Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám, szerda

1992. március 4. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 Ml LESZ A 140 MILLIÓ

VAL? AMIT AZ EGYIKNEK SZABAD... AZ MKDM ÉS AZ EGYÜTTÉLÉS SZNT-BELI KÉPVISELŐI KLUBJÁNAK NYILATKOZATA A TÚLMÉRETEZETTSÉG TERHÉT NYÖGIK SZERKEZETVÁLTÁS A KÖNNYŰIPARBAN (Munkatársunktól) - Harminc, negyven, söt esetenként nyolcvanmilliós fogyasztói igényekhez méretezték az elmúlt évtizedekben a szlovák könnyűipar egyes ágazatainak teljesítőképességét. E túlméretezettség terhét nyögik napjainkban a szerkezetváltás béklyóiba kényszerített termelővállalatok, amelyeknek a gazdasági kényszer hatására valójában nincs más választásuk. A kelet-európai piacokra orientált termelés értékesítési válsága legnagyobb mértékben a textilipart és a cipőgyártást sújtotta. Ezekben az ágazatokban az elmúlt évben a termelés több mint 30 százalékkal csökkent. Ehhez társultak a köztudottan elavult termelési berendezések, valamint az ebből következő alacsony termelékenység okozta gazdasági problémák. A termelési szerkezet átalakítása a fejlett nyugati országokban is minimálisan 5-7 évet vesz igénybe, így a nálunk még csak kezdeteinél tartó szerkezetváltási programok eredményeiről tán korai lenne beszélni. Marián Ježek, a szlovák ipari miniszter első helyettese tegnapi sajtóértekezletén is inkább a jelenlegi helyzetet és az időszerű problémákat ecsetelte. Megtudhattuk például, hogy az előző év eleji kritikus állapotok a vegyiparban az év második felében kedvezőbb fordulatot vettek, sikerült megállítani a termeléscsökkenést. A könnyűipar ágazataiban viszont továbbra is komoly gondok nehezítik a kibontakozást. Az egyes ágazatok szerkezetváltási programjainak kidolgozásában és végrehajtásában fontos szerepük lesz a kutatóintézeteknek, amelyek 1992-ben 20 tervezetre 215 millió koronát kapnak a költségvetésből. Megközelítőleg ugyanennyi folyik be erre a célra a termelési szervezetektől. A szerkezetváltáshoz szorosan kapcsolódó 'energetikai koncepció megítélésében vélhetően a nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal elven hozott döntést nemrégiben a szlovák kormány. Az elfogadott koncepció ugyanis elsősorban az elsődleges energiaforrások bővítését szorgalmazza, míg a szakminisztériumok inkább a környezetbarát és energiatakarékos termelési technológiák fejlesztését tartják járhatóbb útnak. Ráadásul a világban is ez a szemlélet a mérvadó -tszlMÁR SOK IS (Munkatársunktól) - A központi elosztás szerint 4800 darab vagyonjegykönyv érkezett tegnap délután Kassáról a Rimaszombati Központi Postára. Ezeket a járás négy városában, Hnúštán, Tiszolcon, Rimaszombatban és Tornaiján fogják mától árusítani. Borosovics Józsefné, az elosztást irányító rimaszombati postahivatal vezetője elmondta, hogy előzetes felmérések szerint mintegy 2800 könyvecskére mutatkozik igény, így nem érti, miért ez az ügybuzgóság, mi lesz a fennmaradó kétezer könyvvel. A járási székhelyen, ahol egyébként 1500 regisztrációs kártyát állítottak ki, bizonyára az elkövetkező napokban is tumultus várható. Eddig 7800 kupont pecsételtek le és továbbítottak a befektetési privatizációs alapokhoz. Ezek viszont javarészt a városban található négy banktól származnak - egyelőre tehát egyéni befektetők nem nagyon érdeklődnek a privatizációs alapok iránt. A postán ugyan megvásárolható a Vagyonjegyes privatizáció című újság 2. és 3. száma, viszont jószerivel semmi információ nincs a privatizációs tervezetek alapján az első fordulóba besorolt részvénytársaságokról. (polgári) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A Szlovák Nemzeti Tanács 1991. október 20-án jóváhagyta a Szlovák Köztársaság költségvetését. Az MKDM és az Együttélés képviselői klub javaslatára az SZNT 140 millió koronás összeget hagyott jóvá a nemzetiségi sajtóra, társulásokra, színházakra és könyvkiadásra. Sajnálatos módon a törvénytárban kiadott költségvetési törvény a jóváhagyott részt helytelenül közli. A jóváhagyott szövegből kimaradt „a nemzetiségi sajtóra" fontos meghatározás, s ezáltal a törvény téves formában jelent meg, amivel nem érthetünk egyet. 1992. február 10-én az Együttélés-MKDM képviselői klub levélben fordult a kulturális miniszterhez, amelyben felkérték, tájékoztassa a klubot, hogyan osztják el az említett összeget a meghatározott célokra. Választ a mai napig nem kaptunk. Február 25-én Dobos László képviselő interpellálta Porubjak urat, a kormány alelnökét és a kulturális minisztert, hogy tájékoztassák a képviselőket a 140 millió korona elosztásának alapelveiről és módjáról. Választ nem kaptunk. A nemzetiségi tanács 1992. február 20-i ülésén Martin Porubjak, a kormány alelnöke kijelentette, hogy a nemzetiségek szükségleteire 1992-re előirányzott összeget önigazgatási szervek (bizottságok) révén osztják el. Az elmúlt napokban a Kulturális Minisztériumban tanácsadó bizottságok létesültek az említett összeg elosztására. A Szabad Újság tegnapi számának első oldalán, a tisztelt olvasókat megszólító felhívásban - melyben a szerkesztőség termelőegységekhez, vállalkozókhoz, magánszemélyekhez fordul ,,azzal a kéréssel, hogy ha tehetik, pénzbeli támogatásban részesítsék" a lapot - meglepetéssel olvastuk a következőket: „Az adományokat a Fábry-alap ••Szabad Újság« szakalapítványán gyűjtjük", majd ezután az alap címét; ,,Fond Zoltána Fábryho »Szabad Újság", VÚB Bratislava-mesto, č. ú. 35-64631-012/0200". Telefonon megkérdeztük Sidó Zoltánt, a Csemadok főtitkárát, miről is van szó tulajdonképpen, hogyan kerül egy „gyékényre" a Fábry Alap és a Szabad Újság. - Hétfőn felhívott Neszméri Sándor, a lap kiadójának a Gazda Kereskedelmi Kft-nek elnök-igazgatója, van-e akadálya annak, hogy a Fábry Alap egy külön számláján csoportosítsuk azt az anyagi segítSajnos, véleményünk szerint a bizottságok összetétele nem felel meg az önigazgatás elveinek. Nem tudjuk, ki állította össze a bizottságokat, összetételük nem felel meg (a magyar tagokra gondolunk) sem a kulturális sem a politikai szempontoknak. Igy például a nemzetiségi sajtó bizottságának összetétele szűk csoportérdekeket fejez ki. Nem fejezi ki és nem érvényesíti az egyetemes szemléletet és a nemzetiségi sajtó követeléseit. A követelmények felülbírálását az egyes bizottsági tagok pozíciója befolyásolja. A kulturális miniszter utasításai szerint mindenekelőtt a kultúrát kellene támogatni, de ezt az elvet megszegik. Amit az egyiknek szabad, azt a másiknak megtiltják. Ezzel gyakorlatilag megsértik az SZNT törvényének célját és küldetését. Ezért javasoljuk: 1. a törvény szövegének módosítását és az eredeti szöveg közlését; 2. a 140 millió korona elosztása alapelveinek és módjának közzétételét; 3. bizottságok létesítését az önigazgatási döntések alapján, az illetékes politikai pártok, esetleg kulturális intézmények javaslata alapján; 4. a kulturális Minisztérium bizottságai ajánlásainak felülbírálását és szükség szerinti módosítását; 5. az SZNT magyar képviselőiből nevezzenek ki bizottságot és bízzák meg az egész ügy felügyeletével. JANICS KÁLMÁN, az MKDM-klub elnöke SZABÓ REZSŐ, az Együttélés-klub elnöke séget, melyet a Szabad Újság kap, illetve kapna. Azt válaszoltam, nincs elvi akadálya, jöjjön és beszéljük meg a feltételeket. Neszméri Sándor eddig (kedd, 15 óra 10 perc - szerző megj.) nem jött, a Szabad Újságban mégis közzétette a felhívást, melyet magam is meglepetéssel láttam. - Valóban nincs sem elvi, sem jogi akadálya annak, hogy a Fábry Alap keretében, úgynevezett,, szakalapítványt" hozzon létre egy újság vagy valamilyen szervezet? - Konzultáltam gazdasági osztályvezetőnkkel, és arra a megállapításra jutottunk, hogy bizonyos feltételek megtartása mellett nincsenek ilyen akadályok. A legfontosabb feltételünk, hogy az alapot csak átmeneti időre veheti igénybe a Szabad Újság vagy bármilyen más szervezet, intézmény, amelynek egy bizonyos pillanatban még nincs módja alap, illetve alapítvány létesítésére. -bor A FÁBRY ALAP „SZAKALAPÍTVÁNYA"? TÁVKAPCSOLÓ DISZKRÉT FÉNYBEN Furcsa dolog a politikai és a gazdasági hatalom. Amint valamelyik formájában belekerül egy ember - legyen az akár egy kisüzem igazgatói széke - a legerősebb jellemet is megalkuvásokra, kompromisszumokra kényszeríti. Ugyanis a hatalomnak van egy sajátossága, amely a kábítószer hatásával rokonítható. Aki egyszer megkóstolta, többé nem szabadul befolyása alól. A minap az F 1 csatornán a Rešpekt című politikai lap lusztrálásáról rendezett televíziós vitáját követve Ján Lángoš szövetségi belügyminiszter személye kapcsán jutott eszembe mindez. Ő az a politikus, akiben e tudathasadásos országban mostanság Václav Havel és František Mikloško mellett leginkább megbízok. Ennek a bizalomnak egyetlen oka van: többször is beismerték tévedéseiket. Persze ezek között Ján Lángoš esetében olyan méretűek is voltak, hogy a legtöbb demokratikus berendezkedésű országban már az első pillanatban lemondás követte volna. A mošnovi „Nesze semmi, fogd meg jól!" fedőnevű titkos kommandós akció tervének előzetes kiszivárogtatása megugrasztotta a delikvenseket. Legutóbb pedig Kavan úr belügyminiszteri kézjeggyel ellátott feddhetetlenségi bizonyítványa téves voltának beismerése lett volna jó ok a lemondásra. Csakhát mindkét esetben nyilvánvaló politikai érdekszövetségek akadályozták meg a más helyzetben bizonyára önmagával szemben is következetes Ján Lángoš lemondását. Ime, a koalíciós hatalom diszkrét bája! Most aztán gondolhatja az olvasó, hogy ez a firkász bolondgombát evett, össze-vissza ír miniszteri lemondásra többszörösen okot adó politikai botrányokról, miközben bizalmát hangoztatja az érintett politikussal szemben. A dolog ennek ellenére nem ellentmondásos és nem is bonyolult. Ján Lángoš ugyanis minden esetben beismerte hibáját, tévedését és elismerte felelősségét. Visszahívni a parlamentnek kellett volna, csakhát ez a parlament nem az a parlament. így aztán az átvilágítási törvényről és az ennek nyomán pislákoló gyertyafények, valamint magabiztos zseblámpák sugaraiban felfelbukkanó feddhetetlenségi bizonyítványok értékéről folytatott tévévitát látva ismét erősödött bennem a meggyőződés: mostanság kétféle ember világítatja át magát. Az egyik, aki politikai vagy gazdasági hatalomra áhítozik, s azt hiszi, hogyha neve besúgóként nem szerepel az állambiztonsági szolgálat - az „estébé" - irataiban, máris megdicsőül. A másik, aki szerényebb, nem vágyik ilyen-olyan székekbe, csupán bizonyítani szeretné ártatlanságát. Kinek? Elsősorban önmagának, hogy közismert gyávasága ellenére sem került a leggyávább gazemberek közé. A dolog bonyolultságának érzékeltetésére elegendő, ha megállapítom: azokból is kétfélét ismerek, akik nem lusztráltatják magukat. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik biztosak a dolgukban: ők együttműködtek az államrendörséggel. Igy még mindig két esélyük marad. Vagy kiderül róluk az igazság, vagy nem. Ha az előbbi következik be, a törvény öt év szilenciumot rendel el számukra a politikai és a gazdasági hatalom minden szintjén. Apróság, mert ha minden jól megy, szép magánvállalkozást hozhat össze, meg privatizációs alapot, ott ugyanis nem kötelező az átvilágítás. Ha meg nem derül ki, akkor meg ugyebár semmi vész. Képviselősködik tovább, lehet igazgató, pártvezér, képviselőjelölt. Egy nagy csoportról még nem ejtettem szót. Ebbe azok tartoznak, akik nem világíttatják át magukat, legfeljebb a tüdőszürésen. Ők nem akarnak semmilyen hatalmat, ők biztosak önmagukban, és abban, hogy nem írtak alá semmilyen együttműködést, nem súgtak be, nem jelentették fel a szomszédjukat. Hitték az Istent, vagy tévelyegtek a kommunisták között, elkötelezetlenül vagy kisebb nagyobb mértékben elkötelezetten, de mások egzisztenciáját nem veszélyeztették soha. Dolgoztak tisztességgel, s bíztak önmaguk keresztény vagy csupán a polgári, esetleg a paraszti társadalomban gyökerező erkölcsi értékrendjében. Vagyis nem keresték a hatalom dicsőségét és kegyét. Legfeljebb önmaguk erkölcsére, józan eszére támaszkodtak. Ilyen a döntő többség. A tévévitával sem zárult le semmi, mert az átvilágítás kulcsa mindig a politikai és a gazdasági hatalom óhajtása lesz. Ez szembesíti ugyanis az embert erkölcsével és intellektuális szellemével. Igy aztán aki hatalomra vágyik, ne higgye önmagáról, hogy sokáig tiszta marad. Az erkölcs és az intellektus nevében lehet hatalmat szerezni, de gyakorolni már lehetetlen. így aztán semmilyen átvilágítási törvény sem garantálja, hogy az új hatalom feddhetetlen új képviselői örökké erkölcsösek maradnak. Még szerencse, hogy megítélhetjük őket az újbóli demokratikus választásokon. DUSZA ISTVÁN A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 197/91 Šiškovič Štefan, 1920. 6. 15., Bijacovce (Dombasz) 198/91 Šofranko Ján, 1921. 6. 1., Bijacovce (Dombasz) 211/91 Šefčík Ján, 1900. 2. 17., Bijacovce (Armavir) 212/91 Šalak Ján, 1886. 4. 10., meghalt, Kamenica nad Cirochou (Dombasz) 264/91 Švec Juraj, 1907. 1. 11., meghalt, Nyitra (Dombasz) 311/91 Šimko Ján, 1905. 6. 22., meghalt, Eperjes (Dombasz) 322/91 Šipoš Jozef, 1915. 5. 9., Losonc, (Bohurovka) 1067/91 Šámšon Jozef, 1915. 2. 7., Szôgyén (Tagarov) 1085/91 Švanda Aladár, 1920. 3. 11., meghalt, Zsolna (Kaukázus) 1087/91 Šulek Gustáv, 1922. 5. 7., Fülek, (Nyikolajev) 1092/91 Škorvaga Jozef, 1889. 4 13., meghalt, Nová Bystrica (Szovjetunió) 1093/91 Šimko Valentín, 1925. 9. 23., Rimaszombat, (Vorosilovgrád) 1094/91 Špišák František, 1924 11. 11. Somodi (Szovjetunió) 1096/91 Šajdik Jozef, 1920. 4. 9., Šajdikove Humence (Dombasz) 1099/91 Špunta Ján, 1902. 10. 1 , Kiscsalomija (Asztrahány) 1102/91 Šmelko Ľudovít, 1901 8. 25., meghalt, Nová Huta (Dombasz) 1105/91 Šufliarsky Ľudovít, 1928. 7. 12., Zólyom, (Karaganda) 1109/91 Šavel Štefan, meghalt, Jablonovo (Szovjetunió) 1116/91 Šelleng Eduard, 1914. 2. 9., Spišská Teplica, (Kemerov) 1120/91 Štenzl Ján, 1923. 11.6., Kunešov, (Karaganda) 1121/91 Šikó Elemír, 1927. 6. 20., Rimaszombat, (Dombasz) 1123/91 Štuller Dezider, 1912. 6. 12., Hriňová, meghalt (Szovjetunió) 1124/91 Šándor Ladislav, 1927. 4. 28., Slavošovce, (Nuzal) Folytatjuk