Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-27 / 52. szám

Kit kellene még Dikátorok jönnek és mennek. Hál’ istennek, az utóbbi időben inkább mennek. Kelet-Közép- Európában komoly söprögetés volt, a világ más tájain egyelőre még csak óvatosan nyitnak ki egy-egy ajtót, ablakot, próbálnak egy kis huzatot csinálni, hátha sikerül egy rendkívüli szélvonattal eltávolítani a nép nyakán ülőket, hátha sikerül végre felfrissíteni a nyomasztó légkört. Van azonban olyan is, hogy egy diktátor megy, de jön helyette más, esetleg maga ¡elöli ki utódját. Nem akarunk beleszólni a történelem menetébe, még csak azt sem hisszük, hogy képesek lennénk rá. Ennek ellenére megkérdeztük külpolitikusainkat, van-e néhány ötletük, kit, hogyan, mikor, miért kellene még megbuktatni. Persze, külföldön, mert senki sem lehet próféta a saját hazájában... Nem az ötletet, hogy mennie kellene, hiszen direkt élvezi a maga választotta posztot. Kö­szöni a személye iránti érdeklő­dést, mert szerepelni, azt imád. Akkor is szónokol, ha nincs mondanivalója, legfeljebb el­mondja a legutóbbi örök igaz­ságok ellenkezőjét, amivel aztán mindig sikerül tökéletesen meg­kavarnia az egyszerű embere­ket meg a hivatalból érdeklődő­ket egyaránt. Köszöni - fessen, katonásan, de leköszönni, azt nem akar. Meg nem is érzi szük­ségét, mert: ... már minden komoly ve- télytársát kinyírta. ... Allah vigyáz rá, egy siva­tagi sátorba vezette nemrég is pont akkor, amikor az éjszaka kellős közepén a hálószobáját bombázták szét. ... a terroristák úgy vigyáz­nak rá, mint a szemük fényére, sőt, mint a Semtexükre és a ka­lasnyikovukra, hiszen ö a ke­nyéradó, pontosabban: ötletadó gazdájuk. ... olaja van, amelynek sza­gára gyűlnek a kupecek és úgy elbódulnak, hogy nem nézik, ki­től kapják a kitermelési koncesz- sziót. ... mindig biztonságban érzi magát, mivel nem háremet tart, hanem női testórséget, amely­nek minden tagja anyafarkas­ként harcol „kölykéért“, talán abban bízva, hogy ha elmúlt minden veszély, esetleg lesz va­lami abból a háremből. ... szörnyű pazarlás lenne, hiszen még nem hordta el az összes csicsás egyenruháját, még nem fakult meg az arany­zsinórok csillogása. O, aki min­dig azon volt, hogy meggyőzze szeretett népét, nincs az a ke­vés, ami ne lenne elég, nem vághatja a szemétbe méretre szabott, nagyoperettbe is beillő kosztümjeit csak azért, mert egyesek szívesebben látnák csíkos szerelésben. ... a nők titkon imádkoznak érte - s ezt nagyon hatékonyan teszik. Hiszen Moamer Kadhafi, az örökifjú ezredes, aki magát a líbiai forradalom vezérének nevezi, meglehetősen pocsék politikus és kemény diktátor, de olyan csinos, olyan daliás - és még fehér lova is van. Görföl Zsuzsa Szaddam, a nagyvad Bush még mindig arról álmodik, hogy trófeaként ott fog díszelegni ovális dolgozószobája falán Szad­dam Husszein feje. Attól tartok, ezt a lehetőséget végleg elszalasztottá. Az iraki diktátorra vadászott az egész dicső amerikai légierő, de nem sikerült elkapni őt. Úgy látszik, Szaddamnak van egy kűlönbeiáratú rakétaelháritó rendszere. A titkos tJj- -.ükök is kudarcot vallottak, a felbujtott irakiak úgyszintén. Bush kénytelen lesz beismerni, hogy a nagyvadak kilövése nem megy neki. Hogyan is menne, hiszen köztudott, hogy a horgászat a hob­bija. Szaddam pedig nem falánk ponty, hogy egy­könnyen horogra akadjon. (gzs) Hogy miért nem szeretnek engem Washingtonban?... Robinson Castro Régi vágya a Fehér Háznak, hogy megszabaduljon Fidel Castrótól, a floridai partokkal farkasszemet néző makacs, morcos és mogorva kommu­nista pátriárkától, aki már oly sok borsot tört Amerika orra alá. Washington­ban tehát nem vitatéma, hogy el kell és miért kell öt eltávolítani. Csak az a gond: hogyan. Noha úgy hírlik, okos emberek ügyködnek Bush elnök körül, mégsem elég furfangosak, hiszen eddig semmi „törposet" nem tudtak kiagyalni. A blokád nem vált be, az invázió - grenadai, panamai mintára - Kubába véghezvihe- tetlen (no meg mit szólna a világ). Akkor hát van-e más lehetőség? Nos, a többet ésszel, mint erővel alapon gondoltak-e már a fehérháziak a megvesztegetésre? Mondjuk, ajánlhatnának Castrónak békés nyugdíjas­kort, valahol „Timbuktuban“ egy mesebeli házat vagy várat (ha már úgyis ragaszkodik a fellegvárhoz), hadseregnyi őrséget, hadd játszhassa tovább az önkényúr szerepét. Meg pénzt egy feneketlen zsákban, autókat, luxusha­jót... Nem, mégsem jó az ötlet. Castrót nem lehet megvesztegetni, mint, mondjuk, korábban a pénzéhes Noriegát. Fidel mégiscsak erős egyéniség. És egyébként is, rég lemondott a luxusról, a szépről, az elegáns egyenruha helyett mundérba bújt (s tán le sem veszi soha), megtagadta magától még a szivart is - bár a mesékben még mindig hisz. Vagy egy csinibaba tudná rávenni Castrót arra, hogy hagyjon ott csapot, papot, telepedjenek le egy lakatlan szigeten, pálmafák hús árnyékában élvezze az életet? Nem, erre sem lenne kapható a Sierra Maestra hőse, mégiscsak megalázó lenne számára, hogy ó, a „maximo lider“ Robinson Castroként vegetáljon. No, és mi a csudának költözködjön, ha Kubában is vannak pálmafák..., ha úgyis azt mondják, Kuba elhagyatott szigetország. Meg a csinibaba sem igazi csali, hiszen köztudott, hogy a büszke Fidel annak idején, még ereje teljében, kikosarazta a Lollobrigidát. Azért lenne még megoldás. Például rá lehetne szedni Manuel Noriegát, Közép-Amerika egykori hírhedt üzletkötőjét, hogy a miami bíróság előtt beszéljen Castróval fenntartott kapcsolatairól is, arról, hogyan fonódott össze a legendás forradalmár, az általa támogatott kolumbiai partizánok és a medellini kokainbárók sorsa, bűnbak volt-e vagy bűnöző a kivégzett Ochoa tábornok, landolnak-e kábítószerrel megpakolt helikopterek a kubai pálmafák tövében? De nem veszélyes vállalkozás az üzletkötés a fenegyerek Norie- gával? Bush elnök szüntelenül arra biztatja Castrót, hogy vegyen példát Ortegá­tól, s egyezzen bele a demokratikus választások kiírásába. Felhívása süket fülekre talál. Bushnak mégsem szabadna feladnia, elküldhetné Kubába a dallasi Jockey Ewingot, aki cselszövésben a CIA-n is túltesz. Ő biztosan megszervezné a buktatást. Hogy ez csak a hollywoodi „szappanoperákban“ történhet meg? Kétségtelen, nehéz kijátszani Fidel Castrót. Ám biztosan van megoldás, hát töprengjenek tovább a fehérházi okoskák Urbán Gabriella T essék elképzelni, hogy megállt az idő, és nálunk még mindig Gottwald az ország első embere Hogy viccnek is rossz? Hogy az idő soha nem áll meg? Dehogynem: Észak-Koreá- ban, ahol 1948 óta egyhuzamban Kim Ir Szén, a Nagy Vezér az első számú kormányos. Ez azért valami! Kihalt mel­lőle Sztálintól kezdve Gottwaldon, Mao Ce-tungon keresztül Kádárig és Husá- kig sok-sok fötitkárgarnitúra, de ó tartja magát. Es nem is akárhogyan. Az óvodások körében végzett közvélemény-kutatá­sok szerint verhetetlenül ö a legnépsze­rűbb. A nép egyetemes szeretete és hálája abban is tükröződik, hogy bár a szeretett Vezér életpályájának tanul­mányozása csak a nagycsoportosoknál kezdődik, már a kiscsoportosok is öreá voksoltak. E spontán megnyilvánulás értékéből mit sem von le az Amnesty International piszkálódása, miszerint egy phenjani óvodában megsértették az emberi jogokat: két kiscsoportost, akik biliztetés közben szavaztak és nagy nyögések után a mamát hívták, megfosztották attól a lehetőségtől, hogy majdan tagjai lehessenek az úttörő- szervezetnek. A burzsoá eszméknek a családi kapcsolatok túlhangsúlyozá­sában jelentkező megnyilvánulása egyébként nemcsak a Vezér iránti tisz­teletlenség, hanem sértés Hó Ha Hó óvó nénire nézve is, mert rendszerint nem a mama, hanem ö szokta kitörülni. De Bu Ta kormányszóvivő eme ada­tokra hivatkozva is cáfolta, hogy a KNDK-ban a lakosság nyomorog, a gazdaság totális csődbe jutott és az emberek elégedetlenek lennének. Azt pedig a leghatározottabban tagadta, hogy a ionqbjoni nukleáris létesítmény­ben atomfegyver gyártását készítenék elő. Az amerikai és nyugat-európai mű­holdfelvételek kiértékelése téves. Jong- bjonban speciális atom-csirkekeltetó épül, a nemzetközi szakértőket azért nem engedik be a létesítménybe, mert az angol, francia, német, japán és szuahéli nyelv káros hatással van a na­pos csibék anyagcseréjére. De ha a külföldi szakértők vállalják a némasá­got meg azt, hogy szájukat ragtapasz- szal leragasszák és azt öt évig nem téphetik le, akkor Phenjan fontolóra veszi a dolgot. Ezt követően De Bu Ta felolvasta a phenjani külügyminisztérium hivata­los állásfoglalását: „Pártunk és népünk mély felháborodással utasítja el az amerikai és a japán imperializmus rá­galomhadjáratát és az olyan mocskoló- dást, hogy szeretett Vezérünk lehet Ázsia Szaddam Husszeinje. Az nem bizonyít semmit, hogy szovjet lícenc alapján gyártott Scud rakétáinkból szá­zat eladtunk az iraki elnöknek, mert húszat Szíria is vásárolt. Az az állítás pedig,' hogy a világbéke kerülne ve­szélybe, ha Scudjainkat atomrobbanó­fejjel szerelnénk fel, nem bizonyít mást, mint a Pentagon szakértőinek dilettan­tizmusát. Scudjairik kizárólag a mező­gazdasági termelést hivatottak javítani az esőfelhők szétlövésé által." Közvetlenül lapzárta előtt a KNDK prágai nagykövetsége nyilatkozatot jut­tatott el szerkesztőségünkbe. Az objek­tív tájékoztatás szelleméhez híven, a helyszűkére való tekintet és rövidítés nélkül közöljük a dokumentumot: „Gondolatátvitel útján Nagykövetsé­günk tudomására jutott, hogy az Új Szó- a Fehér Ház tanácsadóinak sorába lép­ve javaslatokat kíván tenni Kim ír Szén elvtárs megbuktatására. Ármánykodá­sukat lelepleztük. Az önök állítása, hogy a Nagy Vezér megdöntése nem ideológiai, hanem gazdasági célzatú, aljas porhintés. íme a tények: 1. Az Új Szó szerint a buktatás után a népi Korea a világ első bronzexportö- re lehetne szeretett Vezérünk szobrai­nak beolvasztásával. Ez hazugság, mert csak a másodikok lennénk Kína után. Egyébként népünk külső beavat­kozás nélkül is töretlenül halad a fényes bronzkorszak felé vezető úton. 2. Hamis az önök becslése, amely szerint a népi Koreának nem lesz szük­sége atomenergiára, mert az utcai fal­ragaszok és Kim Ir Szén elvtárs összes műveinek hagyományos erőművekben történő elégetésével öt évre megoldód­nának energiagondjaink. Utánaszámol­tunk és kiderült, hogy a valóságban csak négy évről és hat hónapról lenne szó. Mire használná ki az Uj Szó azt a fél esztendőt? Figyelmeztetjük az Új Szót: üzelme- iknek súlyos diplomáciai következmé­nyei lesznek!" (A leleplezés nyomán főszerkesztői utasításra Kim Ir Szén megdöntése na­pirendről levéve. A CIA-tól kapott elő­zetes honoráriumot az utolsó centig visszautaltuk Washingtonba. A szer­kesztőség.) Malinák István 1991. XII. 27 úbujbsé/i B * I

Next

/
Thumbnails
Contents