Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám, szerda

7 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓi 1992. MÁRCIUS 18. ÉS MÉGIS ELMENNEK... A SZLOVÁKIAI MAGYAROK KITELEPÍTÉSÉRŐL ÉS DEPORTÁLÁSÁRÓL ben emberpiacra vitték, míg az ellátatlan betegek, valamint az öregek és a gyermekek közül többen útközben vagy a célállomásra érkezés után pusztultak el. 1945 elejétől 1949 közepéig közel 200 000 személy hagyta el a Felvidéket. Az 1949. évi népszámlálás idején 118 582 olyan személy élt Magyarországon, aki 1938 előtt csehszlovákiai illetőségű volt. Más források 115 074 főre (76 616 áttelepítettre és 38 458 menekültre) teszik a volt csehszlovák állampolgárok számát. Valójában azonban ez nem cáfolja az elsőként említett adatot, hiszen sokan átmenetileg érkeztek, nem jelentkeztek menekültnek és a határok mentén élő rokonaiknál helyezkedtek el. A diákok egy része pedig tanulmányainak befejezése után vagy még korábban visszatért szülőföldjére. (gy nem túlzás a felvidéki magyarság esetében jelenkori népvándorlásról beszélni a második világháború után. A korabeli csehszlovák nemzetiségi politikát és a magyarok helyzetét jellemezve állapítja meg Böhm Vilmos, aki a legkevésbé sem vádolható Csehszlovákia és Eduard Berieš köztársasági elnökkel szembeni negatív elfogultsággal, a következőket: „Közel három esztendőn keresztül folyt a játék. A Csehszlovákiában élő magyarok százezreit megfosztották minden állampolgári joguktól. Elrabolták iskoláikat. Gyermekek tízezrei nőttek fel anélkül, hogy iskolába járhattak volna. Sok tízezer mezőgazda földjét, házát minden ellenszolgáltatás nélkül elkoboztak. Több tízezer magyart kiutasítottak az országból. Batyuval tették át őket a magyar határon. További ezreket bocsátottak el az állami és más közszolgálatból, a magánüzemekben is alig engedték dolgozni őket. Végül valamilyen obskúrus rendelet alapján több tízezernyi dél-szlovákiai magyart a leggonoszabb hitleri módszerrel a Szudétavidékre deportáltak, s kényszermunkára fogtak. A magyar közvélemény felháborodással szemlélte a hitleri barbarizmusnak eme feléledését a demokrata Csehszlovákiában." (Böhm Vilmos: Másodszor emigrációban... Progresszió, 1990, 128. old.) A felvidéki magyarság, beleértve az onnan hajdan kényszerűen elszármazottakat, soha nem táplált és ma sem táplál ellenséges érzelmeket, gyűlöletet a cseh és a szlovák nép iránt. Még akkor sem, ha a hontalanság éveiben bizony különösen a szlovák nemzet egyes elemei és csoportjai, a korabeli hivatalos politika eszközeként, olykor nem kevés fájdalmat okoztak neki. Ennek a magyarságnak nem a cseh és a szlovák néppel volt és van vitája, amelyeknek nemzeti hozzájárulását az emberiség közös anyagi és szellemi kincséhez nagyra becsüli és messzemenően BORN IGNÁC, A FELVILÁGOSODÁSKORI TUDÓS (Az írás első részét tegnapi számunkban közöltük) A szlovák népbíróságok 1946. május közepéig 184 magyar személytítéltek el háborús bűnösség címén. 