Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám, szombat

1992. MÁRCIUS 14. ÚJ szól GAZDASÁG 8 MÚLTKÍSÉRTÉS A CSOMAGOLÁSTECHNIKÁBAN |IS) EGY NEMZETKÖZI ÉLELMISZERIPARI KIÁLLÍTÁSON TAPASZTALTUK Az a közmondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, lassan, de fokozatosan elvesztette érvényességét, vagy legalábbis jelentős módosításra szorul. A termelők és az értékesítők Nyugaton már régen tudatosították, hogy a termékeknek már nemcsak jó reklámra, hanem a minőségi követelményeknek megfelelő, egyben figyelemfelkeltő csomagolásra is szükségük van. Megtörténhet ugyanis, hogy a nagy piaci versenyfutásban a szépen csomagolt, ám gyenge minőségű bóvli lekörözheti jobb minőségű vetélytársát. Nos, úgy tűnik, hogy bár a piacgazdaság egyik fontos alaptételét a belföldi termelők és forgalmazók valószínűleg már elsajátították, a gyakorlati megvalósításban még mindig van mit tanulniuk a nyugati partnerektől. Lehet, hogy a régi beidegződések, talán a nehéz gazdasági helyzet, vagy tán a lehetőségek hiánya magyarázza, azonban a február utolsó hetében Prágában megrendezett nemzetközi élelmiszeripari kiállítás pavilonjait járva egyértelmű volt a tapasztalat, hogy a termékek kínálásában még mindig jelentős a lemaradásunk, s mintha nem is nagyon igyekeznénk ezt behozni. Az „Ember és az élelmezés csomagolástechnika 1992" nemzetközi seregszemlén ugyanis jelentós létszámfölényben a külföldiek domináltak. Nem biztos, hogy általánosítható, de a szlovákiai viszonyokra talán jellemző, hogy a 180 külföldi és hazai (a sorrend célzatos - a szerk. megj.) bemutatkozó cég között mindössze 5 (!) szlovákiai vállalat akadt. Szemben a mintegy 80 német cég által felvonultatott áru- és berendezésdömpinggel. A fő kiállítási csarnoknak több mint az egynegyedét jóformán csak a bajorok foglalták le, akik az alkalmi ínyencektől nem sajnálták a sört, a bort és egyéb finomságokat. Azzal vélhetően a németek is tisztában voltak, hogy ingyen osztogatott sörükkel nem tudják tönkretenni a hazai söripart, illetve nem kaparintják meg a sörpiacot, ám a piacon való jelenlét kényszere minden bizonnyal kikényszerítette tőlük ezt a lépést, hiszen a magára valamit is adó cég nem hagyhatja ki a kapcsolatteremtés lehetőségét. A szlovákiai élelmiszeripart és a hozzá kapcsolódó ágazatok kínálatát ezen a kiállításon a magyarországi cégek is lepipálták. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a magyar kereskedelmi cégek már évek óta otthonosan mozognak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek piacán, s azt is tudják, hogy a fennmaradás állandó jelenlétet követel. Ez a piaci kényszer már a kiállítás első évfolyamában több mint tíz magyarországi vállalatot vonzott a száztornyú városba. Jelentős hányaduk csomagolástechnikai kínálattal próbálta meg felhívni magára az itteni s egyben a külföldi partnerek figyelmét. A látottak alapján bizonyára sikerrel. Színvonalas és széles választékot kínált például a békéscsabai Kner Nyomda Rt. A nagymúltú nyomdászdinasztia által alapított cég kínálata az igények legszélesebb skáláját is kielégíti. Termékeiket korszerű, CAD/CAM rendszerű számítástechnikai berendezéseken tervezik, s mivel már közös csehszlovákiai partnerük is van, mégpedig az R + K Kft., így a kapcsolatokat már rajtuk keresztül fogják kiépíteni. Megyik András, a Kner Nyomda Rt. kereskedelmi vezetője szerint a csehszlovák piacon is szeretnék megvetni a lábukat. A piac szeletének megragatása azonban nem lesz könnyű, hiszen rajtuk kívül legalább 3-4 magyarországi cég is hasonló kínálattal bombázza az érdeklődőket, nem beszélve a német és a többi nyugati cég ajánlatairól. A tervek és elképzelések reálisnak tűnnek, hiszen a Dél-Szlovákiában fokozatosan kialakuló magántermelői szféra számára minden bizonnyal nem lesz közömbös, hogy termékeit milyen csomagolásban értékesíti. A hazai nyomdaipar teljesítőképességének jelenlegi állapotát ismerve az az elképzelésük nem is látszik megvalósíthatatlannak, hogy nyomdai hajlított dobozokkal, címkékkel, tekercses kivitelű csomagolóanyagokkal egyaránt ellássák az itteni piacot is. Déli szomszédaink már jól tudják, hogy a vásárló elsősorban a szemével vásárol, ezért a csomagolást illetően világszínvonalon tudják kielégíteni az igényeket. Akárcsak az élelmiszerek, s főleg a gyümölcs forgalmazásában. Bene László, a Hungarofruct képviselője a piacgazdaságra való áttérés közismert gondjai miatt visszaesett kölcsönös áruforgalom ellenére is bizakodó: - Bár nem mi vagyunk a csehszlovák gyümölcspiac legerősebb szállítói, hagyományos terményeinkkel, almával, cseresznyepaprikával, petrezselyemmel és tormával még mindig mí elégítjük ki az itteni keresletet. A fokozatosan szabaddá váló piacon az elmúlt két évben számtalan vállalkozó jelent meg, nagyon sokan azonban a legalapvetőbb feltételek, műszaki háttér nélkül működnek. Márpedig telefon, fax, állandó iroda nélkül napjainkban aligha gondolhatja bárki is komolyan a kereskedelmet. Nem beszélve a nyelvtudásról, amely a külkereskedelemben csaknem kizárólagos követelmény, vonta le az elmúlt időszak tapasztalatait. Bár a hivatalos résztvevők között kevés szlovákiai vállalat szerepelt, a nézelődő látogatók között sűrűn lehetett hallani magyar szót is. Több mint valószínű, hogy a vélhetően dél-szlovákiai érdeklődő nem csak az ínyencségek miatt látogatott el a kiállításra. Bizonyára születtek megállapodások, köttettek üzletek, s valószínű, hogy ez az ország éléskamrájában is felhajtóerőként hat majd. S ha csak annyit szűrnek le belőle, hogy a szépen csomagolt termékek könnyebben értékesíthetők, már megérte ellátogatniuk a Rapid ügynökség és a német Gebr. Helbig cég által szervezett kiállításra T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Többségünk most még csak az árak alapján válogat... (Lörincz János illusztrációs felvétele) SZUNDIKÁLÓ JUSTITIA - EBER FÖLDMŰVESEK TULAJDONOSOK SZÖVETKEZETE LESZ AZ ÁLLAMI GAZDASÁGBÓL Szlovákiában a maga nemében alighanem az első volt a szenei földtulajdonosok napokban megtartott találkozója. A hívó szóra több mint kétszázan jöttek össze azok közül, akik egykor a helyi állami gazdaság részévé lett Szenei Efsz-ben dolgoztak, illetve akiknek földjét a szövetkezet használta. A találkozót a januárban megalakult előkészítő bizottság szervezte, hogy a földtulajdonosok egyetértésével megtehesse a szükséges lépéseket a mezőgazdasági szövetkezet felújítására, pontosabban az állami gazdaságból történő kiváltására. Mivel nemcsak a Szenei Állami Gazdaság az egyetlen, amelyik az elmúlt évtizedekben házasságba kényszerítette a szomszédságában lévő mezőgazdasági szövetkezete(ke)t, a szenei kezdeményezés másoknak is útmutató lehet. Noha Szene máris külön eset. Itt ugyanis tavaly januárban Kolárik Ferenc elnökkel az élen a volt szövetkezet földjén (az állami gazdaság díjmentesen bérbe adott gép- és állatállományával) újjáalakult a mezőgazdasági szövetkezet, és egy év alatt „sikerült" kitermelnie tizenkét millió korona veszteséget. Az összejövetelen többen megkérdezték, kinek a terhére egyenlítik majd ki a számlát. Az állami gazdaság, az egy éve létező szövetkezet vagy a még meg sem alakult tulajdonosok szövetkezete fizeti a veszteséget? A kérdés megválaszolatlan maradt, s bár a veszteség a szenciek gondja-baja, másoknak is intő példa: az önállósuló szövetkezet önmagában még nem főnyeremény. A szenei kezdeményezésnek egyéb részei is vannak, amelyekre érdemes, sót tanácsos odafigyelni. Egyrészt arra, hogy amennyiben valahol akarják, az állami gazdaság felségterületén miként alakítható meg a tulajdonosok szövetkezete. Másrészt (és olvasóink közül alighanem ez érdekel-érint sokakat), hogy azok, akiknek földjét az egykori szövetkezet használta, illetve a jelenlegi állami gazdaság használja, és akiktől az állami gazdaság részévé lett mezőgazdasági szövetkezet megalakulásakor átvettek-elvettek egyéb va> gyónt (élő és holt leltárt), miként kérhetik kárpótlásukat, s megkapják-e a jelenlegi állami gazdaság vagyonából a nekik járó részt. Ľudovít Jakubec, a Pozsonyi Területi Földügyi és Tájékoztató Hivatal igazgatója a fenti kérdésekkel kapcsolatosan útmutató tájékoztatást adott. A földtulajdonosok jogai azzal, hogy földjüket nem szövetkezet, hanem állami gazdaság használja, nem csorbulnak. A tulajdonos saját belátása szerint müveiheti földjét, illetve természetes vagy jogi személynek (például az állami gazdaságnak) bérbe adhatja. Ezen alapul a szenei elképzelés. A földtulajdonosok megbízásából a tulajdonosok szövetkezetét előkészítő bizottság az állami gazdaságtól kikéri földjeiket Mivel ezek a földtulajdonosok a tulajdonosok szövetkezetének keretében mezőgazdasági vállalkozók lesznek, a földtörvény (229/1991 Tt. sz.) 20-as paragrafusa szerint az állanii gazdaságtól (gépek, állatok, épületek stb. formájában) kárpótlásukat is kérhetik. Egyénileg vagy a földtulajdonosok megbízásából a szövetkezetet megalakító bizottság adja be az igénylést. Ahogy azt Szencen teszik, Szabó Árpáddal az élen. A problémát tehát nem a földtörvény, hanem a szövetkezeti transzformációs (42/1992 Tt. sz.) törvény érvényesítése jelenti. E törvény szerint azok a tulajdonosok, akiknek földjét és egyéb vagyonát az egykori és jelenleg is létező mezőgazdasági szövetkezet vette át(el), részesedést kapnak abból a vagyonból, amely a szövetkezet működése alatt jött létre. Nem részesednek viszont abból a vagyonból, amely a szövetkezet és az állami gazdaság működése alatt jött létre, vagyis ha a földjüket és egyéb vagyonukat átvevö-kisajátitó szövetkezet időközben állami gazdaság része lett. Jakubec igazgató szerint a probléma néhány héten belül valószínűleg megoldódik. A mezőgazdasági minisztérium már kidolgozta erre vonatkozó javaslatát. Ha a kormány elfogadja és rendelet formájában megjelenik, akkor a javaslat szerint azok, akik az állami gazdaság által használt földjükön mezőgazdasági szövetkezetet akarnak alapítani (vagy magángazdálkodók lesznek), a jelenlegi állami gazdaságtól már nemcsak földjüket és az egykori szövetkezet által átvettelvett egyéb vagyonukat kérhetnék vissza, hanem a szövetkezet és az állami gazdaság működése alatt létrejött vagyonnak rájuk eső részét is. Mivel justitia sajnos nem a legszorgalmasabb, a vagyoni betétek igénylésének határideje, április 28-a pedig nagyon közel van, a szenei előkészítő bizottság már most kész nyomtatványokat adott a földtulajdonosok kezébe, hogy ezeket kitöltve a 42/1992-es számú, szövetkezeti törvény 14-es paragrafusának „b" pontjában lefektetett feladatukkal összhangban jelentkezzenek az állami gazdaságban mint jogosult személyek, hivatkozva az említett törvény 15-ös paragrafusának ,,c" pontjára. Ľudovít Letošťák doktor, az előkészítő bizottság jogtanácsosa arra is figyelmeztette a jelenlévőket, hogy igényüket lehetőleg személyesen és két példányban vigyék el az állami gazdaságba. Az egyik, nekik megmaradó példányon az állami gazdaság illetékesével hitelesíttessék az átvétel tényét és időpontját Odo Kolembus, a Szenei Állami Gazdaság jelenlévő igazgatója bejelentette, már kijelölték munkatársukat, aki a jogosult személyek beadványait átveszi és iktatja. Az igazgató azért határozott úgy, hogy már most, a rendelet megjelenése előtt átveszik a jogosult személyek beadványait, nehogy pozitív, de elhúzódó határozat esetén lekéssék a határidőt. Ez a Szenei ÁG részéről valóban elismerésre méltó gesztus, és aligha kételkedhetik bárki az igazgató szavaiban, hogy ők semmitől sem akarják megfosztani a földtulajdonosokat, amit számukra a törvény megad. A szenciek elhatározását másutt is érdemes lenne megszívlelni. Valóban előfordulhat, hogy az említett kormányrendelet majd pozitívan dönt - a föld és egyéb vagyon tulajdonosai az egykori efsz és a jelenlegi állami gazdaság működése során létrejött vagyonból is részesedhetnek -, mégsem kapnak semmit, mert lekésték az április 28-i határidőt. Annál inkább meggondolandó a kivárás, mivel az összejövetelen ugyancsak részt vevő Ásványi László, az SZNT képviselője megígérte az érdekelteknek, hogy illetékes helyeken személyesen is szorgalmazni fogja a probléma megoldását EGRI FERENC SZAKMUNKÁSKÉPZÉS NYUGATON IS ELISMERIK Amíg néhány éve még megbámulni való kuriózumnak számított egy-egy nyugati autócsoda, napjainkban már a legkülönfélébb gépjármüvek széles skálája lurikázik az utakon. A határok felnyitásával és a vámrendelkezések liberalizálásával számtalan nyugati márkájú személygépkocsi került be az országba, nem éppen kifogástalan műszaki állapotban. Ezek szervizelése, javítása képzett szakembergárdát igényel. S amíg a hazai és keleti típusok javításához elég volt a „szaki" értő keze, a mai elektronikával telezsúfolt gépcsodák javítása már elképzelhetetlen modern diagnosztikai eszközök és ezekhez értő szakmunkások nélkül. A gépjármüvek jövendő orvosait Pozsonyban, a Középfokú Közlekedési Szaktanintézetben képezik ki. A szlovák főváros és Dél-Szlovákia mintegy 40 vállalata és az egyre szaporodó magánvállalkozói hálózat számára 700 tanulót oktatnak itt a szakma fogásaira. Az idén vezették be a szakmai érettségível végződő képzést is, amellyel elsősorban a javítások és szállítások gazdasági hatékonyságára, valamint a minőségellenőrzés időszerű kérdéseire összpontosítanak. Miroslav Hrabovský, az iskola igazgatója szerint az autóiparban, s főleg a járulékos szolgáltatásokban tapasztalt rohamos fejlődés megköveteli, hogy a képzésben is naprakészen reagáljanak a változásokra. A tanulókat ügy kell felkészíteniük, hogy ne okozzon nekik problémát egy-egy kocsitípus hibáinak felismerése és kiküszöbölése. Ennek érdekében a legmodernebb segédeszközökkel és szemléltető módszertannal folyik az iskolában az oktatás. Nem feledkeznek meg a diákok gyakorlati ismereteinek gyarapításáról sem. Tanítványaik közül már jó néhányan jártak a Mercedes és a Fiat gyáraiban, látták, hogyan dolgoznak a világhírű cégek javítóműhelyeiben. Ennek során alkalmuk volt összehasonlítani a hazai és külföldi feltételeket. Az idén Bécsbe, Olaszországba és Hollandiába terveznek tanulmányutat számukra. Mi a különbség a hazai és külföldi szakemberképzés között? Az igazgató véleménye szerint Nyugaton a tanoncok jóval szűkebb szakterületre specializálódnak. Ez a mi szemünkben előnyösnek tetsző szakosodás számukra egyre nagyobb hátrányt jelent, s ezt nem mi állítjuk, hánem ők. Diákjaink látóköre szélesebb, több ismeretük van, s ezt nyugati partnereink is elismerik. Legutóbb például a Mercedes szaktanintézetének igazgatója ajánlott fel együttműködést 15-15 fős csoportok kiképzésének cseréjére. A szakképzéshez nélkülözhetetlen műszaki berendezésekkel megfelelően el van látva a tanintézet, állítja az igazgató. Külön büszkeségük az audiovizuális tanterem, amelyet teljes egészében az összes tartozékával együtt a prágai székhelyű, MŽÍk-Halu cég szerelt fel. A hazai viszonyok ismeretében valóban rekordidő - két hónap - alatt készült el a tanterem. Az igazgató nem győzte dicsérni pontos, megbízható és szakszerű munkájukat. A szaktantárgyak oktatásához valóban megvannak itt az optimális feltételek. Kellemes, Ízléses környezetben számítógépekkel, zárt televíziós rendszerrel, videóval felszerelt helyiség a legkényesebb igényeket is kielégíti. A képmagnó segítségével a tanulók a zárt tévéláncon keresztül ismerkednek a tananyag részleteivel, a videofilmek a szakmai gyakorlatok helyszínén is levetíthetők. A fejlődés irányát figyelembe véve már napjainkban hiány mutatkozik az elektronikát ismerő autóvillamossági szakemberekből. Sajnos, ezt a szakmát sem itt, sem másutt az országban nem oktatják hivatalosan. Tavaly Csehországban kísérletileg bevezették, a jövő tanévben ők is oktatni szeretnék, kielégítve a kétségtelenül fennálló igényeket. Az egykoron sikerszakmának számító autószerelés iránt napjainkban is megfelelő az érdeklődés. Noha a vállalatok gazdasági okokra hivatkozva csökkentették tanoncaik létszámát, évente mintegy 60-80 tanulónak nyílik lehetősége arra, hogy ún. állami gyerekként, állami támogatásból fedezzék képzésének költségeit. Az autóközlekedés fejlődési üteme megköveteli, hogy a hozzá szorosan kapcsolódó szolgáltató hálózat szakemberei megfelelő szintű képzésben részesüljenek. A pozsonyi szaktanintézetben ehhez adottak a feltételek. -tszl-