Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG 1992. JANUÁR 30. ... ÉS ELJÖN HOZZÁNK A KAPITALIZMUS? Hetekig, sőt hónapokig nem sok dolguk akadt, ketten-hárman naponta jobb esetben tíz-húsz ügyfelet szolgáltak ki, vagy legtöbbször még anynyit sem, s most egyszeriben ki sem látszanak a munkából. Természetesen a vagyonjegyes privatizáció regisztrációs helyiségeinek dolgozóiról van szó, akik most a hét hét napján, sokszor hosszabbított munkaidó'ben végzik azi, amit másként is lehetett volna, kevesebb sorban állással, kisebb időveszteséggel, vagyonjegykönyvpótló utánnyomása nélkül is, ha... Az indulás Amikor megszületett a döntés a nagyprivatizáció kuponos módozatáról, néháryy közgazdászon és a reformhozta gazdasági nehézségek ellenére is a reformpártiakon kívül alig szentelt ennek valaki is figyelmet. Még a sajtó is inkább tartózkodó, sőt hibákat és „átverést" kereső hangulatban cikkezett, néhány újságírón és egy-két újságon kívül. (Itt jegyzem meg, hogy lapunk elejétől fogva közölt felvilágosító és elemző írásokat a témáról). A fizetett tévémagyarázatok sem sikerültek nagyon jól, ezért két hónap után a privatizációs miniszterek komolyan aggódni kezdtek, hogy nyakukon marad a szétosztandó vagyon. Szerencséjükre — szerencsénkre — az állami vállalatokból sokkal nehezebb működni is képes részvénytársaságokat csinálni, igy decemberben már látszott, hogy a kínálati oldalon a privatizációs tervek elbírálása késlekedni fog. így meghosszabbították a regisztráció határidejét is, december végéről január végére, újabb lehetőséget adva az embereknek arra, hogy ne maradjanak ki a volt össznépi, most nemzeti vagyon elosztásából. Talán idekívánkozik még egy kis magyarázat arról, hogy a kollektív vagyont Csehszlovákiában többféle módon adják magánkézbe, vagyis privatizálják. Az ún. kisprivatizációban a közvetlen eladás, illetve bérbeadás a forma, mégpedig árverések útján. A nagyprivatizációban a közvetlen eladás, az árverés éppúgy jogosult, mint a kuponok általi elosztás, sőt az első kettő előnyt is élvez (konkurens privatizációs tervek). A szövetkezeti vagyon pedig majd a transzformációs törvény alapján jut el a valódi tulajdonosi formához. A Harvard-láz Bármennyi kritika is éri az utóbbi időben, egyet el kell ismerni, a Harvard Befektetési Privatizációs Alap ötlete — hogy „megtízszerezzük az ezer koronáját" — keltette fel leginkább az emberek érdeklődését a vagyonjegyes privatizáció iránt, és ők indították el azt a tömeges regisztrálási lázat is, amely most országszerte tapasztalható. (Hogy van-e, lesz-e pénzük a részvények visszavásárlására, s hogy van-e közük a vagyonjegykönyvek körüli spekulációkhoz, azt nem tisztem vizsgálni.) A Harvard sikeres reklámhadjárata megmutatta azt, hogy feleslegesek a gazdasági tudnivalókat is népszerűsítő kuponos műsorok és újságcikkek. Az emberek egyszerűen nem figyelnek oda rájuk. De elég kimondani azt, hogy egy év alatt tízezret csinálunk az ezer koronájából, erre kitör az aranyláz. Furcsa, hogy sikerük éppen a tudatlanságnak (esetleg bizalmatlanságnak) köszönhető, annak, hogy az emberek nem hajlandók az alapos magyarázatokat meghallgatni. Mert mit is kínál ez a már híressé vált alap? Azt, hogy a vagyonjegyekért szerezhető tíz darab, egyenként ezer, tehát összesen tízezer korona névértékű részvényeinket 10 350 koronáért megvásárolja tőlünk. Mi ebben az üzlet kérdezem én, amikor a privatizációs miniszter szeptember óta azt magyarázza, hogy még mérsékelt siker esetén is 25-35 ezer koronát kellene érnie részvényeinknek. Rá miért nem figyelt senki? (Rejtő Jenő egyik könyvében, ha jól emlékszem, Wágner úrnak kínálnak egyszer 100 fontot, de azt mondja, ne próbálják meg becsapni, ennyi pénz csak a számtanpéldákban létezik. Mondják azt, hogy tíz font, azt elhiszi, és akkor hajlandó elvégezni a munkát). Hogy semmi rendkívüli nincs ebben a 10 350 koronás ajánlatban, azt az is bizonyítja, hogy a legtöbb befektetési alap ugyanezt szintén megígérte, sőt még rá is licitáltak az ajánlatra, amely így most 15 ezer korona körül jár. Félreértés az is, hogy mi az ezer koronáért kapjuk (vesszük), a részvényeket. Nem. A vagyonjegyes privatizáció lebonyolítása (megírtuk már) pénzbe kerül, és ezt nem az állam fedezi, Az összejött ezer koronákból működtetik az apparátust, a hozzátartozó számítógépes hálózattal együtt, fedezik a bér- és nyomdaköltségeket, és az egyéb kiadásokat. A részvényeket — elvben — ingyen kapjuk. Alapba vagy ne? Sokféle vélemény hangzik el, még kormánykörökben is a befektetési privatizációs alapok szerepéről a nagyprivatizálásban. A leggyakoribb vád az, hogy monopolizálják majd a termelést, mert döntő többségbe jutnak a részvénytársaságokban, és hogy egymás mellett sem indulnak egyenlő eséllyel, mert a bankok és nagyvállalatok alapjai, tehát az állami pénzből létrehozottak, többet költhetnek reklámra és jobban informáltak, mint a magánalapok. Ami az egyenlő esélyt illeti: tisztáznunk kell, hogy, aki 1989 novemberében tüntetni járt, tapsolta a szónokokat, és ébresztőre rázta kulcsait, nem az egyenlő esélyért, legfeljebb mindenki esélyéért harcolt. Lesznek gazdagok és szegények; okosak és mérsékelt képességűek; jól informáltak és kevesebbet tudók; erdők, mezők, termőföldek hektárjait visszakapok és majd a náluk bérben dolgozók; bérházzal kárpótoltak, s esetleg kilakoltatottak. Mindenki egyenlőségét ugyanis egy másik rendszer tűzte zászlajára, még emlékezhetünk rá. Tehát azon sem kell csodálkoznunk, ha sem a privatizáBODROGKÖZI ÁTALAKULÁSOK - FESZÜLTSÉGEKKEL NÖVEKSZIK A KOMLÓ ÁRA Az idén egy tonna komlóért 192 ezer koronát fizet majd előzetesen a termelőknek a žateci székhelyű komlótermelő, -feldolgozó és -értékesítő szövetkezet, szemben a tavaly előzetes árként megállapított 160 ezer koronával. A zöld aranynak is nevezett fontos söripari alapanyagból az idén mintegy 8 ezer tonna kivitelére adott ki engedélyt a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium. Amint azt a szövetkezet elnöke a sajtóiroda munkatársának elmondta, az idei terméselőrejelzések alapján elérhető ez a mennyiség, s remelhetőleg nem ismétlődik meg a tavalyi helyzet, amikor több komlóra adtak ki értékesítési engedélyt, mint amennyi termett. Tavaly ugyanis a feltételezett komlótermésnek csak a 86 százalékát sikerült leszüretelni, s ennek elsősorban a hazai sörgyárak látták kárát. A királyhelmeci körzeti hivatalhoz harminchat bodrogközi település mintegy 38 600 lakosa tartozik. Amint azt Balogh Júlia, a hivatal igazgatónője elmondta, a rendszerváltás után a piacgazdálkodásra való átállási folyamat itt is teljes mértékben elkezdődött, s ennek velejárói minden tekintetben éreztetik hatásukat. Bodrogszerdahelyen — a zömmel nőket foglalkoztató — gépipari üzemet teljes egészében megszüntették, aminek következtében 350 ember maradt munka nélkül. Ésszerűsítési és költségcsökkentési megfontolásból tavaly a királyhelmeci bútorgyárból 56, a villamosművekből 54 dolgozót bocsátottak el. Hasonlóan cselekedett a Jednota fogyasztási szövetkezet 31 és a Zelenina perbenyíki felvásárló üzeme 27 alkalmazottjával. A körzetben nyilvántartott 16 733 munkaképes ember közül tavaly 2918 munkanélkülit cióban, sem máshol, ezentúl nem nagyon lesz egyenlő esélyünk, bár az attól is függ, mit értünk egyenlő esély alatt. Szlovákiában 184 alap készül részt venni a privatizáció első hullámában (de választható ugyanígy a több mint 250 csehországi alap valamelyike is), s közöttük mindenféle befektetési stratégiát követő lesz majd, a legnagyobb pillanatnyi haszonra való törekvőtől, a regionális érdekek érvényesítőjén át, egészen a vagyonnövelő alapokig. Nem lesznek majd egyformák és egyformán sikeresek sem. De éppen a monopoltörekvésekkel vádolt alapok, például az Első Szlovák Befektetési Rt. által létrehozottak (három saját alapja van, öt alapot igazgat, és több tucat létrehozásában segédkezett) azt a taktikát követik, hogy egy részvénytársaságban 20 százaléknál több részvényt ne vásároljanak. Ez logikus, hiszen az alapok az egyén kockázatát csökkentik azzal, hegy több helyen fektetnek be kevesebbet, így az esetleges veszteség nem lesz nagy. (Feltétele ennek az, hogy a gazdaság azért nagyjából működik.) De az sem kellene, hogy problémát jelentsen, ha ugyanazon alapító öt alapja egy vállalat összes részvényét megveszi. Az öt alap ugyanis öt különböző befektetési részvénytársaság lesz, elszakadnak egymástól és alapítójuktól is — sőt konkurensek lesznek —, és a volt alapító legfeljebb az alap igazgatását látja el a haszon két-három százalékáért, ha a részvényesek majd úgy akarják. De még így sem kizárható a fokozatos monopolizálódás, hiszen ha majd működik a tőzsde, esetleg összevásárolhatja valaki egy-egy vállalat részvényeinek többségét, de ez már a tőzsdével, a működő tőkével és a versennyel jellemezhető piacgazdálkodást feltételez, érvényes és használható monopóliumellenes törvényekkel együtt. jegyeztek be. A munkahivatal közülük az év folyamán 310-nek tudott új munkalehetőséget ajánlani, amit az érintettek el is fogadtak. A többiek — akik legalább átmenetileg szerettek volna valamilyen pénzforráshoz jutni — nem tehettek egyebet, bekapcsolódtak közmunkába. Ráadásul ebben a régióban az átképzési lehetőségek is meglehetősen szűkek. A vöröskereszt segítségével a múlt év decemberében a Terebesi járásban 108 nőt, illetve asszonyt képeztek át szociális ápolónak, de közöttük csak 16 bodrogközi kapott helyet. A szociális szféra számára középkáderek átképzésére Pozsonyban indítottak tanfolyamot, de mivel ez a keleti végektől messze van, nem csoda, hogy innen csak hárman látogatják. Vannak a munkanélküliek között olyanok is, akik a számítástechnika alapjainak elsajátítására szánták el magukat. Egyedül belevágni Az alapok kényelmes megoldást kínálnak a vagyonjegykönyvek tulajdonosainak: „Add nekünk a pontjaidat, és több gondod nincs. Mi majd befektetünk helyetted, te majd csak az osztalékot várod". Talán — hangsúlyozom: talán — még arra is lesz pénzük, hogy 10-15 ezerért egy év múlva visszavásárolják saját részvényeiket azoktól, akik inkább kevesebbet, de azonnal pénzt akarnak látni. Ha azonban nem bízunk meg semmilyen alapban, vagy jobban bízunk magunkban, akkor mi is belevághatunk, ez még jó szórakozás is lehet, amolyan komoly Capitaly-játék, amely igazi pénzre megy. Hajói fektetünk be, sokat nyerünk, ha rosszul, akkor keveset vagy semmit, de vesztenünk alig van mit, a lehetőségen kívül. Ennek a módszernek azonban bizonyos technikája lesz és bizonyos tudást igényel, amit el kell sajátítanunk. (Az írás terjedelme azt most nem teszi lehetővé, hogy elmagyarázzuk, de lapunk erre majd visszatér.) Az alapok és „praktikáik" védelmére azonban, úgy érzem, el kell mondani, sok ember számára segítséget jelentettek azzal, hogy kölcsönözték számukra az 1000 koronát, hogy egyáltalán részt vegyenek a privatizációban, és bizony sokunkban csak „agresszív" reklámjaik keltették fel az érdeklődést a részvétel iránt. Legyen bármi a véleményünk rólik, azt hiszem, jó szolgálatot tettek a vagyonjegyes privatizációnak. Itt is érvényes azonban, nemcsak a társkereső rovatokban, hogy „kalandorok kíméljenek", csak kicsit módosítva: kerüljük a kalandorokat. Ne kötelezzük el magunkat, ha már regisztráltattuk vagyonjegykönyvünket, hiszen február 17-étől február végéig bármely alapba, bármennyi kuponunkat elküldhetjük úgy, hogy az alap azonosítási számát beírjuk a vagyonjegykönyv megfelelő oldalán a szelvényre, és ezt a postán feladjuk. Nem tudom, ki terjeszti az ezzel nem megegyező, hamis dátumokat, de bizonyára már ezekkel is spekulálnak, tehát inkább megismétlem: február 17-étó'l indul a nulladik kör, amikor az alapokba tehetjük vagyonjegyeinket. Biztos tippek Addigra talán már nemcsak az alapok, hanem a részvénytársaságok is ismertek lesznek, és így könnyebben dönthetünk, melyiket, esetleg mindkottőt választjuk-e. Igaz, hogy eddig a 650 privatizációs tervből még húszat sem hagytak jóvá, de ha késik is a dolog, a szabályok kimondják, hogy a döntés előtt ismertetni kell a lehetőségeket. Tanácsot kérhetünk bárkitől, aki szakértőnek mondja magát, vagy mi tartjuk annak, s ha becsületes, elmondja a lehetőségeket, s egy-egy megoldás mellett vagy ellen szóló érveit is, de nem mondja meg egyértelműen, ki hová tegye kuponjait. Ezzel kapcsolatban talán csak egyetlen jó tanács létezhet: óvakodjunk azoktól is, akiknek holtbiztos tippjük van a száz százalékos sikerre. SZÉNÁSI GYÖRGY Hogy mi várható az idén? Nos, a helyzet egyelőre nemigen javul majd. Most dől el a földműves-szövetkezetek sorsa. Ebben az újonnan kialakuló mezőgazdasági koordinátarendszerben mutatkozik majd meg igazán, hogy milyen erősek az állami gazdaságok, mire lesznek képesek a magángazdálkodók és a szövetkezetek itt, a Bodrogközben. Ez a kérdés annál is inkább fontos, mert a térség mezőgazdasági jellege meghatározó. Ezenkívül a tiszacsernyői vasúti átrakóállomás sorsától is nagymértékben függ majd, hogy csökken vagy növekszik-e ebben a régióban a munkanélküliek száma. Az ott dolgozók ez idő tájt kemény harcot folytatnak gazdasági önállóságuk kivívásáért, de ebbe egyelőre a prágai és pozsonyi felettes szervek nem nagyon akarnak beleegyezni. (szaszák) A TERMELÉS •VISSZAESÉSTŐL A TŐKEBEÁRAMLÁSIG MOZAIKKOCKÁK SZLOVÁKIA IPARÁRÓL Kicsit csalóka a kép, amit az olvasó elé tárunk. Pontosításra szorul, mivel az alábbi érdekességcsokor Szlovákia iparának csak egy részéből való, abból, amely az ugyanilyen nevü tárca hatáskörébe tartozik, s javarészt a könnyűés vegyipari vállalatokból kikerülve olvadt össze hasznos ismeretekké. Ellentmondásos helyzet alakult ki Szlovákiában: A háború utáni iparosítással ellentétes folyamat megindulására lenne szükség. Persze, nem a nagyipari vállalatok teljes leépítéséről, inkább általános szerkezeti átalakításukról van szó. Különösképpen pedig a vegyiparban, ahol 30 százalékos a túlfoglalkoztatottság. Aggasztó jelenség, hogy a termelés mintegy 20 százalékos visszaesése mellett az átlagbérek mintegy 15 százalékkal emelkednek. (Persze egy-egy vállalat költségösszetételében az óriási kiadási terhek mellett az ilyen növekedés is csak elenyésző tételeket tesz ki.) Külföldön szinte ismeretlenek a szlovákiai márkanevek. A termelők évtizedekig elhanyagolták, áruikat töbnyire más, ismertebb címkékkel küldik határainkon túlra. Sokáig kell még fizetnünk ezért az adósságunkért. Igazi műszaki kalandnak ígérkezik a piacorientált termelés meghonosítása, a kiváló minőségű és elérhető árfekvésű áru előállítása. Minden próbálkozás ellenére egyelőre még csak az ingadozó minőséggel, a világpiaci áraknál és a túl költséges gyártásnál tartunk. Tisztelet a kivételnek, többnyire a textiliparban. Tombol a menedzserínség. Gyorstalpaló van akármennyi, ám egyes felmérések szerint oda inkább a külföldi cégek majdani (cseh)szlovákiai alkalmazottai jelentkeznek. A vállalati szférából elenyészően kevesen: 144 cég menedzsmentjének 60 százaléka a tervutasításos rendszer irányításában növekedett, edződött és futott be karriert. Túlméretezett a textilipar. A csipetnyi Szlovákia lakosságához mérten tízszer annyi ember piacának ellátására rendezkedett be. Tőlünk keletre. Mennyit lehet ebből az áruból a szovjet utódállamokban és Nyugaton elhelyezni? Nincs az ágazatban egy olyan vállalat, amelyik ne készülne a privatizációra. Mintegy hetven már az első hullámba bekapcsolódik. De az első visszajelzések szerint alkotóik csapnivaló tervezeteket dolgoztak ki. Nem is olyan régen a farkastoroki Slovnaftban évente 7,5 millió tonna kőolajat „falt fel" az óriásgyár. Később kétmillióval csökkent az „étvágya", s tavaly újabb egymillióval. Az új termékszerkezet pedig már csak 3,7 millió tonna feldolgozásával számol. Ennek következtében az innen kikerülő végtermékek, a rájuk kapcsolódó termelés szerkezeti összetétele is alapos átalakításra kényszerül. Nem véletlen tehát, hogy a szlovákiai vegyipari termelés közel egy esztendő alatt majdnem 30 százalékkal esett vissza. Manapság a kőolajbeszerzés útjai is különbözőek. Az elmúlt esztendő vége felé a tárca a Komi Autonóm Köztársasággal kötött szerződést, melynek értelmében a fekete aranyért hússal, liszttel, konzervvel, textiláruval, lábbelivel és gyógyszerekkel fizetünk. Elenyésző a külföldi tőke jelenléte, a vagyonrészesedésnek mindössze 2 százalékát teszi ki. Eléggé tartózkodóan viselkednek az ismert (Hoechst, ÖMV...) és az ismeretlen befektetők. Az itteni politikai és adminisztratív akadályok másfelé terelik forgásra váró bankókötegeiket. (j. mészáros)