Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-26 / 30. szám

A cím nem a költői képzelet ter­méke, hanem a valóságé. A kérdője­leket már el is hagyhatjuk. Kétféle futball van. Az amatőr, meg a profi. A kettéválás nem akkor kezdődött, amikor Angliában a Corinthias fiúk- akik minden költséget viseltek, Budapesten jártukkor maguk váltot­ták meg a vasúti jegyeket és egyen­ként fizették a szállodai számlát is- rühellni kezdték, hogy cirkuszi bir­kózók és öklözök mintájára fizetett profik között focizzanak, és ezért formailag elkülönítették egymást. Nem. Mert a „formai elkülönítés“ ugyan megtörtént és külön-külön bajnokságban rúgták a labdát, de a játék feltételei és szabályai nem változtak. Tessék erre az utóbbi fél­mondatra figyelni! A legutóbbi három évtizedben a profi labdarúgás érdekes fejlődé­sen ment át. Majdnem minden fejlett országban (majdnem? inkább min­den) „övé lett a labda“. Nála volt és van a pénz, nála a hatalom. A szö­vetségek szerepe mind jobban zsu­gorodott, a Profiligák lettek a tényle­ges urak. A FIFA-ban és az UEFA- ban totálisan átvették a hatalmat. A tornákat a profik számára írják ki (még az olimpiai amatőrizmust is megfúrták, Coubertln báró forog a sírjában) és a szabályokat is igye­keznek a látványosság fokozása ér­dekében átalakítani. Ezek a módosí­tások az amatőrök számára érdekte­lenek és sok esetben átvehetet- lenek. Nagy szavak? Nem. Mert nézzük csak meg, miről is van szó? Egy időben az egész nemzetközi sajtó tele volt az időleges kiállítás javasla­tával. Ami annyit jelent, hogy egy- egy renitenskedő focistát öt, vagy tíz percre ki lehet állítani (a kézilabda és a jégkorong mintájára). A profik­nál ez nem gond. És ki törődik az amatőrökkel? Tudjuk ugyanis, hogy Magyarországon és szerte a nagyvi­lágban örülni lehet, ha egy mérkő­zésre jut egyáltalán bíró. Határbíró? Ugyan kérem! Balástyán ugyan­olyan képtelenség, mint Kongóban, vagy Sri Lankában. Határbíró? Pro­fiknál természetes. Amatőröknél vágyálom. De akkor ki mérje az időle­gesen kiállított játékos öt, vagy tíz percét? Az egyetlen bíró, akinek hat szeme kellene, hogy legyen? Aztán itt van a lesszabály eltörlé­sének kérdése. Igaz, ez megbukott. De a FIFA kezdeményezi, hogy a ti­zenhatos hosszanti vonalát egészen a pálya két széléig húzzák ki és ezen belül ne legyen lesállás. Ezt az elképzelést a FIFA olyan komolyan veszi, hogy a 17 évesek világbajnok­ságán már ki is próbálja! Fütyül rá, hogy ez a kiírás szabályai között nem szerepel. És ha beválik? Le­gyenek boldogok az amatőrök? Több gól, sok gól, mert ez hozza a közönséget! Tipikus profi állás­pont! A FIFA kevesli a világbajnok­ságon esett gólok számát (2,21 mér­kőzésenként). Tárgyalni kell az ed­zőkkel, hogy hagyjanak fel a véde­kező játékkal! Csökkenteni kell egy fővel a játékosok számát csapaton­ként. Meg kell nagyobbítanl a kapu­kat! Szaklapba írok, nehéz megáll- nom, hogy ne mosolyogjak a FIFA törekvésein. Melyekhez a világ lab­darúgóinak több, mint 99 százaléká­nak (igen jól olvasták) semmi köze. Ők, bár a profik tőlük kapják az utánpótlást, tehát bázis szerepük van. Aztán meg: az a 65 év, amióta mint játékos és mint magyar, vala­mint európai vezető a nemzetközi futballt figyelem, tudom, hogy a nagy számok (tehát az amatőrök) a dön­tőek. Az AC Milán tiszteletbeli tagja vagyok. Ismerem a klub helyzetét. Többször jelen voltam Milanellóban, ahol kétszáznál több gyereket (Olaszország minden tájáról válo­gatták össze őket!) nevelnek, napi kétszeri edzéssel. És az eredmény mégis az, hogy csak ötévenként egyszer tudnak a Milanellából egy játékost a csapatba beépíteni! A töb­bit eladják más klubnak, vagy szél­nek eresztik, és az utánpótlást köz­vetlenül vagy közvetve az amatőrök­kel szerzik be. Aztán itt a szép jelszó! „Tárgyalni az edzőkkel!" Mintha a labdarúgás­nak nem lenne meg a maga fejlődési vonala! Amikor az ötcsatáros táma­dólánc után beköszöntött a WM rendszer, akkor ugyan tárgyalhat­tunk mi az edzőkkel, sirathatta a ma­gyar sajtó nagyobbik fele a „szelle­mes magyar futballt“, a szamárordí­tás nem hallatszott az égig. Egész Európa áttért a WM rendszerre. A mai futballra maximálisan felpör­getett erőnlét jellemző, ami lehetővé teszi, hogy a játékos kaputól kapuig futballozzon. Nincs kötött poszt, vé­dekezni és támadni egyformán tudni kell mindenkinek. Tömören védeke­zem, biztosítom a védők számbeli fölényét, „sűrűvé teszem a levegőt“ a saját 16-osom környékén (és azon belül), de ugyanakkor előnyös pozí­cióban megyek át ellentámadásba, mert a pálya kétharmadán „ritka a levegő“, könnyebben áttörhetek. Ennek a mai védekező futballnak tehát van egy logikus támadási takti­kája is, és így egyenlő vagy megkö­zelítően egyenlő képességű csapa­toknál nem beszélhetünk deffenzív küzdelemről. Ez van. Benne van a játékosok vérében, és az edzők nem is gondolnak más játékmódra (támadjanak úgy, hogy „nyíljanak ki“, adják fel a góllövéshez a labdát az ellenfélnek?). Miről akarja a FIFA lebeszélni őket? És mit ajánl nekik a mai játék helyett? És végül Is ki garantálja, hogy az ajánlott játék­mód felsőbbrendű? Az edző és a já­tékos a sikerekből él. A sikertelen­ségtől felkopik az álla. No és itt van a legújabb fejlődési szakasz. Legyenek a játékvezetők is profik. Például Magyarországon is, amely nézőben talán a legszegé­nyebb ország Európában (volt is mindig!), és mely csak úgy tud profi csapatokat eltartani, hogy azok já­téktudásban amatőrök. Az olasz profi mérkőzéseken az 1993-94-es bajnokságtól kezdve már csak profi játékvezető fújhatja a sípot. A korha­tár 45 év. És az amatőrök? Velük a kutya se törődik. Sem a sajtó, sem a tévé, sem a rádió, sem a reklámfőnökök, sem az UEFA, sem a FIFA. Náluk marad minden a régiben. Nemsoká­ra tapasztalhatjuk majd, hogy kétféle futball van. S a kettőnek csak annyi köze lesz egymáshoz, hogy az ama­tőrök meg tudnak élni a profik nélkül is. De amatőrök nélkül fuccsba men­ne a labdarúgás! Barcs Sándor forradalminak is nevezhető: pusztán mítosz az, hogy a sportoló teljesítményéta sze­xuális kapcsolat csökkenti. Feltehető, hogy a hír halla­tán többen tapsolni, éljenezni kezdenek, ám kedélyüket le­hűtendő: az orvosok a meg­szokott életritmus és életmód folytatását nem a mértéktelen éivhajhászást javasolják. Ismert nevű edzőbarátom évekkel ezelőtt bizalmas be­szélgetésen elmondta, hogy tanítványait soha nem tiltotta el a szextől, csak a túlkapá­soktól óvta őket. Különben így van ez az élet minden terüle­tén. Ma, amikor a sport szak­ma, pénzszerzési lehetőség, mindenkinek magának kell el­döntenie, hogy mennyit vállal a terhekből és mennyit az él­vezetekből. Miután a sportban egyre nagyobb pénz forog, a tiltásokat mellőzni kellene. Sok edző valószínűleg nem osztja ezt a nézetet, de nekünk is el kell Jutnunk oda, hogy a sportoló is maga rendelkez­zék életével. Azt hiszem, az emberi szabadságba ez is be­letartozik. Tudomásul kell vennünk azt is; ha valaki mértékkel iszik és dohányzik, normális szexuális életet él, s mégsem ér el kima­gasló eredményt, akkor nem biztos, hogy ezt a fenti „ténye­zők“ okozzák. Az orvosok erre az esetre azt javasolják: az edző nézzen más tehetség után. Érvelésük elég logikus: attól, hogy valaki aszkéta, még nem biztos, hogy nagy sporto­ló is. (M. L.) Ne féljünk a szextől! Végiggondolni is sok, mennyi panaszt hallottam az edzőktől az évek folyamán a renitenskedő sportolókra, akik a hosszúra nyúlt edzőtá­borozásokat megunva kitör­tek, mint juhok a karámból, s titokban hölgyismerőseikkel találkoztak. Kevés olyan egy­kori élsportoló akad, akinek ne volna egy-két pikáns története versenyzői korszakából. Nem lehet az ember fából... A ter­mészet szava ellen kevés az edzői vasfegyelem, a sportoló mindig megtalálja annak a módját, hogy az „akadályo­kat“ leküzdve ráleljen az élet apró, de lényeges örömeire. Ne Igyál, ne dohányozz és kerüld a szexetl - hirdették hosszú Időn át úton-útfélen, főleg a volt szocialista orszá­gokban, ahol az erkölcsösség a rendszer egyik vesszőpari­pája, Ideológiája volt. Ezt a kö­vetelményt a profiknál külön nem kellett megfogalmazni, a profi mindig úgy cseleke­dett, ahogy saját érdeke meg­kívánta. Így van ez napjaink­ban Is, a szexuális aszkétiz- mus ilyen vagy olyan formá­ban ma is egyik alapvető kö­vetelménye az élsportnak. A sportolókat féltették, és fél­tik ma is a szextől, de maguk is igyekeztek ellenállni a kísér­tésnek. Jó két hónappal eze­lőtt Mike Tyson, profi nehéz­súlyú ökölvívó jelentette ki ország-világ előtt, hogy: ácsi lányok, én profi vagyok, nem pedig selyemfiú. Korábban a lapok azzal voltak tele, hogy a neves ökölvívó egy éjszaka hány hölgyet, hányszor képes boldoggá tenni. Nos, Tyson ki is ütötte ellenfelét ámbár ko­rántsem olyan fölényesen, olyan frissen, mint ahogy azt feltételezett életmódjából jog­gal elvárták volna. Valóban ká­ros a szex az élsportra? A napokban egy amerikai orvoscsoport közzétette több­éves vizsgálatának eredmé­nyét, amelynek lényegét egyetlen mondatban foglal­hatnánk össze: ne féljünk a szextőlI A neves orvosokból és pszichológusokból álló csoport élsportolókon végzett vizsgálatokat, s arra a megál­lapításra Jutott, hogy a szexu­ális élet semmilyen káros ha­tással nincs teljesítményükre: erőnlétük, Izomzatúk, reflexeik épp olyan tökéletesek, mint a magukat megtartóztató tár­saiké. Sót, állítják, bizonyos esetekben a nagy versenyek előtt egy partnerrel eltöltött éj­szaka levezeti a feszültséget, s a sportoló lényegesen jobb teljesítményre képes. Egyikük, bizonyos Knute Rockne egye­nesen azt állítja, hogy annak a futballistának, aki napi két órát edz, két órát pedig tanu­lással tölt el, ajánlatos napi két órát partnerével is együtt len­nie, még akkor is, ha ez a pihe­nés, a tanulás, vagy netán a futball rovására történik. A végkövetkeztetés akár 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 'S* 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 es a budapesti Vasárnapi (Hírek Második kérdésünk is irodalommal kapcsolatos: 1. Nemrég ünnepeltük a magyar Irodalom egyik kiválóságának 200. szüle­tésnapját. Hol áll a képen látható síremléke? Itt hunyt el a rajzon látható költő 1838-ban. Legismertebb műve a magyar Himnusz. 2. Kit ábrázol és melyik szlovákiai városban áll a nagy magyar író képen látható szobra? SZELVÉNY Közös rejtvényversenyünk csehszlovákiai nyertesei­nek testvérlapunk, a budapesti Vasárnapi Hírek az alábbi értékes jutalmakat szerezte: 1. díj: két személyre szóló egyhetes üdülés a debreceni Cívis Szállóban (a Cívis vendéglátó rt ajándéka) 2. díj: egy hét Budapesten két személy számára teljes ellátással 3. díj: egy hétvége Magyarországon, program két sze­mélyre teljes ellátással 4. díj: magyar képzőművészek, iparművészek művei 5. díj: egész évre szóló belépő a budapesti Nemzetközi Vásárra és a Hungexpo rendezvényeire 1992-ben 6. díj: négy csomag Kiskönyvtár Továbbá egyéb kisebb ajándéktárgyak A helyes megfejtők közül sorsolással választjuk ki a nyerteseket, névsorukat két héttel az utolsó rejtvény megjelenése után a Vasárnapban közöljük. HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság « 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf ® 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Ventúrska 5. S 335-091. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek: 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. ■T---*-■..=====^=====-^r: ^=l------- . -, " ----■•—...........

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents