Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-06 / 49. szám

Szabó Ottó: „Ég és föld“ P lhívott Bricsesz kapi­tány, és egy kávézóba hívott találkozóra. Ezúttal áldott állapotban levő pú­pos asszonynak öltözött. Ar­ra az esetre, ha a kávé­zóban lenne még egy olyan, megadott egy külön ismertető­jelet is: a jobb lába tizenhét centiméterrel rövidebb lesz, mint a bal. Volt nálam centi­SLAWOMÍR MR02EK rításával, felajánlja szolgálata­it. Természetesen kettős játé­kot kell űznie.- Mi sem könnyebb ennél. Látja azt a majmot?-Hol? Észrevétlenül intettem a majom felé, amelyik fent ült a pálmafán.- Máris beszélek vele. Meg­győződésem, hogy egy idegen hatalom ügynöke, majomnak öltözve. méter, bemásztam az asztal alá, és diszkréten méricskélni kezdtem a vendégek lábait. Akadt is egy, de csak két és fél centiméterrel volt rövidebb az egyik lába a másiknál. Végre megtaláltam az igazit. Kibúj­tam az asztal alól és oda­súgtam:- Bricsesz kapitány? Nem tiltakozott, bár igent se mondott. Ha egy asszony nem tiltakozik, az igent jelent - eb­ből rájöttem, hogy ő az. A biz­tonság kedvéért asztalt cserél­tünk. Átültünk egy másik asz­talhoz, a sarokba, a cserépbe ültetett pálma alá.- Feladatom van az ön szá­mára — így Bricsesz kapitány. - Kapcsolatba lép egy bizo­nyos idegen hatalom kémelhá­Bricsesz kapitány tűnődést tettetett. — Rendben, próbálja meg, de én közben megrendelem a süteményt. A küldetés titkos volt, nem kiabálhattam oda a majomnak, hogy miről van szó, az egész kávéház meghallotta volna. Szép lassan mászni kezdtem fölfelé a pálmafán. A pálma azonban nem bírta el a kettős terhet, és lármát csapott. Jött a főnök. — Azonnal hagyják el a ká­véházat! - követelte tőlem és a majomtól. — ön nem tudja, kivel be­szél! — állt ki mellettünk Bri­csesz kapitány. — A hölgy szintén! Az utcán is szerencsétlenül alakultak a dolgok. A majom belekötött a járókelőkbe, azok ránk támadtak, feltételezve, hogy mi vagyunk a gazdái. Bricsesz az órájára pillantott.- Mennem kell. Hívjon fel, ha már van valami eredmény. Egyedül maradtam a ma­jommal. Nem tudtam, mit kezdjek vele, elvittem hát ma­gamhoz. Megpróbáltam kiépí­teni a kapcsolatot, de minden eredmény nélkül. Hallgatott. Nem hívtam fel Bricsesz kapi­tányt, mert — mit mondjak ne­ki? Hogy nincs mit monda­nom? Nálunk, a szolgálatban, nem tolerálják az efféle dol­gokat. Elkezdtem iszogatni vele es­ténként. Hátha ittasan mond valamit... De nem: ivott és hallgatott. Kiöntöttem a szíve­met, ő semmit. Kétségbeestem, sőt, kételkedni kezdtem, hátha valódi, de nem hátrálhattam. És tudják mit? összeszok­tunk. Továbbra sem beszél, de ha nem kap alkoholt, remeg a keze. Meg a farka. Hogy miért nem hozom ide? Micsoda kérdés! Kényes az egészsége, trópusi fajta, a mi éghajlatunk túl kemény neki. Nem tehetem ki egy megfázás­nak. Ül szegényke otthon, és vár. Ezért kérem, ha volnának olyan szívesek rendelni még egy fél litert, elvitelre, kérem, nagyon hálás lennék. Nem ne­kem, nem. Neki. Nem? Lehetne két deci is... Azt sem? Kár, legyen csak egy kupica. Igen, helyben, természetesen. Kiiszom, neki meg majd azt mondom, hogy holnap. Soha­sem veszti el a reményét, hoz­zászokott. (Lakatos László fordítása) vette tudomásul ött az ideje, ami­bírálatban része- 1 alkalmazkodott íyhozók akaratá- jelüjBlmulasztott intézkedéseket? z időben szibériai ített a Hebrencs reakciós olajsej- ! Parabola anten- nást épített, ma- t messziről látták Műholdas távköz- :1 közvetlen tele­tartott fenn az iambaróczky Vi- ;y nevezte el in­át - féltucal tol- ológus és egy vi­vődött. A mágus togy a vállalkozó égnek mind a pi- dig a transzcen- lő oldalára nagy lenére sem kerül- szigorú központi ;ratizálódó társa- ében állt, hogy iljön, mi történik rlbugyorban! rültekintően dol- c a Hebrencs pa- ntéket. A szibéri- yűrűvel látták el, a Bambaróczky ényt és lemérték súlygyarapodá- cskéktől és ultrá­ik vetették alá vizsgálták, adott :-e vegyifegyver- ilat által gyártott szaporodott ten- ltették figyelmü- ilkalmasak arra, ig vagy zendülés iák általuk egy ereget? eredményeiről ki hivatalos köz- űkszavú szóvivői '¡villogtatott mi­kből tudta meg a sajtó, hogy a Pokolbugyor KFT háza táján nincs minden rendben. Arra a sajnálatos tényre viszont fény derült, hogy az ellenőrző bizottság vezetőjét, egy részrehajlásra való képtelenségről közismert, független képviselőt idegösszeroppanással zárt intézetbe szállították, ahol üldözési mániába esve végleg megháboro­dott. A felbolydult közvélemény csak sejthette, hogy emberi jogok ide, demokrácia oda, szabad keres­kedelem amoda, a politikai küzdel­mekben kicsúcsosodó érdekeknek bizony a legszelídebb társadalomban is komoly titkai lehetnek. A mélyben zajló morajlás és a ké­szülődő események szele Ámoksi- várdot se kerülte el. Suttogás indult, mint lassú fuvallat, mely harasztot zörget. A fáma arról szólt, hogy a völgyben, a futballpálya alatt kiter­jedt alagútrendszer épült, amely a szélrózsa minden irányába vezető földalatti utakkal az egész világgal összeköti a Pokolbugyort. A szövet-. kezeti bacsó, aki nem bocsátotta meg, hogy nyájastól kitiltották a régi legelőkről, elmondta, UFO-kat látott leszállni a völgybe és megesküdött a következőkre: a saját szemével figyelte, ahogy a réten kistermetű, nagyfejű, zöld emberkék lovagoltak a tengeri csikókon! A mendemon­dáknak a falu közéletében is követ­kezményei lettek. A helyhatósági választásokon a zöldek jelöltje győ­zött. Választású-beszédében azt állí­totta, hogy a Pokolbugyorban zajló termelés mérgezi a levegőt és rövi­desen elposványosítja a talajvizet. A kutakban minden bizonnyal meg­indult a biofertőzés s a vidéket halá­los járvány fenyegeti! Programjául vállalta, hogy ha megválasztják, be- betonoztatja a Pokolbugyort, mint a csernobili atomerőmű felrobbant blokkját. A régi faluvezetőt - a volt elnököt - hivatali visszaéléssel és közjogi felelőtlenséggel vádolta, amiért egy mohó totalista ragadozó­nak adta bérbe a Pokolbugyort! A választási szócsatározások során aztán kiderült, hogy az elnök ezt valóban felső nyomásra cselekedte. A kereszténydemokraták is feltör­tek, választási programjuk értelmé­ben könyörtelen harcot kell indítani a határban garázdálkodó istenátka - Bambaróczky Jaroszláv - ellen! A liberális konzervatívok pedig arra való hivatkozással szereztek szava­zatokat, hogy mennyivel nyugod- tabb volt az életük, amikor a völgy­ben még az ÁLE-fiúk vívták bajnoki mérkőzéseiket és a környéken nem okozott gondot a felgyülemlett sze­mét; fogadkoztak, hogy győzelmük esetén felbontják a vállalkozóval a 99 évre szóló szerződést. (A kon­zervatívok némileg szembe kerültek önmagukkal, mert önkéntelenül a totalitárius rendszerbeli állapotok­ra hivatkoztak, mely rendszert egé­szében elítélték és megvetették.) A demokratikus liberalisták viszont az egyén jogait éltették: miért nem látogathatják az ámoksivárdiak a Pokolbugyrot? A völgyet Nemzeti Parkká kell tenni és a Hebrencs patakon nyilvános strandot létesíte­ni! A faluban a baloldal alig szerzett szavazatokat, mert csak arra tudott hivatkozni, hogy Bambaróczky Ja­roszláv sem rosszabb, mint az impe­rialista kapitalisták, akik már két­száz éve tartják rabigában a világot! (Régi szöveg!) A szövetkezeti bacsót viszont a Nulladik típusú találkozá­sok című programban megszólaltatta a televízió és Déri János hosszan elbeszélgetett vele a Pokolbugyor űrbéli látogatóiról. Az igazi botrány később pattant ki, véletlenül és mintegy mellékesen. Az első szabadon választott parla­mentben egy szemfüles nemzeti kép­viselő interpellált és a romló közhan­gulatra hivatkozva megkérdezte: tu­lajdonképpen mibe őrült bele az ellenőrzést vezető képviselő? Miért nem hozzák nyilvánosságra a bizott­ság munkájának eredményeit? A polgárokat roppant érdekelné Bambaróczky üzleti vállalkozásai­nak és az állami ellenőrzés rejtelmei­nek a háttere! Az egyes kérdésre a kormánykoa­líció helyettes szóvivője válaszolt: „Bambaróczky úr sikeres üzletem­bér, de nem makulátlan vállalkozó. Módszerei kifogásolhatók, üzleti kapcsolatai régimódiak! Nem szólva arról, hogy piszkos a pénze, mint a kondás legszennyesebb inge. Na­gyon nem szeretik felsőbb helyeken, sőt elítélik és... meg kell monda­nom, a Kastélyban sem lelkesednek érte!“ „Hogyan kell hát vállalkozni az erjedő piacgazdasági viszonyok idő­szakában?“ kérdezte egy középba­los képviselő. „Bárhogy, de nem így!“ válaszolta lakonikusan a szó­vivő. Az ügyre rákapcsolt a sajtó, a hír­közlés kedvenc témája lett a Pokol­bugyor. Az ámoksivárdi erdőkben gombázóknak álcázott riporterek le­selkedtek és mindent lefényképez­tek. Aztán helyszíni tudósítást küld­tek lapjuknak ilyen címekkel: „A Pokolbugyorban elszabadult a po­kol!“ „Se éjjele, se nappala, mikor alszik Bambaróczky Jaroszláv?“ „Az aranymosó malom molnárát ha­lálosan megfenyegették!“ „Milliók Rézi asszony szalmazsákjában!“ „A Bambaróczky Titka súlyos székreke­dést okozott!“ „De kinek?“ kérdez­te egy független napilap. „A tengeri csikók iránt egy hongkongi vállalat érdeklődik.“ „Milyen erők állnak a Pokolbugyor mögött?“ „Kinek ér­deke, hogy Bambaróczky csődbe jusson?“ Az igazi küzdelem azonban a színfalak mögött, a mélyben tom­bolt. A megtámadott vállalat érdekei biztosítására és léte védelmében egy jogászokból, pszichológusokból, po­litológusokból és történészekből ál­ló, tudományos teamet foglalkozta­tott. Akkor már saját lapja volt, a Pokolbugyori Hajnal, mely erőtel­jesen magyarázta Bambaróczky ér­veit. Az egymásnak szembe feszülő erőkifejtések, melyek pro és kontra történtek, csak a legélesebb osztály­harchoz voltak hasonlíthatók. A par­lamentben egy liberális képviselő a következőket fejtegette: „A totali­tás annyira megmételyezte életün­ket, hogy a vállalkozói társadalom és ^■ —in in i in mii hm— piacgazdálkodás létrehozásában vissza kell térni a korai kapitalizmus korába, hogy fejlődésünk őszinte és autentikus legyen!“ „Mindent le kell rombolnunk, hogy újra felépíthessük s így Európába jussunk!“ állította egy független képviselő. „S ha a kő­korszakba jutunk? „kérdezte a bal­oldal, „Akkor mi lesz...?“ A ke­reszténydemokraták Bambaróczky száműzetését javasolták, lehetséges tartózkodási helyéül a dobsinai jég­barlangot említették! „Tiltakozunk“ mondták a zöldek, akik minden esz­közzel védik a természeti kincseket, „Bambaróczky kiárusítaná az évmil­liós jeget és a barlangot bérbe adná a földműves-szövetkezeteknek, akik eladhatatlan gabonájukat és húsfe­leslegüket raktároznák benne!“ En­nek ellenéré a felsőház megszavazta a javaslatot, az alsóház azonban, baloldali nyomásra, elvetette. Bam­baróczky tehát maradt, ellenben emigrált a főkönyvelője, a kiberneti­kus. Az Indiai-óceán egyik lakatlan szigetén telepedett le és emlékiratai megírásába kezdett. A motorcsóna­kon érkező újságírókat nem fogadta, a tengerbe vetette magát előlük! El­lenben megjelent a Hebrencs patak­ban egy felségjel nélküli tengeralatt­járó, sokáig figyelte periszkópjával a völgyben zajló, rejtett folyamato­kat, majd a juhászkutyák ugatásától megriadva alámerült és ismeretlen helyre távozott. Abban az időben már rendszeresen repültek felderítő vadászbombázók a Pokolbugyor fe­lett és az erdőkben vadorzóknak öl­tözött fegyveresek csatangoltak. Bambaróczky pompás mélyvörös Mercedesét ismeretlen tettesek sár­gára festették és a völgy kapujára nagy fekete betűkkel felírták: „Halál a pacsmagokra!“ Rézi asszony négy kiskorú gyermekét - ismerettség ré­vén - lelencházba adta és kolostorba vonult, mint mondta, böjtölni, veze­kelni és imádkozni akar, hogy lelki nyugalmát visszanyerje. Bamba­róczky Jaroszláv pedig egy berke­nyefára költözött és kijelentette, hogy a jövőben gyűjtögető életmó­dot folytat, nem tisztálkodik és egye­düli itala a Bambaróczky Titka nevű készítmény lesz. A Pokolbugyor mégsem kerülhet­te el a nyílt támadást! A közbizton­sági gyorshadosztály fekete fülvédős tagjai pontban éjfélkor törtek szemé­lyi rohamrakétáikon a völgybe és a Pokolbugyort letakarták egy óriá­si, vízhatlan ponyvával, hogy elzár­ják a külvilágtól. A mogorva fegyve­resek bekötötték a kecskék szemét és kanászostorokkal a hegyekbe ker­gették a tanácstalanul mekegő álla­tokat. Az aranymosó malom főten­gelyét a csapágyakhoz hegesztették, a molnárt pedig fegyverrel kénysze­rítették, hogy zsákbafutással hagyja el a völgyet. A Bambaróczky Titkát főző, hatalmas üstöket elszállították, felületes — detektoros — vizsgálat is igazolta, hogy radioaktívak. Ugyan­ezen okokból kihalászták a Heb- rencsből a botos kölöntéket. A völ­gyet védő német juhászkutyákra szájkosarat tettek és óljukhoz kötöt­ték őket. Magát a vállalkozót nem bántották, de figyelmeztették, hogy amíg a vizsgádat tart, ne jöjjön le a berkenyefáról. A helyettes szóvivő abban a tény­állásban jelölte meg a kemény beavatkozás okát, hogy a völgyben nemzetközi alchimista csoport dol­gozott hamis arany előállításán. Nagy mennyiségben történő forga­lomba hozatalával Bambaróczky az európai gazdaságot akarta felrob­bantani és világválságot idézni elő, hogy a zavarosban halászhasson. A jobboldal bólogatott, a baloldal fejét csóválta, a függetlenek lesütöt­ték szemüket, a zöldek nevetgéltek, a Kastély pedig hallgatott. Aztán látszólag minden elcsendesedett. Akik hivatalból tovább foglalkoztak az üggyel, maguk sem tudták, mit miért tesznek, annyira bizalmassá váltak a folyamatok. A sajtó is el­csendesedett, bár mindenki érezte, hogy a háttérben valami háborog, alattomosan fortyog és dolgozik, mint a Bambaróczky Titka hatására a teli gyomor. A felszín alatt vajúdik a mélység...!

Next

/
Thumbnails
Contents