Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám, szombat

INTERJÚ TÚJSZÓM 1992. JANUAR 25. MINISZTÉRIUM MINISZTER NÉLKÜL Beszélgetés JANA KOTOVÁ mérnöknővel, a szlovák kereskedelmi miniszter első helyettesével A gazdasági átalakítás időszakában a kereskedelmi szféra is alapvető változásokon megy keresztül. Nem egyszerű és nem is fájdalommentes ez a folyamat. A tárca élén ráadásul - a múlt év novemberétől - miniszter sem áll. A reszort vezetésével a kereskedelmi miniszter első helyettesét, Jana Kotová mérnöknőt bízták meg. Mindenekelőtt afelől érdeklődtünk nála, hogyan birkóznak meg ezzel az áldatlan helyzettel, hogyan tudják biztosítani a minisztérium zavartalan működését. - Valóban megfeszített munkát igényel, nagyobb követelményeket ró minisztériumunkra a már hónapok óta megoldatlan helyzet. Ráadásul tárcánknak eleve csak két miniszterhelyettesi tisztséget állapítottak meg, annak ellenére, hogy a belkereskedelem és az idegenforgalom mellett a külkereskedelmi hatáskört is felvállaltuk. Három különböző területet problémamentesen működtetni ilyen körülmények között, nem egyszerű feladat. Reméljük, minél hamarabb megvalósulnak a koalíciós tárgyalások, s az új kereskedelmi miniszter személyét illetően eredményesek lesznek. • A köztársaságokat bírálatok kereszttüze érte a tavalyi költségvetések rossz teljesítése kapcsán. A kereskedelmi tárca számára mit jelent az idei szűkebb költségvetés? - Érzékenyen érint bennünket. Mindhárom működési területünket éppen most kellene fejleszteni. Beruházásokra lenne égetően szükségünk. Kezünk viszont kötve van, lehetőségeink behatároltak. Az állami költségvetésből éppen akkor kaptunk kevesebbet, amikor tevékenységünket meg kellene hatványozni. Vegyük például az idegenforgalmat: az egyetlen állami intézmény vagyunk, melynek feladata Szlovákia nemzetközi propagálása. Nem kell különösebben magyarázni, hogy mit jelent ma Szlovákia jó hírének öregbítése a világban. A nemzetközi kiállítások, vásárok szervezésénél sem kedvezőbb a helyzet. Pedig ezek rugalmas és hatékony lehetőségei annak, hogy kitárulkozzunk a világ felé. A fokozódó figyelmet Szlovákia iránt tavaly is több nemzetközi rendezvény kapcsán közvetlenül tapasztaltuk. Az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a Szlovákiát a világhoz közelebb hozó információs szolgálatunk - a világ fejlett országaival egybevetve - gyermekcipőben jár. Nemzetközi hálózatot kellene kiépítenünk. Többet kellene tennünk a vi

T lághoz való közeledésünk, önmagunk bemutatása terén. A múlt évben személyesen győződhettem meg arról, hogy a nemzetközi kiállítás szlovákiai pavilonjában, Párizsban és Belgiumban, milyen napi megterhelés hárul az ott dolgozó munkatársainkra. Hogy csúcsminőségű munkát végezhessenek, jelentősen emelni kellene kiküldött munkatársaink számát. így lehetne valóban reprezentálni Szlovákiát, minden lényeges információt közreadni róla. Tavaly óta a külkereskedelem is hatáskörünkbe tartozik. Életbevágó lenne külföldi kapcsolataink, együttműködésünk bővítése. Mindezekhez további pénzeszközökre lenne szükség. • A szlovák kormány a közelmúltban határozatot fogadott el az államigazgatási apparátus csökkentéséről. Hogyan érinti ez a kereskedelmi tárcát? - Minisztériumunkat kezdetben felszámolásra ítélték. A terv az volt, hogy a gazdasági minisztérium vállalná fel hatáskörünket. Ezért jelentősen csökkentettük a tárca dolgozóinak számát, amely jelen pillanatban 90 körül mozog. A legkisebb létszámú minisztérium vagyunk. Ha párhuzamot vonunk más reszortokkal - ahol 200-300 a munkatársak száma, s csupán egy területet ölelnek