Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
Vasárnap A KETTÉVÁLÁS? - BUKFENC A SZAKADÉKBA... 1991. december 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.26, nyugszik 15.48 Közép-Szlovákia: 07.33, nyugszik 15.55 Nyugat-Szlovákia: 07.39, nyugszik 16.01 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 17.10, nyugszik 08.21 Közép-Szlovákia: 17.17, nyugszik 08.28 Nyugat-Szlovákia: 17.23, nyugszik 08.34 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZÉNÓ - ADELA valamint Anikó, Flavián, Ni- na, Teotánia nevű kedves olvasóinkat ZÉNÓ - a görög Zenón név latinos formájából jött létre. Jelentése: Zeusztól származó • 1666-ban halt meg Giovanni Francesco BARBIERI GUERCI- NO olasz festő (szül. 1591) • 1921-ben született DÉKÁNY Kálmán magyar író • 1921-ben született Róbert KURKA cseh származású amerikai zeneszerző (f 1957). A Vasárnap 52-es, szilveszteri száma 24 oldalon jelenik meg A VASARNAP következő számának tartalmából SZILVESZTERI, ÚJÉVI SZOKÁSOK KIT KELLENE MÉG MEGBUKTATNI? ÁTSZÁLLÓHELY Péterfi Szonya riportja HÁTIZSÁKOS SZILVESZTEREIM Balázs Dénes írása Aki akarja, elhiszi: A FEHER LÁMA ÉRINTÉSE Kövesdi Károly: RÖHÖGŐ LEXIKON „NEM VAGYOK PURITÁN“ Szabó G. László beszélgetése Markéta Hrubesovával filmről és erotikáról A stabilnak éppenséggel nem mondható belpolitikai helyzetünk nap nap után új kérdéseket hoz a felszínre. A válaszok nem mindig egyértelműek. Persze sok függ attól, ki kérdez és ki a válaszoló. A Vasárnap miniankétben próbálta feltérképezni a szlovákiai magyarság véleményét a jövendő államformával kapcsolatban. (Meglepett, hogy hányán táncoltak vissza a kérdések feltevése után, mert túl rázósnak találták a témát. Legtöbben nem titkolták: féltik pozíciójukat, munkahelyüket. Ha nyilatkozatuk netán munkatársaik, főnökeik fülébe jutna, kellemetlenségük lehetne, sőt, munkahelyüket is elveszíthetnék. Elszoromító dolog ez.) 1. Mi a véleménye a független szlovák köztársaság esetleges kikiáltásáról? 2. Kiket tisztel legjobban a cseh és a szlovák politikusok közül? 3. Vannak szlovák ismerősei, barátai? RAPOSNÉ MÉSZÁROS TÜNDE, 22 éves magyar-történelem szakos főiskolás: 1 Az önálló államra való törekvés elvileg demokratikus lenne, de Szlovákia esetében fenntartásaim vannak, mivel: az állam önállóságát nem csak (és zömmel nem) demokrata körök követelik. Az említett körök programja ismert, és ebből kifolyólag veszélyeztetve látom nemzetiségi jogainkat. Noha nem vagyok gazdasági szakember, úgy hiszem, Szlovákia gazdasága nem elég stabil ahhoz, hogy hosszú távon önállóan működjék. 2. A cseh politikusok közül Václav Havel köztársasági elnökünket szeretném kiemelni, a szlovák oldalon Miroslav Kusyé és Vladimír Ondrusé minden tiszteletem. 3. Természetesen, vannak szlovák és más nemzetiségű barátaim is, mert az emberi értékeket fontosabbnak tartom, mint a nemzeti hovatartozást. #! LUK0VICS DÉNES, 58 éves gépészmérnök: 1. Az első kérdést elsősorban ipargazdasági szempontból vizsgálom. Mivel a cseh és szlovák gazdaság, valamint az ipar kölcsönösen és szorosan átszövődött, egy esetleges leválási lépés alapos gazdasági bukfenc lenne... a szakadékba. Es egy szakadékból kimászni betegen és sérülten reménytelen dolog, inkább csak puszta illúzió. 2. Azt vallom, a politikában nincs érdem. A politikusok semmit sem tesznek önzetlenül és díjmentesen, hanem az állampolgár pénzéért és talán bizalmáért is. Nehéz olyankor tiszteletről beszélni, amikor a politikusok a nép által is gyűlölt és ledöntött bálványra kigyót-békát hánytak, majd egy idő múltán, mert érdekük úgy kívánta, ugyanazok tisztelettel fejet hajtanak az „elátkozottaknak“. 3. Igen, vannak szlovák barátaim, ismerőseim, akikkel ha másban nem is, de az említett gazdasági bukfencben egyetértünk. tikus, föderatív Csehszlovák Köztársaságban kívánom eltölteni. 2. Nyíltságáért és őszinteségéért Václav Havel köztársasági elnökünket, hatvannyolcas bátor kiállásáért Alexander Dubceket, a szövetségi parlament elnökét, az ifjabb szlovák nemzedék közül elsősorban Martin Porubjakot tisztelem. 