Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
ilasárnap Aiaonza ereje nagyon rendesek voltak, azonnal hívtak, amint megtudták, hogy mi történt velem. Úgyhogy hazamentem, és már csak azon töprengtem: mi lesz majd, ha netán két év múlva Csiszárt fogják elküldeni? Mi lesz azzal a húsz emberrel, aki ráfázott az ő kinevezésére, és mi lesz azzal a tízzel, aki önszántából ugyan, de miatta ment el? És tessék! Beigazolódott az érzésem. Csiszárt két évvel később, csaknem napra pontosan leváltották, minket pedig hívnak vissza a Nemzetibe. • És mennek?- Én csak vendégnek, a felújított Csíksom- lyói passióba meg az István, a királyba... én a Rock Színházban jól érzem magam, nem is lenne etikus, ha most otthagynám őket. Játszom a Dorian Grayben, A nyomorultakban, ősszel a Jézus Krisztus Szupersztárban Mária Magdolna leszek, aztán a Játékszínben is számolnak velem... jaj, eszembe sincs most változtatni a helyzetemen. Maradjon csak minden úgy, ahogy van. • Mert voltak nagyon rossz évei is, igaz?- Olyan nagyon rosszak talán nem, de sokkal gyengébbek igen. Szerencsére akkor is volt mibe kapaszkodnom. Ott volt A hasonmás, amelyet a bolgárokkal forgattam, a Sándor Mátyás, amelyben szintén szép szerepet kaptam, majd jött az Élő holttest a tévében... az utóbbi két-három évem volt a legjobb, bármilyen feladattal bíztak is meg, mindegyikre jó kritikát kaptam. Nem vagyok szokványos típus, ezért a szerepeim is homlok- egyenest eltérőek. A nyomorultakban a gonosz kocsmárosnét, a játékszínbeli Hyppolit- ban a palóc szolgálólányt, a Janikában az Amerikába szakadt magyar lányt, a Néma leventében az olasz királynőt játszom, úgyhogy nincs miért nyavalyognom. Mellesleg abból is profitálni tudtam, hogy a Csiszárnak nem kellettem. Ha ott maradtam volna a Nemzetiben, nem biztos, hogy felrázom magam, így viszont, hogy el kellett jönnöm, nagyon gyorsan erőt vettem magamon. Tornázni kezdtem, énekórára járok, indián csomózással karkötőket csinálok és ezt mind Csiszár „hideg zuhanyának“ köszönhetem. Görög népdalokat szeretnék majd nagylemezre énekelni, már kísérőzenekart is találtam magamnak, csak most éppen Kréta szigetén vannak a fiúk. • Tehát köszöni, jól van.- Igen, én most nagyon jól vagyok. Van két szép lányom, felépült a házunk, a kertben kinőtt a zöldség, amit én ültettem... csak legyen elég víz a kútban! Másért most nem is fohászkodom. Szabó G. László Vasárnap délután Papadimitriu Athinával Szilajságot, szenvedélyt, szívós vágyakat oltottak belé. Sötét szeméből akarat és érzékenység árad, puha, könnyű lépteiben a párduc mozgásának acélos ruganyossága. Júliát játszatták vele, pedig már tizennégy évesen is inkább Salome lehetett volna. Nem igazán figyeltek rá, így a neki való feladatok sorra- rendre elkerülték. Papadimitriu Athina esztendőkön át szenvedte másságát. Arcától, alkatától idegen szerepekbe gyömöszölték, a Vízkereszt Mariáját, a Vihar Mirandáját, a Lear király Cordéliáját osztották rá, közben Pszychét, Aldonzát, Mi- randolinát hordoz magában. Száz oka lehetett volna, hogy otthagyja a pályát, mégsem tette. Inkább várt. Alázattal, türelemmel, kitartóan várt, és most nagy léptekkel halad előre. Koppány asszonya volt az István, a királyban, Mária Magdolna a Csíksomlyói passióban, Jessica A velencei kalmárban, Gondos Eszter az Énekes madárban. Szép, erőteljes hangjával zenés darabokban, drámai tehetségével, vérbő humorával prózai színpadokon nyújt értékes alakításokat. Külső jegyei, temperamentuma és persze neve alapján nem nehéz kitalálni: görög nemzetiségű magyar színésznő. 0 Két évvel ezelőtt, amikor igazgatóváltás volt a Nemzeti Színházban, tizenkilenc társával együtt egyik napról a másikra önt is menesztették. Mit érzett most, amikor Csiszár Imre jutott ugyanerre a sorsra? — Őszintén? • A lehető legőszintébben.- Akkorát ugrottam, hogy azf hittem, csak a plafon fog megállítani. Rettenetesen sajnálom, de én tényleg nagyon örültem. Ekkora elégtételre egyáltalán nem számítottam. Csiszár Imrét ugyanis pontosan úgy rúgták ki, ahogy ő tett ki minket. Ő is váratlanul, de teljesen váratlanul mondott fel nekünk, amikor már nem volt könnyű szerződés után nézni. Péter, Trokán Péter, a féljem, előző este még Lucifert játszott... kinek jut eszébe, hogy egy Lucifert másnap kitesznek az utcára? Mi sejtettük, hogy a Csiszár majd elküld néhány embert, de hogy mi is ott leszünk az elsők között, arra Sgyikünk sem gondolt. Én akkor kaptam meg a Farkas-Ratkó-díjat meg a Rajz János Alapítvány díját... arra vártam, hogy egyetlenegy lehetőséget kapjak, legalább, hogy kipróbáljanak, de nem! Csiszár behívott, az orrom alá dugta a „halálos ítéletet“, hogy az 1989/90-es színházi évadban nem kívánja megújítani a szerződésemet, s ezzel el is köszöntünk egymástól. • Semmi indoklás, semmi magyarázkodás...- Csak annyit mondott, hogy látta az Énekes madarat, de azt is leveszi a műsorról, új szerepet pedig hiába várnék. • Mit tesz az ember ilyen helyzetben?- Zavarában fogja az asztalon levő poharat, tölt magának az igazgató üdítőjéből és sok sikert kívánva távozik. 0 Aztán hazamegy és kisírja magát?- Én már akkor túlvoltam ezen. Én már akkor tudtam, hogy az új évadot a Rock Színházban kezdem, mert Várkonyi Matyiék 1991. Vili. 2. Ideológiamentes magyar történelem Aki a magyar könykiadást figyeli, örömmel állapíthatja meg, hogy a bestsellerek és a különféle könnyű és még könnyebb olvasmányok áradatában jelennek meg olyan művek is, amelyeket a határon túl is szívesen fogad a magyarság. Ilyen dicséretes kezdeményezés a Magyarok Európában négykötetes történelem kiadása, amelyből az első kötet már meg is jelent Beilleszkedés Európába címmel. (Engel Pál munkája, 180 forint) A történelem minden nép számára a nemzeti öntudat formálásának forrása és ezért mindegyik rendszer igyekszik a saját ideológiai szempontjait érvényesíteni a történelemkönyvekben, s főleg a tankönyvekben. A sorozat első kötetét a szerzőnek sikerült ideológiamentesen feldolgozni, ami igen nagy érték, mivel alkalmassá teszi arra, hogy a szomszéd országokban élő ma- .* * gyarok is haszonnal forgathassák. A magyar történelmet az európai valóságba ágyazva tárgyalja, a környező világ históriai összefüggéseivel összhangban. Az első kötet a Hunyadiak koráig (1440-ig) elemzi az eseményeket. Rámutat arra, hogy Magyarországot már ebben a korban is ezernyi szál kötötte Európához. Nagyszerű a kötet végén az időrendi mutató. A további kötetek a következő korszakokat ölelik fel: Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás (1440-től 1711-ig - 180 forint). A kiegyezés koráig tárgyalja Magyarország történéseit a harmadik kötet (szerzője Kosáry Domokos) Újjáépítés és polgárosodás (1711-től 1867-ig). A sorozat utolsó kötetét, a modern Magyarország történetét pedig Glatz Ferenc írja. Magyarország történelme a mi történelmünk is. Múltunk azonos, amelyet nem befolyásolhatnak