Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 18. LÚJSZÓI SPORT PLUSZ 10 HATÁROKON KÍVÜL EGYSZER MINDEN VÉGET ÉR. Ki­lencévi házasság után elvált német fe­leségétói Edwin Moses amerikai atléta. A 36 éves, kétszeres olimpiai bajnok gátfutó úgy nyilatkozott, Myrellává továbbra is barátok maradnak, sót, támogatja exhit­vesének művészi tevékenységét. A KÍNAI ANGOL NÉLKÜL Nem ve­het részt az asztaliteniszezők olimpiai se­lejtezőjén Csen Szín Hus, az angolok Kí­nából honosított játékosa. Az ok: a Kínai Olimpiai Bizottság nem adta áldását Csen ötkarikás szerepléséhez. A távol-keletiek beleegyezésére azért lett volna szűkség, mert az angol feleséget választott ver­senyző csak egy éve kapta meg a brit ál­lampolgárságot, az olimpiai szabályzat vi­szont három évhez köti az indulási jogot. HALÁL A MARATONIN. A közelmúlt­ban megrendezett Los Angeles-i nemzet­közi maratoni futóversenyen egy lérli a várakozó tömegben rávetette magát egy rendőrre. Társa a segítségére sietett. A tá­• madó a rendőr fegyveréért nyúlt, emiatt a biztonsági emberek tüzet nyitottak. A 30 éves Darryt Mondgomery két mellkasi lövést kapott, összeesett, és meghalt. TIZENHAT ÉVET KAPOTT. Argyrlsz Szalíarellszt, az Olympiakosz Pireusz tu­lajdonosát 16 évi börtönbüntetésre ítélték Athénben, mert bebizonyosodott, hogy a klub korábbi sikkasztó tulajdonosát ő se­gítette külföldre szökni. A vizsgálat során kiderült, Szaliarelisz elődjével Georglosz Koszkotasz összejátszott, máskülönben az egykori pénzügyi mágnás repülőgé­pén aligha tudott volna 1988. októberé­ben Görögországból elmenekülni. Kosz­kotasz lába alatt akkor vált forróvá a talaj, amikor kiderült - a Krétai Bank tulajdono­saként -, 200 millió dollárt sikkasztott, amit játékosok vásárlására és a sajtó leke­nyerezésére költött el. Koszkotasz az Egyesült Államokba szökött, de fülön csípték, és ötévi börtönre ítélték. Ezt kö­vetően került az Olympiakosz rész­vényeinek többsége Szaliarelisz birtoká­ba, de az új tulajdonos is bőrtönbe került az év elején, mert kitudódott: abból az összegből, amit a Bologna fizetett Détári Lajosért, a klub főnöke körülbelül 3 millió dollárt eltulajdonított. Szaliarelisz bűnös­ségét ezen kívül még hatvan esetben(!) bizonyította be a bíróság, ezzel magya­rázható a különlegesen súlyos, 16 éves börtönbüntetés. BOMBA TÉVEDÉSBŐL. Egy téve­désből használt tűzbomba súlyos sérülé­seket okozott egy tajvani atlétikai verseny megnyitó ünnepségén. Mint a szervezők elmondták: a megnyitón használt fáklyák­hoz a hadsereg füstbomba helyett téve­désből tűzbombát adott, s ez robbant fel. Ennek következtében súlyos sérülések­kel került kórházba egy 19 éves vágtázó, valamint egy gátfútónő. Az orvosok véle­ménye szerint a sportolót komoly veszély fenyegeti, hogy megvakul, míg az atléta­nő arcán ós fején szenvedett súlyos égési sérüléseket. HÁROM HOLLAND = 20 MILLIÓ DOLLÁR. Az AC Milan labdarúgócsapa­tának vezetősége szerződéshosszabbí­tást ajánlott fel három idegenlégiósnak. Ruud Gullitnak és Frank Rijkaardnak két-két évre szóló, Marco van Bastennek pedig három évre szóló szerződést kínált az olasz bajnokság élén álló együttes. Az olasz sportlapok értesülése szerint, Gullit és Rijkaard 7,5 millió míg Van Basten 12,5 millió dollárt kapna az aláírásért. CSÚCSBUNYÓ. Evander Hotyfiekf, a nehézsúlyú ökölvívó profi világbajnok június 19-én Las Vegasban mérkőzik meg Larry Holmes exvilágbajnokkal, kö­zölték hivatalosan New Yorkban. A 29 éves Holyfield, aki eddig mind a 27 mér­kőzését győztesen fejezte be, 18 millió dollárt könyvelhet el, ha harmadszorra is megvédi címét, legyőzve a 42 esztendős Holmest. Holmes eddigi pályafutása so­rán 57 mérkőzésből 54-et nyert meg, s ta­valy augusztusban tért vissza a ringbe, az 1988-ban Tysontól elszenvedett veresé­ge után. ÖLT AZ ALKOHOL „Ittasan vezettem a balesetemnél" - vallotta be Helko Hinz. Mint ismeretes Hinz a hónap elején Schwerin közelében gépkocsijával egy fának rohant. A balesetnél életét vesztette Sven Lange, az egykori NDK ökölvívó Eu­rópa-bajnoka. Az ügyészségi vizsgálat még folyik. LEMONDTÁK. Az Olasz Labdarúgó Szövetség lemondta az április 29-ére ter­vezett Magyarország-Olaszország lab­darúgó válogatott mérkőzést. SZÉCHYTAMAS BETEGEN IS„USZIK" ES POLITIZÁL „ANARCHISTÁK SZÍTJÁK A VISZÁLYT..." SZÉCHY TAMÁS, a magyar sport történetének egyik legna­gyobb - ha nem a legnagyobb ­edzője igy fogad kis lakótelepi laká­sában: - Ilyenek vagytok ti, újságí­rók. így elhallgatni egy nagyszerű si­kert... Fogadjunk, hogy ta sem tu­dod, mit nyert legutóbb Darnyi? Vajon melyik győzelmére gondol a Mester? - töröm a fejem, és szem­lesűtve hallgatok. - Őt választották 1991 legjobb eu­rópaisportolójávái II Tehát nem csu­pán a legjobb úszónk! A kontinens legeslegjobb sportolójáváiII - emeli fel hangját. - Harminchét éve, 1955 óta ma­gyar sportoló nem kapott ilyen kitün­tetéstI Akkor Iharos Sándorra sza­vaztak, most pedig Darnyi Tamásra. S mi jelent meg erről? Majdnem semmi, néhány sor... Megpróbálom védeni a mundért. - Talán, mert a szervezők sem küldtek tájékoztatást... Szinte csak véletlenül tudtuk meg... A cikkek el­maradásának bizonnyal semmi kö­ze ahhoz, hogy Darnyi és a magyar újságírók kapcsolata nem felhőt­len... - Márpedig én nagyon megértem Darnyitl - veszi vissza a szót Széchy Tamás. - Ez a kapcsolat ugyanis nem az 6 hibájából romlott ell Úgy kezdődött, hogy egy nagy verse­nyen, két szám között odament hoz­zá egy riporter. S mert Darnyi sza­badkozott, hát jól megkapta a magá­ét. Hogy közben mindkét számot megnyerte?I Azt épp csak megemlí­tették. Aztán jöttek a fotók, a számá­ra előnytelen beállításokból!... Tu­dod, mi van emögött? Az, hogy so­kan jöttek közétek a medence partjá­ról. Van közöttük korrekt újságíró, de van olyan is, aki mintha nem tudná megbocsátani Darnyinak, hogy míg ő középszerű marad, Tamás kiemel­kedett... - Én azt hiszem, mindannyian örülünk Darnyi győzelmeinek. Csak­hát én azt tapasztaltam, ő már olya­nokat is elutasít, akik a legnagyobb tisztelettel közelednek hozzá... - Ilyen előzmények után szükség­szerűen alakult ki benne a védeke­zés reflexe - magyarázza a Mester. Még szerencse, hogy témát vál­tunk, egyébként sem csak Darnyi Tamásról szerettem volna beszélni, hanem magával Széchy Tamással, aki nélkül először utazott edzőtábo­rozásra a magyar úszósport krémje. - Darnyiék Mauritiuson, harminc fokos hőségben, te pedig itthon, a hazai télben. Miért? - Eíért a nemezis... Először Eger­szegi Kriszta kapta meg az influen­zát, aztán ón. Méghozzá az elutazás napján lázasodtam bo. Az volt az ésszerű, hogyne utazzam, hiszen