Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
Azt mondja, a DAC jelenlegi csapatában az a három futballista a legjobb, aki júliusban született. Simon, Szaban és ő. Pavol Diña. Persze csak viccel. Ugyanis köztudott róla, hogy szerény, toleráns, barátságos ember és labdarúgó. Jókedvű volt a Dunaújváros elleni előkészületi meccs után; brillírozott, harminc méterről rúgott egy bombagólt és a tréner megengedte a három ünnepeltnek, hogy némi pezsgővel viszonozzák a társak gratulációját. Jutott mindenkinek vagy másfél pohárral. A riporternek nem. Gépkocsival volt... Általános vélemény és nem Is nagyon cáfolják, hogy a kelet-szlovákiaiak isznak a legtöbbet az országban. Mármint alkoholt. Pavol Diña (1963. július 11-én született) Snináról származik, a Humennében is futballozott... („Keleten és nyugaton sem vetik meg a szeszt. Minket már régen »megbélyegeztek», kár lenne tiltakozni. Embere válogatja. Hogy a futballisták nem szentek, az már egyszer biztos. De aki valamit is ad magára, az nem eshet bele az alkoholcsapdába. Légy mindenben mértékletes - ez a jelszavam. Huszonnyolc éves vagyok, s úgy érzem, a sportszerű életmód alapelveinek betartása nélkül nem lennék ott, ahol leledzem. Annál jobban szeretem a labdarúgást, hogy azt feláldoznám az alkohol, a cigaretta, az éjszakázás és sok más káros szenvedély oltárán. Szeretnék még néhány esztendőt az élvonalban játszani. Itthon és külföldön“). Az Intertotó Kupa-meccsek és az előkészületi mérkőzések alkalmából a nézők körében gyakran elhangzott: „Diña lesz a mi Maradonánk“. Nem a „rossz“, a kokainfogyasztó Maradonára gondoltak. Hanem arra, aki szervezte, irányította a Napoli és az argentin válogatott játékát, cselezett, megjátszotta a labdákat, és az úgynevezett második hullámmal érkezve lőtte a gólokat. („Micsoda megtiszteltö összehasonlítás! Talán »kövérségem» miatt asszociálnak és túloznak ennyire a szurkolók. 176 centi a magasságom és akkor érzem jól magam, ha 80,5 kg a testsúlyom. Ha mondjuk két kilóval lejjebb megyek, fáj a fejem, rosszul alszom, a pályán hiányzik a megszokott stabilitásom, erőnlétem. Szóval én már csak ilyen »kövéren« fogok focizni. És valószínűleg hát- ravontan, amolyan ofenzív középpályásként. Azt hiszem, ez jobban megfelel a mentalitásomnak, és talán hasznosabban kivehetem részemet a csapatjátékból. így Pavol Diña adósa a szurkolóknak gondolja ezt Szikora edző is. Na és úgy, hogy váratlan bejátszásokkal a védők mögé robbanva lőjem, fejeljem a gólokat"). Igen, Diiiától gólokat (is) várnak. Tavaly ő volt tíz találattal a DAC házi gólkirálya. Eddigi 213 I.-ligás mécsesén 70-szer rezegtette meg az ellenfél hálóját. Kedvenc lövőhelyzete, amikor egy csel vagy átadás után maga elé teszi a labdát és kapura suhintja. Bombaerősen. Elégedetlen önmagával. Tavaly annyiszor került helyzetbe, hogy legalább húsz gólt kellett volna lőnie. („Nem leányálom az előretolt csatárok élete. Jön az átadás, és amikor az ember átveszi a labdát, kap egy csomagot a védőtől. Rendszerint a bokájára. Jó keményet. Vagy a küzdelem hevében a földbe dolgozza, esetleg finoman kibillenti egyensúlyából. Kérdezze meg Radványi Mikit, mennyi rúgást kapott már az előkészületi meccseken. A néző csak azt látja, a csatár megint elvétette a labdát“). Persze azt is beszélik, Pavlík nem szívesen adott Dinának labdát. („Nemcsak nekem! Különc ember és futballista. Nagyobb bajom nem akadt vele. Hagyjuk az egészet. Volt, elmúlt. Egyet azonban elmondhatok: most sokkal jobb a csapatszellem! Nincsenek klikkek. Szerintem valahol itt kezdődik az igazi futballsikerek gyökere. A kemény nyári felkészülés során akadtak »jajgatások«, de én azt mondom: robotolni kell, erőt gyűjteni, feltölteni az akkumulátort. Mert a tehetség csak állapot. A többi munka, gyakorlás, verejték. Ez a szükséges rossz. Mondom, szükséges, hogy esélyünk legyen a bajnokságban“). Olyan, mint tavaly volt? Csakugyan, hol „sztúrta el" a DAC az érmes helyezést, illetve a bajnoki címet. („Azt hiszem, a Dukla ellen Prágában. Olyan álmosan futballoztunk, mintha nem is mi vezettük volna a ligamezönyt. Szokatlan időpontban, délelőtt léptünk pályára, de ez nem lehet mentség. 1:0-ás Dukla-vezetésnél én se találtam el tiszta helyzetben, 10 méterről az üres kaput és ahogy az egyik barátom lefordította, az Új Szó azt írta: ilyen helyzetkihagyás után a serdülő kettőben az edző azt mondja a gyereknek - menj fiam tollaslabdázni! Én viszont teniszezni szeretek...“). Szóval marad a futball. Vitathatatlan, Diña jó labdarúgó. A tehetségről valaki úgy fogalmazott, hogy az az ember sok alkotókészségének szerencsés ötvözete, egyesülve az alkotó akarattal. Azt is mondják, a talentum velejárója a játékintelligencia. Ez Diñára is érvényes. („Futballozni, játszani szeretek; utálom a darálást, a birkózást, az alattomosságot. Embernek kell maradni a pályán is. Tudom, nem köny- nyü. Napjaink civil életében sok a gátlástalanság, kíméletlenség. És ez mintha átragadt volna a sportpályákra.“). Van benne valami. A DAC rangidős labdarúgója azonban nem tör-zúz a zöld gyepen, nem törleszt, nem fenyegeti az őt felrúgó pokróedurvaságú védőket. Úgy áll rajtuk bosszút, hogy átjátssza, kicselezi őket. Nem kevesen állítják, Diña túl jó fiú ahhoz, hogy még jobb futballista legyen. Hiányzik belőle egy kis vagányság, csibész- ség, dörzsöltség, jó értelemben vett szemtelenség. („Nem félek én senkitől - bár egy játékostól, Dusán Libától nagyon tartottam, ha robogott felém, már hallottam csontjaim ropogását - csak hát nem kedvelem az erőszakot. Erőszakra erőszakkal válaszolni? Mire jó ez...?“) Semmire. Csak arra, hogy fokozza mendennapi ingerültségünket, i- degeskedéseinket. a dunaszerda- helyi közönség (ellentétben talán minden más város nézőivel az országban) a labdarúgást szereti, a futballt, a szó klasszikus értelmében. Erre szoktatták korábbi kedvencei. Persze, tisztában van vele, hogy a régmúlt idők focijának végleg befellegzett. De mégis. A két pont mellett mindig kikényszerít néhány emlékezetes akciót és csak ilyenkor megy elégedetten haza. („Kedvemre való a DAC-közönség! Fantasztikusan tud lelkesedni, ért a futballhoz. Hét és fél évet töltöttem Besztercebányán, de az ottani szurkolók szinte holt lelkeknek tűnnek szememben a dunaszer- dahelyiek mellett. No és nem bikaviadalra biztatnak bennünket! Ez fölöttébb imponál nekem. És ahogy a pályán kívül, a városban kedvelnek, az egyszerűen hihetetlen. Itt csakugyan népszerűek a labdarúgók és szeretnek bennünket. Ezért érzem néha úgy, hogy még adósa vagyok a duna- szerdahehyi nézőknek. Talán már nem sokáig. Mert jó kis csapat van alakulóban. Hogy mire lesz képes a bajnokságban az átszervezett DAC? A kilencedik I.-ligás szezonja előtt álló Diña, akinek örök példaképe Laco Petrás (csak a játéka!) nem vállalkozik jóslásra. Azt mondja, Szikora edző formálja, formálgatja az együttest. Mindenre kiterjed a figyelme. Szerinte annyira bizonytalan az I. liga kimenetele, mint a madáríjesztő kalapjának eredete. Ez a bizonytalanság tartalmazhatja mondjuk a DAC érmes helyezését is? („Miért ne...?!“). Csakugyan, miért ne? Tavaly is Így kezdődött. Kemény felkészülés, gyanúsan jó eredmények az edzőmeccseken, most az Intertoto Kupában is. A többi ismeretes. A „poén' elmaradt. A játékosok, az edzők, és a vezetők nem tudták azt közösen „megfogalmazni". („A történelem nem ismétlődhet meg...“). Maradjunk ennyiben. Tomi Vince AZ ELLENFÉL VÉDŐI BLOKKOLJÁK A DAC HÁZI GÓLKIRÁLYÁNAK LÖVÉSÉT (Nagy László felvétele) COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 ‘2*43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 es a budapesti Vasárnapi (Hírek A HARMADIK FORDULÓ KÉT KÉRDÉSE 1. Hogyan hívják a legnagyobb hagyományokkal rendelkező és nálunk is legismertebb magyar utazási irodát? SZELVÉNY 2. II. János Pál pápa magyar- országi látogatásának egyik színhelyén készült felvételünk. Nevezze mega várost és az épület nevét. Melyik Dnna-parti városunkban látható a jellegzetes kupola? Közös rejtvényversenyünk csehszlovákiai nyerteseinek testvérlapunk, a budapesti Vasárnapi Hírek az alábbi értékes jutalmakat szerezte: 1. díj: két személyre szóló egyhetes üdülés a debreceni« Civis Szállóban (a Civis vendéglátó rt ajándéka) 2. díj: egy hét Budapesten két személy számára teljes ellátással 3. díj: egy hétvége Magyarországon, program két személyre teljes ellátással 4. díj: magyar képzőművészek, iparművészek művei 5. díj: egész évre szóló belépő a budapesti Nemzetközi Vásárra és a Hungexpo rendezvényeire 1992-ben 6. díj: négy csomag Kiskönyvtár Továbbá egyéb kisebb ajándéktárgyak A helyes megfejtők közül sorsolással választjuk ki a nyerteseket, névsorukat két héttel az utolsó rejtvény megjelenése után a Vasárnapban közöljük. i/asárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ■*£ 210/4460 és Miklósi Péter: » 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf & 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Ventúrska 5. 335-091. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek: 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külfőldi'megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.
