Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám, szerda

1992. FEBRUÁR 12. LÚJSZÓ* HAZAI KÖRKÉP EGY FLEKK A MAGYARVÁLASZTÁSRÓL - Felőlem aztán jöhetnek a vá­lasztások. De ha netán mégis elin­dulnék szavazni, törjön el a lábam. - Én elmegyek, de csak azért, hogy kihúzzak minden magyar ne­vet. Egyék meg egymást nélkülem. Hát kérem, ez a helyzet itt, délen, a magyarok körében, mostanság. Ilyeneket és mgg ilyenebbeket mond a magyar ember. A nép. ügy látszik, csalódott azokban, akikbe - kissé pornósan szólva - belehelyezte a bi­zalmát idestova két esztendővel ezelőtt. Talán nem is személy sze­rint ebben vagy abban a honatyá­ban, hanem úgy en bloc az egész magyar csapatban, a védelemben, a középpályásokban, a csatársor­ban. Merthogy köztük, a válogatott­megválasztott, majd pályára küldött játékosok között nem jött létre az .egység, a magyar egység, melyet oly hőn óhajtottak gyűlések, emelke­dett hangulatú összeborulások, he­ves vitaestek százain, a Csallóköztől a Bodrogközig. Úgy látszik, csaló­dott a magyar ember, a nép, mert azt kellett tapasztalnia, hogy az összjáték helyett inkább és nagyobb kedvvel esnek egymás torkának a csapat tagjai, járatják le egymást vagy éppen gáncsolják el épp egy sikeresnek ígérkező akció közben, „ki a jani, ha nem én" alapon. Ami­kor pedig előrelátható volt, hogy amúgy is göröngyös és csúszós lesz a pálya, nemhogy gólt rúgni, játszani is nehéz lesz rajta. Mindenkinek szive-joga úgy gon­dolkozni és dönteni, ahogy akar. Csak egyre vigyázzunk. Ha mi, ma­gyarok, egyénenként és kollektíve, mint nép, nem megyünk el választa­ni, vagy csak azért megyünk el, hogy kihúzzuk a magyar neveket, akkor lényegében magunkat húztuk ki egyénenként és kollektive. Mint népet. Mellesleg: ennél jobbat nem cselekedhetnénk - másoknak... (bodnár) EXPO '92 ÖNÁLLÓ SZLOVÁK KÉPVISELET (Munkatársunktól) - Túlzás nél­kül mondhatjuk, hogy április 20-a és október 12-e kőzött a spanyolorszá­gi Sevillára (is) figyel majd a világ. Itt rendezik meg az Expo '92 Világkiál­lítást, 110 állam és 22 nemzetközi vállalkozó szervezet részvételével, 215 hektárnyi területen. A szervezők 35-40 millió látogatóval számolnak. A kiállítás témája: Felfedezések kora, lehetőséget ad a résztvevő államoknak, hogy bemutassák törté­nelmüket, jelenüket és jövőjüket. Amíg például Spanyolország az Amerika felfedezésétől eltelt idősza­kot mutatja be, addig a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság ki­állítási területén elsősorban üveg­iparunk gazdag hagyományait, vala­mint hazánk turisztikai nevezetessé­geit ismerhetik meg a látogatók. A részletekről tegnap Pozsony­ban a Kyjev szálloda képviselői szá­moltak be az újságíróknak. Azért ők, mivel az állami pavilon mellett az Expók történetében először Szlová­kia önállóan is képviselteti magát. A képviselet megszervezésével és a „Restaurant Slovakia" objektum kivitelezésével, valamint üzemelte­tésével az Interhotel Bratislava vál­lalat a Kyjev szállodát bízta meg. Eddig hat szlovákiai vállalatot, üzemet sikerült megnyerniük az együttműködésre, de ez - hallottuk tegnap - kevés ahhoz, hogy az önálló részlegen sokoldalúan bemu­tathassák mindazt, ami Szlovákiára jellemző és a külföld érdeklődését felkeltheti. Ezért is keresik további szlovákiai szervezetek, vállalatok és vállalkozók kezdeményező részvé­telét a nagy és anyagiakban sem elenyésző vállalkozáshoz. -ef­VOX POPULI, VOX DEI NÉVVÁLTOZTATÁSI TAPASZTALATOK GÖMÖRBÖL Bizonyára sok embernek okozott keserűséget a belügyi megbízott 1948. június 11-én életbe lépő A­311/16-11/3-1948-as számú rende­lete, mely Szlovákiában egycsapás­ra 656 települést keresztelt át. A vál­tozások kétharmada Dél- és Kelet­Szlovákiát érintette, a kollektív bű­nösség keresztjét viselő magyarok és a rutének által lakott területeket. A Rimaszombati járás mai terüle­tén, vagyis az akkori Feledi járásban 21, a Tornaijaiban 14 és a Rima­szombatiban 11 község elnevezése változott meg egyik napról a másik­ra. Évtizedeken, évszázadokon át megszokott és megszeretett nevek tűntek el Gömör térképéről. xxx Bezzeg, ma nem ilyen egyszerű a névváltoztatás, pontosabban a névvisszaállítás. Van ugyan jog­szabály, az 517/90 számú, a terü­leti és államigazgatási felosztásról szóló törvény, de ennek vargabetűi bizony alaposan próbára teszik a próbálkozókat. Még akkor is sok az elbíráló, felülbíráló, véleményező és jóváhagyó szerv, ha demokrati­kus döntés, népszavazás eredmé­nyéről van szó. Aztán jönnek az ellenlábasok, a más véleményen lé­vök, a nemzeti öntudatukban sértet­tet játszók, akik elmagyarosításról, irredentizmusról és ezzel rokon fo­galmakról beszélnek Példaként említhetjük Tornaija, Gúta, vagy akár Párkány esetét. Az önmagukat, gyökereiket törvényes úton kereső emberek azonban nem adják fel. így van ez Gömörben is. Vox populi - vox dei (A nép szava Isten szava) - mondja a latin köz­mondás és hiszi az egyszerű falusi nép. xxx December 7-én Lévárton, a szelíd dombok közé bújt gömöri kisközség­ben népszavazást tartottak a falu nevének visszaállításáról. Értelmet­lennek és logikátlannak tartják köz­ségük Strelnice megnevezését, merthogy lőtér ebben a térségben sohasem volt és remélik nem is lesz - annál inkább áhítják az eredeti Lévárt megnevezést, hisz évtizede­ken át a gyógyító hatású Lévárti fürdőbe jártak az emberek. Halász Márta polgármester annak rendje és módja szerint szervezte meg a referendumot, mely ha szám­adataiban nem is, de eredményé­vel mindenképpen megdobogtatta a szíveket. Nyolcvankét választópol­gárból heten a községen kívül tar­tózkodtak, a többiek viszont egyön­tetűen a régi Lévárt (Levárt) megne­vezés mellett voksoltak. A polgár­mester ezt nem kis örömmel nyug­tázta és azonnal továbbította a kér­vényt - a szükséges indoklással együtt - a járási hivatalba. A már említett törvény szerint a belügyminisztériumi véleménye­zés és a kormány jóváhagyása előtt a beadványhoz a járási hivatal állás­pontja is szükségeltetik. Bár alulról építkező demokráciánkban a falusi önkormányzatoknak nagyobb önál­lóságot és jogkört adtunk, a járási hivatal még egy egyszerű álláspont kidolgozásához is szakbizottságot hozott létre. Zdena Ivaniková, a jogi szakosz­tály vezetője tájékoztatott arról, hogy a törvény értelmében az együttmű­ködési hajlandóságot mutató politi­kai pártok és mozgalmak képviselői­ből egy 11 tagú terminológiai szakbi­zottságot hoztak létre. A lévártiak kérvényéről január 24­én tárgyaltak. Sajnos, semmiről sem döntöttek, mert az SZNP képviselői megakadályozták az érdemi tárgya­lást, tüntetőleg távoztak, s igy lehe­tetlenné tették a szavazást. Tanul­ságos eset volt ez a jövőre nézve is. xxx A Balog-völgye nagyközségének, Nagybalognak lakosai az egykori Veľký Balogból nem költöztek el, csak községük nevét Veľký Blh-re változtatták meg. Azóta is vitatják ezt a lépést, amely egy földrajzi táj­egység, a Balog folyó völgyének több községét is érintette (Balogta­mási, Balogújfalu stb ). Nem is be­szélve arról, hogy a Blh szó ebben a nyelvi közegben nyelvtörőnek szá­mit, és több félreértésre, nézetelté­résre is okot adott már. Az ügy pikantériája, hogy a szomszédos já­rásban, a Garam partján van egy Čierny Balog nevű nagyközség. Január 17-e emlékezetes napja marad Nagybalognak. Jačmeník Pál polgármester ezt mondta el róla: - Községünkben 711 szavazó­polgár van, ebből 442-en jöttek el az említett napon. Hivatalos keretek között, előírásosan szerveztük meg a voksolást, 267-en a néwisszaállí­tás mellett és 127-en ellene szavaz­tak. A szavazás érvényes és kifejezi a község akaratát. A falu tehát jogo­sult eredeti nevének visszakapásá­ra. A kérvényt már meg is írtuk és ehhez csatoljuk majd a Pál Dénes pedagógus vezette, öttagú índokló­bizottság okfejtését. A teljes anyagot februárban terjesztjük be a járási hivatalhoz. Fülünkbe jutott már, hogy egyesek nem lelkendeznek egy-egy ilyen polgári kezdeménye­zésért és az ügyintézés is vontatott, türelmet és kitartást igényel. Mi elin­dultunk ezen az úton és nem szeret­nénk meghátrálni. Az viszont szá­munkra sem világos, milyen jogon vétózhatnak meg bennünket egye­sek a járási hivatalban - akik ráadá­sul nem is ott dolgoznak -, sárba tiporva ezzel az érintett közösség és a községi önkormányzat demokrati­kus államba vetett hitét, a nép aka­ratának érvényrejutását. POLGÁRI LÁSZLÓ ZÖLDAVÁMMENTESÖVEZETEKNEK? (Munkatársunktól) - A szlovák kormány gazdasági testületének Pozsonyban megtartott ülésén több nagy vitát kiváltó javaslat is napi­rendre került. Az export támogatására tervezett intézkedésekkel Kajjcsolatban a tes­tület javasolta, hogy a szlovákiai üzemek számára teremtsék meg a könnyebb információszerzés lehe­tőségét. Ajánlást tettek arra is, hogy mivel az összes ilyen jellegű intéz­mény Prágában található, az újon­nan alakuló Exportfejlesztő Intézet székhelye Pozsonyban legyen. Nem merültek fel komolyabb ellenvetések a külföldi töke részvételével szem­ben néhány egészségügyi intéz­mény rekonstrukciója kapcsán. Eközben viszont törekedni kell a ha­zai építőipari kapacitás maximális bevonására. Hosszú vita kísérte az állam strukturális politikája alapelveivel foglalkozó javaslat megtárgyalását. Végül is abban egyeztek meg, hogy az állam egyes ágazatokban (táv­közlés, közlekedés, energetika) köz­vetlenül, egyéb ágazatokban pedig közvetett módon (adócsökkentés, hitelgarancia stb.) igyekszik befolyá­solni a gazdaság átalakításához szükséges változásokat. Hosszabb véleménycsere után elvetették a szerkezeti átalakítások alapjára tett javaslatot is, ehelyett szintén közgazdasági eszközök alkalmazá­sát javasolták. Úgy túnik, hamarosan zöld utat kap a különleges gazdasági öveze­tek kialakítása is. Az érintettek már­cius végéig kidolgozzák, és a gaz­dasági tanács elé terjesztik a Po­zsonyt, és környékét illető ilyen el­képzeléseiket. Ez azután más szlo­vákiai régiókban is modellként szol­gálna. { | REFLEX CSAK MIROSLAV MARECEK UGYE? Immár 50. napja nem vett magához táplálékot Miroslav Mareček kyjovi lakos, igy tiltakozik az ellen, hogy szerinte (valóban csak szerinte?) az ügyészség nem indított eljárást azok ellen, akik a pártál­lam utolsó éveiben az úgynevezett Gumibot Törvényt megfogalmaz­ták, a parlamentben elfogadták, majd a gyakorlatban alkalmazták. Ez azonban nem minden, Mareček úr állítása szerint más ügyekben sem úgy jártak el a törvényesség őrei, ahogy kellett volna. Most fő a feje a kormánynak, de a jogszolgáltató szerveknek is, hogy mi a teendő. Azonban - tévedés ne essék - nem elsősorban az foglalkoztatja az illetékeseket, hogy esetleg nem kellene-e mégiscsak megvizsgálni a törvényesség megtartását, nem kellene-e felelős­ségre vonni a felelőseket. A minisztereket és az ügyészeket még most is főképp az érdekli, milyen hézagot lehetne felfedezni a para­grafusok között, amely lehetővé tenné az orvosi beavatkozást, ponto­sabban: Miroslav Mareček nótorius lázadó és lázító életének a meg­mentését. Igaz, a „lázadó és lázító" minősítést így, tételesen még egyetlen miniszter és egyetlen jogszolgáltató sem mondta ki, hiszen elvégre jólneveltség és szemérem is van a világon. így csak a sorok között utalnak arra, hogy az éhségsztrájkoló „társadalmi beilleszke­dési zavarokkal küzd". Az életmentésre összpontosítanak. Amin ne is csodálkozzunk, hiszen még az is országos botrányt kavarhat, ha egy gonosztevő börtöntöltelék hal bele éhségsztrájkba. Hát még akkor milyen világraszóló lenne a botrány, ha egy olyan ember protestál, aki már évekkel ezelőtt is a mostanihoz hasonló módon tiltakozott, és majdnem belehalt. Akkor nem halt bele, mert az orvosok kényszer­táplálásban részesítették. Azt mégsem engedhette meg pártunk és kormányunk, hogy egy ember, aki a jogtiprás ellen tiltakozik, csak úgy fogja magát, és halálos kimenetelű éhségsztrájkba kezd. Ma egészen más a helyzet, de - úgy túnik - Mareček úr ugyanolyan naiv, mint a Husák-érában volt. Amikor azt gondolta, hogy egy ismeretlen állampolgár csendes tiltakozásától nyomban fogja magát a rezsim, és egycsapásra meghirdeti a demokráciát. Ma abban reménykedik, hogy éhségsztrájkja hírére valamennyi miniszter és ügyész lelkiismeretvizsgálatot tart. Naivsága talán egészen odáig terjed, hogy még abban reménykedik, esetleg Marián Čalfa, a Husák­rendszer alatti kormányzat törvényelőkészítési munkahelyének a vezetője, a kormányhivatal pártszervezetének elnöke is nyilatkozik, hogyan, kinek a kezdeményezésére dolgozták ki a hírhedt Gumibot Törvényt. Marián Čalfa - most már mint a szövetségi kormány elnöke - a minap olyan értelemben nyilatkozott, hogy a felelősség a pártál­lami parlamentre hárulna. Feltételes módban mondotta, mert tapasz­talt jogászként tudja, hogy egy jogállamban a parlamenti képviselő nem vonható felelősségre azért, hogy igy, vagy amúgy szavazott. E szempontból még az 1970 és 1989 közötti pártállam is jogállamnak minősíthető Tehát sem a törvényelőkészítők, sem a törvényhozók nem bűnö­sök. Maradnak a kommunista párt legfelsőbb vezetői, akiktől talán mégis meg lehetne kérdezni, hogyan is született meg a Gumibot Törvény. De itt is marad a feltételes mód. Érdeklődni lehetne náluk, ha nem lennének elfoglalva a szó szoros értelmében tyúkperekkel. Mert egy tegnap még országló személyiség esetében felelösségrevo­náskor valóban csak tyúkper-nagyságrendü az eljárás, ha az ügyész az iránt érdeklődik, hogy: honnan szerezte, Bil'ak úr, a villáját? Vagy: hogyan is támogatta, Jakeš úr, a CSKP rongyos néhány százezer dollárral a gyarmati népek forradalmi nemzetfelszabadító küzdelmét? A lényeget egyiktől sem kérdezik meg, és duplán nem kérdezik meg a legesleglényegesebb dolgokat. Nem, mert Csehszlovákia: jogállam. És mint minden jogállamban, nálunk is abból indulnak ki a törvényke­zésben eljárók, hogy nem vonhatók felelősségre azok, akik egy előző rezsimben az akkor hatályos törvények szerint jártak el. A kör bezárul, mindenki a szolgálati szabályzatra, a „parancsra tettem"-re hivatkoz­hat, és a felelősek keresésénél még csak nem is a prágai pártközpont vagy a kormány egykori lakóinál van a végállomás, hanem a moszk­vai Kremlben, magánál Leonyid Iljics Brezsnyevnél. Reménytelen vállalkozásba kezdett Miroslav Mareček. Nincs egyedül. Közte és a többi igazságkereső között „csak" annyi a különbség, hogy ô akár az élete feláldozásáig következetes a felelősek felkutatásában, a többi néhány százezer pedig többé­kevésbé csendes belenyugvással várja, hogy egyszer talán mégis testté lön Masaryknak az igazság gyözedelmeskedését ígérő jelmon­data. Csak úgy ne járjunk, hogy majd akadnak politikai hiénák, akik nem lesznek restek a temetetlen politikai hullákon élősködni. A jogszolgáltatásra hivatottak egyelőre csak arra összpontosíta­nak, hogy Mareček úr ne haljon bele a tiltakozásba. Hogy ne legyen botrány TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 3775/91 Pálinkás Imre, 1921. 11. 1., Bátorkeszi, (Akamara) 3776/91 Paulo Jozef, 1912. 4. 3., Ibava, (Dombasz) 3777/91 Patsch Aladár, 1914. 6. 10., Liptovský Hrádok (Dombasz) 3780/91 Paňko Bartolomej, 1919. 3. 24.. Kassa, (Sztalinov) 3783/91 Pecena János, 1908. 9. 1., Bátorkeszi, meghalt, (Moszkva) 3784/91 Péter József, 1908. 4. 28., Söreg, (Kaukázus) 3785/91 Pelle Béla, 1917. 12. 7., Petkes (Lisicaj) 4322/91 Pócs József, 1921., V. 16., (Cseljabinszk) 4325/91 Polák András, 1912. XII. 31., Pesöcardó (Szovjetunió) 4326/91 Polaško Pavel, 1922. I. 20., Karaszna (Janakijev) 4327/91 Polovics Béla, 1924. V. 16., Marcelháza (Vorosilovgrad) 4329/91 Poór Lajos, 1923. V. 12., Bakta (Dombasz) 4330/91 Porubsky Stanislav, Rózsahegy (Lvov) 4331/91 Postredny František, 1922. XII. 11., Alsómislye (Ivanov) 4333/91 Pribula Štefan, 1925. XI. 15., Lelesz (Orel) 4336/91 Pytel Adam, 1919. VII. 19., meghalt, Zsolna (Norilszk) 4743/91 Pallag János, 1911., IV. 9., meghalt, Komárom (Sztrij) 4746/91 Pásztor Lajos, 1912. X. 29., Pereszlény, meghalt (Nyikolajev) 4351/91 Pešák Ondrej, 1898. II. 7., meghalt, Kassa (Dombasz) 4754/91 Péter János, 1923. V. 29., Apátújfalu, meghalt (Vlagyivosztok) 4756/91 Pitzinger Béla, 1920. XI. 2., Rozsnyó (Szambor) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents