Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-20 / 51. szám

V r * szép napon furcsa kisem­berke bandukolt a Nyári Ki­rályság irtványán, Marcika, a fából faragott erdei manó Fúrészporkirályságból. Álta­lában vidám természetű volt, különféle varázslatokat tu­dott, de ezúttal szomorúan szedte a lábait, mert nem találta a hazafelé vezető utat. Egyre beljebb és beljebb ke­rült az erdőbe, eljutott egé­szen a Karácsonyi Királyság határáig. Ott sűrűn hullott a hó, s Marcika derékig érő hóbuckák között haladt előre és előre. Egyszer csak egy behavazott rideg betonváros falait pillantotta meg a távol­ban. A sötét utcákon szomo­rúan jártak-keltek a Karácso­nyi Királyság lakói. Bánato­sak voltak, mert a városból, a szívekből eltűnt a szeretet. A főtéren hatalmas kará­csonyfa állott, de egy szál dísz, egyetlen gyertya sem volt az ágain. A fa közelében Marcika ismerőssel találko­zott.- Mit csinálsz te itt, Fülöp- ke! - kiáltott rá ismerősére. Fülöpke, a manók között az egész világon jól ismert pékmester, szemmel látható­an megörült a kérdezőnek.- De jó, hogy erre jársz! - mondta Fülöpke. - Nagy baj van minálunk! Egyszer itt járt a királyságban Balbina, a vénséges boszorkány, és az otthonainkból magával vit­te a fényt meg a melegséget, és ellopta tőlünk a szeretetet is. Aztán meg elrejtette a Kő­várban.- És azóta senki sem pró­bálta meg visszaszerezni a szeretetet?- Ó, dehogynem - sajnál­kozott Fülöpke —, csakhát a Kővár olyan magas és me­redek sziklára épült, hogy emberfia oda nem tud fel­mászni. Mi lesz így velünk, fény, melegség és szeretet nélkül - pityergett.- Cseppet se félj! - biztat­ta őt Marcika. - Készíts egy nagy teknő ragacsos ko­vászt, a többit majd meg­látod! Nem sokkal később a két manó ott állt annak a mere­dek sziklafalnak a tövében, amelynek ormán sötéten me- redeztek a kővár tornyai. LUBOMÍR HORNÍK A sziklafal sima kőlapjait be­kenték a ragacsos kovász- szál, s az olyan erősen oda­tapadt, hogy a két erdei ma­nót könnyen megtartotta. Fokról fokra lépkedve a ko­vászban, egyre feljebb, mind közelebb és közelebb értek a Kővár falaihoz. Odafent a várudvart fel- fellobbanó lángok fénye vilá­gította be, kellemes meleget árasztottak. Balbina rozoga székén üldögélt, élvezte a fényt meg a meleget. Ami­kor észrevette a hívatlan jö­vevényeket, felkiáltott:- Na, nézd csak, micsoda két féreg közeleg! Vacsorára való két jó falat.-A tüzért jöttünk, hogy visszavigyük az emberek­nek, ők is melegedhessenek nála - mondta Marcika. Aztán perdült egyet, per­dült még egyszer, és perdült harmadszor is. A felhőkből erre fürészporesó kezdett hullani. Tele lett vele az egész udvar, tele Balbina szeme, szája, orra. Fullado­zott és levegőért kapkodott. Köhögött és prüszkölt. Két­ségbeesésében kikapta a tűzből az izzó piszkavasat, ráhúzott vele Marcikára, aki az érintésre mint egy fáklya, lángra lobbant. Ekkor Fülöp­ke perdült hármat. A felhők­ből most ragacsos kovász kezdett hullani. Teli lett vele Balbina szeme, szája, s oda­ragadt rozoga székére. S ahogy egyre csak hullott és hullott a kovász, kialudtak a lángok. Fülöpke ekkor le­térdelt az utolsó pici parázs­hoz, az maradt meg Marciká­ból, a barátjából. Mély bánat nehezedett a szívére, mert rádöbbent, hogy soha többé nem kirándulhatnak együtt a Nyári Királyságban, hiszen örökre elveszítette őt. Fülöp­ke vigyázva tenyerébe vette a parazsat, csodák csodájára nem lobbantotta őt lángra, még csak nem is égette a bő­rét. Elindult vissza a Kará­csonyi Királyságba, apró kin­csével. A főtérre ballagott, és meggyújtotta vele a gyertyá­kat. Ekkor a házak ablakaiba állított fenyőkön is pislákolni kezdtek a gyertyák. Az em­berek megkönnyebbülve ölelték meg egymást, örültek az újra boldog karácsony­nak. Fülöpke pedig elment a pékségbe, ahol dolgozott, és a még mindig sárgán fénylő izzóval begyújtott a kemencébe. Olyan nagy karácsonyi kalácsot sütött, amilyet még nem látott a vi­lág. Mindenki boldog volt, egyes-egyedül ő búslakodott csak, mert amit másoknak visszaszerzett, a barátságot, ő azt most elveszítette. Fordította: T. B. Nyelvi játék: szószeletelés Némely szó csonkig szeletelhető, mint a szalámi. Levágunk az elejéből egy betűt, aztán a maradék elejéről még egy betűt, és így tovább, míg végül egyetlen egy, önmagában is értelmes betű marad. Nem hiszed? Bebizonyítjuk: NÉVELŐ - ÉVELŐ - VELŐ - ÉLŐ - LŐ - Ő BÍRÓ - ÍRÓ - RÓ - Ó KLÍMA - LIMA - IMA - MA - A KÉRÉS - ÉRÉS - RÉS - ÉS - S FUTÓ - UTÓ - TÓ - Ó Más szavakból nagyobb csonk marad, de a játék ezekkel is élvezetes: TALIGA - ALIGA - LIGA - IGA CSÜLÖK - SÜLÖK - ÜLÖK - LÖK FÉLELEM - ÉLELEM - LELEM - ELEM KALAPOS - ALAPOS - LAPOS KÖVET - ÖVÉT - VET SÓHAJ - ÓHAJ - HAJ ZSEB - SEB - EB FRONT - RONT - ONT FOKOS - OKOS - KOS IDŐRE - DÖRE - ŐRE. Dénes György Fenyőfa díszek Kis gömböcske vagyok én, csupa ezüst, csupa fény, ringatózom fenyőágon, ez nekem a boldogságom. Bár törékeny üveg vagyok, a szivárvány bennem ragyog, bennem tündököl a fény, ezer színben a remény... Én vagyok a csengettyű, hangom öröm és derű: csingilingi, csingilingi, úgy szeretek énekelni. Csengettyűzök, csengetek, s hallgatják a gyermekek, hullanak rám a sugarak a karácsonyfa alatt... Ráncos szoknyám van ám nekem, csupa tüll és csupa selyem, rajta tarka kötény ragyog, ugye, milyen csinos vagyok? A szoknyácskám sztaniol, benne csücsül a cukor. Én a gyertyácska vagyok, meggyújtanak - ragyogok, a fenyőgally szebbnek látszik, mikor lángom felsugárzik. Elégetnek, azt se bánom, nagy most az én boldogságom, fényem ide-oda rebben, tovább csillog szívetekben... Pár sorban a karácsonyról A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. A Krisztus születésének december 25-i megünnepléséről szóló első adatokkal a IV. században találkozunk. Niceai János püspök szerint Rómában I. Gyula pápa (337-352) alatt kezdték megtartani, majd az V. század elején az állam is elismerte karácsony ünnepét. Ezzel lezárult a Jézus születésének december 25-i dátuma tisztázása körül támadt vita. Az ünnep új tartalmának szimbolikus magyarázata szerint a karácsony Jézusnak, az örök Napnak, az isteni fényforrásnak születésnapja. A liturgiában (egyházi szertartásrendben) kará­csonynak is kialakult az előkészületi ideje (advent), majd a vigíli­ája (az ünnep előestéje), december 24-e. E napra böjtöt rendeltek el, ezért karácsony böjtjének is hívják. * * * A karácsonyfa karácsony estére felállított vagy felfüggesztett örökzöld (főleg fenyő) fa, ág, amelyet gyümölcsök, sütemények, gyertyák, szentképek, újabban szaloncukor, csokoládéfigurák, üveggömbök díszítenek. Rá vagy alá szokás elhelyezni az ajándékokat. A karácsonyfa Európában az újkor kezdetétől ismert, felállítását először a XVII. század elején Elzászban jegyezték fel. * * * A karácsonyi ajándék vagy angyalfia eredete az ókorba nyúlik vissza. A rómaiak az újév, január elseje alkalmával ajándékokat küldözgettek egymásnak. Igaz, ezt megtették már akkor is, amikor még nem januárral kezdődött az esztendő. Céljuk a sike­res évkezdet biztosítása volt. A XVII. századtól - mióta családi ünnep a karácsony - elsősorban a szülök ajándékozzák meg gyermekeiket. Elterjedt azonban az a gyermekhiedelem, hogy az ajándék hozója földöntúli lény. S KIGYÚLNAK A FÉNYEK Segítsetek ennek a fiúnak! Keressétek meg, melyik dugót kell bedugni a konnek­torba ahhoz, hogy a karácsonyfán felgyóljá­nak a fények! TUDSZ HÁROMIG SZÁMOLNI? Már hogyne tudnál! Aki pedig tud háro­mig számolni, az tud hárommal osztani is. Nosza rajta: keresd meg azokat a köröket, amelyekben a szám hárommal osztható! Csakis ezeket fesd ki barna színessel vagy ^ r filctollal! Mi, illetve ki bújik elő a képen? MEGFEJTÉS A december 6-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 15-ös számú da­rabka felesleges. Nyertesek: Bródy Gyula, Fülek; Kondé Béla, Dunatökés; Bodzás Viktória, Rozsnyó; Fehér Éva és Anikó, Bücs; Borisz István, Felső- lánc. 991. XII. 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents