Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG 1992. JANUÁR 16. ÉLELMISZERIPART MEGCELOZVA IATÉGIÁT VÁLASZTOTT AZ AGROFOND ÉS BIOFOND BEFEKTETÉSI ALAP? •nezőgazdaságban n állapotokat, s a ji feltételek követilt szinte válságos illőm, számomra nek tűnt a Szlovák 3ank lépése, hogy oinvest befektetési jot beszállt a vaitizációba. A köztudasági érdekeltséajon milyen fantázii vagyonelosztó jáinkább indokolt e s, mert közismert, zdasági vállalatok szt a vagyonjegyes Rt. vezetése nem5 befektetési elképva? onjegyes prip részvétel iránti ératta marad még a . várakozásoknak érdektelen, főleg a zonyokat tekintve, Agroinvest által létitizéciós alap (AgI célkitűzéseit és lyhozás még nem befektetési részműködését szabávagyonjegyes prin úgy elszaporodrsaságok, mint eső jelenlegi ismeretek an száz fölött van zott befektetési alaelyek a vagyonjeban résztvevő, ám tni nem kívánó poljyeinek kezelésére ilataikat. Köztudott, gazdasági helyzebankoknak van a információjuk, az Agroinvest is a iasági Bank tőkés rendszerére alaefektetési stratégielsősorban azért, imára a befektetési tőségek szerint minise, s így biztosít(ozói részesedést. i a p 'vatizált vállaeljesítőképességéilletve előrelátása ihhoz, hogy a vaionosainak kedvesítsanak a majdani értékpapírok eladásához. Erre a célra jó nevű szakembergárdát sikerült kialakítaniuk. Az Agroinvest alapvető stratégiája, hogy elsősorban az ágazaton belül, tehát a mezőgazdasági termeléssel szoros kapcsolatban álló feldolgozó- és élelmiszeripari vállalatokba fekteti majd be a rábízott vagyonjegyeket. Legfőbb célja, hogy szoros gazdasági és pénzügyi kapcsolatot létesítsen a termelők és a feldolgozóipar között, ami alapjában véve az ágazat működése szempontjából is létérdek. Fontos szempontként kezeli a részvénytársaság a regionális befektetés elvét, amely azon alapszik, hogy az adott régióban az Agroinvest kezelésére bízott vagyonjegyeket ugyanabban a körzetben próbálja majd befektetni. Segítve és támogatva így azokat a törekvéseket, amelyek egy-egy régió gazdasági felemelkedéséhez vezethetnek. A mezőgazdasági termelők és feldolgozók érdekeinek gazdasági összekapcsolása, valamint a regionális szempontokon túl a befektetési részvénytársaság stratégiája a Szlovák Mezőgazdasági Bank pénzügyi politikájára épül. Az elképzelések szerint ugyanis— ha majd nálunk is kialakul a beruházópiac — az Agroinvest beruházási céljainak megvalósítására elsősorban a Szlovák Mezőgazdasági Bank támogatását szeretnék igénybe venni. Szimpatikus, hogy a lakosság egy bizonyos részét célozták meg, s ehhez az aktív reklámpolitika fogásait is bevetették. Az már nem is tűnt meglepőnek, hogy magyar nyelvű röplapokon is ismertetik az alapok jellemzőit. Úgy vélik azonban, hogy még ez is kevés. Vidéki fiókhálózatukon keresztül, illetve külső munkatársak révén személyesen is fel szeretnék keresni majdani ügyfeleiket, főleg a mezőgazdaságban dolgozókat, s felkínálni számukra ezt a befektetési lehetőséget. A nehéz anyagi helyzetben levők számára korlátozott mértékben készpénz nélküli, kamatmentes kölcsönt is biztosítanak a vagyonjegykönyv megvásárlásához. A gomba módra szaporodó rész vénytársaságok és alapok között bizonyára éles konkurenciaharc várható. Ettől nem félnek, viszont a gazdasági nehézségek miatt atomjaira bomló élelmiszeripar rejteget bizonyos veszélyeket, hiszen a széthulló termelői-feldolgozói lánc összefogása s egy hatékony gazdasági szerkezet kialakítása jelentős erőfeszítést igényel, és jóval nagyobb kockázattal is jár. Az Agroinvest nem kínál ügyfeleinek magas kamatlábakat, a részvények értékének gyors emelkedését sem ígéri. Viszont hosszú távon is megbízható részesedést ajánl. Felkínálva azt a lehetőséget, hogy a mezőgazdasági termelők aktívan hozzájáruljanak a feldolgozóipar fejlődéséhez, hiszen ez biztosítja számukra a termékek értékesítését. -tszlPeter Gosaényi rajza TSUK „OTTHON", AMIT LEHET NEMETH ZSUZSAVAL, a FUNst Rt. befektetési alap felügyelőával. ;ő magyar befektetési alapként (at. Mit takar ez a megnevezés? ós alapunkat elsősorban hazai maszakemberek alapították. A társalinisztériumokból és közgazdasági Dől jött, mások pedig a vállalati óznak, így ismerik az adott régión . Ezenkívül több olyan munkatáraz utóbbukét évben sikeres vállalzonyította tehetségét. Alapunkat )gatja mindhárom hazai magyar z FMK, az Együttélés és az MKDM befektetési stratégiát követ az ík begyűjtött pontok egyharmadát Halatokba fektetjük be. Az innét érjyűlés által meghatározott osztalék megmaradó nyereséget viszont an fogjuk befektetni. A ránkbízott ódáért pedig az egyes magyarlakta ek részvényeit szeretnénk megszeírepet szánnak az alapnak ezekmán? §si privatizációs alapok általában iogy egy-egy üzem részvényeiből zalékot szeretnének megszerezni, gy, mert különösebb felelősséget nem kell vállalniuk a vállalat irányításáért. Csehországi befektetéseink során valószínűleg mi is hasonló taktikát fogunk követni. Dél-Szlovákiában azonban ún. aktív befektetési politikát szeretnénk folytatni. Ez azt jelenti, hogy igyekezni fogunk a törvény által megengedett legnagyobb részt megszerezni az egyes vállalatokban. Ennek köszönhetően azután a részvénytársasággá váló vállalatok igazgató szerveiben megfelelő lehetőséggel fogunk rendelkezni ahhoz, hogy hatni tudjunk a vállalat irányítására. Például a korábbi kiválasztási módszereknek köszönhetően sok jó szakember nem volt képes kibontakoztatni tehetségét. Mi viszont tisztában vagyunk vele, hogy az egyes vállalatok felemelkedésének előfeltétele a helyi szellemi tőke megfelelő befektetése. A jövőben is fontos lesz, hogy hol és milyen tulajdonosok döntenek az egyes vállalatok további sorsáról. Ezért szükséges a régiók gazdasági érdekeit szem előtt tartó alapok jelenléte. — Hogyan léphetnek kapcsolatba Önökkel az esetleges érdeklődők? — Reklámjainkban rendszeresen közöljük irodáink címét. Ezenkívül tájékoztató anyagainkat eljuttattuk a magyar politikai mozgalmak helyi csoportjának ós a polgármestereknek. Érdeklődés esetén előadásokat is tartunk. Befejezésül azonban mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha január végéig nem regisztráltatja a vagyonjegykönyvét, akkor kimarad a privatizációnak ebből a formájából. -tlELETKEPESEK LESZNEK? PRIVATIZÁCIÓS ÉS KONKURENS TERVEK Mára talán már mindenki szentelt legalább egy-két gondolatot a vagyonjegyes privatizációnak, s aki úgy döntött, hogy érdemes vele próbálkozni, már talán a regisztráláson is túlesett, vagy éppen mostanában készülődik rá. Aki pedig elvetette a kuponos vállalkozás lehetőségét, még mindig meggondolhatja a dolgot. Közben azonban — a nyilvánosság mellőzésével — a háttérben is folyik a készülődés. Az állami vállalatok ugyanis abban a formában, ahogy eddig léteztek, nem kerülhetnek privatizálásra. Először részvénytársaságokká kell átalakulniuk, s a kuponok által ezek részvényeit szerezhetjük majd meg. Annak nem volna azonban értelme, hogy egyszerűen csak megállapítsák a vállalat értékét, jobban mondva a könyvviteli értékét, mert a valósat majd a piac mondja meg, és ezt azután ezerrel elosztva (mivel 1000 korona lesz egy részvény értéke) megkapnák, hány részvényt bocsássanak ki. Ezzel ugyanis végeredményben az embereket csapnák be, hiszen teljesen bizonytalan jövőjű vállalatokból lett, ugyanilyen bizonytalan jövőjű részvénytársaságokat kínálna az áilam. Noha a szerezhető részvények névleges értéke így is többszöröse lenne a befektetett ezer koronának, a piaci versenyben túlságosan sok felkészületlen vállalat menne tönkre, tehát értéktelenednének el részvényei. Ez pedig nem célja a nagyprivatizációnak. A kockázat ugyan a kuponos privatizációban most alkalmazott módszernél sem kizárható, de csökkenthető a privatizációs tervek kidolgozásával. Arról van szó, hogy minden, a vagyonjegyes privatizációban résztvevő vállalat tervet dolgoz ki. Egyrészt arra a módszerre, ahogy lebonyolítja az átalakítást, tehát hogy a részvények hány százalékát szánja a kuponokra, és mennyit kínál fel más módon értékesítésre, másrészt ez a terv tartalmazza a vállalat jövőbeni gazdasági működésére vonatkozó elképzeléseket is; tehát hogy miként szervezi meg termelését, mit gyárt majd, azt hol adja el és kivel működik együtt. Felmerülhet, persze, a kérdés, vajon minden jelenlegi vállalatvezetés képes-e megfelelően megtervezni a jövőt, s ehhez megfelelő partnereket találni. Ez már valóban a nagyprivatizáció kockázatainak egyike, de enyhítheti ezt a rizikót az a tény, hogy bárki kidolgozhatott és beadhatott konkurens privatizációs terveket is, s ehhez a vállalati vezetésnek kötelessége volt megadni a kellő információkat. Egy-egy vállalat kapcsán több ilyen konkurens privatizációs terv készülhetett és — ismerve a privatizációs minisztérium elképzeléseit — nagyon jó esélyünk van a rendes (kötelező) privatizációs tervekkel szembeni érvényesülésre. A minisztérium által kialakított szakmai bizottságok egyébként most értékelik ki ezeket a terveket, és az elmúlt hét végéig még csak egyetlen egyet találtak maradéktalanul elfogadhatónak. Igaz, leginkább csak formai kifogások merülnek fel a többi tervvel szemben is. Ha azonban csak ilyen ütemben folyik a kiértékelés, aggódhatunk, elkészülnek-e idejében. Mit is tartalmaz ez a privatizációs terv? Erről két hasonló profilú, mégis eltérő vállalatnál, a, Galántai Szerszámgyárban és az Érsekújvári Szerszámkészítő Intézetben érdeklődtünk. Már eleve különbözik a két gépipari egység jövőbeni sorsa abban, hogy a galantaiak terve mellé érkezett konkurens terv is, míg az újváriak elképzeléseit sem versenytárs, sem partner nem „kontrázta meg". Galántán úgy tervezték, hogy a megalakuló részvénytársaság részvényeinek 60 százaléka a vagyonjegyes privatizáció során talál gazdára, míg a többit a külföldi partnernek adták volna el, a kötelező restitúciós részen kívül. Mivel azonban a külföldi partner másként döntött, benyújtott privatizációs tervük végül 90 százalékos kuponos részvételt tervezett. A vállalatvezetés értesülése alapján a vállalat dolgozóinak nagyobb része is érdeklődött volna a részvények iránt. A német Traub cég azonban — amely már 12 éve partnerük — úgy döntött, hogy megvásárolja a gyárat, és konkurens privatizációs tervet nyújtott be. A gazdasági minisztéri um, amely az első lépésben értékelte a terveket, ezt ajánlotta elfogadásra; ennek a legmarkánsabb pozitívuma, hogy öt év alatt 30 millió márkát ruháznak be Galántára. Persze, előbb a helybélieket is megkérdezték arról hogy mi a véleményük. S mivel a partnert már ismerik, meg is bíznak benne, hogy megtartja a foglalkoztatást, és magasabb szintre emeli a termelést. Eddig is sokat tanultak tőlük, s úgy vélik, most sincs okuk a kételkedésre. A német Traub elképzelései szerint, a galántai Traub azt gyártaná, amit eddig — a hagyományos esztergagépeket — csak jobban és gazdaságosabban. Mind a világpiacon, mind idehaza van irántuk kereslet, de van versenytárs is — főleg a kelet-ázsiai országok. Ebben a versenyben a nemzetközi megítélés alapján a galántaiak nem álltak rosszul, éppen a jó minőség miatt. A német cég ezután saját kereskedelmi hálózatában árusítaná gépeiket. A tervben az is szerepel — s talán nem árulok el hétpecsétes üzleti titkot —, hogy Galántán az egyik géptípusra szervizközpontot, ezen kívül bemutató, illetve kereskedelmi központot is létesítenének. Ez utóbbit a keleti piacokra kacsintva, s itt a Traub összes terméke megvásárolható lenne. Mindez talán optimizmusra adhat okot Galántán, s ha a szerszámgépgyár dolgozói nem is kapnak részt saját gyárukból (azt szerezhetnek máshol kuponjaikért), de kaphatnak egy jól működő munkaadót. Az idő majd eldönti, hogy a feltételes mód milyen bizonyossággá érlelődik. Érsekújvárban a másodlagos fizetésképtelenség és a kutatási kapacitások iránti keresletcsökkenés talán már csődhangulatot is keltett, de azzal, hogy az egykori, jellemzően kutatással foglalkozó intézetet döntően termelőegységgé alakították át, amely a túlélés érdekében bármilyen gyártanivalót elvállal, sikerült átvészelniük a közelmúltat. Privatizációs tervük a részvények 97 százalékát a kuponos privatizációban adná magánkézbe, tehát az összesei a kötelező kártalanítási részen kívül. Mire is alapoz ez a terv? Továbbra is a termelés prioritására, tehát a gyártás növelésére és a kutatás mérsékelt csökkentésére. Ez utóbbi is csak azokra a termékekre összpontosul majd, amelyek a világpiacon eladhatók lesznek. Elmúltak ugyanis már azok az idők, amikor a kutatás csak a kutatásért létezhetett. A mai feladatoknak kell, hogy konkrét címzettje legyen, akár idehaza, akár külföldön. Ezeknek a címzetteknek (megrendelőknek) a megszerzésénél az intézet elsősorban az amerikai kapcsolataira számít. Ez a partner akár beruházni is hajlandó, és közös vállalatot létesíteni velük, ha majd tárgyalóképesek, tehát önálló részvénytársaság lesznek. Itt látják ugyanis azt az elméleti és gyakorlati potenciált, amely azonnal és viszonylag magas színvonalon felhasználható. Az sem elhanyagolható dolog, hogy az eddigi hosszú távú program kisebb módosításokkal folytatható lesz. Hogy akkor őket miért nem veszi meg ez az érdeklődő? Mert más filozófiát követ, mint a konkurens privatizációs tervek benyújtói: az esetleges vételárat, egy közös vállalat létrehozása után közvetelenül abba ruházhatja be. Lehet fontolgatni, melyik megoldás kinek előnyös. Mindez csak két kis szelete annak a tervezésnek, amély most a nagyprivatizáció első hullámában az érintett vállalatokban folyt és még folyik. Ebben, mint példáink is mutatták, döntő szót kapnak a külföldi kapcsolatok, jelezve, hogy gazdaságunk nem lesz képes Münchausen módjára saját hajánál fogva kirántani magát a kátyúból. Ez a külföldi tőke most néha kényeskedve válogathat az ajánlkozó, volt KGST-országok közül, noha a felszín alatti küzdelem azért eléggé agresszív. Nem mindegy tehát, hogy milyen képet mutatunk feléjük, s a kép egyik mozaik eleme az is, hogyan, milyen gyorsan, tehát mennyire eltökélten privatizálunk. Mert a tőke szereti ugyan az állami garanciát, de a tulajdonformák közül csak a magántulajdonban bízik. SZÉNÁSI GYÖRGY MEGVETTE MÁR? TARR ERZSÉBET, hivatalnok, Tósnyárasd: — Már meg is vettem a vagyonjegykönyvet, s a napokban fogom regisztráltatni. A családban úgy beszéltük meg, hogy én a Humanita alapba fektetem be a pontjaimat, amely köztudottan humanitárius célokat is hirdet. Aférjem viszont vállalkozik, ő valószínűleg más alapot támogat majd. Nem a gyors meggazdagodás reményében veszünk részt a vagyonjegyes privatizációban.Úgy véljük, hosszú távban érdemes gondolkodni. LŐRINCZ ELEONÓRA, rimaszombati könyvelő: — Ez nem egy szerencsejáték, jtt~ a központban az állam áll, így hát ennyi embert — gondolom — nem lehet becsapni. Bízva abban, hogy az állam segítő szándékkal, felelősségteljesen osztja szét vagyona egy részét, én is megvettem az ezerkoronás bélyeget. Nem novemberben vettem meg, az igaz, mert akkor még homályos volt számomra az egész, de ma már konkrét elképzelésem van arról, hová, mely privatizációs alapba fektetem be pontjaimat. SZÓLNOKY ISTVÁN mérnök, Nyústya, tűzoltó: — Sajnos, úgy alakult a sorsom, hogy jelenleg a mi háztartásunkban minden koronának helye van. Nincs tehát fölösleges pénzem, amiről le tudnék mondani abban a reményben, hogy az majdan, vagyis egykét év múlva kamatostul megtérül. Félreértés ne essen, a vagyonjegyes privatizációt nem tartom rossznak, sem csalásnak, de azért egy kicsit olyan, mint a lóverseny: jó lóra kell tenni. CIFRUS LAJOS, Recske, nyugdíjas — A feleségemmel és a fiammal együtt én is beneveztem ebbe a kicsit zsákbamacskának tűnő vállalkozásba, de hát az ember mostanság mindent megpróbál boldogulása érdekében. A fiam közgazdász, ő irányítja a családi vállalkozás ügyeit. Én csak azt látom és hallom a tévében, a rádióban, hogy vegyék már, vásárolják már a könyvecskét meg a bélyeget, de hogy mit kap érte az ember, arról nagyon keveset szólnak. Velük együtt én is csak annyit tudok magamnak és másoknak vigasztalásul mondani, hogy „majd meglátjuk". BALOGH GYULA, Királyróv, magánvállalkozó: Már megvettem a vagyonjegykönyvet, és nyilvántartásba is vétettem. Velem együtt feleségem, öcsém és szüleim is. Úgy veszem, hogy ez is egyfajta befektetés. Aki véleményemet kéri, annak tanácsolom: kövesse példámat. Pontjaim befektetéséről még nem döntöttem, de az már biztos, hogy privatizációs alapnak adom. Egyelőre figyelem a hirdetéseket. Csábító, ha valakik egy év elteltével már tízszeres nyereséget ígérnek, de épp ezért, mert ez túl szép lenne, valószínűleg nem ilyent választok majd. KÁLMÁN ATTILA, Dunaszerdahely, portás: — Nincs vagyonjegykönyvem, és bélyeget sem vettem. Az ok prózai, eddig nem futotta a pénzemből. A katonaság után alig két évet dolgoztam, majd munkanélküli lettem. Most ismét van állásom, január végéig talán össze is jönne a pénz, de úgy érzem, hogy pontjaim ésszerű befektetéséhez keveset tudok. Szerintem még azok sem látnak bele igazán a vállalat gazdálkodásába, akik ott dolgoznak, nemhogy a kívülállók. Már a családban is beszéltünk a dologról, a nézetek különbözőek, így a mérleg nyelve még ide és oda is billenhet. SKULAVI MÁRIA és PISI ANNA, diószegi nyugdíjasok: — Venni vagy nem, ez most klubunkban a napi téma. Mi eddig még nem vettünk könyvet, de vannak társaink, akik már igen, ós az ezer koronát is odaadták. Bár a nyugdíjból a nélkülözhető ezres nehezen jön össze, mégsem a pénz a fő akadály, hanem a bizalom hiánya. Egyikünk fia is rajtavesztett a szerencsejátékon néhány ezrest. Mi nem járunk úgy? Mondja, fizessük be? Valóban kapunk egy év után tízezer koronát az ezresünkért? Ha az ember nyugdíjas, nagyon meg kell gondolnia, hogy mire adja ki a pénzét. így mi valószínűleg mindketten kimaradunk a játékból. (Gazdag, t.l., -tszl, polgári, - ef -)