Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-08 / 45. szám

9 1991. XI. 8. A következő hét, s egyben a hónap legnevezetesebb napja november 11-e - Márton, melyhez számos időjóslással kapcsolatos hiedelem, valamint népszokás fűződik. Ezek a római időkből erednek. Rómában, kakast áldozva, ezen a napon ünnepelték Aesculapiust. A kakas évszázadok folyamán Márton napi lúddá „változott“. E napon bírálták el az újbort is. Az időjóslásokból egyet Idézünk: „Ha Mártonkor a lúd jégen áll, karácsonykor sárban botorkál“. A gyümölcsösben az előző héthez hasonlóan folytatjuk a sérült ágak kezelését, metszését, a gyümölcsmúmiák eltávolítását, a törzs, a vastag ágak kérgének megtisztítását, a hernyóenyves övék felújítá­sát. Készítsünk madáretetőket, madárodúkat. Kertünk ingyenes nap­számosait - cinkéket, rigókat stb. - télen rendszeresen lássuk el eleséggel, némi gabonával, olajos magvakkal, főtt zöldséggel. Tegyünk az etetőbe néhány félbe vágott diót, függesszünk ki egy-egy napraforgótányért. Kenyérmorzsával ne etessünk! Tisztogassuk meg szerszámainkat; a rozsdásodó felületeket ken­jük be vékonyan olajjal. Takarítsuk ki, enyhén lúgos vízzel mossuk át a permetezőgépet. Többszörös öblítés után szedjük szét, fém részeit töröljük szárazra és vékonyan zsírozzuk be. A szőlőben fejezzük be a héten a talajforgatást és a tápanyagkijut­tatást. Ha már beköszöntöttek a fagyok, hagyjuk abba a telepítést. Figyeljük a borok erjedését. Ha már az utóerjedés is lezajlott, borainkat ne hagyjuk(!) darabban, hanem végezzük el az első fejtést. A borospincénkben igyekezzünk 12 C-fokon tartani a hőmérsékletet. Ez ui. mind a fehér (ezeknek a 10-12 C-fok), mind a vörös boroknak (számukra a 12-14 C-fok az optimum) kedvező. Üvegházban, fűtött fóliasátorban megkezdődhet a karalábépalán­ták nevelése. A vetéstől a kelésig 18-22, a keléstől a tűzdelésig nappal 10-14, éjszaka 8-12 C-fokot kell a növényeknek biztosítani. Tél alá, kora tavaszra vethető a zöldborsó. Előtte azonban tervezett helyére juttassunk ki és sekélyen forgassunk be a földbe négyzetmé­terenként 17 g szuperfoszfátot, 10 g pétisót és 6 g kénsavas kálit. Ügyeljünk a prizmában tárolt, fóliaalagútban teleltetett zöldségre Ha erősebb fagyok várhatók, növeljük a prizma takarórétegének vastagságát. Melegebb időben a fóliával takart ágyásokat szellőz­tessük. Folytassuk a díszfák, díszcserjék gondozását, fagymentes időben telepítésüket. A telepítés előtt azonban tisztázzuk, melyik fajnak milyen a talajigénye. A savanyú talajokat kedvelők (pl. a rododendro­nok) a csallóközi, mátyusföldi, többnyire erősen meszes talajokban csak sínylődnek, s előbb-utóbb elpusztulnak. Sokan ugyan ezzel tisztában vannak, s így az ültetőgödröt tőzeggel bélelik ki, ámde arról megfeledkeznek - vagy nem tudják -, hogy a Csallóközben, Nagyfö- démes-Németgurab térségében vagy más síkvidéki lelőhelyen kiter­melt tőzeg nem savanyú (!), hanem lúgos s legjobb esetben is csak a semlegeshez közel álló vegyi reakciót ad. A savanyú talajokat igénylő növények termesztésére alkalmatlan, sőt káros élettani hatású. Az ilyen növényeknek hegyvidéki, mohalápokból származó szálas, savanyú - 3-4 pH-s - tőzegre van szükségük. -r­ao CM CM Kis testű éne­kesmadarak megtelepítésére szolgáló desz­kaodú, melyet 2,5 cm vastag anyagból készít­hetünk. A homlok-, B és C oldallap, D hát­lap a felerősítés­re szolgáló léc­cel, E fenéklap, F dugó, amelyet a fedőlapra (G) erősítünk; H a madárodú keresztmetszete. A méreteket cm- ben adtuk meg. A madárodú röp- nyílásának átmé­rője 32-46 mm legyen. (I. d. rajza) Zárthelyi teleltetés Ezzel a teleltetési módszerrel el­sősorban költségkímélő tényezői miatt leszünk kénytelenek foglalkoz­ni. Egyéb előnyeiről is hallottunk, de nem sokan alkalmazzák. A jelentős cukoráremelésből adó­dó költségnövekedést tudjuk ellen­súlyozni ezzel a méhészeti fogással. Kevesebb élelemmel biztonságosan teleltethetjük zárt helyen azokat a családokat, melyeknek az áttelelé- se a szabadban kétséges lenne. Tudjuk: méheink akkor zökkenek ki nyugalmukból, ha a külső hőmér­séklet +8-10 C-fok fölé emelkedik, +10-12 Celsius-foknál ki is re­pülnek. A zárthelyi telelés egyik alapja, hogy a külső hőmérséklet ily fokú emelkedése ne érintse a fogságban lévő méheket. Tapasztalatok bizo­nyítják, hogyha a zárt helyiségben a hőmérséklet +4-6 C-fok, akkor élvezik a teljes nyugalmat és akkor a legkisebb a fogyasztás. Fontos feltétel, hogy a telelőhelyi­ség sötét és száraz legyen. A méhek élettevékenysége következtében keletkező pára is eltávolítható a he­Mézelő lyiség szellőzőjén keresztül. A hő­mérséklet ellenőrzése céljából hő­mérő elhelyezése szükséges; állan­dóan figyeljük s biztosítsuk az opti­mális hőmérsékletet. Ha +8 C-fok alatt nem tudjuk már tartani, akkor a kaptárakat ki kell rakni a sza­badba. A zárthelyi teleléshez a családo­kat is elő kell készíteni. Betelelésnél a takarást úgy készítjük el, hogy a zárt helyen a rostszöveten keresz­tüli levegőzés minél könnyebben, zajmentesen megoldható legyen. A csend és a nyugalom a telelőben is alapvetően szükséges. Ezt itt könnyebb megoldani, mint a sza­badtéri telelésnél. A zárt telelés hasznossága már nem képezi kísérletezés tárgyát - csak éppen sokunk által elfelejtett módszer. A megfigyelések szerint ez a teleltetési módszer a méhek életének meghosszabbítását is elő­segíti. Jól tudjuk, hogy a méhek élettartama a munkavégzés fokával arányban van. Nemcsak a külső re­püléssel párosult munka rövidíti a méhek életét, hanem a téli táplál­kozással járó fűtési munka is. A sza­badon telelő családnál a februári tisztuló kirepülés táján az anya el­kezd fiasítani. Ezzel gyakorlatilag meg is szűnik a méhek nyugodt téli élete. A februári hideg idő, a fiasítás részére vizet hordó, kijáró egyedek létszámát néha a fiasításból kikelők arányon felül csökkentik. A zárt helyen telelők szabadba való kihelyezése után a fejlődés erő­teljesebb, mert a tavaszi népesség­váltás később következik be, ami rohamosabb családfejlődést ered­ményez. A zárthelyi telelés időtarta­ma az időjárás függvénye - általá­ban november elejétől február vé­géig tart. Kirakásnál nem szabad megvárni a méhek nyugtalankodá­sának kezdetét, mert ezzel rontjuk a zárt telelés sikerét. A jól végrehajtott zárt teleltetéssel jelentős mennyiségű élelmet fakad­tunk meg. Méhészet A tenyésztelepeken az éticsiga táplálkozási, fejlődési és szaporodá­si feltételei optimálisabbak, mint künn a természetben. Előfordulhat azonban, hogy rosszul számítottuk ki az állomány táplálék- és ásványi- anyag-szükségletét. Így a nyár kö­zepére elfogyhat a zsenge takar­mány vagy csökkenhet a mésztarta- lom a talajban. A nem igazán zsen­ge, magasra törő gyomok csak ár­nyékot adnak, de a már elöregedő növényi részeket nem fogyasztják a csigák. Árnyékukban az újonnan vetett növények nem tudnak fejlődni, s a csigák még azelőtt felfalják őket, hogy lombossá válnának. Így aztán, ha az állomány nem jut táplálékhoz, a nedvességhiányt hiába pótoljuk. Az éticsigák etetésére bármilyen kerti, el nem öregedett, egyéb fel- használásra alkalmatlan növényi rész megfelel. Kitűnő csemege szá­mukra a magvába indult kelkáposz­ta, saláta, a karfiol- és káposztalevél stb. Hosszan sorolhatók azok a konyhakerti növények, amelyeket már messziről megéreznek, tíz per­cen belül tömegesen ellepik és lak- mározzák. Szeretik a korhadásnak indult fa kérgét is. Nem vetnek meg semmilyen lédús növényi részt, le­gyen az zöldség, gyümölcs vagy zödtakarmány. Öröm nézni, hogyan falnak. Napokon belül széthordják az oltott mészhulladékot is. Sajnálat­ra méltóak, ha nincs mit enniük. Ilyenkor, hasonlóan, mint szárazság idején a kiszáradás megelőzésére, „bekötéssel“ védekeznek. Ez figyel­mezteti a gazdát arra, hogy kevés a táplálék és ha nagyobb hozamot, gyorsabb fejlődést akar elérni az állományban, akkor rendszeresen gondoskodnia kell a reggeli és esti etetésükről. Előfordulhat az is, hogy megfelelő táplálék (vagy nedves­ség) híján megszöknek. (folytatjuk) Szabó Mária mérnök SZARVASMARHA-SZAPORÍTÁS Veszteségek és tartalékok A szarvasmarha-tenyésztés szempontjából a szaporítással kap­csolatos tennivalók mindig kulcsfon­tosságúak. A rendelkezésünkre álló szaporodásbiológiai ismeretek kellő alkalmazásával pedig mind a tej, mind a húshasznú állományok ter­melékenységét is jelentősen befo­lyásolhatjuk. A reprodukciós időszak egy éven túli meghosszabbodása jelentős veszteségek forrása lehet. Ezzel el­lentétben jelentékeny tartalékok kiaknázására nyílik lehetőség akkor, A kacsák és a ludak tömése A háztáji gazdálkodókat figyelve, bizony nem ritkán tapasztalható, hogy nincsenek tisztában a tömés helyes módjával. Ezért, annak elle­nére, hogy már jól benne járunk a hizlalási időszakban, nem árt róla egyet-mást elmondani. Tömésre csakis teljesen kifejlett állatokat fogjunk, mert ezek híznak legjobban zsírra. Ezeket előzőleg ne kopasszuk, mert a tolifejlődés aka­dályozza a hízást. Egészséges szemes kukoricával tömjünk. Ezt előzőleg sós vízben áztassuk puhára, s adjunk hozzá kevés zsiradékot. A tömésre fogott szárnyasoknak mindig bőségesen álljon rendelkezésükre friss víz, melybe apró kavicsot, homokot szó­runk. A só hatására a kacsák, ludak könnyebben emésztenek és sok vi­zet isznak. Mindez a máj növekedé­séhez is hozzájárul. A kavics és a homok az emésztést, a gyomor „rendbentartását“ segíti. Eleinte naponta háromszor töm­jünk, majd mikor az állatok már las­sabban emésztenek, csökkentsük a napi tömések számát kettőre. Tö­més előtt tapogassuk meg az állat begyét, s csak akkor tömjünk újra, ha az már üres. A kacsákat három hétig tömjük - súlyuk ez alatt az időszak alatt is 40-50 százalékkal gyarapszik. A lu- dakat négy hétnél tovább ne tömjük, mert májuk elzsírosodik és a sütés­nél összeesik. A tömési időszakot akkor fejezzük be, mikor szárnya­saink már nehezen tudnak felállni, farktollaik széjjelállnak, testük a zsír­tól puha tapintású lesz és nehezen emésztenek. A tömés alatt lévő ludaknak, ka­csáknak bőségesen almozzunk, hogy kényelmesen fekhessenek, így takarmányértékesítésük jobb lesz. A levágásnál a veszteség - a ki- zsígerezéssel együtt - 15-20 száza­lék. A levágott szárnyasoknál a törzsre a tömegük 70,5, a fejre és a lábakra 7,5, a vérre 3,5, a belső szervekre 4,5, a belekre 7,5, a tolira pedig 6,5 százaléka jut. Csiba László ha képesek vagyunk a hiányossá­gok okainak föltárására és cselekvő hasznosítására. A nemi funkciók zavarai, illetve az azokkal összefüggő szaporodás­biológiai problémákból adódó károk kimutatásával már sokan próbálkoz­tak és arra a megállapításra jutottak, hogy a fogamzásképesség csökke­néséből eredő károk fölülmúlják az összes egyéb megbetegedésből származó károkat együttvéve. A szakirodalom szerint évi 1800-1900 kg-os tejtermelés mel­lett a tejveszteség minden meddő napra számítva 5-7,3 kg, ugyanak­kor minden meddő ciklus 1/13 lehet­séges borjút jelent. A tehenek magasabb tej- és hús­termelése többek között függ az el- lés és puerperium (gyermekágy) le­folyásától, a méh involúciójától (visz- szaalakulásától), a petefészek-tevé­kenység fölújulásától és a szaporítás irányításának színvonalától. Mivel a reprodukciós cikluson be­lül a vemhesség ideje (átlag 285 nap) állandó, a ciklus hosszúságát a szervízperiódus (az elléstől a vem- hesülésig terjedő időszak) és ezen belül az intervallum (az elléstől az első inszeminációig terjedő időszak) határozza meg. A méh visszaalakulása a szarvas- marhánál viszonylag gyors. A pete­fészektevékenység is 15-19 napon belül megkezdődik, bár nagyobb­részt ivarzás nélkül. Később is- a szülést követő 50-60 napon belül, amikor már a harmadik petele­válás történik - az ivarzást csak a tehenek 64 százalékánál észlelik. A szaporodásbiológiai értékelés­nél nem szabad az első inszeminá- ció utáni vemhesülésböl kiindulni, hanem a hangsúlyt elsősorban a ko­rai vemhesülésre kell fektetni, mivel ez határozza meg a termelés inten­zitását. Ebből a szempontból a korai födözés teljesen indokolt és szüksé­ges, mert elviselhető vemhesülésí százalékot érhetünk el az ellést kö­vető 32-52 napon belül. Az előbbiekből kitűnik, hogy a te­nyésztés gazdaságossága szem­pontjából az ellés utáni nemi funk­ciók felújításának gyorsasága (az első födözés időpontja) a meghatá­rozó. Ezért - közvetlenül az ellést követő időszakban - gondos állat­tartás mellett is fontos, hogy az állat­orvosi és zootechnikai teendők lel­kiismeretes elvégzésére odafigyel­jünk. Mindezt összegezve elmondhat­juk, hogy a reprodukciós ciklus egy évet meghaladó hosszabbodása, il­letve a fogamzásképesség csökke­nése a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságát döntő mértékben befolyásolja. A nemi funkciók helyreállításának fölgyorsításával és a korai födözés (az ellést követő 60 napon belül) alkalmazásával a rep­rodukciós ciklus időtartamát jelentő­sen csökkenthetjük. h. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents