Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám, csütörtök

HIREK - VELEMÉNYEK . UJSZQA 1992. JANUÁR 9. K Meghall négy olasz és egy IVI francia tiszt Bár tűzszü­net voit (lesz?), mégiscsak hábo­rúban estek el. Miért hát a nagy nemzetközi felzúdulás, hiszen ter­mészetes is lehetne, hogy háború­ban emberek halnak meg. . Igen. az igazságérzetünk hábo­rog. mert a háború önmagában sem térmészetes dolog. Ok öten idegenek voltak, ez nem az ö háborújuk volt. Ók öten békekatonák voltak, a legneme­sebb missziót teljesítették az ide­gen országban. MIÉRT? Nem az ő háborújuk volt .. Amikor ezt leirom, akkor a horvát­országi meg a vajdasági magya­rok jutnak eszembe. Az ő háború­iuk sem volt. mégis hányan haltak meg közülük, hányan vállak me­nekültekké! Ezért éreztük mi itt a magunkénak az ott dúló háborút Hónapok óta hányszor vetettük a Nyugat szemére, hogy csak pá­holyból szemléli az eseményeket, hogy az EK a saját torzsalkodásai miatt volt képtelen a hatékony köz­vetítésre Horvátország és Szerbia között. Ilyenkor zavarban van az em­ber. mert nehéz úgy fogalmazni, hogy ne legyen félreérthető. De önkéntelenül is felmerül a kérdés: netán ez kellett ahhoz, hogy a Nyugat végre tudatosítsa, való­jában mi is folyik Jugoszláviában? Netán külföldi áldozatokra, tragi­kus tévedésre vagy brutális me­rényletre volt szükség ahhoz, hogy azok. akik igazán tehetnek vala­mit. most már tényleg tegyenek is? Mert most saját halottaik is van­nak. mert már nem érezhetik ma­gukat teljesen kívülállóknak? Egyébként ez a lélektani ténye­ző a legfontosabb abból a szem­pontból. hogy igazuk legyen azok­nak. akik abban bíznak, ez az incidens nem fogja lefékezni a bé­kefolyamatot. Csak bízni lehet, hi­szen a 10 ezer ENSZ-katona ki­küldéséről még meg sem születeti a döntés De pehéz döntés is lesz ez. hiszen nem tartják be az alapvető feltételt, a teljes fegyvernyugvást! Mely ország, mely vezető vállalja, hogy saját katonáinak életét koc­káztassa a jugoszláv békéért? Csehszlovákia is felajánlotta: kész katonákat bocsátani az ENSZ­erök rendelkezésére Melyik anya engedi el fiát szivesen oda. ahon­nan esetleg nem tér vissza? Ná­lunk ki vállalja ezt a felelősséget? A kormány. Ha vei elnök, a védelmi miniszter? Ezek azok a nehéz pil­lanatok. amikor az emberi érzések ütköznek az emberiesség támasz­totta kötelezettségekkel. Korai lenne Ítéletet mondani, hiszen a szakértők még csak vizs­gálják. hogy szándékosságról vagy véletlenről van-e szó. Minden­esetre ismét azok az erők jutnak az ember eszébe, amelyek az utóbbi napokban vehemensen el­lenezték a Cyrus Vance nevéhez fűződő ENSZ-béketervet. Ezek az erők. főleg a horvátországi Kraji­nában élő szerbek, akik közölték, nem kellenek olt a kéksisakosok Ők semmi áron. semmilyen formá­ban. különleges státusú terület­ként sem akarnak Horvátország­hoz tartozni Nem akarják hogy a /ugoszláv hadsereg - a béketerv szerint - kivonuljon Krajinából. mert tartanak a horvátok bosszújá­tól. Ez ügyben most állítólag a belgrádi szerb vezetés összekü­lönbözött a krajinaiakkal. Azokkal, akiket ők hecceltek fel. akiknek ok adtak fegyvert. De a merénylet rávilágított arra is. milyen mély ellentétek vannak a jugoszláv hadseregen belül. Ju­goszlávot Írtam, pedig már csak a szerb érdekeket szolgálja. De ez mit sem változtat a tényen: a had­sereg egy része csak Szerbiáért harcol, a másik része pedig önma­gáért. a hadseregért. Mert Jugo­szlávia megszűnésével megszűnik a hadsereg is. A közös hadsereg. A tisztek féltik pozícióikat, élet­színvonalukat. Ezentúl kevesebb jut rájuk, nekik, hiszen eddig hat köztársaság tartotta el őket. most pedig már csak a szerbek és a szerb szimpatizánsok. P iszkos, nagyon piszkos há­ború ez Korábban csak ar­ról beszéltünk, hogy testvérnépek ölik értelmetlenül egymást Most már egy darab kenyérért is folyik az öldöklés. De nem kell messze menni a példáért, lényegében erről volt sző tavaly augusztusban, a moszkvai puccskísérlet idején is. Ennek a merényletnek amolyan katonaipuccs-ize van. Annak a hadseregnek amely korábban a népi jelzőt viselte, egy része mintha önállósitota volna magát. És ez már túllépi a helyi válság kereteit. MALINAK ISTVÁN GEORGE BUSH ROSSZUL LETT George Bush amerikai elnök tegnap Tokióban a fárasztó tárgyalások után megtartott ünnepi vacsorán hirtelen rosz­szul lett. A jelentések szerint összeesett, ám már pár pillanat után a jelenlevők támogatásával beszállt gépkocsijába. Húsz perc múlva hivatalosan közölték: az elnök ismét jól érzi magát és tokiói rezi­denciáján pihen. A rosszullétet valószínű­leg a fáradtság, egyes források szerint gyomorrontás okozta. Bush tegnap a császári palotában folytatott kulcsfontosságú tárgyalásokat Mijazava Kiicsi japán kormányfővel az országa által támasztott kereskedelmi akadályok felszámolásáról. Az elnök kísé­retének tagjai hangsúlyozták, hogy Bush nem fog megelégedni azokkal a részletes eredményekkel, amelyekre Japán esetleg hajlandónak mutatkozik. JANUAR 22-23­AN WASHINGTONBAN: KONFERENCIA A SZOVJET UTÓDÁLLAMOK TÁMOGATÁSÁRÓL OROSZORSZÁG FELVÉTELÉT KÉRTE A NEMZETKÖZI PÉNZINTÉZETEKBE Nemzetközi külügyminiszteri konfe­renciát tartanak január 22-23-án Wa­shingtonban a volt Szovjetunió utódálla­mainak nyújtandó humanitárius segélyek összehangolásáról Ezt kedden jelentette be az amerikai külügyminisztérium szóvi­vőié Margaret Tutwiler elmondta, egye­lőre nem tudni, hogy pontosan hány kor­mány. nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt a tanácskozáson. Tekintet­tel arra, hogy ki mindenkit hívtak meg, előzetesen hozzávetőleg 60 résztvevőre számítanak. S egyelőre nyitott az is. hogy a Független Államok Közösségének tag­jai képviseltetik-e magukat az értekezle­ten. A szóvivő elmondása szerint a kriti­kus élelmiszer-, gyógyszer- és energiahi­ányra. műszaki segítségre és a közleke­dési gondokra fognak összpontosítani Hangsúlyozta, nem ígérgetésekről lesz szó, hanem a lehető leghatékonyabb munkamegosztásról Oroszország ugyancsak kedden hiva­talosan is kérte felvételét a Nemzetközi Valuta Alapba és a Világbankba. Ezt az a levél tartalmazta, amelyet Borisz Jelcin küldött a Világbanknak. Ez ügyben az orosz kérést Washington a múlt héten már támogatásáról biztosította, amikor felszólította a két nemzetközi pénzintéze­tet, a lehető leghamarabb tűzzék napi­rendre az orosz tagság kérdését. Az Alap szakértői csoportja már elutazott Moszk­vába, ahol részt vesz az orosz gazdaság átszervezésére vonatkozó átfogó terv ki­dolgozásában. Oroszországnak jelentős pénzügyi injekciókra van szüksége, de a két pénzintézetben való tagság nélkül ezekhez nem jutna hozzá." A szakértők elég szkeptikusan jegyezték meg ezzel kapcsolatban: a Nemzetközi Valuta Alap­nak az orosz tagság megvitatásához le­galább hat hónapra lesz szüksége Irán kedden indította útnak az első élelmiszersegélyt szállító konvo|t az Azer­bajdzsánhoz tartozó Nahicsevani Auto­nóm Köztársaságba, ebbe az Irán. Török­ország és Örményország közé ékelt enk­lávéba. A teheráni rádió tájékoztatása szerint 10 kamiont indítottak útnak rizzsel, cukorral, konzervekkel, takarókkal és más közszükségleti cikkekkel A Független Államok Közösségének több tagja, azok is. amelyek a Szovjetunio idején a világ legnagyobb olajkitermelői kozé tartoztak, jelenleg akút energiahi­ánnyal küszködik Erről a Reuter hírügy­nökség számolt be. megemlítve, hogy például az ukrán rádió tájékoztatása sze­rint Kijev megállapodást kötött Kuvaittal arról, hogy olajért hulladékfémeket szállít ennek a közel-keleti országnak. Két biztonságpolitikával kapcsolatos hír: a NATO-országok képviselői kedden Brüsszelben elvi egyetértésre jutottak ab­ban. hogy a volt Szovjetunió utódállamait meghívják az Észak-atlanti Együttműkö­dési Tanácsba. Ez a testület a múlt év decemberében tartotta első ülését, s ak­kor a NATO 16 tagállama mellett Magyar­ország. Lengyelország, Csehszlovákia. Románia, Bulgária és a három balti állam képviselői voltak leien a tanácskozáson A Tanács kibővítésére célzó javaslatot Németország terjesztette elő. Egyébként Genscher külügyminiszter kedden újság­írók előtt azt fejtegette, hogy a Szovjet­unió utódállamait az összeurópai folya­matba (EBEÉ) is be kell vonni. E hónap végén Prágában tartja ülését az EBEÉ miniszteri tanácsa, s a bonni kormány ott terjeszti majd elő hivatalosan is ezt a ja­vaslatot A MAGYAR SZÖVETKEZETI TÖRVÉNY A magyar Országgyűlés elfogadta a szövetkezeti törvényt Egyelőre nem világos, hogy a törvény a magyar mező­gazdaságban, ahol a szövetkezetek már régen nem kolhozjellegüek, milyen válto­zásokhoz fog vezetni. Az alapvető tény az, hogy más volt szocialista országokhoz hasonlóan a mezőgazdaság tőkésítésé­hez hiányzik a szabad pénz Emiatt nem is csoda, ha a korábbi szövetkezeti hege­móniát a magángazdaság nem kívánja felvállalni. Legfeljebb 20 ezer újabb egyé­ni vállalkozó mezőgazdasági pályára lé­pésére számítanak, ami nem tűnik soknak. A törvény egyébként azt is tartalmaz­za, hogy ha a szövetkezet fel nem osztha­tó vagyont létesít, az alapszabályban meg kell határozni azokat a szövetkezeti célo­kat, amelyekre a vagyonrész - különösen a szövetkezet megszűnése és gazdasági társulássá való átalakulása esetén - fel­használható. Szintén elfogadták azt a kie­gészítést, amely a fel nem osztható va­gyon feletti rendelkezést a gazdasági tár­sasaggá való átalakulás esetén is a köz­gyűlésre ruházza. A szövetkezeti törvény mindenképpen a jelentős privatizációs törvény egyike, mert a tulajdon nevesítve lett. Azokra is kiterjed hatálya, akik az ytóbbi öt eszten­dőben váltak szövetkezeti tagokká. Ugyancsak kiterjed az egykori szövetke­zeti tagok örököseire is. Mindenképpen kötelezővé tették, hogy a nevesített va­gyon mellett oszthatatlan vagyon is le­gyen. A törvény intézkedik a szövetkezetek egyesüléséről és szétválásáról. Egy lé­nyeges passzusa lehetővé teszi, hogy a lakásszövetkezetekből is ki lehessen lépni. Egy olyan időszakban amikor sok az eladósodott szövetkezet, lényeges az a törvényi pont, amely szerint a szövetke­zet vagyonával felel tartozásaiért. Vagyo­na ezentúl részjegytökére, üzletrésztőké­re, eredménytartalékra, és fel nem oszt­ható vagyonra fog oszlani. VARGA PÉTER ÁDÁM, Budapest ürik-csavarják Még mindig Mintha I O nem lenne már igy is szinte kibogoz­Vi^w hatatlan ez az előítéletekből, (visz­sza/szerzési vágyból, személyes ambíciókból, kétes hivatkozásokból, régi sérelmekből, bosszú­ból, megtorlásból, fájdalomból szőtt gubanc. Az eleve kudarcra ítélt igazságkeresők igyekezete mégis tiszteletet parancsoló, hiszen a tét két nép sorsa: a zsidóké és az araboké. Nemcsak jele­nükről és jövőjükről van szó - a múltat is be kellene vallani. S talán ez a legnehezebb. Mert­hogy minimum öt igazság létezik: a zsidóké, az araboké, a zsidókkal, illetve az arabokkal szim­patizáló kívülállóké és a valódi kívülállóké - ha egyáltalán vannak ilyenek. Amikor megpróbálom a magam számára is megfogalmazni a közel­keleti konfliktus lényegét, tudom, nem fedezhe­tem fel a spanyolviaszt De most, éppen mosI feltétlenül szólni kell erről, mert az a veszély fenyeget, hogy ismét el kell temetni legszebb reményeinket. Madrid szép nyitány volt. de az ünnepi hangu­lattal együtt eltűnt minden harmónia is Fülhaso­gató kakofóniaként érzékeljük a folytatást, amely csak látszatfolytatás, látszattárgyalás, folyosói huzavona. A tárgyalóasztalokat belepi a por. Mert ismét a körül folyik a huzavona, hogy ki kivel és hol folytasson megbeszéléseket. És mikor. A má­sodik tárgyalási fordulóra Izrael késett el Wa­shingtonból, most az arabok. Ilyen előzmények után várható-e komoly eredmény a harmadik tárgyalási fordulótól? Aligha. Már az is haladás lesz, ha a delegációk leülnek tárgyalni, s nem a folyosói kanapékon fognak vitatkozni a laikus számára szinte nevetséges formai kérdésekről. Amelyek egy ilyen horderejű megbeszéléssoro­zat szempontjából tényleg fontosak, de azért ennyire talán mégsem. S mindenképpen káro­sak. mert háttérbe szorítják a lényeget. De mint­ha éppen ez lenne a cél Január elsején palesztin terroristák meggyil­koltak egy háromgyermekes izraeli asszonyt. Hat nappal az új washingtoni találkozó előtt. Véletlen lenne, Izrael példátlan szigorral reagált: kiutasí­tott Gázából 12 palesztint, pedig a deportálásokat GUBANCOK - amerikai nyomásra - már tavaly májusban felfüggesztették 1987, az intifada kirobbanása óta Izrael összesen 67 palesztint toloncolt ki. Most a tizenkettőnek lehetőséget adtak a felleb­bezésre - ami engedmény. De aligha lesz ered­ményes - ami kétségtelen. Ú|abb véletlen? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa példátlanul kemény hangú határozatban ítélte el Izraelt a deportálá­sok miatt - egy nappal az újabb tárgyalási forduló megkezdése előtt. A vitában felszólalók, s az ülés után maga az ENSZ-főtitkár is úgy vélekedett, mindkét télnek tartózkodnia kell az erőszaktól. mert az veszélyezteti a párbeszédet. Izraelnek ez nem volt elég. a BT-határozatot elutasította, mondván, az egyoldalú, s ilyenképpen szinte ösztönzi a palesztinokat a terrortámadások foly­tatására. Ez, persze, távolról sincs így, feltétlenül különbséget kell tenni a megszálló által elkövetett erőszak és az elnyomott védekezése, esetleg megtorlása között. Ettől függetlenül minden em­berélet elvesztése tragédia - bármi legyen is a halál oka. Gázában január másodikán, az ellenségeske­dés újabb hullámát előidéző gyilkosság másnap­ján karavánházakból újabb zsidó települést hoz­tak létre. Ez már afféle hagyománnyá vált: ahol megölnek egy ártatlan izraeli állampolgárt, ott újabb település épül Valahol megható ez, de nyugtalanító is. Hiszen minden újabb település olaj a tűzre, akadály a rendezés útjában. S kérdé­sessé tesz minden rendezési szándékot Csoda-e, ha palesztin körökben máris elutasítóan nyilat­koznak az izraeliek által kidolgozott autonómia­tervről, pedig azt hivatalosan még elő sem ter­jesztették? Az izraeli szélsőjobboldal is azonnal tiltakozott - igaz, más előjellel. Ök már az auto­nómia gondolatát is rettenetes bűnnek tartják, s készek akár a kormánykoalíció szétverésére is, csakhogy megakadályozzák Samir „árulását" S mivel nyugtatgatja őket a kormányfő? Azt bizonygatja, nincs mitől tartaniuk, semmilyen en­gedményeket sem lesz az araboknak. Mitől lesz akkor autonómia az, amit a palesztinoknak akar javasolni? Nyilván csak a nevétől. L esz még ennek a gubancolásnak folytatá­sa. Washingtonban, Moszkvában vagy másutt. A lefolyását is könnyű megjósol­ni: a palesztinok a leghatározottabban vissza fogják utasítani a látszatautonómia tervét, mire az izraeliek azt fogják mondani, nem tudnak tárgyalni olyanokkal, akikben nincs semmi komp­romisszumkészség, s minden tervet rögtön lesö­pörnek az asztalról. Ami igazán elszomorító: mire észhez térnek a politikusok, s nemcsak mindig a választási kampányra fognak gondolni, hanem hosszabb távra is, addig még sokszor összegyűl­nek az arab siratóasszonyok, és sok új zsidó település fog létrejönni GÖRFÖL ZSUZSA SZIVATÜLTETES ÉS HÍRZÁRLAT Olyan titokban hajtották végre az első magyarországi szívátültetést ja­nuár 3-án a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem Ér- és Szívsebé­szeti Klinikáján, hogy még az illete­kes minisztert is csak i'tólag tájékoz­tatták róla. Dr. Szabó Zoltán, a klini­ka igazgatója állja az újságírók ost­romát és közölte: a hírzárlathoz tart­ják magukat, és reszleteket csak akkor fognak közölni, ha a beteg a klinika folyosóján sétál majd. Az újságíróknak azért annyit sike­rült megtudni, hogy a transzplantá­ciót népes csoport végezte, amelynek dr. Bodor Elek docens, az ismert specialista is tagja volt. Az új szíves egy 30 év körüli férfi, akinek már csak napjai lettek volna hátra, és egy agyi halált szenvedett fiatal férfi szívét kapta meg V. P. Á. NÉHÁNY SORBÄŇ F ranciaország sikereként értékelte a tegnapi párizsi sajtó azt a tényt, hogy az Air France betársult a Csehszlo­vák Légiforgalmi Társaságba. Ezt minde­nekelőtt azért tekintik nagy sikernek, mert eddig a közelmúltban megnyílt kelet-euró­pai piacokon Németország dominált, s több francia cég alulmaradt a ver­senytárgyalásokon Csehszlovákiával is. S úlyos vasúti szerencsétlenség tör­tént kedden Magyarországon Hat­van közelében. A piros jelzés ellenére a vasúti sínekre hajtott egy autóbusz, amely a sűrű ködben két vonatszerel­vénnyel is ütközött. Először egy tehervo­nattal. majd egy gyorsvonattal. Hat sze­mély, köztük a busz vezetője életét vesz­tette, nyolcan súlyosan sebesültek meg és vannak könnyebben sérültek is. A men­tési munkálatokat és a vasúti pálya helyreállítását komolyan nehezítette a sú­rű kőd és a jeges utak. B ulgáriában tegnap általános figyel­meztető sztrájkot tartottak. A Füg­getlen Szakszervezetek Konföderációja egy hónappal ezelőtt szólított fel a meg­mozdulásra, tiltakozásul a kormány gaz­dasági és szociális politikája ellen. A szakszervezeti központ előzetes jelen­tése szerint kb. 800 ezer tagja vett részt az egyórás vagy hosszabb munkabe­szüntetésben, illetve tevékenysége szim­bolikus felfüggesztésével juttatta kifeje­zésre álláspontját. A kormány úgy véleke­dett, a sztrájk megengedhetetlen nyo­másgyakorlás, amelynek nem hajlandó alávetni magát. Politikai színezetet tulaj­donított az akciónak, mondván, azzal áll összefüggésben, hogy döntés született róla, államosítják a kommunista párthoz közel álló szervezetek, köztük a konföde­ráció vagyonát, amely a volt hivatalos szakszervezetek jogutódja. J ehuda Barak tábornok, az izraeli had­sereg vezérkari főnöke a parlament külügyi és védelmi bizottsága előtt azt mondta, Izraelnek több palesztint kellene deportálnia, de korlátozott időre, hogy csökkentsék az intézkedés miatti nemzet­kőzi kritikát. Barak meggyőződése sze­rint, ha például 18 hónapra korlátoznák a kitoloncolás időszakát, gyakrabban él­hetnének ezzel a módszerrel, s nem is lenne ellentétben a genfi konvenciókkal, amelyek törvényellenesnek nyilvánítják a deportálásukat. Az egyik munkáspárti, tehát ellenzéki képviselő bírálta az indít­ványt, rámutatva: a kitoloncolások nem szüntetik meg a terrort. Kedden is voltak összecsapások Gázában, az izraeli kato­nák tüzet nyitottak egy tüntetés résztve­vőire. W ashington is támogatja Nagy-Bri­tannia javaslatát, hogy hívják ösz­sze az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagálla­mainak csúcskonferenciáját, amelyen megvitatnák a világszervezet jövőjével összefüggő kérdéseket és a nemzetközi helyzetet a Szovjetunió megszűnése után. Már korábban is elhangzottak ha­sonló javaslatok, de eddig még sosem tartottak legfelsőbb szintű találkozót a BT tagországai. Legutóbb, tavaly éppen az Egyesült Államok utasította el a javasla­tot, mivel akkor Fidel Castrót is meg kellett volna hívni, hiszen január 1-ig két éven át Kuba a Biztonsági Tanács ideigle­nes tagja volt. K anada külügyminisztere Ottawában kedden átadta Kína nagykövetének azt a tiltakozó jegyzéket, amelyben Kana­da a leghatározottabban elutasítja parla­menti küldöttsége három tagjának kiutasí­tását. A küldöttség tagjait azért utasították ki, mert olyan disszidensek rokonaival találkoztak, akik 13 évi börtönbüntetésü­ket töltik az 1989-es kormányellenes megmozdulásukban való részvételükért.

Next

/
Thumbnails
Contents