Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-02 / 31. szám

\ ;:=fsr.S?=|| á 1 ~ 1 = ===fsl=|=§ii A hónap közepének közeledtével úgy érezzük, vége az „igazi“ nyárnak. Erről bizonyára Lőrinc „tehet“. Sok helyen ugyanis Lőrinc napját, augusztus 10-ét tartják a szabadban való fürdőzés utolsó napjának. A parasztregula szerint, ha ezen a napon esik, akkor rossz ízű lesz a dinnye („belepisál a Lőrinc“) és a körte. Ha viszont jó az idő, hosszú lesz az ősz. Még egy érdekesség: a néphit szerint augusztus 10-e után a fás növények fejlődése megáll. A meteorológusok szerint a hét folyamán a napi középhőmérséklet átlaga 21,5, a maximuma 27,4, a minimum pedig 15,9 C-fok. Ha eddigi munkánkat gondosan végeztük, akkor a gyümölcsösben most viszonylag kevés dolgunk akad. Közülük azonban nagyon fontos az amerikai szövőlepke elleni védekezés. A lerakott petékből ugyanis most várható az apró hernyók kelése. „Fészkeiket“ addig kell levágni és megsemmisíteni, míg együtt vannak. A vegyszerek közül ellenük a Metation E 50 0,2 százalékos oldatát alkalmazhatjuk. Az öntözést se hanyagoljuk el, de már csak ezen a héten juttassunk ki vizet. A későbbiekben ugyanis ezzel hátráltatnánk a hajtások beérését. A szőlőben sok kárt okoznak a darazsak. Különösen bosszantó, ha a csemegeszőlő legszebb fürtjeit támadják meg. Hogy ezt megaka­dályozzuk érdemes tüllhálót vagy ún. mikrotén zacskót (ezt több helyen lyukasszuk ki!) húzni rájuk. A darazsak ellen csapdát is készíthetünk. Műanyag edénybe, befőttes üvegbe tegyünk szirupos vizet, fóliával kössük le, szakítsunk rajta nyílást, hogy a rovarok hozzáférjenek, de ne hagyhassák el egykönnyen az edényt, így többnyire belefulladnak. Hogy a méhek pusztítását elkerüljük, csep­pentsünk a Csalétekbe egy kevés ecetet, így azt elkerülik. Jó, ha már most készülünk a szüretre. Szódás vízzel súroljuk ki a hordókat, öblítsük ki, kénezzük őket. A zöldségeskertben továbbra is öntöznünk, gyomtalanítanunk kell. Vethetünk spenótot, másodvetésként pedig rövid tenyészidejű zöld­borsót. Érik a spárga bogyója; mossuk ki belőle a magokat, majd négy-öt napon át áztassuk langyos vízbe, utána (szabadföldre) vethetők. Ha örökzöldeket - pl. tűlevelűeket— akarunk telepíteni, akkor azt már most tegyük. így ugyanis a tél beálltáig elegendő idejük lesz, hogy meggyökeresedjenek - hajszálgyökereik kifejlődjenek. -r­Horgászbot és rajfogó láda Mézelő A méhészek többségénél a rajok befogását kínos létracipelés, álarcvi­selés és gyakran ágfűrészelés kísé­ri. Vannak ugyan, akik finomítottak a módszeren és alumínium csodara­bokkal meghosszabbítható, több tagból álló rúd végére szerelt, íve­sen meghajlított tartókengyelbe fog­va keretet (1. ábra) támasztanak a faágon csüngő rajhoz. Ámde ez sem az igazi. A tűző nap túlságosan melegíti, sőt néha meg is olvasztja a keretben lévő lépet, amire nem szívesen mennek rá a méhek. Levé­telkor pedig a raj súlya miatt a rúd derékban meghajolhat, sőt el is törhet. Jó szolgálatot tehet viszont egy rövidebb, erős horgászbot, dobóor­sóval s 10-20 méternyi 70-100-as zsinórral, melynek végére bővebb hurkot kötünk (2. ábra). A hurokra szereljünk fel egy kb. 4,5 cm hosszú kúp alakú súlyt (pl. balinólmot). Né­mi gyakorlás után a súly segítségé­vel oda juttathatjuk el a zsinórt, aho­vá akarjuk. Ezzel a „horgászkész­séggel“ a raj közelébe nemcsak egy keretet, de egy egész rajládát is felhúzhatunk. A befogásra szolgáló láda teteje és alja is legyen levehető, így szük­ség szerint a méhraj alá vagy akár fölé is függeszthető (3. ábra). A raj­láda anyaga 3 mm vastag farostle­mez legyen. A külső felületét három oldalról fessük szürkére, azt az ol­dalt pedig, amelyen a röpnyílás van, pirosra. Ezt az oldalt úgy alakítsuk ki, hogy pl. U alakú alumíniumidom­mal más színű lapok is hozzáfogha­tok legyenek. így a rajláda bármikor „átfesthető“. Méhészújság (rövidítve) A kanári étrendjének összeállításá­ra igen nagy gondot kell fordítani. Ha az étrend helytelen, akkor a madár vagy éhezik vagy elhízik. A kanárik magevők. Alapeleségük kü­lönböző apró magvakból áll. Nagyon fon­tos, hogy a mag csíraképes legyen, ellen­kező esetben a madarak könnyen meg­betegednek. Az állandó eleség összetétele: nyári repce 30, fénymag 20, hántolt zab 20, fehér köles 10, kender-vagy napraforgó- mag 10, lenmag 10 százalék. Nagyon szeretik a hántolt napraforgómagot. Ezzel igen könnyen rászoktathatok arra, hogy kezünkből vegyék el az eleséget. (Ez az eljárás a szerzőnek is sikerült.) Az említett keverékből egy madárnak naponta két mokkáskanálnyi elegendő. Ezt a mennyi­séget naponta azonos időpontban adjuk. Folyamatosan kell számukra biztosíta­ni a zöldeleséget is. A tyúkhúr áttelel, ezért enyhe, hómentes napokon is meg­található. Kora tavasszal már szedhető és adható a madaraknak. Friss salátához is egész évben hozzájuthatunk. Ne hagyjuk ki az étrendből az uborkát és a kelkáposz­A kanári etetése és itatása tát sem. A sárgarépa etetése nélkülözhe­tetlen, reszelve adjuk. A zöldeleség soha ne legyen vizes, mert hasmenést okoz, vigyázzunk arra is, nehogy szennyezett vagy frissen permetezett legyen. A kanári kedveli a gyümölcsöt is. Első­sorban az almát szereti - ezt hámozva adjuk - de elfogyaszt más gyümölcsöt is. Fontos számukra a lágyeleség is. Az állati eredetű táplálékok közül a főtt a legfonto­sabb. A kihűlt tojásból - héjastul - egy madárra fél kávéskanálnyit számítsunk. A maradékot tegyük a hűtőbe. Két rész reszelt tojáshoz keverjünk egy rész re­szelt sárgarépát és egy kevés reszelt piskótát. Sok díszhaltenyésztő érdekjődése nem véletlenül fordul a diszkoszhál (Smphyso- don discus) felé. Az akváriumban te­nyésztett halak nagyrészéhez képest, méreteiben és megjelenésében is rendkí­vül lenyűgöző. Tenyésztése azonban sok türelmet és figyelmet igényel, és az ered­mény csak fokozatosan jelentkezik. A diszkoszhal a hazai választékot tekintve egyedülálló, mivel mesterséges ivadék­nevelése lehetetlen, mert a kishalak szü­leik bőrváladékából táplálkoznak. Igényei a vitorláshaléhoz hasonlóak. A négyzet alaprajzú 150-200 literes me­dencéjét 8—10 nk (német keménységi fokú) tőzeggel szűrt, 6,5-6,8 pH értékű, 24-26 C-fokos vízzel töltjük fel. Az aljára földet csak nagyon vékony rétegben te­gyünk, hogy bomlástermékek ne képződ­hessenek benne. Akváriumába ajánlatos néhány fűrésszel félbevágott kókuszdió­héjat és cserépbe ültetett amazonasi kardnövényt is elhelyezni. A vizet minden körülmények között levegőztessük és fris­sítsük. A medence aljára ülepedett hulla­dékanyagokat pedig időnként távolítsuk el. Táplálékul marhaszív-fagyasztott spe­nót keveréket, Super keveréket, illetve egyéb pelyhesített haleledelt adjunk. Az ivadékokat háromhetes koruktól, naponta kétszer Tubifexszel, szúnyogálcával és nagyszemű vízibolhával etetjük. Ha a ha­lak átmérője eléri a 10 cm-t, naponta csak egyszer etetünk és hetente egyszer kop- laltatunk. ívásra való előkészítéskor aján­latos többször, de kevesebbet és minél változatosabban etetni. A diszkoszhal ¡varérettségét egyéves korára éri el. Amennyiben pár válik ki a halrajból, a többi halat hasonló körülmé­nyek közé, egy másik medencébe tele­pítjük. A tenyészpár vizének hőmérsékletét 28 C-fok fölé emeljük, keménységét lá- gyabb, friss víz hozzáadásával 6 nk-fok A szamóca ültetése A szamócának vannak egyszer termő - évente egyszer virágzó, gyümölcseiket rövid idő alatt, általá­ban egy hónapon belül beérlelő - és többször termő fajtái. Az utóbbiak a májusi, júniusi főtermés beérése után június végétől ismét virágba borulnak és júliusban-augusztusban is termést érlelnek. A házikertbe va­lók a hónapos szamócák, amelyek indákat nem hoznak, de folyamato­san teremnek. A szamóca nem túlságosan igé­nyes növény, de meghálálja a jó vízgazdálkodású, közepesen kötött, tápanyagokban gazdag vályog- és a jobb minőségű homoktalajokat is, ha azokat szerves anyagokkal kicsit feljavítjuk. Termesztésére viszont nem alkalmas a túlságosan kötött, hideg, mély fekvésű, sem a köves, aszályra hajló sülevényes talaj. Leg­jobban a gyengén lúgos kémhatású A Volldünger Linz 1991. Vili. 2. Vízben tökéletesen oldható, kris­tályos formájú komplex műtrágya, amely valamennyi szabadföldi, üveg és fólia alatt termesztett kultúrában kiváló hatású. Nitrogénből 14 (ebből 10 százalékot nitrát, 4 százalékot ammónia formájában), P205-ből 7, K20-ból 21, MgO-ból és a mikroele­mekből 1-1 százalékot tartalmaz. A Volldünger Linz 14:7:21+2 komplex műtrágya egyaránt alkal­mas permettrágyaként, folyékony, il­letve szilárd műtrágyaként. A gyü­mölcsösökben permettrágyaként a virágzás utáni permetezésekben, a gyümölcsfajtáktól függően, a szőlőtermesztésben rügyfakadás- tól a virágzásig 0,3, a virágzástól a zsendülésig 1 százalékos tö­ménységben, levéltrágyaként kéthe­tes gyakorisággal évente 4-6 alka­lommal használható. A zöldségter­mesztésben alkalmazott koncentrá­ciók szintén eltérőek. Valamennyi kultúrában kerülendő a tűző napon történő permetezés! A Volldünger Linz az öntözővízzel együtt is kijuttatható, s ehhez nincs szükség speciális gépi felszerelésre. A termesztett növénytől és az öntö­zések számától függően a hektáron­ként javasolt mennyiség 100-200 kg. A zöldségnél a trágyázó öntözést további lemosó öntözésnek kell kö­vetnie. A cserepes kultúráknál a talaj táp­anyagtartalmától és ásványisó-érzé- kenységétől függően 1,0-5,0 kg/m3 Volldünger Linz talajba való keveré­se szükséges. A zöldségtermesz­tésben, valamint a szántóföldi kultú­rákban a talaj tápanyagtartalmától és a termesztett növény táp­anyagigényétől függően 600-1200 kg/ha használható fel. A Kertészet és Szőlészetből válogatva talajokat kedveli. A mikroklíma tekin­tetében sem túlságosan igényes, ennek ellenére legeredményeseb­ben a napos, széltől védett helye­ken termeszthető. Fagyveszélyes, fagyzugos helyekre ne telepítsünk szamócát. Aki most kezdi termelni, az feltétlenül megbízható helyről szerezze be palántáit. A telepítésre szánt szamócapalánta három kifej­lett lomblevéllel és egy fejlődőben lévő szívlevéllel rendelkezzék. Gyö­kérzete erős, sűrű legyen. Ne ve­gyünk meg hervadt, fonnyadt, fertő­zött, foltos levelű szaporítóanyagot. Termő szamócaágyból magunk is nyerhetünk telepítéshez szükséges gyökeres palántákat. Beérése után tartsuk a sorközök talaját gyommen­tesen, porhanyósan, lazán. A jó erő­ben lévő tövek ilyen körülmények között bőségesen fejlesztenek ostor­indákat, amelyek legyökereznek és augusztus végéig, szeptember ele­jéig önálló életre is képesek, kiültet­hető gyökeres palántákká fejlődnek. Ültetésre frigópalántákat is besze­rezhetünk. Ezeket minél előbb el kell ültetni. Előtte célszerű 24 órán át vízbe állítva tartani őket, hogy tele­szívják magukat, majd következhet az ültetés, amelynek optimális ideje március vége. Még az ültetés évé­ben termést is érlelnek, teljes ter­méshozam azonban csak a követke­ző évben várható. A szamócatelepí­tésre kijelölt területet már tavasszal jól elő kell készíteni, bár a sikeres termesztés egyik legfontosabb felté­tele a kora őszi telepítés. Legjobb a szamócapalántákat augusztus vé­gén, szeptember elején elültetni. Ezek még az ősz folyamán meggyö­keresednek, megerősödnek és a kö­vetkező évben már teremnek. Ta­vasszal a kijelölt területre 100 négyzetméterenként szórjunk ki 5 kg pétisót és lehetőség szerint javítsuk ■ Egész évben, deTőleg télen, legalább hetente kétszer csíráztatva adjuk a magot madarainknak. Csíráztatásra a nálunk kapható összes kölesfajta, a muhar és a fénymag egyaránt alkalmas. Ügyeljünk arra is, hogy a kalitka aljá­ban legyen mindig folyami homok. Ez részben pótolja a mészszükségletet. Ugyancsak pótolja a meszet a szépia­csont és a porrá tört tojáshéj. A mészen kívül a madaraknak más ásványi anya­gokra is szükségük van (ilyen pl. a kén, vas, foszfor, réz, cink, jód, mangán). Ezek pótlására különböző premixek kaphatók. A tiszta ivóvízről mindenkor gondos­kodni kell. Ez különösen fontos a mele­gebb nyári hónapokban. Ivóvízként min­dig szoba-hőmérsékletű vizet adjunk, mert a túl hideg víz légzőszervi megbetege­dést okozhat. A fürdéshez se adjunk hi­deg vizet. Nyáron, nagy melegben a vizet néha napközben is cseréljük ki, ugyanis a forró napokon hamar megposhad és emésztőszervi megbetegedést válthat ki. Az itatóedényt naponta alaposan mossuk ki, mert bealgásodhat. Podlupszky Mihály alá szállítjuk, a hidrogénionok koncentrá­cióját pedig tőzeggel 6,5 pH-nál alacso­nyabb értékre állítjuk be. Az ikrázást követően, 54-56 óra múlva kelnek ki az ivadékok. Ikraburkukból a szülők egyenként szedik ki őket és hordják át egy másik megtisztított felület­re. Úszni 4-5 nap múlva kezdenek el és a második héten már apró kandicsrákokat fogyasztanak. A harmadik héten Tubifex­szel és apró szúnyoglárvával tápláljuk őket. A fiatal ivadékokat a szülőktől a 8. hét végén választjuk el. Körültekintő nevelés esetén megbete­gedés ritkán fordul elő. Ha ennek ellenére halaink kezelésre szorulnak, a betegség jellege szerint járunk el. Sérüléskor az állatokat 5 napig 30-35 C-fokos vízhő­mérséklet mellett tartjuk, súlyosabb ese­tekben antibiotikumot alkalmazunk és a beteg állatokat elkülönítjük. Belső élősködők okozta megbetege­déskor (hexamitózis) a halakat Metroni- dazol-lal, vagy külföldi Hexa exszel ke­zeljük. A kopoltyú-helmintózist (diploma- tózis) Masolen vagy Neguvon fürdővel gyógyítjuk. H. Gy. a talajt komposzttal, majd ássuk fel, gereblyézzük fel. A területi kapálás­sal tartsuk gyommentesen. A telepí­tés előtt hagyjuk a talajt két-három hétig ülepedni, pihenni. Az előkészí­tés célja az, hogy a telepítés idő­pontjára jó szerkezetű, tápanyagok­ban gazdag, gyommentes és jó víz- háztartású talajt biztosítsunk. A ház­tájiban legjobban az 50x50 cm-es tőtávolság vált be, de ezt pl. '50x40 cm-es sor- és tőtávolságra is sűrít­hetjük. Ismeretes a soros termesz­tés is, ahol a sor- és tőtávolság 40-60 x 20-40 cm között változik. Ágyrendszerbe szintén telepíthető. Erre a célra 120 cm széles ágyáso- kat jelöljünk ki és ezekbe egymástól 40 cm-es távolságra három sor sza­mócát telepítsünk. Az ágyások kö­zött lévő 30 cm széles munkaútról az összes munkát zavartalnul elvé­gezhetjük. A szamócának nagyon fontos az ültetési mélység betartása. A mélyre ültetett palánták gyakran azért nem erednek meg, mert a te- -nyészcsúcs föld alá kerül, befullad és elpusztul, ha pedig a palánták magasra kerülnek, gyorsan kiszá­radnak. A palántákat ezért olyan mélyre kell ültetni, ahogyan eredeti­leg voltak. Gyökereiket sohase mes- sük vissza és ügyeljünk arra is, hogy ne hajoljanak vissza, mert akkor el­pusztulnak. Az erős palántákat leg­jobb kisméretű ásóval ültetni, a gyengébbek esetében ültetőfával is dolgozhatunk. Ezt követően ne hagyjuk lazán a talajt a palánták körül, hanem mérsékelt erősséggel nyomjuk a gyökerekhez a földet. Lehetőleg borús időben vagy reggel ültessünk. A kiültetett palántákat bő­ségesen és ismételten öntözzük meg. A fagyok ellen ajánlatos a tö­veket szalmával, lekaszált fűvel vagy lombbal betakarni. Tavasszal, amikor a föld fagya kiengedett, a ta­karó anyagot össze kell szedni és el kell égetni. Miklós Dénes kertészmérnök

Next

/
Thumbnails
Contents