3. Kiterjedt szlovák ismeretségi köröm, meghitt szlovák baráti társaságom van. Nemzetiségem miatt bántó kijelentés részükről még sohasem ért. író lévén, munkáimat cseh és szlovák nyelvre is lefordították, színpadra vitték, a televízióban és rádióban is sugározták. Én is fordítottam szlovák írók műveit magyarra (Ján Chalupkát, Iván Bukov- cant, Július Barc-lvant, Ludo Zelien- kát, Ján Kedrót). Munkásságomat a Szlovák Irodalmi Alap is értékeli. A Szlovák írószövetség 1973-ban Nemzetiségi Díjjal tüntetett ki. CSALÁDI POPKLUB DÁVID TERÉZ, 85 éves, drámaíró: 1. A Szlovák Államban szerzett élményeim és tapasztalataim alapján eljövendő éveimet egy demokraREITER ISTVÁN, 47 éves, hegedűművész: 1. Úgy vélem, a független szlovák köztársaság kikiáltása elkerülhetetlen. Ez szerintem.fninden szlovák ember csillapíthatatlan vágya. A baj csak az, hogy akik, és ahogy ezt, a különben teljesen jogos és az általános emberi jogokban deklarált követelményt most véghez akarják vinni, nem tudatosítják, hogy erre a mai szlovák politikai körök erkölcsileg abszolút éretlenek. Mert ők is újabb erőszakrendszerben gondolkodnak. Még a „jók“, a liberálisok sem akarnak még csak véletlenül sem hallani a nemzetiségek szintén nemzetközileg deklarált autonóm jogairól. Pedig szerintem (nem úgy, mint a statisztikai adatok szerint) Szlovákia minden harmadik lakosa nem is szlovák. És azt se feledjük, a Közös Piac országai rohamlépésben egyesülnek, és pont ebben látják népi, állami, nemzeti identitásuk újabb fejlődését. Kár, hogy a szlovák politikusok nem tőlük vesznek példát. Persze sok függ a cseh politikusok magatartásától is. 2. A cseh politikusok közül egyértelműen Václav Klaust említem. Nem a „tévésztárt“, illetve a kormány erős emberét tisztelem benne, hanem azt, hogy következetesen a realitás talaján áll. Bár az ország minden lakosa tudatosítaná, hogy a pénz, az üzleti világ, a bankok érdekei jelentik a mai válságból kivezető egyedüli utat. Ha ezt nem tudatosítjuk időben, abba a szakadékba zuhanunk, ahol zűrzavar, éhség van, esetleg vér is folyik, és mindennek az eredménye az újabb totalitárius erőszakrendszer. A szlovák politikusokban rendre csalódtam, bár Miroslav Kusyl és Frantisek Mikloskót ma is rendkívül tisztelem. 3. Több mint három évtizede élek Pozsonyban és a rengeteg barátom, ismerősöm szlovák nemzetiségű. Egyértelműen szeretjük és tiszteljük egymást. Annak ellenére, hogy egyes politikusok és a bűnösen rossz történelemkönyvek állandóan verik közénk az éket, problémáinkat rendszeresen kulturáltan vitatjuk meg. KISS ROZÁLIA, 48 éves történelemtanár: 1. Nagyon remélem, hogy az ország kettészakadására nem kerül sor. Annál is inkább, mert minden jel arra vall, hogy a csehek és a szlovákok többsége az együttmaradás mellett száll síkra. 2. Ha szabad, egy kicsit megkerülöm a kérdést és nem leszek konkrét. Főleg azért, mert nem tetszik, hogy a jelenlegi cseh, valamint szlovák politikusok egymást közt túl sokat vitatkoznak. Jobb lenne, ha figyelmüket az ország gazdasági helyzetének javítására összpontosítanák. Az eddigi változásokból ugyanis csak az árak folyamatos emelkedését és a munkanélküliek számának rohamos növekedését észleljük. 3. Több szlovák ismerősöm, sőt kiváló barátom is van, akikkel az élet különböző területein nagyszerűen megértjük egymást. Nem úgy, ha politikai témára terelődik a szó. Akkor beszélgetésünk hirtelen feszültté válik. Az a tapasztalatom, hogy főleg a nemzetiségi kérdésekről csak óvatos megfogalmazásban érdemes nyilatkozni. KÁSA ZOLTÁN, a Pozsonyi Hegesztő Ku- tatóintézet48éves igazgatóhelyettese: 1. Az ország felbomlását elképzelhetetlennek, irreálisnak tartom. A régi politikai rendszer megdöntésével elkezdődött a gazdasági rendszerváltás és a jogállam kiépítése, s mindez lehetővé teszi, hogy mi is az európai értékrendek szerint illeszkedjünk be a térségbe. Természetesen az említett átalakulások új politikai jelenségeket is tükröznek - például a korábbi állam- alakulatok felbomlásának jeleit. E célok és eszmék követői között kemény és könyörtelen politikai harc folyik, melyben a nemzeti és nemzethatalmi szempontokon van a hangsúly. Éppen ezért az esetleges független szlovák köztársaság kikiáltása veszélyes lépés lenne, mert megbénítaná a térség aránylag nyugodt politikai és gazdasági átalakítását, megkérdőjelezné jövőbeni békéjét, nehezítené a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldását. 