Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
4t * r * Ht GERBÁR ANDRÁSNAK MÁR SIKERÜLT Petrőci Bálint riportja a 8. oldalon —-ozö ÚJ KIHÍVÁSOKKAL SZEMBENÉZVE A gombamód szaporodó új szervezetek között kevés az olyan, mely a rendszerváltást túlélve ismét megtalálta helyét az új társadalmi és politikai struktúrában. A kevés kivétel egyike a Csemadok, melynek ugyan neve s munkája megváltozott, a szervezet viszont megmaradt. Mielőtt a forradalom újat épít, rombolja a régit. Kishíján a Csemadok is ebek harmincadjára jutott. Hogy mégis megmaradt, azt az indokolja, hogy a felszín alatt igazában jórészt ellenzéki mozgalom volt, elsősorban az asszimiláció elleni védekezés és az azonosságtudat megerősítésének igénye volt az éltetője. Az új társadalmi rend születését megelőző fájdalmas, hosszas vajúdás időszaka után az átmeneti túlfűtött eufóriában gyakran hajlamosak voltunk-vagyunk megfeledkezni a Csemadok igazi szerepéről mint nemzeti kultúránk, tudatunk, létünk, megmaradásunk fontos tényezőjéről. Egy peremvidéki kis falu múltja és jelene figyelmeztető mementó lehet mindnyájunk számára. E többségében még ma is magyarlakta kisközség a háborút követő kényszerhallgatás után egy-két bátor, lelkes ember tevékenységének köszönhetően intenzív kulturális életet élt. Szinte példamutató volt a környező falvak számára. Volt iskolája, s amint lehetőség nyílott rá, nyolcosztályos. Az emberek merték vállalni önmagukat, művelték anyanyelvűket, s bátran íratták magyar iskolába gyermekeiket. S „csodák-csodá- ja“, ők az életben is megállták, megállják helyüket. A fáklyavivők szükségességére is példa ez a falu. Egy lelkes, tettrekész szervező ember elköltözésének következménye nem csupán a falu kulturális életének visszaesése, hanem egy évtized múlva a nyolcosztályos magyar iskola bezárása is. A Csemadok életében mindnyájunk által tapasztalt átmeneti megtorpanás politikai mozgalmaink megalakulásának természetes következménye. Az elmúlt esztendő választási kampányának egyik legnagyobb pozitívuma, hogy újra megmozdult a magyarság és a magyar anyanyelvű értelmiség. Negatívuma viszont az, hogy a Csemadok addigi lelkes tagjainak fáklyavivői megterhelése nagyon megnőtt, s ha nem figyelünk oda, az említett falu esete máshol is megismétlődhet. Az új helyzetben újra kell fogalmazni a feladatokat, de új munkamegosztásra is adódik lehetőség. A politikai feladatok vállalása a politikai pártokra és mozgalmakra hárul, míg a Csemadok új feladata a magyar kisebbség körében a polgári társadalom önszerveződésének elősegítése. Az egyre inkább atomizálódó társadalomban látni kell a közösségeket létrehozó szerveződések szükségét, melyek elősegítik a társasági élet kifejlődését, megszüntetve a kisebbségi társadalom önigazgatását, működését, az emberi kommunikációt, a természetes emberi kapcsolatok kialakítását gátló elszigetelődést. A kisebbségi lét eleve hátrányos helyzetet teremt, s ennek a leküzdése nagy kihívás. Tudatosan kell ezért elősegíteni a művelődés minden formáját, s minden hozzáférhető eszközzel javítani kell az újra teremtődő hátrányos iskolázottsági helyzeten. Nem szabad föladni tevékenységünket, amit eddig sikeresen műveltünk: a gyökerek ápolását, a kultúrát, népművészetet, az önazonosságtudatot. Tudnunk kell, honnan jövünk, kik vagyunk, s merre tartunk. Szervezetünk arra is hivatott, hogy a kisebbségi gondokat fölvállalva artikulálja, megfogalmazza és figyelemmel kísérje a megoldás menetét, következményeit. Felkészülten szembe kell néznünk az agresszív nacionalizmus sajnálatos megnyilvánulásaival is. A másság elviselésének hiánya a demokrácia hiánya. A Csemadoknak hallatnia kell a hangját ott is, ahol az emberi jogokat kétségbe vonják, félremagyarázzák, jogtiprás vagy jogfosztás történik. A kétnyelvűségre, nemzetiségi jogaink gyakorlására a kultúra és oktatásügy terén kevés a kodifikált szabály. Szaporodnak az olyan miniszteri rendeletek - nem törvények -, melyek csökkenteni óhajtják a nemzetiségi kultúrának nyújtott támogatást, korlátozzák az alkotmánylevélből származó jogaink gyakorlását, s nagyon gyakran tudatosan félremagyarázzák a törvényeket és a rendelkezéseket. Előbb-utóbb mindannyiunkban fölmerül a kérdés: „Mi végre vagyunk itt a földön?“ Tamási Áronnal válaszolva: „Azért, hogy valahol otthon legyünk...“ Meggyőződésem, hogy a Csemadok legfőbb szerepe a múltban és ma is ezen az otthonteremtésén munkálkodni és e folyamatnak részévé válni. A tér, amelybe születtünk, az elődök munkája s a mi tevékenységünk által válik otthonná. Ezt az alkotó tevékenységet szeretnénk továbbra is elősegíteni. Méry Gábor felvételei
