Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám, szerda

HIREK - VELEMENYEK NYUGTALANÍTÓ VISZÁLY HEGYI KARABAHBAN NEM HALLGATTAK EL A FEGYVEREK Az orosz televízió jereváni forrásokra hivatkozva tegnap azt jelentette, högy az azerbajdzsán csapatok átlépték az örmény határt és már Örményország területén folynak a harcok. Bakuban viszont cáfolták ezt az információt. Az Azerinform hírügynökségre hivatkozva az orosz televízió arról is beszámolt, hogy Jakub Mamedov, az azeri parlament elnöke, aki jelenleg az államfői tisztséget is ellátja, telefonon kapcsolatba lépett Levon Ter-Petroszjan örmény elnökkel. Állítólag a karabahi helyzetről és a konfliktus rendezésének lehetséges módjairól folytattak véleménycserét. . ÚJSZÓM 1992. MÁRCIUS 11 A környező országokat is mind jobban nyugtalanítja ez az elhúzódó viszály. Irán hétfőn felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét, rendeljen el fegyverszállítási embargót Örményországgal és Azerbajdzsánnal szemben, ilyen módon járuljon hozzá a karabahi harcok beszüntetéséhez. Az iráni külügyminiszter a főtitkárhoz intézett levelében nem pontosította, mely országok szállítanak szerinte fegyvereket a két szembenálló félnek. Velajati február végén kísérletet tett a közvetítésre, de nem járt sikerrel. Ennek ellenére kész folytatni erőfeszítéseit, annál is inkább, hogy Irán mind Örményországgal, mind Azerbajdzsánnal határos és területén örmények és azerik is élnek. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség a közösségi fegyveres erők sajtóközpontjára hivatkozva hétfőn késő este bejelentette, hogy vasárnap befejeződött a volt szovjet hadsereg 366. gépesített lövészezredének kivonása Sztyepanakertből, Hegyi Karabah közigazgatási központjából. A katonákat és a haditechnikát Grúziába szállították. Karabah területén egyetlen közösségi katona sem maradt - kivéve a dezertőröket. Elhagyta Sztyepanakert térségét annak a három deszantos zászlóaljnak a 450 tagja is, akik a hadművelet lebonyolítását segítették. OROSZORSZÁG SZÉTHULLÁSÁNAK ELLENSZERE: AZ ÚJ ALKOTMÁNYTERVEZET Oleg Rumjancev, az orosz parlament alkotmánybizottságának titkára moszkvai sajtóértekezletén arról tájékoztatott, hogy már elkészült a köztársaság új alkotmányának tervezete, a parlamenti bizottságokban már folyik megvitatása. A népi küldöttek április 6-án nyíló kongresszusa elé terjesztik jóváhagyásra az új alaptörvényt. Rumjancev szerint ennek fő feladata az állam szétesésének megállítása. A széthullást az okozza, hogy nincsenek világos, mindenki által elismert és stabil szabályok. Viktor Sejnisz képviselő, aki szintén részt vett a sajtóértekezleten, azt mondta, ha a küldöttkongresszus nem fogadja el a tervezetet, akkor azt népszavazásra bocsátják, fz lenne a hosszadalmasabb eljárás, ezért reményét fejezte ki, hogy a föderáció legfelsőbb törvényhozó szerve az alkotmánytervezetet legalább vitaalapként elfogadja. Az alkotmány elfogadását meg kell előznie a szerződéskötésnek a központ és az autonómiák között a jogkörök elosztásáról. Gondot okoz, hogy a föderációhoz tartozó több köztársaság ezzel nem ért egyet. A Nyezaviszimaja Gazeta a hét végén azt írta, a kiildöttkongresszusi vita nagy próbatétel lesz Borisz Jelcin elnök számára, aki támogatja a tervezetet. Az általában nagyon jól értesült napilap úgy tudja, hogy több képviselőcsoport is saját tervezettel fog előállni. Az orosz televízió hétfő esti hírműsorában pedig elhangzott egy komoly figyelmeztetés: ha nem sikerül elfogadni az új alkotmányt, Oroszországban több tucat moldovai és karabahi „eset" fog felszínre kerülni. A Pravda és a Szovjetszkaja Rosszija, ez a két konzervatív napilap tájékoztatott tegnap kb. húsz orosz ellenzéki párt és mozgalom március 1-i találkozójáról. Arról azonban nem tájékoztattak, hol is volt ez a találkozó, melyen a széles ellenzéki skála - a monarchistáktól egészen a kommunistákig - létrehozta az Ellenzéki Mozgalmak Tanácsát, amely egységesen kíván fellépni a jelenlegi orosz vezetés ellen. Fő célja a ,,haza egyesítése" és azoknak a megállapodásoknak a hatálytalanítása, amelyek sértik az állam érdekeit és az oroszok jogait, éljenek bármely köztársaságban - idézte az ellenzékiek közös nyilatkozatából a Szovjetszkaja Rosszija. NIXON KEVESLI A SEGITSEGET Richard Nixon volt amerikai államfő bírálta George Bush elnököt és James Baker külügyminisztert az Oroszországban végbemenő demokratikus változásokkal szembeni politikájuk miatt. A New York Times által idézett kijelentése szerint elszalasztják a század történelmi lehetőségét. Úgy teszünk, mintha csak babra menne a játék, hangsúlyozta Nixon abban a memorandumban, amelyet barátai és a külpolitikai szakértők köreiben terjesztett. A volt amerikai elnök szerint abban az esetben, ha Borisz Jelcinnek nem sikerül átállítani Oroszországot a piacgazdaságra, elvész mindaz, amit az 1991-es változások keretében sikerült elérni. Ez gyengítené a demokratikus erőket és bátorítaná a diktátorokat Kínától egészen KeletEurópáig, a Közel-Kelettől egészen Koreáig - jelentette ki Nixon. Az amerikai elnöki előválasztások eddigi eredményei szerint a demokrata párti Bili Clintonnak van a legtöbb esélye arra, hogy Bush méltó ellenfelévé váljon. (AP-felvétel) TORZÓÉPITGETÉS M

egfigyelők szerint a brüsszeli Jugoszlávia-konferencián, amelyen a hat köztársaság vezetői vettek részt - Szlobodan Milosevics szerb elnök kivételével -, azért nem születhetett áttörés a kilenc hónapja tartó polgárháború lezárásának ügyében, mert a másik fórumon, a Bosznia-Hercegovina jövőjéről folyó háromoldalú tárgyalásokon sem tudtak megállapodni. A magam részéről egy másik okot is említenék, amelynek általában nem tulajdonítanak akkora fontosságot: e két fórummal egyidőben rendezték meg Belgrádban a vezető szerb ellenzéki pártok nagy kormányellenes tüntetésüket. Egy dolgot mindenesetre le kell szögezni. Jugoszláviával kapcsolatban most a legtöbb szó a kéksisakosok horvátországi telepítéséről esik, de az egész jugoszláv válság, s bátran megkockáztatható: az egész balkáni stabilitás két köztársaságon múlik, Szerbián és Bosznia-Hercegovinán. Foglalkozzunk ezúttal csak Szerbiával. Azokkal értek egyet, akik szerint a hétfői, minden kuvikolás ellenére békésen lezajlott tüntetés fordulópontot jelenthet a szerbiai politikai erőviszonyok alakulásában. Aki rendszeresen figyeli a belgrádi sajtót, tudja, hogy már hetek óta fokozott kampánnyal próbálta megfélemlíteni az embereket, elriasztani a demostráción való részvételtől a Milosevics-féle posztkommunista kormányzat. Az a rezsim, amely teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja az erőszakszervezeteket. Ezért nincs jelentősége annak a vitának, hogy 50, 80 vagy pedig 200 ezer ember volt-e ott a demonstráción. Tízezrek hánytak fittyet a kormánynak, követelték a lemondását, a parlamenti választások kiírását, az alkotmányozó nemzetgyűlés felállítását. Tekintettel a forrongó légkörre, amelyben a tévedéseket, túlkapásokat sem lehet kizárni, e pillanatban kár volna belemenni abba, hogy reális, helyes volt-e a monarchia visszaállítását, a trónörökös visszatérését követelni. Hiszen valószínű, hogy az ellenzéket ez ügyben pusztán taktikai megfontolások vezették. A demonstráció két legfontosabb mozzanatának a következőket tartom: 1. Draskovics ellenzéki vezér és a tömeg azt rótta fel a rezsimnek, hogy belerángatta a szerb nemzetet egy véres háborúba és politikájával az egész világ előtt lejáratta, nemzetközileg elszigetelte Szerbiát. 2. Draskovics, jól felmérve az erőviszonyokat, nem erőszakos úton, hanem békés eszközökkel, polgári engedetlenséggel, általános, egész Szerbiára kiterjedő sztrájkkal akarja lemondásra kényszeríteni a kormányt. Ugyanis a háború és a kabinet politikája következtében Szerbia gazdasága a csőd szélén áll. S mivel a jugoszlávból mára egyértelműen szerbbé vált hadsereg fölött Milosevics rendelkezik, nyilvánvaló, hogy a gazdaság az a terület, ahol a szerb elnököt meg lehet fogni. Ha az ellenzéknek a gazdasági életet csak ötven százalékban sikerül megbénítania, máris nyert ügye van. Milosevics nem az állítólagos balesete miatt nem ment Brüsszelbe, hanem azért, mert nagyon tartott ettől a tüntetéstől. Az utóbbi hetekben már engedékenyebb, már a békességet is szeretné, de éreznie kell, hogy számára a békének is bumeránghatása lesz. Mert a békével óhatatlanul beköszönt az elszámoltatás időszaka, a vérontásért neki felelnie kell. A békében nem lehet majd a háborús helyzettel érvelni, s még nyilvánvalóbb lesz, hogy a szerb gazdaság egy csődtömeg. Hamar eljöhet az a pillanat, amikor már a nacionalista jelszavak sem tudják megmenteni, s ezért okkal tarthat az új választások kiírásától. M

ost még posztkommunista-nacionalista alapon megpróbálja Crna Gorával együtt átmenteni a jövőbe az úgynevezett új Jugoszláviát, de ez a titói rezsimnek már csak a torzója lehet. S mint ilyen - Jugoszlávia európai részeinek leválása után -, még a balkáni közegben sem lehet életképes, legalábbis hosszabb ideig nem. Azzal pedig, hogy most Karadzsics boszniai szerb vezetővel ugyanazt a szerepet próbálja eljátszani, mint korábban a horvátországi szerb vezérrel, Babies krajinai „elnökkel", magára haragította a közvetlen beavatkozástól eddig húzódozó Washingtont Is. A Fehér Ház a múlt hét végén komolyan figyelmeztette Szerbiát és védelmébe vette a független Bosznia-Hercegovinát. Ez pedig már előrevetíti azt, ami nemzetközi szempontból fordulópont lehet az egész rendezésben. MALINAK ISTVÁN NEM TÉKOZLÓ FIU . .Az ország előtt a családod fia vagy, a világ szine előtt - a nemzeted fia..." Hosszú ideig talányosak voltak számomra ezek a szavak, melyeket gyermekkoromban az apámtól hallottam. Minden képzelóerőmet igénybe véve még csak-csak el tudtam magam képzelni ,,az ország előtt", de á világ előtt... Az én világom azokban az években Mamati falu volt... (Eduard Sevardnadze: Választásom) Mint a mesében, hét év után tért vissza hazájába a kétszeres volt szovjet külügyminiszter. Nem szabad elhallgatni: az utolsó két évben Eduard Sevardnadze nem mehetett vissza Grúziába, az új vezetés számára felettébb nem kívánatos személy volt. Hónapokig tartó forrongások után az a Zviad Gamszahurdia lett az elnök, aki az ô pártvezérkedése idején az egyik legveszélyesebb disszidens volt. S ilyen is kevés van: Gamszahurdiáról nagyon gyorsan kiderült, hogy nem más, mint demokratikusan megválasztott diktátor. Előszedte a rossz emlékű jelszót: aki nincs velem, az ellenem van. igy kerültek lakat alá korábbi harcostársai, a hozzá hasonló volt disszidensek, mindazok, akik nem voltak hajlandóak asszisztálni neki nemzeti színezetű diktatúrájához, mert már a szovjetből elegük lett. Gamszahurdia letartóztatási szenvedélye - mint néhány héttel ezelőtt, megbuktatása után kiderült - kiterjedt Sevardnadzera is. Még tavaly novemberben utasította Vahtang Razmadze főügyészt, hogy összesen 28 prominens grúz személyiséget tartózhasson lé, köztük Sevardnadzet is. A főügyész nem volt hajlandó-teljesíteni utasítását, inkább lemondott. Hozzá hasonlóan többerr távoztak tisztségükből, míg végre elszánták magukat arra, hogy Gamszahurdiát kényszerítik távozásra. Érdekes módon, amint megkezdődött az új hatalom szervezése, Sevardnadze neve nyomban felmerült. Azok számítottak segítségére, tekintélyére, akikkel egykoron ideológiai ellentétei voltak. Csakhogy az emberek változnak, változott Sevardnadze és változtak az egykori disszidensek is „A grúzok sosem bocsátják meg nekem a hibákat, amelyeket elkövettem"- mondta nemegyszer a fehér hajú politikus, s ekkor nyilván elsősorban arra az 1984-es esetre gontolt, amikor nyolc fiatal, Törökországba menekülni szándékozó géprabló közül háromnak a halálos büntetését maga is helyeselte és jóváhagyta. De a grúzok azt sem felejtik el, hogy a brezsnyevi évek legvadabb oroszosítása idején meg tudta nyugtatni a több tízezres tüntető tömeget, s képes volt meg is tartani igéretét, miszerint a köztársaságban továbbra is hivatalos nyelv marad a grúz. S ez csak a legjelentősebb példa azok közül, amikor nagyon keményen kiállt a nemzeti érdekek mellett. Az emberek inkább erre emlékeznek, mint a géprablásra, még ha nyilvánvaló is, hogy túl -szigooLvolt a terroristák büntetése. Sokkal fontosabb a régi sérelmek és érdemek felsorolásánál az, amit Sevardnadze az országért tehet. Óriási tekintélyt szerzett világszerte a peresztrojka külügyminisztereként, de még azzal is, hogy a konzervatív veszélyre való nyomatékos figyelmeztetés érdekében kész volt megválni tisztségétói, bár igazán sikeres volt. Grúziának most szüksége van a volt külügyminiszter külföldi kapcsolataira, különösen, hogy nem áll szándékában - legalábbis egyelőre - belépni az új államközösségbe. Bizonyára sokakat megdöbbentett, hogy az a Sevardnadze, aki kész volt visszatérni a már agonizáló Unió külügyminiszteri posztjára, segített Gorbacsovnak egy kilátástalan helyzetben menteni a menthetőt, hazatérésekor kijelentette: nem tartja szükségesnek Grúzia csatlakozását az államközösséghez. Ö egy független, európai stílusú politikai irányvonal megteremtésében akar segédkezni bármilyen poszton, de nem éppen elnökként. Látni kell azonban, hogy ennek az államközösségnek semmi köze a volt Unió szerkezetéhez, amit Sevardnadze elfogadhatónak tartott - természetesen egy megújított formában, belső függetlenséget biztosítva a tagköztársaságoknak. Szerintem Sevardnadze úgy gondolja, hogy Grúziának megvan a maga gondja-baja, minek tetézze azt még az államközösségi cirkusszal is, ahol Jelcin a porondmester, de nem nagyon tud rendet tartani, mert túl sok a bohóc. GÖRFÖLZSUZSA NÉHÁNY SORBAN ien Csi-c§en kínai külügymivS niszter egynapos hétfői londoni látogatása során átadta John Major brit kormányfőnek azt a dokumentumot, amellyel Kína hivatalosan csatlakozik az atomsorompószerzödéshez és kötelezi magát az együttműködésre a nukleáris leszerelés folyamatában. Egyébként Kína az utolsó nukleáris nagyhatalom, amely aláírta az említett szerződést. S

ir Geoffrey Finsberg, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke hétfőn arra szólította fel Örményországot és Azerbajdzsánt, hogy megfelelő garanciákkal azonnal hirdessen tűzszünetet Hegyi Karabahban és kezdjen tárgyalásokat a konfliktus békés megoldásáról. Az Európa Tanács közgyűlése ezzel összefüggésben felajánlotta, hogy közvetít Örményország és Azerbajdzsán között. E

rich Mielke, a volt NDK állambiztonsági minisztere ellen újabb bírósági pert készítenek - a berlini államügyészség most először vádolja öt a kommunista diktatúra 40 éve során elkövetett bűntettekkel. A Stasi egykori főnökét többek között azzal vádolja, hogy 34 millió keletnémet márkától fosztotta meg az állambiztonsági minisztériumot és további 15 millió nyugati márkától az NDK gazdaságát. Mint ismeretes, Mielkét a közelmúltban állították bíróság elé az 1931-ben elkövetett rendörgyilkosságok miatt. ^.eljo Zselev bolgár elnök ellenfcw zi a lusztrációs törvény elfogadását. Ezt tegnap közölte az államfő szóvivője, aki a Zselev és az Európa Tanács missziójának tagjai közötti tárgyalásokra hivatkozott. Zselev szerint a múlt következményeit a reformokkal kell áthidalni, a volt kommunisták részvételével is. A lusztrációs törvény elfogadása ellen emelt szót Miguel Martinez, az Európa Tanács küldöttségének szóvivője is. P

anmindzsonban tegnap ismét eredménytelenül fejeződtek be az észak- és dél-koreai küldöttségek közötti tárgyalások a KNDK nukleáris objektumainak ellenőrzéséről. A dél-koreai képviselők a mintegy háromórás tárgyalások után hangsúlyozták, hogy ÉszakKorea elutasító magatartása veszélyezteti a három héttel ezelőtt aláírt békemegállapodást. Szöul azt követeli, hogy minél előbb határozzák meg azt a dátumot, amikor a nemzetközi szakértők megkezdhetik az ellenőrzést az észak-koreai nukleáris objektumokban. N

adzsibullah afgán elnök, aki már nem számolhat Moszkva segítségével, az Egyesült Államokban keres gazdasági és humanitárius támogatást - irta tegnapi számában a New York Times. A napilap szerint az afgán elnök hétfői kabuli nyilatkozatában felszólította az Egyesült Államokat, segítsen szándéka megvalósításában, vagyis abban, hogy országa a közép-ázsiai iszlám fundamentalizmus elleni harc bástyájává válik. „Afganisztánra, az Egyesült Államokra és a civilizált világra közös feladat vár, az, hogy egyesítsék erőiket a fundamentalizmus elleni harcban" - hangsúlyozta Nadzsibullah. O—udán hadserege hétfőn elfogOfc lalta az ország délkeleti részén fekvő Pohala várost, amelyet 1985 óta a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) ellenőrzött. Ezt tegnap közölte az AFP hírügynökség. A kormánykatonák egyben letartóztatták a Vöröskereszt nemzetközi bizottságának azon dolgozóit, akik e területen tevékenykedtek. A khartumi kabinet nyilatkozata szerint a vöröskeresztesek a kormány beleegyezése nélkül léptek szudáni területre. D

elhiben tegnap a dalai láma a tibeti probléma tartós rendezésére szólította fel a kínai kormányt és ezzel összefüggésben felajánlotta a tibetiek együttműködését. Egyben arra is (elszólította Pekinget, engedje meg az országnak, melyet „erőszakkal kebelezett be", hogy szabad és egyenjogú partnerré váljon.