Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 18. ÚJ SZÓI MOZAIK 6 VÁLASZ OLVASÓINKNAK Kárpótlás H.F.: Az édesapám a harmincas évektől a Hanza fogyasztási szövetkezet üzletvezetője volt, egészen a szövetkezet háború utáni megszűnéséig. Amikor belépett a szövetkezetbe négyezer pengő óvadékot (kauciót) kellett befizetnie. A háború után ismét munkába lépett, és ismét be kellett fizetnie 20 ezer korona óvadékot (miközben a fizetése 500 korona volt). Édesanyám azóta is fájlalja, hogy ezeket az összegeket valamelyik utódió (Jednota, Rozličný tovar, VDP vagy más valaki) azóta is használja, de ő ebből egy fillért sem kapott vissza, pedig most jól jönne szegényes nyugdija kiegészítéséhez. A szövetkezettel kapcsolatos kárpótlásokról az úgynevezett átalakulási (transzformációs) törvény (a 42/1992. Tt. számú törvény) rendelkezik, de az ön által felvetett kérdésre ez sem ad pozitív megoldást. Ez a törvény ugyanis a fogyasztási szövetkezetek esetében azokat ismeri el jogosult személyeknek, akik a szövetkezet tagjai (még jelenleg is), vagy akik a szövetkezetnek egykor tagjai voltak (az örököseik tehát már nem tekinthetők jogosult személyeknek). Ugyanakkora már nem létező szövetkezetekre sem vonatkozik ez a törvény. A kárpótlás kérdését esetleg meg lehetne vizsgálni más kárpótlási törvények alapján is, de ehhez több adatra lenne szükség (például, kire szállt át akkor az óvadék összege, milyen körülmények között stb.). Szociális ráutaltság K.E.: Decemberig kaptam a munkanélküli segélyt. Januárban ismét jártam a munkaügyi hivatalban, ahol adtak egy nyomtatvényt a szociális segély kérelmezéséhez. A férjem munkahelyén a nyomtatványt kitöltötték, de véleményem szerint hibásan. A túlórákra nem írtak egy órát sem, pedig a férjem rendszeresen túlórázott. Amikor a nyomtatványt visszavittem a munkaügyi hivatalba, kiszámították, hogy nekünk nem jár szociális segély. Azt szeretném tudni, helyesen töltötték-e ki a férjem munkahelyén a nyomtatványt. Azt ugyan - látatlanban - nem állapíthatjuk meg, helyesen vagy helytelenül töltötték-e ki a nyomtatványt férje munkahelyén, de tény az, hogy a nyomtatvány kitöltésének módja (azaz, mondjuk csak a tiszta munkabér végösszegének feltüntetése), rendszerint nem befolyásolhatja a szociális segély iránti igény megállapítását, illetve meg nem állapítását. A Szlovák Köztársaság Munka és Szociális Ügyi Minisztériumának 378/1991. Tt. számú rendelete ugyanúgy, mint a létminimumról szóló 463/1991. Tt. számú törvény ugyanis nem tesz különbséget a törvényes heti munkaidőben végzett munkáért járó munkabér és a túlmunkáért járó munkabér kőzött. "Mindkettőt jövedelemnek tekinti, pontosabban „a kereső tevékenységből származó, az adó levonása utáni jövedelemnek". Persze el kell mondani azt is, hogy az érvényes szabályozás értelmében a jövedelem összege nem az egyetlen ós meghatározó szempont annak elbírálásakor, kinek jár szociális segély, ki tekinthető szociálisan ráutaltnak. További meghatározó feltétel, hogy az esetleg létminimum alatti, vagy a szociális ráutaltság határát el nem érő bevételt az illető személy a saját munkájával nem növelheti. Esetenként pedig a túlmunka lehetősége is figyelembe vehető, mint a jövedelem saját munkával történő növelésének lehetősége, i - (mn.) ORGONAJÁTÉKÁBÓL SZERETET ÁRADT SCHMIDTHAUER LAJOS (1882-1956) Nézzük meg jól a mellékelt festményt: jó harmincas, valószínűleg középtermetű, erős és csontos testű embert ábrázol a kép; öntudatos testtartása, feltűnően magas homloka, élénk szemének okos kifejezése a sem bűnöktől, sem betegségektől le nem győzött akarat tüzével segít emlékezetűnkben megőrizni őt. A festmény Schmidthauer