1946. augusztusában az elítéltek száma elérte a 23 000-et, 1946 végére pedig.a „nagy háborús bűnösként" elítélt magyarok létszáma már meghaladta a 75 000 főt. Az elítéltek nagyobb része földművelő volt, akiket egyúttal földjüktől és más ingatlanaiktól is megfosztottak. Az érintettek a komáromi járás magyar felnőtt lakosságának 30,8 százalékát, a párkányinak 24,2 százalékát, a dunaszerdahelyinek 23,4 százalékát, az ipolyságinak 21 százalékát tették ki. A csehszlovák kormányzat civilizációt és európaiságot megszégyenítő akciói között említendő a magyarok csehországi közmunkája. Igazában deportálásról volt itt szó. 1946. szeptember végétől, október elejétől ugyanis az 1945. évi közmunkáról szóló dekrétumra hivatkozva - a magyarok tízezreit, egyes adatok szerint mintegy 60 000 főt szállítottak - családostól és erőszakkal - Csehországba, döntően a korábban németek által lakott vidékekre. A deportáltaknak nem csupán az ingatlanaikat, de alapjában véve az ingóságaikat is hátra kellett hagyniuk, és nyomban szlovákok települtek a helyükbe. A munkaképes férfiakat és nőket a szó szoros értelméSarastro modellje Bom Ignác Erdélyben, Gyulafehérváron született 1742-ben. Bécsben tanult a jezsuitáknál. Maga is belépett a rendbe, aztán két év múlva kilépett belőle, és Prágába ment. Ott jogot hallgatott az egyetemen. Azután beutazta Nyugat-Európát. Prágába visszatérve a természettudományok tanulásába fogott. Kinevezték a prágai bányahivatalhoz, majd Selmecbányára bányatanácsosnak. Sokat utazott. Látogatta a bányákat, s közben vizsgálta az érceket, gyűjtötte a szép ásványokat. Úti tapasztalatairól levelek formájában számolt be, s ezek könyv alakban is megjelentek németül Lipcsében 1774-ben Mineralogiai levelek a szerző erdélyi, felső- és alsó-magyarországi és bánáti utazásairól címen. Felsőbányán egy robbanás után arzén vagy kénhidrogén tartalmú gázoktól mérgezést szenvedett, ami majdnem életébe került. Felépült, de ezután rövid élete folyamán igen beteges maradt. Annál meglepőbb egyre kibontakozóbb sokoldalú aktivitása. 1770ben a prágai bányahivatal tanácsosa lett. Közben saját ásványgyűjteményét gyarapította és rendszerezte, majd Lithophylacium Bornianum címen kiadta annak tudományos katalógusát, s az nemzetközi szakmai elismerést váltott ki. Több külföldi tudóstársaság választotta tagjává. 1776-ban Mária Terézia megbízta a bécsi császári ásványtani és növénytani gyűjtemény - az úgynevezett Naturalienkabinett- rendezésével és feldolgozásával. Sikerrel elvégezte, s erről is könyvben számolt be. 1779-ben az egész birodalomra kiterjedő hatáskörű bécsi pénz- és bányakamrában nyert magas, udvari tanácsosi kinevezést. Tekintélyes személyisége volt Budapestnek. Akkoriban - II. József uralkodásának Vezdetén - virágzott fel a monarchiában a szabadkőműves mozgalom. Born, aki lelkes híve volt a felvilágosodásnak, e mozgalomban vélte megtalálni eszméi megvalósításának módját. Csakhamar vezető szerepet töltött be az egyik jelentős páholyban - miként a szabadkőműves szervezeteket nevezték. Sok magas állami funkcionárius, kiemelkedő művész, gazdag arisztokrata volt található a páholytagok között - köztük Mozart, a zeneszerző, s operáinak szövegírója, Schikaneder is. Mozart egyébként nagy tisztelője volt Bornnak: neki ajánlotta K. 471 számú Die Maurerfreude című kantátáját. Valószínűleg jogosult az - a már a XVIII. század végén feltűnt-állítás is, hogy Mozart A varázsfuvolájában Sarastro személyét Born Ignácról mintázta. Born azonban nem érte meg az opera bemutatóját: egy hónappal előtte hunyt el 1791-ben, 49 éves korában. Külföldi sikerek Bom alapított egy tudományos folyóiratot is (Physikalische Arbeiten der eintrachtigen Freunde in Wien), amely több magyarországi vonatkozású közleményí tartalmaz. Ebben jelent meg egyebek között Müllernek a tellur felfedezését bejelentő cikke 1782-ben. (A tellur az egyetlen, a korabeli Magyarország területén felfedezett kémiai elem.) Born Ignác sokat kísérletezett saját költségén egy új nemesfém-előállítási móddal. Ennek az a lényege, hogy higannyal keverve amalgám formájában vonta ki a fémet érceiből, majd a higany elűzésével nyerte a színfémet; a gyakorlati kivitel persze sokkal bonyolultabb. Born részletesen leírta ezt, és ábrákon be is mutatta a maga konstruálta gyártó berendezést 1786-ban Bécsben megjelent könyvében. Az amalgamálás egyébként az ókorra nyúlik vissza, Born előtt is többször próbálkoztak már nagybani alkalmazásával, különösen az ezüstben gazdag Dél-Amerikában, ám nem sok eredménnyel. Born sikeres bécsi laboratóriumi kísérletei után próbaüzemet építtetett Szklenón, hogy nagyobb méretekben is kipróbálja technológiáját. Nyilván az akkor már híres Selmecbányái Bányászati Akadémia a képzett szakemberek - közelsége miatt választotta helyszínül Szklenót. A próbaüzem vezetésével Ruprecht Antalt bízta meg, ő a kémiai-kohászati tanszék professzora volt a Bányászati Akadémián, amely akkor a bécsi pénz- és bányakamara fennhatósága alá tartozott. A próbaüzemelés sikeres volt. A Chemische Annalen című folyóirat egyik korabeli számából megtudjuk, hogy Szklenón napi 120-150 mázsa ércet amalgamáltak, s abból minden addiginál jobb hatásfokkal nyerték ki az ezüstöt. Ennek híre persze nagy feltűnést keltett bányászati körökben külföldön is, hiszen ezüstről meg aranyról volt szó. Bom és a bányakamara nem csinált titkot az eljárásból, sőt propagálta azt. Azért is szerették volna elterjeszteni külföldön, mert növelte volna a higany exportját, a Habsburg-birodalom ugyanis igen jelentős higanytermelő volt. Az aranytól - a galliumig A külföldi szakembereket meg is hívták Szklenóra: tekintsék meg és próbálják ki a helyszínen az eljárást. A meghívásra 1786-ban Angliából, Norvégiából, Svédországból, Franciaországból, Oroszországból, Spanyolországból, a dél-amerikai spanyol gyarmatokról, továbbá az akkor különálló német államokból 27 szakember érkezett hosszabb-rövidebb időre Selmecbányára, illetve Szklenóra. S az év szeptemberében Born és Ruprecht jelenlétében összeültek, hogy megvitassák az eljárást. A tudománytörténeti irodalom ezt az összejövetelt tartja gyakran az első nemzetközi tudományos-technikai konferenciának vagy legalábbis az ilyen tanácskozások előfutárának. Elég jól ismerjük a vitában kifejtett véleményeket, mert az egyik részvevő, a szász Ferber megjelentette az anyagot 1787-ben. (Már a megjelenés tekintetében is hasonlít az összejövetel a mai konferenciákhoz, ahol az elhangzottakat szintén kiadják nyomtatásban - ha többnyire nem is olyan gyorsan, mint akkor.) A legtöbben a módszer előnyeit taglalták, de voltak kritikusai is. A vitában nagy szerepet játszottak a gazdaságossági szempontok, de érdekes, hogy már munkaegészségügyi tekintetben is vizsgálták a módszert. Ezek hatására Born kisebb módosításokat is alkalmazott eljárásán. (Jobb kéményelszívást vezetett be, kötelezte a munkásokat kesztyű használatára.) A tanácskozás eredményeként a következő években, évtizedekben a monarchián kívül több országban így Szászországban, Hannoverben, Angliában - vezették be a Born-féle eljárást. Az idő aztán persze eljárt efelett is, bár legújabban megint alkalmazzák egy, a híradás-technikában mind nagyobb szerepet játszó fém előállításának technológiájáértékeli, hanem a törvénysértő hatalommal, azzal a politikai rendszerrel, amely a második világháború után sűrűn alkalmazta vele szemben a kollektív felelősség elvét. A volt és jelenlegi felvidéki magyarság - joggal vélhetően - a demokráciával és a humanizmussal változatlanul kibékíthetetlen ellentmondásban levőnek látja azt a felfogást és gyakorlatot, amely az embert, az állampolgárt azért jutalmazza vagy bünteti, mert az illető magát csehnek, szlováknak, illetőleg magyarnak vallja. Ennek megfelelően, aki-jóllehet tudatában van az azóta bekövetkezett változások jelentőségének - a kassai kormányprogram és azon dekrétumok felülvizsgálását kéri és sürgeti, amelyeknek a hatályossága akadályozza mindenekelőtt a Cseh és Szlovák Köztársaságban a jogállamiság szabályainak és normáinak érvényesülését, az nem kiváltságokat igényel, hanem a nemzetek közötti megbékélést és a társadalmi igazságosság ügyét szolgálja. A kollektív felelősség elvének alkalmazásából származó örökség útjában áll közős érdekünknek: nemzeteink együttműködésének és a jószomszédságnak. Ezért annak felszámolása nemcsak a sértetteknek, de a jogállamiság megteremtőinek és képviselőinek is az érdeke. Mi, Felvidékről elszármazottak, akik itthon otthonra leltünk a hazában, készek vagyunk nemzeteink együttműködését önzetlenül szolgálni, de ehhez a másik fél részéről is közeledő lépéseket várunk a fentebbiek szellemében. Bízzunk benne, hogy ez rövidesen bekövetkezik. BALOGH SÁNDOR ban. Ez a fém a gallium, amely Magyarországon elég jelentős mennyiségben fordul elő. Nemzetközi társaság A szklenói találkozónak volt egy tudományos szempontból az eddig elmondottnál jelentősebb eredménye is. Az összejött szakemberek ugyanis Born Ignác kezdeményezésére elhatározták, hogy a bányászati tudomány fejlesztése végett nemzetközi bányászati társaságot alapítanak. Ezt„SozietatfürBergbaukunde"-nek nevezték. Megfogalmazták az alapszabályait is, valamint egy meghívó levelet, s azt közzétették folyóiratokban. Az alapszabályok szerint a társaság célja a bányászathoz tartozó tudományok művelése volt, s az eredmények közzététele a bányászat hasznára, hogy azokat az egyes országok és az emberiség javára hasznosíthassák. (A közzététel alól kivételt képeztek a politikai vagy pénzügyi titkok.) A társaság területi alapon működött: 14 országos igazgatóságot hoztak létre. A Habsburgbirodalomban természetesen Born Ignác lett az igazgató. Az egész társaság ügyeinek „adminisztrátoraivá" a selmeci Poda professzort és a hannoveri Trebra tanácsost választották. A tagdíjat évi két dukátban állapították meg A társaság egy folyóiratot, helyesebben évkönyvet is kiadott Bergbaukunde (Bányaismeret) címen. Ebből tudjuk, hogy egy év múltán a társaságnak már 147 tagja volt a világ számos országából. Olyan illusztris neveket találunk köztük, mint Müller Ferencet, a tellur felfedezőjét, Klaproth porosz kémikust, a tellur igazolóját, Lavoisier francia kémikust, a modern kémia egyik megalapítóját, James Wattot, a gőzgép tökéletesítőjét, továbbá Johann Wolfgang Goethét, a német költőfejedelmet. A Bergbaukundének két kötete jelent meg, fáltehetően a társaság sem működött túl soká. 1789-ben kitört a francia forradalom, nyomában két évtizedre háborúk özőnébe hullott Európa, s ez nem segítette a nemzetközi tudományos együttműködést. Ám rövid fennállása ellenére világszerte az első nemzetközi tudományos egyesületnek tekinti a tudománytörténet a Szklenón alapított társaságot. VÁMOS ÉVA KATALIN SZABADVÁRY FERENC SZÍNHÁZAT LÁTNI, ÉS... A VESZPRÉMI PETÓFI SZÍNHÁZ KOMÁROMI VENDÉGJÁTÉKAELÉ A Rómeó és Júliá-t 1594-ben írta