Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-01 / 44. szám

B i/ásfrnap «i Szerkeszti: Pomichal Richard r * A csigafarm fogalma lassan ná­lunk is közismertté válik. Egyre töb­ben próbálnak szerencsét .ebben a kevésbé gyakori tenyésztési ága­zatban. Számomra ez a vállalkozás nagyon rokonszenves és újszerű, ezért figyelemmel kísérem egy kö­zeli csigafarm életét. A terület nem nagy, mindössze 4 ár, de a tulajdonosát még most is- létrehozása után közel egy évvel- számos megoldásra váró feladat elé állítja. A rendelkezésre álló terü­let nagysága volt az a döntő ténye­ző, amelynek alapján nem a hagyo­mányos, többsávos tenyésztési rendszert alakították ki. Az elválasz­tás, amelyet egy keskeny, hosszanti irányú gumiszőnyeg képez, így egy síkban történik. A gumiszőnyeg alá az éticsigák nem másznak be, vi­szont a gazda a farmon belül anélkül közlekedhet, hogy az állományban kárt tenne. Készítsünk sajtot A tejet megakasztjuk. Ehhez, fő­leg kecsketej esetében, célszerű tej­oltót (pl. s gyógyszertárakban kap­ható pepszint) használni. A 30-35 C-fokos tejhez a mennyiségétől füg­gően legkevesebb annyi tejoltót te­gyünk, ami körülbelül egy nap alatt sűrűre, kocsonyaszerűre akasztja. Ezt 2x2 cm-es kockákra felvágjuk vagy vékony drótszálakkal átszőtt fakerettel összetörjük. Ezután 50-45 C-fokra felmelegítjük és addig tartjuk ezen a hőfokon, amíg alul zöldes­sárga savó, felül pedig összezsugo­rodott gomolyaszemcsék nem kelet­keznek. Szűrőruhába téve kícsor- gatjuk, majd valamilyen formába té­ve nem túl nehéz súllyal megnyo­matjuk. A kialakult formájú sajtot 2-3 na­pig sós, hideg vízben áztatjuk, for­gatjuk, illetve locsoljuk, azzal a sós vízzel, amelyben áll. Ebből kivéve szellős, körülbelül 10-15 C-fokos helyiségben egy-két hónapig ér­leljük. Kistermelők Lapja Szüret utáni tennivalók November 2. és 10. között a napi középhőmérsékletek a követke­zőképpen alakultak tájainkon: az átlagos 7,8, a legmelegebb 12,8, a leghidegebb 2,5 C-fok. A héten összpontosítsuk figyelmünket a málnás, a köszméte- és a ribizkebokrok gondozására. A ribiszkén és a köszmétén végezzünk ritkítómetszést. A málnabokrok letermett vesszőit vágjuk ki, a túlságo­san megnyúlt egyéves hajtásokat nyessük vissza. Vizsgáljuk meg a vesszőket, nincs-e rajtuk vastagodás - gubacs; ugyanis ezekben telelnek át a málna-gubacsszúnyogok, a málna-karcsúdíszbogarak. Ha ilyeneket találunk, sikkor vágjuk ki azokat. Továbbra is végezhetünk ún. zárópermetezést. Apróbb munkáink közé tartozik a sebek kezelése, a hemyóenyves övék felújítása. Hogy a nyulak kártételét megelőzzük, már most kezdjük meg a fiatal gyümölcsfák törzsének beburkolását. A tározóról se feledkezzünk el. Ismételten vizsgáljuk át a gyümöl­csöket, s a hőmérsékletet, páratartalmat szellőztetéssel szabályoz­zuk. Ha a tározó légtere nedves, akkor tálcákon helyezzünk el a helyiségben égetett mészport, amely megköti a nedvességet. A relatív páratartalmat igyekezzünk 80-85 százalék között tartani. Ha szölővesszőket gyökereztettünk, akkor ezt a gyökereztetőisko- lát most már szedjük fel, s az egészséges, erős vesszőkből végezzük el a telepítést, pótlást. Az ültetéskor ügyeljünk, hogy a szőlő gyökere a trágyával ne érintkezzen. Egy-egy gödörbe 150-200 gramm szuperfoszfátot és ugyanannyi kálisót szórjunk. A zajos erjedés befejeztével - 15-20 nap után - okvetlenül végezzük el az