Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám, szombat

MOZAIK . ÚJSZÓM 1992. március 7. EGYUTTELESRE ÍTÉLVE A közelmúltban a Magyar Polgári Párt elnöke, A. Nagy László két nagy példányszámban megjelenő lapban ecsetelte pártja elképzeléseit . a nemzetiségi, kisebbségi kérdés megoldásával kapcsolatban. A Práca riporterének többek közt elmondotta: „a nemzetiségi kérdést évtizedekig a szőnyeg alá söpörték. A problémát rég megoldottuk - mondogatták a pártállam ideológusai s a tabuizálás után ne csodálkozzunk azon* hogy a nemzeti érzés ekkora erővel tört föl." Az elnök többször hangsúlyozta, hogy a szlovák és a magyar nemzet évszázadok óta él egymás mellett s további együttélésre van ítélve. Ez történelmi tény s jelen formájában, az államjogi elrendezésben hetvenéves realitás. így tehát - tetszik, nem tetszik - meg kell tanulnunk egymás mellett élni úgy, hogy az mindkét fél számára megfelelő legyen. A problémák gyökerét azonban nem a konkrét helyzetekben, példákban látja, hanem gondolkodásunkban, értékítéletünkben s főleg azok gondolkodásában, akik nagy valószínűséggel évekig fogják irányítani ezt az országot. Aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nő az intolerancia a máshogy beszélőkkel, másként gondolkodókkal szemben. Ennek ellenére úgy érzi, hogy az ország egyelőre az európai normáknak megfelelően igyekszik megoldani e kérdéseket. A megoldást továbbá a kisebbségek önrendelkezésében, az ehhez szükséges mechanizmusok kiépítésében látja, ami azonban nem keverhető össze a területi autonómia igényével. Az önrendelkezés mint olyan akkor érvényesül igazán, ha minél több hatáskört sikerül minél alacsonyabb fokra helyezni. Minél nagyobb hatáskörrel rendelkeznek a régiók, a helyi önkormányzatok, annál inkább érzi majd a polgár, hogy a saját ügyeiről valóban ő dönthet. így hasonlóan oldódnak meg pl. a Csallóköz vagy Detva problémái. A Rudé Právonak adott nyilatkozatában" elsősorban pártját mutatta be A. Nagy László, kitérve a Gazdag kisebbséget című választási programra. Hozzátette, hogy Václav Havel legutóbbi szlovákiai útja sikeres volt és Dél-Szlovákia magyarságánál az államfő nagy tiszteletnek, népszerűségnek örvend. -ászLUSZTRALTAnUK MAGUNKAT... A címoldalon nem közöltük, hogy az Új Szó szerkesztősége az átvilágításnak alávetette magát. Sőt, ezt nem tettük meg azt követően sem, hogy Marián Čalfa szövetségi kormányfő minden egyes lapot felszólított erre, miközben kifejtette, hogy érzése szerint a sajtó (általánosságban) alaposan gyanúsítható az „Ék" fedőnevű haditerv végrehajtásával, amely a köztársaság szétverésére, a csehek és szlovákok közötti „ékverésre" irányul. A kormányfő nyilatkozatából kiderült, hogy az egyes szerkesztőségeket mindaddig az ŠtB nyúlványainak, végrehajtó szerveinek kell tekinteni, míg a címlapjukon nem közlik, hogy átvilágítatták magukat. Eszem ágában sincs védeni az ŠtB egykori besúgóit, ügynökeit és ki tudja, hányféle kategóriába tartozó külső és belső munkatársait azzal szemben, amit a szövetségi kormányfő róluk állít. Számomra is elfogadhatatlan a gondolat, hogy kollégája legyek valamilyen besúgónak Azt azonban mégis látni kell, hogy a szerkesztőségek - önkéntes vagy kényszerű - átvilágítása a lapok tartalmát befolyásolni nem tudja. Nacionalisták az ŠtB szervezetén kívül is akadtak bőven... Nem védem az „estébéseket", de ugyanakkor sértőnek tartom, hogy Čalfa kormányfő kollektív vádat emelt - mégpedig a tévénézők milliói előtt - valamennyi szerkesztőség ellen, kivétel nélkül valamennyit megvádolta az ŠtB-vel való együttműködéssel. Persze, szerkesztőségünk már korábban is eleget tehetett volna Marián Čalfa felszólításának, közölhettük volna, hogy azon ritka szerkesztőségek közé tartozunk, amelyek kérelmezték szerkesztőik átvilágítását. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az úgynevezett lusztrálási törvényben megállapított 60 napos határidő ellenére, immár három hónap elteltével sem kapott választ közülünk senki. Márpedig ez, ugye, törvénysértés! Igaz, az utóbbi hetek során köztudottá vált, hogy az átvilágítási igazolás kiadása eltarthat akár fél évig is - hacsak valaki nem rendelkezik olyan befolyásos ismerősökkel, mint - az ,,ŠtB-s" kapcsolatai indokából több mint egy éve elmarasztalt - Kavan képviselő. Ezért aztán, ha holnap bármely újság lehozza, hogy szerkesztőségét átvilágították, kénytelen leszek eltöprengeni, kinek a közbenjárására kaphatták meg az átvilágítási igazolásokat (amelyek bizonyíthatnák, hogy a lap szerkesztőinek egyike sem volt az ŠtB munkatársa). Esetleg az is eszembe juthatna, hogy az ilyen feddhetetlenségi igazolásokat nem vonnák-e rögvest vissza a szövetségi belügyminisztérium illetékesei, ha valaki azokat megkérdőjelezné. Az említettek fölött egyes lapok esetében talán elgondolkodhatnék, ám gyanúsítottként kénytelen vagyok Marián Čalfa alig két héttel ezelőtti tévébeli jelenésére visszaemlékezni, amikor is szemmel látható világfájdalommal bizonygatta, hogy az éhségsztrájkoló Mareček ügyének folytán öt, a kormányfőt, teljesen alaptalanul szólítja fel valamilyen kereszténydemokrata képviselőnő, hogy mondjon le tisztségéről. Pedig, becsületemre mondom, én Čalfának elhiszem, hogy semmi köze sem volt - a sajtót is sújtó - ,.gumibotos törvény" elfogadásához (ámbár, a kormányfő szombati kijelentése után, mondhatok-e bármit is a becsületemre?). Elfogadom érvelését, hogy a Mareček által kifogásolt „gumibotos törvény" meghozatalában való részvételét elsősorban bizonyítani kellene ahhoz, hogy az országban bárki is a lemondását vagy a lemondatását követelje ebből az indokból. Elfogadom érvelését, mert az a liberális jogállamiság eszméivel azonosul. Miért nem azonosul azonban ezekkel az eszmékkel Čalfa kormányfő, ha a sajtóról van szó? Miért alkalmazza az újságírókra a pártállami „mindenki gyanús" alapelvet, ha önmagára a jogállamiságra jellemző ártatlanság vélelmét vonatkoztatja. Hogyan várhatja el a szerkesztőségektől, hogy kollektív ártatlanságukat bizonyítsák, ha ö maga a saját ártatlanságát a nyilvánosság előtt okmányokkal bizonyítani eddig nem tudta, s ha én (vagy bármely más újságíró), csak a szövetségi belügyi tárca, illetve a kormány törvényszegése miatt vagyok képtelen bizonyítani, hogy nem voltam az ŠtB munkatársa. Nem hiszek abban sem, hogy a köztársaság szétverésére irányuló nacionalista hangulatkeltés lejáratható lenne ilyen vádakkal. A hasonló taktika, hasonló vádaskodások nem váltak be már a két évvel ezelőtti választási kampányban sem. A Szlovák Nemzeti Párt, amely a köztudatba az „estébések" pártjaként vonult be, a szavazatok 16 százalékát szerezte meg. A Zmena hetilap pedig, amely a leginkább vádolható azzal, hogy éket ver a szlovák és a cseh, lengyel és magyar nemzet közé, több mint százezres példányszámban kel el. Ennyi „estébés" ízlésű olvasó lenne Szlovákiában? Végezetül pedig el kell mondani azt is, hogy a szerkesztőségek átvilágításának firtatása - a „lusztrálási törvényt" tekintve - nem több üres szócséplésnél, a független sajtó lejáratását szolgáló vádaskodásnál. Ez a törvény ugyanis lehetővé teszi a szerkesztőségek számára, hogy átvilágítassák magukat, de ezzel - a törvény szerint - az ügy le is van zárva. Az átvilágítás eredményéről szóló okmányt már csak az átvilágított szerkesztő kapja meg, és a törvény nem állapítja meg, hogy köteles lenne azt a szerkesztőségnek (a kiadónak) átadni. A törvény a szerkesztőségek átvilágításával kapcsolatban nem állapítja meg azt sem, hogy felmondást kaphatna az a szerkesztő, aki az átvilágítás eredményéről szóló okmányt nem adja át a kiadónak. Sőt, a törvény rendelkezései szerint nem kaphat felmondást az a szerkesztő sem, aki olyan igazolást terjeszt elő, mely szerint az ŠtB fizetett ügynökeként működött. Ugyanakkor pedig a Munka Törvénykönyve sem teszi lehetővé, hogy az ilyen szerkesztő munkaviszonyát leimondással megszüntessék. A jogrend tehát már-már abszolút jogi oltalmat nyújt az ŠtB egykori munkatársainak. Čalfa kormányfő talán inkább erre adhatott volna magyarázatot a tévénézők milliói előtt. FEKETE MARIAN MICHELANG

ELO, AZ ID

ŐZÍTETT VIRUS ALKOTÁS HELYETT PUSZTÍT Csütörtökön este a tömegtájékoztató eszközök felhívásban figyelmeztették a számítógép-tulajdonosokat, hogy az olasz reneszánsz és az európai kultúra egyik jeles egyéniségéről, Michelangelóról elnevezett számítógépes programvírus (amely a feltételezések szerint már nálunk is nagyon sok rendszert megfertőzött) várhatóan a nagy alkotó születésnapján, március 6-án aktivizálódik. A programokban rejtőzködő kártevőt azonban névadójával ellentétben nem az alkotás, hanem a pusztítás jellemzi, s ha bekerült a számítógépes rendszerbe, ott aktivizálódva villámgyors és módszeres pusztítást vihet végbe a számítógép memóriaegységében tárolt adatok között. Az ellene való védekezés egyik formájaként azt tanácsolták a felhasználóknak, hogy az említett napon lehetőleg ne kapcsolják be számítógépeiket, s bizonyára nagyon sok gép maradt „néma" a hét utolsó munkanapján. A számítógépes vírusok okozta problémák nem újkeletüek a számítástechnika és a programozás történetében. Elég csak az ún. pakisztáni vírust megemlíteni, mely a Michelangelo előtt jóval korábban több tízezer számítógép operációs rendszerét tette tönkre, egy pakisztáni testvérpár által forgalmazott program „védelmezőjeként". Mert a vírusokat általában a programozók rejtik el a programokban azok illegális terjesztése elleni védelemként. A programozás fejlődésével a vírusok is fejlődésnek indultak, a bennük kifejlesztett önregulációs mechanizmus miatt azonban gyakran ellenőrizhetetlenné váltak. Egy kaliforniai cég számítógépes rendszerébe került vírus például olyan logikátlan utasításokat adott ki, amelyek a képernyő felrobbanásához vezettek. Legutóbb a Pentagon információs rendszere került kritikus helyzetbe, egy fiatalember játszadozása során ugyanis bejutott a rendszerbe s ott sikerült megfertőzni valamelyik programot. Az időzített vírus okozta veszélyekről, feltételezett működési mechanizmusáról Gál József számítástechnikai szakembertől kértünk tájékoztatást. Elmondta, hogy ismereteik szerint a vírus meghatározott időpontban aktivizálódik, éled fel. A március 6-i dátumon kivül több módosított változatának meglétét is feltételezik. Működési mechanizmusáról annyi már bizonyos, hogy az MS-DOS operációs rendszerrel dolgozó számítógépek merev lemezét (hard-disc) támadja meg, s rendkívüli gyorsasággal kitörli a lemez címjegyzékét. A vírus valószínűleg illegálisan behozott és terjesztett programokról kerül a rendszerekbe. Azért is veszélyes, mert hozzánk bizonyára korábban került, mint a vírust felismerő SCAN 84-es ellenőrző valamint a CLEAN 84-es vírusölő program, s feltehetően nagyon sok programot megfertőzött, mivel ezek tulajdonosai még nem szűrhették ki a vírust. Az ellenük való védekezésben mindenesetre fontos lépés, hogy az újonnan vásárolt programokat az említett ellenőrző programokkal leteszteljük. Hálózati rendszereknél külön fontos, hogy az új programot erre a célra kijelölt kontrollgépen futtassuk, hogy a hálózaton keresztül ne fertőzhesse meg a rendszer többi elemét. Természetesen az adatok másolása és tárolása úgyszintén fontos követelmény, hiszen a virus a memóriaegységben tárolt adatokat kitörli, ezeket azonban pótolni lehet. Külföldi hírügynökségi jelentések alapján a vírus egyébként néhány országban egy nappal a feltételezett időpont előtt támadott, és sikerült megsemmisítenie jó néhány társaság számítógépes adatait. A jelentések szerint elsősorban azokban a gépekben aktivizálódott, amelyekben az időnaptár át lett állítva. Mindez intő jel a hazai géptulajdonosok számára is. A Csehszlovák Sajtóiroda tegnapi jelentése szerint a Michelangelo vírus, amelynek pénteken kellett volna megtámadnia a számítógépes rendszerek memóriaegységét, a Számítástechnikai Vállalat egységeiben nem jelentkezett. Mindezt Karel Juki, a vállalat számítógépes hálózatának felügyeletével megbízott munkatársa jelentette; tájékoztatása szerint a vírust ezidáig a vállalat rendszereiben nem észlelték. —tszl— A New Jersey állambeli Newarkben működő műszaki • intézet fiatal szakembereit előre figyelmeztették a Michelangelóról elnevezett számítógépvírus „startjáról". Persze nemcsak szóban - képben is. Ennek a számítógépnek a képernyőjén például Az ember teremtése című Sixtus-kápolnabeli freskó Ádámja jelzi a vírus létezését. (Képtávirón érkezett - ČSTK) OK NÉLKÜL VÁLTOTTÁK LE? „A Slovnaft világszínvonalú vállalat, elismert szakembergárdával" - nyilatkozott róla J. C. Shakeshaft, a Morgan Stanley cég alelnöke. „A Slovnaft hatékony privatizálása esetleg más nagy vállalatok részére is példa lehet" - ezt már Ján Holčik szlovák ipari miniszter nyilatkozta a vállalatról a közelmúltban. „Hétfői üzemi szakszervezeti bizottsági értekezletünkön az igazgató még több mint négy órán át magyarázta nekünk vállalatunk következő évekre kidolgozott stratégiáját, ezt mi jóváhagytuk, kedden reggel pe- dig meghívta őt Holčik miniszter, hogy tudassa vele: leváltja őt igazgatói posztjáról. A felmondó levél nem tartalmazott semmiféle indoklást, csupán azt, hogy a miniszternek joga van erre - tájékoztatta Juraj Blahák, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke a szakszervezeti bizottsági tisztségviselőket, üzemi bizottsági tagokat, szakszervezeti bizalmikat tegnapelőtti gyűlésükön. - Ha valaki csupán jogköréből kifolyólag vált le egy igazgatót, és döntését nem tudja megindokolni, akkor nincs keresnivalója a minisztériumban! - hangzott el az első reagálás. - Ha a volt kommunisták tisztogatása folyik, akkor azt tegyék meg először odafönt, a kormányban. De ne feledjék, hogy a kommunisták általi tisztogatás után 20 esztendeig tartott, míg találtunk olyan embereket, akik szakmai szempontból valamennyire értettek a dolgokhoz. A piacgazdaságban csak az kellene, hogy érdekeljen mindenkit a másikkal kapcsolatban, hogy mit tud. Úgy látom azonban, hogy az uraság, amely a választások után a szemétdombra kerül, már készíti magának a bemelegített helyeket. - Az egyik nap azt olvassuk a Národná obrodában, hogy milyen jó a mi igazgatónk, a miniszter úr dicséri öt, most pedig visszahívja! Azokkal mi lesz, akik rosszul igazgatják a rájuk bízott vállalatokat? Azokat lelövik? - kérdezi Peter Baranovský a polietilén-gyártó részlegről. Fokozatosan más vélemények is elhangzanak: „Nem tudjuk, hogy igazgatónkat nem lusztrálták-e ki pozitívan, a feddhetetlenségi törvény ellen a szakszervezetek semmit sem tehetnek, csak respektálhatják azt". Jóllehet az üzemi bizottság elnöke tolmácsolja az igazgató válaszát, miszerint hétfő estig még nem ismerte a belügyminisztérium jelentését az ő átvilágításával kapcsolatban, a vitának ilyen mellékzöngéi is vannak. „A dolgozók egy része szeretne kiállni mellette, ha viszont a feddhetetlenségi törvényről van szó, akkor mindegy számukra" - mondja „véleménykutatásának" eredményét az egyik szakszervezeti bizalmi - Éppen arról van szó, hogy ne történjen meg másutt az, ami nálunk megtörtént - mondják azok, akiket a leginkább bánt az ok nélküli leváltás, az anélküli leváltás, hogy azt a szakszervezettel vagy a felügyelőtanáccsal megbeszélnék. Végül az a vélemény kerül ki győztesen a vitából, amely szerint a helyzetet mindaddig nem kell dramatizálni, amíg nem ismerik a tényeket. Senki sem félti a Slovnaft igazgatójának a sorsát. Valamennyien tudják, hogy ha pozitív eredménnyel is végződne feddhetetlenségi vizsgálata, azonnal 6-7, főleg külföldi álláskínálatot kapna. A Slovnaft sorsáról és gazdaságunk sorsáról van szó, amelyből ily módon „kirúgjuk" a legjobb szakembereket. Ami pedig az igazgatót illeti, jól tájékozott körökből származó, de nem igazolt információk szerint évekkel ezelőtt pártbüntetést kapott azért, mert nem vett részt a népi milícia gyakorlatain. Akkor azt válaszolta, nem is tud róla, hogy a tagja lenne. Lehet, hogy most másodszor büntetik ezért. De csak őt? PRÁCA