Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám, szombat

täjszó* MOZAIK . - -í A CSALOGATÓ GRÁCIA LEVÉL SZABAD GYÖRGYNEK A prágai COEXISTENTIA parlamenti klub képviselői&z alábbi levelet küldték a Magyar Köztársaság Országgyűlése elnökének: 1992. FEBRUÁR 1. IDŐMILLIOMOS KÉPVISELŐ Csak többszöri figyelmeztetés Után gyúlt össze annyi képviselő az SZNT üléstermében, hogy megkez­dődhessen a munka. A kilencre meghirdetett tanácskozás igy is tíz­kor kezdődött, s ráadásul annak a törvényjavaslatnak a megszava­zásával, amelyet kedden este nem tudtak szavazásra bocsátani, mert kevesen voltak a döntéshez. Köztudott, hpgy a képviselőknek, az egész parlamentnek nem erénye a pontosság. Nincs olyan ülés, amely a kitűzött időpontban kezdőd­ne meg. Félórás, egyórás késésen senki sem ütközik meg, a 30 perces­nek meghirdetett szünetről pedig mindenki tudja, hogy legalább egy óráig tart majd. A tanácskozás kez­detekor egyformán üresek az ellen­zéki és kormánypárti honatyák pad­sorai, csupán néhányan ülnek a he­lyükön az alapanyagok tanulmányo­zásába mélyedve. Miért írunk erről ismét? A mostani ülés legelején az egyik keresztény­demokrata képviselő megpróbált tár­saira hatni, a munkafegyelemre, a felelősségtudatra emlékeztetve őket. Bár dörgedelmes szavai nem voltak önzetlenek - pénteki haza­utazása megkönnyítése érdekében javasolta a munkaterv ésszerűsíté­sét -, újból felhívta a figyelmet a tör­vényhozás betegségére, a rossz munkaszervezésre. Már szinte rendszerré vált, hogy a törvényter­vezetek megvitatása úgy húzódik, mint a rétestészta, és az utolsó nap­ra hagyott interpellációkra, kérdé­sekre alig jut idö. Előfordul, hogy ezt a nagyon fontos napirendi pontot törlik, az észrevételeket csak írás­ban adhatják le a képviselők. Választások elé nézünk, már fo­lyik a harc a szavazatokért. De ki szavaz majd a késéseiről, hiányzá­sairól ismert képviselőre? Úgy lát­szik a honatyák erre nem gondol­nak! -esi­A KRONES UTÁN A KETTNER (Munkatársunktól) - Fontos üzleti tárgyalásra, majd azt követően szer­ződés-aláírásra került sor az elmúlt napokban a rimaszombati Gömör Sörgyárban. Faragó József, a gyár megbízott igazgatója Herbert Fi­scher urat, a Kettner cég keleti or­szágokkal foglalkozó kereskedelmi részlegének ügyvezető igazgatóját fogadta. Lízingszerződést írtak alá, melynek tárgyát egy 24 ezer pa­lack/óra kapacitású kirakógép ké­pezi. A gyárban eleddig kézzel rakták a gyártótól rakodólapokon érkező új palackokat a szállítószalagra. Ez minden műszakban két és fél mun­kaerőt kötött le. Mivel a tavaly üzem­be helyezett Krones-gépsoron már tartós csomagolást is végeznek, egyre több új üveg kerül a sörgyárba (idén is 4 millió palackot rendeltek a nemšovái üveggyártól), s a velük végzett müveletek eléggé veszélye­sek és munkaigényesek. A Kettner márkájú kirakógépet a tavaly felszerelt Krones-gépsorba építik be. Műszaki paraméterei meg­egyeznek a nagyteljesítményű gép­soréival. A neves német cég május végére határidővel vállalta a szállí­tást, felszerelést és próbaüzeme­lést. Ezzel egyben a palackozó kor­szerűsítése is lezárul. Nem titok, hogy a gép 300 ezer márkába került, és a gyárnak ezt az összeget három részletben kell négy év alatt kifizetnie. Adósságterhe ez­zel tovább nőtt, de a nyereséges termelés láttán a bankok is szolgá­latkészek. A helyzetüket bonyolítja, hogy a nagyprivatizáció első hullá­mába besorolt gyár privatizációs ter­vét még mindig nem fogadták el, így erre nemcsak az érdeklődő pontbe­fektetőknek, de a gyár vezetésének is várnia kell még. (polgári) Elnézést kérek Gráciától, a ke­csesség, karcsúság és a női szép­ség szimbólumától, de tény és való, hogy Pozsony legújabb szállodája, a Duna vizén ringó botel kívülről kicsit ormótlannak, szögletesnek tűnik. Csak addig rossz az ember be­nyomása, míg be nem tér a Kosim­pex részvénytársaság napokban megnyílt viziszállodájába. Az alkal­mazottak Ízléses tengeri egyenruhá­ban várják a vendégeket, akiknek 29 egy-, illetve kétágyas kajüt áll ren­delkezésükre. (A kajüt szót csak azért használom, mert hajóról van szó.) A vendégekre nem holmi kerekablakos kabinok, hanem szép, tágas, világos és Ízlésesen beren­dezett szobák várnak, rádióval, tele­fonnal, szines tévével, sőt a fart sem hiányzik. A színek harmóniája - a kék és fehér dominál - az egész botelre jellemző. A hatvan szemé­lyes éttermen kívül két bár és szau­na is várja a vendégeket. Nyáron a befogadóképessége ket terasszal bővül majd. Kalauzomtól, Eva Bos­kovičovától természetesen az árak iránt is érdeklődtem. - A GRÁCIA háromcsillagos szálloda. Célunk, hogy lehetőleg mindig telt házunk legyen Ezt a szolgáltatások minőségével akar­juk elérni, de azzal is, hogy olcsób­bak vagyunk, leszünk, mint két kö­zeli szomszédunk, a Dévény, illetve az év végére felépülő Duna szálló. Az egyágyas szoba 295, a kétágyas 385 koronába kerül. A külföldi ven­dégek esetében ez 1250, illetve 1600 koronát jelent. Az étteremben egy átlagos ebéd 30-70 korona kö­zött mozog. Egy komplett menü a külföldieknek valutában 180 schil­lingre jön ki. - Nyújtanak valami plusz szolgál­tatást is, amit más hotelban hiába keresne a vendég? - Például a lágy álomba-ringatást és a nem mindennapi kilátást. Nem beszélve arról, hogy nálunk a ven­dég, ha tud úszni, nyugodtan kiugor­hat a harmadik emeleti ablakból, anélkül, hogy baja esne. A recepció csinos „admirálisá­tól", a peredi Darázs Adrianná-tól első benyomásai felől érdeklődöm. - Már hatodik éve vagyok a szak­mában, de vízen még nem dolgoz­tam. Ha a közelmúltban választa­nom kellett volna, hol akarok hálni, egy szokványos hotelban, vagy egy úszó alkalmatosságon, biztos, hogy a szárazföldet választottam volna. Most, hogy jobban megismertem új munkahelyemet, megváltozott a vé­leményem. Szép, tiszta, kellemes környezetben dolgozunk, szerelé­sünk is tetszik. A Grácia elég attrak­tív ahhoz, hogy ne legyen hiány vendégben. (ordódy) Prikler László felvételei Kezünkbe került az MTI jelentése alapján a magyarországi sajtóban ez év január 29-én ,, Nincs kollektív bún" cím alatt közzétett hír, mely szerint a Magyar Köztársaság Or­szággyűlése alkotmányügyi, tör­vény-elókészitöi és igazságügyi bi­zottságának küldöttsége arra a meggyőződésre jutott a Prágában január 27-én és 28-án folytatott tár­gyalásai során, hogy ,,Prágában egyértelműen felülvizsgálták a kol­lektív bűnösséggel kapcsolatos ko­rábbi álláspontot". E hír alapján azt sejtjük, hogy az országgyűlés bizott­sága küldöttségének vendéglátói tetszetős kulisszát állítottak a ma­gyar parlamenti képviselők elé, mely mögött a benyomásaikkal ellentétes puszta valóság lapul: nem csupán az, hogy a mai napig nem került sor a kollektív bűnösség feloldására, hanem az elmúlt év során több olyan törvény is született a prágai Szövet­ségi Gyűlésben, amely inkább meg­erősítette a kollektív bűnösséget. Két éve folytatunk teljesen siker­telen harcot azért, hogy szűnjön meg a kollektív bűnösség a valóság­ban nem létező és soha el nem követett bűnökért. Nem sikerűit elér­nünk sem erkölcsi, sem anyagi jóvá­tételt azok számára, akiket a cseh­szlovák törvénykezés igy sújtott és diszkriminált. Nagyon sajnáljuk, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének kül­döttsége elkerülte a prágai Szövet­ségi Gyűlés magyar képviselőinek parlamenti frakcióját. Ha sor kerül­hetett volna találkozásunkra, talán elkerülhető lett volna, hogy a ven­déglátók félrevezessék. Reméljük, hogy a jövőben Prágába látogató magyarországi képviselők hivatalos programjában is szerepel majd egy találkozás képviselői klubunk tag­jaival. 44 SZÁZALÉK KÖZUTÁLA TNAK ÖR VEND VE? A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvéleménykutató Intézete januári felmérése szerint - melynek az volt a célja, hogy a politikusok világos képet kapjanak a hazánkban élö nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok együttélési készségéről - Szlovákia lakosainak 44 százaléka nem rokonszenvez a magyar nemzetiségűekkel. Hát mi vagyunk az első helyen... - mondhatnánk egy nagy adag öniróniával, ha ez nem lenne túl keserű felismerés! Sorrendben mögöttünk állnak a romák - 22 százalékkal. A más nemzetiségűek, a csehek, németek, lengyelek, ukránok, ruszinok, valamint a zsidók elleni ellenszenv oly elenyésző (1 százaléknyi sem!), hogy a felmérés adatai szerint az szóra sem érdemes. Gondolkodóba ejtett, hogy mivel is érdemeltük ki mások gyűlöle­tét? Amikor a délvidéket járom, azt hallom: a szlovákok és a magya­rok jól megvannak. Igaz, néha-néha akad egy-egy nézeteltérés, de ez is inkább politikai, semmint szomszédok közötti vita. Persze, ettől még nem dől össze a világ. A köztársasági elnök, Václav Havel szaval jutnak az eszembe, aki nem is olyan régen, Dél-Szlovákiában tett látogatása után azt mondta: „Tapasztaltam, hogy ezen a vidéken nincsenek külöi ösebb problémák, a szlovákok és a magyarok jól megértik egymást, együtt élnek, együtt dolgoznak." Talán a múlt, a rég felbomlott Osztrák-Magyar Monarchiában megélt sérelmek fájnak még ma is? Vagy a hangjukat egyre gyakrabban hallató nacionalisták, fajgyűlölők áskálódásának ered­ménye ez? Folytathatnám a sort, de nem teszem, mert aki ebben az évszázadban itt megélt már legalább 50 esztendőt, az jól tudja ,,mi az ábra": aki viszont 18 éven aluli, annak példákat demonstrálva az alapoktól kell megmagyarázni az együttélés, a tolerancia elvét. De föltettem magamban azt a kérdést is, vajon az irántunk érzett ellenszenv tüzére nem rakunk-e ml is egy kis,, rőzsét''! Például azzal, hogy mi, az itt élő magyar kisebbség nem tudunk közös nevezőre jutni. Pártokra, ellentáborokra szakadunk, ellenségeskedünk, szemé­lyeskedünk, valódi és vélt vádakkal illetjük egymást - nemegyszer túlfeszítve eközben a húrt. Kíváncsi lennék, milyen eredménnyel járna, ha a Közvéleményku­tató Intézet azt mérné fel: az itt élő magyarok hány százaléka ért egyet az efféle húrfeszegetéssel, sárdobálással, iszapbirkózással. Meggyőződésem, hogy az ilyen adat megközelítőleg sem érné el a 44 százalékot - azt a szintet, amely most az ellenünk érzett ellenszenvet jelölő legfrissebb mutató. A szóban forgó felmérés szerint, a szlovák­ság részéről... Vagy talán ,,csak" azért nem szeretnek bennünket, mert kitartóan, céltudatosan küzdünk a jogainkért? Egyvalami mindenképp biztos: nekünk is el kellene gondolkodnunk azon az ominózus 44 százalékon... OZORAI KATALIN A HARANG A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethettük fel a neveket magyarul.) 3766/91 3767/91 3769/91 3866/91 3867/91 4255/91 4257/91 4259/91 4258/91 4260/91 4261/91 4262/91 4263/91 4264/91 4265/91 4266/91 Nagy Ferenc, 1914. X. 21. Nagy István, 1907. V. 20., Keszegfalu (Sztálingrád) (Krasznaural) Novák Gyula, 1925. V. 3., meghalt, Bátorkeszi (Dombasz) Nagy István, 1911 III 28., meghalt (Arhangelszk) Nehéz István, 1928 IV. 5., Recske, meghalt Dunamocs (Szovjet­unió) Nagy József, 1917. I. 31., meghalt Andód (Sztálingrád) Nádasdi József, 1922. III. 21., Farnad (Ural) Nagy Jenó, 1921. XII. 20., Nyárasd (Novisahti) Nagy Árpád, 1919. X. 15., Iványi (Dombasz) Nagy Gyula, 1922. III. 2., Tököl (Dombasz) Nagy József, 1911. III. 7., Kassa (Kaukázus) Nagy Ferenc, 1906 VI. 30., Inám (Nyikolajev) Nagy Imre, 1924. VIII. 25., Lakszakállas (Fogcsani) Nagy Lajos, 1924. IV. 8., Illésháza, meghalt (Karaganda) Nagy Melichár, 1909. IV 24., Bély (Dombasz) Nagy Rudolf, 1914. III. 23., Bős (Ivanovo) 4267/91 Nagy Vilmos, 1927. V. 26... Szentpéter (Szuhumi) 4269/91 Nagypál Károly, 1921. III. 15., Iványi (Kisinyev) 4270/91 Nemčok Štefan, 1916. IV. 27., meghalt Lukanénye (Szovjetunió) 4271/91 Németh Dénes, 1914. IX. 23., Ekei (Hukovo) 4273/91 Németh Gyula, 1919. IX. 10., Pózba (Szovjetunió) 4274/91 Nevigyanszki Ferenc, 1915. VI. 6., meghalt, Farnad (Kijev) 4275/91 Nováček Ján, 1901. XII. 27., meghalt, Igló (Dombasz) 4276/91 Novák Ede, 1925. X. 15., Kassa (Urál) 298/91 Oravec Antal, 1919. XII. 6., Lipt. Kokava (Szambor) 889/91 Ondresiková Magdaléna, 1921. IX. 1., Tornaija (Dombasz) 893/91 Ondejšíková Júlia, 1922. IX. 17., Recske (Dombasz) 894/91 Onderjšik Štefan, 1927 Vil. 22., Pozsony (Dombasz) 895/91 Ondrejšík Jozef, 1927. II. 21., Csoltó (Dombasz) 900/91 Orosz Rudolf, 1924. IV. 24., Nagybalog (Dombasz) 1775/91 Ondrejcsák József, 1903. III. 7., meghalt, Abafalva (Dombasz) 1776/91 Ondejšík Ján, 1919. X. 13., meghalt, Kövecses (Dombasz) 1784/91 öllós László, 1922. II. 28., Dunaszerdahely (Urál) 2309/91 Ondik Peter, 1910. XI. 12. meghalt, Tornaújfalu (Kaukázus) 2712/91 Oroszlány László, 1922. V. 26., Szántó (Kaukázus) 2714/91 Onda Pavol, 1902. VII. 29., meghalt, Királyhelmec (Szambor) 2715/91 Očenáš František, 1927. I. 6., meghalt, Perbenyik (Krasznaural) 3031/91 Očenáš Ľudovít, 1911. I. 11., Trebišovce (Satura) 3470/91 Orbán Ferenc, 1924. IV. 10., Csallóközkürt (Szumi) 4741/91 Ondrejčo Pavel, 1922. IV. 24., Kassa (Vadovice) 4961/91 Otčenáš Cyril, 1927. V. 22., Besztercebánya (Karaganda) 5030/91 ötvös Sándor, 1925. VII. 19., Gömörhorka, (Tbiliszi) 5114/91 Obšuth Jozef, 1907. III. 6., meghalt, Szepsi (Dombasz) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents