Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám, csütörtök

1992. MÁRCIUS 19. . OJSZÓM MOZAIK LAPSZÉLEN A HALLGATÓ TÖBBSÉG Mintha az időjárás is azoknak kedvezett volna, akik a hétvégén a Tiso-féle szlovák állam bűvöletében rikoltozták szellemidéző jelszavaikat Pozsony főterén. A napsütést fel-felváltó sötét felhők és hózáporok nem szombaton, hanem most, a hét elején lepték meg a főváros lakosait. Nos, az időjárás szeszélyei ezúttal azonban nem csak olyasmit juttatnak eszünkbe, ami az emberi kényelemszeretetből fakad. Könnyen indíthatnak el az időjárást a múlttal és a mával összekötő képzettársításokat. Mert 53 évvel ezelőtt épp a szlovák állam kikiáltásakor volt hasonló vagy még zordabb az idö. Mint most az évfordulót követö napokban. Esterházy Lujza könyvében olvashatjuk: „A Nemzeti Színház előtt az utcai harcokban elesett gárdisták tiszteletére fáklyák églek, és a hóesésben az a borongós kép fnintha a vészterhes jövöt vetítette volna elém." Lehetséges, hogy a történelem és a sors intő szava szólt e napokban hozzánk: Vigyázat, az időjárás tréfálkozhat velünk, de a múlt tanulságaival szembeni érzéketlenség könnyen megbosszulhatja magát. Nem különösebben megnyugtató: -március 14-én a viszonylag kedvező idö ellenére sem jött össze tizezres tömeg, hogy a Tiso-féle szlovák államot éltetve annak fasiszta hordalékát, akarva akaratlanul, parázstartó hamuvá tegye. Sokkalta inkább töprengésre késztet a távolban maradt nagy többség gondolkodása, serre kiváltképp a szlovákiai magyar kisebbségnek van oka. A háború alatti szlovák -magyar viszony ugyancsak éleszti a kölcsönös sérelmek, lenyegetettségi érzések és ellenségképek kísértetjárásait. De a múltidézés lehet, hogy talán leleplezésüket is megkönnyítené. A művészi megjelenítés eszközével sejteti ezt a lehetőséget Cseres Tibor: Parázna szobrok cimü, a hetvenes évek végén megjelent regénye. A különös megjelölésű ún. ikerregény sokszálú cselekménye épp 1939 márciusában indul egy olyan történettel, amely az egyszerű szlovák és magyar emberek háta mögötti hatalomszomjról tanúskodik. Az egész Szlovákia bekebelezésére irányuló törekvések egyfelől, a magyar etnikai területek visszaszerzésének óhaja másfelöl. A magyar hadsereg kelet-szlovákiai betörésének kellős közepébe csöppen az olvasó. A magyar előrenyomulás rohamszázadának parancsnoka éjnek idején egy Nagymihály - szlovákok számára Michalovce - előtti úri lakban kerül szemtől szembe az „ellenséget" jelentő szlovák zászlóalj parancsnokával. Hamar ráébrednek: A németek játékszerévé váltak, pillanatokon belül változhat a helyzet a szembenálló csapatok között, hogy ki kinek is lesz a foglya. Mégis eleinte úgy beszélnek, mintha kormányaik szóvivői lennének. Végül barátként válnak el. A kastély fogadótermében poharazva próbálják felfejteni a szinte kibogozhatatlan szlovák-magyar újkori történelmet. S ott érlelődik bennük a felismerés igazságos megoldás csak úgy születhet, ha nem az erőszak kerekedik felül, hanem a kölcsönös megértés lesz a meghatározó. Mégis járják a rájuk erőltetett kényszerpályát. Mából visszavetített magatartásmodellek rajzolódnak ki Cseres regényében. Megjelenése idején jobbára a hősök utóéletére helyeződött a hangsúly. Ma inkább azokra irányítja a figyelmet, akiket az emberi becsület vezérel, de a kölcsönös tehertételek az egymással szemben álló táborba sodorhatják őket. Kölcsönös érzékenységek lebecsülése tartja ébren a bizalmatlanságot. Nem a szélsőségesek és az uszítók jelentik az igazi veszélyt, hanem azok, akik uszályukba kerülhetnek. Sőt! Még inkább a hallgató többség. Mindez eléggé jelen van az idei március légkörében. (kiss) AZ ÉHEZŐ „MILLIOMOS" (Folytatás az 1. oldalról) latot Jozef Rigó megalázónak tartotta, és határozottan