az ide-oda tologatott politikai határok. Nemzetiségi hovatartozásunkat a sok évszázados történelem igazolja és élteti. Reméljük, megéljük azt az időt, amikor a cseh, a szlovák és a magyar történelem a múlt megítélésében egészen hasonló, objektív álláspontra jut. Azt ajánlom, aki tudja, szerezze be ezt a sorozatot. Gyermekeink is hálásak lesznek érte. Nemzeti és érdemes művészek Rendszerváltáskor Közép-Európá- ban nemcsak szobrokat döntögetnek, hanem kétségbe vonják a kitüntetéseket is. Havel elnök javaslatára már átszervezték az állami kitüntetések egész rendszerét (a régieket nem vonták vissza és mindenki akkor viseli, amikor jónak látja). A művészek világában azonban eléggé sokféleképpen ítélik meg a nemzeti és érdemes művészek kitüntetést. Erről tanúskodik az az akció, amelyet az év elején szervezett néhány cseh művész, akik jótékonysági alapra elárverezték kitüntetéseiket. (Az összegyűlt 73 ezer koronát mellényzsebből is kifizethették volna.) A Mlady svét ankétot rendezett, amelybe 800 kitüntetetthez juttatta el az alábbi kérdést: le akar-e mondani az előző rendszertől kapott címről? Siralmas eredménnyel végződött, mivel csak 11-en válaszoltak, akik közül többen nyíltan megmondták, hogy nem. Karéi Gott énekes például ezt így indokolta meg: Igaz, hogy a kormánytól kaptam a kitüntetést, de a hazai és külföldi sikereim alapján. Ha most ezt a címet visszaadnám, megsérteném vele közönségemet. A Literámy tyzdenník felveti a kérdést, hogy mi legyen a nemzeti művész, érdemes művész titulusokkal? Talán mechanikusan el kell törölni mindent, amit a múlt rendszer elismert? (A csehszlovákiai magyar alkotók között is van egy nemzeti és néhány érdemes művészünk.) A megállapítás igaz, hogy egyik rendszer sem tünteti ki a nyílt ellenzékieket, de azért igyekszik a tehetségesek közül kiválasztani azokat, akiket elismer. A lap javasolja a kulturális tárca vezetőinek vizsgálják felül a mű vészi kitüntetéseket és odaítélésük rendszerét, hogy ne legyen „politikai cégér“, ahogy Frantisek Filipovsky nevezte a kommunista rendszerben osztogatott titulusokat. Könyvfalu A belga Ardennek mélyén fekszik egy különös falucska, Redu-sur-Lesse. Különös emberek lakják. A könyv megszállottái. Van a falunak temploma, szállodája, néhány vendéglője és 480 lakosa. Es még valami, ami világhírűvé tette: vagy harminc könyvkereskedése, antikváriuma, nyomdája és papírgyára. Akadt a faluban egy Amselot nevű könyvbarát, aki megszervezte ezt a könyvfalut. Ma már évente legalább ötvenezer látogatója van az antikváriumoknak és nemcsak a Benelux államokból, hanem az Egyesült Államokból, Japánból, Svédországból, Svájcból. Az egyes cégérekről az idelátogató megtudhatja, hol keresse a földrajzi könyveket, az Afrikáról szóló irodalmat, a természettudományos műveket, kéziratokat, ősnyomtatványokat stb. Egy brüsszeli tanító megvásárolt egy nagyobb istállót és átalakította papírgyárrá, ahol a régi módszerekkel gyártja a merített papirost és kívánságra ki is nyomtatja rajta, amit kíván a látogató. Az irodalmi vendéglőben gyakran találkoznak ismert toliforgatók és helyben megvásárolhatók a legfrissebb könyvkiadványok is. Van azonban a világon még egy könyvfalu, méghozzá Walesben. A falu neve: Hay-on-Wye. A könyvgyűjtők körében fogalom. Évente negyedmillió látogató lapozhat, keresgélhet a több mint hárommillió könyv között. (szűcs) I JU i. *03 I 'IS I "03 I *s t/l N 3 C/5 N I >. o> >> ' "03 X