első fejtést. Az újbor minőségének csak árthat, ha az tovább a seprőn marad. Azoknak, akik hajtatással foglalkoznak, a munkálatok előkészítésé­vel megkezdődik az új szezon. Ha módunkban áll a fóliasátrat fűteni, akkor hozzáfoghatunk a fejes saláta palántáinak neveléséhez is. Palántaneveléskor igyekezzünk a hőmérsékletet 16-20 C-fok között tartani. Melegágybah - megfelelő takarással - teleltethetők a karfiol- és a fejes káposzta palántái. Takarásra nagyon jó a gyékény-, a nádfonat. Nálunk azonban csak nehezen beszerezhetők. Készít­sünk ezért föléjük - vesszőkre, vasvázra feszített - fóliatakarót, fóliaalagutat. Készítsük elő a gyökérzöldség ágyásait. A petrezselyem, paszti- nák, sárgarépa magvait legjobb olyan elővetemény helyére vetni, amely korábban szervestrágyát kapott. A vetést megelőzően azon­ban dolgozzunk be a talajba még 80 g káli-, 20 g pétisót és 25 g szuperfoszfátot négyzetméterenként. A gyümölcsfákhoz hasonló gondoskodást igényelnek a díszfák, díszcserjék is. Tisztítsuk meg a kérgüket, vágjuk le a sérült ágakat, kezeljük a sebeket. A karácsonyi kaktusz nyugalmi időszaka lassan véget ér, így most már gyakrabban öntözzük. Ha az amarilliszt (hölgyliliom) virágoztatni akarjuk, akkor a növényt már melegebb helyre vihetjük. Öntözésével még azonban várjunk, hogy a hagymában lévő tartaléktápanyagokból meginduljon a fejlődés. Mikor a hagymán megjelenik a virágszár, cserepét mártsuk vízbe vagy jó alaposan öntözzük meg. 1991. XI. 1. A) A málna-vesszőszúnyog nősténye 3 mm-es, sárgásvörös (hímje valamivel kisebb, szürkés színű). B) A lárvák okozta kórkép. A megtámadott vesszőrészeken könnyen megtelepedhetnek a Didymella applanata, a Coniothyrium fuckelli, a Verticillium albo-atrum nevű kórokozók és az ültetvény gyors pusztulását okozzák. (I. d. rajza) A háztáji gyümölcsösben a szüret után még sok fontos munkát kell elvégezni. A gyümölcsfákat fel kell készíteni a télre. A frissen kiültetett és az egy-két éves csemetéket vé­denünk kell. A fák legérzékenyebb része a gyökérnyak, ezért nagyon fontos a törzs felkupacolása. A téli növényvédelmi periódus a lombhullással kezdődik. Maga a lombhullás kezdete - október vé­ge, november eleje - jelzi az első, nagyon fontos permetezés időpont­ját. Ez évben néhány hetes eltoló­dásnak lehetünk tanúi, de azért fon­tos, hogy ne késsünk vele. Ha a lomb lehullott már alig használ, viszont túl korán végezve nem elég hatásos, sőt még árthat is a fa téli felkészülésének. Ilyenkor általában az áttelelő gombák ellen tudunk vé­dettséget biztosítani. Ezt a permete­zést érdemes minden gyümölcsfán és cserjén elvégezni. Alkalmazható növényvédő szerek például a Fun- dazol 50 WP 0,2 százalékos, a bor­dói lé 1, a rézoxidklorid 0,3 százalé­kos töménységben. A gyümölcstermő növényeink számos kórokozója a lehullott leve­leken telel át. Ezért az ősz folyamán a lombot talajba forgatással (ez leg­alább ásónyomnyi mélyre történjen), elégetéssel semmisítjük meg. így elpusztíthatjuk az almafa-varaso- dás, a körte mikoszferellás, a kajszi gnomóniás kórokozóinak áttelelő alakjait. Novemberben a fatisztoga­tási munkák során metsszük le a vértetves vesszőket, a hernyófész­keket, szedjük le a gyümölcsmúmiá­kat. Végezhetjük még a kéregtiszto­gatást is. A kaparékot gyűjtsük ösz- sze és égessük el. Nyulak ellen a fák törzsének védelmére szalmát vagy kukoricaszárat ne használjunk, mert ebbe szívesen belefészkelnek az egerek és súlyos károkat okoz­hatnak. Ha a fagypont alá hűlt gyümölcs­fák felületére meleg légáramlattal érkező eső esik, akkor azokon ónos jégbevonat képződik. Az esőcsep­pek ilyenkor a túlhűtött felületen hir­telen megfagynak és az ágakat, vesszőket összefüggő jégpáncél vonja be. Ha ez csak 24-28 óráig tart, akkor még nem veszélyes, ha viszont hosszabb ideig megmarad, a rügyek jelentős része elpusztul. A védekezés viszonylag egyszerű: rázogassuk, ütögessük meg a fákat, míg a jégbevonat fel nem töredezik. Bár a fák oltásának tavasszal jön el az ideje, célszerű ezt már az ősszel elhatározni-és a lombhullás után a kiválasztott alanyról meg­szedni az oltóvesszőket. Ezeket a tél folyamán fagymentes pincében nedves homokba vagy nedves új­ságpapírba göngyölve fóliazacskó­ba téve vagy hűtőszekrényben tart­juk az oltás idejéig. Miklós Dénes kertészmérnök Látszólag ez a megoldás nagyon kézenfekvő és eredményes volt mindaddig, amíg a gumiszőnyegen és alatta meg nem jelentek a házat- lan(meztelen-)csigák és a lótücsök („lótetű“). Ez egyértelműen arra utal, hogy a farm kialakításának kez­detén alkalmazott vegyi fertőtlenítés nem volt elég hatásos, annak ellené­re, hogy a tenyésztési technológiá­ban javasolt Basudint az előírt mennyiségben és módon alkalmaz­ták. Az eljárást viszont az éticsigák betelepítése után megismételni már nem lehet. Maradt a mechanikus gyűjtés lehetősége és egy drasztiku­sabb megoldás, a Metationnal átita­tott kukoricadara. A rovarölő szerrel áztatott kukoricadarát a lótücsök já­rataiba kell betömködni. A házatlan- csigákat a gumiszőnyeg nedves al­járól lehet összegyűjteni, ahová a meleg, a kiszáradás elől nappal elrejtőznek. Mindkét kártevő jelenlé­te nagy veszélyt jelent, mert felfalják a „fészkekben" lévő védtelen pe­téket. Meg kell állapítanom, hogy a „há­ziasítás“ folyamán a természetből tavasszal begyűjtött éticsigák elhul­lása nagyon csekély volt. Itt-ott talál­tunk csak megüresedett csigaháza­kat. Ezek többnyire a gyűjtés vagy a szállítás során megsérültek. Né­hány csigának pedig nem sikerült alkalmazkodnia a megváltozott élet- feltételekhez. Nyilvánvaló, hogy a háztáji te­nyésztés mesterséges feltételei több szempontból kedvezőbbek, mint ter­mészetes élőhelyeinek környezeti viszonyai. A gondos gazda a termé­szet kedvezőtlen hatásait az állo­mány gyarapodása érdekében tuda­tosan mérsékelni tudja, így a csiga­farmon jelentősen nagyobb a súly- gyarapodás is mint a természetben. (folytatjuk) Szabó Mária mérnök Már a piacra is termelnek A hazai biotermesztés hívei­nek októberi érsekkétyi találko­zóján részt vettek a magyaror­szági Biokultúra Egyesület kép­viselői is. Elnökét, Seléndy Sza- bolcsot ennek kapcsán kértük meg, mutassa be a környezet- barát termesztési módszert pro­pagáló és gyakorlatban megva­lósító egyesületet.