LajosX ábrázolja. Bár a kézfej a ráeső fénytől hangsúlyosan kiemelkedik, a kép muzsikus és hangszere viszonyáról, arról, hogy játéka a legsúlyosabb kényszer és a legnagyobb szabadság egyszerre, nem árulkodik. Csak aki az orgonaművész életét ismeri, sejt az isteni jelenlétről tanúskodó hangulatot, tudja elképzelni, hogy az ujjak alól felszökő hangok arról beszélnek, ami a világegyetemben változatlanul érvényes. Komáromi Kacz Endre festményét a Duna Menti Múzeum állította ki, Schmidthauer Lajos születésének 110. évfordulójára emlékezve. Szenteljünk mi is emlékének néhány pillanatot, gazdag életútjának legalább mozaikszerű áttekintésével. Komárom ban született, 1882. március harmadikán. Középiskolai tanulmányait befejezvén, rövid ideig patikusként dolgozott, s mert a múzsák a gyógyszerészeket különösen kedvelik, sorsa úgy alakult, hogy 1902-ben az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia orgona- és zeneszerzési tanszakára iratkozott be. Az akadémia befejezése után karrierje szépen ívelt felfelé: hangversenyútjain egészen fiatalon bejárta Európa szinte minden nagy városát. Az egyes koncertekről az 1910-es Komáromi Lapok részletes beszámolót adnak, az újság tudósítója elragadtatva szól a hangversenyekről, s mert esetleg felmerülhet bennünk, hogy nem is tehetett mást, hiszen a mester nem volt szegény legény, hanem az igmándi keserűvíz forrásainak egyik birtokosa volt, kertje Monostoron a legnagyobbak közé tartozott, s a komáromi Jókai utcai háza kisebb palota, olvassunk inkább bele, a General Anzeiger 1910. december 5-i számában megjelent bírálat szó szerinti magyar fordításába, amely a dortmundi hangverseny után íródott: „...Schmidthauer Lajos elsőrangú technikával rendelkezik, a modern orgona bonyolult mechanizmusát, sokféle hangszínezési titkait (mistériumait) alaposan ismeri, és azokat a kiváló képzettségű művész bámulatosan érvényre juttatja. Már a programjából is láthatjuk, hogy ő nagy súlyt helyez a széphangzású zenére, hogy ő tudatosan arra törekszik, hogy a modern orgona épltésvívmányai és színezési eszközei játékában domináló szerephez jussanak. Emellett az eszményi rész, a zenei tartalom sem szenved csorbát, Schmidthauer azt az ő értelmes és finom ízléstől vezetett phrazirozásának szolgálatába állítja, oly hangszínezeti kontrasztokat teremt, amelyek a szép összbenyomást lényegesen emelik. Ebben az értelemben mindjárt az első darabjának, Widor 42-ik művének előadása valóban pompás volt. Padre Martini Aria Variatája, Bossi Chant du Soir, Guilmant Korai és Fugája olyan művek, amelyek alkalmat adtak neki, hogy hallgatóságát ügyes regiszter kombinációkkal lebilincselje. De hogy Schmidthauer a régibb zenét (Bachot) is mesterin adja elő, azt Bach D dur fugájának előadásával fényesen dokumentálta. Heine Emmi kisasszonyt, ki énekes közreműködéséről az utolsó pillanatban bekövetkezett indispoziciója miatt leköszönt, Schmidthauer saját szerzeményének a Scherzónak és Bossi Fatemila graziájának előadásával kétszeresen sőt háromszorosan kárpótolta." Pedáltechnikáját oly magas fokra emelte, hogy berlini hangversenye után a német zenei lapok mint a jelenkor egyik legkiválóbb pedáljátékosát emlegették. „... A technika nála nem cél, hanem csak eszköz a cél elérésére, ama zenei hatások kifejezése végett, melyek megragadnak bennünket. Orgonajátékából kiárad az őszinte szeretet, mellyel a művész kiváló hangszeréhez ragaszkodik..." Ezek a sorok a Komáromi Lapokban már a szülőváros evangélikus templomában lezajlott hangverseny kapcsán íródtak; 1910 januárjában, amikor az egyik vasárnapon „zsúfolásig megtelt a helybéli evangélikus templom, s az érdeklődés oly arányokban nyilatkozott meg, hogy sokan hely hiányában csalódottan voltak kénytelenekhazatérni". A tömeg művészföldijét: Schmidthauer Lajost várta. Schmidthauer úgy is ismeretes, mint nagy magyar orgonák tervezője és felavatója. Akik 1934-44 között a Zeneművészeti Főiskola vagy a Nemzeti Zenede diákjai voltak, tanárukra emlékezhetnek. Megint mások a mecénásra, aki fiatal művészeket, festőket, írókat támogatott. Művei: scherzók, pastorálok\ írásai: Egységes orgonatervezet (Zenelap, 1911); Aufgabe und Frobleme der Konzertorrgel (Bp. 1934); Az új magyar barokkmozgalom jó meglátásai, hasznos újításai, túlzásai és tévedései az orgonaépítésben (1937). Schmidthauer Lajos 1956. november 4-én halt meg Budapesten. KUCSORA IBOLYA MEGRÖVIDÍTIK A FOGYASZTÓKAT BOLTBAN, VENDÉGLŐBEN, NYUGDÍJASOTTHONBAN Nem éppen örvendetesek a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársainak legutóbbi tapasztalatai: 398 kereskedelmi egységben jártak, 425 ellenőrző bevásárlást végeztek, 190 esetben számoltak nekik helyesen, 36-szor önmagukat csapták be az eladók, 199 próbavásárláskor pedig a vevőket rövidítették meg. A statisztikai kimutatás ezt úgy összegezi, hogy az árdrágítás 46,8 százalékos volt. A közép-szlovákiai kereskedők voltak a „legmerészebbek", náluk 62,7 százalékos árdrágítást észleltek, sőt a 100 koronás vásárlásokra eső átlagos árdrágítás is az ő esetükben volt a legmagasabb. A fogyasztó alapvető jogára, hogy tájékozott legyen az árakról, egyszerűen fittyet hánynak. 89 boltban 643 áru mellől hiányzott az árcédula, 15 vendéglőben pedig az étlap hiányára hívták fel a figyelmet. Úgy látszik, a telített piac már arra kényszeríti a kereskedőket, hogy a pultok alját kiürítsék, tehát ne rejtegessenek az ismerősöknek, a kiváltságosoknak a jobb áruból. Egyes termékekkel azonban még mindig baj van. Mégpedig az, hogy az eladó nem tudja felmutatni honnan szerezte be az árut, milyen úton került hozzá. Az elmúlt héten 5000 korona értékű áru szállítólevele hiányzott. Az árunál maradva: sajnos egyre több a rossz minőségű élelmiszer, összesen 32 560,55 korona értékben találtak ilyet az ellenőrök. Ha ehhez még a lejárt szavatossági idejű termékeket is hozzáadjuk - ezek értéke közel 145 000 korona volt -, akkor igazán elgondolkodtató az élelmiszerpiac helyzete. Nem mintha az iparcikkek tökéletesek volnának: három boltban 65 316,70 korona értékű áru forgalmazását tiltották meg. Érdemes néhány vendég-, illetve vásárlótaszító példát is felhozni az ellenőrök tapasztalatai alapján. A pozsonyi Junior Hotel nappali bárjában 49 koronáért rendeltek, de a pincérnő „véletlenül" 11,20 korona felárat tett rá az összegre. A valaskái községi hivatal bystrái falatozójában a virslit és a teát számlázták rosszul: a 46,40 koronához 12,60-at adtak hozzá jogtalanul. A körmöcbányai városi hivatal vendéglőjében 21,10 korona pluszt számoltak a 85,90 koronás rendelés fizetésekor: adagonként az 500 gramm szalámi helyett csak 365 grammot szolgáltak fel. Ezen kívül egy kiló régi virslit találtak és 639,40 korona értékű öreg árut is. Nem örülök, ha a vendéglőben becsapnak, de ha a nyugdíjasok megrövidítéséről hallunk, dühösek leszünk. A korponai nyugdíjasházban a galuskával tálalt gulyást igen szűken adagolták a lakóknak: a megmért porciók az előírtnak csupán kétharmadát tették ki. Nyolcféle alapanyagot találtak az ellenőrök a konyhában, amelyet az ebédfőzésnél kellett volna felhasználni. Vajon a 106 750 korona büntetés tanulságul szolgál a rajtakapottaknak és elrettenti a többi ügyeskedőt? D.T. EZ VAN, DE ML LESZ EZUTÁN...? AZ ANYAGI SEGÍTSÉG CSAK ÍGÉRET MARADT • A RIMASZOMBATI EGÉSZSÉGÜGY KILÁTÁSTALAN HELYZETE • TÖBBSZÖRI TILTAKOZÁS LEVÉLBEN Március ele|6n a PDÚ-NYEE járási tanácskozásán megjelent Jozef Dančo, az SZK pénzügyminisztere is. A vitában dr. Évien Bevllaqua, a rimaszombati kórház és rendelőintézet igazgatója egyebek között az egészségügy és az általa irányított kórház áldatlan helyzetéről is szólt, megemlítve, hogy ha sürgősen nem kapnak anyagi támogatást, akkor néhány hónap múlva működésképtelen lesz az intézet. Válaszában a miniszter elmondta, hogy a pénzügyi tárca megfelelő támogatásban részesítette az egészségügyet, így a hiba bizonyára az Itteni elosztásban van. Ezek után érdekelt, hogy milyen is valójában a helyzet. Az igazgató távollétében első helyettese, Ján Novotný mérnök nem kis keserűséggel ecsetelte az itt uralkodó állapotokat. - Az elmúlt évben a miniszterhelyettes, előtte pedig szakembercsoport járt itt, hogy személyesen győződjenek meg az igazságról. Saját szeműkkel láthatták, milyen elavultak az épületeink, milyen szegényes és korszerűtlen a műszaki ellátottságunk. Egyértelműen megállapították, hogy itt nagyobb anyagi segítségre van szükség, mint más járásokban. Látogatásuk után nem sok minden változott. Az ideggyógyászati és pszichiátriai részlegünkön a víz- és a csatornahálózat, valamint az elektromos vezetékek elavultsága már-már életveszélyes állapotot teremtett. A központi konyha építését és felszerelését nem tudjuk befejezni, nem is beszélve a tüdőgyógyászati részleg megoldatlanságáról. A kórház további fejlesztésére, a sebészeti osztály tatarozására, a műveseállomás kiépítésére, felvevőirodák létesítésére már gondolni sem merünk. Nemhogy modernizálásra, új orvosi műszerek és berendezések vásárlására nem jut, de a karbantartásra előirányzott keretünket is tizenegy millióval csökkentették az elmúlt évhez képest. A valós szükségletekből kiindulva tervezetünkhöz képest pedig 19 milliós a hiány. Igy aztán teljes összeomlás fenyeget bennünket. - Murphy egyik törvénye szerint mindig többet kérj s akkor valószínűleg többet is kapsz. Ezt persze nem szántam gyanúsítgatásnak, de nem gondolkodtak hasonlóképpen önök is? - A mi esetünkben nem erről van szó, hisz a minisztériumi dolgozók is elismerték, hogy jogos a követelésünk. Megmagyarázhatatlan viszont az illetékesek hozzáállása. Az általunk kért 120 millió helyett a február 6-án kelt írásbeli értesítésben 81 milliót igazoltak vissza. Természetesen levélben tiltakoztunk az érthetetlen elosztás ellen. Ezután jött egy újabb hidegzuhany, 77,6 millió koronára szűkítették a már előzetesen csökkentett összeget. Nem hivatalos értesüléseink szerint egy értékes műszert akarnak újból a besztercebányai Roosevelt kórháznak vásárolni, ezért kurtították meg a pénzkeretünket. így a vidéki kórházak soha sem fognak fejlődni. - Azt már másoktól is hallottam, hogy a tiltakozások sora valójában csak ezek után kezdődött. Mi is történt tulajdonképpen? - A kórház igazgatótanácsa és valamennyi főorvos február 25-én foglalkozott az új költségvetéssel. Különféle javaslatok hangzottak el, de végül egy tiltakozó levelet fogalmaztunk meg és azt harminc aláírással az egészségügyi minisztériumba küldtük el. Ebben nyomatékosan kértük helyzetünk átfogó megoldását. Kórházunk igazgatója levélben fordult Rakús miniszter úrhoz, hangsúlyozva, hogy igazságtalannak tartjuk a besztercebányai intézet rendelkezéseit. Egyelőre nem kaptunk választ. Elsősorban a betegek iránt érzett felelősség munkál bennünk. Igyekszünk mindent elkövetni, hogy az ellátásban minél kevésbé érezzék a betegek a helyzet súlyosságát. Ez van most, de ha egykét hónapon belül nem kapunk hathatós segítséget, rágondolni is rossz, mi jöhet ezután. POLGÁRI LÁSZLÓ