Shakespeare. A drámát nyolc alkalommal fordították magyarra 1839 és 1953 között. (Magyarországon először 1844-ben játszotta a Nemzeti Színház. A címszerepeket a magyar színpadművészet olyan jelesei játszották eddig, mint Lendvay Márton, Ladányi Ferenc, Darvas Iván, Latinovits. Színpadaink híres Júliái között pedig Tolnay Klári, Váradi Hédi, Törőcsik Mari, Ruttkay Éva található. Szlovákiában a magyar közönség Beke Sándor rendezésében, Thirring Violával és Gálán Gézával a főszerepekben láthatta a darabot 1968/69-ben.) A veszprémi Petőfi Színház a legutolsó fordítást, Mészöly Dezső munkáját használja méltán nagysikerű előadásának irodalmi alapanyagául. Dramaturgiai szempontból (Duró Győző) ez volt a legkézenfekvőbb választás, hiszen maga az előadás hangulatában is egészen mai. Hamis és avítt pátosztól mentes, ugyanakkor „korhű" is. Vándorfi László egyéni és pontosan komponált színházi-rendezői munkásságának jelentős állomása ez a remekbe sikerűit előadás. Itt jegyzem meg, hogy a komáromi Jókai Színházban a Weöres Sándor Holdbéli csónakos című zenés mesejátékának rendezőjeként már találkozott közönségünkkel. Bizonyára ekkor figyelt fel a Jókai Színház két fiatal színészére, Rancsó Dezsőre és Varga Szilviára, akiket meghívott színházába, hogy eljátsszák, játszhassák a drámairodalom legszebb szerelmi történetének címszerepeit. Szakmai berkekben hírlik, hogy a jó színészválasztás már önmagában fél siker. Vándorfi jól választott, s ha ez így van, és miért ne lenne így, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy ez a választás az adott esetben elképzelt előadásban telrtalálatl Szerepüket mindketten kamaszos hévvel, ugyanakkor dicséretesen kultivált, fegyelmezett játékkal és a veretes szöveg tisztán csengő visszaadásával oldják meg. Mindezt egy, a mai magyar hivatásos színjátszásban sajnos változatlanul elég ritkán látható, mozgalmas, bonyolult, néhol bravúrosan attraktív, ugyanakkor sohasem öncélú - ezért rendkívül nehéz - koreográfiában. Mely Krámer György munkája. Az ugyancsak bravúros színpadi vívások tervezője és betanítója Kiss T. István. Számos színházi élményem során e Veszprémben látott előadáson tapasztaltam először azt, hogy a minden ízében helyretett ós megcsinált, hadd mondjam: lélegzetelállítóan jó vívás-jelenetek felérnek egyegy hasonló filmes élménnyel. A díszlet (Horgas Péter) ugyancsak merész munka. Eszembe jut róla: „érintheted a giccset, de ne dőlj be neki, mert magad is azzá válszl" Mesterien megkomponált szerelmi fészek benyomását kelti. Ugyanakkor a kivitelezésnek köszönhetően, ezen a színpadon nem „mozognak be" a színfalak, nem remegnek a pallók. Ami ilyen megterhelő játékban nem akármi. Ebbe a milliőbe illeszkednek Rátkai Erzsébet jelmezei. A népes színész- ós szereplőgárda harmóniába komponált játéka teremt maradandóan szép előadást a színháztörténet legszebb-szomorú szerelmi történetéből, melyet 1992. március 21-én délután 15.00 és este 19.00 órától láthat a hazai színházi közönség, Komáromban, a városi művelődési központban. Bátran merem remélni, hogy aki eljut az előadásra - legyen bár kamasz, vagy aggastyán gazdagabban távozik a háromórás, főhajtásra késztető színházi összjáték láttán. KISS PÉNTEK JÓZSEF Selmecbányától 15 kilométernyire, Szklenón emléktábla hirdeti Born Ignác munkásságát és emlékét. Nevét egy réz-vaskén tartalmú ásvány is őrzi: a bornit. Azt száz évvel a születése után nevezték el az ő tiszteletére geológus utódai.