2. Elsősorban a köztársasági elnököt, Václav Havelt. Az ő nemzetközi tekintélye a biztosíték arra, hogy a pozitív változások már visszafordíthatatlanok. Bízom Václav Klaus megfontolásaiban is, annak ellenére, hogy pillanatnyi döntései, enyhén szólva, nem túl népszerűek. A szlovák politikusok közül Martin Porubjakot tisztelem a legjobban. 3. Hosszú ideje szlovák közegben dolgozom, ezért természetes, hogy munkatársaim közt sok barátom van. Az üzem hírneve, a vezető kollégák tapasztalatai olyan feltételeket teremtenek, melyekben a diszkrimináció elképzelhetetlen. Nem sokat vitatkozunk a politikáról sem. Úgy érzem, hogy szlovák barátaim zöme szintén a föderáció híve és ellenzi az ország kettéválását. (Ordódy) 7O0J41 a szerétéiről Szeretet. Egyszerű szó és mennyi minden belefér. Szülői szeretet, gyermeki szeretet, hazaszeretet, földszeretet, hivatásszeretet és lehetne sorolni még. Azonban a szeretet ünnepén nézzünk kicsit magunkba, és próbáljuk meg szívünk mélyén felkutatni a szent könyvekben felebaráti szeretetnek nevezett érzést. A közöny, a beképzeltség, a törtetés, az irigység, az intolerancia vastag páncélja alatt akadunk rá. Ha őszintén keressük, biztosan megtaláljuk, hiszen ez az emberrel egyidős érzés nem hal ki senkiből, csupán a durva külső kényszerektől megbújik, elrejtőzik és csak néhanapján ad életjelt magáról. Legtöbször a családi tűzhely melegénél buggyan ki mint búvópatak, és sokszor magunk is csodálkozunk azon, hogy ez a gyönyörű érzés mind a miénk, mind bennünk van. Szeretet. Minden ember legnagyobb értéke. Nem hiszem, hogy valakiből kihalhat, nem hiszem, hogy az ember létezhet nélküle. És mégis mily gyakran válik az ember másik ember farkasává. Miért? Talán a környező világ kíméletlen csapásai miatt rejtőzik el. Már a legkisebb közösségben, a családban is gyűlölködés válthatja fel a szeretetet. Gyakran előfordul, hogy „testvér testvért, apát fiú elad“, ahogy a költő megfogalmazta. És ez az ellenségeskedés aztán tovább mételyezi az emberi kapcsolatokat. Például a munkahelyen az emberek sokszínű közössége összegyűl és többnyire nem a felebaráti szeretet, a kölcsönös segíteni akarás jellemzi őket. Rivalizálás, irigység állítja egymással szembe még a jó keresztény, intelligens, tehetséges embereket is. Miért? Talán a társadalom összekuszáltsága, az egymással szembe állított embercsoportok, a vallási, nemzetiségi, faji megosztottság, pártállás, világnézeti különbségek, anyagi lehetőségek mérnek naponta súlyos csapásokat az emberben mindenre hallatlanul érzékenyen reagáló szeretetre. Szeretet. Óriási társadalmi változások tanúi vagyunk. Ez a szédületes átalakulás gyűlölködésben, vérben, kapzsiságban születik. A világ mintha megfeledkezett volna a szerétéiről. Testvérgyilkos harcok folynak területekért, üdvözítőnek hitt eszmékért. Menekültek ezrei kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, szeretteiket. Két éve, a rendszerváltás bársonyos hajnalán, a népszerű énekes minden nagygyűlésen elzengte, hogy „szeretetet ígértünk egymásnak.“ A demokratikusan megválasztott köztársasági elnök a szeretet és a jóság elveire akarta építeni az új társadalmat. Szeretet, hol vagy? Merre tévedtél el ebben a politikai dzsungelben? Pedig nagy szükség lenne rád, hiszen egyre népesebb a szegények, a lét- mininum határán tengődő hajléktalanok tábora. Ezeknek a súlyosbodó gondoknak a megoldását nem lehet szeretetszolgálatokra, különféle jótékonysági intézményekre bízni. Az összegyűjtött szeretetcsomagok, az ingyenkonyhák nem oldanak meg semmit. Az ember szeretetét emberséges törvényekkel és állami gondoskodással lehet megalapozni. A felebaráti szeretetet jó lenne felcsiholni, lángra lobbantam, nemcsak karácsony napjaiban, hanem az elkövetkező nehéz hónapokban is, amikor arra százezrek rászorulnak. Két év után jó lenne már valami % konkrét jelét látni annak, hogy a szeretet és a jóság társadalmát építjük és nem hintjük el újra a gyűlölködés magvát. Karácsony ünnepén az legyen mindenkinek a legszebb ajándék, hogy felfedezi szívében a szeretetnek mélyen elrejtett, pislákoló lángocskáit, és megpróbálja azt fellob- bantani saját maga és mások boldo- — gulására. Szűcs Béla 1991
