Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-29 / 48. szám

úeujgsep * 9 1 A következő hét jeles napja december 4. - Borbála, ügy mint Andráshoz, így régente ehhez a naphoz is különféle szerelmi jóslások kapcsolódtak. Régente - a bányászokon, tüzéreken kívül - Borbálát tekintették védőszentjüknek a hajadonok is. A december 4-én lemet­szett és vízbe tett cseresznye- vagy más fa ága, ha karácsonyra kivirágzott, férjhezmenést jelentett. A „Borbála-ág" hajtatása - ha nem is szerelmi jóslásként - ma is dívik, s más vágott virág híján szép dísze lehet lakásunknak. Hajtatásra leginkább az aranyvessző („aranyeső“), a mogyoró, a húsos som ágai alkalmasak. A szabadból behozott ágat először néhány percre áztassuk be langyos - 30 C-fokos - vízbe, így biztosan „felébred“, s karácsonyra, szilveszterre virágba borul. Miklós napját - december 6-át - évről évre, ma is mindenki megünnepli. Ha a fák gondozását, a csemeték telepítését már befejeztük, akkor künn a gyümölcsösben már nem sok munkánk akad. Ha maradt még néhány csemeténk, akkor azt most már feltétlenül vermeljük el. Kezdjük el a madarak etetését. Az etető sohase maradjon eleség nélkül, azt tavaszig folyamatosan pótoljuk. Ha erről megfeledkezünk, akkor jobb lett volna, ha az etetést el sem kezdjük. Az énekesmada­rak hamar odaszoknak, s mivel hiába várják az élelmet, legyengülnek és elpusztulnak. Folytassuk a kerti szerszámok javítását, konzerválását. Ne feled­kezzünk el róla, hogy a permezetőgépek több alkatrésze rézből készül, s ezek az erősebb fagyok hatására elrepednek. Permetező- gépünket ezért fagymentes helyiségben tároljuk! A héten is vizsgáljuk meg a tározóban lévő gyümölcsöt, a romlófél­ben lévő példányokat távolítsuk el. Sokan foglalkoznak fejessaláta hajtatásával. A saláta november végétől január elejéig vethető. Ha a vetést már novemberben elvégeztük - és a növénykék szépen fejlődnek -, tüzdelésüket tovább már ne halogassuk. Figyeljünk oda az öntözésre; ügyeljünk rá, hogy a víz a talajt és ne a leveleket érje. Ritkábban öntözzünk, de ilyenkor nagyobb vízadagot juttassunk ki egyszerre. Fordítsunk gondot a zöldségtározókra - prizmákra. Ha a szokásos­nál melegebb van, bontsuk meg a prizmát, s így szellőztessünk. Nagyobb fagyok idején növeljük a takaróréteg vastagságát. Tartós­nak ígérkező esőzéskor a prizmát takarjuk le fóliával. Ne feledkezzünk el a díszfák, díszcserjék fagyok elleni védelméről sem. -r­Jégvirágok közt virító jácint Nemcsak a „Borbála-ágat“, de hagymás-gumós növényeket is hajtathatunk lakásunkban. A hajtatás tulajdonképpen nem más, mint egy-egy növény rend­ellenes időben történő virágoz- tatása. Kerti dísznövényeink kö­zül erre például a jácint al­kalmas. Az elvermelt jácint hagymáit szedjük fel, tisztogassuk, s ön­tözzük jól meg, illetve rövid időre áztassuk be langyos vízbe. Utá­na a hagymákat helyezzük öb­lös szájú üvegbe (pl. egy ún. Erlenmeyer-féle lombik szájnyí­lásába), melynek vizébe kés­hegynyi konyhasót keverünk el és 1-2 darab faszenet dobunk. Az üveget 6-8 hétre állítsuk sö­tét, hűvös helyre, hogy gyökerei, az edényt behálózzák. Mikor ez megtörtént, vigyük át meleg he­lyiségbe, ahol a növényt - mind­addig, míg a bimbók meg nem jelennek - a fénytől papírsüveg­gel kell védenünk. Bimbózáskor távolítsuk el a takarást, s a hajtatott jácintot állítsuk világos, de naptól védett helyre. Hasonló módon cserépben, moha közé ültetve is hajtathat­juk a jácintot, közben ügyeljünk rá, hogy a vírágcserép alatt lévő tálkában mindig legyen víz. P. R. (A szerző rajza) December végéig rajzik! A kis-téliaraszolólepke nősténye, lárvája s annak kárképe (A szerző rajza) Az év „utolsó" veszélyes kártevő­je, amellyel a gyümölcsösökben számolni kell a kis-téliaraszolólepke (Operophthera brumata). Ez, mint a neve is mutatja az ősz végén, a tél elején jelenik meg és rajzik. Főleg az elhanyagolt gyümölcsösökben jele­nik meg. Elszaporodása általában tízévenként - elsősorban a hegy- és dombvidékí, tölgyesek, gyertyáno­sok közelében telepített gyümölcsö­sökben - várható. SZÁRNYATLAN NŐSTÉNYEK A faj felismerését nagyon meg­könnyíti, hogy nőstényeinek szárnya csökevényes. Színük szürkésbarna, nagyságuk 5-10 mm. A rövid, kes­keny szárnyakon két sötét harántsáv van. A hímek nagysága 15-17 mm, szárnyuk fesztávolsága 25-30 mm. Első szárnyának színe sárgás- vagy barnásszürke, melyet sötétebb zeg­zugos vonalak tarkítanak. A máso­dik szárnypár jóval világosabb, csaknem fehér, rajzolata nincs. A nőstények 200-400 petét rak­nék. Erre ősszel és a tél első felében a rügyek közelében kerül sor. A pe­ték oválisán ■megnyúltak, színük elő­ször zöldes, majd vörösre változik. A kis hernyók kora tavaszi kelése előtt a peték ólomszürkék. A her­nyók jellegzetes araszoló mozgá­sukról, sárgászöldtől fűzöldig válto­zó színükről jól felismerhetők. A be- bábozódás előtt 25 mm-es nagysá­got érnek el. A kifejlett hernyók a ta­lajra ereszkednek, s annak felső rétegében bábozódnak be. A báb szövedéke világosbarna, s hozzá a lárva apró talajrögöcskéket erősít. Rajta két rövid kítinnyúlvány látható. Az imágók (lepkék) csak október elején - pontosabban az első őszi esők beálltával - bújnak elő. Először a hímek, s néhány napos késéssel a nőstények jelennek meg. KÁRTÉTELE A kis-téliaraszoló hernyói minden­evők. A mandulát, őszibarackfát rit­kán károsítják, a cseresznye- és az almafa leveleit viszont szeretik. A frissen kikelt lárvák elsősorban a rügyeket, majd az apró gyümöl­csöket odvasítják, a virágokat ron­gálják. Később súlyos károkat - ese­tenként tarrágást - okoznak a lom­bozatban. Főleg éjszaka táplálkoz­nak. A tarrágásnak nagyon veszé­lyes következményei vannak, mert ilyenkor később az alvórügyek kihaj­tanak, Így a fa legyöngül s ezzel érzékenyebbé válik a fagyokra. Az ilyen fát a többi rovarkártevő is erő­sebben károsítja. ELŐREJELZÉS ÉS VÉDEKEZÉS A lepkék rajzásának, s így a faj szaporodásának a hosszú, meleg és csapadékos ősz kedvez. Ezt viszont a következő év esetleges hideg, csapadékos tavasza és a kései fa­gyok ellensúlyozhatják. Októbertől december végéig hatá­sosan és környezetkímélő módon védekezhetünk ellenük ún. hernyó­fogó övékkel. Ehhez mindössze egy 15 cm széles kemény papírból ké­szült hernyófogó enyvvel bekent öv­re van szükségünk, melyet mellma­gasságban erősítünk a fa törzsére. Az enyvet úgy kenjük föl - s hetente úgy újítsuk fel -, hogy alul és felül 2-3 cm-es sávot szabadon ha­gyunk. A hernyófogó övék nemcsak a nőstények gyérítésére, de a várha­tó tavaszi kártétel - a hernyóállo­mány nagyságának - előrejelzésére is szolgálnak. Ha egy-egy övön 5-10 csökevényes szárnyúi!) Pél­dányt találunk, akkor bizony tavasz- szal erős rágással, ebből adódóan vegyszeres védekezéssel kell szá- • molnunk. A petéket téli lemosó permetezés­sel, a bebábozódott állományt pedig nyáron - talajforgatással - gyérít- hetjük. A permetszerek közül tenyész- nyugalmi időszakban 2 százalékos Arboral M vagy 0,5 százalékos Nit- rosan 50 használható. A Nitrosant vízbázisok védelmi övében tilos al­kalmazni. A tenyészidőszakban a kártevő szerves foszfátokkal irt­ható. D D A háztáji gyümölcsösben a gaz­dák számára az egyik legtöbb fejtö­rést, gondot okozó művelet a met­szés. Magáról a metszésről a szak­emberektől is nagyon sok és sokféle meghatározást lehetne idézni. Néz­zük például Tukey meghatározását: „A metszés lényegében egyszerű eltávolítása valamely hajtásnak, ág­nak vagy más növényi résznek... A metszés célja kettős: a) a fa alakí­tása azon célból, hogy a legjobb gyümölcsből a legnagyobb mennyi­séget tudja teremni és b) a fa termé­sét úgy szabályozza, hogy az rend­szeresen, évente vagy közel évente jó színeződésű, méretű és egyforma gyümölcsöt hozzon... A metszést nem lehet önmagában szemlélni. Egyensúlyban kell legyen a növeke­dési feltételekkel, éghajlattal táp­anyag-ellátottsággal, fajtatulajdon­ságokkal és a fa növekedési eré- lyével.“ Mielőtt a metszéshez látnánk, nem szabad elfelejteni a mindig is érvényes alapszabályt: ha azt akar­juk, hogy sok termés legyen, akkor hosszúra metszünk, ha viszont a hajtásképzés a célunk, rövidre kell metszenünk. Hosszúra metszéskor a vessző­nek csak a csúcsát, a hosszának kb. egyharmadát távolítjuk el. Közép­hosszú metszésnél a vessző felét, rövidre metszésnél pedig a vessző vagy hajtás kétharmadát vágjuk le. A metszést sohasem szabad túl­zásba vinni. A túlmetszett fa koroná­ja elsűrűsödik, benne sok vízhajtás képződik - megbomlik a biológiai egyensúly. Különbséget kell tenni a visszametszés (!)és a ritkítás (!) között. Visszametszéskor a növényi részekből csak egy darabot vágunk le, míg ritkításkor az egészet, teljes hosszában eltávolítjuk. A visszamet­szés mindig több hajtásképzéssel jár együtt, mint a ritkítás. Nagyon fontos a metszés időpont­ja. Aszerint, hogy nyugalmi időszak­ban vagy vegetációs időben kerül sor a metszésre, fás és zöldmet­szést különböztetünk meg. A nyu­galmi időszakban, lombhullás és rügyfakadás között fás metszésről beszélünk. Ez egész télen át végez­hető, ha a hőmérséklet -5 C-fok felett van és ha a csapadék-, vala­mint a talajviszonyok a munkát lehe­tővé teszik. A zöldmetszést vegetációs idő­szakban végezzük. A metszés mód­jával annak célját határozzuk meg. Miklós Dénes kertészmérnök 17 1991. XI. 29. Egyszerű, olcsó etető Az etetőhöz egy keret felső részé­re - vagy egy egész üres keretre - és egy nejlon fóliára van szüksé­günk. Jól megfelel a célnak egy műanyag takarmányzsák, a lényeg, hogy anyaga jó vastag legyen. A fó­liából vágjunk ki egy téglalap alakú darabot. Méreteit úgy válasszuk meg, hogy kb. két liternyi etetőanyag MÉZELŐ férjen el benne A műanyagot forró vasaló és egy szövetdarab segítsé­gével olvasszuk össze. Az így kapott „edényt“ tűzőgéppel erősítsük fel a keret élére. Az etetőre vágjunk ablakot, hogy a méhek ki-be tudja­nak járni, s helyezzünk el benne egy gyékénydarabot is, hogy azon mászva a szirupot megközelíthes­sék. Az etetőanyag tölcsér segítsé­gével való beöntésére a keret felső részében fúrt lyuk szolgál. Ha nem akarjuk minden etetésnél a kaptárt megbontani, akkor a me­nekülőtéren hátul is fúrjunk egy lyu­kat, s ezen át vezessünk egy mű­anyag csövet az etetőbe. A cső végét - pl. gyertyalángon - úgy tágítsuk ki, hogy abba egy tölcsér vége beleférjen. Az etető előnye, hogy kevés he­lyet foglal el, a méheket nem kell kaptárbontással zaklatni, a kaptárt hűteni. Elkészítése egyszerű és ol­csó. Hátrányát se hallgassuk el, ui. megtörténhet, hogy kilyukad, ez azonban némi óvatossággal elkerül­Méhészújság nyomán A csigafarmnál a vagyonvédelmi kerítésen kívül még egy olyan speciális kerítés is szükséges, amely meggá­tolja az állatok szökését. Ezt különböző külső hatások - pl. a szomszéd kertjének folyamatos öntözése, a far­mon kívüli ínyenc falatok észlelése - válthatják ki. A csigafarm védelme A csigatenyésztéssel és kereskedelemmel foglalkozó cégek - pl. az Eurohelix, a Slovakohelix - erre a célra folyóméterben, különböző kivitelű kerítésanyagot kínál­nak. Az egyes típusok közös jellemzője, hogy a föld alatt 30, a felszín felett kb. 50 cm magasságig nyújtanak védelmet a kártevők behatolása ellen, s egyúttal meg­akadályozzák a tenyészállatok szökését. A kerítésen 1 vagy 2 sorban - 45, illetve 90 fokos szögben - egy-egy keskeny rézhálós akadály található, amely érintésekor összehúzódásra készteti az éticsigák mozgásszervét, s így azok visszahullanak a farm terüle­tére. Ügyeljünk rá, hogy a rézhálós pásztor ne legyen túl magasan, mert akkor a visszahullott egyedek megsérül­hetnek. Fontos követelmény, hogy a háló szövése elég sűrű legyen, s így mászás közben az állat tapogatóival („szarvaival") minden valószínűség szerint megérintse. Tudni kell, hogyha a csiga egyéb testrészével ér a réz­hez, nem következik be a várt fiziológiai hatás, s nem válik átmenetileg mozgásképtelenné. A réz hatását a ke­rítéstípusok bármelyikénél gyenge - 6-12 voltos - feszült­ségforrás beiktatásával fokozhatjuk. A gyenge áramütés a csigák szervezetében nem okoz károsodást, a szöké­sek elleni védelem biztonságát pedig növeli. A hálóról a csigainvázió folyamán keletkező nyálkás réteget időnként - mikor megszáradt - mechanikus módon, súrolással el kell távolítani. Tudni kell azt is, hogy a nedves réz élettani hatása gyengébb, mint a szárazé. A rézhálós védőpásztort ezért csapadékos időben - amikor a csigavándorlás feltételei is optimálisak - védeni kell a beázástól. A különböző reklámok ellenére az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy százszázalékosan ható védőrend­szert még nem sikerült kifejleszteni. így egyik kerítéstí­pustól se várjunk csodát, hiszen még egy jól őrzött börtönből is szöknek meg rabok. Az állatok szökését jelentős mértékben korlátozhatjuk, ha a farmon optimális feltételeket teremtünk számukra. Jó szolgálatot tesz az is, ha a telep környékét rendszeresen ellenőrizzük, s a tovakúszó állatokat összeszedjük. Szabó Mária mérnök 3

Next

/
Thumbnails
Contents