Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám, csütörtök

1992. FEBRUÁR 27. KÜLÖNÖS ISMERTETŐJEL Patrick Neary az a férfi, akit a dél­angliai East Grinstead város kórhá­zának orvosai keresnek. Különös is­mertetőjele: az egyik fülét nem a fe­jén, hanem a combján hordja. Ta­valy egy verekedés közben harap­ták le a fülét, amely eközben nagyon megsérült, így nem lehetett nyom­ban visszavarrni a helyére, s ideigle­nesen tulajdonosa jobb combjára került. Az orvosok most keresik Ne­aryt, akinek mér régen jelentkeznie kellett volna. Abban bíznak, hogy mégiscsak hírt ad magáról, elmond­ja, mi történt vele. Mert az talán még­sem lehet, hogy a combján szeretné ezentúl hordani a fülét. Igaz, ott könnyebb tisztán tartani... A DIÁK VISSZAVÁG A firenzei 38 éves Sebastian Do­nato édesanyja elkövette azt a hibát, hogy odaadta fiának 27 éwel koráb­ban kiállított iskolai bizonyítványát, tanítója értékelésével együtt. A 11 éves fiúról osztályfőnöke a jellem­zésben azt írta, hogy „mint minden szicíliai, nagyon robbanékony és bosszúálló". Ezenkívül megjegyez­te, hogy kihasználja a gyengébbe­ket, de fél a nála erősebbektől. Olvasva az értékelést, Donato ret­tenetesen dühbe gurult, s egykori ta­nítóját nyomban beperelte faji meg­különböztetés címén. S mit mond er­re a megvádolt tanító, Onorato Mi­cheletti? (me: „Nagyon jól emlék­szem a fiúra. Amit írtam róla, az teljes mértékben igaz volt. Talán nenm bi­zonyítja robbanékonyságát és bosszúállását az is, hogy 27 év után képes volt beperelni?" JÚLIA ÖRÖK Maradjunk Olaszországban, de ugorjunk át Firenzéből Veronába, William Shakespeare halhatatlan szerelmeseinek városába. Rómeó és Júlia halhatatlanságát mi sem bi­zonyítja jobban, hogy Verona városi tanácsa kénytelen volt egy külön csoportot felállítani Júlia postájának intézésére. Egy hölgy már korábban is válaszolgatott a Capuletek palotá­jába a világ minden részéről érkező levelekre, de négy éwel ezelőtt be­leunt a boldogtalan szerelmesek lel­kének pátyolgatásába. A városi tanács kulturális titkára nem volt hajlandó elárulni, kik lesz­nek az ál-Júliák, de azt megígérte, hogy minden levélre válaszolnak. Sőt, a városi tanács versenyt hirde­tett, hogy ki írja a legszebb szerel­mes levelet Júliának. A fődíj: kétsze­mélyes üdülés Veronában, a szere­lem városában. A győztes hozhatja magával a saját Júliáját. MENYASSZONYÉRT SZAHALINRA Tizenegy dél-koreai paraszt, mi­vel nem tudott vidéken menyasz­szonyt találni, a városi lányok pedig nem hajlandóak falun élni, kényte­len volt a tengeren túlon keresni fe­leséget. Az Oroszországhoz tartozó Szahalin-szigetre indultak. A máso­dik világháború idején ott rekedt, majd végleg letelepedett néhány ko­reai család. Az ázsiai kontinens északkeleti részében is gyökeret vert ellenségeskedés nem tette lehe­tővé viszatelepülésüket. Az a szöuli házasságközvetítő iro­da szervezte meg a nősülni vágyó urak utazását, amely odahaza nem tudott partnert találni a számukra. Előzőleg már puhatolózott a szige­ten, de mégsem valami derűlátó. Az iroda képviselője szerint már az is nagy siker lesz, ha összehoznak leg­alább négy frigyet. BRITEK A KADBAN Egy közvélemény-kutatás szerint az „átlagbrit" évenként öt teljes napot tölt — fürdőkádban. Ha hinni lehet a 2500 polgárt megkérdező fölmérők­nek, akkor ugyanez a nem létező „átlagember" kerek egy esztendőt ül a fürdőkádban vagy áll a zuhany alatt, no persze, ha megéri az átlagélet­kort. A föltehetően ráérő kutatók azonban nem ér­ték be ennyivel, hanem azt is •firtatták, hogy mit csinálnak a britek a kádban — azon kívül, hogy tisztálkodnak. Mert bizony nem ez az egyetlen foglalatosság a jó meleg vízben. A megkérdezet­teknek több mint a fele olvas, egyharmada kávét iszik, nem egészen egyharmada énekel, negyed­része alkoholt fogyaszt. Kiderítették a fölmérők azt is, hogy afürdőzőknek csupán egy hetede telefon­nál a kádban, egytizede pedig arra szakít időt, hogy körmét tisztítja. S ha az olvasó azt hinné, ezzel már kimerült a cselekvési lehetőségek tárháza a fürdőkádban — bizony téved. Mert a megkérdezettek hét százalé­ka éppenséggel eszik, négy százaléka pedig — hm — a legintimebb kapcsolatokat ápolja párjával fürdőzés közben, s akadnak olyanok, akik tévét néznek, levelet írnak vagy keresztrejtvényt fejte­nek. A The Times vezércikkírója kifejezetten örül annak, hogy a londoniak kétharmada fürdik na­ponta, s a melegvizes tisztálkodás ez ősi módja ma már igencsak népszerű a szigetországban. Merthogy egykoron a britek állítólag nem nagyon kedvelték a rendszeres fürdőzést. Miután a róma­iak kihúzták a lábukat Albionból, tizenöt évszá­zadba telt, amíg a szokás ismét meghonosodott. A lap szerint több angol közmondás is azt tanúsít­ja, hogy az angol nép körében a meleg víz ilyetén használata nem föltétlenül volt közkedvelt, mert például az egyik szólás azt tanácsolja: „A kezedet gyakran mosd meg, lábadat ritkán, fejedet soha." Az ilyen hagyományokhoz viszonyítva jó hír­nek minősíthető a fürdőszoba népszerűsége a bri­tek között, hiszen a fürdés nemcsak a tisztálko­dásra szolgál, hanem például pihenésre, felüdü­lésre. Mi több, Winston Churchillnek olykor a für­dőszobában jutottak eszébe kiváló ötletek — egy ízben Rooseveltet is így fogadta a sok legendával övezett brit kormányfő. Archimédész pedig állító­lag fürdés közben jött rá híres törvényére. így tehát a kád buzgó használatára biztatja a szigetországiakat a befolyásos újság — a siető­sebb tusolás inkább az amerikai igényeknek felel meg. A nyugalmas fürdőzés viszont elmélkedés­re, filozofálgatásra csábít. Mi több, a felmérés sze­rint a megkérdezettek 68 százaléka álmodik a kádban. De miről — ezt már nem firtatták a buzgó közvélemény-kutatók. (martin) L. icagóban a közelmúltban wll tették közzé a híres Gallup­intézet közvélemény-kutatásának eredményeit. A felmérésben 1012 amerikai vett részt. Hogy milyen volt a nők és férfiak aránya, arról nem szól a jelentés, de arról igen, hogy csak nyolc százalékuk csókolózik nyitott szemmel. A felmérés tárgya pedig minden idők legszebb film­csókja volt. Biztosan nyert, mint a filmen lát­ható legemlékezetesebb és legfi­gyelemreméltóbb csók az, amelyet Scarlett O'Hara kapott Rhett Butler­től az Elfújta a szél című filmben. Úgy tűnik, Vivien Leigh és Clark Gable ezzel a filmmel valóban hal­hatatlanná váltak. A második helyet Burt Lancaster és Deborah Kerre ér­demelte ki szívdobogtató ölelkezé­sével az Innét az örökkévalóságig cí­mű filmből. Természetesen a Casab­lanca is díjat kapott: Humphrey Bo­gart és Ingrid Bergman a harmadik helyezést érdemelte ki. A hivatalból kíváncsiskodókat azonban az egyszerű haladók csók­jai is érdeklik. Egy londoni kiadó, amely erotikus irodalomra speciali­zálja magát, 11 nyugati országban végzett felmérést. Kiderítette, hogy a franciák, a britek, az ausztráliaiak és a görögök keveslik a kapott csóko­kat. Ellenben az olaszok, az ameri­kaiak, a hollandok és a spanyolok elégedettek a mennyiséggel. A japá­EGY CSOK ES... Clark Gable és Vivien Leigh az Elfújta a szélben noknak is csak a minőség ellen van­nak kifogásaik. S mi kell a romantikus csókoló­záshoz? A németek szerint tenger­part és naplemente, a hűvös britek megelégednének a kandallóban pislákoló tűzzel. A valóságban azon­ban a legtöbb német, brit és holland a bejárat előtti lépcsőn kapta élete első romantikus csókját. Az edzett skandinávok álmaiban valami egé­szen más szerepel: egy flört az eső­ben. Viszont a legtöbben közülük életükben először valamilyen bulin csókolóznak, ugyanúgy, mint a gö­rög és a spanyol szerelmesek. Bár a spanyolok annyira romantikusak, hogy a prózai környezet sem tudja őket lehangolni. Bevallják, az első csók mély érzelmi nyomokat hagyott bennük. Elárulták a németek, hogy életük legjobb csókjától remegni kezdett a térdük. Mások arról vallottak, hogy a kellemes remegést a gyomrukban érezték. A megkérdezett hollandok háromnegyede elmondta: azonnal beleszeretett abba a nőbe, aki élete legjobb csókjával ajándékozta meg őt. A britek önteltek, azt tartják, ők tudnak a legjobban csókolózni: a tí­zes skála legmagasabb pontszámá­val jutalmazták önmagukat. A franci­ák kicsit megtépázták hírüket, mi­szerint kiváló szeretők. Csak öt pon­tot ítéltek meg maguknak. ÚJ SZÓ COLUMBO HADNAGY KÉNYSZERŰ ERDEKESSÉG 6 VISSZATÉRÉSE maradást: minden szabad idejét en­nek szenteli. Specialitásai a szénnel rajzolt aktok és csendéletek. — Mindig mindenből problémát csináltam — vallja be Peter Falk. — Mindig valamitől rettegtem. Igazá­ból azonban csak két dologtól félek: hogy nevetségessé válok vagy ku­darcot vallok. Az okok nyilván a gye­rekkoromban keresendők. Még egészen kicsi voltam, amikor elve­szítettem az egyik szemem. New York államban élt az Olasz­országból bevándorolt Falk család. A szülőknek konfekcióboltjuk volt. Fiuk mindössze három éves volt, amikor a jobb szemén daganatot ta­láltak. Az iskolában tele volt komple­xussal az üvegprotézise miatt. Vi­szont néha egészen vadul reagált. Például azon az iskolai baseball­meccsen is, amikor feldühítette a bíró döntése. Kivette üvegszemét és a megrökönyödött bíró kezébe nyomta: „Itt van, ezzel talán jobban fog látni!" Korán rádöbbent arra, a normális, szokásos foglalkozásokat nem neki találták ki. Amint befejezte az egye­temet, ahol politikai tudományokkal foglalkozott, beállt a kereskedelmi flottához. Tizenöt hónapig bírta ki a tengeren, utána végigutazta Euró­pát, majd újabb kalandokra vágyva megpróbált a CIA szolgálatába állni. Nem volt szerencséje, a CIA nem al­kalmazott az ötvenes években olya­nokat, akik ellátogattak Tito Jugo­szláviájába. Már az egyetemi évek alatt pró­bálkozott a színészettel, de amikor ösztöndíjat kínáltak fel neki, azt na­gyon szórakoztatónak találta. Karri­erje azonban gyorsan ívelt felfele. Amint befejezte színészi tanul­mányait, színpadi szerepeket ka­pott, 1958-ban Hollywood is alkal­mazta, s három éwel később már Oscar-díjjal jutalmazták a Murder, Inc. — Gyilkos társaság — című film­Egészen szokatlan ez a házaság, egy igazi hollywoodi csoda — írta a bécsi Fernseh und Radio Woche cí­mű hetilap. Maga Peter Falk azt mondja, hogy feleségéhez, Shere Danese-hez a házassági levélen kí­vül semmi sem köti őt, bár már 14 éve együtt élnek. Ha valaki megkér­di tőle, mi tetszik neki leginkább a nején, azt válaszolja: „Mindig meg tud nevettetni..." Bizonyára éppen nem volt nevet­hetnékje, amikor a házasság mellett döntött ezzel a nála 24 éwel fiata­labb egykori szépségkirálynővel, aki imádja a hollywoodi stílusú esté­lyeket, míg férje a golfot és a festést részesíti előnyben. Ezt a tehetségét elég későn fedezte fel magában, s most mintha igyekezne behozni a le­Peter Falk egyik szénrajza Gyűrött ballon, kialudt szivar — Columbo, ahogyan megszerettük ben játszott gengszterszerepéért. Columbóként először 1971-ben je­lent meg a képernyőn. A sorozat nemcsak három Emmy-díjat hozott neki, de a sorozatsztárok fizetési lis­táján is az élre került: egy epizódért 300 ezer dollárt vehetett fel. 1978-ban váratlanul megunta a csapott vállú, kacsázva járó felügye­lő szerepét. Unta a kialudt szivarokat és legendássá vált kopott ballonját. Valami mást akart, valami igényeset. Hiábavalónak bizonyult minden fá­radozása: több figyelemreméltó és sikeres film ellenére a közönség vissza akarta kapni szeretett Colum­bóját. Két éwel ezelőtt feladta a hiá­bavaló próbálkozást. A félszemű sztár, aki megkérdőjelezett minden hollywoodi szabályt arra vonatko­zóan, milyennek is kell lennie egy igazi filmcsillagnak, ismét felöltötte gyűrött ballonját, s amerre jár, szór­ja a szivarhamut. Már itt a szom­szédban is, az osztrák televízióban is az RTL-en.

Next

/
Thumbnails
Contents