Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám, szerda

1992. JANUÁR 22. ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 CSAK A FELESÉG ÉS A KUTYA SZERETI? A 80-as évek legeredményesebb hokledzó'je kétségkívül Viktor Tyihonov. Nyolcszor nyert a „szbornajávaľ vb-t és kétszer olimpiát. Ahogy a Szovjetunió fokozatosan eltűnt a térképről, úgy maradtak el az eredmények. Tavaly a válogatott csak bronzérmes lett a vb-n, a Kanada Kupa se hozott sikert. Külföldi lapok alapján „mixeltük" az alábbi interjút. • Tyihonov úr, ön mindig azt mondta: minden kérdésre az eredmény a legjobb válasz. Mostanában többnyire .rosszak" a válaszok... " „Egyetértek. Sok élvonalbeli korongozónk távozott külföldre, nincs időnk pótolni ó"ket. A CSZKA 22-es keretéből 15-en mentek el. És nem 30 éven felüliek..." • Hasonló volt az ábra Calgary előtt, mégis olimpiát nyertek. Nem lesz ez így Alberville-ben is? .Nehezebb helyzetben vagyunk. Akkor erős csapatunk volt, most fiatal és rutintalan. A technikát és a taktikát lehat javítani, de az átlagéletkort nem." • A jövőben is viszonylag szabadon mehetnek a hokisok külföldre. Megoldhatatlannak tűnik jégkorongsportjuk kérdése... „Korábban 18 évig együtt voltak a játékosok, most maximálisan öt esztendeig; korábban 34-35 éves korban zajlott a nemzedékváltás, jelenleg 25 esztendős korban. Jobb feltételeket kell biztosítanunk számukra, hogy ne távozzanak. Különben még fiatalabbikkal kell kiállnunk a nemzetközi porondra és ez katasztrófa lenne." • Azt mondja, jobb feltételeket. Mennyi az átlagkereset a CSZKA-ban? (A beszélgetés néhány héttel a szovjet im périum szétesése előtt készült — a szerk.). .Mintegy 400 rubel havonta." • Nagyjából 10 dollár. Megállítható ezzel az elvándorlás? „Nem. Profiligára van szükségünk, 1995-re tervezzük..." • A CSZKA 32 bajnoki címet szerzett. Az utóbbi két esztendőben nem lett első Szótesőben van? „Újabb nyolc ajánlatot kaptak játékosaim a NHL csapataitól. Balga edző lennék, ha mindnyájukat elengedném. Soha többé nem lenne jó együttesünk." • De leliet-e katonaklubban profizmus, ha a korongozó előléptetés vagy győztes meccs után nincs igazán megfizetve? „Rövid időn belül megszűnnek a katonaegyesületek..." • Ezzel oda a leheló'ség, hogy Tyihonov a CSZKA-ba .terelje" a legjobbakat... „Kitalációl A hadseregbe csak fiatalok jöttek, távolról sem kész játékosok. Különben Is, aki nem akart nálunk játszani, az nem is játszott." • De a válogatottban sem! Azt mond ják, Tyihonov edző zsarolta a hokisokat... „Hazugság! A válogatott összeállításánál csak a tudás számított. Nem a hovatartozás." • Larionov azt nyilatkozta, az ön parancsára kapták az injekciókat, amelyekről senki se tudta, mit tartalmaznak. „Ha így lett volna, néhányan fennakadnak a doppingszűrőn..." • Mogilnij más kijelentést tett: önt csak a felesége és a kutyája szereti... „Csak bizonyos szituációkban köthető kompromisszum. Ha a gyűlölködés zavarja a sportoló és az edző együttműködését, el kell válni." • Tizenegy hónapig szinte fogolytáborban tartotta játékosait... „Ki mondta ezt? Honnan tudja?" • Igor Larionovtól. Évente állítólag csak néhány éjszakáttölthetett otthon, és csodálkozik, hogy gyerekei vannak... „Két hónapig egyáltalán nem láttam védenceimet; 50 bajnoki meccset játszottak és március közepén véget ért számukra a szezon. A válogatottak önként készültek tovább. Ha ez valaki számára megerőltetést jelentett, távozhatott. A hoki szabadfoglalkozás..." • Hatvanegy éves, 1977-től irányítja a „szbornaját", sose bírálták annyit, mint most. Nem gondol a visszavonulásra? „Természetesen voltak fiaskóim, de a sikerek dominálnak. Hogy maradok-e vagy távozom, az az eredményektől függ." • Ha a Düsseldorf mondjuk 5 millió márkás szerződést kínálna önnek egy esztendőre, elfogadná? „Specifikus helyzetünkből adódóan nincs jogom elmenni. Itthon kell dolgoznom..." • Mi jelenti Tyihonov számára a legnagyobb gazdagságot? „A munka és a harmadik harmad utáni eredmény. Ez az életem értelme..." (tv) PÁRIZS—FOKVÁROS RALI JÁRT UTAT JÁRATLANÉRT ELHAGYJ! francia kísérő autó váratlanul felrobbant, s a benne ülő két utasa életét vesztette. Majd később Kongóban a francia Gilles Lalay, az 1989-es rali motorkerékpáros győztese ütközött a szervezők egyik autójával és a helyszínen szörnyethalt. Ugyancsak Kongóban, honfitársa, Jean-Christophe Wagner súlyosan bukott gépével, de a gyors közbeavatkozás megmentette életét. A nézőket sem kíméli a küzdelem. Két óvatlan kisfiút sodort el az egyik versenyző, szerencsére nem történt tragédia, A fekete krónika lapjai tehát egyre telnek, magának, a viadal létrehozójának a neve is felkerült rá: öt évvel ezelőtt Sabine helikopterrel az eltévedtek keresésére indult, de homokviharba került, s egy dűnének ütközve lelte halálát, négy társával együtt. A versenyzők küzdelme egyben a motorgyártók csatája is. Nem mindegy, milyen márkájú autó, vagy motorkerékpár áll az élen, hiszen ennek reklámhatása szinte megfizethetetlen. Az idén a személygépkocsiknál megtört a francia gyártók egyeduralma. Hosszabb Peugeot és Citroenéra után háromszoros Mitsubishigyőzelem született. S hogy a japán siker teljes legyen, a motorkerékpárosok csatáját szintén a szigetország gyártmányát (Yamaha) meglovagló versenyző' nyerte az olasz Cagiva-márkák eló'tt. Egyértelműen sikeresnek mondható a csehszlovák kamionok helytállása: a legjobb tíz között három Tatra teherautó végzett! Karel Loprais, az 1988-as bajnok a harmadik, Buchtár a nyolcadik és Kahánek a kilencedik helyet harcolta ki. A Liaz szereplése halványabb (pilótái 30. és 56. pozícióban értek célba), de mindenképpen dicséretes a helytállásuk. (sidó) A sportvilág egyik legvakmerőbb vállalkozásának tartott Párizs— Fokváros rali alaposan megtizedelt mezőnye befutott a végállomásra, a dél-afrikai kikötővárosba. Az autósoknál a francia Huber Auriol, a kamionosok mezőnyében az olasz Perlini nyert, a motorosok között pedig a szintén francia Stephane Peterhansel tette meg elsőként a 12 427 kilométeres távot. December 22-én a francia fővárostól északra fekvő Rouen közelében kezdődött meg a legnagyobb szabású autós, motoros, teherautós verseny. E prológnak nevezett, 4 kilométer hosszú, rettentő sáros és hajtükanyarokkal teletűzdelt „bevezető" szakasz után másnap Párizsban, az elegáns nevű Esplanade dú Chateau de Vincennes eló'l rajtolt hivatalosan a 98 motorkerékpárból, 343 autóból és 101 kamionból álló mezó'ny. A 14. alkalommal megrendezett eró'próba vízválasztónak bizonyult, ugyanis a versenyzők most először nem a szenegáli Dakart vették célba, hanem az egész fekete kontinenst átszelve a dél-afrikai Fokvárosba tartottak, Gilbert Sabine, a Párizs—Dakar viadalt elindító Thierry Sabine apja, így indokolta a pályamódosítást: „Már tavaly januárban fontolgattuk ezt a tervet. Amikor aztán beszéltem Samaranch-csal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével, és megtudtam, hogy Dél-Afrika visszatér a nemzetközi sportéletbe, elhatároztuk, lemegyünk Fokvárosig. Döntésünket befolyásolta továbbá a zavaros politikai helyzet a nyugat-afrikai országokban." A szervezők utóbbi aggodalma nem volt megalapozatlan. Mint ismeretes, tavaly a Mali Köztársaságban a lázadó tuarek törzsek leló'tték az egyik francia kamion vezetó'jét. Egyáltalán miért vágnak neki ilyen, embert és gépet próbáló „flúgos futamnak" a versenyzők? Kinek az ötlete volt a sportvilág legnagyobb kalandjának is nevezett rali? A korábban 9200 kilométeres Párizs—Dakar motoros versenynek az ötlete még a 70-es évek közepén született meg Thierry Sabine fejében. Nem minden előzmény nélkül, hiszen ugyancsak ő indította el a szintén homokon és dűnek közölt, Le Touquet környékén rendezett 24 órás motoros maratont, amelyre évről évre több 100 C00 néző kíváncsi. Ám később Sabine valami nagy formátumú, egészen grandiózus verseny megrendezésére vágyott; így született többéves tervező munka után a Párizs— Dakar rali, amelyet 1979-ben indítottak először a párizsi Concorde térről. Az agilis francia szervező jól számított: az erőpróba hosszabb időtartama, a szélsőséges időjárási viszonyok, a legjárhatatlanabb útvonalak, a félfeudális országokon áthaladó pálya — idén a zairet zűrös belpolitikai helyzet okozott gondot — utánozhatatlan látványosságot, hihetetlen nehézségeket jelent mind a versenyző, mind járműve számára, s e kihívás mágnesként vonzza az amúgy is vakmerő pilótákat. Az autógyártók pedig keresve sem találtak ennél jobb tesztpályát, ahol járműveik ki vannak téve a legzordabb időjárási viszontagságoknak és a szinte járhatatlan utak okozta nehézségeknek. „Olyan autóversenyt akartam létrehozni, amely igazi kaland, résztvevőnek, nézőnek egyaránt. Mindig is arra törekedtem, hogy átlépjek minden határt, s másokat szintén erre ösztönözzek" — nyilatkozta annak idején a viadal atyja. E gondolat szellemében a 14. felvonás résztvevői még több országon szeltek keresztül, mint az ezt megelőző években. A líbiai partraszállás után ugyan egy ideig még ismerős volt a táj — vándordűnék, homok- és kavicssivatag — ám később, Kamerunba érve eddig szokatlan akadállyal kellett megküzdeniük a modern idők motorosvándorainak: az egyenlítői esőerdők meglepetéseivel. „Senki nem tudja előre megmondani, milyen úttalan utakkal találkozunk majd az egyenlítői Afrikában. Minden esetre viszünk magunkkal motoros fűrészeket, halászcsizmákat és bozótvágó késeket" — nyilatkozta az indulás előtt Jiŕí Žák, a Liaz kamion egyik pilótája. Nagy kérdőjel volt Angola, ahol még a közelmúltban is polgárháború dúlt, de szerencsére nem történt olyan incidens, mint tavaly Maiiban. Sajnos, újra nagy árat kellett fizetni a vakmerő vállalkozásért; tovább bővült a sebesültek és halottak korántsem rövid listája. A kiégett autók, felborult kamionok, ócskavassá görbült motorok látványához már lassan hozzászoktunk, viszont a mind hosszabbra nyúló halállista, a fekete kontinenst átszelő viadal ellenzőinek egyik legsúlyosabb ellenérve. A verseny történetének 13 esztendeje alatt 28 ember vesztette életét, most a 14. alkalommal ez a szám három áldozattal gyarapodott. Ubiában a rali második afrikai szakaszán az egyik „HA PERSSONT LEGYŐZHETNÉM..."! VÍMI ROLAND MINDEN IDEGSZÁLÁVAL BARCELONÁRA ÖSSZPONTOSÍT Vími Rolandnak igencsak gazdag programja volt január elején, s a továbbiakban sem lesz ideje a pihenésre. Az olimpiai selejtező (február 6-9.) után következik a stuttgarti Európa-bajnoksag (április 10-20.), majd az év legnagyobb sporteseménye, a barcelonai nyári olimpia. Az utóbbin való részvétele a két hét múlva kezdődő bolzánói mérkőzéssorozaton nyújtandó teljesítményétől függ. Egy biztos: tavaly minden várakozást felülmúlt a vásárúti asztaliteniszező. A csibai világbajnokságon oroszlánrészt vállalt a csapatversenyben kiharcolt bronzéremből. Öt(!) ízben is ő szerezte a sorsdöntő harmadik pontot. Legyőzte azt a Ma Venget, aki egyéniben harmadik lett. Senki sem bízott a csehszlovák asztaliteniszválogatottban, amely nem sokkal a vb eló'tt katasztrofálisan szerepelt a Szuper Ligában, és kiesett. Az önbizalmat vesztett társaság aztán önmagát felülmúlva menetelt egészen az elődöntőig. Az együttes legjobbja Vími Roland volt... Pedig neki sem mentek úgy a dolgok, ahogy azt korábban elképzelte. Viharos körülmények közepette távozott a pozsonyi Lokomotívától. Azért választotta Malackyt, hogy nyugodtan készülhessen. Jól kezdődött minden, ám a folytatás itt is feszültségekkel volt teli. Szinte senkit sem lepett meg a hír: külföldre igazolt! Az első komolyabb ajánlatot elfogadta. Júliustól a Wiener Sportclub tagja lett, főleg azért választotta a WSC-t, hogy közel legyen Vásárúthoz. Mert Roland csak a Csallóközben érzi magát jól. Mivel az osztrák főváros nincs a világ végén, így minden hétvégén otthon lehet. Ezzel kapcsolatban kijelentette: — Az otthon melege biztonságérzetet ad, egy odahaza eltöltött nap után egeszen más a közérzetem... Vími csapata a nyolcadik helyen várja az osztrák asztalitenisz-csapatbajnokság szombaton kezdődő visszavágó sorozatát. Nehezen akklimatizálódott, sok gondot okozott neki az új környezet. Pár hét múlva azonban már otthonosan mozgott Bécsben! Ausztriában jóval komolyabb meccsek vártak rá, mint az I. ligában. A csehszlovák edzők szerint a két csb-t össze sem lehet hasonlítani. Nézzük csak, kik voltak (lesznek) az ellenfelei: Ding Ji, Kvang li, Klampár, Harczi, Kriston... Nem akármilyen asztaliteniszezők! Már január elején elkezdték a vb-felkészülést a csehszlovák asztaliteniszezők. Pozsonyban a hollandokkal tréningeztek egy héten át. Majd ketten (Vími és Korbei) Premysl Fulín edzővel Zsolnára utaztak, ahol az elmúlt év legjobb sportolóit hirdették ki. Mint ismeretes, a csapatversenyben a csehszlovák pingpongválogatott vitte el a pálmát. Amint az később kiderült, az igényes és fárasztó edzéseket követően nem volt sikeres húzás Zsolnára látogatni. A háromnapos semmittevés éreztette hatását: az egy héttel ezelőtti Európa Ligaelődöntő visszavágón (az angolok Dunaszerdahelyen is 4:2-re nyertek, és ők játszhatnak a Szuper Ligába jutásért) csak árnyéka volt korábbi önmagának a csehszlovák együttes. — Mások is távolmaradtak, nem dőlt volna össze a világ, ha mi sem jelenünk meg. Egy edzőtáborozás többet ért volna, a jövőben komolyabban kell venni a tétmeccseket. Nagyon bánt, hogy a szerdahelyi sportcsarnokban csalódást okoztam. Remélem, a bolzánói olimpiai selejtezőn kiköszörülöm a csorbát. Ha az európai ranglista élmezőnyéből valakit legyőzök, kiharcolom az olimpiai részvételt. Mar most minden idegszálammal Barcelonára összpontosítok — mondta Vími Roland az angolok elleni Európa Liga-elődöntő után. A tavalyinál még sikeresebb évet szeretne zárni. A bolzánói olimpiai selejtezőt kővetően, két hónappal később Stuttgartban Európa-bajnokságot rendeznek. Az előrejelzések szerint a kontinens valamennyi nagyágyúja ott lesz a német városban. Vími jelenleg az európai ranglista 35. helyén Vími Roland akció közben a dunaszerdahelyi sportcsarnokban.... (Nagy László felvétele) áll, s minden vágya, hogy beverekedje magát az első húszba! — Ha tavaly nincs az a háromhónapos makacs betegségem, akkor minden másként alakul. Talán a közelmúlt legnagyobb diadalát könyvelhettem volna el. Egy évvel ezelőtt majdnem elkaptam Perssont: megnyertem az első szettet, a másodikban pedig 14:11 arányban vezettem. Aztán elfáradtam és összeroppantam. Vajon, mikor adódik legközelebb ilyen lehetőség a bravúrra? Nagyon-nagyon boldog lennék, ha Perssont legyőzhetném...! Leghamarább Stuttgartban, a kontinensviadalon találkozhat a svéd sztárral. Addig azonban még sok víz lefolyik a Dunán. Roland először is az osztrák bajnokságban szeretne helytállni, ahol gyors egymás utánban követik egymást a fordulók. Már nem számít újoncnak, úgy-ahogy ismeri ellenfeleit, valamennyivel már mérkőzött. A Wiener SC színeiben játszott bajnoki találkozók után a címeres mezt húzza magára — Bolzánóban, Stuttgartban és reméljük, Barcelonában is... Zsigárdí László