Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-06 / 49. szám

ÚBUJBSBP s Az elkövetkező hét nevezetes napja december 13-a, Luca. Ehhez a naphoz a Luca-székek készítésén kívül idöjóslási szokások, hiedelmek is fűződnek. Régente ugyanis azt tartották, hogy december 13. és a karácsony napja közti időjárásból megjósolható az elkövet­kezendő tizenkét hónap időjárása. Luca-napi szokás volt a búzahaj- tatás is. A zsenge búzaszálakkal teli cseréppel az újévi asztalt díszítették. December közepe táján már jelentős hőmérséklet-csökkenés várható. A Kárpát-medencében a sokéves megfigyelések szerint az átlagos napi hőmérséklet 2,0 C-fok, a legmelegebb 10,3, a leghide­gebb -9,8 Celsius-fok. Az öntözésre néhány hónapig aligha kell gondolnunk, ezért a fagy­károkat megelőzendő víztelenítsük, s ha lehet, szereljük le a vízve­zető csöveket, ürítsük ki, fordítsuk oldalára a hordókat, más kisebb víztárolókat. Arra is ügyeljünk, hogy a tél folyamán ne kerüljön csapadék a betonmedencékbe. A pumpakutakat, szivattyúkat szintén szereljük le, s karbantartás után fagymentes helyen tároljuk. Már csak ezért is vigyük ezeket biztos helyre, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szabadban hagyott (ott konzervált és letakart) szivattyúkat, pumpakutakat ellopják. Ha nem esett nagyobb hó, még mindig nem késő, hogy gyümölcs­fáinkat, főleg a csemetéket a vadkár ellen megvédjük. Különösen az édes héjú almafák törzsének védelmére ügyeljünk, mert azt a nyulak gyakran megrágják. A törzset legjobb műanyag hálóval körbefogni. Igaz, hogy drága, de jövőre is használható. Hatékony védelmet nyújt, s alatta a kéreg elegendő levegőt kap. Semmi esetre se használjunk fóliát, mert alatta a fa kérge kipállik. A szalma-, kukoricaszár-, nádborítás alatt pedig megtelepszenek a mezei pockok. Ha a műa­nyag hálót költségesnek találjuk, akkor használjunk hullám- vagy több rétegű csomagolópapírt. Az erdők közelében az idősebb gyümölcsfák is vadkárt szenved­hetnek. Ez ellen különféle törzsre kenhető vadriasztókkal (ilyenek pl. a Magyarországon árusított Buvad-H, a Cervacol, a Cervidon, a Fegestop-Avenarius stb.) védekezhetünk. Ha az időjárás megengedi, foglalkozzunk a szólótámok javításával, a domboldalakon hozzuk rendbe a támfalakat, tisztogassuk ki a vízle­vezetőket, tegyük rendbe az iszapfogókat. A pincében végzett borászati munkáknál ügyeljünk a tisztaságra. Ne feledkezzünk meg az apadó hordók feltöltéséröl. A hajtatással foglalkozó zöldségtermelők figyelmét felhívjuk arra, hogy a talajfertőtlenítés legjobb módja a gőzölés. A gőzölendő talajt előzőleg kb 40 cm mélyen forgassuk meg. Az ágyást takarjuk le fóliával, széleit - pl. homokzsákokkal - rögzítsük; vezessünk alá 120 fokos túlhevített gőzt, amely 6-10 óra alatt 90-95 C-fokra melegíti fel a talajt. Ezen a hőmérsékleten 20-30 cm mélységig minden kártevő elpusztul. A gőzölés, Illetve a lehűlés után a talaj azonnal használható. Apró hátránya ennek a módszernek, hogy a gőzölt talajréteg nitrogéntar­talma feldúsul. Első veteményként ezért nitrogénra érzékeny (nitrát­tartalom!) zöldséget (pl. salátát) ne termeljünk benne. -r­Hogyan palackozzunk 1991. XII. 6. A palackozásnál a legnagyobb el­lenfél a borélesztő. Végletesen szól­va egyetlen élesztősejt Is elszapo­rodhat és nemkívánatos erjedést, zavarosodást idéz elő. Szeren­csénkre az élesztősejt viszonylag nagy méretű és hőre érzékeny. Ezért a palackozás során az élesztőt megfelelő szűrővel a borból eltávo­líthatjuk vagy hőkezeléssel elpusz­títhatjuk. Két megoldás közül választha­tunk: a hideg - 12-20 C-fokos - és a meleg - 45-65 C-fokos - steril palackozás között. A kistermelők számára legegyszerűbb a hidegste­ril technika. A hidegsteril palackozás során a csírátlanító szűrőn borsterillé vált bort a higiéniai körülményekre ügyelve sterilizált palackba öntjük és steril dugóval lezárjuk. A hidegsteril palackozásra szánt bornak gyertya­fényben vizsgálva kifogástalanul tisztának kell lennie. A csírátlanító szűrőlap (Magyarországon haszná­latos jelzései: EK, EKS, Steril W stb.) megbízható minőségű legyen. A lapszűrőt sterilizálni kell. A szűrés sebessége 30x30 cm-es lapot használva legfeljebb 35, 40x40 cm- es esetében pedig - laponként - 50 liter óránként. Közvetlenül a szűrőről töltsük a palackot. Ha közbevetett átmeneti bortartályt, töltőgépet használunk, azokat is sterilizálni kell. A palackokat, dugókat kénessa­vas vízzel sterilizáljuk. Tiszta ruhá­ban (fehér köpeny, fedett haj, gumi­kesztyű), fokozottan tisztán tartott környezetben dolgozzunk. A munkát az üres palackok tisztí­tásával kezdjük, hogy az üveg belső fala is steril legyen. Az átvizsgált palackokat fekvő helyzetben az áz­tatókádba tesszük és 1-2 százaié­Szoptatási időszak a húsevő prémeseknél Az első helyen a takarmányozási gondok állnak. Tenyésztői gyakor­latban a legcélszerűbb az állat által is elfogadott takarmány etetése. Nagy bajokat Idézhet elő, ha a vál­toztatás következtében a könnyeb­ben emészthető fehérje 100 gramm produktív energiában 9 g alá esik, vagy 14 g fölé emelkedik. Ez mag- zatzabálást, pusztulást vált ki. Ismeretes, hogy a húsevő préme­sek boncolásakor gyakori diagnózis a zsíros máj. Ezt sok minden elő­idézheti, most azonban egy eddig kevésbé ismert tényezőre utalunk, ez pedig a napokkal előre megke­vert takarmány etetése. A skandiná­viai vizsgálatok ui. dokumentálták, hogy a naponta kevert friss takar­mánynak köszönhetően a máj zsí- rosodása kevésbé fordul elő. Ez arra inti a tenyésztőt, hogy kétnaposnál öregebb keverést ne etessen. A tartástechnika köréből rontó té­nyezők lehetnek a higiéniai problé­mák, a kellő tisztaság hiánya. Ez megmutatkozik az elalgásodott, piszkos itatóban, a taposórácson felakadt ürülékben, takarmányma­radványokban, piszkos búvóládák- ban és az ott heverésző etetólapok létében. A ketreqpiszkok egyben a bunda-, illetve a prémtisztaságot is rontják. A felsoroltak a különböző kórokozók szaporodásának is ked­veznek. A ketrecben lévő állatsűrűség is befolyásolja a tisztaságot és a nyu­galmat. Ez utóbbi határozza meg az állomány stressz-szintjét (cortizon- szint) és fontos tényezői az anyák jó szociális pozíciójának. Ez utóbbit ma már a szó szoros értelmében vett tenyésztőüzemek sajátos tesz­teléssel mérik és objektív mérték- egységben fejezik ki. A dajkásítás a nevelési időszak­ban sok esetben elkerülhetetlen, ezt azonban nagyon körültekintően kell megoldani. Akkor válhat szükséges­sé, ha az anya elhullik, vagy ha szemmel láthatóan nem fejlődnek a kölykei. Ilyenkor az almot meg­osztva áthelyezik más anyához. Rendszerint olyanokhoz, amelyek­nek kevés kölykük van, esetleg el­hullás miatt kevés kölykük maradt. A választás fontos szabályának kell tekinteni, hogy olyan anyához dajká- sítsunk, amely szemmel láthatóan jól tejel. Tehát nem az anya alatti azonos állat-létszám a döntő, ha­nem a jó anyaság, a tejelékenység, legújabb megfogalmazásban a szo­ciális pozíció. Ennek folytán a jó szociális pozícióban lévő anya alá lehet még egy vagy két kölyköt adni. Semmiképpen sem szabad a rossz szociális pozícióban lévő anyához dajkásítani. Az olyan anya, amely­nek kölykei lemaradnak a fejlődés­ben és apránként elhullanak, nem lesz képes a hozzá dajkásított kicsi­nyeket felnevelni. A dajkásítás na­gyon könnyen kivitelezhető. A húse­vők általában szívesen elfogadják a kicsinyeket. A fészekbe helyezés akkor lehetséges, amikor nyugalom van. Ilyenkor a búvóláda bejárati nyílása mellé tesszük a kölyköt. Amikor az anya észreveszi, hogy a kölyök a fészken kívül van, kimegy érte és beviszi a többi közé. De lehet úgy is dajkásítani, hogy mikor az anya a kifutóban van, hátul felnyitjuk a fialóládát és a dajkásítandó állatot A tél szobanövényeink többsége számára nyugalmi időszak. A fagymentes helyiségben teleltetett növényeket ezért ritkán, de akkor nagyobb vízadaggal kell öntöznünk. Ilyenkor ügyeljünk rá, hogy a cse­répben lévő földlabda teljesen át­nedvesedjen. A tél folyamán a szo­banövények többségét elegendő 8-10 naponta öntözni. Ügyeljünk azonban a fűtőtestek közelében levő növények talajára, mert ezek a ma­gasabb hőmérsékletnek köszönhe­tően gyorsabban párologtatnak. Amennyiben a közönséges virág­cserepet egy másik, díszcserépben tartjuk vagy falát párolgást gátló bur­kolattal vesszük körül, akkor a föld­labda tovább megőrzi a nedvessé­get. Ezt a téli időszakban szintén vegyük figyelembe. Gyakrabban kell viszont ilyentájt öntöznünk a karácsonyi kaktuszt, az amarilliszt, ugyanis ezeknek a növé­nyeknek a nyugalmi időszaka már a végéhez közeledik. Ugyancsak legalább hetente egyszer öntözzük meg a hajtatásra fogott más hagymás, gumós növényeket. I. d. Télen is friss pórét Fogaskerék hajtóműves, kefés palackmosó kos töménységű mosószeres, lan­gyos vízzel feltöltjük. Minél mele­gebb vízben minél hosszabb ideig áztatunk, annál könnyebb és haté­konyabb lesz a mosás. Utána a pa­lackokat mosókefével kívül-belül alaposan mossuk meg, ügyeljünk a fenékrész és a palacknyak tisztítá­sára is. A palackokat ivóvíz-minőségű öb­lítővízzel alaposan mossuk ki. Az üvegeket negyed liternyi 2 szá­zalékos töménységű kénessavas vízzel öblítsük ki, majd a palacksa- roglyában, buktatott helyzetben ki­csepegtetjük. A sterilizálást föld fe­letti, jól szellőző, elkülönített helyi­ségben végezzük. Ha a lecsöpögte- tést elmulasztjuk, a palackozott bor kénessavtartalma nemkívánatos mértékben megnő! (A 2 százalékos kénessavoldat csíraölő hatását 3 másodperc alatt fejti ki, az 1,5 százalékos 20, az 1 százalékos 30, a 0,5 %-os pedig 60 másodperc alatt.) A használt kénessavoldatot újbóli hasznosítása előli szűrjük át és ha­tározzuk meg a koncentrációját. Szükség esetén pótoljuk a hiányzó mennyiséget borkénnel. Kertészet és Szőlészet A póréhagyma késő őszig, az erős fagyok beálltáig a szabadban is növekszik és szedhető. Amikor már erősebb fagyok várhatók, érdemes gyökerestől kiásni néhányat, s amúgy földesen műanyag tasak- ba tenni. A megtöltött tasakot a gyö- kérnyaki rész felett kössük össze, s helyezzük el hűvös pincében. így a tél nagy részében is friss pórét fogyaszthatunk Ezermester A póréhagymát magasabb, szé­les szájú befőttes üvegben - többé- kevésbé lazán - egymás mellé állít­va is frissen tarthatjuk. Csupán arra ügyeljünk, hogy az üvegben annyi víz legyen, amennyi gyökereit ellepi. (Több azonban ne, mert a hagyma megposvad!) Az üveget hűvös he­lyen tartsuk. (A szerk.) így főzzük a krampampulit Régente a hosszú téli esték kedvelt, „ártatlan“ itala volt a kram- pampuli. Napjainkra azonban, úgy látszik, már kiment a divatból, pedig érdemes megkóstolni. Egy fazékban tegyünk fel a tűzhelyre fél liter rumot s melegítsük fel. Mielőtt azonban forrni kezdene, vegyük le, öntsük szét a poha­rakba és gyújtsuk meg. Az égő rum lángjában villára téve olvasz- szunk meg 2-3 szem kockacukrot, úgy, hogy az a pohárba csepegjen. Mikor a karamellizált cukor már a pohárba került, fújjuk el a lángot. Ezután a forró italt óvatosan fogyaszthatjuk. Kellemes hangulatot teremthetünk, ha a krampampulifőzést sötétben, a kandalló lángja vagy az égő rum fénye mellett végez­zük. -r­a fészekbe tesszük. A lényeg a nyu­godt állapot, mert ha a felzaklatott állományt még a dajkásítással is zavarjuk, az anya beleharap a jöve­vénybe. A dajkásítás szükségének mege­lőzése végett sokszor beválik az anyák tejjel való itatása. Ennek a jobb tejelékenység előmozdítása a célja. A tenyészetek egy részében nagyon sikeresen tudják a tejet itat­ni, sokuknál azonban ez nem megy és még több bajt okoznak. A siker azt igényli, hogy ne üres gyomorra itassunk, a higiénia kifogástalan le­gyen, a tej minősége az egyik itatás­tól a másikra ne változzék, azaz savfoka állandó legyen. Kisállataink Mézelő Üres lépek tárolása fiókok Iépekkel Szabadban a kihúzott, üres lépekkel teli fészek- vagy méz- kamrafiókokból - rövidebb vé­gükre állítva - hatos rakatokat képezhetünk. A hat, egymásra tornyozott fiókra elöl és hátul pontosan illő, rostaszövetes rá­mát szegezzünk. Természete­sen minden - a fiókokon levő - esetleges rést be kell tömni. Az üres fiókos rakatokat lakó­vagy gazdasági épületek északi oldala mentén, de lehetőleg a ki­nyúló tető alatt helyezzük el. Az eső kártétele miatt mégis fontos, hogy az így kialakított fiókoszlo­pok ne nézzenek az uralkodó szél irányába (nálunk ez észak- nyugati - a szerk.). Érdemes a rakatokat eldőlés ellen rögzíte­ni. Mivel a légmozgás a fiókok­ban állandó, a viaszmoly nem tudja károsítani a lépeket. A ros­taszövetes ráma pedig az ege­rek és más rágcsálók behatolá­sát gátolja. A lépekben lévő viaszmolyo­kat, azok petéit és álcáit, ha erre módunk van, egy hétre hűtőbe, hűtőládába téve pusztíthatjuk el. Utána azokat műanyag hulla­déktartó zsákokba rakva, a nyí­lást szigetelőszalaggal lezárva tárolhatjuk. Egyes tapasztalatok szerint az üres mézeslépekben a tárolás során ritkán tesz kárt a viasz­moly. Más a helyzet a fészekfió­kok lépjeivel, amelyekben hasí­tás nevelődött, s virágpor talál­ható bennük. Az ilyen lépeket, ha egyszer megtámadják a viaszmolyok, tökéletesen tönk­re is teszik, ha csak nem véde­kezünk speciális vegyszerekkel, például „Certan“-os permete­zéssel vagy rendszeres kénla­pos füstöléssel. A Méhészújság nyomán

Next

/
Thumbnails
Contents