Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
Kit kellene még Dikátorok jönnek és mennek. Hál’ istennek, az utóbbi időben inkább mennek. Kelet-Közép- Európában komoly söprögetés volt, a világ más tájain egyelőre még csak óvatosan nyitnak ki egy-egy ajtót, ablakot, próbálnak egy kis huzatot csinálni, hátha sikerül egy rendkívüli szélvonattal eltávolítani a nép nyakán ülőket, hátha sikerül végre felfrissíteni a nyomasztó légkört. Van azonban olyan is, hogy egy diktátor megy, de jön helyette más, esetleg maga ¡elöli ki utódját. Nem akarunk beleszólni a történelem menetébe, még csak azt sem hisszük, hogy képesek lennénk rá. Ennek ellenére megkérdeztük külpolitikusainkat, van-e néhány ötletük, kit, hogyan, mikor, miért kellene még megbuktatni. Persze, külföldön, mert senki sem lehet próféta a saját hazájában... Nem az ötletet, hogy mennie kellene, hiszen direkt élvezi a maga választotta posztot. Köszöni a személye iránti érdeklődést, mert szerepelni, azt imád. Akkor is szónokol, ha nincs mondanivalója, legfeljebb elmondja a legutóbbi örök igazságok ellenkezőjét, amivel aztán mindig sikerül tökéletesen megkavarnia az egyszerű embereket meg a hivatalból érdeklődőket egyaránt. Köszöni - fessen, katonásan, de leköszönni, azt nem akar. Meg nem is érzi szükségét, mert: ... már minden komoly ve- télytársát kinyírta. ... Allah vigyáz rá, egy sivatagi sátorba vezette nemrég is pont akkor, amikor az éjszaka kellős közepén a hálószobáját bombázták szét. ... a terroristák úgy vigyáznak rá, mint a szemük fényére, sőt, mint a Semtexükre és a kalasnyikovukra, hiszen ö a kenyéradó, pontosabban: ötletadó gazdájuk. ... olaja van, amelynek szagára gyűlnek a kupecek és úgy elbódulnak, hogy nem nézik, kitől kapják a kitermelési koncesz- sziót. ... mindig biztonságban érzi magát, mivel nem háremet tart, hanem női testórséget, amelynek minden tagja anyafarkasként harcol „kölykéért“, talán abban bízva, hogy ha elmúlt minden veszély, esetleg lesz valami abból a háremből. ... szörnyű pazarlás lenne, hiszen még nem hordta el az összes csicsás egyenruháját, még nem fakult meg az aranyzsinórok csillogása. O, aki mindig azon volt, hogy meggyőzze szeretett népét, nincs az a kevés, ami ne lenne elég, nem vághatja a szemétbe méretre szabott, nagyoperettbe is beillő kosztümjeit csak azért, mert egyesek szívesebben látnák csíkos szerelésben. ... a nők titkon imádkoznak érte - s ezt nagyon hatékonyan teszik. Hiszen Moamer Kadhafi, az örökifjú ezredes, aki magát a líbiai forradalom vezérének nevezi, meglehetősen pocsék politikus és kemény diktátor, de olyan csinos, olyan daliás - és még fehér lova is van. Görföl Zsuzsa Szaddam, a nagyvad Bush még mindig arról álmodik, hogy trófeaként ott fog díszelegni ovális dolgozószobája falán Szaddam Husszein feje. Attól tartok, ezt a lehetőséget végleg elszalasztottá. Az iraki diktátorra vadászott az egész dicső amerikai légierő, de nem sikerült elkapni őt. Úgy látszik, Szaddamnak van egy kűlönbeiáratú rakétaelháritó rendszere. A titkos tJj- -.ükök is kudarcot vallottak, a felbujtott irakiak úgyszintén. Bush kénytelen lesz beismerni, hogy a nagyvadak kilövése nem megy neki. Hogyan is menne, hiszen köztudott, hogy a horgászat a hobbija. Szaddam pedig nem falánk ponty, hogy egykönnyen horogra akadjon. (gzs) Hogy miért nem szeretnek engem Washingtonban?... Robinson Castro Régi vágya a Fehér Háznak, hogy megszabaduljon Fidel Castrótól, a floridai partokkal farkasszemet néző makacs, morcos és mogorva kommunista pátriárkától, aki már oly sok borsot tört Amerika orra alá. Washingtonban tehát nem vitatéma, hogy el kell és miért kell öt eltávolítani. Csak az a gond: hogyan. Noha úgy hírlik, okos emberek ügyködnek Bush elnök körül, mégsem elég furfangosak, hiszen eddig semmi „törposet" nem tudtak kiagyalni. A blokád nem vált be, az invázió - grenadai, panamai mintára - Kubába véghezvihe- tetlen (no meg mit szólna a világ). Akkor hát van-e más lehetőség? Nos, a többet ésszel, mint erővel alapon gondoltak-e már a fehérháziak a megvesztegetésre? Mondjuk, ajánlhatnának Castrónak békés nyugdíjaskort, valahol „Timbuktuban“ egy mesebeli házat vagy várat (ha már úgyis ragaszkodik a fellegvárhoz), hadseregnyi őrséget, hadd játszhassa tovább az önkényúr szerepét. Meg pénzt egy feneketlen zsákban, autókat, luxushajót... Nem, mégsem jó az ötlet. Castrót nem lehet megvesztegetni, mint, mondjuk, korábban a pénzéhes Noriegát. Fidel mégiscsak erős egyéniség. És egyébként is, rég lemondott a luxusról, a szépről, az elegáns egyenruha helyett mundérba bújt (s tán le sem veszi soha), megtagadta magától még a szivart is - bár a mesékben még mindig hisz. Vagy egy csinibaba tudná rávenni Castrót arra, hogy hagyjon ott csapot, papot, telepedjenek le egy lakatlan szigeten, pálmafák hús árnyékában élvezze az életet? Nem, erre sem lenne kapható a Sierra Maestra hőse, mégiscsak megalázó lenne számára, hogy ó, a „maximo lider“ Robinson Castroként vegetáljon. No, és mi a csudának költözködjön, ha Kubában is vannak pálmafák..., ha úgyis azt mondják, Kuba elhagyatott szigetország. Meg a csinibaba sem igazi csali, hiszen köztudott, hogy a büszke Fidel annak idején, még ereje teljében, kikosarazta a Lollobrigidát. Azért lenne még megoldás. Például rá lehetne szedni Manuel Noriegát, Közép-Amerika egykori hírhedt üzletkötőjét, hogy a miami bíróság előtt beszéljen Castróval fenntartott kapcsolatairól is, arról, hogyan fonódott össze a legendás forradalmár, az általa támogatott kolumbiai partizánok és a medellini kokainbárók sorsa, bűnbak volt-e vagy bűnöző a kivégzett Ochoa tábornok, landolnak-e kábítószerrel megpakolt helikopterek a kubai pálmafák tövében? De nem veszélyes vállalkozás az üzletkötés a fenegyerek Norie- gával? Bush elnök szüntelenül arra biztatja Castrót, hogy vegyen példát Ortegától, s egyezzen bele a demokratikus választások kiírásába. Felhívása süket fülekre talál. Bushnak mégsem szabadna feladnia, elküldhetné Kubába a dallasi Jockey Ewingot, aki cselszövésben a CIA-n is túltesz. Ő biztosan megszervezné a buktatást. Hogy ez csak a hollywoodi „szappanoperákban“ történhet meg? Kétségtelen, nehéz kijátszani Fidel Castrót. Ám biztosan van megoldás, hát töprengjenek tovább a fehérházi okoskák Urbán Gabriella T essék elképzelni, hogy megállt az idő, és nálunk még mindig Gottwald az ország első embere Hogy viccnek is rossz? Hogy az idő soha nem áll meg? Dehogynem: Észak-Koreá- ban, ahol 1948 óta egyhuzamban Kim Ir Szén, a Nagy Vezér az első számú kormányos. Ez azért valami! Kihalt mellőle Sztálintól kezdve Gottwaldon, Mao Ce-tungon keresztül Kádárig és Husá- kig sok-sok fötitkárgarnitúra, de ó tartja magát. Es nem is akárhogyan. Az óvodások körében végzett közvélemény-kutatások szerint verhetetlenül ö a legnépszerűbb. A nép egyetemes szeretete és hálája abban is tükröződik, hogy bár a szeretett Vezér életpályájának tanulmányozása csak a nagycsoportosoknál kezdődik, már a kiscsoportosok is öreá voksoltak. E spontán megnyilvánulás értékéből mit sem von le az Amnesty International piszkálódása, miszerint egy phenjani óvodában megsértették az emberi jogokat: két kiscsoportost, akik biliztetés közben szavaztak és nagy nyögések után a mamát hívták, megfosztották attól a lehetőségtől, hogy majdan tagjai lehessenek az úttörő- szervezetnek. A burzsoá eszméknek a családi kapcsolatok túlhangsúlyozásában jelentkező megnyilvánulása egyébként nemcsak a Vezér iránti tiszteletlenség, hanem sértés Hó Ha Hó óvó nénire nézve is, mert rendszerint nem a mama, hanem ö szokta kitörülni. De Bu Ta kormányszóvivő eme adatokra hivatkozva is cáfolta, hogy a KNDK-ban a lakosság nyomorog, a gazdaság totális csődbe jutott és az emberek elégedetlenek lennének. Azt pedig a leghatározottabban tagadta, hogy a ionqbjoni nukleáris létesítményben atomfegyver gyártását készítenék elő. Az amerikai és nyugat-európai műholdfelvételek kiértékelése téves. Jong- bjonban speciális atom-csirkekeltetó épül, a nemzetközi szakértőket azért nem engedik be a létesítménybe, mert az angol, francia, német, japán és szuahéli nyelv káros hatással van a napos csibék anyagcseréjére. De ha a külföldi szakértők vállalják a némaságot meg azt, hogy szájukat ragtapasz- szal leragasszák és azt öt évig nem téphetik le, akkor Phenjan fontolóra veszi a dolgot. Ezt követően De Bu Ta felolvasta a phenjani külügyminisztérium hivatalos állásfoglalását: „Pártunk és népünk mély felháborodással utasítja el az amerikai és a japán imperializmus rágalomhadjáratát és az olyan mocskoló- dást, hogy szeretett Vezérünk lehet Ázsia Szaddam Husszeinje. Az nem bizonyít semmit, hogy szovjet lícenc alapján gyártott Scud rakétáinkból százat eladtunk az iraki elnöknek, mert húszat Szíria is vásárolt. Az az állítás pedig,' hogy a világbéke kerülne veszélybe, ha Scudjainkat atomrobbanófejjel szerelnénk fel, nem bizonyít mást, mint a Pentagon szakértőinek dilettantizmusát. Scudjairik kizárólag a mezőgazdasági termelést hivatottak javítani az esőfelhők szétlövésé által." Közvetlenül lapzárta előtt a KNDK prágai nagykövetsége nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. Az objektív tájékoztatás szelleméhez híven, a helyszűkére való tekintet és rövidítés nélkül közöljük a dokumentumot: „Gondolatátvitel útján Nagykövetségünk tudomására jutott, hogy az Új Szó- a Fehér Ház tanácsadóinak sorába lépve javaslatokat kíván tenni Kim ír Szén elvtárs megbuktatására. Ármánykodásukat lelepleztük. Az önök állítása, hogy a Nagy Vezér megdöntése nem ideológiai, hanem gazdasági célzatú, aljas porhintés. íme a tények: 1. Az Új Szó szerint a buktatás után a népi Korea a világ első bronzexportö- re lehetne szeretett Vezérünk szobrainak beolvasztásával. Ez hazugság, mert csak a másodikok lennénk Kína után. Egyébként népünk külső beavatkozás nélkül is töretlenül halad a fényes bronzkorszak felé vezető úton. 2. Hamis az önök becslése, amely szerint a népi Koreának nem lesz szüksége atomenergiára, mert az utcai falragaszok és Kim Ir Szén elvtárs összes műveinek hagyományos erőművekben történő elégetésével öt évre megoldódnának energiagondjaink. Utánaszámoltunk és kiderült, hogy a valóságban csak négy évről és hat hónapról lenne szó. Mire használná ki az Uj Szó azt a fél esztendőt? Figyelmeztetjük az Új Szót: üzelme- iknek súlyos diplomáciai következményei lesznek!" (A leleplezés nyomán főszerkesztői utasításra Kim Ir Szén megdöntése napirendről levéve. A CIA-tól kapott előzetes honoráriumot az utolsó centig visszautaltuk Washingtonba. A szerkesztőség.) Malinák István 1991. XII. 27 úbujbsé/i B * I
