Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
Szerkeszti Kövesdi Károly A szexuális indítékú zaklatás manapság a hivatali ünnepi rendezvényeken fordul elő leggyakrabban. Vandermeer beszámolt arról a fogadásról, amelyet a Consolidated Grommets rendezett a minap.- Azután átmentem a bárba, és ott találtam Featherstone kisasszonyt, a főnök titkárnőjét, aki már éppen a negyedik vodkát hajtotta fel. Egészen más volt, mint amilyennek eddig ismertem. Azt mondta, nem szereti, ha a hivatalban zaklatják, de az ellen nincs kifogása, ha a party után — Azt hiszem, sikerűit. Elmagyaráztam neki, hogy az ilyen összejöveteleken sokan elveszítik a fejüket, és mindenkivel táncolni akarnak. — Ilyet még sosem láttam — mondta. - Zelda Blackstone pofon vágta Harvey Firth-öt, mert az, mint mondta, molesztálta őt.- Valóban molesztálta? ART BUCHWALD . — Úgy vélem, igen. De Zelda valójában azért volt dühös, mert nem az eladási osztályon dolgozó Charlie Rollerdex zaklatta.- És elfogadta ezt?- Tulajdonképpen nem. Kijelentette, ő azt akarja, hogy az érdemei miatt léptessék elő, és nem azért, mert valakivel táncolt. Közöltem vele, hogyha velem táncol, akkor semmiféle veszély sem fenyegeti a hírnevét, mivel nekem semmi közöm sincs a kutatási és fejlesztési osztály ranglétrájához. Nők zaklatása hivatalos rendezvényeken- Akkor Zeldánek tehát elvben nincs kifogása a hivatali munkatársak molesztálása ellen?- Nincs. Ha nem teszik neki az, aki zaklatja, akkor közeledése mo- lesztálás. Ha tetszik, aki udvarol neki - akkor románc. Baj csak akkor van, ha az a fiatalember, aki tetszik, nem udvarol neki; akkor ő mindenki másra mérges, aki közeledik hozzá. — No és Charlie kit molesztált?- Állandóan a könyvelésben dolgozó Clara Southworthy körül le- gyeskedett, de azt nem tudom, hogy molesztálta-e. Clara legalábbis nem panaszkodott, amikor együtt átmentek a postázóba.- Hát te hol voltál?- Én egy kis szőke gépírólányt molesztáltam, de aztán odajött hozzánk Colfax, és a kislány úgy döntött, hogy inkább ővele molesztáltat- ja magát. Colfaxnak az a híre, hogy molesztál mindenkit, aki szoknyát visel.- Örülök, hogy nem dolgozom egy nagy látszámú irodában — jegyeztem meg. elmegyünk a lakására. De aztán felhajtott még egy pohár vodkát — és elájult.- Szerencsédre. Még bevádolhatott volna az egyeztető bizottságnál.- Nekem is eszembe jutott ez. Elég bonyolult dolog egy nagy társaságban megállapítani, hogy kit molesztál az ember és kit nem. George Kilbride azt hitte, hogy Lila Peabo- dy, a kutatási és fejlesztési osztály munkatársnője integet neki. Ezért odament hozzá és felkérte táncolni, mire Lila Peabody harsányan sikí- tozni kezdett. Azt mondta, George csak azért akart táncolni vele, mert ő nő. Megjegyezte, hogy ő sohasem bánna így egy férfival a hivatalban.- Bizonyára nem. No és megnyugtattad? — Még mást is molesztáltak? — Egy csomó nőt, de aztán már senki sem csinált belőle nagy ügyet, a számítógépes Mary kivételével. Ő sírt, mert már öt éve dolgozik a cégnél, de még sohasem molesztálták. Majd elkezdett vetkőzni. — Ez bizonyára feldobta az egész társaságot. — Éppen ellenkezőleg. A személyzetis Comgold ráterített egy pokrócot, mert attól tartott, hogyha Mary kijózanodik, egymillió dolláros kártérítésért pereli be a vállalatot. — No és senki sem molesztálta, amikor levetkőzött?- Nem. Éppen ezért félt Comgold attól, hogy Mary beperelheti a vállalatot.- Mikor lett vége a murinak?- Kilenckor zárták be a bárt. Gel- man, az elnök azt mondta, hogy azok, akik folytatni akarják a molesztálási, menjenek el máshová, vagy várjanak a jövő évig.- És te elmentél máshová?- El akartam menni. De mire fel- szedelőzködtem, már foglalt volt mindenki, akit érdemes lett volna molesztálni. Gellért György fordítása Kis szem ARTHUR RIMBAUD ¡aj íyimP A meghökkentek Nyers-zöld égre könnyes nyíl párlat pereg: a zsenge ág gyantája csordul... A kis kerek. Feketéllön, hóban, homályban, a pince fénylő ablakában faruk kerek, a furcsa hold alatt keresztbe csukjátok ím nyíló térdeiteket össze, csúfságaim! öt kicsi, térden leskelődve, nézi, hogy készít a Pék szőke, nagy kenyeret. Szerettük egymást akkorában, csúf kék szívem! Lágytojást majszoltunk pohárbai lúdhúrfüvel. Látják, hogy fehér karja éppen szakít egyet a szürke pépen s láng-lukba tol. Költővé ütöttél egy este, csúf szöszikém! Gyere, hadd kaplak az ölembe s hadd verlek én! Hallják, hogy sül a jó kenyér ki. A kövér mosolyú Pék régi kis dalt dudol. A pacsulisat hogy utáltam: csúf feketét; tudom, hogy tövig a gitárom lemetszenéd! Az ölmeleg piros luk mellett kuporognak, hol száll a szellet, egy se mozog. Majd, mikor lakomára készen a cipót kiveszik a résen, s a füstfogott Hej! megszáradt nyálam, csunyi vöröske lány, ragályt leheli fertőzve most is kebled haván! gerendák alatt a be fröcskölt cipók fölzengenek, s a príicskök a padlaton, Ó, hogy gyűlöllek, kicsikéim, benneteket! \ Nőjön kebletek csecsecskéin rút pörsenet! hogy életet leheli e langy luk - lelkűket elbűvölik rongyuk alatt nagyon. Rúgjátok szét érzelmem ócska, rossz fazekát.- Legyetek csak egy percre, ho ballonnak'... Úgy érzik, igen-igen élnek, a zúzos Jézuskák, szegények mind, amikor Rezegjen a lapocka tája, szerelmeim! Csámpás csípőtöket riszálva, fel táncra ím! bedörmögnek a résen a rózsás állat-orrocskájuk a vasrács rúdjára forr, Hát értetek ontám a boldog, szép rímeket! Letörném a derekatok, hogy szerettelek! midőn úgy sírnak, mint a barmok s úgy görnyednek az égi csarnok fényére mind, Hull csillagok unt halma, félre, rothadjatok! — Vesszetek meg. Isten nevébe kis aljasok! hogy nadrágjuk szétrepedezget s a téli szélbe csöngve reszket rajtuk az ing. József Attila fordítása A furcsa hold alatt keresztbe csukjátok ím nyíló térdeiteket össze, csúfságaim! Somlyó Gyi H azatérve a földönfutásból, a frontvonal miatt elrendelt „menekülésből“, ismerkedik újra faluja képével Ipolypásztó népe. Mint egy szürrealista színpadkép, olyan a község, a határ. Fegyverek szanaszét, kiégett páncélkocsik, tankok roncsai; katonasírok nemcsak a temetőben, hanem még a templom kőiül is. Ott húsz, itt harmincnégy; bennük nyolcvanhat szovjet halottja a környék birtokbavételéért folytatott ádáz harcoknak. 1946. február 18-án - tizennégy hónappal elfölde- lésük után - a tetemeket, hogy a hősi halottak párkányi temetőjében találjanak végső nyugovóra, kihantolja, koporsókba rakja a község közmunkára kirendelt férfinépe. Gyógyítgat- ják az emberek a föld sebeit; eltüntetik, mikéntha lidérces emlékeit a tegnapoknak, a bombatölcséreket. Betemetik a lövészárkokat, géppuskafészkeket, tankcsapdákat. Végzik a hátországi közmunkát: segítkez- nek a környékbeli hidak, a vasútvonal helyreállításában. Terelik - messze vidékekre is, ha úgy kívánja a szükség s a parancs — a hadak nyomában járó élelmiszer-utánpótlást: az állatállományt. Javítgatják otthonaikat, keresik ingóságaikat. Egy bútordarab az Alvégből kerül elé; másik a Felvégből. A csikótűzhely a borospincék valamelyikéből, a szék a hadikórháznak berendezett parókiáról. A henger, a borona a szomszéd községből. Az eke sehonnan ... Megbolydult méhkas a falu. Holmija után kutat a nép, csereberéli még megmaradt értékeit: legyen mivel nekivágni a jövőnek. Húsz kilométerre is elgyalogolnak egypár naposcsibéért: népesüljön be újra az udvar, enyhítsenek legalább így az élelmiszerhiányon. Feketézés, árufelhalmozás és - mint minden nagy fordulat után a határsávban - csempészés megint. Nagyban és szinte hivatásszerűen űzik az ügyeskedők. Nincs cukor? Mézzel, jobb híján, pótolható. Akadt, akinek méhcsaládjait hurcolták át a határon a csempészek... Megfogyott az állatállomány? Ló, tehén vándorol ide s oda, cserébe másért, a befagyott Ipolyon. Volt, hogy elcsúszott az állat, beszakadt alatta a jég; felpuffadt tetemére akadtak rá már csak a fináncok. Csempészhalálok híre is kering a vidéken ... Magyarországra főként cukrot, kávét, teát, élesztőt szöktetnek át, s tűtől a kocsitengelyig mindenféle ipari terméket. Onnan bor, pálinka, dohány, cigaretta vándorol ideát- ra. Olyannyira elhatalmasodik a csempészkedés, hogy a fináncok mellé erősítésül 1947 elején újabb kilenc katonát kell a faluba vezényelni a vámőrvonal ellenőrzésére. Élelmiszerhiány, áruhiány, infláció- a front után egy doboz gyufát tíz- tizenkét, egy százlapos cigarettapapír-csomagot húsz, egy kiló cukrot nyolcszáz-ezer koronáért kaphat- ha kaphat egyáltalán - az ember. első republika alatt. Osztán túléltük azt is. Úgy még soha nem vöt, hogy séhugysé lett vóna..." Bizakodik az Ipoly mente magyar népessége, hogy kialakulnak előbb-utóbb azok a forZALABAÍ ZSÏGMOND „háborús bűnös“ a magyar népesség. Majd azt vélik tudni bennfenn- tesek, hogy a történelem ítélőszéke előtt felelni fog minden magyar. ,,Köllött nekünk úgy ez a háború, mint kecskének a kés. Feleljen az, aki ránk hozta. A nyilasok. A vitéz urak. Még a besúgóik. Azok bűnhődjenek. Nem mink csinátuk a háborút. Bűnhődni se bűnhődhetünk érte" - bizakodnék tovább a nép. Ám a faluja fölé gyűlő viharfelhők láttán Hogy ez az intézkedés valójában milyen következményekkel jár a jövőben, hogy mit is hoz magával, azt nem hogy a politikai események logikáját nem értő, újság, rádió nélkül élő, tájékozatlanságba, bizonytalanságba lökött magyar parasztnép nem tudta akkor, de nem látta tisztán - jellemzően a kor társadalmi viszonyaira s a magyarkérdés körül hullámzó sokféle álláspontra - még az alsó- és középszintű politikai vezekia szegáovebb olyan állty&ban ga segítségre szó azonban nem ka A másik körül tikai helyzeti a nemzetiségi kt dés nálunk olya a leggyorsabb meg. A magyart tikánknak mindi vonala volt me sem hangzott el gyan kell ennek valósulnia. Vala fölött Damoklé 1945 áprilisában megjelennek falumban az új hatalom első képviselői: a csehszlovák pénzügy- és határőrök; nem sokkal később pedig a nemzetbiztonsági testület. Az ugyan némi csúsztatás, amit az Oslo- bodeny Juh (A felszabadított Dél) című 1946-os kiadványban olvashatunk, hogy tudniillik „a várva várt“ szerveket, „a lakosság lelkesedéssel és ovációval fogadta"; megérkezésük viszont valószínűleg nem sokkolta a falut. Nem, mert jövetelükkor nyilvánvaló volt már, hogy Csehszlovákia részeként éli tovább életét megint az Ipoly-vidék. Új állam, új rend, új hivatalnokok: hozzászokott az efféle változásokhoz a határ menti ember. „Volt ilyen máraz mái az életnek, amelyekbe különösebb megrázkódtatások nélkül illeszkedhet be újra. 1945 őszén a határon való szabad átjárás megszűnik ugyan, az Ipoly túloldalán maradt földjeit azonban - ideiglenes határmenti útiigazolványok birtokában — művelheti, akárcsak az „első republika“ alatt, ezúttal is a nép. Várni kell, kivárni, míg helyreáll a rend. „Valahugy majd csak lesz...“ — biz- tatgatja magát a határ menti ember, ám maga sem tudja a felbolydult világban, hogy észjárásában mennyi a sorsfordulók tapasztalataiból leszűrt bölcsesség, a türelmes belátás — és mennyi az önvigasz, a keserű önáltatás. Kósza hírek kelnek szárnyra elébb - fészkükből először kirepülő, bizonytalankodó madárkák -, hogy sokasodik benne a kétely is, megrendülése a hitnek, a bizalomnak. Nyugtalanság villamos kisülései az Ipoly innenső partjához tapadó falucskák fölött. Híresztelik, hogy a hivatalokban, de hogy Léván még az utcán sem szabad magyarul beszélni. „ Választhat magának másfajta anyát az ember?" Híresztelik, hogy nem lesznek iskolák: magyar iskolák. Hiszik is, nem is; ellenkeznék ez a gyakorlat az első köztársaságbeli tapasztalatokkal. De nem zörög a haraszt, ha... Nem nyílhatott meg, lám Ipolypásztón sem a magyar iskola. Bizalmatlanság. Szorongás. így éri 1945 augusztusában a falut a hír, hogy a magyarok többségét a 33-as számú elnöki dekrétum megfosztja állampolgárságuktól s a vele járó bármiféle jogtól. tés, a magyar néppel a legközvetlenebb kapcsolatban álló szlovák hivatalnokréteg sem. Bizonysága ennek a Zselizi járás párttitkárának az a jelentése, amelyet 1945 augusztusában terjesztett Szlovákia Kommunista Pártja zsolnai konferenciája elé: „Mint a zselizi járási titkár teszek jelentést járásunk helyzetéről és problémáiról. A zselizi járást két sajátossággal jellemezhetjük: Először: három hónap alatt átesett a front minden szörnyűségén; másodszor: lakosságának 99 százaléka magyar nemzetiségű. E sajátosságok közül az első magyarázatot ad a járás roppant nehéz gazdasági helyzetére. Ez a terület, amely az egész köztársaság legtermékenyebb teiiileteinek egyike, s amely a múltban nemcsak hogy önellátó volt, hanem ellátta Szlováa kitelepítés vi Hogy ettől a ft elvesztik munka is szükséges kük vül alapvető k a köztársaság el és magyarok módosításáról k talma között és elvtárs mondot tegnap. Szükséi e helyen ponto: vákat kérjek ai láspontot kell . érvényesíteni a. kai szemben, n kérdést érintik. Hogy ponte magam: Először is, ti a magyar nem: Hiszen nem sz arról, elvtársak járásban^ok i —=- évtizedek mar dolgozik párti Csehszlovák Ki lizi járás komi már olyannyii maga a Szovje