fel - akkor érthető, hogy a helyzet szinte tarthatatlan. Az idegenforgalmi területünk sokrétű feladatait például mindössze 12-13 szakelőadó látja el! A csehországi testvérminisztérium is - hozzánk képest - jóval előnyösebb helyzetben van. Szembetünőek más aránytalanságok is: egyik oldalon a megcsappant költségvetés, a másikon - legalább ugyanazokat az eredményeket várják el tőlünk, mint az előző évben. Ez pedig a piacgazdaság szellemével ellenkezik. Úgy érzem, a kormány A-t mondott, de B-t nem. Helyzetünk nehéz. Ha az ember nem látja munkája eredményét, ha a megoldott tíz probléma után a következő napon 15 új tornyosul elénk - elfogy az erő. Megértem, hogy a minisztérium belső gondjai nem kell hogy érdekeljék az állampolgárokat. Ok jól működő piacot, széles körű idegenforgalmat várnak el tőlünk, teljes joggal. • Nem próbálják védelmezni a jogos reszortérdekeket? - Igyekszünk. Csakhogy az új választásoktól csupán néhány hónap választ el bennünket, igy szinte kizárt, hogy az államigazgatás szervezési módosítását át lehessen ültetni. • A parlamenttől milyen törvények megteremtését reméli a kereskedelmi tárca? - A gazdaság átalakításának keretében már két fontos kormányhatározat - az idegenforgalom és az exporttevékenység fejlesztésének programja - született. Jogilag szabályozzák tevékenységünket és egyben Szlovákia gazdasági fejlődésének kulcsfeladatait is szolgálják. Kidolgoztuk a Kereskedelmi Kamara törvénytervezetét és készítjük az idegenforgalomról szóló törvényjavaslatot is. • A fogyasztó gyakran panaszkodik. Elégedetlen, hiszen az ellátás - a magasabb árak ellenére - szinte naponta okoz kellemetlen meglepetéseket. - Minden problémáért általában minket ér a vád. Csakhogy a kereskedelem már több mint 60 százaléka magánkézben van. A minisztériumnak tehát nincs olyan lehetősége befolyásolni az ellátást, mint régebben. Az áldatlan piaci helyzetet nagyon gyakran a termelők okozzák az egyik oldalon, s a magánvállalkozók közti termékelosztás a másikon. Még nem állandósultak a termelöi—szállítói kapcsolatok. A régi kontaktusrendszer megszűnt, helyette az új még nem működik. • S miben bízhat a fogyasztó? - Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség régebben a kereskedelmi minisztériumhoz, most az ellenőrzési tárcához tartozik. Ennek ellenére rendkívül sok panasz érkezik hozzánk, amelyeknek a nyilvántartásba való vételre marad csak idő, s lehetetlen azokat kivizsgálni, alaposan utánajárni. A hozzánk érkezett panaszokat továbbítjuk az ellenőrzési minisztériumnak. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmet, az ellátást bíráló panaszokat, az észlelt hiányosságokat szakmai szempontból is meg kell ítélni, javasolni fogjuk, hogy a kereskedelmi felügyelőség újra tárcánk hatáskörébe tartozhasson. MÁZSÁR LÁSZLÓ HA RENDEZETTEK LESZNEK A TULAJDONVISZONYOK... (Folytatás az 1. oldalról) említett bértömegadó elhalasztása ellensúlyozta. Ennek ellenére megállapítható, hogy az ágazat rendkívül kedvezőtlen anyagi helyzetben van, 1990-hez viszonyítva jóval nagyobb a hiány. • Az elsődleges termelök jogosan visszatérő panasza, hogy míg ök a tönk szélére jutottak, a feldolgozóipar nyereséget könyvelhetett el. Miért? - Tény, hogy a feldolgozók 7-8 százalékos rentabilitással dolgoztak, de ez korántsem túl magas. Viszont őket nem sújtotta olyan mértékben az értékesítési válság, mint a termelöket, akik kényszerhelyzetbén voltak,' merf naponta értékesíteniük kellett termekeiket. • Térjünk rá a nemrég nyilvánosságra hozott szövetségi agrárprogramra. Milyen alapelvekre épül, s ezek alapján mi vár az ágazatra az elkövetkező időszakban? - Az agrárpolitika kidolgozásakor mind a szlovák, mind pedig a cseh minisztérium kialakította a saját álláspontját. Ezek összehangolásából született meg a szövetségi kormány programja, amelynek egyik legfontosabb eleme az egységes piac fenntartása és. szabályozása. Ennek érdekében lett létrehozva a szövetségi piacszabályozási alap, amelynek 5 milliárd korona áll rendelkezésére, hogy a piaci egyensúlyt fenntartsa. Részünkről ugyan a termelés és a piac szabályozását megszabott kvóták és minimális árak rendszerével javasoltuk, de mivel a cseh elképzelések ezt nem támogatták, a szövetségi piacszabályozási alapra hárul ez a feladat. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy egy országon belül nem működhet kétféle elven nyugvó piac, hiszen akkor az eszközök javarésze a piacok közötti versengésre lenne felhasználva. Ha például Szlovákiában bevezetnénk a minimális termelői árakat, ez minden bizonnyal a fogyasztói árakban csapódna le, ami egyúttal termékeink versenyképességét csökkentené, hiszen a ,.kötetlen" árképzésü termékek valószínűleg olcsóbbak lennének. Ha viszont a minimális árakat az állam dotálná, ez újból elfedné a valós költségeket, nem beszélve arról, hogy az állami költségvetés erre nem szánt pénzeszközöket. Ha a működőképes piacgazdaság kialakítása acélunk, ezzel ellentétben nem fordíthatjuk az adófizetők pénzét teljes egészében a ráfizetéses termelés finanszírozására. • így viszont várható, hogy egyes területeken bizonyos termékek előállítását meg kell majd szüntetni, illetve át kell alakítani a termelési struktúrát. - A szövetségi agrárprogramban fontos szerepet kapott az ún szerkezetváltási program finanszírozása, amelyre a költségvetés 2,1 milliárd koronát szán. Ennek lényege, hogy azokon a területeken, amelyeken az intenzív mezőgazdasági termelés jelentós többletköltség-ráfordítással jár, ezt meg kell szüntetni, vagy át kell alakítani. Köztudott, hogy az előző tervutasításos gazdaságirányítási rendszerben például a hegyvidéki vagy hegyaljai területeken is azt a növényt termesztették, amelynek csak síkságon vannak meg a megfelelő feltételei. Ezt agyakorlatot feltétlenül fel kell számolni. A program három területre koncentrálva ajánlja a termelési szerkezet megváltoztatását: füvesítéssel, illetve legelők kialakításával, erdősítéssel és az extenzív gazdálkodásra való áttéréssel. Ebben az esetben a jövedelemcsökkenés 30 százalékos pótlására van lehetőség. • Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a fentieknél jóval kedvezőbb feltételek között jobb minőségű termőterületeken gazdálkodó és intenzív termelést folytató délszlovákiai mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségi mutatói viszont sokkal rosszabbak, mint a hegyvidéki termelőké. Mi ennek az oka? - Az okok szintén az előző gazdaságirányítási rendszerben keresendők. A termelés mindenáron való bővítésének káros hatásait már tudatosítottuk, azonban az erre felépített feltételrendszert csak részben sikerült lebontani. A földadó természeti gazdasági csoportok szerinti felosztása ugyanis a jó termelőktől vonja el a jövedelmet. Csak egy példa: egy Tátravidéki szövetkezet 100 korona értékű értékesített termékre ezelőtt két évvel csaknem 90 korona állami támogatást kapott, míg mondjuk a Dunaszerdahelyi járásban még ki sem mentek a földekre, már jelentós földadó terhelte a költségeket. Sajnos, bár kértük a földadó csökkentését, a pénzügyminisztérium hallani sem akar róla, azzal az indoklással, hogy 1993-ban úgyis megváltozik az adórendszer. Ezért az eddig alkalmazott területi dotációk elosztásának módosításával szeretnénk könnyíteni az intenzív termelést folytatók helyzetén. Többek között tervezzük az öntözés támogatását, az öntözővíz árának térítésével, illetve pótolni szeretnénk a kötelező elvonások miatt keletkező veszteségeket, természetesen nem közvetlenül a nyereséghez, hanem a rentabilitáshoz viszonyítva. • Mindehhez viszont pénz, pénz és újra csak pénz szükséges. Mekkora összeget szán a költségvetés az idén a mezőgazdaság támogatására, s vajon milyen arányban oszlik meg ez az összeg a köztársaságok és a szövetség között? - 1992-ben az agrárprogram 14,5 milliárd korona szövetségi támogatással számol a köztársaságok számára. Ehhez jön még a már említett szövetségi kézben tartott 5 milliárd korona a piacszabályozási alapra, és a 2,1 milliárd a szerkezetvál. tásra. Mindez együttvéve 21,6 milliárd koronát tesz ki. Érdekesen alakult az elosztás aránya, hiszen a teljes összeget csaknem 1:1:1 arányban osztották fel. Annak ellenére, hogy a cseh mezőgazdaság teljesítőképessége valójában kétszerese a szlovákiainak, a 14,5 milliárd koronából 7,5 milliárd Szlovákiába, 7 pedig Csehországba került. • Viszont az is tény, hogy a szlovák mezőgazdaság termesztési, környezeti és egyéb feltételei lényegesen kedvezőtlenebbek a csehországiénál. -Bizonyíthatóan 8-10 százalékkal rosszabbak a feltételek, ez pénzben kifejezve a jelenlegi árakon mintegy 6,2 milliárd koronát jelent. Ha az általános szubvencióra szánt 7,5 milliárdból 4 milliárdot használunk fel erre a célra, valamint a szerkezetváltási programra szánt összeg jelentősebb része is Szlovákiába kerül, ez csaknem fedezné a különbözetet. • A tavalyi értékesítési válság kapcsán nagyon sok vád érte az államot túl liberális vámpolitikája, a hazai piac védelmének elhanyagolása miatt. Változik-e a helyzet, s az agrárprogram számol-e ennek következményeivel? - Mint ismeretes, január elsejétől megváltozott vámpolitikával próbálkozunk felzárkózni a nyugati országokhoz. A belső élelmiszerpiac védelme megkövetelte ezt a lépést, amit természetesen a nyugati partnerek vámpolitikájához is igazítanunk kellett, hiszen a belpiac védelme mellett azért exportálni is szeretnénk. Mindenesetre jelentősen megnövekedtek a behozatali vámilletékek az élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre, ezen kívül bevezetésre kerül az ún. kiegyenlítő árpótlék, amit nyugaton is alkalmaznak. Annyit jelent, hogy ha egy importőr a megszabott küszöbár alatt akar terméket behozni az országba, a különbözetet be kell fizetnie a piacszabályozási alapba. Tegyük fel, hogy ha a búza küszöbára 2500 korona tonnánként, s valaki 2200 koronáért akarja behozni, a 300 koronás különbözetet be kell fizetnie a piacszabályozási alapba. • Mostanában egyes mezőgazdasági szakemberek gyakran festenek rémképeket az ágazat jövőjét illetően, és totális összeomlását jósolják. On milyennek látja a mezőgazdaság jövőjét? - Kétségkívül rendkívül nehéz időszak előtt állunk. Az ágazatban rövid idő alatt meg kell valósítani a transzformációt, a termelési szerkezet átalakítását, egyúttal a tulajdonviszonyok rendezését is. Várhatóan mindegyik feladat próbára teszi majd az idegeket és a türelmet is. A piacgazdaság viszont nem működhet konkurenciaképes környezet nélkül, s ebben a konkurenciában éppúgy szerep jut az egyénileg gazdálkodóknak, mint a szövetkezeteknek, esetleg egyéb vállalkozási formáknak. A rémlátással kapcsolatban csak annyit: ahol azzal foglalkoznak, hogy a transzformáció miatt nem lesz megművelve a föld, nem lesznek ellátva az állatok, s azt várják, hogy felbomlik az élelmiszerpiac, ezzel maguknak is ártanak. Napjainkban nem hangzatos országmentésre, hanem inkább hatékony termelésre és vállalkozásokra van szükség. Fel kell tenni a kérdést, miért vállalkozzon a mezőgazdasági termelő. Hogy az országot ellássa élelemmel, vagy pedig hatékony gazdálkodással biztosítsa saját magának azt a jövedelmet, amiből igényeit ki tudja elégíteni, s ebből - élelmiszerellátás formájában - az ország is profitálhat. A válasz számomra egyértelmű. Minél előbb rendezni kell a tulajdonés egyéb jogviszonyokat, hogy biztosítva legyenek a hatékony gazdálkodás alapvető feltételei. Mindehhez a kormány agrárprogramja - a költségvetésben megszabott keretek között - biztosítja a játékszabályokat. • Köszönöm a beszélgetést. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ SZERETETTEL VÁRTÁK VISSZA Házi Tánya a Jókai Színházban vendégszerepel A Komáromi Jókai Színház január 24-én bemutatta Csurka István Deficit című drámáját, amelyben Y, a feleség szerepét Házi Tánya alakítja. A Matesz egykori művésznője röviddel a pozsonyi Színművészeti Főiskola befejezése után - pályája elején - Budapestre költözött, ahol családot alapított. Négy évi távollét után - vendégként - újra a komáromi színpadon láthatjuk öt. - Minek köszönhető ez a fordulat az életedben? - Nem a véletlen müve, hogy most bemutatóm volt. Szabó G. László hívta fel a színház vezetésének figyelmét rám egy velem készített interjúval. Tulajdonképpen kiprovokáltam, hogy felkeressenek. Ez meg is történt: Beke Sándor igazgató röviddel a cikk megjelenése után felhívott és megkérdezte, volna-e kedvem itthon játszani. Természetesen nagyon örültem a felkérésnek, bár egy kicsit megijedtem, hogyan irányítom tovább az életemet két kisgyermekem és férjem_Bü3apesten maradtak. Persze, mindgnLJe« het, de az, hogy újra játszóm, nagy _ áldozatot követel a családomtól és — tőlem is. - Mindjárt konkrét szerepre kaptál felkérést, vagy magad választhattál a repertoárból? - Amikor az igazgató úrnak igent mondtam, még nem ismertem a műsortervet sem. Csak annyit kértem, hogy valami komolyabb darabban kapjam az első szerepemet. - Milyennek találod Y szerepét? - Csurka Deficitje nem könnyű darab. A szerep is nehéz, mert itt nem játszani kell, hanem gondolatókat közvetíteni. Izgultam a bemutató előtt, hiszen hazai közönségnek játszom, sokan ismernek és tudom, hogy bizonyítanom kell. - Mit vártál a bemutatótól? Talán azt, hogy felfigyel rád a színházi szakma? - Igen. Szeretném remélni. Magyarországról is eljöttek a bemutatóra vagy valamelyik előadásra, és jó, ha tudnak rólam. - Otthon érzed magad a Jókai Színházban? - Szeretek mindig más emberek között dolgozni. Új társaság új erőket tud kihozni az emberből. Budapesten játszottam a József Attila Színházban és a Mikroszkóp Színpadon is, de ott csak „megcsináltam a magamét" és elmentem. Itt azonban, ebben a társaságban már éltem. Úgy vettem észre, hogy szeretettel vártak vissza, szeretettel beszélgetnek velem. Komáromban otthon érzem magamat. - A bemutató után jönnek a dolgos hétköznapok, az előadások, majd hamarosan megkezdődnek a Fekete Péter című operett próbái. Ebben a darabban is kaptál szerepet, Ciaire-t játszod. Az egész évadra van tehát színészi elfoglaltságod. Gondoltál-e már a következő évre is? - Ha ez a két szerep „bejön", akkor elképzelhető, hogy jövőre is vállalok szerepet, ha megbíznak vele. Szeretnék játszani, hiszen elvégeztem a főiskolát, s még igazán nem is dolgoztam, nem volt igazi megmérettetésem, és mások sem tudták lemérni a tehetségemet. Ennek kívánok lehetőséget adni. Hova tovább, egyre rövidebbnek találom az utat Budapest és Komárom között ... SZÉNÁSSY EDIT