Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám, csütörtök

1992. FEBRUÁR 13. ÚJ szól ÉRDEKESSÉG 6 TALÁLÓS KÉRDÉSEK JAPÁNOKNAK- OROSZOKRÓL A Fuji Television japán tévétársaság­nak a közelmúltban sikerült alaposan megizzasztatfiia nemzetközi vetélkedője résztvevőit. Ezúttal kizárólag Oroszor­szágról volt szó. Kiderült, a neves színé­szek és sportolók gyakorlatilag semmit sem tudnak a mai orosz életről, teljesen tanácstalanul állnak az olyan kérdések e­lőtt, amelyekre bármely orosz vágja a vá­laszt. Hol lehet Moszkvában éjszaka egy üveg vodkát venni? — hangzott a kérdés, amelyre a japánok „a non-stop boltban" — típusú naiv válaszokat adtak. Az egyik versenyző — hallható súgás után — vé­gül is kivágta a helyes választ: Bármely taxisofőrtől! Alaposan próbára tette a japánokat a többi kérdés is. Láthattak egy rövid video­felvételt arról, hogy egy moszkvai rendőr szigorú arccal feltartóztatja a japán tévé stábját. Rövid beszélgetés után elégedett arccal, zsebében az ajándékkal hagyja a tévéseket, menjenek a dolgukra. Mi vette le őt a lábáról? Senki sem tudta a választ — egy zsebnaptár pornóképekkel. A versenyzők teljesen összezavarod­tak, amikor egy újabb videobejátszásról megismerhettek egy átlagos moszkvai családot, amely havonta 25 rubel lakbért tizet. Majd a műsorvezető megkérdezte, mi van a markában, ami Moszkvában ugyancsak 25 rubelba kerül? Minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult, mi­vel a műsorvezető markában egy mű­anyag öngyújtó lapult. Mivel a japánok­nak meggyőződésük, hogy egy öngyújtó nem lehet olyan drága, nem értik, ho­gyan lehet a lakás olyan olcsó... OLASZORSZÁG KIHALÁSRA ÍTÉLVE? Néhány nappal ezelőtt szomorú ada­tokat tettek közzé Rómában. Ezek szerint Olaszország már ötödik éve vezeti a leg­alacsonyabb születési rátájú országok listáját. Tavaly Olaszországban egy nőre átlagosan csak 1,29 gyermek jutott, míg Németországban 1,39, Franciaország­ban és Nagy-Britanniában 1,81 ez az arány. Antonio Gollini professzor, az olasz demográfiai intézet igazgatója kiszámí­totta, hogy 1995-ben Olaszországban több lesz a 60 évnél idősebb, mint a 20 évnél fiatalabb állampolgár. Mivel az átla­gos életkor egyre magasabb — a férfiak­nál 73, a nőknél 80 év —, a jelenlegi nyugdíjrendszer összeomlása fenyeget. A. születések alacsony számának leg­főbb oka abban keresendő, hogy az utóbbi húsz évben tó'bb mint két millióval emelkedett a foglalkoztatott nők száma, míg a férfiaké csak 150 ezerrel. Tizen­négyszer több új munkahely jött létre a nők, mint a férfiak számára. Ez nem je­lenti azonban az olasz házastársi játék­szabályok megváltozását: az olasz férfiak változatlanul méltatlannak tekintik a ház­tartási munkát, úgyhogy a nőknek tényle­gesen két állásuk van. Ha ez a helyzet nem változik meg, 2020-ban Olaszor­szágnak 3 millióval kevesebb lakosa lesz, mint most Tehát ezen a kedvezőt­len irányvonalon csak a férfiak változtat­hatnak azzal, hogy igazán tevékenyek lesznek. Nem is annyira a hálószobában, mint inkább a konyhában. DALT SZÜNTESS! Irakban — ellentétben néhány ortodox arab állammal — sosem volt alkoholtilalom, s a nagyváro­sok éjszakai bárjai és klubjai min­dig híresek voltak. De mostantól kezdve másképp lesz: éneklési és alkoholtilalmat rendeltek el a bag­dadi hatóságok. Csak a főváros né­hány étterme és éjszakai klubja ka­pott kivételt a szigorú rendelet alól — idegenforgalmi okokból. Termé­szetesen nem erről van szó, a turis­ták mostanság nem özönlenek Bagdadba, de ez az indoklás job­ban hangzik, mint az igzság. Mert az igazság az, hogy a gazdasági embargó a legérzékenyebben az eddig is szegény rétegeket sújtja. Elégedetlenségüket csak fokozza, hogy napirenden találkoznak a hi­ányt semmiben sem szenvedő' gaz­dagok féktelen mulatozásaival. Szaddam rendeletének betarta­tására speciális alakulatokat hoztak létre. Hogy milyenek lesznek a büntetések, arról nem szólt a hír. Arról viszont igen, hogy januárban egy kereskedőt Szaddam 320 ezer dollár birságra ítélt, mivel egy ma­gas összegre szóló csekket do­bott az ó't elbűvölő' hastáncosnő lábai elé. TÍZMILLIÓ GYERMEK „ILLEGALITÁSBAN" ÉJSZAKA JÖN A KÜLÖNLEGES BRIGÁD A hetvenes évek végén átfogó és szigorú népesedéspolitikai intézkedéseket ve­zettek be Kínában a nagy szaporulat megfékezésére. Az intézkedések lényegét így fogalmazták meg: egy család — egy gyermek. A két- vagy többgyermekes csalá­dokat különböző hátrányos szociális és gazdasági intézkedésekkel sújtották, így akarták megakadályozni a nagy családok kialakulását. Az egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott népszámlálás adatai a vezetés politikájának helyességét és eredmé­nyességét tükrözték. Eszerint tavaly Kí­nában 1 milliárd 133,5 millió ember élt, „csak" 125 millióval több, mint 1980­ban, a korábbi felmérés idején. Ez éves viszonylatban 1,4 százalékos szaporu­latnak felel meg, ami egy ilyen hatalmas és gazdaságilag elmaradott ország ese­tében valóban nagyszerű eredménynek számít. A „nagyszerű" eredményt azonban hamar kétségbe vonták a különböző ázsiai demográfiai intézetek. Ennek alapján nemrég a japán Asahi Shimbun napilap azt állította, hogy Kína lakossá­ga nem 1 milliárd 133,5 millió, hanem 1 milliárd 400 millió, ami óriási különbség! A lapnak főleg az az értesülése sokkolta a közvéleményt, hogy ennek egyik oka a be nem jelentett születések nagy szá­ma. Kínában becslések szerint 10 millió „illegális" , azaz nem anyakönyvezett gyerek él! Az Asia News ügynökség átfogó ta­nulmányt jelentetett meg a kínai népe­sedési problémákról. Döbbenetes dol­gok kerültek napvilágra. Kiderült, hogy a kormány intézkedései csak a nagyvá­rosokban éreztették hatásukat, kevésbé vidéken, ahol a lakosság 80 százaléka él. A szülők egyszerűen nem jelentették be második-harmadik gyermekük szüle­tését, így akarták kivédeni a büntető szociális-gazdasági intézkedéseket. Ma­guk a helyi hatóságok is besegítettek azzal, hogy kettős nyilvántartást vezet­tek: egy hivatalosat, a központi vezetés­nek, s egy reálisat, amelyet titkosan, el­zárva őriztek. A szocializmus átkos ha­gyománya érvényesült: a helyi pártve­zetők kedvező statisztikával akartak ki­tűnni feletteseik előtt. Az ügynökség el­rettentő példaként hozza fel Louzsi falu esetét, ahol az elmúlt négy évben egyetlen születést sem regisztráltak. A többgyermekes családokat anyagi­lag sújtó intézkedések még mindig hu­mánusabbak, mint azok, amelyekre szintén fény derült. A hívatlan, rettegett vendégek éjsza­ka érkeznek. A világ a brit Independent című lap szenzációs riportjából értesül­hetett — egy eltitkolt nevű szemtanú vallomása nyomán — a legújabb kínai kampányról, a „különleges brigádok" te­vékenységéről. ... Vang, a brigád vezetője három­szor kopogtatott a kunyhó ajtaján, amíg az álomittas gazda ajtót nyitott. — A feleségedért jöttünk. Már három lányotok van és ő megint állapotos. Ez el­lenkezik a tőrvénnyel. Visszük a kórházba. Egy család — egy gyermek. Családtervezési szuperreklám Kínában. Az érdek­lődés nagy, ami az adott körülmények között nem meglepő. A tiltakozó térjet két izmos legény fogta le, az asszonykát pedig négy női brigádtag vonszolta a kint várakozó ko­csihoz. Aztán a kórház következett, a Kínok Háza, ahol terhes — nem egyszer már a hatodik (!) hónapban lévő — asszonyok vártak sorsukra. A hatóságok ingyen óv- és védekező szereket osztanak mindazoknak, akik­nek már van három gyermekük. Ha az asszony mégis teherbe esik és ezt bűn­bánóan jelenti, nemcsak ingyenabor­tuszra utalják, hanem körülbelül kilenc­száz német márkának megfelelő össze­gű jutalmat is kap. Ha viszont a több mint háromgyermekes família egyik le­hetőséggel sem él, jön a brigád. Kínában a gyermek — különösen a fiúgyermek — biztonságot jelent a szü­lők öregkorára. Sok nő, aki megtudja, hogy kényszerrel elvett magzata fiú lett volna, önkezével vet véget életé­nek. (PESTI RIPORT) TOKIÓBAN TÖRTÉNT Nem a legjobb minőségűek ezek a képek, mivel a felvételek a televízió képernyőjéről készül­tek. A Time című amerikai heti­lapban jelentek meg — és még egy csomó más újságban, pe­dig nem is lett volna szabad el­készülniük. A diplomáciában ugyanis szigorú szabály, hogy a díszvacsorákról, hivatalos ebé­munkareggelikről sem készül­nek felvételek. A neves politiku­sokkal, a koronás főkkel is e­lőfordulhatnak kisebb „balese­tek": felborítanak egy poharat, leeszik magukat... Minek ezt a világnak látni? A tokiói vacsorán, melyet Mi­jazava kormányfő adott Bush el­nök tiszteletére, a tévéseknek a pohárköszöntő után el kellett hagyniuk a termet. De egy ja­pán tévétársaság — önkénye­sen vagy engedéllyel, ezt még mindig nem tisztázták — mégis forgatott. S így a világ utóbb lát­hatta is az amerikai elnök várat­lan, állítólag influenza okozta rosszullétét. Persze, a találga­tások rögtön beindultak. A vé­leménynyilvánításból a vitrio­los tolláról és kiváló humorá­ról ismert Art Buchwald sem maradt ki. (gzs) Bush hirtelen kezd lecsúszni székéről Mijazava és mások segítenek ülő helyzetbe emelni az elnököt Az aggódó First Lady a segítségére siet Bush kis idő múlva magához tér és elnézést kér a ven­dégektől B ush elnök életrajzírói nekiláttak annak a fejezet­nek, amelyben leírják bélinfluenza okozta, tokiói láto­gatását alaposan megkeserítő rosszulléte történetét. Elve­tették a Fehér Ház hivatalos jelentését, hogy tisztán orvosi ügyről volt szó. A történelem előírásának és átírásának szakértői meg vannak róla győződve, hogy összeesküvés történt. Sót, Hollywoodból olyan híreket kaptunk, hogy Oli­ver Stone erről az ese­ményről nagyjátékfilmet készül forgatni, a címe kifejező lesz: Blllőöő! Filmjében be akarja bizo­nyítani, hogy az elnök rosszulléte a CIA, a katonai-ipari komplexum és az amerikai autóipar vezetői titkos machiná­cióinak következménye volt. Naponta új elméletek jelennek meg, s mindegyik igyek­szik kideríteni, mi is történt. Howard Farber, aki ebédlőjében japán szumo-birkózók csoportjának segítségével rekonstruálta az egész helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy az elnököt nem egy, ha­nem mindjárt két vírus támadta meg! Az egyiket az orvosok meg tudták határozni, de a másik megbújt az elnök vastag­belében, ráadásul egy nagy gombóc mögött. Farber elmé­lete szerint az elnök gyengélkedéséért éppen ez az eddig még nem indentifikált vírus a felelős. Malcolm Nubeam Hányás? című könyvében olyan em­berekkel közöl interjúkat, akik bizonyítani tudják, hogy a dél-koreaiak a búcsúbankett végén két hónapos cápafelfúj­tat tálaltak fel az elnöknek. Iraki ügynökök segítségével sike­rült az egészet úgy időzíteniük, hogy éppen a japán kor­mányfő vacsoráján legyen rosszul. Az amerikiak ezután be­perelték volna a japánokat és olyan összegű kártérítést kö­veteltek volna, melynek nagysága egyenlő lett volna a ja­pán autók behozatala által az Egyesült Államoknak okozott kár összegével. Válaszul Japán leállította volna színes televízió-készülé­kei kivitelét az amerikai piacra. Rövidesen az egész Egye­sült Államok sötétbe burkolózott volna. Nubeam továbbá ki­jelentette, ugyanazok az emberek üldözik, akik merényletet kíséreltek meg Oliver Stone ellen, amiért elkészítette filmjét J. F. Kennedyről. „Ha valaki rosszul lesz és leesik a székről" — írja könyvében Npbeam —, „inkább senki sem akarja tudni az igazságot." Brent Paddington, akit elbocsátottak az epidemiológiai kutatások központjából, mert használt kémcsöveket próbált eladni Líbiába, beismerte, cáfolhatatlan bizonyítékai vannak arra, hogy az elnök rosszulléte mögött Fidel Castro áll. Úgy tűnik, a maffia érdekelt volt a nagyszemű bab szal­monellával történt megfertőzésében. Ezt a babot később feltálalták Castrónak születésnapi ünnepségén. A nagy for­radalmár ezután három napot töltött a WC-n és megeskü­dött, hogy bosszút áll. Becsempészte a japán pincérek kö­zé egyik szakállas ügynökét, aki az elnök poharába ejtette a rózsasziromba rejtett vírust. Ami ezután következett, azt már mindannyian ismerjük... Nehezíti a kutatók munkáját, hogy a japánok 2090-ig zá­rolták ennek a szerencsétlen vacsorának az étlapját. Tho­mas Dunklin, a tokiói influenzát vizsgáló bizottság elnöke Ted Koppéi tévéműsorában a közelmúltban kijelentette: „Alaposan áttanulmányoztunk minden receptet, de nem ta­láltunk bennük semmit, ami rosszullétet okozhatott volna az elnöknél." „Miért nem ismerheti meg a nyilvánosság is ezeket a re­cepteket" — kérdezte Ted Koppéi. „Az FBI nagy mennyiségű nyers halat talált, s ezek para­métereit biztonsági okokból titokban kell tartani." Annak ellenére, hogy Sam Diamond történész cikkében azt bizonygatta, Dan Quayle alelnök tudott Bush rosszullé­téről még az ominózus este előtt, mivel már előre lemondta délutáni golfjátékát, nincs semmilyen cáfolhatatlan bizo­nyíték, amelynek alapján úgy vélhetnénk, benne volt az af­férban. Quayle szóvivője kijelentette: „Az alelnök még csak nem is tudta, hogy az elnök külföldön van." Tekintet nélkül a kormány álláspontjára, az amerikaiak milliói változatlanul hisznek a két vírus elméletének helyes­ségében. L ehetséges, hogy sosem tudjuk meg a teljes igazságot. • Még sokáig fogják az emberek kérdezgetni egymás­tól: „Hol voltál azon a napon, amikor az elnök Tokióban ki­dobta a taccsot?" Art Buchwald INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE INFLUENZA-ÖSSZEESKÜVÉS

Next

/
Thumbnails
Contents