Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám, péntek

5 MOZAIK 1992. FEBRUÁR 14. É PÁRKÁNYNAK IS VAN SAJÁT RENDŐRSÉGE ÉjjeJ-nappal a városban cirkálnak • Elfogták a benzintolvajokat • Együttműködnek az állami rendőrséggel • Fő céljuk a bűnmegelőzés A Duna menti határváros önkormányzata még tavaly arra az elhatározásra jutott, hogy nekik is szükségük van rendőrségre. Az ,.állami" egyenruhásoknak sok a gondja, a körzet 22 faluja is hozzájuk tartozik, s nincsenek annyian, hogy mindenütt jelen lehessenek. Azt is figyelembe vették, hogy a nyári idényben sokan keresik tel termálfürdőiket, ilyenkor szinte megkétszereződik a városlakók száma. Szigorú tesztelések alapján ki is választották a rend őreit, s júliustól kedve a fekete egyenruhások párosával járják a város utcáit, éjjel-nappal szolgálatban vannak. - Csupán az egyenruhákra, a felszerelésünkre több mint háromszázezer koronát költött a város - mondja Šedivý Józsefvárosi rendőrparancsnok. - Sokkal tartósabb és kiváló minőségű külföldi adó-vevő készülékeket vásároltunk, ezek 140 ezerbe kerültek. Könnygázt lövellő gumibotokat is kaptunk, ezek darabja ezerkétszáz korona, igy is sokkal olcsóbbak vagyunk a drága pénzen szerződtetett fekete serifeknél. Még hasznosabb munkát végezhetünk, amint a várostól megkapjuk a megígért autót és a pisztolyokat. Hál' istennek eddig nem volt szükség ilyesmire. A negyvenéves rendőrparancsnokról megtudtam, Kiskesziben született, apja szlovák, édesanyja magyar. - Én is magyar nemzetiségű vagyok - mondja, s hozzáteszi, hogy az Együttélés Politikai Mozgalom 4

szülőket gyakran idegesitik a gyermekeikkel folytatott beszélgetések, mert ezek többnyire sehova sem vezetnek. Ki ne ismerné például ezt a párbeszédet: ,,Hol voltál?" „El." ,.Mit csináltál?"„Semmit.'' A szülők, akik igyekeznek értelmes emberként viselkedni, hamar rájönnek, milyen kimerítő az ilyesfajta társalgás. Ahogy az egyik mama mondta: ,,A lelkem is kiteszem azért, hogy megpróbáljak szót érteni a fiammal, de ő mégsem hallgat rám. Csak akkor hallja meg, amit mondok, amikor már kiabálok." „Sokat beszélsz, anya!" A gyerekek gyakran ellenszegülnek, amikor a szülök beszélgetni akarnak velük. Zokon veszik, ha prédikálnak nekik, ha célozgatnak bizonyos dolgokra, ha kritizálják őket. Úgy érzik, hogy a szülők túl sokat beszélnek. A nyolcéves Dávid egyszer azt mondta édesanyjának: „Ha én röviden kérdezek valamit, miért kell neked olyan hosszan válaszolnod?" Barátainak pedig bizalmasan ezt mondta: „Én nem mondok el a mamának semmit, mert ha elkezdek vele beszélni, akkor már nem marad idő játékra. " Ha egy érdeklődő megfigyelő belehallgat a szülő és a gyerek beszélgetésébe, meglepődve tapasztalhatja, milyen kevéssé figyelnek egymásra. A beszélgetés úgy hangzik, mini két monológ, melyek közül az egyik csupa bírálatot és utasítást tartalmaz, míg a másik szinte kizárólag visszautasításból és védekezésből áll. Az ilyen „kommunikáció" tragédiája nem a szeretetnek, hanem a kölcsönös megbecsülésnek, nem az intelligenciának, hanem bizonyos készségnek a hiánya. Az a nyelv, amelyet naponta használunk, nem megfelelő arra, hogy értelmesen ,,kommunikáljunk" gyermekeinkkel. Ahhoz, hogy valóban utat találjunk hozzájuk és csökkenjen a szülők frusztrációja, meg kell találnunk a gyermekekhez fűződő kapcsolatunk új módjait és ezen belül a gyermekekkel való beszélgetés új módozatait. N. CSERFALVI ILONA egyik járási ügyvivője. A Pragofrukt zöldség-nagykereskedelmi vállalatnál dolgozott. Megszüntették a párkányi kirendeltséget, munkanélküli lett. Megpályázta és elnyerte a rendőrparancsnoki tisztséget. Ehhez csak ennyit füz hozzá: nem olyan ember, aki egyenruhában kiskirálynak érzi magát. De szereti az igazságot és a rendet. S ha ez emberséges bánásmóddal párosul, csak elismeréssel töltheti be hivatását. Rajta kívül még kilencen vannak, többnyire fiatalok. A városi rendörök átlagos életkora 24-25 év. Ők sem voltak azelőtt rendőrök, egyenruhát csak katonakorukban viseltek. Parancsnokuk a lelkükre köti: ne büntetgessék feleslegesen az embereket, szép szóval többet érhetnek el. Tizenkét órás műszakonként váltják egymást a rendörpárosok. Bejárják a lakótelepeket, figyelik az üzleteket. Az árusok csak a megengedett helyeken kínálgathatják portékáikat. Ha másutt akadnak rájuk, előbb figyelmeztetik őket: kérjenek külön engedélyt. Ha a szép szó nem hat, csak azután bírságolnak. Kihágások esetében bővítették jogkörüket, ötszáz koronáig terjedő büntetést róhatnak ki. Az autóparkolással is sok gondjuk van, mert akadnak olyanok, akik nem tartják be azt a rendelkezést, hogy biztonsági okokból egyes helyeken nem szabad parkolni A tiltott helyen hagyott autók rendszámát feljegyzik. Ha idézésükre az autótulajdonosok nem jelennek meg náluk, jegyzéküket átadják az állami rendőrségnek. „Néhány évvel ezelőtt, amikor a Concordia színjátszó társulat Caligula helytartója című előadását betiltották, még dédelgetni sem mertük a gondolatot, hogy valamikor kisvárosunkban amatőr színjátszó fesztivált rendezünk." Ez a mondat hangzott el Nagy Attilának, a Romániai Nemhivatásos Színjátszók Egyesülete elnökének fesztivált megnyitó ünnepi beszédében. S lám, ez év januárjában megvalósult az első fesztivál - a Concordia Napok - Sepsiszentgyörgyön. Mi, akik természetesnek vesszük, hogy az idén már tizenhetedszer szervezzük a Duna Menti Tavaszt, huszonkilencedszer a Jókai Napokat - a megszokottság unalmának árnyékában megdöbbenve tapasztaltuk a találkozás lehetőségéből áradó lelkesedést, örömet. Ez a varázslat feledtetni tudta a hosszú utazás fáradalmait, a szervezés kisiskolás hibáit. Megértéssel, a meghívott vendég belső fegyelmezettségével néztünk végig olyan előadásokat is, melyek a legegyszerűbb színházi mércével mérve sem jutottak volna el itt nálunk (szerencsére vagy sajnos?) egy központi seregszemlére. Nem azért, mert népszínművekről, zenés vígjátékokról vagy népi játékokról van szó, és nem is azért, mert fertőzöttek vagyunk az utóbbi néhány évtizedben kialakult ideológiai terrortól, hanem azért, mert akarva-akaratlanul szeretnénk megújulni, illetve elölről kezdeni az egészet. Talán ez az utóbbi szándék volt a legtalálóbb jellemzője a sepsiszentgyörgyi fesztiválnak. A meghívott vendégeken kívül - két bukaresti román, két angliai, egy szlovákiai és két magyarországi társulat - Marosvásárhely, Nagybánya, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Brassó, Erdőszentgyörgy, Arad magyar amatőr színjátszó együttesei léptek fel minA tiltott helyekről csak így tarthatják távol az autósokat. - Az állami rendőrség nem tartja magukat konkurenseknek? - Nagyon jó köztünk az együttműködés, örülnek, hogy vagyunk - mondja Šedivý József. - Egyik adó-vevő készülékünket náluk hagytuk, hogy állandó kapcsolatban lehessünk. Kisebb ügyekben ók is szólnak nekünk, s ha tőlünk kapnak értesítést, máris a megadott helyre robog a rendőrkocsi. Jó szolgálatot tesz az adó-vevő, ha nem lenne, állandó telefonügyeletest is alkalmaznunk kellene. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy az állami rendőrséggel kiegészítsük egymást. Egyszer forró nyomra bukkantak a fiúk, s az állami rendőrség embereivel együtt elfogtak négy embert. Érsekújvárból jártak ide, az autókból lopkodták a benzint. Egy este, az éjszakai őrjárat során felfigyeltek egy gyanúsan viselkedő fiatalemberre. Bekísérték az állami rendőrségre. Megmotozták, könnyfakasztó sprayt találtak nála. Előző este, egy táska elrablásakor éppen egy ilyet használt a támadó, öt-hat lopott biciklit is találtak, ezeket átadták az állami rendőrségnek, hogy visszaadhassák a jogos tulajdonosoknak. Szerencsére, veszélyhelyzetbe még nem keveredtek a fiúk. Náluk az adó-vevő, azonnal riadóztathatják az állami rendőrséget. - Az állami rendőrség nemcsak a kezdeti nehézségek leküzdésében segítette őket, amikor tíz napon át ők is előadásokat tartottak nekik. den előzetes válogatás nélkül. Ez is oka volt az említett műfaji és szakmai sokféleségnek. Ebből a mezőnyből a díjak zömét az aradi Periszkóp Népszínház kapta, Asztalos István A fekete macska című előadásáért, amely ezen a fesztiválon igazi színházi élményt jelentett, főként a kiemelkedő színészi alakítások jóvoltából. Közönségünk az idei Jókai Napokon találkozhat majd a csoporttal. A sepsiszentgyörgyi Concordia társulat (a tavalyi Jókai Napok vendége) Ronald Harwood Az öltöztető című drámáját vitte színre, Nagy Attila átdolgozásában, rendezésében, főszereplésével. A szakma véleménye szerint ambícióiban félúton megrekedt a brassói magyar színjátszócsoport Friedrich Dürrenmatt Pillanatkép egy bolygóról című előadásával, ám mindenképp említést érdemel, mert egy körvonalazódó sajátos színházi arculat kialakításának lehettünk tanúi. S mit jelentett a külföldiek jelenléte? Elsősorban azt, hogy ott voltak, ott voltunk, ott lehettünk. Színházértő szemmel nézve: változatos élményt. Angliából két társulat volt jelen a Court in the Act (Brighton), akik szerzői színházat, helyzetjátékokat kultiválnak, valamint a Just Shakespeare Company (London), akik a nagy szerző darabjaiból készült színpadi jelenetekkel keresik kenyerüket. Kiemelkedő színfoltja volt a fesztiválnak a gödöllői Kerekasztal Színházi Társulás (szintén a tavalyi Jókai Napok vendége), amely Tankred Dorst Merlin avagy a puszta ország című alkotás részleteire alapozva A lovassereg éneke című színpadi játékával (Kaposi László rendezésében) mutatkozott be. A Csehszlovákiai Magyar Amatőr Azóta a fiatal városi rendőrök hetente az állami rendőrség tornatermébe is járhatnak, hogy növeljék fizikai erőnlétüket és végzik az önvédelmi gyakorlatokat. Parancsnokuk abban reménykedik, hogy az önkormányzat, amint pénzügyi helyzete megengedi, lehetővé teszi számukra, hogy a városi rendőrök speciális tanfolyamon is részt vehessenek, amire igen nagy szükségük lenne, hogy még hozzáértőbben láthassák el feladataikat, igy sincs panasz rájuk, mert hivatásérzettel öltik magukra a fekete egyenruhájukat. Állandó városjárásukkal, éjjel-nappali szolgálatukkal, már csupasz jelenlétükkel is hozzájárulnak a helyzet javulásához, a bűnmegelőzéshez, amit a legfőbb céljuknak tartanak. PETRŐCI BÁLINT Az egyik rendőrpáros a városháza épülete előtt. Itt az állomáshelyük, innét indulnak az őrjárataikra. Valkó János felvétele Színjátszók Egyesülete a lévai Garamvölgyi Színpadnak kínálta fel a fesztivál szervezőitől kapott meghívást. Többek között talán azért is, mert Tamási Áron Énekes madarát röpíthették Felvidékről Erdélybe Nem csalódott senki. A lévai színjátszók felülmúlták önmagukat, ugyanúgy a rendező Cúth László is, aki szponzorokat keresve előteremtette az utazás költségeit. Köszönetet kell mondanunk a lévai, a kálnai és alsószemerédi szövetkezeteknek, a Trend Kft-nek, a lévai Jednotának és a városi művelődési központnak. Támogatásuk nélkül a társulat nem tudott volna Erdélybe utazni. Lehet, hogy szigorúan ítéltük meg a hazai versenyző csoportok bemutatkozását, játékát, de fogalmunk sem volt arról, mit is jelentett számukra ez a rendezvény. Nem tudtuk, hogy azok a csoportok, amelyeknek előadásait, melléfogásait elnéző mosollyal néztük végig, boldogok, hogy anyanyelvükön művelve a színjátszást, saját fesztiváljukon szerepelhetnek. Nem tudtuk, hogy mennyi fáradozásukba került a szervezőknek az, hogy mi is otthon érezzük magunkat. Tiszteletet és megbecsülést tapasztalhattunk léptennyomon. Jó érzésekkel tértünk haza Sepsiszentgyörgyről ahol Hizsnyan Gézával, a Csemasze elnökével, Bárdos Gáborral, a Csemadok OV titkárával a gyümölcsöző kapcsolatok megteremtésén kívül szorgalmaztuk a magyar amatőr színjátszók nemzetközi uniójának megalakítását is. A teljes képhez tartozik, hogy az I. Concordia Napoknak voltak helyi és külföldi támogatói, s a sepsiszentgyörgyi színház a fesztivál egész időtartamára otthont adott a rendezvénynek, s művészei figyelmes családtagként törődtek velünk. KAMENÁR ÉVA HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK MEGJELENT A KOMÁROMI MÚZEUM ÉVKÖNYVE A komáromi Duna Menti Múzeum 1979-től teszi közzé évkönyveit, a közelmúltban jelent meg a sorozat 9. kötete. A helytörténeti jellegű tanulmányok javarészét a múzeum munkatársai írták, ezzel is hozzájárulva a patinás város régmúlt évszá-. zadainak jobb megismeréséhez, a helyi hagyományok felélesztéséhez. A csaknem százoldalas kiadványt Mácza Mihály történész állította össze. Bevezető tanulmányában a múzeum történésze, Sinka Beatrix Nemzetőrök Komáromban az 1848/49-es forradalom első évében címmel közreadja a városban abban az időszakban szolgálatot teljesítő nemzetőrök névsorát, a múzeumban és a járási levéltárban található dokumentumok alapján. Amint azt írásából megtudjuk: „ezek a testületek tulajdonképpen karhatalmi feladatok ellátására szerveződtek, amelyekben az ország polgárai látták el saját személyes és vagyoni biztonságuk védelmét, biztosították a rendet és a fegyelmet". A következő tanulmány Mácza Mihály nevéhez fűződik, ö a komáromi temetőkről értekezik. E fontos, sok adattal alátámasztott írásában megismerteti az olvasót az egyes komáromi temetőrészek kialakulásával, történetével, sorsuk további alakulásával. A városban a 17. sz. második feléig több magasabban fekvő helyen is létesítettek temetőket, ezekről többek kőzött a lakótelepek építkezésein előkerült csontvázleletek tanúskodnak. A város régi református temetője például a Kossuth téren (ma még Május 1 tér) volt, ide temették az 1710-1711. évi nagy pestisjárvány halottait is. A mai komáromi temetőket a 18. század végén nyitották meg (a katolikus temetőt 1785-ben), s a reformátuson kívül már a zsidó hitközségnek is volt az 1810-es évek végétől körülkerített temetője. Megtudhatjuk továbbá, hogy a görögkeleti temetőt a Kikötői lakótelep építésekor likvidálták, s az ott található Domonkos János-síremléket (róla mintázta Jókai Mór Az aranyember főhősét, Timár Mihályt) a muzeológusok azt követően állították tel a görögkeleti templom bejáratánál. A tanulmány további részében (értékes fényképanyag kíséretében) az egyes temetők neves halottait és síremlékeiket mutatja be a szerző. Berényi Zsuzsanna Ágnes Komárom szabadkőművesei című írásában a komáromi szabadkőművesség történetét vázolja fel, bemutatva az 1912-ben létrehozott Klapka Szabadkőműves Kör megalakulási jegyzőkönyvét. A város egyik kiváló helytörténészének, az elhunyt Tóth Zoltánnak A komáromi Dosztál család címmel jelent meg tanulmánya. Ebből megtudhatjuk, hogy a neves iparoscsalád alapító tagja Tatán született, majd ácssegédként az 1840-es évek elején került Komáromba. Bádogosműhelyét az a János fia nyitotta meg az 1870-es évek közepén, akinek utódai nagyban hozzájárultak a mesterség továbbfejlesztéséhez és az 1920-30-as években a jónevü „Dosztál és Beck" cég működtetéséhez. Főleg épület- és díszmübádogos, vízvezetékszerelő és csatornázási munkákat végeztek. Mint a város jómódú polgárai, e család tagjai sem kerülhették el az államosítást, s néhányan közülük a kitelepítést sem. A kötet befejező tanulmányában Fehérváry Magda néprajzos ír Luca-napi szokások és hiedelmek Dunaradványon címmel. A szerző e kisalföldi település, a többségében református vallású Dunaradvány Luca-napi (dec. 13.) szokásokhoz és hiedelmekhez kapcsolódó rítusait mutatja be. A múzeum Értesítőjének utolsó lapjain rövid összeállítást olvashatunk az intézmény 1988-1990 közötti tevékenységéről. A szlovák rezümékkel ellátott kiadványt értékes fényképanyag egészíti ki. Dr. TRUGLY SÁNDOR TAMÁSI ÁRONNAL LÉVÁRÓL SEPSISZENTGYÖRGYRE