to­vábbterjeszthettem volna a betegsé­get, ami akár az egész olimpiai felké­szülést is veszélybe sodorhatná. Csakhát, mint mondtam, hirtelen, gyorsan jött a baj, nem voltunk felké­szülve rá, még edzéstervet sem tud­tam adni az utazóknak. Ezt is csak telefaxszal küldtem utánuk. - Minden nagyrabecsülésünk a menedzseré, Zemplényl Györgyé, mégis rögtön felmerül az emberben: vajon szakmailag hogyan tud pótol­ni téged? - Nem kell pótolnia. Ott vagyok. Mondhatni: nemcsak lélekben, ha­nem fizikailag is. Zempíényi rádióte­lefonon naponta kétszer - a reggeli és a délutáni edzésről - hív. Kapom az információkat, és ennek megfele­lően adom az instrukciókat. - Ez azért mégsem ugyanaz, mintha ott lennél? Éppen Zemplé­nyitől tudjuk: amikor például te időn­ként megenyhülnél, ő akkor sem ad könnyítést. - Ez nem okoz problémát. Már csak azért sem, mert én az elmon­dottakon kívül közvetlen kapcsolat­ban is vagyok a gyerekekkel. Ha szükség van rá, személyes beszél­getéseket is folytatok velük. Ha gond van, még a medencéből is kihívják őket, és átadják nekik a rádiótele­font. - Tehát, ha mondjuk, Darnyi Ta­más egy tizeddel rosszabbat úszik, azt te rögtön lereagálod? - Pontosan. Bár hozzáteszem: Darnyival ez nem fordulhat elő... És még mindig nem mondtam el min­dent. Zempíényi ugyanis vett egy na­gyon komoly műszert, aminek segít­ségével nemcsak arról van tudomá­som, milyen eredménnyel végzik az edzést, hanem arról is: milyen álla­potban. A legkülönfélébb mérési adatokat is rögtön megkapom. Úgy látom a versenyzőket, mintha ott len­nék! - Kivel vagy elégedett ós kivel nem? - A legjobban Ricsi, azaz Rózsa dolgozik... Nagyon elégedett va­gyok Darnyival... Nagyon jó Eger­szegi, Horváth, Szabados is... Vari egy-két fiatal, akik nehezen veszik az edzőtábort, de velük már az utóbbi időben is baj volt... - Asztalodon a Nemzeti Sport, a Krabbe-ügynél kinyitva... - Hát, igen, nem tudok napirend­re térni fölötte. A legnagyobb csa­pós, amit a sport kaphatott az elmúlt évtizedekben, az a dopping volt. Hogy ez a dolog létezik, azt, persze, eddig is tudtuk, hiszen az NDK-beli edzők elmondták négyszemközti beszélgetéseken, hozzátéve: ha to­vábbadod, úgyis letagadom. Aztán, ugye, megszűnt az NDK, kiderültek a dolgok, és mégis, tovább merik csi­nálni... Nem fér a fejembei Szerintem egyféleképp lehet védekezni, lehet a doppingot kitörölni: hogy az általa elért eredményeket utólag törölni kell! II - A magyarokat, pontosabban: úszóinkat is megvádolták... - És éppen a németek... Ott most nagy pánikban lehetnek. Mi fog ki­derülni még?! Ezért aztán úgy gon­dolják: csinálunk egy nagy kavaro­dást, megvádolunk mindenkit, hát­ha a sok ügy, a sok vádlott között el­csúsznak a valódiak. - Úgy gondolod, szándékos za­varkeltés folyik? - Pontosan erről van szól Még­hozzá: STASI-módszerekkell -Titeket a Sport Bild vádolt meg. - Igen. Az a lap, amelyik éppen Krabbét szponzorálja... - Gondolom, számodra igencsak szokatlan helyzetben vagy. Az úszókkal történő beszélgetésen kí­vül ugyanis most sok mindenre rá­érsz... - Mindenekelőtt a szakmámon meditálok. Ezenkívül azonban ter­mészetesen nézem a tévét, olvasom az újságokat. És mérgelődöm! -Min? -Amia medence partján kívül fo­lyik itt, ebben az országban. Azon az agresszív politizáláson, amely elől senki nem menekülhet, amibe min­denki kénytelen-kelletlen bele kell, hogy sodródjon, mert most már va­lamennyiünket közvetlenül érint. Azon, hogy akadnak emberek, ma­roknyi csoportok, amelyek nem az országért, de tulajdonképpen nem is magukért szítják a viszályt. Anar­chisták, trockisták, nem is tudom, minek nevezzem őket. A viszályt a vi­szályért szítják... Itt van például ez a vadnyugati prédikátor külsejű figura, ez a ... -Tamás, ez sportinterjú! - Félsz? Féltek a politizálástól? - Nem félünk. De van egy alapel­vünk: ha nem muszáj, kerüljük ezt a témát! - Legközelebb már elmegyek szavazni. És hiszem, az emberek 40­50 százaléka szintén elmegy. Mert nekik is elegük van. Le fogják tenni a voksukat azok ellen, akik a békét­lenséget szítják, illetve azok mellett, akik azért küszködnek, hogy Ma­gyarországot kihúzzák ebből a gaz­dasági kátyúból... BOCSÁK MIKLÓS SZERGEJ BUBKA, A RUD MESTERE Néhány napja Donyeckben egy speci­ális atlétikai viadalon, a Rúd Bajnokai el­nevezésű versenyen, Szergej Bubkának nem sikerült az előre beharangozott vi­lágcsúcskísérlet: egyelőre a 615 cm elle­nállt, és minden maradt a régiben. Már az is hír, hogy kudarcot vallott egy rekord­próbálkozás? Más sportolónál tán nem lenne különösebben érdekes, de Bubka esetében igen. Ha az ukrán atléta roha­mot indít egy magasság ellen, az többnyi­re eredményes, mint ahogy a tények is mutatják: eddig 29 világcsúcsot állított fel. Visszatérve a donyecki seregszemlé­re; a sportág 13 kiválósága 3000 néző je­lenlétében mutatta be a „szárnyalás", a foldtől való elszakadás magasiskoláját. Két japán tévétársaság és az amerikai NBC által szintén közvetített viadal újfent kidomborította Szergej Bubka fölényét. A számára alapmagasságot jelentő 585 cm-t elsőre vitte át, mig a többiek „elakad­tak" 560-570 cm között. Az őstehetség pályalutása Vorosilov­grádban kezdődött. Ha nincs a bátyja, Vaszili| - aki egyébként szintén remek rúdugró -, akkor talán minden máskép­pen alakul. A három évvel idősebb test­vér, hogy fölös energiáját levezesse, ti­zenévesen kezdett komolyabban foglal­kozni az atlétikával, azon belül a rúdug­rással. A fiatalabbik Bubka, mint az öcs­csek általában, utánozni kezdte Vaszilijt. A sportággal való ismerkedése évében 270 centimétert ugrott. Néhány évvel később, 1980-ban a moszkvai olimpia Idején már az 5 méteres határt Is maga mögött tudta. De ez még mindig kevés volt, mind a nemzetközi, mind a hazai po­rondon. Nem kellett sokáig várni, egy esztendővel később adta egyértelmű jelét annak, hogy nem akármilyen tehetségű versenyzőről van szó. Ekkor bizonyult első ízben jobbnak a szintén klasszis­nak számító bátyjánál. Most már nem volt megállás. Helsinki­ben, az első atlétikai világbajnokság szá­mára a „jöttem, láttam, győztem" jegyé­ben zajlott. Mikor 1983. augusztus 14-én megkezdődött a rúdugrók döntője, nem emlegették a nevét az esélyesek között. A rendezőket alaposan meglepte, hogy az 540 centiméteres limitet nem kevesebb, mint 27 atléta teljesítette, és maratoni küz­delemre számítottak. Valóban, hosszú­hosszú ideig birkóztak a szereplők a mind magasabbra kerülő léccel. Amikor 560 cm-re kúszott fel - ami akkor rendkívüli teljesítménynek számított -, még mindig nyolcan voltak versenyben. Itt már „ara­tott a gravitáció", ám Bubkának az 570 cm sem állta útját. Az akkor alig 20 esz­tendős fiatalember világbajnoki elsősége után rendkívül magabiztosan nyilatko­zott: „Már a vb előtt éreztem, éremesé­lyes vagyok, sőt, nyerhetek! Most a Los Angeles-i olimpia a legfontosabb számomra, valamint szívesen ugornék világcsúcsot. A legjobb lenne az olim­piai érmet rekorddal elérni." Akkor lehet, hogy nagyképűségnek tűntek tervei. Az évek és eredmények őt igazolták. Igaz, a politika, a hidegháború alaposan belegázolt pályafutásába, Los Angelest ki kellett hagynia. Ellenben ab­ban az évben állította fel Viíniuszban első világcsúcsát, és sorra jött a többi: Miláno (582 cm), Inglewood (583), Pozsony (585), Saint Denis (588), London (590), Róma (594) - ez csupán az 1984-es év termése. E hihetetlen sorozattal még ko­rántsem lőtte el összes puskaporát, a folytatás nem kevésbé lenyűgöző 1985­ben Párizsban átlépte, mit átlépte, átre­pülte az álomhatárt, a 600 centimétert. Az említett viadalon 570 cm-nél már csak ketten, a hazai Collet és a szovjet Krupsz­kij volt versenyben, mikor Bubka végre bekapcsolódott a küzdelembe. Szép ké­nyelmesen nekikészülődött, könnyedén teljesítette a magasságot és várta, míg el­lenfelei „elvéreznek" az 580-on. És ekkor Vlligcaúctok szükség tzarlnt: 610, 611, 612, 673.../ teátrális mozdulattal intett, bátran emel­jék a magasságot 6 méterig. A lelátó el­csendesedett, és áhítattal várta a nagy pillanatot. Az ukrán atléta nekiindult, si­keres roham után - ahogy az a nagy­könyvben meg van írva - elegánsan su­hant át a léc fölött. Ezzel új fejezetet nyitott sportága történetében; következtek a hat méter fölötti ugrások. Párizsi bravúrja után nem volt olyan idénye, hogy legalább egyszer ne teljesítette volna e magas­ságot. Erre eddig egyelőre csak ő és Ga­taullin képes. Ilyen sikersorozat után talán furcsának tűnik, mégsem dicsekedhetett olimpiai éremmel. Ám Szöulban végre bi­zonyíthatott: az ötkarikás viadal, ahol az abszolút esélyesség felelőssége nyo­masztotta, végül is jól végződött számára. Habár hat méter alatt maradt, a többiek sem remekeltek igazán, és biztosan szerezte meg élete első olimpiai arany­érmét. Az olimpia után azt gondolták: trófea­sorozata nem gyarapítható tovább, ké­nyelmesen hátradőlhet képzeletbeli ka­rosszékében. (3 másként érezte; bár né­hány viadalon legyőzték, a világcsú­csok szorgalmas döntögetését nem hagyta abba. A tavalyi év különösen jól végződött számára: először február 9­én a Volgográdban rendezett - akkor még - szovjet bajnokságon 608 cm-re javította csúcsát, majd március 15-én San Sebastianban 610 cm-re tolta fel­jebb a legjobb eredményt. A két fantasz­tikus ugrás közt „mellesleg" megnyerte a sevillai fedettpályás atlétikai vb-t, igaz, ott nem sikerült az újabb rekord. Majd márci­us 19-én a már ismert donyecki „rúdugró csillagok" seregszemléjén tett rá még egy centiméterrel. Klasszisára jellemző, hogy csak akkor kapcsolódott be a küzdelmekbe, amikor ellenfelei már sorra kiestek. Legutóbb három héttel ezelőtt, Berlinben kápráztatta el a pub­likumot 613 centiméteres világcsúcsá­val. A 28 éves atléta természetesen távol­ról sem mondta ki a végső szót, hiszen közeleg a barcelonai olimpia, s ott, ha minden igaz, megvédeheti szöuli bajnoki címét. (só)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents