Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
Szabó Ottó: „Ég és föld“ P lhívott Bricsesz kapitány, és egy kávézóba hívott találkozóra. Ezúttal áldott állapotban levő púpos asszonynak öltözött. Arra az esetre, ha a kávézóban lenne még egy olyan, megadott egy külön ismertetőjelet is: a jobb lába tizenhét centiméterrel rövidebb lesz, mint a bal. Volt nálam centiSLAWOMÍR MR02EK rításával, felajánlja szolgálatait. Természetesen kettős játékot kell űznie.- Mi sem könnyebb ennél. Látja azt a majmot?-Hol? Észrevétlenül intettem a majom felé, amelyik fent ült a pálmafán.- Máris beszélek vele. Meggyőződésem, hogy egy idegen hatalom ügynöke, majomnak öltözve. méter, bemásztam az asztal alá, és diszkréten méricskélni kezdtem a vendégek lábait. Akadt is egy, de csak két és fél centiméterrel volt rövidebb az egyik lába a másiknál. Végre megtaláltam az igazit. Kibújtam az asztal alól és odasúgtam:- Bricsesz kapitány? Nem tiltakozott, bár igent se mondott. Ha egy asszony nem tiltakozik, az igent jelent - ebből rájöttem, hogy ő az. A biztonság kedvéért asztalt cseréltünk. Átültünk egy másik asztalhoz, a sarokba, a cserépbe ültetett pálma alá.- Feladatom van az ön számára — így Bricsesz kapitány. - Kapcsolatba lép egy bizonyos idegen hatalom kémelháBricsesz kapitány tűnődést tettetett. — Rendben, próbálja meg, de én közben megrendelem a süteményt. A küldetés titkos volt, nem kiabálhattam oda a majomnak, hogy miről van szó, az egész kávéház meghallotta volna. Szép lassan mászni kezdtem fölfelé a pálmafán. A pálma azonban nem bírta el a kettős terhet, és lármát csapott. Jött a főnök. — Azonnal hagyják el a kávéházat! - követelte tőlem és a majomtól. — ön nem tudja, kivel beszél! — állt ki mellettünk Bricsesz kapitány. — A hölgy szintén! Az utcán is szerencsétlenül alakultak a dolgok. A majom belekötött a járókelőkbe, azok ránk támadtak, feltételezve, hogy mi vagyunk a gazdái. Bricsesz az órájára pillantott.- Mennem kell. Hívjon fel, ha már van valami eredmény. Egyedül maradtam a majommal. Nem tudtam, mit kezdjek vele, elvittem hát magamhoz. Megpróbáltam kiépíteni a kapcsolatot, de minden eredmény nélkül. Hallgatott. Nem hívtam fel Bricsesz kapitányt, mert — mit mondjak neki? Hogy nincs mit mondanom? Nálunk, a szolgálatban, nem tolerálják az efféle dolgokat. Elkezdtem iszogatni vele esténként. Hátha ittasan mond valamit... De nem: ivott és hallgatott. Kiöntöttem a szívemet, ő semmit. Kétségbeestem, sőt, kételkedni kezdtem, hátha valódi, de nem hátrálhattam. És tudják mit? összeszoktunk. Továbbra sem beszél, de ha nem kap alkoholt, remeg a keze. Meg a farka. Hogy miért nem hozom ide? Micsoda kérdés! Kényes az egészsége, trópusi fajta, a mi éghajlatunk túl kemény neki. Nem tehetem ki egy megfázásnak. Ül szegényke otthon, és vár. Ezért kérem, ha volnának olyan szívesek rendelni még egy fél litert, elvitelre, kérem, nagyon hálás lennék. Nem nekem, nem. Neki. Nem? Lehetne két deci is... Azt sem? Kár, legyen csak egy kupica. Igen, helyben, természetesen. Kiiszom, neki meg majd azt mondom, hogy holnap. Sohasem veszti el a reményét, hozzászokott. (Lakatos László fordítása) vette tudomásul ött az ideje, amibírálatban része- 1 alkalmazkodott íyhozók akaratá- jelüjBlmulasztott intézkedéseket? z időben szibériai ített a Hebrencs reakciós olajsej- ! Parabola anten- nást épített, ma- t messziről látták Műholdas távköz- :1 közvetlen teletartott fenn az iambaróczky Vi- ;y nevezte el inát - féltucal tol- ológus és egy vivődött. A mágus togy a vállalkozó égnek mind a pi- dig a transzcen- lő oldalára nagy lenére sem kerül- szigorú központi ;ratizálódó társa- ében állt, hogy iljön, mi történik rlbugyorban! rültekintően dol- c a Hebrencs pa- ntéket. A szibéri- yűrűvel látták el, a Bambaróczky ényt és lemérték súlygyarapodá- cskéktől és ultráik vetették alá vizsgálták, adott :-e vegyifegyver- ilat által gyártott szaporodott ten- ltették figyelmü- ilkalmasak arra, ig vagy zendülés iák általuk egy ereget? eredményeiről ki hivatalos köz- űkszavú szóvivői '¡villogtatott mikből tudta meg a sajtó, hogy a Pokolbugyor KFT háza táján nincs minden rendben. Arra a sajnálatos tényre viszont fény derült, hogy az ellenőrző bizottság vezetőjét, egy részrehajlásra való képtelenségről közismert, független képviselőt idegösszeroppanással zárt intézetbe szállították, ahol üldözési mániába esve végleg megháborodott. A felbolydult közvélemény csak sejthette, hogy emberi jogok ide, demokrácia oda, szabad kereskedelem amoda, a politikai küzdelmekben kicsúcsosodó érdekeknek bizony a legszelídebb társadalomban is komoly titkai lehetnek. A mélyben zajló morajlás és a készülődő események szele Ámoksi- várdot se kerülte el. Suttogás indult, mint lassú fuvallat, mely harasztot zörget. A fáma arról szólt, hogy a völgyben, a futballpálya alatt kiterjedt alagútrendszer épült, amely a szélrózsa minden irányába vezető földalatti utakkal az egész világgal összeköti a Pokolbugyort. A szövet-. kezeti bacsó, aki nem bocsátotta meg, hogy nyájastól kitiltották a régi legelőkről, elmondta, UFO-kat látott leszállni a völgybe és megesküdött a következőkre: a saját szemével figyelte, ahogy a réten kistermetű, nagyfejű, zöld emberkék lovagoltak a tengeri csikókon! A mendemondáknak a falu közéletében is következményei lettek. A helyhatósági választásokon a zöldek jelöltje győzött. Választású-beszédében azt állította, hogy a Pokolbugyorban zajló termelés mérgezi a levegőt és rövidesen elposványosítja a talajvizet. A kutakban minden bizonnyal megindult a biofertőzés s a vidéket halálos járvány fenyegeti! Programjául vállalta, hogy ha megválasztják, be- betonoztatja a Pokolbugyort, mint a csernobili atomerőmű felrobbant blokkját. A régi faluvezetőt - a volt elnököt - hivatali visszaéléssel és közjogi felelőtlenséggel vádolta, amiért egy mohó totalista ragadozónak adta bérbe a Pokolbugyort! A választási szócsatározások során aztán kiderült, hogy az elnök ezt valóban felső nyomásra cselekedte. A kereszténydemokraták is feltörtek, választási programjuk értelmében könyörtelen harcot kell indítani a határban garázdálkodó istenátka - Bambaróczky Jaroszláv - ellen! A liberális konzervatívok pedig arra való hivatkozással szereztek szavazatokat, hogy mennyivel nyugod- tabb volt az életük, amikor a völgyben még az ÁLE-fiúk vívták bajnoki mérkőzéseiket és a környéken nem okozott gondot a felgyülemlett szemét; fogadkoztak, hogy győzelmük esetén felbontják a vállalkozóval a 99 évre szóló szerződést. (A konzervatívok némileg szembe kerültek önmagukkal, mert önkéntelenül a totalitárius rendszerbeli állapotokra hivatkoztak, mely rendszert egészében elítélték és megvetették.) A demokratikus liberalisták viszont az egyén jogait éltették: miért nem látogathatják az ámoksivárdiak a Pokolbugyrot? A völgyet Nemzeti Parkká kell tenni és a Hebrencs patakon nyilvános strandot létesíteni! A faluban a baloldal alig szerzett szavazatokat, mert csak arra tudott hivatkozni, hogy Bambaróczky Jaroszláv sem rosszabb, mint az imperialista kapitalisták, akik már kétszáz éve tartják rabigában a világot! (Régi szöveg!) A szövetkezeti bacsót viszont a Nulladik típusú találkozások című programban megszólaltatta a televízió és Déri János hosszan elbeszélgetett vele a Pokolbugyor űrbéli látogatóiról. Az igazi botrány később pattant ki, véletlenül és mintegy mellékesen. Az első szabadon választott parlamentben egy szemfüles nemzeti képviselő interpellált és a romló közhangulatra hivatkozva megkérdezte: tulajdonképpen mibe őrült bele az ellenőrzést vezető képviselő? Miért nem hozzák nyilvánosságra a bizottság munkájának eredményeit? A polgárokat roppant érdekelné Bambaróczky üzleti vállalkozásainak és az állami ellenőrzés rejtelmeinek a háttere! Az egyes kérdésre a kormánykoalíció helyettes szóvivője válaszolt: „Bambaróczky úr sikeres üzletembér, de nem makulátlan vállalkozó. Módszerei kifogásolhatók, üzleti kapcsolatai régimódiak! Nem szólva arról, hogy piszkos a pénze, mint a kondás legszennyesebb inge. Nagyon nem szeretik felsőbb helyeken, sőt elítélik és... meg kell mondanom, a Kastélyban sem lelkesednek érte!“ „Hogyan kell hát vállalkozni az erjedő piacgazdasági viszonyok időszakában?“ kérdezte egy középbalos képviselő. „Bárhogy, de nem így!“ válaszolta lakonikusan a szóvivő. Az ügyre rákapcsolt a sajtó, a hírközlés kedvenc témája lett a Pokolbugyor. Az ámoksivárdi erdőkben gombázóknak álcázott riporterek leselkedtek és mindent lefényképeztek. Aztán helyszíni tudósítást küldtek lapjuknak ilyen címekkel: „A Pokolbugyorban elszabadult a pokol!“ „Se éjjele, se nappala, mikor alszik Bambaróczky Jaroszláv?“ „Az aranymosó malom molnárát halálosan megfenyegették!“ „Milliók Rézi asszony szalmazsákjában!“ „A Bambaróczky Titka súlyos székrekedést okozott!“ „De kinek?“ kérdezte egy független napilap. „A tengeri csikók iránt egy hongkongi vállalat érdeklődik.“ „Milyen erők állnak a Pokolbugyor mögött?“ „Kinek érdeke, hogy Bambaróczky csődbe jusson?“ Az igazi küzdelem azonban a színfalak mögött, a mélyben tombolt. A megtámadott vállalat érdekei biztosítására és léte védelmében egy jogászokból, pszichológusokból, politológusokból és történészekből álló, tudományos teamet foglalkoztatott. Akkor már saját lapja volt, a Pokolbugyori Hajnal, mely erőteljesen magyarázta Bambaróczky érveit. Az egymásnak szembe feszülő erőkifejtések, melyek pro és kontra történtek, csak a legélesebb osztályharchoz voltak hasonlíthatók. A parlamentben egy liberális képviselő a következőket fejtegette: „A totalitás annyira megmételyezte életünket, hogy a vállalkozói társadalom és ^■ —in in i in mii hm— piacgazdálkodás létrehozásában vissza kell térni a korai kapitalizmus korába, hogy fejlődésünk őszinte és autentikus legyen!“ „Mindent le kell rombolnunk, hogy újra felépíthessük s így Európába jussunk!“ állította egy független képviselő. „S ha a kőkorszakba jutunk? „kérdezte a baloldal, „Akkor mi lesz...?“ A kereszténydemokraták Bambaróczky száműzetését javasolták, lehetséges tartózkodási helyéül a dobsinai jégbarlangot említették! „Tiltakozunk“ mondták a zöldek, akik minden eszközzel védik a természeti kincseket, „Bambaróczky kiárusítaná az évmilliós jeget és a barlangot bérbe adná a földműves-szövetkezeteknek, akik eladhatatlan gabonájukat és húsfeleslegüket raktároznák benne!“ Ennek ellenéré a felsőház megszavazta a javaslatot, az alsóház azonban, baloldali nyomásra, elvetette. Bambaróczky tehát maradt, ellenben emigrált a főkönyvelője, a kibernetikus. Az Indiai-óceán egyik lakatlan szigetén telepedett le és emlékiratai megírásába kezdett. A motorcsónakon érkező újságírókat nem fogadta, a tengerbe vetette magát előlük! Ellenben megjelent a Hebrencs patakban egy felségjel nélküli tengeralattjáró, sokáig figyelte periszkópjával a völgyben zajló, rejtett folyamatokat, majd a juhászkutyák ugatásától megriadva alámerült és ismeretlen helyre távozott. Abban az időben már rendszeresen repültek felderítő vadászbombázók a Pokolbugyor felett és az erdőkben vadorzóknak öltözött fegyveresek csatangoltak. Bambaróczky pompás mélyvörös Mercedesét ismeretlen tettesek sárgára festették és a völgy kapujára nagy fekete betűkkel felírták: „Halál a pacsmagokra!“ Rézi asszony négy kiskorú gyermekét - ismerettség révén - lelencházba adta és kolostorba vonult, mint mondta, böjtölni, vezekelni és imádkozni akar, hogy lelki nyugalmát visszanyerje. Bambaróczky Jaroszláv pedig egy berkenyefára költözött és kijelentette, hogy a jövőben gyűjtögető életmódot folytat, nem tisztálkodik és egyedüli itala a Bambaróczky Titka nevű készítmény lesz. A Pokolbugyor mégsem kerülhette el a nyílt támadást! A közbiztonsági gyorshadosztály fekete fülvédős tagjai pontban éjfélkor törtek személyi rohamrakétáikon a völgybe és a Pokolbugyort letakarták egy óriási, vízhatlan ponyvával, hogy elzárják a külvilágtól. A mogorva fegyveresek bekötötték a kecskék szemét és kanászostorokkal a hegyekbe kergették a tanácstalanul mekegő állatokat. Az aranymosó malom főtengelyét a csapágyakhoz hegesztették, a molnárt pedig fegyverrel kényszerítették, hogy zsákbafutással hagyja el a völgyet. A Bambaróczky Titkát főző, hatalmas üstöket elszállították, felületes — detektoros — vizsgálat is igazolta, hogy radioaktívak. Ugyanezen okokból kihalászták a Heb- rencsből a botos kölöntéket. A völgyet védő német juhászkutyákra szájkosarat tettek és óljukhoz kötötték őket. Magát a vállalkozót nem bántották, de figyelmeztették, hogy amíg a vizsgádat tart, ne jöjjön le a berkenyefáról. A helyettes szóvivő abban a tényállásban jelölte meg a kemény beavatkozás okát, hogy a völgyben nemzetközi alchimista csoport dolgozott hamis arany előállításán. Nagy mennyiségben történő forgalomba hozatalával Bambaróczky az európai gazdaságot akarta felrobbantani és világválságot idézni elő, hogy a zavarosban halászhasson. A jobboldal bólogatott, a baloldal fejét csóválta, a függetlenek lesütötték szemüket, a zöldek nevetgéltek, a Kastély pedig hallgatott. Aztán látszólag minden elcsendesedett. Akik hivatalból tovább foglalkoztak az üggyel, maguk sem tudták, mit miért tesznek, annyira bizalmassá váltak a folyamatok. A sajtó is elcsendesedett, bár mindenki érezte, hogy a háttérben valami háborog, alattomosan fortyog és dolgozik, mint a Bambaróczky Titka hatására a teli gyomor. A felszín alatt vajúdik a mélység...!
