Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám, péntek

7 MOZAIK ÚJ szói 1992. JANUÁR 10. A VILÁG LEGGAZDAGABB GYERMEKE A most hat és féléves kislány a mai Görögország egyik leghíresebb és leggazdagabb emberének unokája, mégis alig tud görögül. És a papírforma szerint ez később is így marad, éppúgy, mint édesanyja esetében. Hiszen a mamához, Christhina Onasslshoz hasonlóan a kislány, Athina Onassis a Genf melletti híres leányinternátusban, az Inštitút Rosseyban nőtt fel. És a mamához hasonlóan játszótere az egész világ, márpedig a világban döntő többségben nem görögül beszélnek. Ha Athina hazajön Svájcból, vagy a hatalmas párizsi lakásban él (három emelet, az alsó szint hatszáz, a középső és felső szint egyenként nyolcszáz négyzetméter!), vagy egy Loire melletti kastélyban, vagy egy festői sziklára épült világban Ibizán. A kis Athinát négy nagyra nőtt fickó kíséri mindenhová, a gyerek testére olyan miniatűr készüléket erősítettek, ami a testőrökkel, „baj esetén" is tudatná Athina hollétét — már persze addig, amíg elrablói meg nem találják ezeket... „Egy rövid élet fájdalma" A négy testőr bére nem gond. A gyerek apanázsa — egyszerűség kedvéért az ősszegeket márkában és nem görög drachmában vagy francia frankban adjuk meg — évi egymillió márka. Ha pedig eléri a bűvös korhatárt, a tizennyolc esztendőt, a leendő ifjú hölgy mai pénzben 1,7 milliárd német márka egyedüli örököse lesz. Pontosabban ennél lényegesen nagyobb summáé, mert a vagyon mai értéke ennyi, addig pedig jócskán kamatozik még. Erről egy öttagú vagyonkezelő kuratórium gondoskodik. De nincs az a kuratórium vagy egyéb testület, ami arról is tudna gondoskodni, hogy Athina Onassis ne jusson anyja, Christina Onassis szomorú sorsára. Ezt a sorsot eletnzi William Wright sikerkönyve, ami most jelent meg Hamburgban „Christina Onassis — Egy rövid élet fájdalma" címmel. Fura párosítás, de Tina Onassis, Athina anyja alighanem egyszerre volt a földkerekség egyik leggazdagabb és legszerencsétlenebb nője. Neki még „csak" 500 millió márkás vagyon állott rendelkezésére. Ez — vállalkozásokból, kamatokból stb. — évi mintegy ötvenmillió márka jövedelmet jelentett Tinának, aki sosem tagadta, hogy ebből „csak évi hathétmilliót" képes elkölteni, igaz, azt dollárban. Bébiholmi Diortól Pedig, mint Wright könyvéből kiderül, Tinának akadt — nem is egyszer — olyan éjszakája, amely százezer dollárral is apasztotta a kasszát. Ehhez képest bagatell, hogy amikor megszületett Athina, a párizsi Dior cég megfelelő részlegétől a boldog anya huszonötezer dollár értékben rendelt egy tétel(!) bébiholmit. De ettől még messze vagyunk. Tina még távol az anyaságtól, apja halála után éli a dúsgazdag, független örókösnők életét. Férfiakban is nagy fogyasztó. Jack Nicholsont és Warren Beattyt egyaránt „szexuálisan önzőnek" minősíti, egymás után viszi ágyába az úgynevezett jet-set, a felső tízezer fiait (néhány esetben állítólag lányait is), köztük a saját mostohatestvérét (ne feledjük: a meggyilkolt amerikai elnök özvegye volt az ő mostohája), ifjabb John Kennedyt. Orgiák, magány, depresszió, alkohol, gyógyszerek és kábítószer, elvonókúrák, túlsúly (volt, amikor a hölgy nyolcvanöt kilót nyomott) és radikális fogyókúrák. Ki tudná megmondani, azért nem maradt meg tartósan Tina mellett senki, mert így élt, vagy éppen azért élt így, mert nem maradt meg mellette senki? Persze más előzmények is akadtak. A hetvenes évek közepén gyors egymásutánban elveszti anyját, bátyját (repülőszerencsétlenség), majd apját, a híres Aristoteles Onassis hajómágnást, Jacqueline Kennedy férjét. A Skorpio magánszigeten rendezett temetésre megérkezett Edward Kennedy szenátor is. Tina valami részvétnyilvánítás-félét várt tőle. Ehelyett a szenátor közölte: — Azért jöttem, hogy megbeszéljük Jackie pénzügyi jövőjét. — Ha csak ezért jött, akár haza is mehet — hangzott a válasz, és akkor a huszonnégy éves árva megállította a kocsit, majd kiszállt. Fiú, fürdőnadrágban Egykori inasa feljegyzései szerint az ifjú örökösnő egyfajta tartós kábulatban élt, saját teste tisztaságával sem törődött, „fehér- és ágyneműjét rossz volt nézni..." Hosszú esztendőkig tartott Tina Onassisnál a depresszió és az eufória, a mesterséges ajzó- és nyugtatószerek halálos körforgása. Ekkor semmi nem érdekli a lábai előtt heverő tarka világból, csak a kábulat és a gyors élvezetek hajszolása. Egész életmódjára jellemző, egy történet, ami a róla most megjelent könyvben olvasható. ...Egy álmos nyári délután Tina azt mondja helikoptere pilótájának amit már sok álmos nyári délutánon mondott neki: — Borzalmasan unatkozom. Menjünk át Korfura. A magánszitakötő felemelkedik Skorpió szigetéről és a viszonylag közeli Korfun landol, a Club Mediterráné üdülőhálózat helyi luxustelepén. A leszállóhely közelében barna bőrű, jóképű arab fiú áll, piros fürdőnadrágban. Tina kihajol a helikopterből és a rá jellemző gátlástalansággal azt mondja: — Nincs kedved velem jönni ezen a masinán a saját szigetemre? — Ez sajnos lehetetlen, asszonyom. Mint látja, mindössze egy fürdőnadrágban vagyok. A ruháim fent vannak a hotelszobában. — És ha azt mondom, hogy ilyen apróságokkal ne törődj? Hogy mindenedről, a ruházatodról is, én gondoskodom? — Akkor O.K. Ez egy Tina-féle „hódítás" modellje. Barátnőinek később nagyon dicsérte ezt a Marseille nyomornegyedében született, Dovi Tobrussi nevű fiút, mondván, „három óra alatt háromszortette őt boldoggá". Szegény gazdag hölgy ezt a Dovi nevű srácot szinte pontosan egy esztendővel a halála előtt „térítette el". Amikor már csak így juthatott társasághoz. Négy évvel korábban viszont azt hitte, soha többé nem lesz egyedül. Azt hitte, megtalálta az Igazit. Tina és Gaby Az Igazit Thierry Roussellnek hívták és jómódú, fiatal üzletember volt, aki Londonban és Genfben vásárolt házhelyeket, majd — szép haszonnal — vagy továbbadta ezeket építtetőknek, vagy maga építkezett rajtuk. Nem volt szerelmes Tinába, de imponált neki a mamutvagyon. Amikor egyszer félig — de csak félig—tréfásan azt mondta a hölgynek, ha lefogy huszonöt kilót, akkor feleségül veszi, a milliomosnő válasza így hangzott: — Jöhet az esküvő. És jött. 1984. március 17-én Párizsban. És jött a gyerek is, Athina, a földkerekség most leggazdagabb kiskorúja, császármetszéssel, 1985. január 28-án. És négy hónappal késó'bb — ezt a szerencsétlen Tina akkor még nem sejthette — jött a másik gyermek is, a férj szeretőjéé, a szőke manökené, Gaby Landhagéó, akivel a kétszeresen boldog apának esze ágában sem volt szakítani az Onassis-lánnyal kötött frigy után. Ami ezután következett, az egy magára valamit adó asszonynak egyedül elég az öngyilkossághoz: Thierry ragaszkodott ahhoz, hogy Tina és Gaby, valamint a gyerekek rendszeresen „összejárjanak" és „modern emberek módjára legyenek jó barátnők". Tina mindent lenyelt, de hiába, Thierry így is otthagyta őt és oltár elé vezette igazi szerelmét, Gabyt. Ekkor jött az újabb és immár utolsó megaláztatás. 1990. május 12-én a közép-franciaországi Villenyben megtartott szertartáson — Thierry Russel és Gaby Landhage fényes esküvőjén—Athina Onassis-Roussell, az otthagyott nej gyermeke volt a koszorúslányka. De Tina akkor már régen nem élt. Nem sokkal halála előtt Tina 165 ezer dolláros Ferrarit ajándékozott Thierrynek, aki elhagyta őt, Tina azt kérte cserébe: legalább mélyhűtött magjából, orvosi beavatkozással szülhessen tőle egy második gyermeket. A természetes módra ugyanis Thierry egyszerűen nemet mondott. .Asszony már nem lehet boldogtalanabb" — írta akkor a Figaro. Úgy látszik, lehetett. 1988. november 18-án, röviddel harmincnyolcadik születésnapja előtt a földkerekség egyik leggazdagabb asszonyét holtan találták az egyik rendkívül előkelő Buenos Aires-i klub luxuslakosztályának márvány fürdőkádjában. Öngyilkosság? A hivatalos jelentés szerint igen. Nekrológjában egy monte-carlói lap így írt: „Ilyen életre és ilyen halálra vannak ítélve azok az asszonyok, akiknek túlságosan sok a pénzük? Jó lenne legalább a szerencsétlen aszszony kislányát megmenteni édesanyja szomorú sorsától." Nem lesz könnyű, 1,7 milliárd márkás vagyon úrnőjével minden megtörténhet. (R) MIN TÖRIK A FEJÜKET A GÖMÖRI KISKÖZSÉGEKBEN? A településfejlesztés lényeges feladata, hogy a szennyvizek elvezetése és elhelyezése a lakó- és településkörnyezet károsítása nélkül történjen. Ezen a téren falvaink és városaink többségének évtizedes adósságai vannak. Annak ellenére, hogy a választási programok, a helyi és a központi intézkedések szorgalmazták a környezet- és folyamszennyezést megszüntetni hivatott szennyvízcsatorna-hálózatok építését, nem lehetünk elégedettek a helyzettel. Különösen azokban a régiókban okoz gondot a szennyvíz, ahol tagolt topográfiai viszonyok vannak és a lakosság szétszórtan, kistelepüléseken él. Igy van ez a Rimaszombati járásban, ahol 132 településen nem egészen százezer ember él. Ezekben a múltban inkább a ravatalozók építése volt a jellemző mintsem a vezetékes ivóvíz- és csatornázási rendszerek kiépítése. A folyamszennyezés büntetlen időszaka azonban lejárt. Az egész Komáromból indult Aki Gömörben a nép akaratából lett egy-egy település polgármestere vagy önkormányzati tagja, tudta, hogy ezzel a feladattal záros időn belül foglalkoznia kell. — A hivatal létezése óta napirenden tartjuk ezt a kérdést — kezdi fejtegetését Beta Tibor, a Rimaszombati Körzeti Hivatal igazgatója. — Hozzánk 66 település tartozik és jószerivel egyikben sincs rendben a szennyvízelvezetés. Vagy egyáltalán nincs kiépítve a csatornarendszer, vagy a tisztítóállomás hiányzik. Nehéz így környezet- és folyóvédelemről beszélni. A változáshoz annyi pénz kellene, amennyi nekünk nincs. Az állami dotációból ugyan csurrant-cseppent valami, de ez a mai árak és körülmények mellett nem mindenütt jelentett megoldást. Ezért sem mindegy, mennyire munka- és pénzigényes megoldást találnak a községi hivatalok. Mivel engem is foglalkoztat a téma, októberben nagy őrömmel fogadtam a PRESSKAN Budapesti Mérnöki Iroda Kft. képviselőinek Komáromba szóló meghívóját. Itt a polgármestereket egy új, 1989-ben alkalmazási engedélyt kapott csatornázási rendszerrel ismertették meg. Műszaki ember vagyok és azonnal megfogott a tervezet, mert a körzetünkben kevés kivétellel olyan települések vannak, ahol a bemutatott rendszert előnyösen lehetne alkalmazni. Alacsony népsűrűség, rossz talajviszonyok és helyenként magas talajvízszint jellemzi környékünket. A hagyományos rendszerrel szemben a PRESSKAN módszernek az a nagy előnye, hogy nem kell költséges földmunkákat végezni, vastag csőrendszer helyett vékony műanyagcsöveket kell lefektetni. A nagyobb hatásfok mellett így a költségek is alacsonyabbak. A másik nagy előnye, hogy egyszerűsége miatt gyorsabban megépülhet és ez sem elhanyagolható tényező. A budapesti Kft. egyébként kész mindent szállítani és kivitelezni is. Akik működés közben is látták Beta Tibor végül öt polgármesterrel megtekintette a már megépített szegedi szennyvízcsatornát. A látottak alapján minden valószínűséggel eldöntötték, hogyan tovább. Erről árulkodnak Simon Róbertnek, Osgyán polgármesterének szavai is. — Bárkinek ajánlani merem azt, amit Szeged egyes körzeteiben láttunk. A vízműveknél részletes leírást kaptunk a rendszerről, majd saját szemünkkel is láthattuk a 4-5 lakóház szennyvizét begyűjtő aknákat és a szivattyútelepeket. Az egész rendszert mellékállásban két ember felügyeli. A befektetési költségek pedig csak a felét tették ki a hagyományos gravitációs rendszer árának. Látva a megoldás egyszerűségét, árát és üzembiztonságát sajnálom, hogy községünk szennyvízhálózatának és tisztítóállomásának tervei már elkészültek. El szeretném azonban érni, hogy kombináljuk a két rendszert. A község egyes részein szinte ideálisak a feltételek a nyomóvezetékes rendszer kiépítéséhez. Ha az árrelációkat nézzük, ez nagyon kedvező lenne, hiszen nem dúskálunk a pénzben. A Tisza partján járt küldöttség tagja volt Hunyák József, Ajnácskő polgármestere is. Hivatalba lépése óta nemcsak a templomépítés kezdeményezésével és egy kis téglagyár bérbevételével igyekezett a község felemelkedését előmozdítani, hanem az ökológiai beruházások terén is több intézkedést foganatosított már. Pénzszűkében csak lassan halad a gyakorlati megvalósítás, amely a szegedi tapasztalatok alapján egy kissé módosul majd. — Szegeden a folyóparti városrészen a talajvízszint miatt alkalmazták a PRESSKAN rendszert. Gortva patakunk ugyan nem a Tisza, de a talajvíz itt is magas, így ajánlani fogom a tervezőknek, hogy ezt a megoldást alkalmazzák. Számunkra a besztercebányai Agrokons készítí a terveket. Nem mindegy, milyen költséggel és mennyi idő alatt épül meg a beruházás. A vékony polietilén-csövek lefektetése, az átemelőaknák és szivattyútelepek kiépítése Szegeden bő egy évet vett igénybe. Mindenképpen megérné, ha fele költséggel és fele idő alatt végezhetnék el ezt a munkát. POLGÁRI LÁSZLÓ TETTLEGES HÓDÍTÁS A Mladosť kávéházban jól lehet szórakozni, sőt új ismeretséget is lehet kötni — vallják a nyitraiak. A 35 éves G. Marian az utóbbiak miatt járt ide, mivel felesége néhány évvel ezelőtt elvált tőle, és unta az egyedüllétet. Az év elején megismerkedett egy szemrevaló 21 éves lánnyal, Icával. Beszélgettek, -fogyasztottak is, de keveset, mivel a lány elmondta, hogy epilepsziás és nem ihat. A férfi mélyen hallgatott arról, hogy kilencszer ült börtönben. Úgy érezték, rokon lelkek, s együtt távoztak a fiú lakására... A későbbiekben Mariannak többször is eszébe jutott a lány, de nem tudta a vezetéknevét és azt sem tudta, hol dolgozik. Megörült, amikor tavasszal a kávéházba betérve ott találta a lányt. Egyedül ült az egyik asztalnál. Illedelmesen megkérdezte, leülhet-e, majd fröccsöt rendelt magénak, a lánynak pedig üdítőt. Sok mindenről beszélgettek, végül is a férfi újból meghívta a lányt a lakására, aki mosolyogva próbálta elhárítani a meghívást, mondván: — járok egy fiúval, nem tudnám megcsalni. Marian nem hagyta annyiban. — Egy ujjal sem nyúlok hozzád — játszotta a becsületest. Ica végül kötélnek állt, s elment a fiú lakására. Beszélgettek, illetve a fiú udvarolt a lánynak. A továbbiakban a lány így mondta el a rendőrségen: „Erőszakkal le akart vetkőztetni, amikor ellenszegültem, öklével többször is az arcomba vágott. A fürdőszobába mentem, hogy rendbe tegyem magam, de ô tovább ütlegelt. Nem tudtam elmenekülni, mert a bejárati ajtót kulcsra zárta. Amikor lecsillapodott, azt mondta, rendben van, de mielőtt elmennék, fizessem ki az üdítőt, amit a kávéházban fogyasztottam. Elővettem a pénztárcámat, erre ő kikapta a kezemből, kivette belőle a több mint 600 koronát. Miután kiengedett — nem tudom miért — az üres pénztárcát a ház előtti kukába dobtam. A lány hazudik, bosszút akar állni — hajtogatta a rendőrségen Marian. Elismerte, hogy járt nála a lány, de ahogy mondta, tudni kellett mit akar tőle, ha már a meghívását elfogadta. A dolgot úgy magyarázta, hogy a lány a lakásban rohamot kapott, ő segített neki a fürdőszobába jutni, de a pénzről, a tettlegességről hallani sem akart. Azzal érvelt, hogy amikor a börtönből szabadult, elég pénzt kapott, és nemrég a szociális gondozó is utalt ki számára egy kisebb összeget, egyébként is dolgozik. A rokkantak ipari szövetkezete üzemrendészének vallomása azonban ellene szólt. „Az említett napon kb. 16.45 óra tájban Ica bejött a kapusfülkébe, s arra kért, hívjam ki a rendőrséget. Amíg megérkeztek, elmondta, mi tőrtént." Az orvosi szakvélemény is a lány állítását támasztotta alá: felszakadt a szája, megdagadt az orra, és testének más részén is az ütések nyomai. Az esetleges epilepsziás rohamot az orvosi vélemény kizárta. A bűnügyi rendőrség Marian lakásán és a fürdőszobában vérnyomokat rögzített. A férfi tagadott, hiszen már volt annyi tapasztalata, hogy ne ismerje be tettét, annak reményében, hogy így elejtik ellene a vádat. Az ügy a Nyitrai Járásbíróság elé került, amely szigorú ítéletet hozott. A többszörösen visszaeső bűnözőnek négy évet kell újra a vasrács mögött töltenie. Hiába, az ököllel való hódítás, nálunk még bűncselekménynek szám'L (németh)