Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám, szombat

1992. MÁRCIUS 21 HAZAI KÖRKÉP POSTÁNKBÓL Ml HÍR A HÁRMAKRÓL? Napi. lapomat minden nap várom. Néha türelmetlenül, néha pedig őszintén be kell vallanom, örülnék ha meg sem jönne. Miért? Az egyszerű emberek, akik között élek és töltöm nyugdíjas napjaimat, nyíl­tan beszélnek, megmondják véle­ményüket. Nyíltan megmondják, mi a rossz és mi az, ami túlságosan veszedelmes. Mert ma ilyen dolgok is vannak. Megjelennek egyes la­pokban olyan írások, amelyeket jobb lett volna meg nem írni. Méltatják például Fábry Zoltánt. Az írót sze­mélyesen ismertem, nem egy alka­lommal tettem nála látogatást stószi hajlékában. Dicsérnem kell Duba Gyulát az Új Szó 1992. február 25­én megjelent pár soráért, amikor azt mondja „Az írót meg kell érteni". Ehhez hozzá kell tennem, hogy a múltat, a múlt íróit is meg kell érteni. Fábry-revízió! Egyeseknek nem kell semmi az ő tanaiból. Fábry pedig mindig szem előtt tartotta Európát. És Európa ma lázong - tűzfészek. És itt érkeztem el ahhoz a gondolathoz, amit ki akartam mon­dani. Nem értem a mát, azon törekvé­seket, amelyek békétlenséghez, az erők megosztásához vezetnek, fő­leg ami a magyarságot illeti. Fábry bizonyosan elítélné a széthúzást, a meg nem értést, egymás lealacso­nyítását. Az egyszerű emberek mo­solyognak és azt mondják, mindig igy tolakodtak a telt vájuk Korul. De hogy az SZK magyarjai civakodva akarnak eljutni a koalícióhoz, azt nem tudjuk mi, egyszerű emberek megérteni. Igaza volt annak, aki azt írta, hogy a magyarság elveszti ked­vét és nem fog menni szavazni. Annak is igaza volt a minap, aki azt írta, hogy ez számunkra nagy bajt jelentene. Ezért várom ma, Sándor napján oly türelmetlenül az Új Szót. Mit fog hozni a hármakról? Nem nagy a reményem és azt hiszem sokan így vannak ezzel, mint én. GRESŐ BÉLA, Ardó u. i. Meghozta a postás a mai Új Szót. Nincs benne a hir, ame­lyet vártam. KÖZLEMÉNY A Csemadok Nyitrai Területi Vá­lasztmánya, a koloni és a zsérei művelődési központ, valamint a zsé­rei Csemadok alapszervezete 1992. március 21-én Kolonban és 22-én Zsérén 14 órai kezdettel Tanuljunk egymástól hímestojást festeni és korbácsot fonni címmel népművé­szeti délutánt szervez a budapesti Bihari János Táncegyüttes részvéte­lével. KIK NYERTEK? A Csehszlovák Állami Sorsjáték 1992. március 19-én Nivnicében tartott 360. húzásának nyerőszá­mai a következők: 1 millió koronás nyeremény: H-001 179 100 000 koronás nyeremény: D-082 362, L-059 444 50 000 koronás nyeremény: D-007 587, H-030 851, L-024 313, M-097 869 10 000 koronás nyeremény minden sorozatban: 074 821, 5000 koronás nyeremény min­den sorozatban: 087 919, 098 543, 1000 koronás nyeremény min­den sorozatban a következő vég­ződésű számok: 5124 100 koronát nyertek minden so­rozatban a következő végződésű sorsjegyek: 351, 594, 732, 889 50 koronát nyertek azok a sors­jegyek, amelyek, 55-re vég­ződnek. 20 korona jár azokért a sorsje­gyekért, amelyek a következő szá­mokra végződnek: 07, 47, 61, 95 10 korona a nyeremény azokért a sorsjegyekért, amelyek 2-re és 6-ra végződnek. A következő húzás 1992. április 23-án Olomoucban lesz. (A számok helyességéért a szerkesztőség nem vállal fele­lősséget.) ÚJABB ERŐPRÓBA ELŐTT (Folytatás az 1. oldalról) maradása politikai üggyé vált. Már távolról sem a személye ké­pezi a vita tárgyát, a tét maga a privatizáció további menete... - Sokatmondó annak a 37 tagú csoportnak az összetétele, amely a bizalmatlansági indítványt benyúj­totta. A Demokratikus Baloldal Párt­ja, a Szlovák Nemzeti Párt, a Zöldek Pártja és a Mečiar-párt képviselői követelik a miniszter visszahívását. A most beinduló nagyprivatizáció a legnagyobb beavatkozás a gazda­ságpolitikába és ezek a nacionalista, baloldali és etatista erők ezáltal el­vesztenék azt az alapot, amelyre győzelmük esetén politikájukat épít­hetnék. Ez az utolsó kísérletük, hogy visszafordítsák a visszafordíthatat­lant. (Méry Gábor felvétele) • A Szlovák Nemzeti Párt elnö­ke bejelentette, hogy ismét beter­jesztik a Szlovákia állami szuvere­nitásáról szóló deklarációt. Ez már a negyedik kísérlet lesz a do­kumentum elfogadtatására. Van rá esély, hogy a parlament most megszavazza? - Ez a kérdés nincs napirenden, de a házszabály lehetővé teszi, hogy bármelyik képviselő felvesse. Feltehetően ez meg is történik. Erre engednek következtetni az elmúlt hét eseményei, hiszen a pozsonyi nagy­gyűléseken több nemzeti párt is fel­szólította a parlamentet Szlovákia szuverenitásának deklarálására. Úgy ítélem meg, hogy Mikloš mi­niszter leváltásának követelése és a szuverenitási deklaráció benyújtá­sa szorosan összefügg. Az indítvá­nyok sorsáról az dönt majd, hogy az SZKDM mennyiben tartja be szavát, valóban támogatni fogja-e a kor­mánykoalíciót. • Mit említene meg külön is az 'ülés 24 napirendi pontja közül? - A parlament védelmi és bizton­sági bizottsága zárójelentést nyújt be a Belügyminisztérium 1989 no­vemberétől végzett tevékenységé­ről. Feltehetően világosabb kép ala­kul majd ki arról, hogy milyen szere­pet játszottak Szlovákia közelmúltjá­nak és jelenének kialakításában azok az erők, amelyek 1989 után a kulisszák mögött álltak. Mivel en­nek a pontnak a megvitatása való­színűleg nyilvános lesz, mindenki elsökézből kaphatja majd az infor­mációkat. Ugyancsak fontosnak tar­tom a községek vagyoni helyzetét befolyásoló két törvénymódosítást. Az egyik értelmében visszakapják régi tulajdonukat, az erdőket, réte­ket, legelöket. A költségvetési tör­vény novellája pedig megszünteti a kis és közepes települések diszkri­minálását, ezentúl az állami dotációt a lakosság számarányának megfe­lelően osztják majd el. • Nagy vihart kavart a kormány által jóváhagyott abortusztör­vény-tervezet. Mikor vitatja ezt meg a parlament? - A javaslat a bizottságok elé ke­rül, az elnökség azonban nem sza­bott határidőt a megtárgyalására. A tervezetben annyi az ellentmon­dás, és a közvélemény olyan elítélő­en fogadta azt, hogy már nem lesz mód plénum elé vinni a kérdést. A választások előtt az áprilisi ülés lesz az utolsó, amelyen törvényter­vezeteket fogadhatunk el. • A Cseh, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségeinek nem sikerült megegyezniük az ál­lamrendezésben. Folyik a vádas­kodás: ki, milyen mértékben fele­lős a kudarcért, melyet egyesek úgy értékelnek, hogy a szövetségi államforma végét jelenti, önnek is ez a nézete? - A kudarc nem jelenti, hogy Csehszlovákiát közvetlenül a fel­bomlás fenyegeti, bár az következett be, amit nem akartunk: megegyezés híján a választási kampány során a pártok nem a legfontosabb kérdé­sekről fognak beszélni. Tehát nem arról, hogy hogyan kívánják megte­remteni a lakosság számára a jólé­tet, hanem inkább az államjogi kér­désekről. Egy szempontból viszont eredményesek voltak a tárgyalások: megfogalmazódtak a problémák - igy a választások után lesz alap a megbeszélések folytatásához. Feltéve, ha az ország népe azokat a pártokat választja, amelyek a kö­zös állam eszméjét támogatják. • Havel elnök szerint a parla­menteknek le kell zárniuk ezt a kérdést. Eleget tesz ennek az SZNT? - A parlamentnek valóban érté­kelnie kell, de én attól tartok, hogy mai összetételében nem lesz képes elfogadni egy egységes dokumentu­mot. Ezért az értékelést az egyes pártoknak kell majd elvégezniük. • Minden jel arra mutat, hogy ez a parlament már nem hagyja jóvá az SZK alkotmányát. Ugyan­akkor vezetői nem ítélik meg egy­ségesen ezt a kérdést. Míg Franti­šek Mikloško szerint már csak az új képviselők döntenek az alap­törvényről, Ivan Čarnogurský úgy nyilatkozott, hogy még a választá­sokig el kell fogadni az alkot­mányt, sőt annak az úgynevezett elnöki változatát, ön ebben a kér­désben még a közelmúltban is nagyon optimista volt. Most ho­gyan látja a kérdést? - Derűlátásom arra támaszko­dott, hogy elfogadjuk a milovyi szer­ződés szövegét, ami lehetővé tette volna az alkotmányok elfogadását is. Ez nem teljesült és ma már irreá­lisnak tartom, hogy a parlament ké­pes lenne a közös állam eszméjével összhangban álló alkotmányt meg­szavazni. Feltételezem viszont, hogy a nemzeti erők el szeretnének fogadtatni egy alkotmányt, de aligha képzelhető el, hogy a szükséges 90 képviselő megszavazna egy heve­nyészett, gyors tervezetet. Igy teljes mértékben osztom a parlament el­nökének véleményét.. • Dobos László képviselő a leg­utóbbi ülésen felvetette a ma­gyarokkal szemben 1945 után ér­vényesített kollektív bűnösség kérdését, s azt, fogadjanak el er­ről közös szlovák-magyar parla­menti nyilatkozatot. Mikloško úr válaszában úgy vélekedett, hogy a parlament a választásokig állást foglalhatna ezzel kapcsolatban. Milyen lépéseket tettek eddig eb­ben az ügyben? - A múlt héten elkísértem Mikloš­ko urat, aki magánlátogatást tett Göncz Árpádnál, a Magyar Köztár­saság elnökénél A látogatás ered­ményei arra engednek következtet­ni, hogy áprilisban a szlovák és a magyar parlament elfogadhat egy közös nyilatkozatot, amely mind a csehszlovákiai magyarok jogfosz­tottságának kérdésében. mind a magyarországi szlovákokon esett sérelmek ügyében állást foglalna. Méghozzá olyan értelemben, hogy elitélné a sérelmeket és a jogfosz­tottságot, s deklarálná azokat a kö­zös alapelveket, amelyeket mind a két ország magáénak tekint a ki­sebbségekkel szembeni politizálás­ban. Bár a köztársasági elnök nem nyilatkozhat a parlament nevében, Göncz Árpád kifejezte reményét, hogy a magyar Országgyűlés erre képes és hajlandó lesz. Annál is inkább, hogy a két parlament közös bizottságának legutóbbi tárgyalásai után a magyar fél elkészített egy szövegjavaslatot, amelyet Göncz Árpád és František Mikloško is alkal­masnak talált arra, hogy a parla­mentek elfogadják. CSIZMÁR ESZTER REFLEX A SZOCIÁLIS RÁSZORULTSÁG ÉS KÖRNYÉKE Kezdettől, kinevezése óta nem tetszik nekem, ahogy Helena Woleková szlovák munka- és szociális ügyi miniszter érvel. Emlék­szem, röviddel tisztségének elfoglalása után valaki azt kérdezte tőle egy sajtóértekezleten, hogy mit tanácsolna gyermekének, ha az történetesen munkanélkülivé válna. Válaszának lényege ez volt: megmondanám neki, hogy kezdjen valami vállalkozásba. Nemcsak azért fogadtam tamáskodva ezt a választ, mert tisztában vagyok vele, hogy vállalkozói esélyegyenlőségben ott azért még (vagy már) nem tartunk, hogy egy kormánytag gyermekét helyettesíthetnénk be olyan egyenletbe, amelynek megoldására törekedve, arra keressük a választ, mit kezdjen magával egy frissen érettségizett, netán egyetemi diplomát szerzett fiatal, ha nem tud elhelyezkedni. Egyébként is, annyira azért még nem dühöng nálunk a demokrácia, hogy elhinnénk: akár csak egyetlen minisztergyerek is létezik széles e hazában, aki létszámleépítés, üzemfelszámolás miatt vagy egyéb okból munkanélkülivé válik, és nem és nem tud elhelyezkedni. Ha mégis van ilyen, az igazság istennőjére mondom, azt érdemes lenne pénzért mutogatni. Tegnap megint felborzolta az idegeimet a miniszterasszony. Ezút­tal a szociálisan rászorultak segélyezéséről mondott véleményt, és megint sántítottak az érvei. Általánosításra törekedve, nyilván modell­helyzetből indult ki, és arra panaszkodott, hogy a helyi szociális illetékesek a munkanélküli segélyből már kikopottak anyagi helyzetét vizsgálva gyakran tapasztalják, hogy a segélyért folyamodóknak autója, sőt, ne adj' isten még családi háza is van. Nyilatkozatának szövegkörnyezetéből egyértelműen kitűnt, hogy az ilyen esetekben ellene van a szociális segély folyósításának. Úgy tűnik, nem egészen van tisztában a szocializmus utolsó két évtizede alatt kialakult fogyasztási vagy nevezzük így: vagyonszer­zési modell természetével. Vegyünk alapul egy négytagú, tehát kétgyermekes családot, amelyben mindkét szülő dolgozik, és mindketten úgy 50 százalékkal többet keresnek az országos átlagnál. Általában csak az ilyen családok gondolhattak arra, hogy miután megkapták a két és félszobás panellakást, majd azt szocialista egyenbútorral, -hűtőszek­rénnyel és -tévével berendezték, kocsivásárlásra is vállalkoztak, netán (ha nagyon bátrak voltak) valamelyik kiskerttelepen, vagy a szülőktől örökölt telken hétvégiház-építésbe is fogtak. Képzeljük el, hogy e modellcsaládban jobbik esetben az egyik szülő, rosszabbikban mindkettő elveszítette az állását, és egészen a munkánélküli segély folyósításának végéig nem tudtak űjból elhe­lyezkedni. A szociális segély kérvényezése után - helyszíni tényfeltá­rást tartva - kiszáll a bizottság, és megállapítja: ez a család jómódú, hiszen a lakás berendezett, kocsijuk van, netán hétvégi házuk is, sőt, a jómódban tobzódás egészen odáig terjed, hogy az egykor újházas­kölcsönre 15-20 éve vásárolt bútorfal egyik rekeszében még videó is lapul, csipketerítővel letakarva. Ilyenkor mondja a vállalkozásra serkentett pesti ember, hogy: No, és akkor mi van? De ezt mondja a csallóközi is, csak talán már, rusztikusabb megfogalmazásban. Azok a vagyontárgyak, amelyekre a miniszterasszony a vállalko­záskezdés lehetséges anyagi alapjaként utalt, az esetek döntő többsegében semmit sem érnek a pályaújrakezdés szempontjából. Igaz, eladhatják nyolcéves Skodájukat, és a videót is beadhatják a bazárba, vagy végső esetben még a 6x6 méteres alapterületű hétvégi házat is áruba bocsáthatják. Hogy vállalkozáskezdés szem­pontjából ez mennyit ér, azt azok tudnák a legpontosabban megmon­dani, akik valóban jelentős összeggel láttak neki valamilyen vállalko­zásnak, és megtapasztalták, hányféle buktatót, leküzdhetetlen gátat kell leküzdeni, amíg a próbálkozásból vállalkozás lesz. Emlékezzünk csak vissza azokra a 20-25 évvel ezelőtti, Nyugatról beszivárgott hírekre, amelyeknek az volt a lényege, hogy a munkanél­küli francia, amerikai vagy német autóval megy el a munkanélküli segélyért. Nyilván eladhatta volna az autóját, megkísérelhette volna a vállalkozást, ez azonban csak annyira segítette volna az illetőt, mint a mi emberünket a mélyhűtő, a hétvégi ház és a videokészülék „piacra" dobása. Ami együttvéve csak arra jó, hogy emberünk maradék önbizalmát is elveszítse. A munkanélküli segély folyósítását törvény szabályozza. Annak alapján, amit a miniszterasszonyunk mondott, a szociális rászorultság megállapítását hivatalnokokra bízták, így lehetővé tették, hogy szub­jektív szempontok is érvényesüljenek. Ennek beláthatatlan veszélyei vannak. Az egyik legnagyobbat az jelenti, hogy nagy létszámú társadalmi csoport a középrétegekből egészen lentre, netán a mélységbe csúszik, ahonnan már nincs visszatérés. Talán enyhít­hetnénk a veszélyt, ha a szociális rászorultság megállapításában a hivatalnoki belátás helyett valamilyen objektív, törvény megszabta mércét alkalmaznának. Kétségtelen, hogy a válságunkból kivezető utat nem az jelenti, hogy a nehézségek láttán visszatérünk a szocia­lista modellhez. Ennél nagyobb szerencsétlenség aligha érhetne bennünket. De ugyanolyan balfogás lenne az is, ha úgy alkotnák meg a szociális védőhálót, hogy a társadalom értékteremtésre alkalmas tagjai - a módszerek helytelen megválasztása miatt - tömegesen elnyomorodnának. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 1260/91 Vilinský Dezső, 1925. 1. 13., Makranc (Karabasz) 1261/91 Villár József, 1920. 3. 6., Udvard (Ivanov) 1263/91 Virág László, 1919. 10. 6., Igló (Janakijev) 1264/91 Vidíš Ján, 1922. 4. 5., meghalt, Poprad (Prokopjevszk) 1267/91 Vitko Alojz, 1925. 8. 22., Poprad (Nuzal) 1268/91 Vicsápi László, 1920. 9. 30., Pered (Kraszno Ural) 1269/91 Vikorová Terézia, 1923. 4. 27., Király (Dombasz) 1276/91 Vozárik Karol, 1924. 9. 16., Péder (Kaukázus) 1277/91 Vörös Kálmán, 1926. 3. 8., Komárom (Abszerinszko) Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents