Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
ÚBUJgSBfl 9 < * Sz erkeszti: Pomichal Richárd 0 Háztáji kalendárium Az elmúlt évtizedekben november 18. és 24. között a napi középhőmérsékletek a következőképpen alakultak: az átlagos 5,0, a legmelegebb 11,6, a leghidegebb -1,2 C-fok. Amennyiben gyümölcsösünk gondozását mindig becsületesen végeztük, s az időszem tennivalókhoz igazítottuk, akkor a következő hétre már nem sok munkánk marad. így aztán időt szakíthatunk madárodúk, madáretetők készítésére s kihelyezésére. Megkezdhetjük a gyümölcsfák törzsének bekötözését Is. Ne feledkezzünk el egy régi, bevált módszer alkalmazásáról, a fák törzsének, vastagabb ágainak bemeszeléséről sem, mely a hőmérsékletingadozások káros hatásával szemben nyújt védelmet. Itt az ideje, hogy a szerves- és a műtrágya kijuttatását befejezzük. Ismételten ellenőrizzük a gyümölcstárolót, a romló gyümölcsöket távolítsuk el. A szőlőben végzendő teendők közül a legfontosabb az elfagyás elleni védekezés. Erre leginkább a homoktalajokon kell gondot fordítani. A szőlők törzsét a fagyveszélyes helyeken kötözzük be papírral, szalmával; a magasmúvelésü tőkék bíztosítócsapját pedig takarjuk be földdel. Boraink első fejtését tovább már ne halogassuk! Az újboroknál az állóképesség fokozására jó eredménnyel használható a Magyarországon gyártott Derítőn (melyről néhány hete írtunk); belőle hektoliterenként 30-50 grammra van szükség. Lassan beköszönt a palántanevelés ideje. Ennél a hőmérséklet mellett legfontosabb tényező a föld. Erre szerkezetileg és tápanyagellátás szempontjából a kerti, humuszban gazdag föld is megfelel, ámde esetében nagy a palántafertőzés esélye. Jobb ezért, ha a tápkockába alapanyagul síkvidéki láptőzeget (melyet nálunk sajnálatosan csak ,,raselina“-ként ismernek a gazdálkodók) használunk. A hő-, víz- és levegőháztartása alkalmassá teszi több zöldségféle palántáinak nevelésére, pH értékét azonban (mivel a kellőnél 0,5-1,5 értékkel lúgosabb kémhatású) csökkenteni kell. Ezt úgy érhetjük el, hogy az adott mennyiséghez 5-15 százalékrésznyi fenyőfakérget, fenyőforgácsot keverünk. Adhatunk hozzá némi műtrágyát is. Jó, ha ezt már hetekkel korábban elvégezzük, hogy a keverék jól összeérjen. A tiszta tőzeget - de keverhetünk hozzá homokot is - magvetésre használhatjuk. A fűtött fóliasátorban már szépen fejlődik a fejessaláta-palánta, melynek a túzdelésig nappal 8-12, éjjel 6-7 C-fokot kell biztosítanunk. Itt az ideje a karalábépalánták tűzdelésének. Ezt követően a palántáknak 3-4 napig éjjel 12-16, nappal 12-16 C-fokra van szükségük. Fagymentes időben szabadföldbe vethetünk rövid tenyészidejű zöldborsót, duggathatunk fokhagymát. _r_ 991. XI. 15. A jó tavaszi fejlődés feltételei A méhek az évezredek folyamán kialakították a természetes telelési módokat, mégpedig úgy, hogy emberi beavatkozás nélkül is jól biztosították áttelelésüket, fejlődésüket. A méhek természetes lakását az ember megváltoztatta, deformálta. A méhészek sokáig keresték, sőt ma is keresik azt a kompromisszumos megoldást, amely az ember szempontjából praktikussá teszi a méhészkedést, de nem ellenkezik a méhek életével. A méhek ősi lakásához legjobban a kúp alakú méhkas hasonlított. Ez persze az üzemi rendszerű méhészkedésre nem alkalmas. Legjobban a kasban telelnek a méhek, ahol általában 8-9 lépépítmény van. Ezek 25-30 cm szélesek, 50-60 cm magasak. A lépek szilárdan vannak a kas oldalához építve, tehát a kas léputcái zártak, az élelem - ugyanúgy, mint a keretekben - a lépek felső részén van elraktározva. Miután tudjuk, hogy télen a méhek csakis fölfelé vagy oldalt vonulhatnak az élelem után, könnyen megértjük, hogy a kasban a téli méhfürt még a legnagyobb hidegben is eléri az utolsó csepp élelemkészletet is. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a léputcák zártak, tehát a méhek által termelt meleg nem illan el a kas kúpjában, mint a keretes kaptár léputcáiban, ahol a meleg egyáltalán nincs lekötve, mert az mind alul, oldalt, mind felül szabad utat kap a gyors „elpárolgásra“. Szegény méhek szerény lehetőségeiken belül védekeznek ez ellen, ahogy csak tudnak. Zugépítményeket húznak, a felső léceket - főként rakodókaptárban - beépítik, szűkítik a léputak szabad részét, amit a méhész általában lerombol. Ez nem más, mint figyelmeztető arra, hogy a léputca télen és kora tavasszal, amikor a méheknek olyan szükséges a meleg, felül teljesen zárva legyen. Érdekes, hogy még a legnevesebb méhész szakírók sem írnak erről olyan kiemelt hangsúllyal, mint ahogy kellene. Helyette a fészek kora tavaszi alapos betakarását ajánlják, holott a léputca télire és Mézelő kora tavaszra való lezárásával a meleg megkötése minden különleges bebugyolálás nélkül elérhető. Néhá- nyan viszont ennek ismeretében a betelelés utolsó mozzanataként a léputcákat centis lécekkel zárják el a felső keretlécek között. Kissé munkaigényes módszer, de megéri a minimális többletmunkát. A kasnak jó tulajdonsága az is, hogy a lépek egészen az aljadeszkáig épülnek, és azok alatt csak annyi hézag van, hogy ott egy méh elbújhat. A legtöbb kaptárnál az alsó keretléccel együtt 2-4 cm hézag van a kaptár aljáig, ahol folyamatosan kihűl a fészek. Az alsó keretléc telelésnél, tavaszi fejlesztésnél szükséges rossz. A keret szilárdítása miatt az alsó keretlécet eltüntetni nem tudjuk. Ha megfigyeljük, a méhek rendszerint a lépet le sem építik az alsó lécig, különösen a fészekbeli lépeket nem, mert a keretlécet ők a lakásuk aljdeszkájának tartják, a lép és a keret alsó léce között van az ő közlekedési útjuk. Azt megfigyelhetjük, hiába tapasztjuk le a fészekkeretet műléppel az alsó lécig, a méhek átjárót fognak hagyni. Ez esetben tehát már a lép és az aljdeszka között legalább 3 cm hézag keletkezik. Ez pl. úgy is mérsékelhető, hogy ősztől tavaszig, a kaptár takarításáig néhány réteg újságpapírt teszünk a kaptár aljára. Összegezve: a jó telelés és a gyors tavaszi fejlődés egyik előfeltétele, hogy a méhfürt a fenéktől messze ne távolodjék, mézkészletét hátul a léputca irányában találja meg, a léputca alul-felül - de jó, ha hátul is - zárt legyen. Tehát így tudjuk - megközelítően - azt az állapotot biztosítani, amelyet ők természetes körülmények között kialakítanak. Azt pedig szabálynak kell elfogadnunk, hogy kizárólag, a jól telelt családoktól várhatunk jó tavaszi fejlődést. Méhészet Prémezés, fölkészítés 3 pároztatásra Tanácsok kezdőknek A húsevő prémes vadak bundája általában az első téli napra beérik. A prémtakaró és a testet beborító zsírréteg védi meg az állatot a téli fagyok ellen. A prém érését, a bunda minőségét befolyásolják az öröklött képességek, de szerepe van a tartástechnológiának, ezen belül főleg a takarmányozásnak. Érett a bunda, ha a szőrtakarót tartó irharéteg elveszti kékes-lilás színét és szattyánfehér lesz. A jól tartott állat szórtakarója fajtára jellemző. Ez vonatkozik a koronaszőrök, a pehelyszörök és kötőszálak mennyiségére, minőségére, színére. A bundától megkövetelendő a tisztaság, a vizelet- és rozsdamentesség. Prémezni csak érett és száraz bundát szabad. Nedves és csapzott bunda prémeztetése sok kárt, jelentős értékcsökkenést okozhat. Az esős és havas időben kerülni kell, s lehetőleg derült időben végezzük ezt a munkát. Saját maga csak az prémezzen, aki ezt hozzáértőktől alaposan megtanulta. A prémezés általában a tenyésztő hatáskörébe tartozik. A szárított, zsírtalanított prém további kikészítése tímár szakmunkája. A prémet a tenyésztő szárított, nyersbőr formájában adja tovább. A prémezés és prémérlelés befejezése után, december elejétől új időszak következik: ez a pároztatásra való biológiai felkészítés ideje. Lényege a takarmányozás hozzáigazítása az új feladatokhoz, valamint a folyamatos selejtezés az ivarzásig. Az állatok takarmányfogyasztása csökken, ugyanakkor a szabályozóanyagok (vitaminok, sók, bizonyos aminosavgarnitúrák stb.) iránti igények növekednek. Ebben az időszakban az állat 60-80 százalékát eszi meg az őszi adagjának. Egyszóval: a kalorikus anyagok iránti Házilag tárolni csak a téli almát és körtét érdemes. A legfontosabb szabály, hogy csak a teljesen egészséges, ép, kiváló minőségű gyümölcsöt tároljuk hosszabb ideig. Az alma és a körte tárolására a hűvös, de fagymentes, jól szellőztethető helyiségek alkalmasak. Az a legjobb, ha a tároló hőmérséklete nem emelkedik 5 C-foknál magasabbra és nem süllyed -1 C-fok alá. A körte esetében például az optimális a 0 és a -2 C-fok közötti hőmérséklet. A hőmérséklet szabályozását szellőztetéssel és fűtéssel oldhatjuk meg. Novemberben éjjel szellőztessünk, mert akkor a nappalok még melegek, de az éjszakák már hűvösek, így a tároló belső hőmérséklete csökken. Decemberben, januárban és februárban - amikor inkább a belső hő megőrzésére van szükség - a déli órákban szellőztessünk, hogy a tároló túlságosan ne hűljön le. Nagyon fontos tényező a tároló levegőjének nedvességtartalma. Taigénye csökken, a szabályozóanyagok iránti igénye marad. Azaz relatíve növekszik, mert kevesebb takarmányba több szabályozóanyagot (premix, tápszerek stb.) adunk. A takarmány összetételét a termelési technológiák tartalmazzák. A pároztatás megkezdése előtt 1-2 héttel kell a szokásos évi preventív oltásokat végezni. Minél közelebb esik az oltás az elléshez, az anyatej annál hatásosabb védelmet nyújt a különböző fertőzések, illetve megbetegedések ellen. Ahol megfelelő tenyésztési feljegyzések vannak, ott érdemes és szükséges pároztatási tervet készíteni. Minden tenyészetben ki kell alakitani a spermadonor kancsaládokat. A biztos párzás sok mindentől függ, elsősorban azonban mégis genetikai és felnevelési probléma. A rosszul párzó kanokat nem szabad erőltetni, nincs olyan varázsszer, amely az impotenciát megszüntetné. Bizonyos hormonok (hormonkúra) hatására mutatkoznak az ivarzás jelei, párzási aktus is van, de ebből újszülött róka csak legritkábban lesz. A biztos siker titka: a jó genetikai alap, továbbá az igényes és feszes technológia. Eredmény csakis az egész évi kiegyenlített tartástól várható. A biológiai felkészítéskor elég a napi egyszeri etetés. Ennek az időszaknak a további jellemzője a testsúly csökkenése. A hideg elleni zsírréteg ugyanis kezd fogyni, az állat ezt felemészti, és készül a párzási kondíció kialakítására. A csökkenő testzsír miatt a takarmányfogyasztás lassan emelkedik. Az idény vége felé felismerhetők a párzás jelei. A párzás előmozdítására sok megalapozatlan varázsszer van forgalomban. A biztos viszont az, hogy a jó szelekciós munka és feszes technológia hozhat csak eredményt. Kisállataink pasztalatok alapján legkedvezőbbnek a 90 százalékos relatív páratartalmat tartjuk. A magasabb légnedvességnél ugyanis az alma és a körte könnyen romlik, míg az alacsonyabb mellett rövid idő alatt fony- nyadni kezd. A túlságosan nagy páratartalmon ezért szellőztetéssel segíthetünk, az alacsonyabb páratartalmat pedig lapos edénybe öntött víz elpárolgatásával vagy a padló és a közlekedőutak permetezésével, felöntözésével emelhetjük. Érdemes megemlíteni, hogy a tárolásra legérzékenyebb almafajta a jonatán. Mivel az alma és a körte könnyen felveszi más termények, így pl. a savanyúkáposzta, fokhagyma, vöröshagyma stb. szagát, ezért ezeket ne tároljuk együtt az almával, körtével. A tárolt gyümölcsöt legalább kéthetente válogassuk át, a romló, pu- huló példányokat szedjük ki és használjuk fel. Miklós Dénes kertészmérnök így tartsunk kanárimadarat A kanári kalitkájának helyét körültekintő gondossággal válasszuk meg és később - különösen az első hetekben - se mozdítsuk el. Tartására az 50 cm hosszú, 40 cm széles és a 30 cm magas kalitkát ajánljuk. A kanári kalitkájába ne lógassunk be játékokat (pl. tükröt, csengőt, létrát stb.), mert madarunk nem fog e tárgyakkal papagáj módjára játszani, arról nem is beszélve, hogy akadályozzák szabad mozgását. Soha ne mulasszuk el a kalitka rendszeres takarítását, s ez terjedjen ki az etető- és az itatóedényekre is. A kalitka alján legyen mindig egy külön edényben friss homok. Negyedévenként a kalitkát alaposan súroljuk ki; legjobb, ha erre mosószeres meleg vizet használunk. Az ugrópálcákat szükség szerint - de legalább havonta - célszerű letisztítani, hogy a rászáradt ürülék a madár lábát fel ne sértse. Ha éjszakára egy kendővel letakarjuk a kalitkát, akkor madarunk később ébred, és az alvó családot pirkadatkor nem veri fel énekével. A kanári táplálására műanyag önetetőt lehetőleg ne használjunk, mert ebben a keverék könnyen fennakadhat, s így kedvencünket - noha az látszólag bőven el van látva eleséggel- éhhalálra ítélhetjük. Az alapeleséget naponta lehetőleg azonos időpontban adjuk. Ne tápláljuk túl madarunkat, mert elveszítheti éneklőképességét. Az elhízás megelőzésére nagyon jó a szobában történő röptetés, az ablak elé azonban húzzunk függönyt! Vizes felületű zöldeleséget ne etessünk, mert az hasmenést okozhat. Szépiacsont helyett a mész- szükséglet kielégítésére nagyon jól megfelel a kávédarálóban megőrölt főtt tojáshéj is. Ha az ivóvízbe egy csepp ánizsolajat teszünk (1 liter vízcsepp), az szagtalanítja a madár ürülékét. Feleslegesen ne fogdossuk, ne ijesztgessük, ugráltassuk madarunkat. A kis dalnok nem szereti a magányt. Kedveli a körülötte nyüzsgő társaságot, zajt, zenét. Ha zsibongást hall - vagy akár a villanyborotva, a porszívó hangját- ő is hamarosan rázendít. Óvjuk a kanárit a háztartási vegyszerek gőzeinek belélegzésétől, mert azokra különösen érzékeny, s így esetleg pusztulását okozhatjuk. A madár rendszeres vedlése nem betegség, de ilyenkor gondoskodjunk számára a szokásosnál nagyobb nyugalomról. A kanári szárnytollait nem szokás megnyírni, mert az így röp- képtelenné tett madár repülési kísérletei során zúzódásokat szenvedhet. Ha tollazatánk szennyeződését maga nem tudja letisztítani, akkor azt langyos vízzel óvatosan lemoshatjuk róla, gondoskodnunk kell azonban- különösen hideg időben- megszárításáról. Podlupszky Mihály Erkély- és homlokzatváltozatok A hosszú téli estéken bizonyára tervezgetésre is jut idő - pl. elgondolkodhatunk azon, hogyan alakítsuk ki, miként újítsuk fel házunk homlokzatát. Ábráink ehhez nyújtanak néhány ötletet. Bármelyik megoldást is választják, dekorációként mindegyikhez az Ausztriában oly elterjedt, közkedvelt futómuskátlit ajánljuk. * < *
