Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám, szerda

1992. JANUÁR 8. . ÚJ SZÓ, MOZAIK 8 SZŰKÜL A NADRÁG Eddig úgy hittem, hogy a divat kifejezetten csak a lakosság egy szúk rétegének igényeire reagál, s valójában a hétköznapi élettől elrugaszkodott exhibicionisták furcsa hóbortja. Nos, úgy túnik, sürgősen meg kell változtatnom ezt a véleményemet, legalábbis annak alapján, amit nemrégiben a trencséni Ozeta Rt. divatbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóján tapasztaltam. A gazdasági reform szelleme ugyanis immár véglegesen utat tört maginak a divat területére is. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a leggyakrabban hangoztatott alapelvét - egy időre szorosabbra •kell húzni a nadrágszíjat - a divattervezők alkotó módon foglalták bele elképzeléseikbe, s a jövő évi új ruhakollekciókat már ennek szellemében tervezték. Jövőre ugyanis a szűkebb nadrág lesz a divat. Bizonyítva, hogy a másoknak tetszeni akaró lányok, asszonyok és szépfiúk rejtett álmait megvalósító ágazatba is begyűrűzött a restriktív gazdaságpolitika. Vélhetően abból a megfontolásból, hogy talán nem mindenkinek telik majd nadrágszíjra, de azért a nagygyűléseken mindkét kezünket használhassuk kéregetésre, s ne kelljen egyikkel lecsúszni készülő bőre szabott gatyánkat tartani. De félre a tréfával. A gazdasági reform megvalósítása és a hazai divat között vont kissé morbid párhuzam textiliparunk helyzetére is utat, amely mint köztudott, az év elején válságos időket élt át. ' A KGST-piac felbomlása, a szovjet partnerek fizetésképtelensége némely textilüzemet megoldhatatlan feladat elé állított. A kilátástalanság következtében sok vállalat volt kénytelen,,eladni" magát, s bér. munkában nyugati partnereknek dolgozni. Természetesen nem mindenki „prostituálódott". Amint azt Štefan Bratko, az Ozeta Rt. vezérigazgatója elmondta, identitását megőrző részvénytársaságuk abból a filozófiából indult ki, hogy ha nem akarnak valamelyik nyugati cég számára olcsó munkaerőt biztosító fióküzemmé válni, vállalniuk kellett az önálló gyártás kockázatát. 1991 elején bizony ez nem kis bátorságot kívánt, hiszen a többi vállalathoz hasonlóan ók is elvesztették a piacok 60 százalékát, s egy hónapig jóformán csak raktárra termeltek. De bíztak önmagukban, illetve dolgozóik képessé-' geiben, tudásában. Az év végére beindultak a piacok, kedvezőbbé vált a helyzet, s a karácsonyi hajrában gyakran már munkaszüneti napokon is dolgoznak. Az ágazaton belüli foglalkoztatottság kérdését elemezve viszont problémát okoz, hogy jelenleg további 250 személyt tudnának alkalmazni, de a munkanélküli-segélyből élők vélhetően jobbnak látják az állami támogatásból fedezni a megélhetésüket, mintsem élnének a felkínált munkalehetőséggel. Az ágazatban mutatkozó fellendülés ellenére nincs még kint teljesen a textilipar szekere a kátyúból. Anton Rokáši, a Szlovákiai Textil- és Ruházati Vállalatok Szövetségének elnöke azt elégedetten nyugtázta, hogy a ruházati üzemeknek annyi a munkájuk, hogy alig győzik, viszont hozzátette, a textilipari alapanyagot gyártó vállalatok továbbra is komoly nehézségeknek néznek elébe 4 legtöob üzem ugyanis bérmunkát végez, többnyire külföldi alapanyagból, így a hazai nem fogy Arra is figyelmeztetett, hogy a fellendülés alig észlelhető a belpiacon Bár a legtöbb üzem teljes kapacitással dolgozik, a belpiac