Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám, péntek

1992. FEBRUÁR 14. . ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP MINDKÉT FÉLNEK ENGEDNIE KELL Dr. Ivan Rynoával a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája környezetvédelmi bizottságának elnökével - Bősről • A magyar és a csehszlovák parlament elnökei a múlt héten Budapesten tartott találkozója újabb lehetőséget jelentett., hogy a bösi vízlépcső ügye kimozdul­jon a holtpontról. Milyen benyo­másokkal érkezett haza a találko­zóról? -A legmaradandóbb tapasztala­tom. amelyei már hazaiele a repülő­ben szereztem, sajnos negatív. A magyar kormány ugyanis azzal, hogy a két parlamenti delegációval egyidöben tárgyalt a boss kérdésről, olyat lett amely nem a megegyezés leié vezet. Ez engem személy sze­rint is rosszul érintett, mert a kél parlamenl képviselői közt ebben a témában tavaly (unius óta lefolyta­tott tárgyalások hangneme mindig nagyon közvelien volt, ezert szenn­tem változtatni kellene a magyar parlamenl és a kormány közti infor­mációcsere módján. A mull heti tár­gyaláson egyébként több javaslatai is felvetettünk és ezeket magyar partnereink el is fogadták. Elsősor­ban azt kértük, hogy a magyar kor­mány is kéije lel az Európai Közös­ségeket független szakértők kiküldé­sére. illelve. hogy legkésőbb február végéig tegyék lehetővé a közös bi­zottság munkájának megkezdését Végüi azt a javaslatomat is elfogad­ták, hogy a két parlament képviselői­ből alakítsunk egy hattagú bizottsá­got. amely felméri a Duna medrét érintő valós munkák állásál. • Mi a véleménye a jelenlegi helyzetről? - Teljesen tisztában vagyok vele, hogy minden, ami a Dunával kap­csolatos. szocio-kuHurális szem­pontból nagyon érzékenyen érinti a magyar lelet. Másrész! viszont nekem környezetvédőként is reáli­san kell gondolkodnom és figyelem­be kell vennem, hogy a bősi vízlép­cső 95 százalékban kész. Ezért sze­rintem értelmesebb lenne befejezni, persze előre megegyezve az üze­meltetés módjában, amely során el­sősorban a környezetvédelmi szem­pontokat kell szem előtt tartani. Eb­ben a pillanatban ezt tartom a leg­fontosabbnak A kölcsönős bizalmat erősítené egy ezl ellenőrző bizott­ság megalakítása is. Ha ezl sikerül­ne elérni, elégedett lennék. • Tudjuk, hogy a szakértői bi­zottsággá! kapcsolatos fCflCOlCCp áttekinthetetlen helyzet azért ala­kult ki, mert a csehszlovák fél két héttel a decemberi kormányközi tárgyalás előtt megkezdte az ideiglenes megoldás megvalósí­tását. Ján Čamogurský Budapes­ten ezt azza) indokolta, hogy bizo­nyos munkákat csak a tél folya­mán lehet elvegezni. Ez viszont már lényegében mögöttünk van, miért nem tehetjük meg tehát azt a gesztust, hogy február végén néhány hónapra felfüggesztjük a szerződésen kívüli munkákat? - Ezzel kapcsolatban nem sza­bad elfelejtenünk, a magyar kor­mány volt az. amely két és fél évig blokkolta a tárgyalásokat, ezért je­lenleg nincs semmiféle biztosíté­kunk, hogy sikerül megalakítani a közős bizottságot Ügy érezzük, mi meglettünk mindent, igy például fel kínáltuk a nálunk kidolgozott hét megoldási változatot, melyet később nyolcadikként kiegészítettünk a H-variánssal is. A két és fél éves késés miatt viszont nem engedhet­jük meg magunknak, hogy minden munkát leállítsunk. Elfogadható kompromisszumnak tekinteném vi­szont a Duna medrét érintő munkák leállítását IIIII881S1II1III891IIIISÍ1III1I FONTOS-E, AMI NEM FONTOS Tobb mint másfél év után. hosszas tárgyalások eredményeként Miíovyban megszületett az áltamjogi szerződés kompromsszumos szövege A rendszer­vállás uláni hónapokban ugyanis egyre lobben hangoztatták: a csehek és a szlo­vákok együttélését mükódóképesebb, használhatóbb mechanizmusokban kell • elképzelni Két éve még volt igény arra, hogy a közös államon belüli játékszabá­lyokat kidolgozza a politikai reprezentáció és volt remény arra. hogy a legszélsősé­gesebb nacionalista kórok hangos, de akkor rnGQ lelentektdennek túnó hangia nem betoiyásol|a a tárgyalások menetét. A íoóeráció az 1968-ban rögzített alap­elvek szerint meghalt Pedig az a bizo­nyos 143/68 sz. alkotmánytörvény nem is volt olyan rossz Kimondta, hogy a cseh­szlovák állam két szuverén (sic!) köztár­saság kózos állama, majdnem egyértel­műen szabályozta a köztársaságok és a szövetség legfelsőbb szerveinek össze­tételét. hatásköréi valamin! megválasztá­suk és kinevezésük módját A törvény .— hangsúlyozom: akkortájt - használható volt. Arról nem a mai politikai garnitúra lehel, hogy egyetlen végrehajtással kap­csolatos gogszabály és végrehajtási ren­deieí S6fn született hozzá. (Ne feledjük, eközben a párt és az állam vezető garni­túrájának nagy része szlovák volt ) Mindenki számára világos, hogy a 143 alkotmánytórvényt nem sírhaljuk vissza, hiszen a mai körülmények közt használ­hatatlan. Más alapokra kell helyezni a kö­zős állam léiét - fettéve, ha akarjuk a kö­zös államot Mert azokból a reakciókból, amelyekel egyes szlovákiai politikusok produkáltak - néhány cseh kollégájuk kiváló közreműködésével - bizony azt sugallják: itt aztán nagyon sokan nem akarnak közös államban élni. Eközben persze nagy hangon idézik az ENSZ alapokmányaiban is szereplő alapelvet: a nemzetek önrendelkezéséhez való jo­got Ez szlovák torditásban persze azt jelenti, hogy az önrendelkezés |oga az államalapítás joga S ebből néhány - fö leg nemzeti színezetű politikus deduktív módszenet származtat egy — már nem létező - jogol: az államalkotó nemzet tulafdonjogát az adott állam területére Ezen „lulatdonjog" alapján hallhatunk az­tán sommás véleményeket: Szlovákiában szlovákul, hogy létezik az, hogy valaki Szlovákiában él és nem szlovák, stb Mi köze ennek az államszerződéshez? Vaftni kevés, gondolnánk, de nem így van. Az államszerződéssel a Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom Szlovákia ál­lami szuverenitását akarja elemi - konfö­deráción belül A KDM. s főleg a Čarno­gurský-testvérek egyértelműen a szlovák államiság betetőzéséről beszélnek - per sze az apró és fokozatos reformok segít­ségével A DBP képviselői sem át sem bét nem mondottak eddig. A kormányban lévő DP, MPP, és a PDÚ-NYEE pedig kitart a közös állam mellett, a köztársasá­goknak szánt bizonyos illetékességek megvitatásával, mert ebben látja a térség stabilitásának zálogát Hogyan tekintsen minderre a magyar választópolgár? Fél az ónálló Szlovákiától, hiszen annak leg­hangosabb szószólói egy évvel ezelőtt még a Duna tülsó oldalára küldtek minket a pozsonyi terekről. Fél a Szlovák Nem­zeti Párttól, mert azt Móric korából ismeri és semmi kedve elhinni, hogy a párt programjában szereplő nemzetiségi jogo­kat valaki is komolyan venné. Az SZNT eközben vagy háromszor szavazott valamilyen formában a szuve­renitás kikiáltásáról - ezt persze a cseh kollégák egyszerűen nem értették. Hóna­pokig tárgyaltak az elnökségek egy halva született, de ideiglenes megoldást min­denképpen jelentő szerződés szövegéről A Mečiar által fölvetett és Čamogurský által egyre jobban futtatott szerződés­elmélet csődje pedig bekövetkezett. A szerződés ugyanis valóban csak ideig, lenes megoldást jelenthet Ne játsszuk el azt, mennyire fontos jogi dokumentum, mert nem az. Csak akkor válik azzá, ha annak alapján három, tisztességesen megfogalmazott, időszerű alkotmány szü­letne A jelen helyzetben viszont roppan­tul kényes kérdés, hogy mi lesz, ha ezl a szerződést sem írják alá Semmi mondja egy-két megfigyelő, hiszen megtartható a jelenlegi alkotmányos álla­pot. Sok minden múlik rajta - mondják mások, hiszen ha a szerződés nagyon is kompromisszumos változata „nem megy át", akkor mit várjunk az alkotmányok előkészítésétől. S a végeredmény? Aggodalom! Nem azért, mert egy jogi dokumentum nagy valószínűséggel nem születik meg Egy­szerűen azért, mert ennek kapicsán látni az ország politikai megosztottságát alap­vető kérdésekben. S emberjogi kérdés­ben is. Mert nekem ugyan mindegy, hogy milyen nevet visel majd hazám, ha az a hazám lesz. Ehhez viszont jogi mecha­nizmusok, alkotmányos keretek, higgad­tan politizáló politikusok kellenek És azért egy kis gazdasági biztonság is, ami nem azonos a kényelemmel. Ha minderre ma komoly kilátás lenne, meg sem szüle­tett volna a szerződés ötlete. Áthidaló javaslatként pedig tiszavirágéletü ötletnek bizonyul. így tehát félő, hogy az államjogi szerződés a választási kampány, a politi­kai harcok egyik kiválóan kihasználható, de megoldásokat nem találó része lesz. És ez már korántsem csak a nemzetisé­gek számára hátrányos. Az ún. ,,államal­kotó" nemzet sem ússza meg szárazon, ha a stabilitás hiányában a politikai vagy a konkrét erőszak jelenik meg Ne igy legyen LOVÁSZ ATTI L A TÁMOGATÁSPOLITIKA A MEZŐGAZDASÁGBAN II. SZERKEZETVÁLTÁS-ÖSZTÖNZŐ (A cikk etsö részéi tegnapi számunk­ban közöltük.) A mezógazdasagba juttatott állami tá­mogatások rendszeréről szóló ismertetés első részében már elmondtuk, hogy az idén a szlovák költségvetés 7,5 milliárd koronát hagyott jóvá a lakosság élelme­zése szempontjából létfontosságú ágazat szamara Tegnapi szamunkban a magán­gazdálkodóknak juttatott közvetlen pénz­ügyi támogatással foglalkoztunk, az aláb­biakban az egyéb vállalkozási formák tá­mogatási rendszerét ismertetjük. Az emiitett támogatasi rendszer alap­vető kiindulási pontja, hogy nem tesz különbséget a vállalkozási formák között. A támogatás éppúgy jár a mezőgazdasá­gi szövetkezeteknek, állami gazdaságok­nak. mint a részvénytársaságoknak és egyéb vállalkozási formáknak. Természe­tesen leltétel. hogy ezek tevékenysége a mezőgazdasági és élelmiszeripari ler­mekek vegtermékké való alakilásál, a ter­mékek raktározását, a lej, gabona, hűs. zöldség, gyümölcs feldolgozását célozza. Az új vállalkozások beindításához ketféle tamogatás létezik: az állam vállalja a hite­lek kamatainak 100 százalékos törleszté­séi vagy pedig a felvett hitelek 70 százalékos törlesztését biztosítja, ez az összeg azonban nem haladhatja meg a vállalkozás összköltségének 40 száza­lékai Köztudott, hogy napjainkban a mező­gazdasági vállalatok rendkívül kritikus gazdasagi helyzetben vannak. A ked­vezőtlen folyamat megfékezésére a tá­mogatáspolitika következő fontos része a normatív költségekhez vaiö hozzájá­rulás. A költségvetés 30 százalékos tá­mogatást biztosit az állami gazdaságok­nak és a szövetkezeteknek bizonyos tajta vetőmagok megvasadasához. Úgyszin­tén 30 százalékos költségtamogatás jár vegyszerek vásárlására. Ebbe a kategó­riába tartozik még a külőntele speciális célgépek megvételéhez nyújtott 40 szá­zalékos ártámogatás a fél hektárnál na­gyobb területű szőlőültetvények és gyü­mölcsösök művelői számára. Továbbra is megmarad az előző évek­ben már megszokott területi dotációk rendszere, bár módosítva kerül alkalma­zásra. Ezt a támogatási formát az utóbbi években a kedvezőbb termelési adottsá­gokkal rendelkező termelők számtalan­szor bírálták, tegyük hozzá, jogosan. A rendszer ugyanis a kedvezőtlen ter­mesztési feltételek között gazdálkodók anyagi helyzetét javította. Sajnos, az ága­zatra jellemző módon e támogatás révén a gyenge eredményeket produkálók jóval kedvezőbb anyagi feltételekhez jutottak, mint a kedvező adottságokkal rendelkező intenzív termelést folytató gazdaságok. Az új támogatási rendszer ugyan nem szüntette meg teljes egészében a területi támogatást, azonban megpróbálja kikü­szöbölni a túlzásokat A 22-42-es ter­mesztési-gazdasági csoportba besorolt gazdaságok hektáronként 200 koronától 3600 koronáig kaphatnak területi támoga­tást. A támogatás megítélésének feltétele azonban, hogy a gazdaságok kidolgozzák saját szerkezetváltási programjukat, illet­ve megtartsák a tejtermelésük szintjét. A támogatáspolitika további fontos ré­sze az ágazatban feltétlenül megvalósí­tásra kerülő ökológiai program. Támoga­tás jár többek között víztisztítók, trágyafel­dolgozók és egyéb környezetvédelmi be­rendezések létesítésére. Ezenkívül szociális és rekondicionáló programokra, a településektől távol eső gazdaságok fejlesztésére, valamint a tu­dományos-müszaki fejlesztésre is gondol a kidolgozott rendszer. Az idén a mezőgazdasági támogatás­politika jelentős hangsúlyeltolódással veszi célba az ágazat szerkezetváltási programjának alapvető céljait. Elmondha­tó, hogy a megszokottnál több jut a ma­gángazdálkodás, a szerkezetváltási cé­lok, az élelmiszeripari feldolgozás, vala­mint az intenzív termelési beruházások költségeinek támogatására. A dotációk rendszerén tül a szövetségi piacszabályo­zási alap úgyszintén az ágazat támogatá­sát szolgálja. A támogatáspolitika adott, a vállalkozó­kon müiik. hogyan élnek vele T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ REFLEX VILÁGOS SZERZODES - JO BARATSAG Nincs abban semmi különös, hogy nagyon bonyolult és veszélyek­től terhelt körülmények között egymástól távol álló politikai erők is szövetséget kötnek bizonyos célok elérésére. A világpolitikában erre klasszikus példa Churchill esete, aki valamikor a harmincas és a negyvenes évek fordulója táján imigyen szólt Albion népéhez: „Az ügy érdekében akár az ördöggel is szövetségre lépek". És meg is tette; Hitler legyőzése érdekében megegyezett Sztálinnal Tárgyaló­asztalhoz ült vele, pedig őfelsége miniszterelnökénél következete­sebb antikommunista aligha élt e bolygón. Úgy hozta a sors, hogy alig több mint két esztendővel a totalitariz­mus megszűnése után komoly veszélyek leselkednek Csehszlováki­ára. Ránk, szlovákiai magyarokra is. Mindannyian tudjuk, miről van szó, a veszélyforrások tételes felsorolása teljesen fölösleges, így hadd utaljak csak arra, amitől legjobban kell félnünk: több olyan vezető politikus is van a szlovákiai politikai arénában, aki már kész tényként emlegeti az ország kettészakadását. Ha ez bekövetkezne, mi Szlovákiában maradunk. Abban a köztársaságban, amelynek gazdasága még a csehszlovákiai átlagnál is szétziláltabb és amely­nek politikai életében az elviselhetőnél sokkal több a határtalan ambíciójú vezérjelölt. Nem nehéz kiszámítani, hogy ilyen körülmé­nyek között milyen receptet alkalmaznának némely cézaromániában szenvedő politikusok a válságkezelésre. Előfordulhat, hogy néhány év múlva mint a jólét és a kisebbségi biztonságérzet aranykoraként emlegetjük az elmúlt évtizedeket. Azt az időszakot, amikor ugyan nem kényeztettek el bennünket, nyílt üldözésünket azonban a rend érdekében hatóságilag tiltották. Egy puha, vagy ne adj isten kemény nacionalista diktatúra esetén - ez nem kétséges - minket, kisebbsé­gieket tennének meg mindenért bűnbaknak, ahogy az minden recept­könyvben meg van írva. Most, a választások közeledtével, a parlamentbe jutási kikötéseket ismerve és a koalíciós tárgyalásokra utaló híreket tanulmányozva felmerült a kérdés: elképzelhető-e, hogy egymástól merőben külön­böző politikai szemléletű, filozófiájú magyar pártok hatékony, műkö­dőképes koalíciót alkossanak? Vajon nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy ilyen koalíció két héttel a választások után az 1989-et követő időszakban létrejött mozgalmak sorsára jut, és az eredetinél is nagyobb számú alkotóelemre szertehull? Az ókori latinok - ismerve az emberi természetet - a Világos szerződés - jó barátság jelmondathoz igazodtak. A szlovákiai magyar pártoknak is ezt kellene tenniük a koalíció létrehozásakor. Lehet, hogy a választások során enélkül is szép eredményeket tudunk elérni, hiszen kisebbségünk tetemes része „vevője" a hármaskoali­ció gondolatának, a magyar egység eszméjének, ami látszatra nagyon szép eszme. Szilárd, a várhatóan 4 esztendeig tartó megbí­zatási időszakban is folyamatosan hatni tudó politikai erővé azonban csak akkor válik a magyar reprezentáció, ha vezetői megegyeznek a leglényegesebb kérdésekben. Azért merem ezt leírni, mert két év alatt némileg megismertem a magyar képviselők viselt dolgait. Megismertem a korántsem áttekinthető, sok-sok félreértésre okot adó pálfordulásokat, volt alkalmam álmélkodni a különféle kiszivárgott vagy kiszivárogtatott, cáfolt vagy kétértelműén cáfolt, különböző pártvezérekkel folytatott titkos tárgyalásokat érintő híreken. Ezekről értesülve a közrendű választópolgár csak azért nem ábrándult ki a karizmatikusnak tartott pártelnökből, mert - nem akart belőle kiábrándulni. Elvégre a kisembernek is szüksége van fogódzkodóra. Jó, ha ez a hitbe van betonozva, de még jobb lenne, ha a betont a „tudom" jelentené. Nagyon hasznos lenne, ha a koalícióra lépő pártok vezetői előre megegyeznének néhány olyan kérdésben, amit senki sem vonhatna kétségbe. Hasznos lenne, ha megegyeznének abban, hogy soha egyetlen párt képviselője sem adja szavazatát olyan kezdemé­nyezés támogatására, amelynek célja Csehszlovákia kettéválasz­tása. Axiómának kellene tekinteni, hogy a föderáció megtartása: a demokrácia védelmének alapfeltétele. Megkérdőjelezhetetlennek kellene tekinteni azt is, hogy a kisebbségi magyarságot támadó politikai pártok vezetőivel nem lépnek egyezségre, és ezek homályos ígéreteit nem veszik készpénznek. És abban is meg kellene egyez­niük, hogy keresik az együttműködést az európaira hangolt szlovák politikai erőkkel. Mindezt nagyon hasznos lenne közölni a választópolgárokkal is. Sőt, ez lenne a legfontosabb feladat, hiszen enélkül egy-egy válasz­tási ciklus folyamán elképzelhetetlen a képviselők beszámoltatása. Állítólag az angolok is a címben idézett latin közmondáshoz igazodnak a politikában is, az élet más területein is. Churchill hazájában az ilyen megegyezéseket gentlemen's agreement-nek nevezik, ami magyarul - szabadon fordítva - úriemberek becsület­szavát jelenti. Ehhez, persze, a szó legjobb értelmében vett úriembe­rekre van szükség. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 4300/91 Patasi Zoltán, 1922. 1 4 . Bős, (Ivanovo) 4303/91 Paulisz János, 1915. 2 14., Marcelháza. meghslt (Szovjetunió) 4760/91 Pšenica Jozef, 1921. VI. 22., Nagysalló (Asztrahány) 4964/91 Péter Sándor, 1926. IX. 21., Fülek (Boriszov) 4966/91 Papp József, 1924. XII. 8., Panyidaróc (Orel) 4968/91 Pásztor Radovan, 1924. XII 8., Kéménd (Moszkva) 4969/91 Patai János, 1915. II. 13., Ipolyság, meghalt (Dnyepropetrovszk) 4971/91 Putyera Ferenc, Feketenyék (Szovjetunió) 5040/91 Pakó Zoltán, 1922. IX. 4., Lénártfalva 5078/91 Petrovsky Juraj, 1923. VI. 30., Leszenye (Ivanov) 5158/91 Pallai János, 1912. XI. 24., Bese, meghalt (Szamborg) 5159/91 Paulovič Eugen, 1924. V. 8., Eperjes, (Ordzsonikidze) 5160/91 Pinke Balázs, 1919. V. 18., Imely (Mariopol) 5208/91 Péter Miklós, 1922. XII. 23., Apátújfalu, meghalt 5312/91 Pálenyik Gyula, 1922. V. 1., meghalt Ostrava (Miass) 5314/91 Papp István, 1911. III. 23., meghalt, Panyidaróc (Kisinyov) 5315/91 Péli János, 1920. VI. 8., meghalt, Ipolyvisk (Novgorod) 5349/91 Pfeifer František, 1914. V. 16., Smolnická Huta (Alagir) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents