Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám, szerda

1992. FEBRUÁR 12. SPORT PLUSZ 10 HATÁROK NÉLKÜL • ŐRÜLTSÉG? Nyolc ével gyalogolt. Ez alatt az idö alatt bejárta Nagy-Britan­niát, az USA-t és Ausztráliát, 13 500 ki­lométert tett meg. Legutóbbi kirándulá­sának célja Afrika déli csücske volt, ami újabb 15 500 kilométert jelentett. Tizenhárom éves korától álmodik erről az őrültségről, s annak ellenére, hogy még csak 24 esztendős, az orvosok azt mondják: a lába annyira elhasználó­dott, mint egy B0 éves anyókának. Ffyona Campbell kisasszonyt ez egy cseppet sem érdekli: .Mit számít, hogy 30 évesen a tolókocsiban végzem. Ilyen az életmódom. Anglia ezt nem tudta biztosítani számomra..." Ffyona Campbell 12 esztendeig kívánja ke­resztül-kasul járni a kontinenseket. Már csak négy éve van hátra. Végig kell gyalogolnia Európán, hogy bekerüljön a Rekordok könyvébe. Az eleddigi csúcs 29 939 kilométer, tehát még hát­ravan az utolsó 939, felkerekítve mond­juk 1000 kilométer. De mi ez az 5400 km-hez képest, amit Ausztrálián ke­resztül tett meg — nem kis hőségben. Naponta 20 órát gyalogolt és négyet aludt. Perth-ig például 106 napig lép­delt, s ez a .közlekedés" 95 órával gyorsabb a régi rekordnál. A szó szo­ros értelmében tönkretette a lábát, nem léphetett a lábujjaira, körmei teljesen elkoptak. A legnehezebb pillanatokat akkor élte át, amikor teherautók mellőz­ték. Nagy önmegtartóztatást jelentett nem felkéredzkedni valamelyikre... Egyik napon már csak csúszva-mászva ment előre, sós vízben áztatgatta a lá­bát és különböző kenőcsökkel kene­gette. Szörnyűség... Afrika .megmászá­sa* egy teljes esztendőt vett igénybe. Sőt, még többet — 394 napot. Okult a korábbi kínszenvedésekből, naponta csak 45 kilométert gyalogolt, vasárnap . pihent. Campbell kisasszony Hi Tech nevű szponzora 30 pár teniszcipőt és 60 zoknit adományozott neki. Éppen csak, hogy kibírták a strapát. Afrikában félt a bennszülöttektől, ezért a helyi vi­szonyokat ismerő három .idegenveze­tőt" vett magához. Most hát Európa kö­vetkezik, hogy egyhamar senki se döntse meg a rekordját. Aztán majd el­válik, ml lesz Campbell kisasszony­nyal... • MEGDŐLT SZÁMOK. Látszólag csendesnek és tisztának tűnő román sportfogadásban tavaly robbant a bom­ba: fölöttébb furfangos cselsorozat (azaz csalás) után bukott le a .király és a király­nő". Bulbuc Aurora bukaresti gyermek­gyógyásznő 1 -859 504 lejt nyert a Prono­sport (nálunk Sazka) 1991 decemberé­ben. A rekordösszeg ámulatba ejtette a tippelőket, főleg azért, mert a telitalálat négyszer ismétlődött a doktor néni szel­vényein (463 876 lejt ért egy telitalálat). Ámultak-bámultak az emberek és gyana­kodtak. A gyanút azonban rögtön elosz­latta Teodor Georgescu úr, a tippszel­vény-hitelesitő bizottság igazgatója Mint kiderült, volt oka Tüzetesebb vizsgálat után ugyanis világossá vált, hogy na­gyon agyafúrt hamisítás történt: a tippelő doktornő a szelvényeken ügyesen meg­dőlve írta be az egyes számokat, hogy azokból később, a forduló után x-eket és 2-eseket lehessen rajzolni. Az is kiderült, Bulbuc Aurora ós Teodor Georgescu jó kis csapatot alkotott; a .jóslásban" így történhetett meg, hogy a nagy nyerést megelőző hónapokban Georgescu úr anyósa félmilliót, Bulbuc Aurora pedig 800 000 lejt kasszírozott. A csalók tehát bemutatták, a totónyereményekhez nem feltétlenül szerencse kell, és nem is olasz vagy magyar módra mérkőzéseket leren­dezni, labdarúgókat csapatokat meg­vesztegetni De a román kormány is éb­redt az ügy hallatára. Azonnal hajlandó kifizetni a pénzösszeget, amivel az Oli­vetti cégtől a tippszetvények hitelesítésé­re használható, embernél is megbízha­tóbb számítástechnikát megvásárolják... • EROTIKUS LEVELEK. Egy bizo­nyos Harry Veltman 1990 nyara óta hat­van levelet küldött Katarina Witt kétsze­res olimpiai bajnok műkorcsolyázónő elmére. Á 47 esztendős amerikai férfi magáról készített, ruha nélküli fotókat is mellékelt a világhírű német sportoló­nő számára, aki hónapok óta amerikai jégrevükben lép fel. Wltt eleinte rossz viccnek gondolta az egészet, de egy Idő után azért értesítette a rendőrséget az ízléstelen ajánlatokat is tartalmazó irományokról. Nemrégen Los Angeles­ben lépett volna jégre Witt, amikor újabb .küldeményt" kapott. Akkor a rendőrség lecsapott Veltmanra, azóta vizsgálati fogságban ül. Kiderült róla, hogy sokszor állt ideggyógyászati ke­zelés alatt. Az amerikai jog szerint ilyen esetekben Is végigvezetik az ügyeket, ezért került Veltman meghallgatásra a bíró elé. A férfi nem volt hajlandó vála­szolni a kérdésekre. Taylor bíró szerint ez érthető, Veltman szellemi állapotát ismerve, magatartása nem fogható fel vonakodásnak és valószínűleg elejtik a vádat az ajánlattevő ellen. Veltman csak annyit vallott be, hogy imádja Wit­tet, .erotikus szerelmes leveleket" kül­dött neki. Elképzelhető az is, hogy mégsem ússza meg szárazon. Ha még­is az esküdtszék mondja majd ki a ver­diktet, s elmarasztalja Veltmant, akár 35 évi börtönt is kaphat. (tv) JUNIOR TENISZ SZENIOR PÉNZÉRT A CAPRIATI-SOKK KÖVETKEZMÉNYEI Jennifer itt, Jennifer ott, Jennifer mindenütt. A 15 esztendős floridai teniszezőlány, Jennifer Capriati ne­vétől volt hangos a sportvilág, ami­kor tavalyelőtt különleges enge­déllyel - mivel akkor még nem töl­tötte be a 14. életévét, s ilyen fiata­lon profi versenyen nem indulhatott volna - Boca Ratonban bemutatko­zott a legjobbak között. A 350 000 dollár összdíjazású torna döntőjéig jutott, s a végső sikerben éppen az a Gabriela Sabatini akadályozta meg, aki most, a melbourne-i idei első Grand Slam-tornán megint út­ját állta a negyeddöntőben. A raké­tarajtot a profik mezőnyében az élesszemű szponzorok kiaknázták: a Diadora és a Prince cég kötött ve­le ötéves szerződést „potom" 6,5 millió dollár értékben. Alig 14 éves tininek 6,5 millió dol­lár! A teniszben már megszokhat­tuk, hogy százezrekben, milliókban számolnak, de ez a hír mégiscsak sokkoló volt. Jennifer Capriati elké­pesztő sport- és anyagi sikere új hullámot indított el az Egyesült Álla­mokban, mely átterjedt Európára is. Miről is van szó? Egyre több szülő óriási üzleti lehetőséget lát cseme­téje profi szintű sportoltatásában, és mindent megtesz azért, hogy gyermekéből teniszcsillagot nevel­jen. A szülők nyomására fiaik és lá­nyaik egyre korábban kezdik és egyre intenzívebben űzik a fehér sportot. Jim Loehr, az ismert sport­pszichológus szerint: „Ez a folya­mat jelenleg feltartóztathatatlan; ugyanis meg vannak győződve ar­ról, csak ez az út vezet a professzio­nalizmushoz." A hivatásos teniszben az utóbbi négy évben megkétszereződtek a bevételek és a reklámból befolyó összegek felső határa már-már a csillagos eget súrolja. Tavaly a 18 esztendős Szeles Mónika 2,5 millió dollárt teniszezett össze, David Wheaton pedig egyetlen tornagyő­zelméért 2 milliót kapott! Az ilyen summák szinte megbabonázzák a szülőket. Ahogy az egyik „teniszpa­pa" nyilatkozta a New York Times­nek: „A profi játékosok által bezse­belt csillagászati összegek felett egyszerűen nem tudtam napirendre térni és a feleségemmel úgy döntöt­tünk, gyermekünknek az lesz a leg­jobb, ha mihamarább megtanítjuk őt erre a sportra." Egyre inkább divatba jön a tinite­nisz. A juniorok száma egyedül az Egyesült Államokban egyetlen év alatt 14 százalékkal növeke­dett. A fiatalok ma már jóval komolyabban ve­szik a fehér sportot; a játék, a szórakozás, a lazítás öröme a háttér­be szorult, és mindin­kább kirajzolódik előt­tük a végcél: a hivatá­sos játékos státusa. Azok az idők, amikor a gyerekek spontán is­merkedtek meg a sporttal és esetleges sikerük után kezdtek komolyabban foglal­kozni vele, végérvé­nyesen elmúltak. „Ma gyorsan és egyértel­műen kell a tenisz, mint hivatás mellett dönteni. Ez azt jelenti: idő előtt otthagyni az iskolát, lemondani a szórakozásról és minden időt a pályán tölteni" — állítja Robert Jellen, az egyik ameri­kai juniorbajnoknő édesapja. „Lá­nyom 1986-ban Jennifer Capriati el­len játszott. Szülei már akkor világo­san és sziklaszilárdan elkötelezték magukat a fehér sport mellett, és minden idejüket a lányuk fejlődésé­re fordították." Jennifer már háro­mévesen ott totyogott a pályák kör­nyékén, a labdákat szedte boldo­gan, „az ütőt ötévesen vette kézbe, de ekkor már komolyan" — emléke­zett vissza Stefano Capriati, az édesapja. Ma már semmit sem bíznak a vé­letlenre. Az alig tizenéves játékoso­kat edzők, orvosok, pszichológusok hada segíti az előbbrejutásban. „Ott tartunk, hogy 10 000 edzésóra sem elegendő a boldoguláshoz. A tízpróbázok sokoldalú képzésével vetekedő tréningnek vetjük alá a le­endő teniszsztárokat. Ennek már semmi köze az örömhöz, a gondta­lan játékhoz. A csillogás, amit a né­zők érzékelnek, nem a valóság. Az emberek nagy része nem is sejti, mennyi lemondással, önfegyelem­mel és áldozattal jár, míg végre va­laki feljut a csúcsra" — nyilatkozta az egyik bennfentes. Sokszor még ennyi sem elegen­dő, hiszen a csúcs azért csúcs, hogy kevesen férjenek el rajta. Nem mindenkiből lesz Capriati, Szeles vagy Agassi. Csak olyan kivétele­sen nagy tehetség, mint Capriati tudja 13 évesen megnyerni a Ro­land Garros és az U. S. Open junior bajnokságát, az Astrid Kupát, ami az Egyesült Államok ifjúsági verse­nye, és a többi rangos tornát. A fia­tal játékosok sikersorozata azt a lát­szatot kelti, különösen a lányoknál, ha valaki 16 éves korig nem robban be az élvonalba, akkor már késő. A tenisz szövetségesek éppen elég gondot okoz annak eldöntése, ad­janak-e kivételt az ambícióval teli 12-13 éves bimbódzó leánykáknak, pelyhedző legénykéknek, hogy részt vehessenek a felnőttek torná­in, vagy sem. Igen, Carpiati esetében bejött — legalábbis egyelőre — szülei szá­mítása. De ne feledjük, nem ő az el­ső tenisz csodagyerek; elég csak Tracy Austinra, vagy Andrea Jea­gerre gondolnunk, akik jöttek, lát­tak, győztek, majd rövidesen eltűnr tek a süllyesztőben. Túlterhelt fiatal szervezetük nem bírta az egyoldalú és intenzív — talán nem túlzás — sanyargatást, és jöttek a sérülések, majd a kényszerű korai búcsúk. A híres teniszakadémiák ügynökei, a tehetségvadászok pedig ott lesel­kednek a serdülőtornák lelátóin, és máris lecsapnak az ígéretes tehet­ségekre. Kezükben dollárkőtegek­kel csábítják a szülőket a szerződés aláírására, állandó dilemma elé ál­lítva őket: mennyit „kérjenek" gyer­mekükért, elég érett-e ahhoz, hogy a mélyvízbe kerüljön. A teniszügynökök egyik legújabb felfedezettje a 10 éves Venus Willi­ams, Los Angelesből. A fekete bőrű kislány a világváros egyik kevésbé előkelő negyedéből, óriási csábí­tásnak van kitéve. Pontosabban a szülei, hiszen már 1 millió dollárt is ígértek a „fejvadászok" aláírásukért. Williams papa egyelőre ellenáll. „Nem akarom, hogy a lányom 12 évesen rivaldafényben fürödjön, majd három évvel később önmaga árnyéka legyen." Pénz, siker, csillo­gás. Nagyon sok ember álma ez, s ha már neki nem sikerült kitörnie a szürkeségből, gyerekét hajtja, űzi előre a dicsőség érdekében. Csak a sikert jegyzik, a rengeteg bukott, kettétört életutat senki sem tartja számon. Elgondolkodtató, ahogyan az egyik teniszügynők látja a hely­zetet: „Mint magánember, lebeszél­ném a szülőket arról, hogy gyer­meküket idejekorán kössék le a szerződésekkel, de mint ügynök, azon vagyok, minél többen megte­gyék ezt." (só) Jennifer Capriati . . ŕc FOBTUNAPOSeNVBAN SZEWIŇSKAJSF2B KEVESET SÍRÓRA­Illusztris vendégei voltak a po­zsonyi Lengyel Kulturális Központ­nak. Minden idők legsikeresebb lengyel olimpiai bajnokait hívta meg a központ a Szlovákiai Olim­piai Társasággal és a Šport napi­lappal közösen. Az atlétika büszke­sége, Irena Kirszenstein-Sewiríska, a távolurgrás, a 200 és a 400 méte­res síkfutás többszörös olimpiai és Európa-bajnoka, s a csodaként em­legetett Wojciech Fortuna, az 1972­es sapporói téli játékok síugróbaj­noka vallott életéről, a versenyekről, a látszólag irigylésre méltó népsze­rűségről. Irena Szewiriska egészen véletle­nül került szorosabb kapcsolatba a sporttal; és meglehetősen későn. Sosem pályázott babérokra. Tizen­négy évesen figyelt fel rá a tanárnő. Vagyis inkább a stopperórára. Ami­kor ugyanis a gyerekek idejét mérte és Irenára került a sor, azt hitte, el­romlott a vekker. Fuss még egy­szer! - mondta a kislánynak. A stop­per jól működött. Csak elképesztő­en keveset mutatott. Mindez 1960-ban történt. Foglal­kozni kezdtek Irenával; heti egy-két alkalommal gyakorolt. Két esztendő kellett hozzá, hogy komolyabban vegye az atlétikát; akkor már heti négy-öt alkalommal edzett. Túlzás­ba sosem vitte. Napi két, két és fél óránál többet sosem töltött a pá­lyán. Még a világversenyek felké­szülési időszakában sem. 1964-ben Tokióban nyerte első olimpiai aranyérmét, (az aranyon kí­vül még két ezüstöt), mindössze ti­zennyolc évesen. Sok minden tör­tént abban az évben: érettségi, fel­vételi a varsói Közgazdasági Egye­temen. A kislányból egyik napról a másikra híresség lett, ismeretlen emberek állítgatták meg az utcán... A mexikói (1968), a müncheni (1972) és a montreali (1976) olimpi­án is a legsikeresebbek közé tarto­zott: négy olimpián hét érmet szer­zett (3 aranyat, 2 ezüstöt, 2 bron­zot). Közben elvégezte az egyete­met, férjhez ment, két fiút szült. Si­kereit a jó családi háttérnek köszön­heti: a férjének, akivel a sportpá­lyán ismerkedett meg, aki az utolsó edzője volt és civilben neves sport­fényképész, no, meg a nagymamá­nak. Ők vigyáztak a gyerekekre. . Irena Szewiňska nem titkolja, az edzéseken sosem nyújtotta a maxi­mumot, éppen csak annyit mutatott a formájából, amennyi feltétlenül szükséges volt. A verseny más! Ott összpontosított - és nagyon tudott rajtolni. Jelenleg csak különböző bizott­ságok tagjaként kerül kapcsolatba a sporttal. Nem lett edző. Van hivatá­sa - és családja. Kiegyensúlyozott ember. A szerencse istennője kegyeltjé­nek tartották Wojciech Fortunát. Ti­zenkilenc évesen, a sísport szakte­kintélyeinek és a legesélyesebb versenyzőinek megdöbbenésére 1972-ben Sapporóban nagysáncon lett olimpiai bajnok. Fortuna hat­éves koréban csatolta fel először a sítalpakat, egy jó szemű edző felfi­gyelt rá, és a Zakopanéi klubba vitte. Sapporóban nem adtak neki semmi esélyt. Az is csak a véletle­nen múlott, hogy kivitték az olimpi­ára. És hogy 111 métert ugrik, arra az ég adta világon senki sem gon­dolt. A bírák se hitték, érvénytelení­teni akarták a „repülést". Aztán negyven percig tartott, míg sikerült előkeríteni a lengyel himnuszt... Visszautasítja a rosszmájú meg­jegyzéseket, hogy a hátszélnek kö­szönheti aranyérmét. Ha így lett vol­na, a németek nem tanulmányozzák két évig a filmre vett győztes ugrá­sát. A hátszél a legrosszabb - állítja Fortuna. Sosem félt a sáncon, kivéve, ha egy hónapot kihagyot. Nem futott be fényes karriert, gyerekfejjel vált híressé, elkényeztették, mindent ké­szen kapott. Nem készítették fel az életre. Most taxisként keresi a ke­nyerét. Sosem keresték meg, hogy foglalkozzék a fiatal síugrókkal. Még nincs negyven esztendős... (kiedrowska) (Dušan Koutný felvétele) Cufýd^Líor //' n f t, // ^ ^ ptaAJA*^ / ^ P Ot otvt? t^č U^

Next

/
Thumbnails
Contents