kínálata az előző évihez viszonyítva enyhén szólva is szegényes a hazai termékekből. Kereskedelmünk ugyanis a rá jellemző üzleti szellemtől vezérelve az elkövetkező negyedévre alig rendelt valamit a belpiacra, s a termelők így külföldön értékesítik árujukat. A hazai fogyasztók számára pedig nem marad más mint hogy beérjék a drága nyugati cikkekkel, esetenként másodkézből származó, ömlesztett „seccnd-hand" bóvlival, amellyel ügyes magánkereskedők próbálják meg betölteni a kialakult űrt. Komoly veszélyeket rejteget az ágazat számára a szakszervezetek követelése a minimális bért illetően. Köztudott, hogy a textiliparban a legalacsonyabb a bérszint, s ha felemelik a minimális bér összegét, ez az ágazatban 100-150 százalékos bértömeg emelkedést okozna, ami kérlelhetetlenül maga után vonná a termékek árának növekedését is. Nem kétséges, hogy ezeket a drága termékeket a már most komoly anyagi gondokkal küszködő honpolgár csak a kirakatokban bámulhatná Igy tehát nem is meglepő a divattervezők másik slágerajánlata, a duplasoros gombolású vörös zakó, természetesen bámiinemű jx>Htikai, netán rémületkeltési célzat nélkül -tszlGAZDAK A ŠUMAVA TULOLDALAN MUNKATÁRSUNK BAJORORSZÁGI RIPORTJA A közép-kelet-európai országok gazdasági átalakításának folyamatából ösztönző szerepet játszhatnak a fejlett nyugati országok tapasztalatai, s ez vonatkozik a mezőgazdaságra is. A múlt év decemberének derekán nyílt alkalmam arra, hogy Németország egyik legfejlettebb szövetségi tartományában, Bajorországban tanulmányozhassam a mezőgazdaság egyes új irányait. A külföldi mezőgazdasági gép gyárakat Csehszlovákiában képviselő PRANEDA kereskedelmi kirendeltség vezetője, Miloslav Musilek ötlete volt, hogy a csehszlovákiai mezőgazdasági közvélemény körében legismertebb három napilap, a Moravsko-slezské Zemédélské noviny, a Roľnícke noviny és az Új Szó tudósítóit - tapasztalatszerzés céljából - üzleti tárgyalásai alkalmával magával vigye a Šumava túloldalára. A csehszlovák-német határtól mintegy 50 kilométerre levó Strassenkirchenben Johann Huber, a FORD NEW HOLLAND nemzetközi mezőgazdasági gép gyártó-vállalat itteni kirendeltségének vezetője tájékoztatott bennünket. - Évente 35-40 kombájnt s ugyanennyi traktort adunk el, s évi forgalmunk eléri a 8-9 millió márkát. Vásárlóink elsősorban családi mezőgazdasági vállalkozók, akik gépparkjukat idénymunkák elvégzésére, szolgáltatásként hasznosítják. Itt, Passau környékén, a Duna felső folyása mentén a fő termény a búza, a rozs, a kukorica s az olajnövények. Amíg évtizedekkel ezelőtt az itteni falvakban a parasztgazdaságot száma átlagosan húsz volt, ma már egy községben csupán 2-3 mezőgazdasági vállalkozó műveli a földet. Ezeket a vállalkozásokat mi Lohn-Unternehmen-nek nevezzük - mondja vendéglátónk. A fiatalok ezen a tájon sem igen ragaszkodnak a mezőgazdasági szakmához, ami újszerű megoldásokat követel. A bajor földtulajdonosok azonban nem szívesen válnak meg őseik földjétől. Inkább haszonbérbe adják, s hogy ez is kifizetődő számukra, az is jelzi, hogy jelenleg egv hektár föld évi haszonbére - a föld minőségétől függően 800 márkától 1300 márkáig mozog. Ez olyan jelenség, amelyre Csehszlovákiában is érdemes lehet felfigyelni, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetek tulajdonjogi átalakulásával mindenütt dönteni kell, hogyan tovább? A FNH strassenkircheni kirendeltsége nemcsak új gépek értékesítésével foglalkozik. Ügyfelei számára beszerez régebbi típusú, felújított gépeket is, sót, ügyfeleitől felvásárolja a régi masinákat. Tizennégy kombájn, egy kutya és egy macska Michail Seep holmingi gazda 1959-ben határozta el, hogy mezőgazdasági vállalkozó lesz. Saját maga 15 hektár föld tulajdonosa, ám fedett gépszínjeiben tizennégy gabona- és más terménybetakarító kombájn sorakozik példás rendben. Ezzel a gépparkkal Seep úr alkalmi idénykombájnosaival együtt 1400 hektár gabonát 500 ha kukoricát, 70 ha szójababot, s 70 ha napraforgót takarít be. - Régi, megbízható ügyfeleim vannak. A gabona hektárját 195 márkáért, a többi terményt átlagban 240 márkáért aratjuk le. Ám itt senki sem fizet azonnal, s ehhez nem is ragaszkodom. Ügyfeleim egy része az ősszel, mások pedig az év végén egyenlítik ki tartozásukat. Szerencsére az itteni föld jó termést ad. Például a búza hektárhozama 7,5 tonna - mondja a bajor gazda. Seep úr a téli hónapokban a gépek karbantartásával és javításával foglalkozik nagy műhelyében, s amit lehet maga végez el. Felesége, Martha asszony ugyancsak teljes értékű tényezője a vállalkozásnak. Ö vezeti a könyvelést, a nyilvántartást, ő irányítja a javításokat. Rövidhullámú adó-vevőjével állandó kapcsolatban áll a határ bármelyik pontján levő férjével, s az aratás idején a kombájnosokkal, a traktorosokkal, s így, ha valahol géphiba adódik, azonnal intézkedik. Nyíltan szólnak arról, hogy a gyerekek nyilván nem folytatják szüleik szakmáját. - Állattartással foglalkoznak-e? - kérdezzük a szőke asszonyt. A válasz meglepő: Állattenyésztéssel nem foglalkozunk, amire szükségünk van, megvásároljuk. Csupán egy kutyánk s egy macskánk van, két nyulunkat nemrég vágtam le - mondja mosolyogva Martha aszszony. Kifizetődő haszonbérek A mezőgazdasági vállalkozás egy más formáját választotta Joseph Huber gainstorfi gazda. Vagyona húsz hektár termőföld, s ehhez haszonbérbe vett még száz hektárt. A földeket legalább tíz évre veszi bérbe. - Eddig már 1,3 millió márkát fizettem ki haszonbérként - mondta a 39 éves gazda, mintegy jelezve vállalkozásának értékét. Elmondja, hogy haszonbérre a tiszta jövedelem egyharmadát fizeti ki, egyharmadát az üzemeltetésre fordítja, s egyharmada meg megmarad neki. Huber gazda udvarán, műhelyében, fedett tágas gépszínjeiben példás rend uralkodik. Sehol egy eldobott csavar, szalmaszál. Állattartással itt sem foglalkoznak, jóllehet a feleség, Elfrida asszony hiányolja, hogy a konyhában nincs friss tojás. A gazdaság gépparkja három nagy teljesítményű traktorból és egy kombájnból áll A gazda bátyjával, Max Huberral javítja és tisztítja a gépeket. Ó maga gabonakereskedéssel is foglalkozik. A 120 hektáron kukoricát és búzát termel. A hozamok itt is jók, a búzánál 6, a kukoricánál 7 tonna hektáronként. A gépek élettartama Huberéknél 10-15 év. Búzatermését a közeli maimoknál, illetve takarmányipari vállalatoknál értékesíti. Raktáraiban jelenleg kétezer tonna gabonát tárol, mert gabonafelvásárlással is foglalkozik. Büszke arra, hogy egy pfennig adóssága sincs! Errefelé főleg műtrágyával javítják a föld termékenységét. Huber úr már márciusban megvásárolja a tervezett műtrágyamennyiséget, mert ekkor olcsóbb, mint a fóidényben. A szántást, vetést, aratást ők is alkalmi traktorosokkal, kombájnosokkal és segédmunkásokkal végzik. Vállalkozó szellemről tanúskodik az is, hogy Huber úr elvállalta az FNH gépgyár termékeinek értékesítését is. A család szépen berendezett emeletes háza gyermekkacajtól hangos. Huber úr négy gyermeke mint az orgonasípok következnek egymás után: 6,7,8 és 11 éves gyermekek. Kíváncsiak, de tisztelettudóak is, amikor meglátnak bennünket. Grüss Gott! - hangzik itt a köszöntés. Elfrida asszony tanítónő, nagy gondot fordít saját gyermekei nevelésére is. Már a karácsonyra készített finom sütemény-választékkal és kávéval kínál bennünket. Nemsokára azonban búcsút vesz tőlünk, a gyermekeivel együtt templomba megy. . Joseph Huber még elmeséli, évekkel ezelőtt járt Csehszlovákiában és Magyarországon is, s ott érdeklődéssel tanulmányozta a mezőgazdasági szövetkezetek munkáját. Véleménye szerint a szövetkezeti gazdálkodásnak van jövője. Mindkét bajor gazdánál tapasztaltuk, nagyon fontosnak tartják a mezőgazdaságigép-értékesítő vállalat megbízható és gyors szervizszolgáltatásait. Például az FNH vállalja az általa eladott gépek karbantartását. 150 km-es körzetben a vállalat szervizszolgálata 2-3 órán belül a helyszínen terem. S a nagyteljesítményű drága mezőgazdasági gépek kifizetődő üzemeltetésének éppen ez az alapvető feltetele. A Ford New Holland cég egyik jelszava - Erővel és hozzáértéssel! - úgy látszik, összhangban van a bajor mezőgazdasági vállalkozók elképzeléseivel. SOMOGYI MÁTYÁS AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT Hogy két ország között hol húzódik a határ, azt a határőrök tudják a leginkább. Aki engedély nélkül akar átjutni rajta, az adott helyzetben nehezen tudja eldönteni, hogy a határ innenső vagy már a túlsó oldalán van-e. Úgy érzi, szíve a torkában kalapál, hát még akkor, amikor útját áilja a határrendőrség járőre! Ilyenkor az jut az eszébe: istenem, mikor is törlik már el az államhatárokat! Amig azonban ez megvalósulhat, addig minden országban küzdenek a tiltott határátlépés ellen, s nem ok nélkül. Aki jönni vagy menni akar, annak ott vannak az átkelőhelyek. Csakhogy ehhez megfelelő útiokrnányok kellenek, amivel nem mindenki rendelkezik. Füstbe ment terv Amíg az ember fiatal, komoly dolgokról is könnyelműen dönt. Ezt mutatja annak a három marokkói főiskolai hallgatónak az esete is, akik év közben is szünidőt „engedélyeztek" maguknak. Elhatározták, hogy szétnéznek a világban. Prágába repülőgéppel érkeztek. Körülnéztek a száztornyú városban, majd Morvaországba utaztak. - Csinálunk egy szúrópróbát - jelentette ki a legidősebb, amikor Mikulovba értek. Két társa távolról figyelte, hogyan jut át a szomszédos Ausztriába. Nem sokáig kellett várniuk, mert társukat rövidesen visszaküldték az osztrák hatóságok. Folytatták tehát útjukat a szlovák fővárosba, és megérkezve, azon nyomban átmentek a Duna jobb oldalára. Jóformán szét sem néztek, nekivágtak a határ menti erdősávnak. Csakhogy a szerencse nem szegődött melléjük: a határréndőrök karjába futottak. Az őrsön azt állították, Olaszországba akartak eljutni. Mint nemkívánatos szemelyeknek 24 órán belül el kellett hagyniuk országunkat. Azóta már odahaza vannak, de az is lehet, hogy újra próbálkoznak, mit sem törődve azzal, hogy az iskolából igazolatlanul hiányoznak. Irány az idegenlégió Gyermekkorában nem szerette a gyaloglást, erdőn, mezőn való bolyongást, mégis 23 éves fejjel úgy határozott, turistabotot vesz a kezébe. Igaz, már hónapok óta munka nélkül volt, és a lengyelországi Mrogovban úgy érezte, hogy megfullad, agyonunja magát. Az alkalmi munkát, amelyet esetenként felkínáltak neki, visszautasította, mondván, neki fémmegmunkáló szakvizsgája van. Egy film megnézése után eszébe jutott, hogy hisz ő az idegenlégióval is megpróbálkozhatna. „Öt évet leszolgálok, s akkor is csak 28 éves leszek. Megkapom a francia állampolgárságot, és ott telepszem le, ahol kedvem tartja. Pénzt is félreteszek, egyszóval új életet kezdek .." A maga elé állított kép álmaiban is gyakran visszatért. Az egyik nap magához vette a legszükségesebbeket, s elindult. Hazánkba a zöldhatáron keresztül érkezett, s néhány nap múlva Pozsonyban volt. De úgy látszik, volt egy kis hiba a tervében: ugyanis amikor a Duna-parton az államhatár közelébe ért, határréndőrök tartóztatták fel. így hát egyelőre nem lesz belőle idegenlégiós. Talán majd máskor. Nem volt szerencséje Azt mondják, hogy némelyik emberben a kalandvágy nagyobb a honvágynál. Otthonukat könnyen elhagyják, s izgalmat ígérő, rejtélyes utazásra indulnak. Hogy ez a lettországi 21 éves fiatalembernél is így volt-e, persze, nehéz megmondani A bergi határátkelőhelyről beutazási engedély hiánya miatt visszaküldték Fogta magát, elutazott Magyarországra, de ott sem járt több szerencsével. - Ha így nem megy, másképp próbálom meg - határozta el. Visszautazott Pozsonyba. Másnap újra nekivágott a határ felé vezető útnak. Az átkelőhely előtt letért, s a mezőn keresztül indult el abba az irányba, ahonnan egy kis falu templomának tornya látszott. Sietett, de hiába, nem volt szerencséje. Járőr fülelte le. Az őrsön őszintén beismerte, hogy a túloldalra akart jutni, Nyugaton szeretné további életét megalapozni. Amikor kiutasították, kerek perec megmondta: tervének megvalósításáról nem mond le. Úgy látszik, számára már nem sokat rnond az a régi közmondás, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. (németh) EMUTEST SEM ÉRDEMEL? Régóta figyelem a villamosvezetőket. Hosszabb egyenes útszakaszra érve mindig könyörtelenül rátaposnak a pedálra és száguldanak. Mintha nem is a gép, hanem saját erejüket fitogtatnák. És ugye a vágányok állapota... Itt-ott már hullámszerűen jócskán megsüllyedt alattuk a talaj és a szerelvény jobbrabalra dülöng, akár a részeg ember. Az utasok, akiknek nem jutott ülőhely, egymásnak verődve próbálják megtartani egyensúlyukat, mind erösebben szorítva a fogantyút. Ilyenkor mindig harag tölt el. - Micsoda tekintet nélküli vezető! - állapítom meg csak úgy magamban újra és újra. Minap is hasonló eset történt. Azaz mégsem... A nyílegyenes útszakaszon száguldó villamos szélvédő üvegén keresztül figyeltem az utcát. Egyszer csak balról két hat-hétéves leányka tűnt fel. Gondtalanul, se /óbbra, se balra, csak maguk elé nézve haladlak ál az úttesten. A sebesen közeledő villamosról tudomást se vettek. S mit tett a „tekintet nélküli" vezető? Nem csengetett vadul, nem szitkozódott, mini az ilyen esetben általában szokás. Hirtelen fékezett és a sínek közé éri gyermekek előtt megállt. A két apróság csak a fékek csikorgására torpant meg riadtan. A vezető pedig főuraknak kijáró gesztussal, mosolyogva intett a nebulóknak, mintha mondaná: - Tessék, parancsoljatok! Talán említést se érdemlő eset? Az lenne, ha hasonló helyzetekben mindenki hasonlóképpen cselekedne... zs. I.