visszautasította A kaszinó tulajdonosa, noha megígérte, hogy megbeszélik a dolgokat, azóta nem mutatkozott, Jozef Rigó pedig kitartóan várja és bízik benne, hogy mégicsak megjelenik, természetesen a pénzzel együtt. - Ha kell, akár karácsonyig is itt dekkolok, de jogos nyereményem nélkül nem megyek el innen - mondotta tegnap délután a peches nyertes, amikor a legújabb fejlemények felöl érdeklődtem. - Csak annyi az újság, hogy ismerőseim, hoztak ruhát és átöltöztem. Tréningruhában mégiscsak kényelmesebb a várakozás, mondotta fanyarú mosollyal. Ez azt jelenti, hogy itt is alszik? - Természetesen. Nem mozdulok el az automatától. Éjszakára becsuknak, és velem tartózkodik a kaszinó egyik alkalmazottja is. Nem ideális állapot, de jobb megoldást nem tudok. Idegileg már teljesen kikészültem, de téved a tulajdonos, ha azt hiszi, hogy feladom és hogy rongyos pár ezer koronával hagyom magam megvesztegetni. És mi lesz, ha mégsem fizet? - Olyan nincs. Szenvedélyes hazárdjátékos vagyok. A kaszinó megnyitása óta nap mint nap itt töltöm szabadidőm jó részét. Már rengeteg pénzt hagytam itt. Hozzám hasonló őrültekből sok van. Akadnak, akiknek nemcsak a fizetésük, de jóformán az ingük és gatyájuk is rámegy ezekre az átkozott masinákra. Higygye el, sok családi perpatvart és viszályt okoztak. Ha valaki nap mint nap bezsebel munka nélkül sok ezer koronát, legyen benne annyi tisztesség, hogy ha öt éri veszteség, szemrebbenés nélkül fizessen. Tehát a végsőkig kitart? - Ki én. Csak attól félek, hogy esetleg életemre törnek és megölnek. A kaszinóban váratlanul kitör majd egy verekedés és „véletlenül" pont engem szúr hasba valaki. De a félelem sem tántoríthat el szándékomtól, csak a nyereménnyel a zsebemben hagyom el a játéktermet. A tulajdonossal, aki állítólag ismeretlen helyen tartózkodik, nem sikerült beszélnünk. A kaszinó főnöke is házon kívül tartózkodott, így öt sem tudtuk megszólaltatni. ORDÓDY VILMOS 9 SZAZALEKRA SZÁMÍTUNK VILLÁMINTERJÚ FARKAS JÁNOSSAL, A ROMA PARLAMENT MEGALAPÍTÁSÁNAK KEZDEMÉNYEZŐJÉVEL • Farkas úr, ön Gömörben jól ismert magánvállalkozó, most mégis úgy néz ki, politikai pályára lép. Hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt? - A cégem hál'istennek nélkülem is működik majd, hisz jól képzett vezető emberek, igazgatók irányítják a termelést. Nekem ennél is fontosabb az elesettek - s itt elsősorban a romákra gondolok, - megsegítése, érdekképviselete. • Az elmúlt hétvégén Kassán volt egy összejövetelük a romáknak, mely ha jól tudom a nézetek és álláspontok tisztázása után egyben a romamozgalmak integrálódását is hozta. Mi történt valójában? - A kelet-szlovákiai romák képviseletében mintegy 157-en jelentek meg, és az történt, hogy kezdeményezésünkkel, pártunk programjával egyetértettek és csatlakoztak hozzánk. Itt hangzott el az is, hogy engem a romák királyának akarnak megtenni, de ez csak a szombati tanácskozáson dől el végérvényesen. • Miért éppen királynak akarják titulálni? Netán a romák mentalitásából ered az, hogy a „vezér" főméltóság is legyen? - Nem erről van szó, hanem ez a Nyugaton bevált modell. Tudjuk, hogy így van ez Svédországban, ezért ott fogjuk tanulmányozni hamarosan a romaparlament működését. • Ha jól értelmezem, akkor önök már pártban gondolkodnak, s ez a parlament ennek egy csúcsszerve lesz, melynek élén a király áll majd. Milyen pártról van szó? - A Munka és Biztonság Pártjáról, melyet a közeli napokban jegyeznek be. Minden probléma nélkül megszereztük az ehhez szükséges aláírásokat és jelenleg is sok szimpatizánsunk van az ország egész területén. Elsősorban az a célunk, hogy a munkanélkülieken, a szegényeken a nyugdíjasokon segítsünk. Tagunk lehet bárki nemre, nemzetiségre, műveltségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem titkolom: a szavazatok 8-9 százalékára számítunk a júniusi választásokon. (polgári) ISMÉT KAPHATÓ a legjobb és legszebb csehszlovákiai magyar gyermekverskötet. Sirnkó Tibor Tikirikitakarak A szójátékokra, rigmusokra, falucsúfolókra, állattörténetekre, de mindenekelőtt játékosságra és dallamosságra alapozó versek Németh Ilona páratlanul szép illusztrációi révén végre az őket megillető forma- és színvilághoz jutottak. Az óvónők segédanyaga, a szlovákiai magyar gyermekek kedvenc könyve egyetlen család, óvoda és alapiskola könyvespolcáról sem hiányozhat. A könyv kizárólagos hazai terjesztője a Csemart Galéria és az ARTPRESS: 945 01 Komárno, Nám. 1. mája č. 3., tel./fax: 0819/33-40, amely nemcsak az egyéni érdeklődők, hanem az óvodák és az alapiskolák csoportos megrendeléseit is tisztelettel várja. Ára 43 Korona ÚP-520 REFLEX POLITIKA A KAZINCZY-NAPOKON Líraibb pillanataiban valószínűleg már Petőfi is eltűnődött azon, hogy mennyire más lenne a költészete, ha a politikusok helyett nem ő kényszerül kimondani a kimondásra váró dolgokat. Európában akkor már a republikánus eszme jelszavai visszhangoztak mindenütt, Magyarországon azonban oly kevesen voltak a republikánusok, hogy neki kellett kimondania: Akasszátok fel a királyokat! De még a magyar költészet fél évszázaddal őt követő további mérföldköve is a hiányzó progresszív politikusok helyettesítésére kényszerült. Mert Ady Endre is derekasan részt vállalt a politikai küzdelmekből, mint ahogy József Attila sem nézte közömbösen, hogy mi történik hazájában. És ugyanezt - saját költők vonatkozásában - a szlovákok is megállapíthatják magukról. De a szerbek, a horvátok, a csehek, az ukránok, a grúzok is hasonlóképpen vannak vele. Ahol hiányzott a demokrácia, ahol az ország potikikusai főképp a fennálló rendszer konzerválására törekedtek, ott a nyomorúság és a szellemi tunyaság fölött napirendre térni nem tudó írók igyekeztek betölteni a társadalmi mozgás motorjának a szerepét. És velük együtt természetesen a képzőművészek, a zeneszerzők, a színészek, meg általában a kultúra legjava. Nem mondhatnám, hogy valami fényes eredménnyel. Általában ma is azokban az országokban szárnyaszegett a demokrácia, ahol Petőfi, Janko Kráľ, Ady vagy József Attila korában a lehetetlennel próbálkoztak az irodalom és a művészet művelői. Tájainkon sorra elbuktak a progresszív próbálkozások, a müvekben, a kultúrában azonban megmaradt és él a gondolat. Ezeken a kérdéseken morfondírozom, miközben a sajtón, a rádión keresztül egymás után érkeznek hozzám a hírek: túlpolitizálták a kassai Kazinczynapokat. Magam is úgy képzelem el ezt az anyanyelvművelő találkozót, hogy e fórumon a legjobb nyelvészek figyelmeztetik a résztvevőket a nyelvünk tisztaságát veszélyeztető buktatókra. Hogy előadások hangzanak el például politikúsaink számára és mindannyiunk épülésére a helyes kiejtésről és az ékesszólásról, meg a szórendről a mondatban. Iskolások vetélkedhetnek a versmondásban. És igy tovább. Valahogy igy kellene ennek lennie, de nem egészen van így. Kérdés, mi idézte elő (a Pravda tudósítójának szavaival élve) ,,a Kazinczynapok politikai fórummá válását". Nem tudom, újságirókollégám ott volt-e a Szlovák Nemzeti Tanácsnak azokon az ülésein, amelyeken 1990 őszén a nyelvtörvény tervezetét vitatták. Ha nem volt ott, hivatásából eredően akkor is olvasnia kellett a sajtóvéleményeket. Ha azokból nem vette észre, hogy a nyelvhasználat, speciel a szlovákiai magyar nyelvhasználat kérdése nálunk elsőrendű politikai kérdéssé vált, nem tudom, mit gondoljak elemzőkészségéröl. De én ezt nem vonom kétségbe, igy bizonyára észrevette azt is, hogy Szlovákiában még a politikai erővonalak is a magyarok nyelvhasználati jogainak tagadása vagy elismerése mentén húzódnak. De az még hagyján, hogy a politikai erővonalak így alakultak, hiszen nálunk már-már napirendre kell térni afölött, hogy a politikai pártok ugy szereznek maguknak választókat, ahogy tudnak. Olyan módszereket alkalmazva, amilyenekre egy demokratikus hagyományokra épülő országban működő, magát demokratikusnak nevező párt soha nem velemedne. Azon azonban már fölöttébb csodálkozni kell, hogy a nyelvkérdés túlpolitizálásának legélenjáróbb harcosa egy kulturális szervezel. A Matica slovenská. Az a kulturális szervezet, amelynek elnöke nem átallotta kijelenteni, hogy a magyar nyelvhasználat ellenszere: a kisebbség diaszpórába kényszerítése. Ami azt jelenti, hogy szét kell szórni a magyarokat, hogy ne egy tömbben lakják Szlovákiát. Ilyen előzmények után ne csodálkozzon senki azon, hogy egy kisebbségi kulturális rendezvény elpolitizálódik. Ne várja senki, hogy a magyar komolyan veszi, hogy, mondjuk, egy folklórfesztiválon csak csürdöngölöt illik járni, és hogy irodalmi összejöveteleken csak verselemzéssel foglalkoznak. Ezeken kívül igenis szemügyre vesszük, hogy létünket és közérzetünket miként befolyásolják például a Matica nyelvvédelmi őrjáratai, visszatekintünk arra is, hogy számunkra milyen vérveszteséget jelentett a hetvenötezer magyarnak a cseh határvidékre történő deportálása. Nyilván tisztelt kollégám is hallott arról, hogy minden akcióra reakció a válasz. A mi reakciónkat a létfenntartási ösztön motiválja. A szlovákiai magyar politikai pártokat ismerve, persze, nem tartom kizártnak, hogy közülük némelyik a Kazinczy-napokat is felhasználta népszerüségszerzésre. Sőt azon lepődnék meg, ha éppen ezt az alkalmat nem ragadta volna meg annak bizonyítására, hogy az ő zászlaja alatt gyülekezők különb magyarok a többieknél. Én erről most is csak azl tudom mondani, amit már eddig is sok esetben: azt a pártot, mozgalmat kell előnyben részesíteni, amelyik a szlovák nemzetnek Európába tartó jobbik részével keresi a megegyezést. Ha ezen az úton haladunk a kulturális rendezvények elpolitizálódása is elveszíti létjogosultságát. És esetleg még az is bekövetkezik, hogy mondjuk a Kazinczy-napokon valóban csak a nyelvművelésről esik szó. tAti

1 ., „ I U I h MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 7105/91 Takács Boldizsár, 1922. I. 2., meghalt, Vásárút (Voronyezs) 7107/91 Tóth Ferenc, 1920. XII. 19., meghalt, Nejdek (Vlagyivosztok) 7108/91 Tóth Kálmán, 1926. IX. 11., meghalt Bogya (Kijev) 7109/91 Tóth Kálmán, 1918. III. 13., meghalt Komárom (Szovjetunió) 7314/91 Takács Ignác, 1914. IV. 13., meghalt, Bogya (Szevasztopol) 7419/91 Takács Zoltán, 1926. IV. 27., Pozsony (Boriszov) 7420/91 Tóth Géza, 1923. IX 24., meghalt, Ebed (Szesztroleszk) 7799/91 Takács József, 1917. I. 13., meghalt lllésháza (Voronyezs) 7802/91 Trencsík Ferenc, 1919 I. 30., meghalt, lllésháza (Kisinyev) 7805/91 Tóth Vince, 1915. III. 25., meghalt, Gellér (Szovjetunió) 7812/91 Tóth István, 1913. XII. 27., Tardoskedd (Szlavinaszk) 7814/91 Tóth István, 1920. I. 1. Ipolyság (Ivanov) 7817/91 Tóth Ferenc, 1914. IX. 4., Bodak (Kijev) 7819/91 Tobiáš Ladislav, 1921. VI. 17., Unin (Inguri) 7992/91 Takács László, 1917. I. 1., Pat, (Mezinofka) 7995/91 Tóth József, 1911. X. 1., meghalt, Gyerk (Lezsnyovo) 8057/91 Takács Rudolf, 1925. X. 22., Hidaskürt (Rovnyikureraj) 8256/91 Tomasch Vince, 1915. I. 22., meghalt, Mecenzéf (Dombasz) 8259/91 Tóth József, 1922. VIII. 5., Szilas, (Kamiska) 8324/91 Tamašek Imrich, 1915. XI. 4 , meghalt, Lefantovce (Krím) 8430/91 Tomasch Béla, 1909. V. 11., meghalt, Alsómecenzéf (Janakijev) 28/91 Veszlik István, 1923. XI 13., Szécsénke (Sztálingrád) 36/91 Varga Pál, 1926. I. 24., Hidegkút (Harkov) 51/91 Vonz Pavol, 1909. XI. 11., Igló (Hanakijev) Folytatjuk