Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám, hétfő

HIREK - VELEMÉNYEK . ÚJSZÓM 1992. MÁRCIUS 2. DOBOS LÁSZLÓ: AZ IGAZSÁGTEVÉS FELELŐSSÉGE r

nw élő kérdésről szeyy ret

n®

k beszélni: a szlovák nemzet és az itt élő magyar nemzeti kisebbség viszonyáról. Ennek a viszonynak hetvenéves múltja van. Hetvenéves tapasztalatai. A hetven év nagy tanulsága, hogy a többség és a kisebbség viszonya nem oldható meg erőszakkal. Az erőszakkal kialakított viszeny, az ideológia szervezte viszony csak deformált emberi állapotokat szült. Az elmúlt hetven év konzekvenciája az is, hogy a többség és a kisebbség viszonya csak akkor lehet termékeny, ha érdekeik találkoznak. Vagy ha bizonyos érdekek párhuzamosak, igy volt ez 1968-ban: a szlovák nemzet saját államiságáért küzdött, a nemzeti kisebbségek ezzel párhuzamosan a saját államjogi helyzetüket kívánták rendezni. 1968-nak két történelmi jelentőségű dokumentuma van: a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvény és a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény. Erőszak helyett tehát érdekek, a közös érdekek megvilágítása és érvényesítése. Úgy vélem, a történelmet éppen az ilyen megvilágítások mozgatják. Úgy érzem, erre ma is esélyünk van. A demokrácia esélyei. A hatvannyolc utáni két évtized, amit konszolidációnak neveztek, restauráció volt, a diktatúra kövülete. Ez a konszolidáció tudatosan rombolta, lerombolta 68 vívmányait és eredményeit. A husáki pártközpont kegyetlenül centralizált, a konszolidáció két évtizedét én a föderáció elvesztésének tartom. 1989 végére már csak nevetséges váza maradt a Szlovák Köztársaság alkotmányban rögzített jogainak. Ugyanez érvényes a magyar nemzeti kisebbség alkotmánytörvényben rögzített jogaira is. A konszolidáció két évtizede számunkra a lepusztulás ideje. Egy nemzetiségi Mohács. Ma már természetes, hogy a szlovák nemzet teljes értékű államiságra, önrendelkezésre és szuverenitásra törekszik. Ennek megfelelően kényszerül cselekvésre a magyar nemzeti kisebbség is: visszaszerezni azt, amit elvett, elkobzott a diktatúra. A mai szlovák-magyar viszonyt terheli a múlt, a történelem. Érzéseink telve görcsökkel, kölcsönös sérelmekkel és vádakkal. Negatív érzések határozzák meg mai együttélésünket. Akárki áll közülünk e mikrofon elé, s fogalmazza igényeinket, a válasz hallgatás vagy elutasítás. A kis bizalom mellett ott van a bizalmatlanság. Cipőnkön, de lelkünkben is ott van a múlt sara. A magyar ügy és a magyar, rendszerint negatívumként jelenik meg a képernyőn. A magyar az esetek nagy részében ellenség, megbízhatatlan. Neves szlovák író fogalmazta meg az évtizedek óta ismételt tételt: a szlovákok a magyarok ellenében érték el nemzeti megmaradásukat. Ez a viszszapillantó tükör a magyar múlt számára nem hízelgő. Igen, a magyar mint ellenségkép sajnos mélyen beidegződött, szinte lelki mechanizmussá vált. Önvédelmi reflexszé. Úgy érzem, e tekintetben elmaradtunk s elmaradunk. Úgy érzem, a ma Európája már túl van a történelem táplálta vádaskodásokon.Ma már az együttélés stratégiája a fontos. Ma már az együttélés megoldásait kellene keresnünk. A XX. század második felének nagy európai vívmánya az új nyugat-európai együttműködés, az integrálódó Európa. Nyugat-Európa társult államai képesek voltak megkötni történelmük nagy kiegyezéseit. Évszázados ellentétek és szembenállások fölé a megbocsátás és megértés íveit építették. R

endeződött a francia-német viszony. Rendeződik a német-orosz viszony. Václav Havel a kitelepített németek esetében elvetette a kollektív bűn elvét, megbékélést ajánlott a németeknek. A szlovák parlament megkövette az elhurcolt zsidókat, megkövette a kitelepített kárpáti németeket, rehabilitálta a Szovjetunióba ártatlanul elhurcoltakat. Gyönyörű, felemelő politikai és emberi gesztusok. Azonban a magyar ügynél megállt a folyamat. Pedig hiába is kerülgetjük, hiába is halasztgatjuk, az 1945-48 között brutálisan alkalmazott kollektív bűnösség elvét nem lehet meg nem történtté tenni. Vannak szlovák vélemények, melyek szerint a magyarok háború utáni meghurcolása természetes történelmi bosszú volt. Vannak vélemények, melyek szerint a magyarok elhurcolását együtt kell tárgyalni a HorthyMagyarország szlovákellenes politikájával. Igen, nevezzük nevükön az 1 eseményeket. Próbáljunk tiszta táblát teremteni. Igen, a maga sérelmeit mindenki jobban érzi. Amennyiben a szlovák közélet szükségesnek tartja 1945-48 kapcsán minősíteni az azt megelőző évtizedeket, - jogában áll megcselekedni. A sérelmeknek lehet közös nevezőjük, azonban azonosítani sohasem lehet őket, mert hisz a meghatározó körülmények állandóan változnak. Vannak dolgok, amelyeket csak a történelemírás tisztázhat. S vannak események, amelyeket a jelen politikájának kell minősítenie. Igazságtevésre törekszünk. De egyben tudatosítjuk, hogy a bosszú nem lehet tanácsadója az igazság keresésének. Tudatosítjuk azt is, hogy a történtek utókora vagyunk és bennünket nem az elkövetés, hanem az igazságtevés felelőssége terhel. Meggyőződésünk, hogy a történelmi szükségű szlovák-magyar kiegyezésnek útjából minél előbb el kell távolítani a történelem hordalékait, a kollektív bűnhődés elvének maradványait. Februárban a szlovák és magyar parlament vezetői vegyes bizottságot alakítottak e kérdés tisztázására. Azóta csend van. Javaslom, hogy ez a parlament márciusi ülésén, nyilvánítsa semmissé a kollektív bűn vádját. A javaslat kidolgozására vállalkozom, illetve vállalkozunk. Úgy érzem, hogy a sok szempontból negatív töltésű szlovák -magyar viszony ma már bénítólag hat. Úgy érzem, hogy a mai szlovák politikának középeurópai dimenziókra van szüksége; ennek feltétele szerintem az is, hogy a szlovák-magyar viszony ne csak negatívumként, ne csak ellenségképként jelenjen meg. Úgy érzem, hogy a mai Közép-Európa térképén a szlovák-magyar viszony érdekként, közös érdekként jelenik meg. S e közös érdekben már nem az úri Magyarország és a szegény Szlovákia van egymás mellett, hanem két egyenlő jogú, egyenrangú nemzeti és állami szubjektum. Közép-Európa és a szlovák -magyar viszony történelmi átka a dominancia. Ki a több, ki a nagyobb, ki a nagyobb úr?! A mai Közép-Európában már nincs helyük a dominanciáknak. Nincs és nem lehet cseh dominancia, nincs és nem lehet német dominancia, nincs és nem lehet magyar dominancia. Nem lehet és nincs szükség semmilyen dominanciára. Egyenlő, egyenrangú nemzetek együttélése e térség történelmi szerepe. A többség-kisebbség viszony ma már beleszövődik a szlovák -magyar állami viszonyba is. Igen, itt van a reciprocitás érzékeny pontja. Értjük és támogatjuk a szlovák nemzet önrendelkezéséért folytatott küzdelmét. Vannak vélemények, amelyek azzal vádolnak bennünket, hogy a cseh liberalizmus, a pragocentrizmus kabátja mögé bújunk. Ez így FRANTIŠEK MIKL0ŠK0 VÁLASZA: A szlovák parlament az elmúlt két évben az államjogi elrendezésre és nagy mennyiségű törvény elfogadására törekedett, miközben egy előre meghatározott irányvonalat követett. Első elfogadott nyilatkozata a zsidók deportálásával foglalkozott. A második a kárpáti németek kitelepítésére vonatkozott, amelyben elítéltük a kollektív bűnösség elvét. Teljes mértékben nyilvánvaló volt hogy 45 év után nem kerülhetjük meg a magyarok kitelepítésének és a kollektív bűnösség velük szemben való érvényesítésének kérdését. A magyar-szlovák kérdés azonban valamivel érzékenyebb, mint a kárpáti németeké. Ezért kezdeményeztük, és kezdeményezésünket Szabad György, a magyar parlament elnöke megértéssel fogadta, hogy fogalmazzunk meg egy közös nyilatkozatot, amelyben az említett kérdést sem kerülnénk ki. Többszöri halogatás után megvalósult az első találkozó, háromtagú küldöttségünk decemberben meglátogatta a magyar parlamentet. Következő találkozásunk januárban lett volna, de ezt végül márciusra halasztották. Semmi sincs azonban még elveszve. Tekintettel arra, hogy viszonyunk gyakran nagyon problematikus volt, és a kérdés nagyon érzékeny, szerintem az lenne az ideális, ha közös nyilatkozatot fogadnánk el. Tervünk szerint az SZNT állást foglalna ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és a választások előtti utolsó ülésén nyilatkozatot fogadna el a totalitárius rendszer negyven évéről. Jó lenne, ha a magyar fél készen állna arra, hogy a márciusi vagy áprilisi ülésen elfogadhassuk a közös nyilatkozatot. Mi mindent megteszünk ezért. nem igaz. Magam és képviselőtársaim az önrendelkezést tekintjük a nemzetiségi politika alapkövének. Önrendelkezést a nemzetnek, s ennek természetes párhuzamában önigazgatást a nemzeti kisebbségeknek. A probléma az, hogy azok a mozgalmak, amelyek számonkérik tőlünk a támogatást, azoknak nincs nemzetiségi programjuk. Nem tudnak mit felkínálni, csupán általánosságokat. Ez pedig ma már kevés. Október végén az európai keresztény pártok és mozgalmak képviselői konferenciát tartottak a nemzeti kisebbségek kérdéséről. A konferencia elfogadott egy deklarációt, amely az önigazgatás elvét fogalmazza meg a nemzetiségi kérdés rendező elveként. Ezt a dokumentumot elfogadta a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom vezetősége is. A mi alkotmányjavaslatunknak is az önigazgatás elve az alapja. Tudtommal a magyar kormány kidolgozott egy törvényjavaslatot, amely a nemzeti kérdés megoldását szintén az önigazgatás elvére építi. Igen, ez most közös esély, az elvi reciprocitás: hasonló elveket alkalmazni Magyarországon és itt is a nemzetiségi kérdés rendezésére. A

szlovák-magyar kölcsönviszonyt negatívan befolyásolja a bős-nagymarosi vízi erőmű problémájának megoldása is. Az erő pozíciójából való megoldás, a gazdasági tekintetnélküliség nem vezet eredményre. A kérdés megoldásához csak a kölcsönösség útján, a közös jövőt is tekintetbe vevő tárgyalások útján juthatunk el. Vádaskodások helyett tehát a megoldások keresésére, negatív ellenségkép helyett a pozitívumokra kell tenni a hangsúlyt. Úgy érzem, megértek a feltételei a történelmi méretű szlovák-magyar kiegyezésnek. Gondolkodjunk el ezen. + Elhangzott a Szlovák Nemzeti Tanácsban, 1992. február 25-én. NÉHÁNY SORBAN O

roszországon és Ukrajnán kívül Grúziának is szándékában áll. hogy részét követelje a fekete-tengeri flottából. Avtandil Ckitisvili, a grúz védelmi miniszter első helyettese, vezérkari főnök a Rosszíjszkaja Gazeta cimü napilapnak adott nyilatkozatában közölte: országa új javaslatokat készít elő a flotta megosztására. I

dén immár másodízben értékelték le a jugoszláv dinárt. A vasárnapra virra

v dó éjszaka érvénybe lépett intézkedés után egy némei márka a korábbi 65 dinár helyett most 85-öt ér. Ugyanilyen mértékű a leértékelés a többi nyugati valutával szemben. ~' U

krajna kész saját területén letelepíteni 400 ezer oroszországi etnikai németet. Erről szombaton tájékoztatott az ADN hírügynökség Horst Waffenschmidtre, a kitelepítettek kérdésével foglalkozó német kormánymegbízottra hivatkozva. Waffenschmidt az áttelepítés tervéről folytatott tárgyalásokat Leonyid Kravcsuk ukrán elnökkel kijevi látogatása során. A volt szovjet köztársaság 500 millió rubelt (5,5 millió dollárt) ajánlott fel e terv megvalósítására. L

íbia azt ajánlotta a stockholmi kormánynak, hogy svéd bíróság elé állítsák azt a két állampolgárt, akiket a PanAm gép ellen a skóciai Lockerbie felett elkövetett merénylettel gyanúsítanak. Erről szombaton tájékoztatott a svéd külügyi szóvivő. Mint mondotta, a stockholmi kormány úgy véli, hogy ez a líbiai kezdeményezés nem felel meg az ENSZ 431-es számú határozata feltételeinek. K

anada három legbefolyásosabb politikai pártja szombatra virradó éjszaka az utolsó pillanatban megállapodott az alkotmány módosításában, amely visszatarthatná a frankofón Quebec tartományt a függetlenség kihirdetésétől. A javasolt változások a szövetségi szervek hatalmának decentralizálásával, a quebeci szenátus létrehozásával és a tartomány különleges státuszának elismerésével számol. O_omália fővárosába, Mogadishuba OtC, szombaton nemzetközi misszió érkezett, amely megpróbál Pvéget vetni a helyi klánok közötti harcoknak. Ezekben már legkevesebb 30 ezer ember vesztette életét, illetve sebesült meg. Az Afrikai Egységszervezet, az Arab Államok Ligája és az Iszlám Konferencia képviselőiből álló küldöttséget James Johan, az ENSZfőtitkár helyettese vezeti. TAVASZODIK... (Prikler-László felvétele)