- A Biokultúra Egyesület a nyolcvanas évek elején helyi kezdeményezésként indult. A Kertészet-Szőlészet szaklap­ban elindítottunk egy rovatot, amely a környezetkímélő ter­mesztési eljárásokat igyekezett terjeszteni és népszerűsíteni. Első lépéseinket nagyfokú bizal­matlanság, sok esetben merő gúny fogadta. A legenyhébb vá­dak is az ősközösségi, gyűjtöge­tő életformához való visszaté­rést jelölték meg törekvéseink végső céljaként. Ma viszont ott tartunk, hogy Magyarországon rajtunk kívül jó néhány bioter­mesztéssel foglalkozó egyesü­lés, társulás működik. Egyesüle­tünk is kinőtte már a szűk klub­mozgalom kereteit. Országos hálózatban helyi csoportjaink vannak, amelyek közül jó néhá- nyan a hobbi kertészkedésről a piarca szánt áruk termelésére tértek át. Magyarországon mint­egy 1200 hektáron ellenőrizzük és minősítjük a biogazdálkodás­sal foglalkozók termékeit. Tagjai vagyunk az IFOAM-nak, az Or­ganikus Mezőgazdasági Moz­galmak Nemzetközi Szövetsé­gének. Tagjaink számára rend­szeres szakmai továbbképzést biztosítunk. Az évente megren­dezésre kerülő szakmai napo­kon - amelyek egyúttal az áru­termelők fórumai is - születnek meg a következő évre szóló szerződéstervezetek, üttetnek nyélbe az új kapcsolatok. Az idén novemberben szintén gaz­dag programmal várjuk az ér­deklődőket. Az érsekkétyi szö­vetkezettel való kapcsolatunk az első fecske abbéli szándékunk­ban, hogy a környező országok biotermelőivel hatékony kapcso­latot alakítsunk ki. Partnereink­nek szeretnénk átadni a terme­lésben, minősítésben és az érté­kesítésben szerzett tepasztala- tainkat. A szlovákiai termelőkkel ezután az érsekkétyi szövetke­zet révén tartjuk a kapcsolato­kat. Célunk, hogy itt is megho­nosodjék e környezetkímélő ter­melési eljárás. -tszl­Ragyilné Gál Eta ímelyi olva­sónk arról érdeklődik, hogyan pusztíthatják ki a kertükben el­terjedt borostyánt, amely már a szomszédnak is gondot okoz... A borostyán (Hedera helix) már-már „ideális“ dísznövény. A talaj iránt nem igényes, szárazságtűrő, edzett, a fagyok után könnyen regenerálódik. Be­tegségektől, élősködőktől nem szenved; kiterjedt, hajszálgyöke­rekben gazdag gyökérzete van. Mindez bizony megnehezíti az ellene való küzdelmet. A fára kúszó borostyántól vi­szonylag könnyű megszabadul­ni. Elég, ha a szárát közvetlenül a föld közelében elvágjuk, s ad­dig hagyjuk a fán, míg elszárad, utána letéphetjük. (A száron ta­lálható rövidke gyökerek csak kapaszkodásra szolgálnak, nem vesz fel velük tápanyagot. A bo­rostyán ui. nem élősködő, ha­nem ún. „gyökérkapaszkodó“ növény.) A talajt befutó, gyökérzetével átszövő tövektől már jóval nehe­zebb megszabadulni. Speciális, testre szabott megoldást olva­sónk problémájára a szakiroda- lomban nem találtunk, s ilyen irányú gyakorlati tapasztalataink nincsenek. Példaként szolgálhat ugyan a tövises iglice, az aranyvessző, s néhány más, ki­terjedt, erős gyökérzetű kelle­metlen gyomnövény elleni mód­szer - azaz az irtókapa és a kellő mélységű talajforgatás alkalma­zása, s ezzel együtt a vegetatív részek (gyökérdarabok) fáradsá­gos eltávolítása. Véleményünk szerint eredményes azonban csak a mechanikai és a vegysze­res irtás együttes alkalmazása lehet. A herbicidek fajtájával, koncentrációjával kapcsolatban „látatlanban“ nem szívesen ad­nánk tanácsot. A megfelelő szer kiválasztása ugyanis több ténye­zőtől függ. Jó tudni pl, hogy van­nak herbicidek, amelyek után néhány évig csak kukorica ter­meszthető, vannak olyanok is, amelyek vizforrás, kút közelében nem alkalmazhatók. Nem is be­szélve arról, hogy ezeknek nagy felületen történő kiszórása ese­tén a szomszédok is tiltakozhat­nak. Azt ajánljuk ezért, hogy a gyomirtók alkalmazását be­szélje meg egy tapasztalt agro- nómussal, és kérje ki szomszé­dai engedélyét is. A szerkesztő * 9 * Éticsiga a háztájiban (I.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents