Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám, péntek

1992. MÁRCIUS 13. ÚJ szói PUBLICISZTIKA 8 MA ESTE: MARIA EVANGELIUMA POZSONYBAN HÁROM HÓNAP JÉZUSSAL LIBOR VACULÍK ÉS A MAGYAR ROCKOPERA Bibliai lapok elevenednek meg ma este a pozsonyi Új Színpadon. Tolcsvay László, Müller Péter és fia, Müller Péter Sziámi kétrészes magyar rockoperája, a Mária evangéliuma, amelynek középpontjában a dicsőséges Szűz, s vele együtt az anyaság, a női sors szépsége és tragikuma, Mária vágya, boldogsága, szomorúsága és fájdalma áll. Merész és páratlan vállalkozás ez a javából, hiszen Tolcsvayék az Anya szemszögéből közelítik meg Jézus történetét. Nemes, tiszta, hittel és lélekkel teli, felemelő alkotás ez a mű, minden képével, minden jelenetével az áldozatos ember dicséretét jelzi. Tavaly húsvétkor, a Madách Színházban volt a darab bemutatója Nagy Viktor rendezésében, Fodor Antal koreográfiájával. A pozsonyi előadás rendezője Jozef Bednárik, koreográfusa Libor Vaculik. Tőle kérdezem: - Látta-e a Mária evangéliumát Budapesten? - Nem, és nem is akartam megnézni, mert biztosan nyomot hagyott volna bennem. Én a magam útján akartam járni és egyedül, mindenféle külső hatás, segítség nélkül. Ehhez pedig, úgy gondoltam, a szövegkönyv és Jozef Bednárik szeme is elég lesz, hiszen ő látta és a fejében hozta át a magyar kollégák előadását. A rendezői kocepciót meg is őrizte, vizuálisan semmiben sem különbözik egymástól a budapesti és a pozsonyi előadás, inkább csak mozgásban. Nálunk szorosabban kötődnek egymáshoz a képek, cselekménysor cselekménysort szül, igy jóval dinamikusabb az előadás. - Jozef Bednárik bizonyára nemcsak a színészeket irányította. - Igen, jutott az instrukcióiból nekem is. Ahhoz a jelenethez például, amelyben Mária és a gyermek Jézus Izrael földjén jár, hideg, szinte gépies mozgássorokat kért. - Maga az előadás egy óra ötven percig tart, ebből a táncjelenetek pontosan harmincnyolc percet „csípnek le". Mekkor lehetőség ez a koreográfusnak? - Nagy lehetőség, igazán nagy, hiszen eddig csak balettszínpadokon dolgoztam, ez az első rockopera, amelyhez nekem is közöm van. Nem, egyáltalán nem fáj a szivem" (Méry Gábor felvétele) - Magánemberként is tud belőle meríteni? - Be kell hogy valljam: én nem vagyok vallásos és a Bibliát sem olvastam, a szövegkönyvből viszont megtudtam annyit, hogy semmiféle félelem nem élt bennem, amikor elkezdtük a próbákat. Kerek három hónapot töltöttem Jézussal, és... - ... ez alatt az idő alatt meg is tért hozzá. - Nem, nem vagyok hívő továbbra sem. Én magamban bízom és magamban hiszek. Az a három hónap arra Js jó volt, hogy pótolhassam bibliai ismereteimet. - A próbák során sem érzett késztetést, hogy fellapozza például az Új Testamentumot? - Ezek szerint ha legközelebb olyan darabban dolgozom, amely kábítószer-élvezőkről szól, akkor próbáljak ki előtte én is egy-két drogot? Nem, én ügy érzem, egészen másfajta hozzáállás kell ezekhez a dolgokhoz. - A Győri Balett meghívását kinek vagy minek köszönheti? - Kiss Jánosnak, az együttes új igazgatójának. És persze Veronika Iblovának, egykori pozsonyi kolléganőmnek, aki ott táncolt az együttesben, ma pedig tanít a győri balettiskolában. Ő közvetített, s talán az ő ötlete volt, hogy felkérjenek egy harmincperces tánckompozíció betanítására. Meg kell hogy mondjam: feszes programba kellett beiktatnom a győri póbákat, hiszen már javában dolgoztunk a Mária evangéliumán, amikor meghívtak. Ráadásul a prágai Nemzeti Színházban is most kezdtem el dolgozni. Április 24-én Győrben, 28-án Prágában van bemutatóm. Ott Janáček Amarus című kantátájára készítek koreográfiát. - A Győri Balett mit kap Libor Vacu liktól? - Mahler-ciklusom negyedik darabját, a Tengernyi könnyet, amelyet a zeneszerző Gyermekgyászdalok című műve alapján készítettem. - Csak úgy mellékesen: ön, aki megalakulása óta ismeri és figyelemmel kiséri a Győri Balett előadásait, hogy látja, megváltozott az együttes Markö Iván távozása óta ? - Erejük, lelkesedésük ma is a régi, ekkora fegyelemmel, szorgalommal, összefogással én még sehol se, még a prágai Nemzetiben sem találkoztam. Markó Iván „hűtlensége" tehát nem tudta megingatni az együttes hitét, ők ugyanazzal a lázzal, akarattal, elhatározással táncolnak, mint évekkel ezelőtt. Ami viszont egyáltalán nem vált a Győri Balett előnyére, az Markó Iván tizenkét évig tartó koreográfusi „diktatúrája". Hogy rajta kívül senki sem dolgozhatott az együttessel, mert nem engedte, nem tartotta fontosnak. Ezt egyáltalán nem azért jegyzem meg, hogy „bűnösnek" nevezhessem őt, de tény és való: ez a fajta szemlélet egyetlen társulatnak sem válik a javára. Ha én éveken át mindig csak ugyanazzal az egy koreográfussal dolgozhattam volna, senki mással, akkor előbbA MEGHURCOLTAK PÁRTJÁN A FÖLDÖN KELL MARADNUNK Gömörmihályfalva 115 lakost számláló apró község Rimaszombattól mintegy 26 kilométerre. Olyan kicsi, hogy egyik végétől a másikra látni, olyah kicsi, hogy még temploma, kocsmája sincs. Többnyire idősek lakják. A múltban a fiatalok többsége azért költözött el a faluból, mert nem volt szórakozási lehetősége, még a kultúrházat is „bérbe vette" a szövetkezet, építkezési engedélyt sem adtak, a szövetkezeten kívül más munkalehetőség nem akadt, sőt még ingázni sem volt egyszerű a ritka autóbuszjáratok miatt. Ma a szép, tágas, két tantermes kisiskolába csupán két helybeli tanuló jár, míg a többi negyven a szomszédos falvakból, Alsó- és Felsövályból utazik ide. Az 1990-es helyhatósági választások óta agilis fiatalember, Óváry István került a község élére. - Ennek a falunak a mültban nem jutott támogatás; nincs víz- és gázvezeték, szennyvízcsatorna, járda se j- mondja. - Csak egy kicsi, kopott üzlet van, meg a kultúrház, amit 1980 óta a szövetkezet irodaként használ, na meg az iskola. Ezen a helyzeten kell változtatni, ami a mai világban még nehezebben megy, mint a múltban. Hiába, kis falu, kevés pénz. Valamit lendített az anyagi helyzetünkön, hogy a szövetkezettől sikerült „bevasalni" a kultúrházért járó bérleti díjat, s néhány helyiség kivételével az épületet is visszakaptuk. Modernizálni szeretnénk, új színpadot, öltözőt, mozit tervezünk. A járási iskolaüggyel viszont nem sikerült megegyeznünk, mivel nem akarják elismerni, hogy az iskola épülete a falu tulajdona, és nem hajlandók bért fizetni érte. Pedig a falu lakói építették egy fillér állami támogatás nélkül. De ezt nem hagyjuk annyiban! A Jednotával is akadt egy kis gondunk. Az üzlet ugyanis kicsi, kevés az áru, de nagy a drágaság. A Jednota visszaél azzal, hogy nincs konkurencia. A falu lakosai idősebbek, nem nagyon utazgatnak, kénytelenek helyben megvenni azt, amire szükségük"van. A Jednota vezetőségének felajánlottuk, hogy bérbe vesszük a boltot, de ók ebbe nem egyeztek bele. Akkor viszont tennék legalább rendbe. - Gond tehát van bőven, de beszéljünk a tervekről is... - Az említett üzleten és a kultúrház bővítésén kívül szeretnénk egy orvosi rendelőt is. A járási egészségügyi szervek támogatják az elképzelésünket. Ennél nagyobb tervnek (és tehernek) számít az elmaradt vízvezetékhálózat, csatornázás, közművesítés kiépítése. A szomszédos három faluval közösen adtuk be kérvényünket a minisztériumba, s kaptunk is 2,6 millió koronát. Már a tervek is készen vannak, egy eperjesi céget bíztunk meg a kivitelezéssel. Egyelőre a próbafúrások fofynak, de remélhetőleg mielőbb elkezódhet a munka. Sürgős lenne, hiszen errefelé szinte ihatatlan a kútviz. - Úgy mondják, ön a szövetkezet ellen lázítja a falubélieket.-.. - Ez így nem igaz. Egyszerűen arról van szó, hogy az embereket fel kell világosítania a jogaikról. Én nem akarom „szétverni" a szövetkezetet, csak a tulajdonjogot védem Elintéztük, hogy egy rimaszombati ügyvéd szombatonként kijárjon a faluba, és a polgároknak megmagyarázza a földtörvényt, elmondja a tennivalókat. A közeljövőben egy kerekasztal-beszélgetést szeretnénk szervezni, hogy végre tisztán lássanak az emberek. - On nemcsak polgármester, hanem egy jól menő autójavító kisüzem tulajdonosa is. Nem megy az egyik munka a másik rovására? - Dehogynem. Már gondoltam arra, hogy a kisüzem irányítását másra bizom, s akkor minden időmet, energiámat a falu gondjainak megoldásának szentelhetem. - Milyennek látja a falu jövőjét? - Nincsenek nagy terveim, de a lehetőségeket igyekszünk kihasználni. Hiába is akarnánk az égben járni, a földön kell maradnunk. Kevesen vagyunk, minden kézre szükség van. Nem titkolom, örülnék, ha viszszajönnének azok a fiatalok, akik elköltöztek s_ forgon sz|lv|

a Minden valószínűség szerint Eötvös Károly neve még a műveltebb olvasók körében is elsősorban történeti ismeretanyaghoz kapcsolódik. Alakja szinte legendássá nőtt abban a hírhedt perben, mely 1882-83-ban országszerte vallási ellenszenvet váltott ki és faji gyülölethullámot szabadított el. Tiszaeszlári vérvád... így, középkori babonás hiedelmet újjáélesztve fogalmazódott meg az akkori bűnügy-koholmány: Tiszaeszláron zsidó sahterek, vándorkoldusok magyar, rutén, lengyel tutajosok segítségével keresztény szűz vérét sütötték bele a húsvéti pászkába. A zsidó „ceremoniális gyilkosság" vizsgálata során gonoszul meghurcolt, megvetett áldozatok bátor, bravúros bírósági védelmére vállalkozott Eötvös Károly, kockára téve politikai jövőjét. A közelmúltban tűzte műsorára a Magyar Televízió azt az 1989-ben, magyar-francia koprodukcióban készült filmet, mely úgymond oldalnézetből mutatja be a „nagy per" lefolyását. Kissé vontatottá vált a filmfeldolgozás, még a televízióbeli három részre tagolás ellenére is, s így nem valószínű, hogy túl sok nézőt láncolt volna oda a készülékek elé. De akik végignézték, alighanem maradandó élményként őrzik a film jónéhány jelenetét, így például lenyűgöző Tisza vidéki tájfelvételekben gyönyörködhettek. Ezekbe belefeledkezve EÖTVÖS KÁROLY PÉLDÁJA a hazai bodrogközi néző könnyen odaképzelhette szülőföldjét, annak okán is, hogy a perbe annak idején Kis- és Nagytárkányt is belekeverték A filmben Eötvös Károly rokonszenves alakját még vonzóbbá tette a színészi alakítás. Alighanem ezután a televíziós bemutató jóvoltából, a nem tül nagy siker ellenére is Eötvös Károly neve méginkább összefonódik azzal a fegyverténynyel, melynek a híre visszhangot váltott ki Amerikában, Oroszországban, Egyiptomban, sőt Dél-Afrikában is. Pedig Eötvös Károly azt is elmondhatta magáról: ,, író vagyok, költői és irodalmi müveim sajátságosak. egyéniek és sokfélék. Úgy gondolom, van köztük sok, amely túléli koromat". Nagy Lajos tíz legjobban szeretett írója között tartotta számon. Az irodalomtörténészek számára viszont „riasztóan furcsa" iró Eötvös Károly, aki ötvennyolc évesen ébredt rá, irodalmi késztetéseire, s közel tíz év alatt huszonnégy kötetnyi müvet alkotott. Sajátos helyet foglal el ezek között a „nagy perről" készült személyes vallomás, mely a tényirodalom előfutárának is tekinthető. Eötvös Károly rendkívüli áradattá duzzadt alkotásaiban az útés tájleírás, a korrajz és az emlékezés uralkodik. Az Utazás a Balaton körul-ben, A Bakony-ban nemcsak a táj szépségét, hanem - a hozzá kapcsolódó történelmi emlékeket, a híres „Sobri Jóska" életét is megeleveníti. A Gróf Károlyi Gábor feljegyzései címú művében a Kossuth Lajosnál tett turini látogatásáról számol be. Műfajteremtő erőt tulajdonítanak Eötvös Károly írásainak, miközben felteszik a kérdést, irodalmi-e a bennük levő érték vagy valami más. S itt ezen a ponton Eötvös Károly személyisége és életműve önkéntelenül is a mával,a szlovákiai magyar irodalommal érintkező képzettársításokat indít el. Veszélyessé is válhat az ilyen irányú töprengés, hisz megannyi félreértés és csúsztatás származhat belőle. Miről is van szó? Eötvös Károly a magyar nemesi liberalizmus hagyományainak örzőjeként a nemzeti felemelkedést igyekezett összeolvasztani a polgári szabadság és egyenlőség eszméjével. Mára Függetlenségi Párt e Inöke volt, amikor a tiszaeszlári perben ízekre szedve leplezte le a vádak képtelenségét Később szakított pártjával, épp a polgári házasságot ellenzők elleni tiltakozásul. Következetesen a hétköznapi tisztességhez ragaszkodva képviselte a nemesi liberalizmus szülte életvitelt. Közösségi eszménye szerint a tisztelet mindenkinek kijár, akiket összefűz - gazdát és szolgát - fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül a birtokban megtestesülő ősi érték és az utóbb biztos, hogy magunom a munkáit és megyek, elköszönök, mert valami egészen másra is szükségem van. A Győri Balettben még ma is ott vannak néhányan az alapító tagok közül, s bár Markó Iván stílusa valósággal beléjük ivódott, az újra, a másra azért ők is fogékonyak. Hitük és kitartásuk pedig egyértelműen azt jelzi számomra: nevüket, európai rangjukat, sőt világhírüket Markó Iván nélkül is meg tudják őrizni. - Hat táncosra komponált alkotását, a Tengernyi könnyet hogy fogadta az együttes? - Én ügy érzem, teljesen nyitottak felém, Kiss János őszinte bizalommal fogadta a koreográfiámat. Gombár Judit díszlet- és jelmeztervezővel pedig azért volt nagy élmény a találkozás, mert bár öntörvényű alkotóművész, teljes mértékben tiszteletben tartotta az elképzelésemet, s úgy valósítja meg a tervét, hogy közben az én stilusvilágomat is épen hagyja. - Miről szól majd a Tengernyi könny és kik adják elő? - Egy anya sorsa, fájdalmakkal teli életútja elevenedik meg a darabban, egy olyan anyaé, aki mind a három fiát elveszítette. A három fiút Müller Ervin, Demcsák Ottó és Zádorvöígyi László táncolja, az Anyát Bombicz Barbara, a Szerelmet Horváth Erika, a Halált pedig Ledo Fomin alakítja. - Pozsonyban, a Nemzeti Színházban mi lesz a legközelebbi munkája? - Jókor kérdezi... épp most köszöntem el a Nemzetitől. - Hány év után? - Tizenhat évadot töltöttem ott. - Elfáradt? - Nem a táncba - a szélmalomharcba fáradtam bele. Nem akartam én már vitázni az igazgatóval, a tények úgysem őt igazolják. Tessék megnézni, kik mentek el és kik maradtak a Nemzetiben. A nevek önmagukért beszélnek. - A jövőben tehát már csak koreográfusként szándékozik működni? - Harmincöt éves vagyok, a táncolást lassan tényleg befejezem. Még mielőtt megkérdezné: nem, egyáltalán nem fáj a szivem. Prágában, a Laterna magicában Mozart Varázsfuvoláját állítom színpadra, a Nemzetiben a Rómeó és Júliát, aztán Jozef Bednárikhoz is újabb három munka köt. Offenbach operája, a Hoffmann meséi, a Hitchcock filmje nyomán születő Psycho és Thomas Mann műve, a Friedemann úr, a törpe. Van tehát munkám bőven. Mondtam is Győrben, ha a jövőben is számolnak velem, boldogan megyek, de időben szóljanak. SZABÓ G. LÁSZLÓ emberi becsület. Eötvös Károly műveiben ennek a magatartásnak - a letűnt értékek iránti anekdotikus nosztalgia formájában, megejtő varázzsal jelentkező - visszfényét találhatja meg az olvasó. Müveit áthatja egy életforma átörökítésének mélyen átélt igyekezete egy olyan helyzetben, amikor törzshelyén, az Oktogonon levő Abházia kávéházban hiába igyekezett úgy tenni, hogy nem érdekli az új, modern művészi törekvések robbanással teli útkeresésének zaja. Úgy tűnik, napjainkban fordulóponthoz érkezett a szlovákiai magyar irodalmon belüli szemléleti polarizálódás. Esztétikai alapértékek eltérő megítélése vonja meg a választóvonalat: kisebbségi korlátok között kialakított mérce, vagy művészi egyetemesség igénye. De vajon nincs-e itt is valami hasonló helyzet és állapot, mint amit a századforduló utáni Éötvös Károly szerepe sugall? A mai értékértelmezés mögött érezhető egy sajátos, a kisebbségi létben fogant közösségféltés, mely az önfenntartást szolgáló elhivatottsággal tölti el azokat, akik a hagyományőrzés folytonosságával érvelnek Kérdés, hogy vajon az ütköző zóna feszültségében nem forrhat-e ki magából - Eötvös Károlyhoz hasonlóan - egy felfogás, egy eszmény és magatartás összegezni igyekvő késztetéseket. Ehhez viszont alighanem arra van szükség, hogy a hevület ne váltson át kölcsönös agresszivitásba. Erre is figyelmeztet Eötvös Károly példája, születésének 150. évfordulóján. KISS JÓZSEF