Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám, csütörtök

1ÜJSZÓM HAZAI KORKÉP TORZÍTÁSOK NÉLKÜL REFLEX A MAGYAR ES A SZLOVÁK PARLAMENT KÉPVISELŐINEK TALALKOZASA A Szlovák Nemzeti Tanács külügyi bizottságának küldöttsége kétnapos hivatalos látogatást tett Magyarországon. A küldöttség tagja volt Tirinda Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselője is. • Képviselő úr, mi volt látogatásuk célja? -Tulajdonképpen a magyar Országgyűlés képviselőinek tavalyi novemberi látogatását viszonoztuk. Mindenekelőtt a külügyi bizottság tagjaival folytattunk eszmecserét. Tájékoztattuk kollégáinkat az államjogi rendezés kérdéseiről. Mivel küldöttségünkben négy párt tagjai voltak, elmondtuk, hogy milyen álláspontra helyezkedik a köztársaság jövőjével kapcsolatban a Polgári Demokrata Unió, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt. Én természetesen beszámoltam a magyar mozgalmak elképzeléseiről. Szóba került a készülő alkotmány, az Európai Kereszténydemokrata Unió kisebbségi konferenciájának záródokumentuma, valamint a bősi vízmű építése is. Egyetértettünk abban, hogy a vízmű nem lehet politikai kérdés, előtérbe kell helyezni a műszaki és anyagi összefüggéseket, illetve, főleg a magyar fél szerint, a környezetvédelmi követelményeket. • Napjaink egyik vitatott kérdése a szlovákiai magyarok 1945 utáni jogfosztottsága. Szó volt erről is? - Találkoztunk a magyar és a szlovák parlament azon közös bizottságának magyar tagjaival, amely a megállapodás értelmében felülvizsgálja az országaink kapcsolatait mérgező történelmi múltat. Megtudtuk, hogy már elkészítették az alapanyagot a bizottság következő, márciusi tárgyalására, amelyen megpróbálják kidolgozni a két parlamentnek a jószomszédi kapcsolatokat megalapozó közös nyilatkozatát. Megállapodtunk abban, hogy a múltbeli sérelmek tisztázása során határvonalat kell vonni. Úgy gondoljuk, ez a határ 1938 legyen, tehát a távolabbi múltba már nem kell visszanyúlni. • Véleményt cseréltek a két ország nemzetiségi politikájáról is? - Természetesen ez is napirenden volt. Wolfart János államtitkár tájékozta- tott a nemzetiségi törvényről, meg is kaptuk annak már elkészült szövegét. Entz Géza államtitkár arról számolt be, hogy Magyarország hogyan viszonyul a külföldön élő magyarokhoz. Ennek kapcsán Ján Petko, küldöttségünk tagja felvetette Für Lajos közelmúltban elhangzott, nagy vihart kavart kijelentését. Az államtitkár úr elmondta, hogy Für Lajos, az MDF ügyvezető elnökeként és nem katonapolitikai szempontból érintette a kérdést. • Hogyan értékeli a kétnapos látogatást? -Jó légkörben, konstruktív párbeszédet folytattunk. Közvetlenül, torzításmentes információkat adtunk át egymásnak. Erre nagy szükség van, mert parlamentünkben gyakran lehetünk tanúi olyan megnyilatkozásoknak, amelyek tanúsítják, sok képviselő nem ismeri a helyzetet, s téves elképzelése van kölcsönös kapcsolatainkról, Magyarország politikájáról. Küldöttségünk összetétele folytán partnereink megismerkedhettek a szlovákiai politikai irányzatokkal, igy a Szlovák Nemzeti Párt programjával is. Képviselői munkánkban fontosak az információk, például véleményeznünk kell majd a magyar -csehszlovák alapszerződést is. -esiIVAN GASPAROVIC HIDEGZUHANYA Ivan Gašparovič a rendszerváltás utáni Csehszlovákia harmadik főügyésze, akinek időnap előtt kellett feladnia bársonyszékét. Mint arról már tájékoztattuk olvasóinkat, a Szövetségi Gyűlés több képviselőklubja kezdeményezte a köztársasági elnöknél a legfőbb ügyész viszszahívását. Azzal az indokkal, hogy nincsen koncepciója hivatalával kapcsolatban, nincsenek elképzelései az új demokratikus intézményrendszerben a reá háruló feladatokról, a Legfőbb Ügyészség bizonyos az emberi jogok megsértésével összefüggő bűncselekmények elkövetését illetően döntés- és cselekvésképtelennek bizonyult. A tegnapi szlovákiai napilapok nagy figyelmet szenteltek az ügynek. Ivan Gašparovič a címoldalakon közölt interjúkban kifejtette, hogy hidegzuhanyként érte öt a visszahívás. Annál is inkább, mert erre egy nappal ezelőtt került sor, hogy a parlament foglalkozott volna a főügyészség ellen felhozott bírálatokkal. Gašparovič elmondta, amikor megkapta a köztársasági elnök találkozásra invitáló levelét, úgy vélte: az elnök magyarázatot kér majd tőle a képviselői felvetésekkel kapcsolatban. Václav Havel azonban azzal a felajánlással fogadta őt, hogy mondjon le. Mivel erre nem volt hajlandó, így a köztársasági elnök élt jogkörével. Gašparovič szerint politikai kérdések húzódnak meg az ügy mögött. A volt főügyész nem titkolja, hogy jó a kapcsolata Vladimír Mečiarral, azt azonban cáfolta, hogy szimpatizálna a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal. KERESZTÉNYDEMOKRATÁK - MÉG EGY JELZŐVEL A független újságok független politikai elemzői teszik a maguk dolgát. Tárgyilagosságot mímelve a Kereszténydemokrata Mozgalom kettészakadásáról is megírták dolgozatukat. Úgy, ahogy az Szlovákiában manapság szokásos. A „nem lehet tudni, mit hoz a holnap" bölcsessége jegyében. Falmelletti módon. Hogy akkor se legyen számonkérés, ha megvalósul az önálló szlovák állam gondolata, de akkor se kelljen szégyenkezniük, ha netán mégis egyben marad az ország. * így azután csak látszólag összefüggés nélküli tényekről értesülhetett az olvasó, akit esetleg még érdekel, hogy mi történt a Kereszténydemokrata Mozgalomban. Megtudta például, hogy az SZNT Elnökségében azért nem fogadták el a Milovyban megfogalmazott szerződés-tervezetet, mert négy KDM-vezető, Ján Klepáčcsal az élen, úgy szavazott, ahogy a kommunisták, a mečiaristák és a szlovák nemzeti pártiak szavaztak. Megtudta, hogy Vranovban, a KDMkongresszuson melyik szárny milyen arányú támogatást kapott a küldöttektől, illetve, hogy e hót elején - mintegy a válást jelképezve - miként fogott kezet Ján Čamogurský Ján Klepáčcsal. M: történt tulajdonképpen? „Csak" annyi, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom vezetésének egy része is „felfedezte" azt, amire a kommunisták például már mindjárt az 1989-es fordulat után rájöttek, ami miatt a VPN annak idején kettészakadt, és általában valamennyi szlovák pártban differenciálódás következett be. Ami miatt a Szlovák Nemzeti Párt alakult a hozzá hasonló tucatnyi nemzeti párttal együtt. A KDM Klepáč köré tömörült vezetői is úgy vélik, nemzeti alapon megvalósíthatják hatalmi ambíciójukat. Közelednek a választások, ós ők sem akarnak lemaradni nagy osztozkodásról, így az SZNT Elnökségében a 10:10-es eredményű szavazással dűlőre vitték a dolgot. Új pártot alapítanak, amely szintén kereszténydemokrata lesz, de ezzel a jelzővel: szlovák. Tény, hogy egy új párt számára nem könnyű dolog manapság a névválasztás. Minden hely elkelt, és minden jelző foglalt. A demokratáknál, a liberálisoknál, a szocialistáknál, egyszóval mindenütt. Még a kommunista értelmű pártvezérek sincsenek könnyű helyzetben, ha utódpártot alapítanak és keresztelkedni akarnak; 1990 március elsején jelentette be a Belügyminisztérium, hogy már 112 politikai párt működik Csehszlovákiában. Még mindezt figyelembe véve sem a véletlen műve, hogy a Klepáčirányzat a „szlovák" jelzőt kapta. A jelző egyértelműen arra utal, hogy szlovákabb politikai erőről van szó, mint amelyet Ján Čamogurský vezet. Most már csak az a kérdés, hogy a választások napján majd hogyan sikerül ezt a jelzőt „eladni". Kérdés, vajon az egyszerű szlovák keresztény ember ugyanúgy kevesli-e a Ján Čamogurský által vezetett mozgalomban a szlovák jelleget, mint a különvált pártvezetők. Vajon elhiszik-e az emberek, hogy Ján Čamogurský nem elég jó szlovák? Vajon mit gondol majd a választópolgár, ha előbb-utóbb értesül róla, hogy olyan kereszténydemokrata párt alakult, amely a kommunista párttal és a régi bolsevikoktól rendkívül erősen szennyezett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal került egy platformra, a Szlovák Nemzeti Pártról már nem is beszélve. Jót lehetne derülni az ilyen magakelletésen, ha a pártalapítások és a politizálgatás tétje legalább valamivel kisebb lenne. Nincs kedvem nevetni. Érzem, hogy bőrünkre megy a játék, és hogy az ország megmaradása, meg a demokrácia jövője a tét. A radikálisabb kereszténydemokraták még egy jelzővel tájékoztatják leendő választóikat arról, hogy ők milyen demokraták. Csakhogy mit mondott Ernst Hemingway a jelzőkről: „Aki két jelzőt tesz oda, ahol egy is elegendő, az nagyobb gazemberségekre is képes". TÓTH MIHÁLY 1992. március 5

. MÁRKUS ÉS A FÜGGETLEN GONDOLKODÁS Ahogy azzal több szlovák napilap foglalkozott, a Matica slovenská túrócszentmártoni Nemzeti Könyvtára Független szlovákiai irodalom az 1969-89-es években címmel könyvkiállítást rendezett. A tárlat Jozef Markušt, a Matica slovenská elnökét is a független szerzők közé sorolja. Érdemeként tünteti fel, hogy mint a Szlovákia tudományos-műszaki, gazdasági és szociális fejlődésének összesített előrejelzés című, 1988-ban megjelent tanulmány vezető szerzője a totalitárius rendszerben a független prognosztikai gondolkodást képviselte. Jozef Markuš ilyen pozitív disszidensi minősítése ellen erélyesen szót emelt a szlovák politikai és kulturális élet több ismert személyisége, köztük Ivan Hoffman, František Mikloško, Ján Lángoš, Martin Lauko, Miroslav Kusý, Desana Tatarková. Ők, Štefan Hanakovičnak, a Matica slovenská túrócszentmártoni központja vezetőjének megküldött levelükben több részletet idéznek Jozef Markuš 1987-ben megjelent Érdeklődés a tervezés iránt című könyvéből. Az idézetek egyértelműen bizonyítják Jozef Markuš a totalitárius rendszert támogató és kiszolgáló gondolkodását. Például az egyik így hangzik: ,,Az átalakítás, Szlovákia és Csehszlovákia fejlődése feltételezi, hogy azt a társadalom vezető ereje, a kommunista párt vezesse. .." A levél aláírói azzal fenyegetőznek, hogy ha Jozef Markuš „életművét" nem iktatják kí a kiállítás anyagai közül, visszavonják saját műveiket. Válaszlevelükben Blažej Belák és Peter Maruniak, a tárlat felelős rendezői lényegében két ellenérvvel védekeznek: - aki Jozef Markuš független gondolkodását megkérdőjelezi, annak kételkednie kell Fedor Gál, Ivan Tirpák, Pavol Hoffman és további ismert személyekben is; - a levél aláírói közt olyan személyiségek is' vannak, akik hirtelen megváltozásuk előtt sokkal marxistább módon írtak és gondolkodtak mint Jozef Markuš. Néhány nap múlva megtudjuk, hogyan végződik a vita. -zsárOlvasóink figyelmébe! Anyagtorlódás miatt holnapi számunkban folytatjuk az elhurcoltak névsorának közlését. SZEMBENÉZÉS V

agyis: mentsük, ami még menthető - gondolták a Szlovák Nemzeti Tanácsban tevékenykedő MKDM- és Együttélésképviselők, amikor tegnap közzétették nyilatkozatukat arról a bizonyos 140 millió koronáról, amit a költségvetési törvényben eredetileg a nemzetiségi sajtóra, társulásokra, színházakra és könyvkiadásra hagytak jóvá. Ebből a nyilatkozatból sok minden kiderül, ami a kulturális kormányzat és egyáltalán a Szlovák Köztársaság nemzetiségi politikájával kapcsolatos. Viszont a képviselőink a nyilatkozat második bekezdésében óvatos kanyarral megkerülik azt a gondot, amely - véleményem szerint - minden most kerekedő vita, az ismét magyar és magyar között kezdődő perlekedés forrása. A két említett mozgalom klubjának képviselői írják: „Sajnálatos módon a törvénytárban kiadott költségvetési törvény a jóváhagyott részt helytelenül közli. A jóváhagyott szövegből kimaradt a »nemzetiségi sajtóra« fontos meghatározás, s ezáltal a törvény téves formában jelent meg, amivel nem érthetünk egyet." Noná, hogy nem! Éppen ezért eléggé finom megfogalmazásnak tetszik az a mód, ahogyan javasolják „1. a törvény szövegének módosítását és az eredeti szöveg közlését." Most vagy van alkotmányos módon és demokratikusan elfogadott költségvetési törvény, pontosan követhető szöveggel, vagy nincs? Ha van, akkor nem módosítani kell, hanem a hibásan - netán a véletlenszerűen elkövetett tudatossággal megmásított formában - közreadottat kell helyesen kiadni. Söt, az elkövetett törvényhamisítás ellen igazából törvényt kell hozni. Azt ugyanis a mi képviselőinknek, legyenek azok az MKDM, az Együttélés és az MPP tagjai, ugyanazzal a felelősségérzettel tudatosítaniuk kell, hogy a költségvetési törvény „hibás" szöveggel történt megjelentetése az alkotmányt, a demokratikus jogokat és minden jogállami elvet, gyakorlatot semmibe vesz. Gondoljuk csak el, hogyha ab^an a szerencsétlen nyelvtörvényben valaki a 20 százalékos küszöb helyett (amit most is elítélendőnek, diszkriminatívnak tartok, egyebek között azért, mert ennél alacsonyabb arányban Pozsonyban élő magyar vagyok) 50 százalékot nyomtat ki! A mi megválasztott képviselőink akkor is négy hónappal később tennének óvatos javaslatokat a véletlen szándékkal megmásított törvény szövegének módosítására"? Dehát kérem szépen! Itt a törvény hamisítás esete forog fenn. Másnak aligha nevezhető mindaz, ami az 1991. október 20-án elfogadott költségvetési törvényben a nemzetiségi kultúrára szánt összegről rendelkező szövegben megjelent. Nem arról kellene ország-világ fülehallatára és szemeláttára beszélni, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban ilyen dolgok megeshetnek? Mire van e törvényhozó szerv legiszlatív bizottsága? Miért vannak magyar nemzetiségű tagjai? Miért csak négy hónappal az elfogadott törvény után nyilvánulnak meg? S ha e kérdésben feltételezett állításom téves, akkor miért nem nyilatkoztak arról is, hogy mit tettek a hiba kijavításáért? Senki sem állíthatja, hogy azok, meg amazok, sőt, emezek hibája. Az elfogadott törvény szövege törvény, amit nem lehet hibásan, tévesen, átírtan, megmásítottan, hamisítottan — lehet választani a jelzős szerkezetekből - érvényesíteni. Márpedig, amikor a kormányhoz és a kulturális miniszterhez interpellálnak, gondoljanak arra is, hogy egy mindeddig hibás szöveggel megjelent törvény végrehajtását a kisebbségeket önigazgatási elvek alapján képviselő bizottságokon és a kulturális miniszteren kérik számon. Márpedig abban, hogy ez a törvény önmagában az eredetileg elfogadottól egy lényeges eltéréssel jelent meg, nem a kulturális miniszter a vétkes, hanem a Szlovák Nemzeti Tanácsban az adófizetők jóvoltából dolgozó vagy ebben az esetben figyelmetlenül dolgozó képviselők. Az alkotmányos felelősség tekintetében nincs kivétel, hogy az illetők magyarok, szlovákok vagy ruszinok. Egy eredetileg jól elfogadott törvény romlott változatú megjelentetéséért és mindeddig vissza nem vonásáért minden képviselő felelős. Ha netán nem éreznék át felelősségüket, állampolgári félelemmel kérdem: Mikor jelenik meg az a hamisított törvény - József Attila szavait idézve - „mely jogom sérti meg"? N

em tudok szó nélkül elsiklani afölött, hogy a nyilatkozatot aláíró Janics Kálmán (MKDM) és Szabó Rezső (Együttélés) a két képviselői klub elnökei, azt állítják, hogy nem az önigazgatás elveinek megfelelően hívták meg a bizottságok tagjait, sőt, idézem: „összetételük nem felel meg (a magyar tagokra gondolunk) sem a kulturális, sem a politikai szempontoknak. így például a nemzetiségi sajtó bizottságának összetétele szűk csoportérdekeket fejez ki". Ezt a kinyilatkoztatást megtoldják a 3. számú javaslatukkal, amelyben kérik: „bizottságok létesítését az önigazgatási döntések alapján, az illetékes politikai pártok, esetleg kulturális intézmények javaslata alapján." Mindennek felügyeletét pedig bízzák az SZNT magyar képviselőiből kinevezett felügyelő bizottságra. Hát igen! Politikusaink ismét felügyelni szeretnék nemzetiségi kultúránkat, sajtónkat, társaságainkat, intézményeinket. Ők akarnak dönteni arról, hogy milyen könyvet adnak ki kiadóink (s kiadhatnak-e egyáltalán); meghatározni, hogy a Jókai Színháznak mire van szüksége, és mire nincs szüksége a Thália Színháznak; dönteni a sajtó létét és nem létét érintő szakmai kérdésekről, mintha az csupán politikai szólamok közvetítője és költségvetési pénzek elnyelője lenne. Szeretnének ismét politikai szempontokat ráerőszakolni önigazgatás elvek alapján dolgozó kulturális bizottságokra. Vágynak rá, hogy mint hivatásos politikusok kizárólagos jogokat birtokoljanak a magyar nemzeti kisebbség - ha még szűkös is - de intézményes megnyilvánulásai fölött. Tennék mindezt politikai szempontok szerint, meg politikai pártok illetékessége szerint. E

jnye, na! Kisebbségi méretekben is visszatérőben lennének a politikai felügyelő pártállam megsokszorozódott utódai? Ennek a nyilatkozatnak a fellengzős és általánosító megfogalmazásai alapján talán ezt vélem sejtéseimben megérezni. Tehát, nem állítom! Egyszóval: félek. S jó okom van rá, mert szinte hallom, hogy máris kioktatnak: ki ellen, kivel nem, kiért és kivel vagyok. Tartok attól, hogy képviselőink most a veszett fejsze nyelét ragadták meg, s arról nem akarnak nyilatkozni, hogy ki lopta el az éles vasat, akarom mondani a fejszét. Bár, ez így nem jó fogalmazás, mert az éles vas nyél nélkül nem fejsze, s a nyél sem az, éles vas nélkül. A sorrend fontos: először az eredeti törvény pontos (fejszéje) szövege, aztán az erős és rugalmas (nyél) bizottság. De ne felügyeljenek bennünket, képviselő urak. A törvényekre, meg a kiadott szövegekre ügyeljenek. Fel! DUSZAISTVÁN VESZETT FEJSZE NYELE